Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-16 / 33. szám

1980. augusztus 16. .SZABAD FÖLDMŰVES. 3 A háború utolsó napjai Harmincöt évvel ezelőtt, 1945 au­gusztusában mérhetetlen történelmi Jelentőségű események játszódtak le Ázsiában. Áttörést Jelentettek a leg­nagyobb földrész történetében, évtize­­dekre meghatározták fejlődését, és az egész világ alakulására Is lényeges hatást gyakoroltak. A fasiszta Németország veresége után csak az imperialista Japán állt a világbéke kivívásának útjában. A Szovjetunió is csatlakozott az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia és Kína közös felszóllításához, hogy Japán feltétlenül kapituláljon, de Tokió ezt figyelmen kívül hagyta. A Szovjetunió a teheráni értekezle­ten vállalt kötelezettségéhez híven, augusztus 8-án hadat üzent Japánnak. A Bajkálon túli front, az I. távol­keleti front csapatai, a csendes-óceá­ni hajóhad és az amúri hadiflotta egységei és hajói Vaszilevszkij mar­sall parancsnoksága alatt több mint négyezer kilométeres frontszakaszon kezdték meg hadműveleteiket a japán hadsereg ellen. A Szovjetunió hadba lépése Japán ellen igazságos lépés volt, amely a Japán militarizmustól veszélyeztetett valamennyi ország érdekeinek a biz­tosítását célozta. Amikor a szovjet kormány hadat üzent Japánnak, igaz­ságos és haladó célokat követett: a második világháború gyors befejezé­sét, a világbéke helyreállítását, a né­pek megmentését a további vérontás­tól, a japán militaristák igáját sínylő népek felszabadítását, továbbá a tá­vol-keleti szovjet határok biztonságá­nak, tehát e térségben élő szovjet népek békés életének szavatolását. A szovjet csapatok áttörték a japá­nok mandzsúriai védelmi vonalát, át­keltek a Nagy-Hingan hegységen, az Amúr és Usszuri folyón. Rövid idő alatt ötszáz-ezer kilométert nyomultak előre. Már augusztus 20-án felszaba­dították Mukden és Csang-csun, Kirin és Harbin városokat. A szovjet ejtő­ernyősök augusztus 22-én Port Ar­­thurt is elfoglalták. A több mint egy­millió fős Kvantung-hadsereg elkese­redett ellenállás után letette a fegy­vert, s több mint ötezer ágyújával, több mint ezer harckocsijával és mintegy 1800 repülőgépével megadta magát. , A militarista Japán utolsó harcké­pes hadseregcsoportját is elvesztette. A szovjet harcosok példátlan hőstet­teket vittek véghez. Kolcsznyik őrve­zető például megismételte Alekszandr Matroszov halhatatlan hőstettét és testével fedte be egy ellenséges tűz­fészek lőnyílását. Ugyanezt Popov közlegény Is megismételte. A Kvantung-hadsereg veresége foly­tán a Japán kormány kénytelen volt elfogadni a potsdami egyezmény fel­tételeit és 1945. szeptember 2-án alá­írta a feltétlen kapitulációra vonat­kozó okmányt. Ezzel véget ért a második világ­háború. A Szovjetunió becsülettel tel­jesítette nagy felszabadító küldetését a Nyugaton és a Távol-Keleten egy­aránt. A szovjet nép és fegyveres erői a Nagy Honvédő Háborúban halhatat­lan hősisességet tanúsítottak, meg­­védték a szocialista társadalmi rend­szert, elhozták a szabadságot Európa és Ázsia népeinek, megmentették az emberiséget a német fasizmus és a japán militarizmus veszélyétől. Meg­­védték hazájuk függetlenségét és biz­tosították a szovjet társadalom továb­bi fejlődését a kommunizmus útján. A Nagy Honvédő Háború megmutatta a szovjet nép mérhetetlen szellemi és anyagi erőit. A szovjet nép szilár­dan felsorakozott pártja körül és kész volt mindenről lemondani, min­den áldozatot meghozni, hogy meg­védje szocialista vívmányait, szocia­lista hazáját, s ez döntötte el a győ­zelmet a .Nagy Honvédő Háborúban. JÁN M1ÍÁTEK H' A szovjet légierő napján A szovjet légierő minden év har­madik augusztusi vasárnap ünncoel. Gazdag története 1917 novemberében kezdődött, amikor Lenin utasítására létrejött az ellenforradalom ellen küzdő első szocialista légiraj. Az orosz légierőnek 128 egysége volt a forradalom napjaiban. A szovjetliata­­lom 579 gépet vett át a fronton, ezek­nek a fele azonban már főjavításra szorult. A forradalom vezetői a bolsevik technikusok és pilóták lendületére támaszkodtak, bíztak bennük és nem csalatkoztak. Két hónappal a forra­dalom első rendeletéi után a vörös légierő 12—12 repülőgépből álló hat légiegysége hadirendben állt. Itt volt a legfőbb ideje, mert Kerenszkij egy­ségei már a forradalom bölcsőjét, Petrográdot fenyegették. A forradalom katonái legyőzték a műszakilag jobban felfegyverzett in­tervenciósokat és szétzúzták az el­lenforradalmat. A győzelmes hadsereg részét alkották a vörösrepülők is. Ab­ban az időben született meg a szov­jethatalom döntése a szovjet repülő­ipar, repüléstudomány, polgári repü­lés kiépítéséről és a szovjet légierő korszerűsítéséről. A Nagy Honvédő Háború idején egyöntetűen bebizonyosodott a szov­jet hadirepülők hősiessége, hazafias­sága, bátorsága és harcművészete. Több mint hárommillió harci beveté­sen vettek részt, több mint 30 millió különböző nagyságú bombát vetettek az ellenségre. Elkeseredett harcokban elpusztították a fasiszta légierő de­rékhadát és haditechnikájának zömét. A katonai pilótákkal együtt ünne­pelnek az AEROFLOT, a legnagyobb polgári légiforgalmi társaság pilótái is. A polgári repülés napjainkban a szovjet népgazdaság valamennyi ága­zatát szolgálja és eredményesen tel­jesíti fő küldetését: a légi tömegköz­lekedés megvalósítását. A vöröspilóták unokái ma világre­kordokat arató gépeken repülnek, űr­hajókat vezérelnek, űrállomásokon működnek, s hatalmas erejükkel a győzelmes szocialista forradalom vív­mányait védelmezik. J. M. Éhetekben nemzetközi szinten a TM legtöbbet érintett beszédtéma a helsinki Enrőpa-értekezlet, melynek ötödik évfordulójára emlékezik a ha­ladó közvélemény. Nyilatkoznak köz­életi személyiségek, politikusok, nem­zetközi szervezetek. A megtett út mérlegelése általában pozitív, az enyhülés kedvező hatását még a legmegátalkodottabb nyugati körök sem merik nyíltan tagadni. Mégis ügy érezzük, megmerevedés ta­pasztalható az enyhülés politikájának érvényesülésében, amióta bizonyos amerikai körök frontális támadást in­tézve a SALT—II. szerződés ratifiká­lása ellen, nyílt szovjetellenes kam­pányt kezdtek, s az afganisztáni ese­mények ürügyén torpedózzák a béke gondolatának előbbrejutását segítő nemzetközi kezdeményezéseket. U- gyanakkor a másik oldalon a szocia­lista közösség országai kitartóan foly­tatják törekvésüket, újabb és újabb javaslatokkal fordulnak a világ kor­mányaihoz, a békeszerető emberekre és a haladó közvéleményre támasz­kodva küzdenek az enyhülés vívmá­nyainak megőrzéséért, e folyamat to­vábbterjedéséért, elsősorban katonai területen. osszú út vezetett Helsinkibe. Ezt az utat a szocialista or­szágok állandó kezdeményezése, tö­rekvése jellemezte, mely azt a célt követte, hogy érvényt szerezzenek a Hitler-ellenes koalíció teheráni, jaltai és potsdami értekezletein lefektetett, Európa háború utáni rendezésére vo­natkozó elveknek. Különösen idősze­rűvé vált ez Churchill 1946-os fultoni hidegháborús nyitánya, majd a NATO megalakulása után, amikor közvet­len háborús veszély fenyegette föld­részünket. így született meg aztán az 1954. évi külügymini$zleri találkozón az európai kollektív biztonság gondo­lata, mely részben a fasizmus elleni harcban szerzett tapasztalatokra, részben pedig a fejlődés új momen­tumaira és a jelen követelményeire épült. A NATO minduntalan visszautasítot­ta a szocialista kezdeményezéseket. Csak a vietnami harctéren elszenve­dett amerikai vereség, valamint az NSZK és a környező szocialista orszá­gok viszonyának szerződéses rende­zése után vált lehetővé a helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívása, melyre a Var­sói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülései, fűként bukaresti és budapesti felhívása mutatta az utat. |y| iről is volt szó Helsinkiben? A ,T| háború utáni viszonyok, bele­értve a határkérdést is, stabilizálásá­ról, olyan légkör kialakításáról a nemzetközi kapcsolatokban, hogy ez 6T EVVEL HELSINKI UTÁN JEGYZETÜNK MAGA TETT PONTOT.., Hírügynökségi jelentésből tudjuk, hogy az NSZK-beli Strauding börtö­nében halva találták azt a Rudolf Beövár csehszlovák disszidenst, aki 1976 őszén eltérítette a Bratislava— Prága között közlekedő utasszállító repülőgépet s az NSZK-ban kötött ki, ahol menedékjogot kért. Ä nyugatnémet hatóságok kormá­nyunk kérésére nem adták ki Beő­­váft, mert ügyrendi huzavonával és jogászi szemfényvesztéssel politikai CHILEI MEMENTO Az 1973. évi ,chi-> lel dráma megis­métlődése fenye­geti Bolíviát, >8001 a nemrégen kato­nai puccsal hata­lomra került Gar­­cia Meza tábornok chiíei mintájú tá­borokat rendez be. Juan Lechínt, a haladó szakszerve­zeti vezetőt már halálra kínozták a junta emberei, a jelentések eltűntek százairól számol­nak be. [A Canadian Tribune rajza) kizárja bármilyen viszálynak fegyve­res konfliktussá fajulását. Mindenek­előtt fontos volt, hogy a helsinki ér­tekezlet záróokmánya tíz pontban meghatározta az államok kölcsönös kapcsolatait vezérlő elveket: szuverén egyenlőség, a szuverenitásban fog­lalt Jogok tiszteletben tartása; tartóz­kodás az erőszaktól, vagy az erőszak­kal való fenyegetéstől; a határok sérthetetlensége; az államok területi épsége; a viták békés rendezése; a beiügyekbe való be nem avatkozás; az emberi jogok és az alapvető sza­badságjogok tiszteletben tartása, bele­értve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és meggyőződés szabadságát; a népek egyenjogúsága és önrendel­kezési joga; az államok közötti együttműködés; a nemzetközi jogi kö­telezettségek jóhiszemű teljesítése. Ez a gerince a Helsinkiben kimun­kált okmánynak, melynek minden részletkérdésében előtérben állnak a bizalomerősítő intézkedések. Az okmány számtalan rendelkezést tartalmaz a biztonság és leszerelés egyes vonatkozásaitól, a gazdaság, a utdomány és a technika, valamint a környezetvédelem területén folytatan­dó együttműködésről. Külön része érintette a földközi-tengeri biztonság­gal és együttműködéssel összefüggő kérdéseket, melyet azonban a Nyugat, a NATO-államok mindmáig megkerül­nek és megszegnek. Az együttműkö­dés harmadik kérdéscsoportja — együttműködés humanitárius és egyéb területeken — ádáz viták, küzdelem tárgya volt, ugyanis a Nyugat itt ke­resett rést, amelyen behatolhat és beavatkozhat a szocialista országok politikai rendszerébe, azt belülről bomlaszthatná. A záróokmány utolsó része az érte­kezletet követő intézkedésekkel fog­lalkozva leszögezte, hogy az értekez­lettel megkezdett, többoldalú folya­matot figyelemmel kísérik és idősza­konként beható eszmecserét folytat­nak a záróokmány rendelkezéseinek megvalósításáról és az értekezleten meghatározott kérdésekkel összefüg­gésben a kölcsönös kapcsolatok javí­tásáról. Ezt szolgálta az 1977-es belg­rádi találkozó, most pedig az őszi madridi találkozóra készülnek a hel­sinki értekezleten részt vett országok. Uazánk pozitívumokat mutathat fel Madridban. A csehszlovák külpolitika eleve a záróokmány cél­jainak elérését szolgálta. Elmélyültek diplomáciai és gazdasági kapcsola­taink az NSZK-val, Ausztriával, ápol­tuk a normális külpolitikai kapcsolat tokát Finnországgal, Franciaországgal, Ciprussal, Görögországgal, Dániával, Portugáliával stb., legutóbb pedig az indonéz külügyminiszter csehszlová­kiai látogatása bizonyította, hogy helj sinki útján haladunk. Helsinki idején 105 országgal volt diplomáciai viszo­nya hazánknak, most 122-vel ápolunk normális kapcsolatokat, továbbá 130 állammal vannak gyümölcsöző gazda­sági és kereskedelmi kapcsolataink. Tavaly 18 és fél millifi külföldi járt hazánkban. Intézkedések történtek a külföldre szakadt csehszlovák állam­polgárok és hozzátartozóik családi egyesítésére is, ahol erre megvolt a törvényes jogalap. äz évforduló alkalom mérlege-» lésre és véleménynyilvánításra, A Szovjetunió nevében Leonyid Brezs­­nyev úgy nyilatkozott a helsinki do­­kumentumról, hogy az „annak a nem­­zedéknek az üzenete, amely átélte a második világháború borzalmait, s a-i melynek biztosítania kell az ember elsődleges jogát: az élethez és a bé­­kéhez való jogot.“ Gromiko külügyi miniszter a hetvenes években elért po­­zitívumok megtartását és továbbfej­lesztését jelölte meg további teendő­ként, s nemzetközi csúcstalálkozót javasolt a békepolitika kulcsfontossá­gú problémáinak megvitatására, me­lyek között fontos helyet foglal el a feszültség kiküszöbölése és a háborús konfliktusok megakadályozása. Persze, „ellengőznek“ is tanúi lehe­tünk. Ez a közvetett támadás, az a szándékos hamis állítás, hogy a nemzetközi feszültség forrása nem az imperializmus, hanem a két nagyhatalom tömbpolitikája. Egyenlő­ségjel vonása az USA és a Szovjet­unió külpolitikája között nemcsak ne­vetséges, hanem arcátlanul kihívú ál­láspont, a valóság veszélyes elkendő­zése. Különösen az el nem kötelezett országok megtévesztésére szolgál, mert azokat mint a szocialista or­szágok természetes szövetségeseit el akarja tőlük választani ezzel a jel­szóval: „Egyenlő távolságra Moszkvá­tól és Washingtontól“. Az élet, napjaink valósága rácáfol erre a veszélyes praktikára. A Varsói Szerződés kezdeményezései bizonyít­ják a legjobban, ki viseli szívén az európai és egyetemes béke sorsát. Ezért, mint a Béke-világtanács is üdvözölte Helsinki évfordulóját, csak egy út van: a politikai enyhülésre épülő együttműködés folytatása és erősítése. LÖRINCZ LÁSZLÓ __________PILLANTÁS A NYUGATI VILÄG KULlSSZAf MÖGE___________ Szabadságjogok panoptikuma menekültté nyilvánították, de tettéért bíróság elé állították és nyolcévi bör­tönbüntetésre ítélték. Bečváŕ most maga fölött mondta ki az ítéletet. Nem számíthatott azokra sem, akikben bízott s akik valame­lyest egyengették útját. Csak egy vá­lasztást tartott lehetségesnek. Nem az első és nem is az utolsó az emigránsok között. Van ugyanis egy antik legenda a földanyáról, a hazáról: „Ha elhagysz, elpusztulsz“. IL) Ha most, a helsinki Eurőpa-érte­­kezlet ötödik évfordulóján az „embe­ri jogok“ nagyszájú bajnokait meg­kérdeznék, hogyan is állunk azokkal a szabadságjogokkal, beléjük fagyna a szó. Vagy szemérmetlenül hazudoz­­nának azok a szájhősök, akik annak idején, a belgrádi találkozó alkalmá­val ellenséges kampányként festettek torz képet az emberi jogok érvénye­süléséről a szocialista országokban, viszont mindmáig nem tanultak meg a maguk portáján söpörni. Mert, ügye, az események szenzációkban eléggé bővelkednek, nem kell kita­lálnunk „storykat“ ... Májusban számoltunk be róla, hogy Miami Liberty City (Szabadságváros) nevű néger negyedében kigyúltak a harag tüzei. Az' ok az Egyesült Álla­mokban is annyira dicsőített szabad­ságjogok „egyszerű“ megsértése. Négy rendőr (mind fehérek) holtra vertek gyorshajtásért egy McDuffy nevű né­ger kereskedelmi ügynököt, s az es­küdtszék felmentette mindannyiukat, úgymond, „kötelességüket teljesítet­ték“. A lakosság azonban másként reagált a történtekre, magasba csap­tak a lángok, s az elnök is szigorú kivizsgálást Ígért. Azóta is izzik a harag tüze, s most ötödször fellángolt Miami vidékén, Orlando városban. Az ok: a rendőr­ség zavargások során letartóztatott és tettlegesen bántalmazott egy néger asszonyt, mire védelmére keltek. A valóság: a Carter-kormányzat utolsó időszakában 7.8 százalékos arányt öltött a munkanélküliség és a sújtot­tak egyharmada néger. Ez a nyugta­lanság mozgatója. Az orlandói zavargásokról egyéb­ként a televízió is képsorozatot mu­tatott be. A kép hatásosabb az írott szónál. S an,nak a fekete gyermeknek izzó tekintete, aki köpött a gettóba bevonuló katonák felé és követ ' emelt, mindennél kifejezőbb. Az em­ber önkéntelenül a jövő néger ame­rikai polgárát látja benne, a hajdani rabszolgák felegyenesedett utódát. Izzó katlan a latin-amerikai föld­rész is. Az uralkodó salvadori junta, mely az emberi jogok legnagyobb meggyalázásától sem riad vissza, hogy félúton befagyassza a forradalmi fo­lyamatot, amely elnézte, sőt, talán titkon támogatta is az elnyomottak mellett szavát hallató Romero érsek meggyilkolását, tavaly négyezer poli­tikai személyt tüntetett el nyomtala­nul. Az idén már aktívabb: a kor­mány repülőgépei földet követelő pa­rasztok településeit bombázzák, a be­hatoló fegyveresek pedig a gyerme­keket és nőket sem kímélik. A junta a nicaraguai példa megismétlődésétől retteg és a legkegyetlenebb elnyomó eszközöktől sem riad vissza. A legfrissebb szégyenfolt a föld­rész térképén Bolívia. Már százak, sőt ezrek tűntek el nýomtalanul a koncentrációs táborokká átalakított sportstadionokban. Luiz Garcia Meza tábornok emberei nem válogatnak eszközeikben. Igaz, közös kiképzést kaptak, a CIA embereitől is tanultak. Szakszervezeti funkcionáriusok, köz­életi személyiségek, köztük papok is a szoldateszka karmai között sínylőd­nek, mert felemelték szavukat és pem voltak hajlandók fejet hajtani az önkény előtt. Juan Lechin szak­­szervezeti vezetőt halálra kínozták, ezt a junta is kénytelen volt beismer­ni. A haladó erők, a világ közvéle­ménye most egy másik szakszervezeti vezető, Simon Reyes életéért küzd, akit hasonló sors fenyeget. Ami történik, nemcsak Bolívia ügye, az egész földrészé. így véleke­dik az' Amerikai Államok Szervezete is, amelynek tagállamai rendkívüli ülésszak összehívását s ezen a bolí­viai junta megbélyegzését követelik, szankciókat kívánnak foganatosítani ellene. Érthető, hogy ilyen körülmé­nyek között Washington is elítéli a Junta lépését. Számára sem volna kí­vánatos 1973 Chiléjének, Allende el­nök tragédiájának megismétlődése. Pedig a puccs végrehajtói itt is, ott is a Pentagon kedves gyermekei voltak. Az emberi szabadságjogok politikai terror formájában történő igen durva megsértésével Dél-Koreában is talál­kozhatunk. Pák Csöng Hi diktátor ta­valyi meggyilkolása után labilissá vált a rendszer, erre vallott a tavaszi kvangzsui diáklázadás, melyet a szöuli rendszer katonái vérbe fojtot­tak. A hatalmat ténylegesen gyakorló Csőn Tu Hvan kémelhárító főnök most merész lépésre szánta el magát: végezni akar a polgári ellenzékkel is, melynek egyik vezéralakját Kim Da Dzsunt statáriális bíróság elé állítják, tehát halálos ítélet fenyegeti. Közben folyik a népellenes terror, akárcsak az amerikaiak közvetlen uralma ide­jén. Van az emberi szabadságjogok megtiprásának vagy csorbításának egy sajátos formája, mely egyes eu­rópai országokban terjedt el. Ez a terrorizmus, a politikai terrorizmus abban a formájában, amelyet például Olaszországban láthatunk. Ultrabalos és szélsőjobboldali erők akcióiról van szó, melyek ugyan sok gondot okoz­nak a kormánynak, sőt válságba so­dorják, de a jobboldal, a nyílt és lep­lezett fasiszták éppen erre várnak, A legutóbbi eset, a bolognai pálya­udvaron történt és sok áldozatot kö­vetelő robbanás ennek egyik szemlél­tető példája volt. A törökországi po­litikai terror nuyfltan a baloldal fizi­kai megsemmisítésére irányul, bele­értve a polgári demokratákat is. Nem­régen Nihat Erim egykori kormány­fővel végzett a terroristák golyója, de Türkes nyugállományú tábornok „szürke farkasai“ az európai orszá­gokban élő török vendégmunkások körében is szedik áldozataikat. Az amerikai szabadságeszményekre még két friss eset is rávilágít. Afga­nisztánban ellenforradalmárok egy amerikai újságíró irányításával vá­lasztották el három áldozatuk fejét a törzsétől. Egy chicagói bíróság pedig a Szovjetunióba hazainduló Polovcsak házaspár 12 éves, „Walterként“ emle­getett Vlagyimir fiát pedig azon a címen választotta el a szülőktől, és tartja őrizetben, hogy — a CIA és az FIB „megdolgozásának“ hatása alatt — a „szabadságot választotta“, tehát nem szabad őt jogai gyakorlásában korlátozni.“ Ez Amerika és az ő fen­nen deklarált eszményei, magasztos elvei,.* ŕrrin-*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents