Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-26 / 30. szám
1980. fűlius 28. SZABAD FÖLDMŰVES 13 JÖ NAPOT, HORTOBÁGY! Immár harmadízben köszönhettem így a romantikáját mindmáig megőrző, végeláthatatlan nagy magyar pusztát, amely évente rengeteg külföldi és hazai természetrajongót, turistát vonz. Ennek a mágneses vonzerőnek a leglátványosabb megnyilvánulása a már hagyományos, az év július első hetében sorra kerülő Nemzetközi K^rtobágyi Lovasnapok, majd a 14 évvel ezelőtt felújított, úgynevezett „hídi vásár“ és a vele egyidőben tartott országos pásztortalálkozó. Ezek a rendezvények igen nagy népszerűségnek örvendenek: például az idei lovasnapokra nem kevesebb, mint 40 ezer résztvevőt vártak, külföldieket is, köztük hazánkfiait, valamint nyugatnémeteket, osztrákokat stb. A pásztortalálkozóról annyit: kiváló alkalmat nyújt az ország különböző vidékeiről összesereglett, hagyományos viseletbe öltözött pásztoroknak a szakvélemény- és tapasztalatcserére, az utánpótlás kérdéseinek megvitatására, a pásztorélet szokásainak felelevenítésére. A résztvevők megtekinhetik a Hortobágyi Múzeumot, benne az egykori pusztai pásztorélet relikviáit, teljes eredetiségében. A „hídi vásár“-ban beszerezhetik a szükséges pásztorfelszerelést, kelléket stb. A „kitenclikú“ kőhíd közelében összegyűlt sokadalom éhét csillapíthatja, szomját olthatja a debreJ ceni „Arany Bíká“-hoz tartozó Hortobágyi Csárdában, melyben egykor Petőfi is járt. Hangulatosak még a zenés, műsoros „Hortobágyi Esték“, népesek és nagy tömegeket vonzók a lovasbemutatók. Bevezetőként, ízelítőül ennyit. KURTÁN — MÜLTRÖL, KÖZELMÚLTRÓL A „Magyarország“ jcímű útikönyv a Hortobágy történelmére vonatkozóan említi: „A régi oklevelek félszáznál több falu nevét említik ezen a környéken. Ma már csak nevük él a régi középkori településeknek. A tatárjárás, illetve a török hódoltság teljesen elnéptelenítette ezt a területet. A későbbi századokban a jórészt Debrecen határéhoz tartozott nagy kiterjedésű pusztaság a legkülterjesebb gazdálkodási forma, a rideg állattartás, legeltetés céljait szolgálta; ekkor alakult ki a sajátos hortobágyi pásztorélet, amely alig változott formában még a közelmúltban is jellemezte ezt a területet...“ Hajdanában a hortobágyi puszta a Tisza árterét képezte. Az 1840-es években, miután a Tiszát szabályozták, a talaj kimerült, elszikesedett. A legelőkön pásztorok ütöttek tanyát, majd tavasztól késő őszig Debrecen módos gazdáinak állatait őrizték, legeltették. Ez idő tájt a csikósposzt volt a legrangosabb, utána a gulyás, majd a juhász, s végül a kondás következett. Leghűségesebb segítőtársuknak puli és a komondor bizonyult. Ezek mit sem törődtek a gazdáik között dívó nagy rivalitással, terelték a ménest, gulyát, nyájat, kondát, rendre utasítva az eltévelyedő barmot. A felszabadulást követő években errefelé is új szelek fújdogáltak. Fokozatosan felengedett a megülepedett maradiság. A krokodilbőrbe bújt álromantikát, s a régi szemléletmódot elfújta a történelem vihara. Valami egészen új kezdődött: Hortobágy történelmét munkás-paraszt származású mezőgazdasági szakkáderek kezdték formálni, befolyásolni. Megkezdődött a csatornázás és a talajjavítás (az őshonos szik száműzése). A „tikkadt szöcskenyájak“ helyett az éltető víz, a rizstermesztés, a haltenyésztés, az öntözéses növénytermesztés követelt magának mind nagyobb létjogot, teret. (E sorok írója már a 40-es évek legvégén nem a délibábban gyönyörködött, hanem az öntözéses növénytermesztés nagyüzemi módszereit, valamint a gyorshízlalást tanulmányozhatta...) Már 30 évvel ezelőtt ölnyi magas rozsot, kövér lucernát, üdezöld kukoricát ringatott-hajlongatott itt a sosem nyugvó, élénk pusztai szél, melynek ma is csupán néhány lombos fa vagy facsoport áll az útjába ... Emlékeim tárházából telepneveket bányászok elő: Szásztelek, Borsós, Elep, Ohat, Máta.. . Még abból az időből, amikor a Keleti Főcsatorna ném is létezett, esetleg csak egyes tervező mérnökök képzeletét foglalkoztatta. Évek múltával azonban a gazdaságilag és politikailag egyaránt megerősödött szocialista Magyarország nemhogy elkészítette a nagy természetátalakító tervet, hanem meg is valósította. Azóta a Tisza táplálta Keleti Főcsatorna látja el a Hortobágyot, illetve az itteni jóhírű állami gazdaságot aszályűző, hasznot-hozamot növelő vízzel. A TUDÁS MINT TERMELŐERŐ Akit csupán a romantika húz ide, mit sem lát, tapasztal a mérföldléptű fejlődésből, ami az utóbbi három évtizedben végbement. Azóta a hét állami gazdaság egyesült, egyetlen egészet alkot, 46 ezer hektárnyi területtel. Mivel a növénytermesztés — a rizs. kivéve — kizárólag az állattenyésztést szolgálja, így hát Domsitz János állattenyésztési főágazatvezető tájékoztatott nagy szakértelemmel, s készséggel, kiemelve a fejlődést előmozdító és hátráltató tényezőket. — Az összterületből a szántónk csupán 11 ezer, a halastó-rendszerünk meg 6 ezer hektár, a többi ősgyep, legelő, s kevés erdő, az is szórványos. Gazdaságunk területe a debreceni löszháttal határos. Az eléggé magas színtű gépesítettség ellenére az időjárási tényezők kedvezőtlenül hatnak a takarmánybúza terméshozamára. No meg a széttagoltság is nagyon belejátszik. Sokat kell gürizni, hogy a 3,4—3,6 tonnás hozamátlagot elérhessük. Ellenben a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaságban, amely légvonalban nem nagyon távol esik tőlünk, képesek 5,2—5,4 tonnát is betakarítani, hektáronként. Mi a jobb minőségű talajokon jobbára kukoricát, lucernát, lóherét, füves-keveréket, a gyöngébb talajon takarmánycirkot termesztünk. 0 Három évtizeddel ezelőtt virágkorát élte itt a rizstermesztés. Mi a helyzet most? — Az ötvenes években valóban nagy méretű volt a rizstermesztés, a termőterület elérte maximálisan a 4000 hektárt. Az illetékesek az idő tájt abból indultak ki, hogy a napos-Domsitz János főágazatvezető. órák száma itt, a Hortobágyon a legtöbb. Ehhez tudni kell azt is, hogy a rizstermesztéshez legalább 2000 naposóra szükséges. És mit mutatott a gyakorlat? öt évet alapul véve, kettő bizonyult eredményesnek, három viszont gyönge termésátlag elérésére adott lehetőséget. Mi következett ebből? A felsőbb szervek tanácsát, majd beleegyezését kérve, beszüntettük a rizstermesztést, 150 hektár kivételével. Cukorrépa termesztésére a talajöszszetétel nem kedvező. Ennek az ipari növénynek a termesztését emiatt beszüntették. S az sem éppen mellékes, hogy Magyarország legcsapadékszegényebb területe épp a Hortobágy: az évi csapadékmennyiség alig haladja túl az 500 millimétert. Ehhez azt is tudni kell, hogy áz illető állami gazdaságban a szántónak csupán egyharmadára terjed ki az öntözőrendszer kapacitása. Ami az öntözés módszereit illeti, zömében az árasztásos érvényesülés. Az öntözővíz a Keleti Főcsatornából jut a gazdaság öntözőhálózatán keresztül az öntözendő területre. A Tisza vize ilymódon oltja a kultúrnövények szomját, száműzi — ha nem is az egész területről — az aszályt, elősegítve a hozam- és haszonnövekedést. 0 Miért a kettős megjelölés? — Azért, mert nemcsak öntözéssel hasznosítjuk a vízforrást. Gazdaságunk állattenyésztésében főleg a víziszárnyas-tenyésztés dominál. S a többi állat is szomjan pusztulna ivóvíz nélkül. Évente nem kevesebb, mint 2,2 millió darab a naposkacsánk. Ebből összesen 1 millió 700 ezer pecsenyekacsát állítunk elő, 2,5 kilogramm átlágsúlyban. Az előnevelőbői nyolcvan dekás súlyban kerülnek az utónevelőbe. 0 Mennyi idő kell a piacérettséghez? — Pecsenyekacsáink 46—49 nap alatt érik el a két és fél kilót.' 0 Egy-egy kihelyezett állomány nagyságrendje? — A nagyságrend 10—15 ezer között mozog. 0 Innen hová kerül a piacérett áru? — Az áru a megyei baromfifeldolgozó üzembe jut, ahonnét már konyhakészen szállítják a külföldi megrendelőknek. 0 Fajtajelleg? — Dán pekingi fajta. Ezzel Dániában Jansen úr foglalkozik. Ezen kívül tenyésztünk még gyorsnövésű pézsmakacsát. Ezt a fajtát Horn Artúr hozta be Latin-Amerikából. A háború utáni súlyos húsprobléma megoldását segítette elő. A hortobágyi szakemberek szerint van jövője a pézsmakacsa-tenyésztésnek, mások viszont vitatják létjogosultságát. Számottevő az állami gazdaság víziszárnyas-tenyésszetében a naposliba, valamint a pecsenyeliba előállítása. Az előbbiből évente 750 ezer hagyja: el a keltetőt, melyből több, mint féb milliót a Baromfiipar vesz át tőlük és forgalmaz, nemcsak Hajdú-Bihar me: gyében, hanem azon kívül is. :— A pecsenyeliba 150—200 ezres nagyságrendben nevelődik — folytatja tájékoztatását az állattenyésztési főágazatvezető. — Négy hét alatt éri el darabja a 4—4,4 kilós súlyt, s kerül eladásra, nagyon jó minőségbem Domsitz elvtárstól kielégítő választ kaptunk arra a kérdésre is, valójában milyen elv érvényesül a gazdaságuk és a Baromfiipar közötti együttműködésben? — A naposkacsa, valamint a naposliba forgalmazását, s a pecsenyekacsa, no meg a pecsenyeliba konyhakész feldolgozását szerződés határozza meg. Ennek betartása mindkét fél számára előnyös. A mi esetünkben kedvezően hat a termelői kedv megtartására, a termelés és az áruértékesítés biztonságosságára. 0 Tenyésztenek-e olyasmit, ami különlegességnek számít? kíváncsiskodunk. — Talán a gyöngyös és a vadkacsa tenyésztését sorolhatnám ide. Az előbbiről: a Magyar Népköztársaságban épp itt, a Hortobágyon teremtődtek meg a gyöngytyúk nagyüzemi tenyésztésének a feltételei. Pár évvel ezelőtt 3 milliós állománnyal rendelkeztünk, jelenleg 1,5—1,7 milliót nevelünk. A gyöngyös 12 hetes intenzív nevelést igényel, az előneveléstől az áruképes korig. A végterméket (1,30 kg) korlátlan mennyiségben tudjuk értékesíteni. Vadkacsából évente 80—100 ezer darabot nevelnek fel, ami nem csekélység. Köztudott, hogy a Hortobágy idegenforgalma ősszel is jelentős. Ahhoz, hogy külföldről, főleg a nyugati országokból érkező vadászok kedvtelési igényeit maximálisan kielégíthessék, nem bízzák ezt a vak véletlenre: a vadkacsa mesterséges tenyésztésére is berendezkedtek. Hát kell-e ennél ésszerűbb megoldás, jobb ötlet? Alighal A szellemi tőke termelőerővé váltását szolgálja például az állami gazdaság baromfitenyésztési és halgazdasági szakembereinek a csehszlovák állami halgazdaság és baromfitenyésztés szakembereivel való szoros együttműködése. Például júliusban tőlünk mennek 5—7 napos tanulmányútra baromfitenyésztési szakemberek a Hortobágyi Állami Gazdaságba, s augusztusban a hortobágyiak jönnek Csehszlovákiába, hogy kicserélhessék hasznos, mindkét fél számára előnyös tapasztalataikat. (Folytatjuk) r/jr/jr/i л földművelést megnehezíti,1— mondta František Bobko, a Spišská Nová Ves-i Jiib elnöke — az a körülmény, hogy a szántók túlsúlyban ma$as, meredek oldalakon vannak. Ezek lejtése gyakran a 20—25 fokot is túlhaladja. Ha hozzátesszük, hogy ezeken a dűlőkön a termőréteg csekély, elképzelhető, hogy emberfölötti erőfeszítés kell^negmunkálásukhoz. M. Kapušanský elvtárs nehezen döntött, amikor igazgatót kerestek a Spišské Vlachy-i Vetőmagszaporító Állami Gazdaság élére. — 1963-ig egy kisgazdaságot irányítottam, — említette — s egy hatalmas gazdaság élére állni nem volt könnyű. Azóta persze sok év eltelt. Tény, hogy egyik napról a másikra minden nem sikerült. Ez az állami gazdaság kezdetben gyenge volt. Ahogyan teltek az évek, gyakran emlegették a legjobbak között. Ebben az igazgatónak is nagy része volt. — Gazdaságunk tizenegy község határát öleli fel. A mezőgazdasági földterület 4805 hektár. Ebből 3243 hektár a szántó. Érdemesnek tartom még azt is elmondani, hogy kezdetben ezeröt parcellánk volt, ma azonban sikerült négyszázhatvanhét nagyparcellát kialakítani. Ezek négyszáztól ezerkétszáz méter tengerszintfölötti magasságban terülnek el. Így a gépek kihasználása egyes parcellákon korlátozott. Az igazgatót arra kértem, beszéljen a vetőmagszaporító gazdaságról. — Nem felejthetjük el a múlt évi szélsőséges időjárást. A tavaszi fagyokat és a májusi aszályt. Növénytermesztésünk így is 102 százalékra teljesítette termelési tervét. Félmillió korona terven felüli értékkel zártuk az évet. A búza hektáronként 3,88, a rozs pedig 3,7 tonnát termett. Az árpa nem sikerült. Hektáronként csak 2,61 tonnát takarítottunk be. A burgonya mindent kárpótolt. Hektáronként 23,4 tonna termést eredményezett. A silókukorica is jól v/ar/zr/jr/ar/ar/w/j „fizetett“. Hektáronként 36,51 tonna átlagtermést adott. Az állattenyésztés eredményességéről szintén kimerítően tájékoztatott az igazgató. Ez a részleg is a múlt évben 102 százalékra teljesítette termelési tervét. Jelentős a gazdaságban az a kiegészítő tevékenység, amely különböző ipari, szolgáltatási és kereskedelmi tevékenységben testesül meg. Nem véletlenül tartják eredménynek, hogy az összpontosítás óta nagyobb a teljesítmény, több tejet adnak a tehenek. Egyetlen példa: tehenészetük az összponto-Kedvező kilátások... sításkor a Szepesség leggyengébb hasznú állománya volt. A múlt évben már a jók között emlegették. Jelenleg 2850 szarvasmarhát tartanak, az állomány fele tehén. Van 3500 birkájuk, és sertéshizlalással is foglalkoznak. A szakosítás kapcsán ezt az ágazatot rövidesen megszüntetik. Helyében, a tehenészetet és a juhállományt bővítik. A gazdaságnak hétszáz állandó dolgozója van. A magas szintű munka nyomán a dolgozók jövedelme évről évre növekszik. — Gazdaságunk sokrétű tevékenységéhez nélkülözhetetlen a magas fokú politikai-szakmai felkészültség •— jegyezte meg az igazgató. — Ebben sincs hiány. Jól képzett szakembergárdával rendelkezünk. Még az is fontos, hogy az idősebb nemzedék mellett a fiatalok is besoroltatnak. Megfelelően gondoskodunk róluk. Ugyancsak hathatós erő itt a szocialista brigádok munkája. Nemrégiben a tizenöt kollektívából tíz brigád százharminc tagja nyerte el a megtisztelő cím különböző fokozatát. A gépesítési ágazatban dolgozó brigád elnyerte az arany fokozatot. Nem véletlenül. A múlt évi mostoha időjárás miatt segítségüket kérték, és ők fokozták az erőfeszítést. Vállalásaikat becsülettel teljesítették, a gazdaság termelési értékét csaknem fél millió koronával növelték, nem beszélve a sokrétű társadalmi munkáról. Gondolom mindezek után érthető, hogy a Spišské Vlachy-i Vetőmagszaporítő Állami Gazdaság miért lett a járás egyik legjobb gazdasága. Beszélgetésünk során több szó esett a jövőről mint a múltról, s ez érthető. — Gazdaságunk nagy próbatétel előtt áll — jegyezte meg az igazgató. — Gondjainkat, a következő ötéves tervidőszak helyi problémáit, sokrétűen elemeztük. Az első félév tapasztalatait értékelve, felülvizsgáltuk minden egységünk helyzetét és az imeretekhez igazodunk. Napjainkban már a tetteken a sor; egységes cselekvés szükséges feladataink hatékonysága érdekében. A CSKP 14. plénumának szellemében kell dolgoznunk. Ehhez fel kell sorakoztatni a szakgárdát. Továbbra is fontos feladatnak tartjuk a belső tartalékok mozgósítását. A hatékonyság növelését, a szakszerű energiagazdálkodást. Nem kétséges, hogy a belső tartalékok kulcsát, a rendet, a szervezettséget és a teljes fegyelmet közösségünkben megtaláljuk. Befejezésül még annyit, hogy ez a gazdaság néhány éve még 7 millió korona tervezett veszteséggel gazdálkodott, azonban a múlt évet már nyereséggel zárta. Ebben az évben 770 ezer korona nyereséget terveztek. A határszemle alkalmával meggyőződtünk róla: ha elemi csapás nem károsít, akkor elérhetik célkitűzéseiket, sőt túlteljesíthetik. A 850 hektár búza, a 350 hektár burgonya és a 100 hektár lóbab szép termést ígér, az állattenyésztésben is jók a kilátások. ILLÉS BERTALAN "7 Csikós a legjavából Tóth József, 69 éves. (A szerző felvételei) í ! i i 4 i f i 4 * 4 I i
