Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-02 / 31. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. augusztus 2. A gyakorlat és a tudomány sikeres emiiittadkedése Tapasztalatok a vákuum-szilázs készítéséről Sikeresen megvalósítani pártunk kongresszusainak és plénumainak az önellátásra ösztönző irányelveit, egyre több nyersanyagot juttatni a feldolgozó iparnak és végterméket a fogyasztóknak — mindez megköveteli, hogy a mezőgazdasági üzemek mindjobban hasznosítsák a tudományos-műszaki haladás termelést fellendítő, gazdag ismereteit. A gellei (Holice) szövetkezet szintén egyike azoknak a gazdaságoknak Szlovákiában, ahol élénken reagáltak pártunk ajánlásaira, hamar felismerték a tudományos-műszaki haladás ismereteiben rejlő lehetőségeket, és a gyakorlatban igyekeztek hasznosítani azokat. Az utóbbi hónapokban többször is hallhattuk, amint központi szinten dicsérően értékelték a szövetkezet termelési eredményeit, s ezen belül a sertéstenyésztés kiemelkedő sikereit. Mészáros József elnökkel és Cséffalvay László állattenyésztési ágazatvezetővel folytatott beszélgetésünk során magyarázatot kaptunk rá, hogyan jutottak fel a „csúcsokra“. A kezdet persze náluk sem volt problémáktól mentes, mert az egyik oldalon a fogyasztói piac igénye évente növekedett, a másikon pedig a termelési kapacitás maradt a régi. Lássuk, hogyan emlékszik erre vissza az állattenyésztési ágazat vezetője: : Áthidalhatatlannak tűnő gondokat okozott nekünk a választott' malacok elhelyezése. Gyakorlat szerint egy-egy gondozó 25—30 kocát látott el. A kocaszállásokon 8—10 elletőketrecben malacoztak a kocák, míg a többi anya nagyobb ketrecekben, csoportosan kapott helyet. A malacokat 56—60 napos korban választottuk el. Ezekkel népesítettük be az előhizlaldát.A férőhely hiánya sok problémát hozott felszínre, s így bizonyos időn belül az előhizlalást beszüntettük és a felszabadult helyen kocaszállást létesítettünk. Már nem a malacokat választottuk el a kocáktól, hanem a kocákat a malacoktól. Ezzel elkerültük a malacok áthelyezésével járó stresszhatásokat, s az állatok 30—35 kilós súlyig zavartalanul fejlődhettek. Az eredmény meglepően jónak bizonyult. Ehhez hozzásegített minket az önetetés és egyebek. A korábbihoz képest az állatok takarmányozása is higiénikusabb lett. — Ezzel a férőhely-probléma is megoldódott?-i Korántsem, hiszen az élet ment tovább, s a piac igényei növekedtek. Mindig többet és többet kellett termelnünk. Arra törekedtünk, hogy megtaláljuk a megoldás kulcsát, és 1974-ben Pferovban az országos mezőgazdasági kiállításon erre módot is találtunk. Az NDK-ból behozott malacnevelésre kiválóan alkalmas ketrecekre (továbbiakban battériák) figyeltünk fel. Ez adta az ötletet, hogy próbálkozzunk. Megállapodást kötöttünk a szállítóval és odahaza egy régi kovácsműhelyben 125 négyzetméteres alapterületen elkészítettük az első battériás malacneveldét. — Hány malacot helyeztek el benne? — Egyszeri benépesítéssel 336 malac fért él a battériákban. Az első csoportot 1975 március közepe táján telepítettük be, azonban kellő tapasztalatok hiánya miatt nem kerülhettük el a nehézségeket sem. Kezdettől fogva a turnusos be- és kitelepítésre törekedtünk, hogy kellő hatásfokot érjünk el a ketrecek fertőtlenítésében és kihasználásában. A be- és kitelepítés rugalmas végzéséhez hasonló korú mlacok kellettek. Ezt úgy értük el, hogy az indulásnál 25—35 napos egyedeket helyeztünk a battériákba. Arra is törekedtünk, hogy egy-egy A kutatók szerint a gyapjú növekedésére a takarmányban levő fehérjéknek csak mintegy 7 %-a van hatással. A viszonylag rossz hatásfoknak egyik oka a meg nem emésztett fehérje; a másik oka pedig az, hogy a gyapjú fehérjéje 13 % cisztant tartalmaz. A takarmányfehérjék átlagban azonban csak 3 % cisztint és metionint nyújtanak. Az előgyomorban végbemenő emésztés értékesítést rontó hatásait óhajtották kiküszöbölni azzal, hogy fehérjét vittek az oltógyomorba. A kazein formájában adott fehérje a gyapjúnövekedés intenzitásét jelentősen seketrecbe egy kocától származó alom kerüljön. Ezen törekvésünk azonban nem teljes mértékben sikerült, mert a kocánkénti alom nem volt egyforma. Egyes ketrecekbe más kocák malacait is el kellett helyeznünk. Persze, nem volt nagy eltérés az almok tömege között, a be- és kitelepítés viszont nagyon igényes munkának bizonyult. — Az első csoport kitelepítése után milyen tapasztalatokat szereztek? — Őszintén megvallva, nem értük el a feltételezett eredményt. Betelepítéskor a darabonkénti súly 10,37, kitelepítéskor pedig 29,71 kiló volt, de az elhullás megközelítette a ki-Battériás malacnevelde a gellei szövetkezetben. lene százalékot és a takarmányozási napra jutó 253 gramm súlygyarapodás! átlag sem volt megnyugtató. Azt is meg kell jegyeznem, hogy egy-egy malac felneveléséhez 4,93 kiló ČOS .1; 11,56 kiló COS II; és 41,35 kiló Ai takarmánytápot használtunk, illetve egy kiló súlygyarapodásra 2,87 kiló takarmányt fogyasztottunk. Bebizonyosodott, hogy a nagy elhullást, az emésztőszervi megbetegedés és a kannibalizmus okozta. — A fentiekből levonták a következtetéseket? — Természetesen. A második csoport betelepítésekor az állatokat Feridextrannal oltottuk be és a táplálékba Auerovit C 20 készítményt kevertünk. Ennek a hatására 7,16 százalékra csökkent az elhullás, s a takarmányozási napra jufó súlygyarapodás átlaga elérte a 334 grammot. Ezt a malaccsoportot nem egyszerre telepítettük ki, mert betelepítéskor nem állt rendelkezésünkre elegendő hasonló korú választott malac. Ez a csoport 2,45 kiló COS I; 23,14 kiló COS II és 33,87 kiló Ai takarmánytápot fogyasztott — darabonként — s egy kiló súlygyarapodásra 3,14 kiló erőtakarmányra volt szükségünk. Ez minket arra figyelmeztetett, hogy az eltérő korú állomány betelepítése káros. Csak a harmadik malaccsoport felnevelése, illetve kitelepítése mutatta meg a ketreces malacnevelés felbecsülhetetlen előnyeit. A battériákban összesen 312 malacot helyeztünk el 3110 összsúlyban s az ötven napos nevelési időszakban csupán három darab (0,96 százalék) pusztult el közülük. Az állomány kitelepítési összsúlya elérte a 8925 kilót, a napi súlygyarapodás átlaga pedig 377 gramm lett. Egy-egy malac a nevelés időszakában 47,78 kiló erőgítette. Ezt a fehérjét a juh sokkal jobban értékesítette. Bizonyítást nyert, hogy a kazein összes kéntartalmú aminósavainak 50 °/ó-a kimutatható volt a gyapjúban. A zselatin adagolásakor azonban csekély kéntartalmú aminósavszintje miatt >-> a gyapjúnövekedése gyenge volt. További kísérletekben a kazeint kéntartalmú aminósavakkal dúsították. A keverék hatására a gyapjútermelés tovább nőtt. Ogy találták, ha a juh elegendő szálastakarmányt kap létfenntartásra természetes úton és kazein + aminósav adagolást is az oltón keresztül, ugyanolyan gyapjút takarmányt fogyasztott, s így 1 kiló súlygyarapodásra 2,52 kiló takarmánytáp fogyott el. A kedvező fordulat azzal magyarázható, hogy minden betelepítésre alkalmas malacot beoltottunk. Bebizonyosodott, hogy a battériás malacnevelésnek nagy jövője van, s ezt az utat kell követnünk. A szövetkezet vezetői okulva a fentiekből, tovább bővítették a battériás malacnevelést és ötéves gazdag tapasztalatok birtokában mind a választás, mind a súlygyarapodás átlagát stabilizálták. Jelenleg 350 kocát tartanak és a választási átlag 19 körül van. Évente kocánként 2,2 ellést érnek el. Megfelelő férőhelyhiány miatt — kényszermegoldásból — négy farmon helyezték el a kocákat. Amint azonban elkészül a 400 férőhelyes új tehénistálló, a régi építmények felújításéval a sertésállományt két farmon helyezhetik el.. Az egyik farmra a 100 kocából álló szaporító tenyészet, a másikra pedig a 250 létszámú haszonirányú tenyészet kerül. A szaporító tenyészet szlovák fehér nemes kocáit landrac kanokkal fedeztetik, és leszármazottaikkal töltik fel a haszonirányú tenyészet kocaállományát, de más gazdaságoknak is eladnak kocasüldőket. Évente kocáiktól rendszerint 7600 malacot választanak el, s közülük kétezer darabot értékesítenek. Ezenkívül szerződésre 400 kocasüldőt szállítanak a környező gazdaságoknak. Az első féléves eredmények azt mutatják, hogy üzemi átlagban kilenc malacot sikerült elválasztani, azonban Csömör Vince 10,68, Koszorús Béla 9,7, Márkus László pedig 9,5 malacot választott el kocánként és szövetkezeti viszonylatban az elhullás csupán 1,54 százalék volt. Említést érdemel még az Is, hogy évenként 540 tonna vágósertést értékesítenek, s a szántó hektárjaként 300, illetve a tenyészállatokkal együtt 350 kiló forgalmazást érnek el. A munkatermelékenység növekedésének jó bizonyítéka, hogy egy személy több mint 550 állatot gondoz. A gazdaság állattenyésztési ágazatának vezetője nagyon jó kapcsolatot épített ki a Terményfelvásárló és Ellátó Vállalati Tröszt takarmányozási kutatóintézetével. Együttműködésük a battériákban tartott malacok takarmányhasznosítására és más fontos feladatokra terjed ki. A hostaphos ásványi kiegészítőt —« egy-egy állatcsoportnál — részint a sertéseknek, részint a szarvasmarháknak adagolják és megállapítják, hogy a kiegészítő mennyiben segíti elő a vér foszforszintjének alakulását. Köztudomású, hogy a vér kedvezőtlen foszforszintje termékenységi zavarokat okoz az állatoknál. Ennek a kiegészítőnek az adagolásával tehát javul a vemhesülés. Egy másik kísérletben, ugyancsak a kutatók közreműködésével vanilinos ízesítőt juttatnak a battériákba telepített malacok egy-egy csoportjának. A kísérletbe négy csoportot állítottak be. Kettő közülük a kontrollcsoport. A malacokat huszonnyolc napos korban telepítették be a battériákba. Első alkalommal 42, majd másodszor 72 napos korban mérték az állatokat. Az első csoportban 20,5, a másodikban 3,16, a harmadikban 26,8, a negyedikben pedig 28,2 kilogramm volt a megfigyelt tíz malac összsúlygyarapodása. A hetvenkét napos malacok mérésekor az első csoportban 209, a másodikban 230, a harmadikban 234, a negyedikben 240 összsúlygyarapodást értek el. A takarmány hasznosulása mind a két mérési időszakban nagyon kedvező volt. Befejezésül hadd idézzem Bartos Andor járási mezőgazdasági igazgató szavait: „Járási, s nem túlzók, amikor azt mondom, hogy országos méretben a gellei és a kulcsodi gazdaság volt a battériás malacnevelés úttörője. A gellei szövetkezetben a ketreces malacnevelésben azért érnek el kimagasló eredményeket, mert az állattenyésztési ágazat vezetője, Cséffalvay László a rábízott feladatokat szakmai és hivatásszerete'ttel, nagy hozzáértéssel váltja valóra ...“ növeszt, mint fehérjékben bőséges, természetes takarmányozáskor. A juh emésztésének további vizsgálata során kitűnt, hogy a bendőben végbemenő mikróbás tevékepység során a csekély fehérjetartalmú keverékek fehérjeértéke nő, a nagy fehérjetartalmú keverékeké meg csökken. Fontos lenne a fehérjék bomlásénak megakadályozása, mielőtt az oltógyomorba kerülnek. Lehetséges a bakteriális tevékenység gátlására „antibiotikumokat“ etetni. A rezisztencia kialakulása miatt azonban nem számíthatunk tartós eredményre. Figyelmet keltő az a kísérlet, amelynek során a takarmányok bendőt Napjainkban a szilázskészítésnek egyre több módszerével ismerkedhetünk meg a gyakorlatban. Az eredetileg Angliában kidolgozott vákuumos szilázskészítés egyre jobban terjed a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban. Vákuum-szilázskészitésnek nevezzük azt az eljárást, amikor a szecskázott zöldtakarmányokat két vékony polietilén filmfólia között, a levegő kizárásával tartósítjuk, illetve a levegőt a két műanyagtakaró közül vákuumszivattyúval kiszivatjuk. Ehhez a tehenészetben alkalmazott tej-vákuumszivattyú is elegendő. A szilázskészítésnél az első legfontosabb teendő a kazal helyének jó kiválasztása. Távolítsunk el minden olyan göröngyöt és földadarbot, ami az álsó alapfólia sérülését előidézhetné. Óvatosságból ajánlatos az alsó alapfóliát kb. 5 cm vastagságú apróra szecskázott takarmányrétegre vagy szalmára fektetni. A szélfúvás elleni védekezésül néhány félig töltött homokzsákot használjunk nehezékként, hogy azok a fóliát a helyén tartsák. Ajánlatos a plasztikfóliát körös-körül kb. 45 cm-es szegéllyel szabadon hagyni, a tökéletesebb tömítés érdekében. HOGYAN VÉGEZZÜK EL A TAKARMÁNY TÖMÖRÍTÉSÉT? A traktorral mindaddig nem szabad ráhajtani a fóliába zárt szilázstömegre, amíg mintegy 30 cm-nyi, vagy ennél vastagabb szecskaréteget nem terítettünk széjjel a fólián. A szilázstömeg magasságának az emelkedésével bátran ráhajthatunk traktorral és takarmánnyal megrakott pótkocsival. A leborltott takarmányt ajánlatos gereblyével vagy homlokrakodóval eligazítani. Megfigyelhető, ha állandóan traktorral járunk rá a fokozatosan emelkedő szilázshalomra, idővel a középső rész tömörebb, az oldalsók viszont lazábbak lesznek. Hyenkor a kazal széleit ajánlatos kézi erővel felépíteni. Ha ezt elmulasztjuk, a halom szélei a vákuum alatt összelapulnak. A laza szilázstömeg viszonylag rövid idő alatt bemelegszik. A vákuumos módszer takarmánytartósító hatása viszont éppen abból áll, hogy a levegőt a szilázsból kiszivattyúzzuk, és ezáltal a hőtermelés megszűnik. El kell kerülni tehát mindenképpen a szilázstömeg felmelegedését, mielőtt még légmentesen lezártuk volna. E- zért ajánlatos a silókazlat minél rövidebb idő alatt — lehetőleg 2—4 nap alatt — felépíteni. Ezután a fóliákat zárjuk le és kezdjük el a levegőt kiszivattyúzni. Ha a fenti időpont kevés a silókazal elkészítéséhez, akkor erősebb tömörítéssel, járatással csökkenthetjük a hőveszteséget. Gyakorlati megfigyelések szerint 1 köbméter szecskázott silótakarmány részecskéi között általában 0,5 köbméter levegő van, ezért megfelelő vákuum esetén a szilázstömeg a felére csökken. A müanyagfóliával való takarékosság és a könnyű kezelhetőség érdekében a szilázskazlat ajánlatos 3—4 méter magasra elkészíteni és a halomból a levegőt kiszivatni úgy, hogy a szilázs térfogata minél kisebb legyen. A következő napon a lefedett silókazlat nyissuk ki és további szecskázott anyag rárakásával a feltöltést a maximális magasságig elvégezhetjük. Így tudjuk „lépcsőzetesen“ a megfelelő silókazalmagasságot elérni újabb adagok felrakásával. kitöltő lerövidítésére törekedtek konyhasó adagolásával. A sóra fogyasztott nagy mennyiségű víz és a bendőtartalom gyorsabb mozgása ugyanis a gyapjúnövekedést serkentette. A hőkezelés csökkenti a lebomlást a bendőben és javítja a fehérjék értékesülését. Néhány nélkülözhetetlen aminósav bizonyos mérvű pusztulásával is számolni kell. Alkalmasnak látszik a bendő és az oltó közötti eltérés és bizonyos bevonóanyagok alkalmazása. Ezt az ilyen anyagok költsége akadályozza. Több reménnyel kecsegtet a fehérjék kémiai módosítása, például formalinos kezeléssel. így az oldhatóság csökken és nő az ellenállás a mikróbás tevékenység iránt. Az így kezelt fehérjék növelték a gyapjútermelést. L. L. A VÁKUUMSZIVATTYÚ alkalmazása A levegő kiszivattyúzására szolgáló tömlőt a takarófólia elterítése előtt kell a silókazalon elhelyezni és szecs kázott takarmánnyal letakarni. Egy fejőházi vákuumszivattyú elegendő egy szilázskazal légtelenítésére és egy 100 tonnás silót 2 óra alatt lehet térfogatának csaknem a felére csökkenteni. Kívánatos, hogy vízlecsapó edényt iktassunk a szilázskazal és a szivattyú közé. Erre tökéletesen megfelel a használt tejeskanna, amely légmentesen zárható. Oldalára üvegezett kémlelőablakot helyezzünk el, ajánlatos a fedelébe vákuummérő műszert és szabályozható nyomáscsök-< kentő szelepet építeni. A szelep segítségével beállítható a szükséges vá-1 kuumérték. A vákuumszivattyút hordozható keretre szereljük fel, melyet a traktor hidraulikus emelőkar rendszerére erősítünk és a traktor erőleadó tengelyével hajtjuk meg. A vákuum mértéke kb. 457 Hgmm körül a legkedvezőbb. Ha nem csökken szembetűnően a nyomás a kazal felső síkjában és oldalain, akkor valahol nyílásnak, illetve sérülésnek kell lennie. Ilyen esetben a levegő szívatását szüntessük meg és minden rést javítsunk, illetve foltozzunk meg. A rések helyén egyébként jól lehet hallani • beáramló levegő „fütyülését“. A levegő kiszivattyúzását követő napon a polietilén takaró — a belső széndioxid termelődés következtében — rendszerint felfúvódik. Ez a gáz önmagában is konzerváló hatású, ezért nem kell kiszivattyúzni és néhány nap után eloszlik. így a felső takaró is érintkezésbe kerül a szilázskazal tetejével, ami a jó zárást biztosítja. Túl nedves szecskázott takarmány esetén előfordulhat, hogy az alsó ponyva legmélyebb pontján folyadék gyűlik össze. Ennek legbiztosabb elvezetési formája, ha az alsó fólián keresztül állandó folyadékelvezető tömlőt alkalmazunk, beágyazva megfelelő helyzetbe és parafadugóval is ellátjuk. Egyszerűsödik az eljárás, ha tömlő alsó részén elvezető furatokat alkalmazunk és a kiszivárgott levet árokban elvezetjük, majd összegyűjtjük egy edénybe, illetve hordóba. Amikor a szilázskazal elkészült és a levegőt is kiszivattyúztuk, a műanyag fóliát a széltől, továbbá a tárolás alatt a fagytól is meg kell óvni. Ezért ajánlatos 2—3 cm-es föld- vagy homokréteget a fóliára felrakni. Ez a kis mennyiségű föld — a kazal megbontása során — kézi erővel is eltávolítható. Az is jó megoldás, ha az oldalak mentén annyi földréteget vagy homokot tárolunk, ami a fólia szélén köröskörül kb. 15 cm-es takarást biztosít: Ez nemcsak nehezéket képez a fólia szélén, hanem egyúttal magát a fóliát is védi a szél erejétől. HOGYAN HASZNOSÍTSUK A SZILAZST? Mint minden silóban, így a vákuumos silóban is a megbontás felületén rothadás vagy oxidáció kezdődik, hacsak a szilázst a megkezdett felületről legalább 2—3 naponként nem hordjuk el. Arra kell ügyelni, hogy a szilázshalom felső felületén — a takaróponyva alatt — ne oxidálódjon az anyag, tehát ne kerüljön be levegő a szilázs és a fóliatakaró közé. Ezt elősegíthetjük, ha a visszagöngyölt fóliatakaró szélére nehezéket helyezünk. Ez a módszer ott is alkalmazható, ahol „önetetéssel“ takarmányoznak. Ma már korszerű silókazal-bontó gépek találhatók a mezőgazdaságban, melyek elfúvó szerkezettel vagy szállítószalaggal vannak ellátva a megbontott szilázs pótkocsira való szállítására. Tudományos vzisgálatok szerint megállapítást nyert, hogy a vákuumos szilázs szinte eredeti állapotának megfelelően megőrzi a takarmányok beltartalmi értékét. Ennél a legkisebb az erjedési veszteség, ugyanakkor évekig is jó minőségben eltartható. A KGST államokban is egyre jobban terjed ez a takarmánytartósítási technológia. Dr. László László tudományos kutató Hoksza István A takarmányozás hatása a gyapjú növekedésére
