Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-06 / 49. szám

1980. december 6. SZABAD FÖLDMŰVES A fejlődés tükrében Egy-egy gazdaság fejlődését sokfé­leképpen lehet értékelni, például sta­tisztikai adatok, ökonómiai mutatók vagy az álló- és forgóeszközök gya­rapodásának révén. A Nemesócsai (Zemianska Olča) Efsz fejlődését Knvács Imre üzemgazdász segítségé­vel az elért eredmények, a felmerülő problémák és a műszaki fejlesztés tükrében próbáltuk felmérni. Vagyis abban, ami a legjobban vetíti vissza az emberek munkáját, a nehézségek leküzdésére fordított igyekezetüket, a kudarcokkal szemben tanúsított meg nem alkuvó hozzáállást... A gazdaság fejlődési görbéjének felfelé ívelése öt évvel ezelőtt kez­dődött, három szövetkezet társításá­val. A növénytermesztést a gabona­­termelésre alapozták. Ma a 3586 hek­tár szántóterület ötvenhat százalé­kán szemeseket termesztenek. Az el­múlt években sikerült a gabona hek­tárhozamát stabilizálni. Főleg a búza­­termesztésben érnek el kiváló ered­ményeket. 1978-ban hatvankét, az idén pedig hatvanöt mázsán felüli átlagterméssel dicsekedhetnek, s ez­zel a komáromi (Komárno) járásban a legjobb gabonatermesztők sorába kerültek. A többi években a kedvezőtlen idő­járási viszonyok ellenére is elérték a hatvan mázsa körüli átlagot. A gabo­natermesztésben elért siker több té­nyezőnek az eredménye. Elsősorban az évről évre tökéletesebb agrotech­nikának és a nagy teljesítményű gé­pek csoportos bevetésének. Az adottsá­goknak legmegfelelőbb fajták kivá­lasztását és az optimális tápanyag­utánpótlást, vegyszerezést és egyeb agrotechnikai tényezőket, a saját kis­­parcellás kísérletek eredményei alap­ján határozzák meg. Szükség esetén a vízzel sem spórolnak. A gabonaféléket is öntözik. A vegyszerezést és a mű­trágyák kiszórását repülőgéppel vég­zik. Igaz, ez költséges, de a számok igazolják, hogy kifizetődő, mert a vegyszerek egyenletes kijuttatása és a talajnak a földi gépektől való megkí­­mélése révén a kiadások többszörö­sen megtérülnék. Nem csoda hát, hogy a gazdag termés mellett a gabo­natermesztés rentábilis. Az utóbbi években bővült a szemes kukorica vetésterülete. Am a kukori­catermesztés színvonala, főleg renta­bilitása nem éri el a gabonaféléknél elért szintet. A belterjes és gazdasá­gos kukoricatermesztéshez hiányoz­nak a megfelelő hibridek, vegyszerek, gépek, de a tapasztalatok is. Szüksé­ges megjegyezni, hogy a felyásárlási árak sem a legkedvezőbbek. Minőségi változások a vetésszerke­zetben is tapasztalhatók, mégpedig a hüvelyesek — főleg a takarmányborsó — termesztéséneik a bevezetésével. Tudatosították, hogy a hüvelyesek megfelelő agrotechnika alkalmazásá­val nemcsak nagy hozamot adnak — az idén negyvenhárom mázsán felüli termést értek el —, hanem a vetés­forgóban kiváló előveteményként is alkalmazhatók. A növénytermesztés szakaszán az utóbbi években a tömegtakarmányok termesztése került előtérbe. A múlt­ban takarmányhiányban szenvedtek, és a számottevő állatállománynak nem tudták megteremteni a kellő ta­karmányalapot. Á tömegtakarmányok vetésterületét tizennyolc százalékról huszonkét százalékra növelték. Foko­zott figyelmet szenteltek a lucerna termesztésének és belterjes szántóföl­di legelők létesítésének. Ezeknek te­rülete jelenleg ötszáz hektár. A hek­táronkénti átlagtermés — zöldanyag­ban számítva — 000—700 mázsa kö­zött ingadozik. Az öntözőberendezések építése gyökeres változást hozott a tömegtakarmányok termesztésének fejlesztésében. Míg 1975-ben csupán 280 hektár terület volt öntözhető, ad­dig 1979-ben már a szántóterület 56 százalékán végezhették az öntözést. Az öntözőberendezések építésére hét­millió koronát fordítottak. A tetemes beruházás kifizetődött. Hiszen ennek köszönhető, hogy lucernából — szá­razanyagban számítva — 110--120 mázsa között ingadozó átlagtermést értek el. Ez tette lehetővé a belterjes fűállományok területének bővítését, a Hyso takarmányhibrid termesztésének beveztését, s végső soron azt, hogy az idén megfelelő mennyiségű és jó mi­nőségű téli tömegtakarmányalapot te­remtettek. i Erre nagy szükség volt. Hiszen az állattenyésztésben a szarvasmarha­tenyésztés került a figyelem homlok­terébe. Figyelemre méltó fejlődést értek el a tehenészetben, elsősorban az állomány bővítésével, és a hasz­nosság növelésével. Míg 1975-ben 100 hektárra számítva közel 64, addig az idén már 81 szarvasmarha jut. A tej­termelés öt év alatt úgyszólván 25 százalékkal növekedett. Az idén a te­­henenkénti évi fejési átlag eléri a 4160 litert. A szövetkezetben sokat javult a tej minősége. A háromnegyed­év átlagában a tej összmennyiségének hetven százalékát I. minőségi osztály­ban, a hátralevő mennyiséget pedig II, minőségi osztályban értékesítették. E feltételek mellett a tehenészet ren­tábilis lett. Igaz, ha az eddiginél na­­gobb gondot fordítanak a tej tiszta­ságára, a tejtermelés még gazdaságo­sabbá válhat. A tehenészet továbbfejlesztéséhez minden bizonnyal hozzájárul az idén üzembe helyezett ezer férőhelyes kor­szerű tehenészeti telep, ahová 1982-ig az egész tehénállományt összpontosít­ják. Az új istállóba nagy tejhasznos­­ságú tehenek kerülnek majd. A jelen­legi tehénállományuk ma már hol­­stein-fríz kanadai típusú fajta leszár­mazottja, amely tejhasznosságra ne­mesített. A szarvasmarha-tenyésztés fellendí­tése érdekében az elmúlt évek során szem előtt tartották az állatállomány összpontosítását. Ezt a növendékálla­toknál és a hízómarhánál teljes mér­tékben el is érték. Az okálikovói rész­legen egy új és két korszerűsített is­tállóba helyezték el az állatokat. A kötetlen tartású és mobil gépekkel felszerelt istállókban a munkát mind­össze három ember végzi, míg a ha­gyományos istállókban az állatok gondozásához 15 személyre volt szük­ség. A fejlődés a marhahizlalásban is szemmel látható, hiszen a múlt öt év alatt a hústermelés több mint 18 szá­zalékkal növekedett. Rövid öt év alatt nehéz minden ágazatot arányosan fejleszteni. A szarvasmarha-tenyésztés gyors ütemű fejlesztése felemésztette a beruházási alapot, s ennek következtében a ser­téstenyésztés fejlesztésének üteme le­lassult. Korántsem lehet állítani, hogy előrehaladás nem történt. Míg 1975- ben egy hektáros szántóterületre szá­mítva 226 kilogramm sertéshúst ter­meltek, addig 1979-ben 458 kilót. Te­hát a sertéshizlalásban a hasznosság úgyszólván megduplázódott. A lema­radás leginkább a malacnevelésben mutatkozik. Az elavult régi istállók­ban a feltételek kedvezőtlenek. A hetedik ötéves tervidőszakban el­sőrendű feladattá tűzték ki a sertés­­tenyésztés fejlesztését. Erre kedvező lehetőség kínálkozik, mert a kiürült régi tehénistállókat sertésistállókká alakítják át. Ha a fejlesztésről beszélünk, nem lehet szó nélkül hagyni azt a fejlő­dést sem, amely a gépesítés szaka­szán ment végbe. A szövetkezet egye­sítése után elsődleges feladattá tűz­ték ki a korszerű, nagy teljesítményű gépek beszerzését. Erre évente két­millió koronát fordítottak. Ámbár ez az összeg sem bizonyult elegendőnek a géppark szükséges felújítására. A legnagyobb nehézségeket a pótalkat­részek hiánya okozza. A nagyvonalakban felvázolt fejlesz­tési programnak, a korszerű műszaki és technológiai vívmányok gyakorlati érvényesítésének, de legfőképpen az emberi munkának és Igyekezetnek eredménye abban jut kifejezésre, hogy a szövetkezet a hatodik ötéves terv­időszakot az előjelek szerint eredmé­nyesen zárja. Hiszen a mezőgazdasági nyerstermelést 108 százalékra teljesí­tik, s a takarékossági intézkedések révén a tiszta jövedelem is kedve­zően alakul. Klamarcsik Mária agrármérnök í gépesítése nek megítélése megfontolt és ésszerű hozzáállást követel. Feltétlenül több figyelmet kell szentelni a meglevő gépek karbantartására, javítására és hatékony kihasználására. E tekintetben fokozott feladatok hárulnak a gép- és traktorállomások­ra is, amelyeknek hatékonyan hozzá kell járulni a gépjavítások színvona­lának emeléséhez, a pótalkatrészek gazdaságos kihasználásához — főleg ezek felújításának kiszélesítésével — de, nem utolsó sorban a szakember­­képzéshez is. A gépi eszközök hatékonyságának fokozása érdekében feltétlenül maga­sabb szintre kell emelni a gépesítési részlegeik irányítását és szervezését, elsősorban a gépesítési központok lé­tesítésével — az egyes üzemekben vagy kooperációs körzetekben. A gépekről való komplex gondos­kodás színvonalának emeléséhez a következő intézkedések érvényesítése szükséges: 0 A mezőgazdasági üzemekben na­gyobb gondot kell fordítani a trakto­rok, a magajárógépek és egyéb gépi eszközök napi karbantartására, ezek idény utáni kezelésére, javítására és raktározására, az erőgépek maximális kihasználására, az üzemanyagok taka­rékos hasznosítására, s felhasználá­suk pontos nyilvántartására. 0 Hatékonyan kell érvényesíteni a betakarító gépek idény utáni javítását úgy, hogy idejében elkészüljenek a csúcsmunkák sikeres elvégzéséhez. 0 Fokozatosan át kell térni a pót­­alkatrészek központi raktározására — az egyes üzemek vagy kooperációs körzetek keretében — hogy ezáltal megakadályozzuk szétszóródásukat. Ezen túlmenően az egységes nyilván­tartás és a számítási technika érvé­nyesítésével rendet kell teremteni a raktárkészletek elhelyezésében. 0 A pótalkatrészek gazdaságos ki­használása érdekében szükséges, a pótalkatrészek — a kiselejtezett és meghibásodott gépekből — szervezett összegyűjtésének bevezetése s ezek elszállítása a felújításukra szakosított központokba. 0 A gépek kiselejtezését az illeté­kes gép- és traktorállomásokkal együttműködve kell megvalósítani úgy, hogy valamennyi hasznavehető pótalkatrész felújításra kerüljön. A mezőgazdasági gépjavító üzemek, a gép- és traktorállomások, valamint a gépjavító és szervizszolgálatának színvonalát is fokozni kell. Ehhez hozzátartozik a GTA-k részéről a gaz­daságoknak nyújtott segítség is, főleg a karbantartó, a gépjavító és diag­nosztikai központok építésében. 0 AZ ányagi érdekeltség, valamint a szigorított ellenőrzés révén biztosí­tani kell a gazdasági udvarok, a gé­pesítési központok rendbentartását, a gépek megfelelő karbantartását és raktározását. Tökéletesebb munkaszervezéssel hozzá 'kell járulni a gépek csoportos bevetéséhez, a betakarítási vesztesé­gek, valamint a gépek üres járatának a minimálisra való csökkentéséhez, a munka minőségének fokozásához, s ezáltal a gépek és a berendezések idény-teljesítményének a növeléséhez. Elvárjuk, hogy a CSKP KB 18. ülése határozatának értelmében az említett feladatok teljesítéséhez a szállító vállalatok — főleg a gépipari üzemek — aktívan hozzájáruljanak, főleg a nagy teljesítményű és jobb minőségű gépi eszközök gyártásával, a pótalkat­részek szükséges választékának és idejében történő leszállításának biz­tosításával és a szervizszolgálat szín­vonalának emelésével. A pártszervezeteknek a társadalmi szervezetekkel szoros együttműködés­ben hatékony tömegpolitlkai munká­val kell szorgalmazni a feltaláló és újítómozgalom fejlesztését, a szocia­lista és a komplex ésszerűsítő brigá­dok tevékenységének aktivizálását, valamint a versenymozgalom széles­körű kibontakoztatását. Ján Stepanovií! agrármérnök, a MÉM gépesítési osztályának dolgozója Sikerek a lótenyésztésben Az ötvenes és az ezt követő évek­ben Orbán Ferencet, a sajógömöri (Gemer) szövetkezet elnökét sokan megszállottnak tartották, mert rendü­letlenül hitt a lótenyésztés létjogo­sultságában, és következetesen való­sította meg az erre vonatkozó terve­ket. Az állomány gyarapítása és ne­velése során olyan segítőkre lelt, akikkel a szövetkezet ménest létesít­hetett. — Ma már ott tartunk, hogy te­nyészetünkben har­mincegy kanca, több szopóscsikó és néhány növendék csikó van. Tenyé­szetünk további fejlesztése és gya­rapítása céljából állami mén — Ha­nover — Salut nó­­nius és gidran — áll rendelkezésünk­re, — említette dr. Soldos Béla, a szö­vetkezet ménesé­nek gondnoka. — Célunk olyan állomány kialakí­tása, illetve kite­nyésztése, amely a mezőgazdasági teendőkön kívül sportolási célokra is felhasználható. Soldos Béla dok­tort a szakembereknek s az olvasók­nak sem kell bemutatni. Közel 25 évig volt a murányi ménesnél. A gondjaira bízott udvarban kancate­nyésztéssel és csikóneveléssel foglal­kozott, és kimagasló eredményeket ért el. A kelet-szlovákiai kerület er­dőgazdaságában található állományt szinte az általa vezetett udvarban te­nyésztették ki. — Nem érkeztem Gömörbe tapasz­talatok nélkül, amikor Orbán Ferenc szövetkezeti elnök többszörös kérésé­re munkába léptem — folytatta dr. Soldos. — A környezetet is jól ismer­tem. Ezért nem okozott gondot a be­illeszkedés. Tudtam, hogy olyan szak­emberek is dolgoznak a közösben, akik kedvelik ezt a nemes sportot, és sokat áldoznak érte. Olyan társak­kal, mint Kovács István udvarvezető vagy Mojs László mérnök, sikeresen lehet dolgozni. Például Kovács István volt Orbán Ferenc segítője az állo­mány kialakításában. 0 Az állományból mennyi a hátas­ló? Kik vehetik igénybe a nyergese­ket, illetve kik lovagolhatnak? Ménesünkben nyolc hátasló van. Néhány évtizeddel ezelőtt a lovaglás a kiváltságosok sportjának számított. Egy-egy ló árát, felszerelését kevesen tudták megfizetni. Ma már ott tar­tunk, hogy szövetkezetünk fiatalsága és a tornaijai (Šafárikovo) iskolák tanulói rendszeresen eljárnak hozzánk tanulni, lovaglási tudományukat to­vább fejleszteni. Hetenként három­­szor-négyszer járnak füves pályánkra, ahol szakszerűen foglalkozunk velük. Mojs László mérnök segítségével, aki nagyszerű lovas, kerületi bajnok, Szlovákia bajnokságán helyezést ért el, nemsokára lehetővé válik, hogy több fiatal versenyzővé váljék. Az is­kolai szünidő alatt persze intenzí­vebb a foglalkozás. Célunk: rövid időn belül versenyzőkké nevelni a 16—17 éves fiatalokat, hogy a testne­velési egyesület lovas szakosztályába minél több fiatal kerüljön. A lovaglás kitűnő sport, kiváló fizikai adottságo­kat követel, növeli és szilárdítja az ember jellemét. Ezért adunk lehetősé­get mindenkinek, aki felkeres minket: még senkit sem küldtünk el. 0 Bizonyos színvonal elérése után szükségszerű versenyek rendezése. Adottak-e erre a feltételek, s hogyan sikerül ezt biztosítani? — Az első nagyobb versenyünket június 21-én és 22-én a szövetkezet saját versenypályáján rendeztük. A pólya füvesített, méretei 70X150 mé­ter. A verseny szervezését még a tél folyamán kezdtük. Most hogy már utána vagyunk, örülök, mert eddigi legnagyobb versenyünk várakozáson felül sikerült. Éreztük, hogy a munká­nak lesz eredménye, azonban ilyen nagyszámú versenyzőre és nézőközön­ségre nem számítottam. 0 Megtudhatnánk közelebbit is a kétnapos versenyről? — A versenyt szombaton és vasár­nap rendeztük. Ötvennégy lovas neve­zett a versenybe 41 lóval, tizenegy mezőgazdasági üzemből. A šuranyi szövetkezetét és a Spišská Nová Ves-i nemesítő állomást 6—6, az uzovcei nemesítő állomást pedig hét lovas képviselte. Hrabugicéről, a Poprádi Állami Gazdaságból és a Toporeci Ál­lami Gazdaságból 5—5 lovas érkezett. A Štiavnikyi Efsz-ből a három legjobb lovast küldték versenyezni. A Liptov­ský Mikulášri Állami Gazdaság hét lovassal vett részt, míg a Zvolenská Slatina-i szövetkezet kettővel, a rima­szombati (Rimavská Sobota) nemesí­tő állomást pedig hét versenyző kép­viselte. Szövetkezetünk háromtagú csapatot indított: Kovács István, Vá­­rady János és Varga Béla lovasokkal. A verseny szervezésében nagy támo­gatást nyújtott Bancsi Gyula mérnök, a szövetkezet jelenlegi elnöke. A ver­senykategóriákat úgy állítottuk össze, hogy lehetőséget kapjanak a kevés tapasztalattal rendelkező versenyzők is. Mojs László a szakvélemények sze­rint is szakszerűen és a versenyelő­írásoknak megfelelően állította össze a pályát. Ebben a versenyszámban harmincán álltak rajthoz, és a győ­zelmet Viliam Hadžia poprádi ver­senyző szerezte meg Gordon nevű lován, megelőzve dr. Marcel Murán­­skyt Spišská Nová Ves-ről, és Karel Rotkovský. — A második versenyt a „ZL“ kate­gória és az „A“ fokozati előírás sze­rint szerveztük. A győzelmet Ervin Riegel, a Liptovský Mikuláš-i Állami Gazdaság lovasa szerezte meg. Mögöt­te Ján Demeter és Viliam Hadžia vég­zett. A két verseny után került sor az első ízben kiírt „Gömöri Kupa“ versenyre. Ez a szám két részből állt: egy „ZL“ és egy „L“ kategóriából, a­­melyekben külön-külön is hirdettek győzteseket. A két szám győztese Vi­liam Hadžia lett. Idén ezt a verseny­számot próbaképpen még nem iktat­ták be mint vándordíjért folyó ver­senyt, azonban a tapasztalat azt mu­tatja, hogy a 29 lovasból álló mezőny magas szintű versenyzést mutatott, ezért jövőre erre a versenyszámra vándordíját írnak ki. 0 Az elmondottakból látom, hogy a Gömöri Kupa, de a többi hely sor­sa is a vendégek között dőlt el. Sike­rült-e elérni nagyobb sikert a gömöri versenyzőknek? — Volt néhány kiemelkedő egyéni­sége a kétnapos versenysorozatnak. Figyelemre méltó Viliam Hadžia tel­jesítménye, aki három első és egy harmadik díjat szerzett. A mezőnyben volt azonban olyan versenyző is, aki adottságainál fogva többre képes, azonban a verseny alatt a balszeren­cse kísérte. Gondolok itt Demeter Jó­zsefre, a kálosai szövetkezet fiatal, nagy reményű versenyzőjére. Ami ver­senyzőinket illeti, elégedettek va­gyunk. Hiszen, ahogy említettem, há­rom lovasunk próbált szerencsét. Kö­zülük Kovács István a síkverseny győztese lett Orlandó nyergében. 0 Az eredményeket ismerjük. Né­hány szót még a szervezésről és a közönségről. — A verseny részvevői elégedetten nyilatkoztak a szervezésről. Az egész­ségügyi szolgálat, az állatorvosi szol­gálat is példásan látta el feladatát. Tóth Gyula bácsi patkoló kovácsunk segítségét is meg kell köszönnöm. A három tagú bíráló bizottság is kifo­gástalanul végezte feladatát, élén dr. Husárikkal, akit a kerületi testneve­lési szervek neveztek ki. Űrömmel mondhatom, hogy a környező mező­­gazdasági üzemek, de az ipari válla­latok is odafigyeltek versenyünkre és különböző értékes művészi alkotáso­kat, kristályvázákat ajánlottak a szá­mok első három helyezettjének. Említésre méltónak találom azt is, hogy a kétnapos versenysorozattal felhívtuk az illetékesek figyelmét ar­ra, hogy újra érdemes foglalkozni lótenyésztéssel, s ott is érhetők el sportsikerek, ahol szinte csak mező­­gazdasági célokra tartanak lovakat. Persze mindehhez türelemre és áldo­zathozatalra is szükség van. Garai Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents