Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-19 / 29. szám
-SZABAD FÖLDMŰVES 1980. július 19. 14 MÉHÉSZÉT ♦ MÉHÉSZÉT ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET 4? A többi szovhozhoz viszonyítva ennek a méhtenyésztésre szakosított gazdaságnak termőterülete nincs. Csak annyi földdel rendelkezik, amelyen telelésre elhelyezheti a méhállományt és ahol a szükséges építmények, műhelyek és más berendezések állnak. A méhtenyésztő szovhoz központja Kiszlovodszktól 6—8 km-re van. Körzetében nincs mezőgazdasági művelésre alkalmas földterület. A gazdaság talaja vulkanikus eredetű, kopár kőzet. Itt a tengerszint feletti 900 méteres magasságban létesítették a méhtenyésztésre szakosított szovhozt, nem kevesebb mint négyezer méhcsaláddal. Ebből kétezer család kaukázusi, kétezer pedig kárpáti faj származéka. "apzeflii tnébészkedés a SzouietiiiÉan Á Szovjetunió területén 29 ezer kolhozban és szovhozban foglalkoznak nagyüzemi méhészettel. A nagygazdaságokban 1976-ban 4,5 millió, az egyének tulajdonában pedig 5,1 millió méhcsaládot számláltak. Napjainkban a szocialista szektorban 160 méhcsaládból álló közepes nagyságú állományok dominálnak. Mintegy ezer nagygazdaságban — egyenként — ötszáz-ezer méhcsaládot számlálnak. Több mint száz szovhozból méhtenyésztésre szakosított gazdaságot alakítottak. Ezek tulajdonát képezi az összes állomány 30 %-a. A szakosított gazdaságok teremtik elő a méz 45 százalékát. A munkaműveletek többségét iparosították és ez nagy mértékben kihatott a munkatermelékenység növekedésére. A Kiszlovndszk szovhoz szintén egyike a szakosított méhtenyésztő gazdaságoknak. Szabadságomat a Szovjetunióban töltöttem, és ellátogattam az említett méhtenyésztő gazdaságba. Borisz Ivanovics Szicsev, a gazdaság igazgatója 1964- hen kezdett itt szervezni méhtenyésztési. ben egy méhcsalád naponta három' négy kiló nektárt is begyűjtőét. A> szovhoz méhállományának egy részét heretáblák beporzására használják fel. A méhek repülésének az irányát herevirág-főzet és cukorszörp keverékével, tehát apró etetőkkel befolyásolják. A növények beporzására a szovhoz a mezőgazdasági üzemekkel nem köt megállapodást. Ha erre szükség lenne az üzemek egyike sem vonakodna a szerződéskötéstől. A jelenlegi állapot a kölcsönös előnyökre alapozott gyümölcsöző együttműködés nagy eredménye. A telelés kezdete előtt nektár és virágpor gyűjtésre sikeresen kihasználják az erdők későbben virágzó növényzetét is. A családok sikeres átte-A méhtenyésztő szovhoz termelési mutatóinak az alakulását ap is kedvezően befolyásolja, hogy Naptárakat, kereteket, etetőket, szállításra alkalmas anyakalitkákat, etetéshez szükséges mézestésztát és egyebeket is készít. Nem csupán saját szükségletre, hanem mások részére is. A kiszlovodszki szovhozboltban készítményeiket bárki megvásárolhatja, aki pedig nagyobb tételben akar vásárolni, az a választékot előre megrendeli. A szovhoz Így a méhészek hozzátartozóit is foglalkoztathatja. A Szovjetunióban a méhészet fejlesztésére az árpolitika is kedvezően hat. A múlt év végéig a méz kilóját az állami alapokba 2,40 rubelért vásárolták fel, ebben az évben azonban már 3,20 rubelt fizetnek kilójáért. A méz kilójának kiskereskedelmi ára — a kistermelői piacon — háromkilós csomagolásban 5 rubel. Ennél kisebb csomagolású méz kilójáért pedig 5,70 rubelt kérnek. A Szovjetunió méhészetében évek óta küzdenek a varroa-atka kártétele ellen. A fertőzés kiszlovodszk körzetét sem kerülte el. A virágzó akácok-Érthető, hogy kíváncsian érdeklődtem ezen fajok jó tulajdonságairól és termelékenységéről. Az igazgató elvtárs tájékoztatott, hogy viszonyaikban a kárpáti méhfaj vált be a legjobban. A méhállományt 25 méhész gondozza. Ezeket két brigádba tömörítettek. Szakavatott brigádvezetők gondoskodnak a szükséges eszközök, a gépi berendezések és a szállításhoz szükséges jármüvek beszerzéséről, azonban az emberek esetenkénti — vándorláskori — elszállásolásáról is. A méhtenyésztő szovhoz a méhcsaládokat gyakran elviszi a nektárforrás közelébe. Evenként négy-öt alkalommal vándorolnak a családokkal. Az első vándorlás áprilisban kezdődik és mintegy kétszáz kilométer távolságig terjed. Olyan tájakra viszik a melleket, ahol a fűz, a mogyoró, a tölgy stb. bőven nyújtja a virágpor-gyűjtés lehetőségét. Ezzel jól felkészítik az állományt a főhordásra. Ezt követően a repce és szőlőtáblákra vándorolnak, ahol az időjárástól függően a méhek — családonként — két-három kiló mézet gyűjthetnek naponta. Harmadik alkalommal a koriander táblákat „szánják meg“. A növényt rendszerint magnyerésre, illetve illóolaj gyártására termelik. Attól függően, hogy magját tavasszal vagy ősszel vetik, egy-egy körzetben különböző időben biztsítja a nektárgyűjtést. Egy család napi átlagban a virágba borult korianderról 2—6 kiló mézet gyűjthet. A negyedik vándorlás nagy kiterjedésű pohánka és napraforgó „mezőkre“ irányul. Ezeknek a mézelése és virágpor termése kiváló. Jó körzet-A méhtenyésztésre szakosított lelése érdekében gondosan fölkészitik az állományt, hogy' azok tavasszal népesek, erősek legyenek. Az eleséget tizenkét kiló nektárméz és nyolc kiló cukor képezi — szörp formájában — 2:1 keverési arányban, Fumagilinnel adagolva. A költőtérben tíz darab 435X230 méretű lép fér el. A kereteket olyan anyagból készítik, amelyek a vándorlás során nem rongálódnak meg. A leírtakból azt hihetnénk, hogy a szakosított szovhoz kimondottan méztermelésre rendezkedett be. A fő cél persze nem ez, bár sorrend szerint az első helyet a méztermelés foglalja el. A szovhoz 1980-as terve 42 ezer kiló méz előteremtésével számol. Az állami alapokra ebből tízezer kilót adnak. Tervbe vették, hogy megtermékenyített méhanyából 19 ezer kétszázat, viaszkból 800 kilót, pempőből 262 kilót és még más termékeket is előteremtenek. Idényben a méhészek távol vannak családjuktól, s hogy sikeresen megbirkózzanak a feladatokkal, évente az igazgatóság minden anyanevelő és pempőtermelő farmra — három hónapra brigádos munkaerőt vesz fel. Ezek rendszerint a labolatóriumi teendőket végzik. A méhészek kollektívája ebben az évben vállalta, hogy a tervezett 885 ezer rubel értéket 28 ezer rubellal túteljesíti, és csökkenti a termelési s üzemanyag költségeket. A vállalásról faliújságok tájékoztatják a nézelődőt. szovhoz központi épülete. kai borított környezetben bárhogy ie figyeltünk, méhek repülését nem fedeztük fel. A varroa-atka itt az egyéni méhészek állományát tönkretette. Ezt Borisz Ivanovics méhesében is tapasztalhattam. Érthető, hogy a méhtenyésztő szovhoz szakemberei következetes és eredményes küzdelmet folytatnak a veszélyes fertőzés leküzdésére. Ennek eredményeként az évi elhullásból eredő veszteség csupán egy százalék. A szakosított szovhozban a varroa-atka elleni küzdelmet az állategészségügyi szakember irányítja. Az atka irtásra jól bevált a Feno-tiazint aplikáló eszköz. Ezt az eszközt itt ismertem meg. Sikeresen irtják vele a varroa-atkát. Egy másik berendezéssel pedig három atmoszférás nyomás alatt juttatják a Betionin antibiotikumot a méhekre, mely szintén sikeresen irtja az atkát. A két berendezést maguk készítették a méhészek. A sok közül csak két módszert említettem, hogyan irtható a varroaatka. Ezeket a módszereket itt az egyéni méhészek is átvették és küzdenek az atkakór ellen. Ez talán ösztönző lehetne Szlovákia méhészeire is, akik a gócok felszámolását a maguk módján magyarázzák, ugyanakkor mások egészséges méhállományukat egy-két sikeres hordás reményében könnyelműen feláldozzák. Juraj Ferenüik mérnök, az SZMSZ titkára Felszerelés a Feno-tiazin aplikálására. Berendezés a varroa-atka háromatmoszféra nyomás alatti irtására. Anyacsera és méztermelés Szakkörökben elfogadott tény, hogy az anyát kétévenként cserélni kell. Mikor végezzük ezt a fontos műveletet? Erről a méhészek sokát vitatkoznak s még fognak is, mert egyiküknek korábban, a másik méhésznek későbben, vagy esetleg főhordásban sikerül anyát j cserélnie. Olyan körülményekben, amikor a méhész a repce, majd az akác, későbben pedig a fenyő-méz hordást biztosítani akarja, az' anyacsere is gonddal jár. Ebben az évben a növények tenyészideje a szeszélyes időjárás miatt csaknem egy hónappal eltolódik. A kultúrnövények később kezdték a virágzást. A repce elvirágzása után, a gyors felmelegedés hatására az akác is virágba borult, persze húsz napos késéssel. Ilyen esetben számtalan méhész tanácstalan, nem tudja eldönteni, hogy mikor cseréljen anyát. . Tapasztalataim alapján az anyacsere a föhordás előtt a legelőnyösebb. Nemcsak azért, mert a fiatal anyának nagyobb a petéző képessége s a család rohamosan fejlődhet, hanem azért is, mert egy fiatal anya a család természetes rajzási hajlamát bizonyos tekintetben «mérsékeli. Akik figyelik a méhek belső életét, tisztában vannak azzal, hogy ugyanabban a családban nevelt új anya a kicserélés évében aligha rajzik. Az nem fontos, hogy az új anyát ugyanazzal a családdal nevfeltessük, hanem az, hogy mi о célunk az új anyával. Ha az új anyát ugyanazzal a családdal neveltetjük, akkor a régit eltávolítjuk. így az új anya kifejlődése között a petézés szünetel. A legtöbb méhész akiknek kevés méhcsaládja van, így neveli az anyát. A petézést о főhordás előtt, vagy éppen főhordásban akkor szüneteltetjük, ha azt szándékosan megakadályozzuk, vagy a család rajzásra készül. Ellene vagyok annak, hogy az fii anyát ugyanazzal a méhcsaláddal neveltessük, amelytől a régit elvettük. Ha a családnak sikerül szerencsésen felnevelnie az új anyát, azonban annak nászkirepülése a rossz, kedvezőtlen időjárás miatt késik, s ha ki is repül szokott időben, a kaptáron kívül is elpusztulhat. Mi történik ilyenkor a családdal? Petézés híján a család előbb-utóbb legyengül. A méhész beavatkozása sem segít, hogy főhordásra a család termőképes legyen. Ha tehát valamelyik méhcsaládom anyátlanná válik, hétnyolc nap múlva petéző anyát adok neki. Az anyátlanság hatással lehet a méz és a virágpor termelésre. Virágpor termelésre csak olyan családok alkalmasak, amelyeknek sok nyitott Hasításuk van. A méhésznek tehát mindig ébernek kell lennie. Az anyacserét nem bízhatja a véletlenre. Én az anyacserét az alábbiak szerint végzem: A régi kétéves anyát elpusztítom és másnap beadom az újat. A család ekkor már érzi az anyátlanságot, anyabölcső építésébe azonban még nem fogott. Ha ezt az időszakot elmulasztom a család anyabölcsőt épít, és az anyát nem fogadja el. Ilyenkor hét-nyolc napig kell várni, hogy az anyabölcsőket lerombolhassam. Biztos vagyok benne, hogy újabb anyabölcsőket a család már nem képes építeni. Ez nagy kiesés a termelésből. Az új anyát közönséges, hajcsavaróból készített zárkába teszem. Egyik végét viaszkkal vagy léptörmelékkel bedugaszolom, a másik végét pedig először mézestésztával, utána pedig viaszkkal vagy léptörmelékkel tömöm be. A méhek az anyát a csavarón levő nyílásokon keresztül táplálják, s ha elfogadták, a vastag viaszkdugót átrágják, és kiszabadítják. Ha mégis előfordul, hogy a család anyabölcsőket épít, akkor azokat eltávolítóm. A zárka végében levő viaszdugót aszerint rágják át, mennyire érzik fontosnak az anya kiszabadítását. A beadott anyát négy-öt nap múlva ellenőrzőm. A családot alaposan átvizsgálom, megállapítom,. I 4 hogy nem kezdett-e anyabölcsőépítésbe. Miután meggyőződtem róla, hogy nincs anyabölcső, s az anyát még nem engedték ki, a viaszkdugót eltávolítóm és meghagyom a mézestészta tömítést, azt hamar átrágják. Ha biztos va- j gyök benne, hogy a család állapo- j ta normális, az anyát kiengedem, j mert tudom, hogy a méhek elfogadták. Előfordulhat, hogy a mé- I hek a harmadik napon átrágják a viaszkdugót és az anyát kiengedik, j Ez a jobbik eset, és azt bizonyítja, hogy a család nem akar bölcsöt húzni. Olyan családnál, amely rajzó ösztönű, és rajzás állapota fokozott, akkor az anyásítással vigyázni kell. Ki kell várni, amíg a rajzás ösztöne szűnik. Az anyacsere tehát a főhordás előtt a legalkalmasabb. Ha ez nem túl korai, május elején repcevirág- ] zás előtt — sikeresen elvégezhető főhordásban is. Akkor azonban az anyacsere eléggé bonyolult feladat. Ekkor van- a méhek legmozgalmasabb munkaideje, s a mézkamrák nehezednek. így az anyacsere körülményes. Ezért előnyösek az egységes Csehszlovák kaptárok. Ezek mézkamráját nem kell le és felrakni. Leleményességgel a „B“ típusú kaptárak is problémamentesen kezelhetők. Én például ablakpántokat szereltem rájuk. így nem kell emelgetni a mézkamrát. Sokan ajánlják, hogy föhordás után cseréljünk méhanyát. Korábban hallgattam erre, és ennek ál-' dozata lett több méhanyám. Véleményem szerint az anyacsere sikere alkalmas,idő megválasztásától függ. Alkalmatlan az idő erre, ha nincs nektárforrás. Ilyenkor a méhek ingerlékenyek. Még a rablás veszélye is fenyeget. Ha főhordás után van lehetőség nektárhordásra, akkor az anyacsere is sikerülhet. Ha a méhész az anyát anyanevelőtől szerzi be, a régi anyát addig ne pusztítsa el, amíg az új meg nem érkezett. Ha ugyanis az új anya nem érkezne meg időben, akkor az anyásítás sikertelen lehet. Anyát ilyenkor elővarázsolni már lehetetlen. Ilyen esetben a méhész együtt búsulna anyátlan méhcsaládjával. Ősszel, amikor a méhek is tudomásul veszik, hogy odavan a virágos nyár, a gyűjtés is befejeződött, pusztítják a heréket, a petézés gyengül, a legkevesebb kockázattal cserélhetjük az anyát. A méhcsalád elnéptelenedik, mert a kijáró munkásméhek nagy része elpusztul. A méhek a Hasított lépeken húzódnak meg, s az anyát is könnyen megtalálhatjuk. Az új j anya azonnal beadható. Elegendő a zárka végét cukorlepénnyel betömni, mert biztosan elfogadják. Az őszi anyacsere tehát előnyös. A méhek az anyát nem ösztönzik fokozott petézésre. Az csak korán tavasszal nagy lendülettel kezdi a petézést. Ha az anya előnyös feltételekben nevelkedett, akkor egyenrangú a tavasszal nevelttel. A rajzás szabályozása szempontjáéból akár ősszel, akár tavasszal cserélünk anyát, a csere egyformán jó. Fontos azonban megjegyezni, hogy biztosabb a tavaszi anyacsere, mert a fiatal anya a télen elpusztulhat. Tapasztaltam azonban, hogy a korán tavasszal nevelt anyák, gyakran gyengébb minőségűek, mint a későbben neveltek. Ha kedvezőek a feltételek, akkor nyáron az ilyen család könnyen megrajzik. A cserét tehát úgy végezzük hogy minden feltétel biztosítva legyen az elfogadáshoz. Aki járatlan ,az anya cseréjében ne kísérletezzen vele, mert, ha a család az új anyát nem fogadja el, ez káros lehet a fejlődésre. Ezt a műveletet bízza inkább olyan szakavatott méhészre, aki az anyacserét több éven át sikeresen végezte. A kétévenkénti anyacsere mind a méztermelés, mind a többi méhészeti termék gyarapítása szempontjából fontos. Fiatal és jó minőségű anyával erős, ütőképes család érhető el. Vinczán István méhészeti szakoktató
