Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-02 / 31. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 14 1980. augusztus 2. ♦ MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + A méhanya minőségi tényezői A méhanya által rakott kétféle petéből kikelt álcák, az élet első két napján azonos táplálékot kapnak, a harmadik naptól kezdve azonban különböző összetételű a táplálékuk attól függően, hogy rendeltetésük szerint mivé kell fejlődniük. A hereálcából természetesen nem fejlődhet, csak here. A megtermékenyített petéből kelt álca tehát nőivarú. Kifejlődhet munkássá vagy anyává. A dajkáméhek az álcákat két napon át etetik méhpempövel. A munkás- és a hereálcákat időközönként etetik, az anyaálca azonban folyamatosan kapja az élelmet. A befedés utáni táplálkozási idő hosszára pontos adataink nincsenek. Ha egyidős álcákat helyezünk át, akkor a méhek a gondozott, táplált bölcsőket hamarabb befedik, mint a hiányosan etetetteket, ezért a befedés napján a gyenge bölcsőket megsemmisítjük. Az anya termékenységére sokféle tényező hat. Az anya testének nagysága függ' például attól, mennyi és milyen élelmet kapott álcakorban. Az élelem összetétele viszont függ az alkalmas korú méhek számától, a rendelkezésre álló virágpor és méz minőségétől. A dajkaméhek a peinpőt ezekből készítik. Az élelem között az anyaálcának állandóan bőséges pempőkészlete van. Kikelése után a bölcső alján fölösleg is marad. Az élelem mennyisége és a nevelt anya testnagysága nagymértékben függ az álca korától, vagyis attól, amikor anyává nevelése megkezdődött. Nevelhető ugyanis anya a 72 órásnál nem idősebb álcából is, azonban 48 óra múlva gondozásba vett álcákból kisebb anyák nevelődnek, mint a fiatalabbakból. Kísérletek bizonyították, hogy a 24 és 36 órás álcákból a méhek nem neveltek, kisebb anyákat, mint a fiatalabbakból. A különböző nagyságú anyák petefészkének hossza változó, azonban semmilyen összefüggést nem találtak, a petetömlők száma és a Hasítás terjedelme között az anyákkal folytatott kísérletben. Megszámlálták azoknak az anyáknak a petetömlőit, amelyeket 12, 24, 36 órás álcakorban helyeztek az anyahölcsőbe. Alig találtak közöttük kimutatható eltérést. Orösi Pál Zoltán kísérlete azt bizonyította, hogy a petéből nevelt anyák fejlettebbek és a petetömlők száma is nagyobb, mint az álcákból nevelteké. Dr. Zander megállapította, hogy az anya- és a munkásálca fejlődése között csak a harmadik napon következik be változás. Erre utalnak az előző bizonyítékok. E. J. Kersten megállapította, hogy az álcák közötti fejlődési változás már a harmadik nap előtt megkezdődik. Néhány azonos korú álcát áthelyezett bölcsőbe, más álcákat pedig munkássejtben hagytak. Taranov pedig a sejtben hagyott álcákat munkásálcaként etette. Akár petéből, akár a legfiatalabb álcából nevelünk anyát nem kapunk egyforma súlyú és egyforma számú petetömlővel rendelkező anyát. Ez arra utal, hogy az anya fejlődésében biztos tényező a megfelelő minőségű és mennyiségű táplálék. Ismereteink azt bizonyítják, hogy a petéből és a legfiatalabb álcából nevelt anyák egyenértékűek. A pete nagysága befolyásolja az anyák súlyát. Júliusban, amikor az anyák korlátozzák a petézést, nagyobbak a peték, a dajkák bőven etetik őket, és ezek jelentékeny hányadából nagytestű anyák kelnek. Júniusban, amikor az anyák a legintenzívebben petéztek, a tenyész- és dajkacsaládban a petézést korlátoztuk a nagyobb peték és kelő dajkaméhek az anyaálcák etetéséhez való biztosítása céljából. Az anya fejlődését befolyásoló tényező: a megfelelő hőmérséklet a kaptárban vagy az inkubátorban. Az anyaálcának kisebb hőmérsékletre, 33 C°-ra, azonban több levegőre van szüksége, mint a munkásálcának. A levegő nedvessége 60—80 % között váltakozhat. A hőmérséklet ingadozására a négynapos élcák nagyon érzékenyek. A kétszeri álcázásnak nincs gyakorlati jelentősége. Sőt a látszólagos eredmény a nevelőt megtévesztheti, ha a második álcázásnál nagyobb álcát használ. Szaklapunkban is ellentétes véleményeket olvastunk. Dr. Weis bebizonyította, hogy a 36 órás kidobott álca után, a második álcázásnál a legkisebb, vagy 12 órás álcánek nem elegendő a szokott adag pempő. Amikor a kidobott 36 órás álcák helyére ismét 36 órás álcákat tettek, ezekből nagyobb anyák nőttek, mintha kisebbekkel cserélték volna fel-őket. ANTAL ZOLTÁN Növényvédelem és méhészet Sok méhészben és növényvédő szakemberben az a hamis képzet alakult ki a gyorsan bomló, úgynevezett „méhkímélő peszticidekről“, hogy valamilyen speciális hatás folytán nem károsítják a mézelő méheket. A Phosdrin, Malathion, Rovlinka, Fekma, Decamethrin, Bioethamomethrin stb. nem kíméli a méheket. Közvetlen permetezés után hatásuk taglószerű, vagyis a velük érintkező rovarok gyorsan elpusztulnak. Laboratóriumi kísérleteinkben azt tapasztaltuk, hogy a mérgezési tünetek (bénultság, vergődés, hanyatvetődés, halál előtti stádiumok) itt is jól elkülöníthetők. A különbség az, hogy a lebomlási szakaszok időtartamai rövidek. A permetezett növénnyel érintkezés után 10—15 perc alatt beáll a halál. E készítmények általában 12 óra alatt vesztik elkárosító hatásukat. Az elmondottak szerint a virágzó kultúrák (repce, vöröshere, lucerna stb.) növényvédelme tökéletes. Sajnos, a szakszerűtlen és a kellő körültekintés nélkül végzett műveletek következtében igen sok méhmérgezés volt. Néhány műhiba, amelyek kiküszöbölésével elkerülhetők volnának a mérgezések: a) gyakori jelenség a szer túladagolása. Ilyenkor a lebomlási idő az előírt többszöröse lehet; b) a virágzó repcén ' egyébként gyorsan bomló szer a hideg éjszaka folyamán nem bomlik le. A szakemberek mintha elfeledték volna a már általános iskolában is tanult szabályt, hogy a kémiai folyamatok sebessége a hőmérséklettől függ; c) ritkán, de előfordul az is, hogy meleg este a méhek nem a napkorong állása szerint vonulnak pihenőre, hanem „nyújtott műszakban“ tovább gyűjtenek. A növényvédő szakember ilyenkor esetleg a kelleténél hamarabb — megtartva ugyan a szabályt, tehát a csillagászati napnyugtával — kezdi meg a virágzó kultúra permetezését. A következmény: a kint szorgosan gyűjtő méhek biztos halála. A méhész ezt a veszteséget rendszerint észre sem veszi, minthogy a pusztulás már a kezelt területen zajlik. A riasztó-vagy repülésellenes anyagok alkalmazása is a méhek védelmét szolgálja. Kaliforniában a Demetont és Permethrin méhriasztők permetszerhez adagolásával az utóbbi években nagyon sok méhcsaládot sikerült megkímélni a pusztulástól. A szintetikus úton előállított hormonok, hormonanalógok a hasznos rovarok megkímélésében végleges módszernek Ígérkeznek. Évekkel ezelőtt a hormonos védekezés még mosolyt fakasztó megelőzésnek tűnt. Ma már a vele való kísérletezés az üzemi méretek stádiumában van. 1979-ben az EGY 2668 50 ЕС jelű juvanilhormon analógot 3 hektár virágzó vörösherére permeteztük, a rovarkártevők gyérítése céljából. Ugyanakkor 4 méhcsaládot raktunk a kezelt területre. Permetezés után 10 nappal ismert méhész szakemberek bevonásával értékeltük a méhcsalád állapotát. Egyértelműen megállapítható volt, hogy a juvenilhormon-analőg az ott gyűjtögető méhcsaládokat nem károsította. A feromonokkal (üzenetközvetítő váladék) történő növényvédelem szintén kezdeti stádiumban van. Velük a kártevő rovarok szaporodásában oly szükséges térbeli tájékozódást zavarjuk meg. E két utóbbi módszernek számtalan előnye mellett van egy meghatározó jellegű hátránya is. Az, hogy nagyon drága! Könnyű megjósolni, hogy a jövő növényvédelmében egyaránt fontos szerepük lesz a hormonos és a feromonos védekezési módszernek. Végezetül a növényvédelem és a méhészet kapcsolatában fontos tényező az, hogy: — a háziméheket nemcsak a növényvédőszerek, hanem az egyéb környezetszennyező anyagok is pusztítják, továbbá, hogy: — a kevésbé toxikus peszticidek, gyomirtó és gombaölő szerek és az egyéb környezetszennyező anyagok háziméhekre gyakorolt hatásának a vizsgálatakor abból kell kiindulni, hogy a háziméh családként alkot egy biológiai és gazdasági egységet. E család egyedei pedig fejlődésben, fiziológiai állapotban és etológiái értelemben is jelentősen eltérnek egymástól. Az a gyenge hatású szer, amely a kijáró munkásméhet még nem károsítja, a nyitott Hasításban már tetemes pusztulást idézhet elő. (G. A.) A napraforgó nektárt és virágport nyújt a méheknek Fénykép: Kontár Gyula Az amerikai gyümölcstermelőknek minden okuk megvan a panaszra — a méhek lustasága miatt. A mézszívó rovarok milliói felvették azt a szokást, hogy az almavirágokra nem férőiről szállnak rá, hanem oldalról bújnak be a nyílt virágba. Ily módon azonban nem kerülnek érintkezésbe a porzókkal — és sok almavirág nem termékenyül meg. Ez az oldalozó repülés, különösen a delicious fajta alma virágánál sikerül igen jól — állapították meg a Cornell University tudósai. Ugyanakkor azonban éppen ez az almafajta a legkeresettebb az amerikai piacon. (Az évi termés mintegy 600 millió dollár bevételt jelent.) A biológusok most azt tanácsolják a termelőknek, hogy vegyesen ültessenek különböző almafajtákat és így szoktassák újra rá a méheket a szabályos megtermékenyítésre. A másik tanács szerint olyan méhcsaládokat kell telepíteni, amelyek a kényelmes „cselt“ még nem tanulták meg. = N. Sz,^ RDEKES RAJZÁS A Szenckirályfán (Kráfová pri Send) a szabadban létesített méhészeti múzeum egyedülálló Szlovákiában. Képünkön közel százötvenéves, fatörzsből készített kaptárokat láthatunk. Krajcsovics Ferdinand A szó legszorosabb értelmében amatőr méhész vagyok. Ez elsősorban azt jelenti, hogy nem törekszem a cukornak mézzé való átalakítására. A méheket — kertünk sarkában — inkább szeretetből és a romantika kedvéért tartom, főztük mindig megnyugvásra lelek, ha a törtető, pénzhajhász és rosszmájú emberektől „gyomorrontásom“ van. A szorgalmas méhecskék zümmögése sokszor meggyógyított. Július 9-én, délelőtt tíz órakor rajzásra lettem figyelmes. Az élettől és nagy tervektől duzzadó hatalmas zsongás betöltötte a kertet. A rajzás izgalma még most rabul ejt, — s így a kaptárhoz siettem. Leültem a fűbe, a gyönyörködtem bennük. A dallamosan zsongó „élő felhő" arról tanúskodott, hogy szép rajjal gyarapszik méhészetem. Élveztem a látványt, a 25 fokos kellemes meleget, a sokezres bogár-muzsikát. Negyedóra múlva a „felhő* a kap■> tár előtt leszállt a fűbe, s lágyan elterült, mint a rétes. Egy jókora szakáll azonban a kaptár röpnyílására függeszkedve kíváncsiságomat fokozta. Odaguggoltam és figyeltem: Miért nem röpültek fel valamelyik fára? Еду-két perc múlva észrevettem at anyát, a „Piroskát". A pirosjelzésü anya ugyanis igazi nagyanyó volt: Nem bírt röpülni. Kifogtam a rajból, mire az pár perc múlva visszasétált a kaptárba. 'Így új méhcsaládom nem lett, s én ezért egy kicsit szomorkodtam, de annál jobban örült feleségem, — Kevesebb cukor kell a teleléshez! — mondta a méhészfeleségek örök logikájával. „Piroskát“ azonban 6 is dicsérte, hiszen az érdekes rajzás előtt népes családjától szépen pergettem. G. Kovács István Piienotiazin a nagy atka ellen Bulgáriában régóta használják a Phenotiazint a Varroa-atka ellen. Szmirnov így foglalja össze tapasztalatukat. Hét-nyolc napos időközökben háromszor kezelik a családot. Egy kezelés három napig tart, az ajánlott kilenc kezelés tehát egy hónapot kíván. Minden alkalommal 1,5 g szer füstjét juttatják a kantárba. A méhekre is hatással van ez. A Szovjetunióban Melnik megállapította, hogy az egészséges (Varra, Nosema mentes) méhek élettartama 21—51 százalékkal rövidült, ha kilenc napig Phenotiazin füstjével kezelték őket. MÉHÉSZ Pár évvel ezelőtt örököltem néhány méhcsaládot. Nem tudtam bánni velük, de a kíváncsiság rávitt, hogy megnézzem őket. Amikor felnyitottam a kaptárfödelet, bizony kaptam néhány szúrást. Beismerem, hogy a kaptár felnyitása sem volt szakszerű, de meg is fizettek érte a méhek. A szúrások után orvoshoz kerültem, mert megdagadtam. Haragomban fel akartam rúgni őket, hogy ilyen pogányul elbántak velem. Az akácvirágzás alatt történt. A méhek szépen repültek, én meg, ahogy a daganat múlott, egyre azon gondolkodtam, hogy én sem lettem volna különb, ha valaki az éléskamrámat bolygatta volna. Hívtam egy idősebb, tapasztalt méhészt, és tőle kezdtem tanulni, hogyan is kell bánni a jóságos kis állatkákkal. Közben megszerettem őket, nagy szorgalmukat. A szúrás sem fájt mär annyira, igaz, én is sokkal óvatosabb lettem. Nincs is velük különösebb bajom. Részletesebb vizsgálat elárulta, hogy hat kezeléstől az atkák száma 80—90 százalékra süllyed a kaptárban, s a méhek szervezete még nem szenved. A 7., 8., 9. kezeléstől az atkák száma tovább fogy, de a méhek zsírteste (tartalékanyagokat raktározó része) és más részei erősen megváltoznak. Ajánlatos tehát, hogy csak kétszer kezeljék a családot. Melnik augusztust és szeptembert tartja a Phenotiazin használatára legalkalmasabb hónapnak, mert így a méhek megszabadulnak az atkától, és jól telelnek. —M — LETTEM í Ma már hét méhcsaládom van. Azt hiszem, kaptáraimat jobb lenne kicserélni rakodókra, azokkal a vándorlás is egyszerűbb. Márpedig méhészkedő úgy érdemes, ha csak kis távolságra is — de vándorolunk. El kell vinni a méheket a legelő közelébe, hogy gazdaságosabban ki tudjuk használni a természet adta lehetőségeket. Tapasztalatból a fiataloknak, a kezdőknek, még inkább azoknak, akik még csak ezután akarnak kezdeni, tiszta szívvel ajánlom, fogjanak hozzá ehhez a szép mellékfoglalkozáshoz. Az embernek mindig akad egy kis szabad ideje, olykor öröm köztük lenni, öröm velük dolgozni: Nemes szórakozás a méhészkedés, s a szorgalmas kis méhek még meg is térítik a fáradozásunkat. Mindig kell egy kis méz a konyhára. Az sem megvetendő, hogy a mezőgazdaságot is segítjük. hiszen a méhek hasznos munkát végeznek, amikor beporozzák a haszonnövényeket, és jó magtermést biztosítanak. —NAL—< A MÉZELŐ MÉH ÉS A LUCERNAVIRÄG Tasei és társai kilenc évig tanulmányozták a mézelő méh jelentőségét a lucerna virágának megporzásában. A lucernát látogató méhfélék közt a tenyésztett mézelő méh 90 százalékban szerepel, tehát a gyűjtők nagy többsége közüle való. A nektárt gyűjtő mézelő méh száma egy hektár virágzó lucernán elérheti a hétezret, de csak egy százalékuk hatásos megporző. —-et— A NAGYVIASZMOLY IRTÄSA Cantwell és Lehnert a nagyviaszmoly hernyójának fertőzéssel való irtását ismerteti. A kipróbált két kóroknzó közül a Bacillus thuringiensis nem új a viaszmoly elleni küzdelemben. A szerzők még egy vírust is fölfedeztek a viaszmolyhernyókban. A bacifusnál is hatásosabb volt. Mindkettőt vízbe juttatva kell a méhekre permetezni. Ez a módszer még csak a tudomány műhelyére korlátozódik, nem juthatott a méhészek kezébe. (m)
