Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-29 / 48. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. november 29. ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ JAVULT A HAZAI PIAC ELLÄTÄSA! Az idei időjárás nemcsak a mezőgazdaságban éreztette kedvezőtlen hatását, a méhek, méhészek népgazdasági jelentőségű tevékenységét is részben károsan befolyásolta. Nemrégiben Karol Glasa elvtárssal, a galántai MEDOS igazgatójával arról beszélgettem, hogyan teljesítette a kereskedelmi és termelő üzem idei időtervét, és milyenek a kilátások a hatodik ötéves tervidőszak utolsó éve feladatainak maradéktalan teljesítésére. Az üzem szeptember végéig kétezerhatszáz tonna mézet vásárolt fel. Ez jó eredménynek számít, különösen akkor, ha figyelembe vesszük az időjárás kedvezőtlen viszontagságait. Az idén egyébként az üzemnek 2900 tonna mézet kell felvásárolnia. Az igazgató említést tett arról, hogy idei tervfeladatukat teljesítik, sőt az előrejelzések szerint bizonyos mennyiséggel túlszárnyalják azt. Mivel az idei időjárás az erdei méznek nem kedvezett, mézharmatból keveset vásároltak fel. Ezért nem véletlen, hogy a felvásárolt mennyiség 95 százaléka virágméz, túlsúlyban repce- és akácméz volt. Az idei tervfeladat értelmében az üzemnek harminc tonna virágport kellene felvásárolnia. Szeptember végéig tizennyolc és fél tonnát vásároltak fel, s az előrejelzések szerint mintegy 20 százalékos lemaradás várható. A hiányt Glasa elvt'árs a viszonylag- kevés napos idővel indokolta. A kereskedelmi és termelő üzem további tevékenységét a viasz és a lép felvásárlása, valamint müléppé történő feldolgozása jelenti. A harmadik negyedév végéig tíz tonna tiszta viaszt vásároltak fel. Ebből és A hazai piac ellátására az üzem az idén a tervezett mennyiséghez visszonyítva jóval többet szállít (A szerző felvételei) V a múlt évi készletből 29 tonna mülépet készítettek. A speciális üzletekben, méhészeti szakboltokban tizenegy tonna műlépet adtak el, tizenhat tonna mennyiséget csere formájában dolgoztak fel, a hiányzó két tonnát pedig további (rádióipari, kozmetikai) feldolgozásra bocsátották. Az említett csere a következőképpen valósul meg: a méhész beküldi az üzembe a viaszt vagy a lépet, és cserébe műlépet kap helyette. Egy kiló viasz után tíz, egy kilogramm lép után pedig tizenhárom koronát kell fizetni. Ha például egy méhész tíz kiló viaszt kü(d az üzembe, akikor abból átlagosan 3 százalékot levonva 9,7 kilogramm műlépet kap vissza, amiért (9,7X10) kilencvenhét koronát kell fizetnie. Ha a méhész tíz kilogramm lépet (sonkolyt) küld az üzembe, azt átszámítják1 viaszra és az mm Az ügyes kezek nyomán gyorsan szaporodnak a mézzel teli 300 grammos, diszcsomagolásü poharak átlagos 30 százalékos hozam mellett hozzávetőlegesen (3X13) harminchat koronát kell fizetnie. Az üzem a korábbi években propoliszt is felvásárolt, amit kizárólag külföldre exportált. Az idén nem vásároltak fel propolfiszt. Amikor az igazgató elvtárshoz azzal a kérdéssel fordultam, hogy miért? — a következőket mondotta: „Annak ellenére, hogy a külföldi és sok esetben hazai szaklapok sokat'foglalkoznak ezzel a kérdéssel, hazánkban még nincs teljes pontossággal megállapítva, mit is tartalmaz a propolisz, hol lehetne felhasználni stb. A kérdés megoldása jelenleg folyamatban van. Amennyiben megoldódik, újra foglalkozunk a propollisz felvásárlásával.“ Az üzem sajnos — főleg objektív okok következtében — nem tud megbirkózni az exportfeladatok teljesítésével. A tervfeladat értelmében ezerkétszáz tonna mézet kellene külföldre szállítani. Szeptember végéig 740 tonna mézet exportáltak, s az előrejelzések szerint év‘végéig a lemaradás mintegy százhetven tonna • lesz. Ez azzal indokolható, hogy csökkent a külföldi partnerek kereslete, mert ők követelményként szabták meg az úgynevezett „sötét mézek“ szállítását is. Mivel ebből az idén keveset vásároltak fel, nem tudtak kellő mennyiséget külföldre szállítani. Egyébként a legtöbb mézet az NSZK-ba, Ausztriába és Franciaországba exportáljuk. Azt a mézmennyiséget, amit a külföldi partnerek nem vésznek át, az üzem a hazai piac ellátásának javításába fordítja. Szeptember végével a hazai piac ellátásának időtervét 111 százalékra teljesítették, ami a tervezett mennyiséghez viszonyítva kétsžázharminc tonna méztöbbietet jelentett. Csicsal Márta, az automatikus töltőgép kezelője Az igazgató elvtárs említést .tett egy, a méhészeket is érdeklő megalapításról, mégpedig arról, hogy küonböző okok következtében — október elsejei adatokra vonatkozólag — az 1976—1979-es években 26 ezer családdal csökkent az SZSZK méhállománya! Az üzemben jelenleg négy szocialista brigád tevékenykedik. Egy a termelési és egy a karbantartási részlegen, egy a raktárban, egy pedig az adminisztratív munkakörben. Az utóbb említett brigád tagjai a bronzfokozat várományosai. Az alkalmazottak több mint 90 százaléka bekapcsolódott a zocialista munkaversenybe. Az üzem olgozói és alkalmazottai szocialista ötelezettséget • vállaltak, hogy 300 ezer koronával túlszárnyalják a tervezett árutermelést és 72 ezer koronával a tervezett tiszta nyereséget, 18 ezer korona értékű energiahordozót és 30 ezer koróna értékű egyéb anyagot- takarítanak meg, továbbá nyolcszáz óra társadalmi munkát végeznek a munkakörnyezet szüntelen javítása, szépítése érdekében, kétezer kilogramm hulladékpapírt gyűjtenek, és még sorolhatnám tovább. Az első félévi adatok alapján (csak félévenként értékelik a kötelezettségek teljesítését) az egész évre vállalt papírgyűjtést, a társadalmi munkát, az anyagmegtakarítást és a tiszta nyereséget már teljesítették ... Az üzemnek jelenleg hetvennyolc, a Šaätín—Stráže-i üzemrészlegnek pedig huszonhét dolgozója, alkalmazottá van. Ezek 86 százaléka nő. A jő eredmények-eléréséhez olyan nevek csatlakoznak, mint Terézia Červenkovä, Anna Bukovská, Franciszi Zsuzsanna, Anna Bartošová, Balogh Piroska, Lýdia Kollárová, Csicsal Márta, Kelecsényi Mária, Mrva László, Benkovics János, Deák Lajos, Gaál Gellért, Tóth István, Kollárik Dezső és még sokan mások. Az üzemben nagyszabású, 1978-ban kidolgozott és 1985-ig érvényben levő, fejlesztési tervezet megvalósítása van folyamatban, amely 25 millió korona értéket képvisel. Ennek eredményeként már felépült az új adminisztratív központ — a régi irodahelyiségeket szociális helyiségekké alakították át. A tervezett gépek és berendezések mintegy 70 százalékát már tavaly és az idén megkapták, többségüket tőkés országokból, főleg az NSZK-ból importáltuk. A jövőben még új kazánházat, új raktárhelyiségeket létesítenek és kibővítik a termelési kapacitást. Ez utóbbira azért van szükség, mert a jelenlegi termelési csarnokok már elavultak, nem teszik lehetővé a nagyobb terjedelmű termelést. A fejlesztési tervezet megvalósításával lehetőség nyílik többek között a szociális feltételek megteremtésére és a munkafeltételek javítására. A jövőben a mézbor feldolgozásával is számolnak. 1981-ben bevezetik a cukoroldattal és más anyagokkal bevont szemcsézett virágpor gyártását. Az üzem dolgozói és alkalmazottai a hatodik ötéves tervidőszak feladatait is példásan teljesítik. Az 515 millió korona értékű árutermelést szeptember végével 89 százalékra teljesítették — az előrejelzések szerint év végével 300 ezer koronával túlszárnyalják. A tiszta nyereséget szeptember végével 94 százalékra teljesítették — e feladattal is megbirkóznak az év végéig. Ugyanakkor betartották a tervezett munkaerő-létszámot és a béralapot. A galántai MEDOS üzem dolgozói tettekkel és kiváló eredmények elérésével köszöntik a XVI. pártkongresszust és a CSKP megalakulásának 60. évfordulóját! (blm) A méhcsaládok szaporítását a kezdő méhészeknek addig ' nem javaslom, amíg nem ismerik a családok gyakorlati kezelésének módját. A kezdő méhész is tudja, hogy az erős méhcsaládok alapja a kiváló fiatal anya. Mégsem javaslom, hogy a kezdő méhészek anyaneveléssel kísérletezzenek. Habár ez a legszebb munka a méhészetben, még nagy gyakorlatot, sok tapasztalatot követel. Előbb meg kell tanulni a családok kezelését, s csak azután próbálkozhatünk anyaneveléssel. Célszerű, ha a kezdő méhész az anyákat tapasztalt anyatenyésztőktől szerzi be. Az erős anya a sikeres méhészkedésnek csak egyik tényezője. Ehhez jó méhész is kell, de főként szakszerű munka szükséges. Mibőlis induljunk ki? Az első lépés a méhcsaládok felerősítése oly módon, hogy a családok sok fiatal méhhel, s kellő mennyiségű élelemmel menjenek telelőbe. Hiszen a következő évi fejlődésnek is ez a legfontosabb tényezője. Milyen teendők szükségesek ennek elérésére? A beszerzett anyákat július 20—25-ig a méhcsaládokba kell behelyezni. Tudni kell azt is, hogy az anya csak azokon a lépeken petézik, amelyeket a méhek sűrűn takarnak. Először tehát rendezzük a családokat úgy, hogy csak annyi lép maradjon, amennyit jól takarnak. A lépeken legyen meg a szükséges élelem is. Ha nincs meg a kellő mennyiségű — 5—6 kilogramm — élelem, a hiányt pótoljuk. Ezután kezdjük meg a serkentő etetést. A fiatal, jó anyák bőséges élelemmel való serkentés hatására erőteljesen petézni kezdenek. Július végén, az augusztus elején lerakott petékből kikelt méhek képezik a telelő méheket. Ezért arra kell törekedni, hogy augusztus derekáig a családoknak legalább hat lépen _ kiterjedt fiasítás legyen. El kell érni azt, hogy sok virágport fogyasztva felhízva s minél kevesebb munkát végezve kerüljenek a fiatal méhek a telelőbe. Ezért a téli élelempótlást nagy részben azoknak a méheknek kell elvégezni, amelyek a betelelésig kiesnek a méhcsaládokból. Szeptemberben a peték lerakása már nem kívánatos. Bevált tapasztalatom szerint a téli élelem pótlását szeptember elején is folytatom. így a kikelő méhek helyét mér élelemmel töltik meg. Az élelem pótlását szeptember tizedikéig befejezem. Ekkor az anyák csupán 2—3 lépen s kistérületen petéznek. Ügyelni kell arra, hogy minden lépen kellő mézkoszorú legyen. Szeptember 25-e után hozzáfogok a végleges beteleltetéshez. Valamennyi lépen ellenőrzőm az élelem mennyiségét. Néhány családnál élelemtöbblet is akad. Rendszerint csak annyi lépet hagyok a családoknál, amennyit jól takarnak. Olyan méhcsaládok is akadnak, ahol egy-egy lépen gyenge a mézkoszorú. Ezeket a lépeket kiveszem és az élelem többlettel rendelkező családok lépével helyettesítem. így minden család népesen, kilencven százalékra élelemmel befedett lépekkel beteleltetésre kerül. Többen helytelennek tartják a beteleltetésnél a családok szétszedését. Ezzel nem értek egyet. Igaz, ez attól is függ, ki hogyan értelmezi a családok beteleltetését. Említettem, hogy a méhcsaládok beteleltetését szeptember 25-e és október ötö•' i , ; . . ' P; : " : SA АшзйЖ/А; mwM wKHíCV . -jr‘ '■ éi ДИдлТ f" лгт ДЖДДлМкЩш dike között végzem el. Ekkor még biztos, hogy a beteleltetés után is olyan viszonyok uralkodnak, amikor a méhek még röpködhetnek. Más a helyzet az október végén történő beteleltetés esetén. Ekkor a helyzet már sokkal kedvezőtlenebb. Ezért a családok beteleltetését tapasztalatom szerint bevált időszakban javasolom végrehajtani. A beteleltetés során a következőkről kell meggyőződnöm: az anya létéről és épségéről, a bent maradt lépeken a kellő mézkoszorúról. Arra is kell ügyelni, hogy a fészek a kijáróval szemben helyezkedjen el. Ugyanis megtörténhet, hogy egyegy családnál a fészek egyoldalban helyezkedik el. Ezen változtatnunk kell. A kialakuló fészket kétoldalról akár egész mézlépek is zárhatják. A fészket annyira szűkítsük; amennyi lépet a méhek erősen takarnak. A méhcsaládoknál rendszerint nyolc lép legyen. A beteleltetésnek egyik fontos tényezője, hogy a kaptárt felülről jól takarjuk olyan anyagokkal, amelyek lehetővé teszik a szellőztetést. Erre hozzávetőlegesen öt centiméteres szalmapárnát használjunk. Hibának tartom, ha kaptárak aljával nem sokat törődnek. Én telelésre a kaptárok alá is öt centiméteres vastagságú polisztirént helyezek. Ezáltal a kaptárak alulról is jól szigeteltek. A polisztirén és a kaptár alja ‘között fél centiméteres vastagságú szellőztető részt hagyok. Sőt, november közepén a kaptárak közé is polisztirént helyezek, s ezeket összetolva teleltetem. Minden kaptár között szintén sZellőztetési rést hagyok. Elől a kijáratot úgy szűkítem, hogy minden bennmaradt lépre másfél nőgyzétcentiméter levegőztetési réssel számolok. Családjaim kitűnően telelnek. A jó telelés a sikeres méhészkedésnek alapvető tényezője. Ahogyan a méhészkedés egyéb témájával, úgy a teleltetésről is megoszlanak a vélemények. Én a téli takarás híve vagyok, melyet többen fölöslegesnek tartanak. Sőt kísérleti eredmények igazolják, hogy a hét-nyolc lépet takaró családokat nem szükséges szűkíteni. Szerintük, ezzel sok munkát takaríthatunk meg. Lehet, hogy így igaz. De véleményem szerint, ez csupán a nagyüzemi méhészikedésnél előnyös, ahol több száz méhcsaládot tartanak. S ahol minden munkát figyelembe kell venni. A 10—15 családos méhészeknél más a helyzet. Nekik elegendő idő áll rendelkezésükre, hogv a fészek szűkítését elvégezzék. Ezért a beteleltetésre javaslom az erősen szűkített fészkeket. Már azért is, mert többen helytelenül ítélik meg azt, hogy az egyes családok hány lépet takarnak. Ennek igazolására a következőkből indulok ki. Egy telelő méhcsaládnál nem mindegy, hogy jól vagy egyáltalán nincs takarva, illetve szűkítve. Tudjuk, hogy a méheknek fennmaradásukhoz meg kell teremteni a szükséges hőfokot. A méhcsaládok a szükséges hőfokot előbb összehúzódással, s ha ez nem elegendő, akkor fokozott mozgással teremtik meg. A hőtermeléshez ihéz szükséges, de ugyanakkor munka is. Tehát szerintem minél hiányosabb egy-egy méhcsalád takarása, annál több mozgás szükséges, a megfelelő hőmérséklet megteremtéséhez. De ez csak másodrendű kérdés. Ennél sokkal fontosabb az, hogy a kevésbé takart méhcsaládok, minél mostohább a tél, annál több mozgást, illetve hőtermelést igényelnek. A jól takart családok a kemény telet kevésbé érzik. Tudjuk, hogy a téli fürt külső szélén a hőmérséklet 8—9 Celsius fok között ingadozik. Ugyanakkor a fürt közepén el kell, hogy érje a 14—25 Celsius hőfokot. Bármilyen körülmények között is ez az állapot tovább romlik a fiasítás kezdetével. Sokszor előfordul, hogy a családok február végén már 2—3 lépen Hasítanak. Ekkor a családoknak még akkor is meg kell teremteni a Hasításhoz szükséges 33—35 Celsius fok hőmérsékletet, amikor az idő nagyon hidegre fordul. A jól takart családoknál a kellő hőmérséklet megteremtéséhez sokkal kevesebb munka szükséges. Többen állítják, hogy az erős takarás kedvez a Noséma szaporodásának.' Szerintem egy méhcsaládot akár takarjuk, akár nem, a méhek csakis az életük fenntartásához szükséges hőfokot teremtik meg. Tehát takarással nem fokozzuk a hőmérsékletet, hanem a méhcsaládnak megkönnyítjük a helyzetét a létfenntartásához szükséges hőfok megteremtéséhez. NAGY KÄLMÄN méhészeti szakoktató
