Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-09 / 32. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1980. augusztus 9, 12 Termelési rendszerek Hazánkban mindmáig eléggé szűk körben ismertek a magyarországi mezőgazdasági termelési rendszerek. Márpedig létezésük óta — mintegy 11 éve — szinte forradalmasították a mezőgazdasági termelést. Megannyi ipari termelési rendszer nemcsak meghonosodott, hanem széles körben el is terjedt, főleg a növénytermesz­tésben, de kisebb mértékben az állat­tenyésztésben is. Eléggé jól példázza ezt a következő tény: a termelési rendszerek keretében művelik az or­szág szántóterületének közel az egy­­harmadát. A magyar mezőgazdaságban jelen­leg 72 termelési rendszert tartanak nyilván, ezek nagy többsége növény­­termesztési jellegű. Országos méret­ben összesen négy rendszerközpont fogja ezeket össze, amelyek államilag is elismertek. Mégpedig: a bábolnai IKR, a nádurvadi KITE, a szekszárdi KSZE és a bajai BKR. Míg a két előb­bire a fejlett tőkés országokból beho­zott, méregdrága gépek és gépi esz­közök a jellemzőek, a két utóbbi vi­szont többnyire szocialista országok­ban gyártott talajművelő-, vető-, be­takarítógépeket stb. használ. E baráti szomszédos ország 1350 termelőszövetkezetéből körülbelül 1100 a tagja valamely termelési rend­szernek. Mondhatnánk úgyis: rend­szereknek! Mert egy-egy tsz nemegy­szer öt-hat termelési rendszernek is tagja. A rendszerbe lépés, valamint az onnan kilépés önkéntes. Nyilvánvaló: a termelési rendsze­rek bizonyos előnyöket, előjogokat, kedvezményeket élveznek. Közérthe­tőbben: a termelési rendszerekre há­rul a gépek, gépi eszközök, vegysze­rek, vetőmagvak beszerzési gondja, sőt még a fő szakirányítás, a mező­­gazdasági üzemek szakemberképzése, a szaktanácsadó szolgálat is. A szek­szárdi termelési rendszer például egészen új szolgáltatást is meghono­sít, mégpedig a gazdasági elemzése­ket. Amióta ez a szolgáltatás a gya­korlatban érvényesül, a mezőgazdasá­gi üzemek pontosan tudják: hol áll­nak, ami a termelés gazdaságosságát illeti. Újabb szolgáltatás még a me­zőgazdasági gépdiagnosztiká végzése. Félreértés ne essék: a termelési rendszer csupán kerettechnológiát biztosít, amit a helyi mezőgazdasági szakembereknek kell alkalmazniuk. A szövetkezetek természetesen hozzá­járulnak a gépbeszerzési költségek fedezéséhez, s fizetnek a különböző szolgáltatásokért is. Tehát a szakem­berképzés, a szaktanácsadás nem úgy értendő, hogy emiatt a helyi mező­­gazdasági szakembereket tétlenségre kárhoztatják. Épp a magas színvo­nalú, s a rendszeres szakirányítás, szakoktatás (tanfolyamok, tájékoztató gyakorlati bemutatók stb. ] szavatolja a jobb eredmények elérését. Bár a rendszer szakemberei hetente több­ször is megfordulnak a tsz-ekben, ez nem jelentheti a helyi szakvezetők felelősségének csökkentését, sutbado­­bását. Ez a rendszeres kapcsolat a minőségi követelmények betartására, nagyfokú igényességre nevel. Előse­gíti nagymértékben a technológiai fegyelem megtartását. A rendszerbe lépés mindenekelőtt „tőkét“ és szellemi kapacitást is fel­tételez. Mivel a termelési rendszerek létre­jötte előtt jócskán meglazult a mező­gazdaság és a tudomány közötti kap­csolat, a termelési rendszerek kapták feladatul — az erre illetékes felsőbb szervektől — a tudományos ismeretek minél rugalmasabb gyakorlati hasz­nosítását. Ez a megoldás fölöttébb jónak, eredményesnek bizonyult, mert hiszen köztudott: a mezőgazdaság ha­gyományos tartalékai már jobbára ki­merültek, viszont a szellemi erőfor­rások kiaknázása a mezőgazdasági termelés további korszerűsítését,'s jö­vedelmezőbbé tételét segítheti elő. így például az elektronikus számí­tógépek követelnek mind nagyobb teret a mezőgazdasági termelésben, irányításban és tervezésben. Többek között a termelési rendszer ajánlá­sára ilyen gépekkel számítják ki, ha­tározzék meg, melyik táblába, milyen mennyiségű és minőségű vetőmag szükséges, ahhoz, hogy a szavatolt hozamátlag elérhetővé váljék ... Leg­alábbis, ez a helyzet a szekszárdi ter­melési rendszerhez tartozó mezőgaz­dasági nagyüzemekben. Ehhez a rendszerhez Magyarország szántóte­rületének 8 százaléka tartozik, vagy­is 404 ezer hektár. PÄTY1 TAPASZTALATOK A Földrajzi nevén Zsámbékí Meden­cének ismert pátyi termelőszövetke­zetben Szín Béla tsz-einökkel, Kollár István elnökhelyettessel és Nagy Ist­ván növénytermesztési főágazatveze­­tővel beszélgettünk. Ez a szövetkezet 5400 hektáron gazdálkodik. A budai járásnak legnagyobb, s Pest megyé­nek egyik legnagýobb termelőszövet­kezetében 250—260 millió forint az éves termelési érték. S a tiszta jöve­delem évente eléri a 18—19 millió forintot. Az egy állandó dolgozóra jutó évi kereseti átlag nagyon közel áll az 50 ezer forinthoz. Node, nem szeretném a Kedves Ol­vasót számok egész sorával untatni. Csupán a legszükségesebb adatokra szorítkozom, amelyek nélkülözhetet­lenek az ismeretek továbbadásához, a mondanivaló tökéletesebb megérté­séhez. — A szövetkezeti vezetés úgy ítélte meg, hogy a szekszárdi termelési rendszer a legkifizetődőbb, vagyis az ebbe való belépés... — kezdte tájé­koztatását a tsz-elnök. — Ennek a rendszernek öt területi központja van, mégpedig a budapesti — ehhez tartozunk mi —, a győri (Nyugat- Dunántúl), a pécsi, a szekszárdi és a székesfehérvári. Először a kukoricá­val (1974), majd a búzával, a cukor­répával és az idén a napraforgóval is rendszerbe léptünk. Említést érdemel: másfélezer hek­tárnyi a kukoricájuk termőterülete. Amikor rendszerbe léptek vele, csu­pán 3.8 tonna volt a hektárhozam­átlag. Viszont tavaly már 6,7 tonná­nyi, ami igen lényeges terméstöbblet, ekkora területen. S ha ehhez még azt is tudjuk, hogy Magyarországon a kukoricatermesztés 5 tonnás hozam­átlagon felül kifizetődő, akkor ez igen számottevő jövedelmet hoz a szövetkezetnek. Persze, a rendszer felszámolja a különféle költségeket, amit a tsz-nek kötelessége megtéríte­nie. Például a szövetkezet devizakölt­ségek térítése formájában járult hoz­zá a gépek vásárlásához. A szakta­nácsadásért — hektáronként — 150 forintot fizetett. A töbhletterméshöl is öt százaléknyit adtak a rendszer­nek. Ez azonban még mindig jóval kevesebb, mint a bábolnai IKR által megszabott követelmény. Rákérdeztünk az alkatrészellátásra és a szakoktatásra. Elmondották: pótalkatrész Szekszárdim áll rendel­kezésükre — a rendszerközpontban. Ugyanitt történik a szakoktatás, a szakmunkástól kezdve a-mérnökig. A gépkezelők például szintén a rend­szerközpontban szerzik meg az új gépek üzemeltetéséhez a szükséges szakismereteket. A rendszerközpont növénytermesz­tési, növényvédelmi, agrokémiai és közgazdász szakembereket küld a me­zőgazdasági üzemekbe. Ezek már, szinte táblánként ismerik a terüle­tet, hetente többször is megfordulnak a tsz-ekben. — A rendszer fejleszti a gazdaság önkontrollját — hangsúlyozták az előbb már említett vezetők. — Szak­embereinknek nincs módjuk az eltu­­nvulásra, örökös készenlétben állnak, hogy aztán ott segítsenek, ahol a legnagyobb szükség van a szakértel­mükre, irányító-szervező-tanácsadó készségükre. A vezetők azt Is elmondták, hogy a fő rendszer-központok tevékenysé­ge nem csupán hazai vonatkozású. Például a szekszárdi rendszer Algé­riában is dolgozik. Irakkal e* ügy-» ben tárgyalások folynak. Lépések tör-* téntek már hazánkkal kapcsolatban is ... De többre lenne szükségl Még­pedig tettek kellenének, minél előbb: hasznos tapasztalatcserék, hogy a mezőgazdasági szakembereink, üzem* és ágazaivezelők a saját szemükkel is meggyőződhetnének a termelési rendszerek előnyösségéről, a növény­­termesztésnek a minőségi továbbfej­lesztése előmozdítása érdekében. A mód és a lehetőség erre vonatkozóan — a KGST tagországok keretében —< különösképpen adott. Közismert pél­dául, hogy a bajai termelési rend­szer széles körben elterjedt Szovjet* Moldáviában. A szekszárdi rendszer azért is közkedvelt, mert a mezőgaz­dasági üzemek saját alkotókészségé­nek is tág teret nyújt, biztosít. Erre a legjobb példa: a törökbálinti gyüműlcstdfonesztési rendszerbe tar­tozó tsz-ek BUDAFRUCT néven közös vállalatot hoztak létre. Ez a vállalat gondoskodik a gyümölcstermés érté­kesítéséről, exportálásáról. Magyarországon — mint a pátyíak hangsúlyozták — stratégiai növény­ként szerepel a kukorica, amelynek a termőterülete a búzáéval megegye­ző. Az évente termelt kukorica érté­ke több, mint a szénbányászaté. Ezért az állam serkenti a mezőgazdasági üzemeket, illetve azok vezetőit; a magas hektárhozam-átlagot elérőket premizálja. Azt is említették: míg az ország kukoricafajtákban előrelépett, a bűzafajták előállítása terén lema­radt. Ezért oly nagy a tudományos intézetek felé a párt- és kormány­­szervek elvárása. (Folytatjuk)’ j* v *2* ♦»* *»♦ *»♦ ♦** *1* *2* *2* í* *** *2* *2* *i* *2* **» *j* *j» *£♦ »2« *2* *j* »2* *2» *2« *** *2* »2* *♦* ♦«* *»♦ *♦* *2* *5* *2* *•* *5 Takarékosan az energiahordozókkal A múlt évben szlovákiai méretben 242 meleglevegős terményszárító dolgozott., Ezekben 315 ezer tonna szé­­rítmányt készítettek, melynek a fele lucernaliszt volt. Az adatokból nem nehéz megállapítani, egy-egy beren­dezés átlagos teljesítményét. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy amíg и nyugat-szlovákiai kerületben — ahol 144 meleglevegős terményszárító üzemelt, — egy beren­dezésre 1643 tonna szárítmány, addig a közép- és a kelet-szlovákiai kerületben ennek a mennyiségnek csak a fele jutott, ami azt bizonyítja, hogy kevésbé használ­ták ki a kínálkozó lehetőségeket. Figyelmet érdemel, hogy a meleglevegős terményszá­­rílásban több mint 67 ezer tonna fűtőolaj, megközelítő­leg 30 millió köbméter földgáz, és több mint 46 millió kVVó villamosenergia fogyott el. A múlt évben tehát a terményszárítók félmilliónál több órán keresztül üze­meltek. A szárítmánvok tonnájaként 204 kiló fűtőanyag fo­gyott el, tehát lényegesen kevesebb, mint az előző év­ben. Ebben a tekintetben nagyon jó helyezést értek el a nyugat-szlovákiai kerületben, ahol a szárítmánvok tonnájaként csupán 194 kiló fűtőanyagot használtak el, s ezzel csehszlovákiai viszonylatban élvonalba kerültek. Ugyanakkor a kelet-szlovákiai kerületben a szárítmá­nyok ionnájaként 4 kilóval több, a közép-szlovákiai ke­rületben pedig 313 kiló fűtőanyag fogyott. Nem -lehet közömbös, az sem, hogy a gyártás során hogyan alakult az egységnyi termékre jutó költség. A szénaliszt száz kilójaként tehát szlovákiai viszonylatban 88, a kapásokból készített szárítményok 100 kilójaként 90, más szárítményok 100 kilójaként pedig 86 koronára alakult a költségráfordítás. Talán mondanunk sem kell, hogy a keveréktakarmá­nyok gyártásához szükséges fehérjeösszetevők világpiaci árának szüntelen növekedése még az energiaproblémák mellett is szükségessé teszi a meleglevegös termény­szárítók ésszerű kihasználását, mert a fehérjeösszetevők hazai gyártásával, s szükség esetén a nedves gabona szárításával közvetve a közélelmezést szolgálják. Szük­séges tehát, hogy ésszerű megoldásokkal módot talál­junk az energiahordozók szükségletének a csökkenté­sére. Nem csak a telesleges üresjáratok kiküszöbölé­séről van szó, hanem arról is, hogy a földekről be­szállított zöldtömeg, amennyiben lehetséges, napener­giával fonnyasztott állapotban kerüljön a feldolgozó vonalra, mert ezzel jelentős mennyiségű fűtőolaj, föld­gáz és vlllamosenergia takarítható meg. Štefan KoRlan agrármérnök JA CSKP Központi Bizottságának ” 13. ülése felhívta a mezőgaz­dasági dolgozók figyelmét az egy hektárra jutó cukortermelés növelé­sére, valamint a cukorrépa betakarí­tási és feldolgozási veszteségeinek csökkentésére. Nem kell különöskép­pen hangsúlyozni, de a valóság az, hogy a cukorrépa-termelés már hosz­­szabb ideje a növénytermesztés egyik leggyengébb pontja. Ha figyelembe vesszük, hogy a cukor fontos táp­anyag és nyersanyag az élelmiszer­­ipar számára, s jelentős kivitelt cik­künk, az elkövetkező években komoly előrehaladást kell elérnünk a cukor­répa-termelésben. A mezőgazdasági szakemberek előtt Ismeretes, hogy a CSKP KB Elnöksége által kidolgozott koncepció meghatá­rozza a cukorrépa- és cukortermelés fokozásénak útját. Ezt a koncepciót mindenütt következetesen és komp­lex módon kell megvalósítani. A pro­­stéjoví járás mezőgazdasági dolgozói i— a jičíni mozgalom nyomán és az ukrajnai jampolszki járás példáját követve — tavaly kötelezettséget vál­laltak: emelik a cukorrépa termelésé­nek és feldolgozásénak színvonalát, azzal a céllal, hogy a termőterület minden hektárjáról minimálisan öt tonna finomított cukrot nyerjenek. A prostéj ovi felhívást : a múlt évi kedvezőtlen termelési tapasztalatok­ból kiindulva — az Idén Is több me­zőgazdasági üzemben fogadták el. A cukorrépa- és cukortermelés nö­velésének kérdésével a Szlovák Tudo­mányos Akadémia Növénykőr- és Ro­vartani Kísérleti Intézetében is beha­tóan foglalkoznak. Ján Královié mér­nökkel, a tudományok doktorával, az Intézet méregtani szakosztályának ve­zetőjével az eddigi eredményekről és tapasztaltokról, valamint a mezőgaz­dasági üzemekben alkalmazható lehe­tőségekről beszélgettünk. Az Intézet szakemberei, kutatói, dolgozói elsősorban a kórokozók öko­lógiájának, fejlődésének és szaporo­dásának komplex kérdéscsoportjával foglalkoznak, s a kapott eredmények alapján kidolgozzák a hatásos nö­vényvédelem döntő tényezőit. A mé­regtani szakosztály dolgozói a legna­gyobb figyelmet a növényi kultúrák és a növényvédő szerek közötti köl­csönhatások tanulmányozásának szen­telik. Köztudott, hogy a növényi kul­túrák különféleképpen reagálnak a növényvédő szerekre. A növények nö­vekedését, a terméshozam nagyságát, s a mt esetünkben a répa cukortar­talmát pozitívan, vagy negatívan be­folyásolhatják. A kutatók számára a legnagyobb •problémát annak a „mechanizmus­nak“ a pontos ismerete jelenti, amely­nek során a növények környezetük anyagaiból testüket felépítik (asszi­miláció). Az ehhez szükséges ener­giát kívülről vagy saját anyagaik le­bontásából biztosítják. A kutatók már azt Is megállapítot­ták, hogy , a növényi kultúrák a leg­nagyobb hozamot a fotoszintézis opti­mális sebessége elérésének idején adják. Abban az esetben, ha a foto­szintézis sebessége az optimális ér­téknél kisebb, illetve túllépi azt, csökken a terméshozam nagysága és romlik a termés minősége. Különösen vonatkozik ez a megállapítás a cu­korrépára, ahol a fotoszintézis napi optimuma — száraz dnyagban kife­jezve1-—. 80—104 mg/négyzetméter. Л Л ’ A TERMŐKÉPESSÉG FOKOZÁSA Növekedésszabályozóval a répa U .1 Köztudott, hogy a növekedés az egész élővilágban általános életjelen­ség, a fajra, fajtára jellemző, tör­vényszerű, progresszív mennyiségi változás, amely jelentősebb struktu­rális változások nélkül megy végbe. Az ilyen mennyiségi változások a sej­tek, szövetek, szervek vagy az egész szervezet nagyságának, súlyának, tér­fogatának stb. gyarapodásához vezet­nek. A növekedésre — amint már említettem — az asszimilációs folya­matok túlsúlya jellemző. A növény­világban a növekedést belső öröklött információk és külső tényezők (fény, hőmérséklet, víztartalom stb.) köl­csönhatása határozza meg! a szabá­lyozásban fontos szerepet játszanak a növényi hormonok és á növényi növekedésgátlók (inhibitorok] is. Az^intézet méregtani szakosztályá­nak szakemberei, dfilgozói a már em­lített asszimilációs taieci/anizmus rész­leges ismeretének birtokában kezdet­» [ 4 i - - i I A növekedésszahályozft alkalmazásával optimális csapadékviszonyok mel­lett 12—15 százalékkal növelhető a cukorrépa terméshozama. ben a cukorrépa, később pedig a ga­bonafélék, a mák, a burgonya, a hü­velyesek és a magra termesztett lu­cerna esetében olyan anyagokat, ve­­gyületeket találtak, amelyeket növe­kedési regulatoroknak, növekedéssza­bályozóknak nevezhetünk. A növeke­désszabályozókat az eddigiek során a cukorrépa és a gabonafélék, főleg az őszi búza esetében használták, s tegyük hozzá: sikerrel. Ma már több tízezer hektárt tesz ki az a te­rület, amelyen alkalmazták a növeke­désszabályozókat. Erre nagy szükség is van, hiszen a kutatók megállapítá­sai szerint a növényi kultúrák a je­lenlegi időszakban genetikai és bio­lógiai termőképességüknek sok eset­ben mindössze 25—35 százalékát használják ki! Ez a mai fejlett, nagy­üzemi mezőgazdasági viszonyok kö­zepette bizony kevés... A kutatók megfigyelései, tapaszta­latai alapián a növekedésszabályozók akkor érvényesülnek a legjobban, ha az adott növényi kultúra esetében a csapadék- és hőmérsékleti viszonyok optimálisak vagy optimumon felüliek. Különösen jó öntözési feltételek kö­zepette alkalmazhatók sikerrel, ami* koris a fotoszintézis gyorsasága opti­mumon felüli. Száraz időjárás esetén (ilyenkor a fotoszintézis gyorsasága rendszerint optimumon aluli) a növe­­kedpsszabályozók alkalmazása ugyan korlátozott, de még ilyen termesztési feltételek között sem csökkentik a terméshozam nagyságát, hanem ép­pen ellenkezőleg: részben növelik azt, mert a növények jobban gazdál­kodnak a vízzel, a nedvességgel. Ha a cukorrépa esetében a növe­kedésszabályozó kijuttatása után a csapadékviszonyok optimálisak, ak­kor a cukortartalom .t-. a kísérleti eredmények alapján — átlagosan 2—3, a terméshozam pedig 12—15 százalékkal növekedhet. Ha a szüksé* ges csapadékmennyiség csak 80 szá*. Zalákban biztosított, akkor a cukor-* tartalom átlagosan 1, a terméshozam pedig 5—8 százalékos növekedése várható. Ha a csapadékmennyiség az utóbb említett határnál is kevesebb, akkor a terméskülönbségek már csak minimálisak, s a cukortartalom és a terméshozam nagysága a talajfeltéte* leknek és a tápanyagellátásnak a függvénye. Egyébként a kutatók meg-* figyelései szerint a cukorrépa opti* mális vízigénye júliusban és augusz* tusban 70—80, szeptemberben pedig 60 mm. Az intézet szakembereinek közre* működésével az első kisparcellás ki* serietek 1975-ben, ö nagyparcellás ki* sérletek pedig egy évvel később kéz* dődtek. Az intézet szoros kapcsolatot tart fenn a Cukor—Cukorka Vezér* igazgatósággal és a bratislavai Agro* kémiai Technológiakutató Intézettel. Már az első nagyparcellás kísérletek eredményei igazolták a kutatók <1111* tásait. Azóta összegezték az elért eredményeket, melyek alapján tőkéié* tesítettek a kijuttatási formán. Az eddigiek során a növekedéssza* bálvozót mintegy negyvenezer hektár cukorrépa-területen alkalmazták, s a cukortartalom a kontrollterületekhez viszonyítva — a négy év átlagában — 1,14 százalékkal, a terméshozam pe­dig 4,4 tonnával növekedett hektá­ronként. Itt azonban meg kell jegyez­ni azt is, hogy az utóbbi három év* ben a növekedésszabályozót kedve* zötlen termesztési viszonyok — csa* padékmentes tenyészidő — közepette alkalmazták. A korábbi években a növekedés*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents