Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-09 / 32. szám

A tojás nem doppingszer...

A külterjes tenyészetekben télen általában kevesebbet tojnak a tyúkok, mint tavasszal, s ilyenkor a „házi“ tojás leginkább a gyerekek és a betegek ínyenc eledele. Az üzletekben, persze, télen is jelentős a kínálat, hiszen a nagyüzemek folyamatosan termelnek. Más lapra tartozik, hogy az emberek sokat beszélnek a háztájiban és a nagyüzemekben termelt tojás közötti különbségekről, viszont a szakirodalom nem szentel különösebb figyelmet ennek a kérdésnek.

A tojás táplálkozási szempontból fontos szerepet tölt be életünkben. A tojásfehérjében megtalálhatók mindazok a könnyen emészthető fehérjék, amelyekre az embereknek, különösen a gyermekeknek, az öregeknek és a betegeknek, valamint a sportolóknak nagy szükségük van. A tojássárgája lecitint tartalmaz, amiből a szervezet elsősorban a szellemi munkához szükséges erőt meríti. A tojássárgájában azonkívül Ai-, Bi-, Вз- és D-vitamint is találunk. A tojásfogyasztást sokan az ember nemi ösztönével is összefüggésbe hozzák. Hatása, persze, közvetett. U- gyanis a vitamin-szegény táplálékot fogyasztó, és szellemi munkában kifáradt ember nagyobb fáradtságot érez és kedvetlenebb, mint a fizikai dolgozó', aki sok friss tojást, baromfihúst, .tejet fogyaszt és sokat mozog a friss levegőn. A munkában elhasználódott emberi erő a tojás és a baromfihús fogyasztásával gyorsan pótlódik, s ez kedvezően hat az idegekre, á kedélyállapotra, és közvetve a nemi ingerekre is.

A tojás nem doppingszer, hatása mégis felbecsülhetetlen. De mi is tulajdonképpen a doppingszer? A felszabadulás előtt csak a versenylovakkal kapcsolatban használták ezt az Amerikából származó műszót. A lovaknak ugyanis különleges izgatószereket adtak be, s ezzel ideiglenesen fokozni tudták a futóképességüket. A tojás nem hat ilyen gyorsan, de nem is olyan múlandó a hatása, azonkívül az egészségre sincsen káros hatással. A tojásnak javára írható, hogy az emberi táplálkozás szempontjából fontos ásványi anyagokat is tartalmaz.

Az emberi táplálkozás szempontjából a baromfihús is igen nagy jelentőséggel bír. A baromfihús 20 százalék fehérjét és mintegy 9—10 százalék zsírt tartalmaz, tápértéke rendkívül nagy, ezért a sportolók sem nélkülözhetik.

Egy külföldi szakkönyvben olvastam, hogy a legjobb tenyészkosoknak naponta két vagy három tyúktojást adnak a fokozott igénybevétel idején, mert az így táplált állatok jobb teljesítményt nyújtanak a pároztatáskur, és az általuk termelt ondó minősége is jobb.

A tojással tehát nem csupán a nép, de a tudomány is behatóan foglalkozik. Ha csupán a fele igaz annak, amit a tojásról már elmondtak, akkor is érdemes tyúktenyésztéssel foglalkozni. A tyúkokat, a többi gazdasági állathoz viszonyítva a nagyfokú termelés és élettevékenység jellemzi. Az állatok gyorsan fejlődnek, s a felnőtt állat a test tömegéhez képest igen sokat termel. A szárnyasok fejlődési erélyét abból is megítélhetjük, hogy a csirke tíz hét alatt tizenhétszeresére, a kiskacsa pedig nyolc hét alatt harmincegyszeresére növeli testének tömegét (súlyát). Az 1,6—2 kilogrammos tojóhibrid tyúk évente 200—250 tojást rak, aminek a szárazanyagtartalma 2,6—3 kilugramm. Viszont a tyúk szervezete mindössze 0,7—1 kiló szárazanyagot tartalmaz.

A hasznosság mértéke, akárcsak más állatfajoknál, a baromfinál is a takarmányozástól és az egyéb tartási feltételektől függ. Persze, azonos feltételek közepette is lehetnek eltérő eredmények. Néha a tenyészállatok következetes kiválasztásával 50—100 darabbal is növelni lehet a tojástermelést. Évi 200—250 darab tojást csakis jó származású, jól táplált és tartott tyúktól várhatunk, ellenkező ecetben rendszerint a felére csökken az eredmény. Ez pedig nem csupán a tenyésztőnek kár, hanem az egész népgazdaságnak. Ha a tenyészmunka és a takarmányozás ésszerűbbé tételével legalább húszharminc darabbal növelni tudjuk a darabonkénti tojástermelést, már akkor is megérte a fáradozást, hiszen a háztáji tnjástermelés jelentős szerepet tölt be államháztartásunkban.

A hagyományos keltetés esetén a márciusi és az áprilisi kelésű csirkék a legmegfelelőbbek a továbbtartásra. A jövendő tojóállomány kialaktíásakor tehát elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy a kiszemelt jércék milyen származásúak és mikori kelésűek. A többi már általában a tapasztalaton alapuló elbíráláson múlik. Mert a tyúkok termelőképességére bizonyos külső jelekből is következtetni lehet. A hosszú, széles és mély törzsű, telt idomú tyúkok általában jó tojástermelők. A kettős hasznosítású fajták elbírálásakor is ezeket a szempontokat kell szem előtt tartani. Jó támpontot ad a várható

hasznosság megítéléséhez a láb, a csűr és a tyúk hasának színe. Ezekből a testrészekből a festékanyag ugyanis átmegy a tojásba, tehát minél inkább nieghalványulnak ezek a testrészek, a tyúk annál jobb tojástermelő. Ha a tyúk befejezi a tojásrakást, ezek a testrészek ismét gyorsan megsárgulnak, vagyis visszanyerik a jércekurbnn természetes színüket. Ebből következik, hogy a továbbtartásra kiválasztott jérce mindig sárga lábú és csőrű legyen, s a hastollak is élénk színűek legyenek. A rosszabb tojáshozamot ígérő jércéknél ezek a testrészek tompább színűek és a tojásrakás idején sem sokat változnak. A tenyészállatok kiválasztásakor figyelembe kell venni az optimális tömeget is (súly), ami fajták szerint változó.

A tenyészállatok elbírálásának fontos mozzanata a tollasadás megítélése. Mindig a korán és jól tullasodó egyedeket kell előnyben részesíteni a kiválasztáskor. Haszontenyésztés esetén a további küllemi tényezőkre nem kell különösebb gondot fordítani, hacsak nem készülünk kiállításra

A jérce körülbelül négyliónapos korban válik ivaréretté. Az ivarérettséget a taraj és a lebeny tűzvörös színe mutatja. Ezt követően egy-két hónap múlva már tenyésztésbe vehető az állat. A jércék öt-hat hónapos korban kezdenek tojni.

Aki szép eredményt akar elérni a tojástermelésben, az azokat a jércéket válassza ki tnvábbtartásra, amelyek a tavaszi hónapokban keltek s amelyek már nyár végén vagy ősz elején megkezdték a tojásrakást. Ilyen tyúkoktól jövő tavasszal már keltetésre alkalmas tojást nyerünk, s egész évben lesz elég tojás a háznál, sőt még eladásra is jut valami.

C s u r, i 11 a J ó z s e f,

Százudvarnok

СЙЗИМ-ийуигашнк

♦ Lapunk május 24-i számának Kertészet és Kisállattenyésztés című szakrovatábnn bemutattuk a bratislavai Univerzál Kisipari Termelőszövetkezet által gyártott, és a Flóra Bratislava ’80 virágkiállításon nagy érdeklődést keltett ZCHP-79 faházikót. Azóta több levelet kaptunk a kertésztársaktól, akik ellialmoztak bennünket kérdésekkel. Néhány levélre már válaszoltunk, most mégis úgy döntöttünk, hogy a leggyakrabban előforduló kérdésekre a szakrovatban is válaszolunk, mert úgy tűnik, az érdeklődés nem csökkken, inkább nő.

Tehát: a nevezett termelőszövetkezet kétféle kerti faházat gyárt. A lapunkban is bemutatott ZCHP-79 típusú házikó 14,10

négyzetméter alapterületű (395 X356 cm), tehát megfelel á kerttelepi kiskertekbe is, ahol — mint ismeretes — tizenhat négyzetméter alapterületű kerti házat lehet építeni. Ebbőt a típusból évente körülbelül kétszáz darab készül. Július derekán tett látogatásunk alkalmával a szövetkezet dolgozója, Karol Kovaéovsky' elvtárs úgy tájékoztatott bennünket, hogy az idén még körülbelül harminc-negyven igénylőt tudnak kielégíteni, tehát mielőbb el kell küldeni a megrendelést. A ZCHP-79 típusú faház — a rendelkezésre álló faanyag minőségétől függően — 17 600 és 17 760 korona közötti áron kapható. A padlástérben négy öt személynek lehet kényelmes fekhelyet készíteni.

A termelőszövetkezet másik terméke — a ZCH-16 típusú faház — többféle méretben készül, s ennek megfelelően alakul az ár is. Az információ pontossága kedvéért elmondjuk, hogy a 471X251 cm-es házikó 12 480 korona, a 471X311 cm-es 13 440 korona, az '531 X 311 cm-es 14 280 korona, a 471X371 cm-es 15 120 korona, az 591 X 371 cm-es pedig 16 920 koronába kerül.

Az érdeklődők közvetlenül a termelőszövetkezet címére (Univerzál, výrobné družstvo, 885 14 Bratislava, Októbrové nám. 9) írjanak, vagy а 332 823-aš telefonszámon kérjenek további felvilágosítást.

(dek

+ Tóth Ferenc királyrévi (Kráfov Brod) olvasónk írja levelében: Az utóbbi néhány évben sokat bosszankodik, mert bármilyen fajtát termel, mindig kudarcot vall a fokhagymával. Június elején még szép a növényzet, utána megdől, sárgulni kezd, a fokhagymafejeket pedig vastagon bevonja a penész, s csaknem mind megrothad, még mielőtt beérne. Majd felteszi a kérdést, mit tegyen, hogy elkerülje a kudarcot?.

Kérdésére Betucz János agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa válaszol:

Minden valószínűség szerint a Botrytis porri gomba okozta szárazrothadás károsítja a fokhagymát. Á héj alatt a gerezdeken bizonyára kisebb-nagyobb besüppedt, könnyen kitapintható foltok vannak. E foltok sárgák vagy sárgásbarnák, néhány milliméter átmérőjűek, közepükön szürkésfehér vagy sárgás szövedék képződik, s ez hamarosan ellepi az egész rothadó részt. Amíg a foltok kicsik, a fokhagyma fogyasztható. Ha ilyen komolyan fertőzött a terület, egy időre szüneteltetni kéne a fokhagymatermelést, vagy legalább szavatoltan egészséges ültetőanyagot kell használni, s a gerezdeket ültetés előtt 0,2 százalékos Fundazol-oldatban csávázni, majd olyan területen elduggatni, ahol korábban nem volt fokhagyma.

1

Fellendülőben a termelői kedv

A kelet-szlovákiai kerületben fellendülőben van a nagyüzemi termelést hatékonyan kiegészítő háztáji árutermelés. Az illetékes szervek nagyra értékelik a lakosság kezdeményezését, körültekintően szervezik, irányítják és segítik a háztáji kerlészkedök és állattartók munkáját. A kerületben már bizonyos fokú szakosodás is kialakult. Ennek jellemzője, hogy egy-egy körzetben a háztáji árutermelésnek az az ága a legerősebb, mellyel a nagyüzemek is behatóan foglalkoznak. Érthető ez, hiszen a háztáji termelők csakis így. kaphatnak hatékony segítségét és hasznos tanácsokat a nagyüzemi szakemberektől. Ennek megfelelően egy-egy körzetben túlsúlyban zöldséget, gyümölcsöt termelnek, szarvasmarhát, sertést vagy ludat hizlalnak. Néhány község: ben meg a kisállattenyésztésnek hódolnak az emberek. Ha a nagyüzem történetesen nagy gondot fordít a lúdtenyésztés fejlesztésére, akkor a környéken bizonyára a háztájiban is tartanak Indát. Bizonyítja ezt a vajáni (Vujany) példa is: a községben és környékén évente körülbelül ezer hízott libát vásárolnak fel háztájiból.

Snkan vannak a kerületben, akik szeretnek háztáji állattartással foglalkozni. A megkötött szerződések értelmében immár 1900 szarvasmarhát, 1360 juhot, 185 sertést hizlalnak a háztáji gazdaságok, a nyúltartók pedig nyolcezer pecsenyenyúl értékesítésére tettek ígéretet a nyitrai Branko Közös Mezőgazdasági Vállalatnak. A szerződéses háztáji állattartás a kassai (Košice), a prešuvi, a bardejovi és a Spišská Nová Vés i járásban terjedt el legjobban. A kerületben az első félévben 1200 tonna erőtakarmányt utaltak ki a szerződéses háztáji állattartással foglalkozóknak.

Ogy tűnik, az eddiginél behatóbban kell népszerűsíteni a szerződéses malacnevelést. Egyelőre ugyanis nagyon kicsi iránta az érdeklődés, pedig a nagyüzemek szép eredményt érnek el ezen a téren is.

Illés Bertalan

Mozgalmas vasárnap délután Csallóközaranyoson (Zlatnú na Ostrove): a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége helyi szervezetének szerződéses árutermelési folytató tagjai kocsin, kerékpáron vagy éppen személygépkocsin érkeznek, hozzák a friss zöldséget, gyümölcsöt. Egy éra sem telik el, máris magasba tornyosuló ládahegyek várják a szállítást végző tehergépkocsikat. Kádek Gábor felvételo

Szerény kezdet

Egy korábbi cikkünkben TM már említettük, hogy Szlovákiában az idén több mint 89 ezer hízott libát szeretnénk ielvásárolni a háztájiból. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának 1714/1979-OZ számú utasítása értelmében a háztáji lúdhizlalás iránt érdeklődő tenyésztőkkel a Baromfiipar köt szerződést. A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének járási titkárai az év elején megtartott tanácskozáson felhívással fordultak a szövetség tagjaihoz és valamennyi állattartóhoz, hogy segítsék elő a nem kis feladat sikeres teljesítését.

Legutóbb a cíferi Nyugatszlovákiai Baromfiüzeniek nemzeti vállalat dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) üzemében az iránt érdeklődtünk, hogy a körzetben megértésre talált-e a felhívás.

— A hatáskörünkbe tartozó komáromi és dunaszerdahelyi járásban aránylag gazdag hagyománya van a háztáji lúdtenyésztésnek — említette egyebek között Vida Béla, az üzem dolgozója. — Tavaly még nem vcjlt szerződéskötési lehetőség, a két járásban mégis közel nyolcezer hízott libát vásároltunk fel a háztájiból. Az Idei terv 90 tonna lúdhús, azaz köridőéiül húszezer hízott liba felvásárlását irányozza elő. Ilyen fejlődésre ez a körzet egyelőre képtelen, hiszen üzemünk csupán a háztáji állattartókra számíthat.

♦ Mégpedig milyen mértékben?

A legkecsegtetőbb esetben is.csupán kilencezer hízott liba felvásárlására számíthatunk.

A megkötött szerződések értelmében?

— A, dehogy. Szerződésileg mindössze 1454 darab lúd hizlalását sikerült biztosítanunk. Viszont számítunk a korábbi partnereink kínálatára. Közülük többen már jelezték, hogy az idén is igényt tartanak a felvásárlásra.

+ Vagyis: jóval többen hizlalnak és szállítanak libát az üzemnek, mint ahányan szerződést kötöttek. Mit gondol, miért nem kötöttek több szerződést a két járásban?

•— Mert a szerződés lényegében csak azoknak biztosít előnyt, akik nem rendelkeztek törzsállománnyal, illetve megfelelő mennyiségű takarmánynyal. Aki házilag nevel kislibákat és takarmánnyal is rendelkezik, az nem rohan szerződést kötni. Mindenki tudja, hogy kevés az országban a lúd, nem okoz gondot az értékesítés. Ha netán mégis, llát legfeljebb nem kell sorba állniuk a húsboltban.

Az említett járások közül melyikben aktívabbak a tenyésztők?

í— A dunaszerdahelyiben. Tavaly 5844 darab hízott ludat

kaptunk az itteni állattartóktól, a komáromi járásban viszont csak 2093 darabot sikerült fel-" vásárolnunk. Most hasonló a helyzet. A dunaszerdahelyi járásban huszonhét tenyésztővel kötöttünk szerződést, akik 784 hízott liba eladására tettek ígéretet. A kezdeményezésben a vásárúti (Trhové Mýto), az ekecsi (Okoő), a hősi (Gab6í-i kovo) és a nyárasdi (TopoN níky) tenyésztők járnak az élen. Közülük néhányan egész komoly állományt tartanak. A vásárúti Kucsera Ottó, Simon Erzsébet, az ekecsi Bíró László, Kacz József, és a nyárasdi Lörincz Béla ötven ötven lúd meghizlalására kötött szerző-* dést. A napos libákat és a ta< karmányt valamennyien időben megkapták.

+ És a komáromi járás?

— Ügy tűnik, a komáromi' járásban az emberek jobban kedvelik a kertészkedést, mint az állattartást. Persze, azért állattenyésztéssel is foglalkoznak a háztájiban, de inkább csak a saját szükséglet kielégít tése céljából. No meg nyulakat hizlalnak a Branko számára. De azért 670 lúd meghizlalását sikerült szerződésileg biztosíta* ni, elsősorban a nagykeszl (Veiké Kosihy) állattartók kez-i deményezése jóvoltából.

JkádekJ,