Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-15 / 46. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. november IS. ♦ MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ^ MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ф-Tervszerű megporzás A jó mézhordás érdekében célszerű kora tavasztól késő őszig megfelelő méhlegelőről gondoskodni, kihasználva főleg a mezőgazdasági növénykultúrákat. Ezáltal a mezőgazdasági termelés érdekét is szolgáljuk. Habár ' ma a növénytermesztésben korszerű technológiákat alkalmazunk, nem feledkezhetünk meg azokról a termésnövelő tényezőkről sem, amelyeket — az ember beavatkozása nélkül — maga a természet alakított ki. Ugyanis több növényfaj csak akkor hoz termést, ha virágait rovarok látogatják. Akadnak ugyan olyan növények is, amelyek a rovarok megporzó tevékenysége nélkül is teremnek, de ha rovarok látogatják virágait, nagyobb hektárhozamok érhetők el. Kísérleti eredmények igazolják, hogy a méhek megporzó tevékenysége fontos szerepet játszik a mezőgazdasági termelésben, sőt gyakran pótolhatatlan. Valamennyi mezőgazdasági üzemben szükségszerű, hogy a fnéhekkei történő megporzást támogassák, s tervszerűen irányítsák. Sajnos, sok mezőgazdasági üzemben a méhek agrotechnikai szerepét alig veszik figyelembe. Csak kevés nagyüzem használja ki ezt az olcsó eszközt a hektárhozamok növelése érdekében. Felmerül a kérdés, mi az oka annak, hogy a legtöbb mezőgazdasági üzemben ügy tekintenek a méhészre és a méhekre, mint az ellenségre. Ennek egyik alapvető oka abban rejlik, hogy a szakoktatási intézményekben a méhek szerepével — amelyet a növénytermesztésben töltenek be — keveset foglalkoznak. A mezőgazdasági szakemberek nem rendelkeznek kellő ismerettel a méhek megporzó tevékenységének jelentőségéről. A másik ok a vegyszerezéssel kapcsolatos problémákból, kellemetlenségekből ered. Ebből kifolyólag a mezőgazdasági üzemek igyekeznek távol tartani vetésterületüktől a méheket, még akkor is, ha tisztában vannak a megporzás hasznosságával. A nehézségek elkerülhetők, ha a gazdaságok vezetői szem előtt tartják a termelés célszerű fokozását. Azokban az üzemekben, ahol a méhekkel történő megporzással jó eredményeket értek el, az említett problémákat sikeresen kiküszöbölték. Dicséret illeti azon mezőgazdasági üzemek vezetőit, akik teljes mértékben kihasználják a méhekkel történő megporzást a hozamok növelése céljából. Közéjük tartozik Slocik agrármérnök és Szabó Pál növénytermesztő, a Tornaijai (Šafárikovo) Állami Gazdaság egyik részlegének vezetői, akik a kultúrnövények méhekkel történő megporzásának hívei. Véleményük szerint számokban kifejezhető az a többlettermés, amely az ilyen megporzás révén érhető el. Slocik agrármérnök idejében értesíti a méhészeket az egyes kultúrnövények virágzásának Időpontjáról, de arról is, hogy hol és mikor alkalmazzák a növényvédő szereket. így volt ez az idén is. Például a repce vegyszerezésének időpontjáról idejében tájékoztatták a méhészeket, s ezáltal tetemes károktól óvták meg a méhcsaládokat. Példájuk valóban követésre méltó. A növényvédelmi teendőket valamennyi gazdaságban úgy is el lehet végezni, hogy a károkat megelőzzék. A Szovjetunióban például a mezőgazdasági üzemek vándoroltatják a méhcsaládokat, annak érdekében, hogy a kultúrnövények megporzását biztosítsák. A csehországi gazdaságokban is egyre nagyobb gondot fordítanak a kultúrnövények méhekkel történő megporzására. Sajnos, Szlovákiában kevés mezőgazdasági üzem hasznosítja tervszerűen ezt az ősi és olcsó termésnövelő lehetőséget. Sőt, több gazdaság felszámolja a nagyüzemi méhészeteket. Ezen gazdaságokban nem ismerték fel a megporzás jelentőségét, s csupán a méhészkedésből eredő kevés hasznot tartják szem előtt. A nagyüzemi méhészetekben is át kell térni több méhtermék termelésére, mint például a virágpor, a méhpempő, a méhméreg stb. Természetesen, nem lehet kifizetődő az olyan nagyüzemi méhészkedés, amely csupán a méz kitermelésére irányul. A nagyüzemi méhészetet is tapasztalt és szakképzett méhésznek kell irányítani. A gyümölcstermesztéssel foglalkozó gazdaságokban a méhekkel történő megporzás szinte pótolhatatlan. A Magyar Népköztársaságban például a szabolcsi gyümölcsösökben kiváló almatermést érnek el azóta, amióta a méhekkel történő megporzást érvényesítik. A termelőszövetkezetek díjmentesen vándoroltatják a méhcsaládokat, s a megporzásért a méhészeket díjazzák. Jó eredmények tapasztalhatók a Tornaijai Állami Gazdaságban is, ahol a gyümölcsösben több éve alkalmazzák a méhekkel történő megporzást. Remélhető, hogy a Tornaijai Állami Gazdaság példáját a többi mezőgazdasági üzem is követi a nagy hektárhozamok elérése érdekében. Viczén István, méhészeti szakoktató Kedvtelése a méhészet BAFFY LÄSZLÖ negyvenöt éves. Méhészettel több mint húsz éve foglalkozik. A méhészkedés titkát édesapjától sajátította el. A kaptárakat maga készítette s családjait vándoroltatja. Tavasszal huszonnégy családdal indult, jelenleg harminc méhcsaládot gondoz. Sokoldalú tevékenvsésében támasza. segítőtársa Erzsiké, a felesége. Az idei vándoroltatás során a repce virágzását nem sikerült kifogni. De akácból és napraforgóból jó hordása vöt. A gondos méhész az erdők szélére is gyakran kihelyez5 családjait, azonban ettől az idei hűvös időjárás visszatartotta. Farkas Rozs.-’------------------------------------No-------------------------Baffy László az egyik méhkaptár mellett (A szerző felvétele) Mit hoztak a külföldi kísérletek? y?il w %-Ш Ífi§!tl Í É M 0 wL Szovjet vendégek a Szenckirályfai Méhészeti Szaktanintézetben (A szerző felvétele) A közelmúltban szovjet méhészek küldöttsége látogatott hazánkba. A méhész szakemberek az SZMSZ Központi Bizottsága, valamint több szlovákiai helyi szervezet tevékenységével ismerkedhettek meg. Eslő útjuk a pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) méhészeti farmra vezetett, ahol sok hasznos tapasztalatot szereztek a nagyüzemi méhészkedés módszereivel kapcsolatban, a méhcsaládok szervezett vándoroltatása és a méhméreg kivonása terén. Nagy érdeklődéssel tekintették meg a különböző méhészeti segédeszközöket, valamint a méhcsaládok beteleU tetősének és a kaptárak hőszigetelésének módszerét. A farm megtekintését élénk eszmecsere követte. Ezek után a szovjet küldöttség a Szenckirályfai (Kráíová pri Senci) Méhészeti Szaktanintézetbe látogatott, ahol a tágas előadótermet, a klubhelyiségeket, a diákszállást, az iskola méhészetét tekir\tették meg. A szovjet vendégek elismerően nyilatkoztak az ott látottakról. Látogatásuk első napi programjának utolsó állomása Sered volt, ahol a lucernások szélén kihelyezett vándorkocsikat tekintették meg. Itt tartózkodásuk második napján az SZMSZ Szlovákiai Bizottságának tagjaival hasznos tapasztalatcserét folytattak, majd a Galántai MEDOS vállalatba látogattak. Ezt követően a szovjet vendégek Považská Teplán megismerkedhettek hazánk legkorszerűbb vándoroltatásl módszereivel és a modern vándorkocsikkal. A szovjet vendégek rövid itt-tartózkodásuk során sok érdekeset láthattak, megismerkedhettek Szlovákia méhészetének jellegzetességeivel és érdekességeivel. Juraj Ferenéik mérnök, az SZMSZ KB titkára Egy-egy tenyészcsalád kiválasztásához több év szükséges. Évtizedes tapasztalatom szerint a legmegfelelőbbnek tartom, ha az anyákat több éven keresztül megfigyelt, kiváló tulajdonságokkal rendelkező méhcsaládokból választjuk ki. A sorozatos anyanevelésre csak ezután kerülhet sor. Az alábbiakban arról számolok be — mások okulására is, — hogyan jártam egy fajtiszta troiseck anya nevelésével, s ennek hatásával a család tulajdonságára. A dolog úgy kezdődött, hogy az SZMSZ hnúšťai alapszervezetének vezetősége megkért, tartsak előadást az anyanevelésről, bemutatóval egybekötve. Erre örömmel vállalkoztam, hiszen gazdag tapasztalataimat másoknak is szívesen adom át. Az előadás után az egyik hallgató kérelemmel fordult hozzám. A következőről volt szó: A szóban forgó méhész Liptovský Hrádokra készül, hogy tapasztalatokat szerezzen a méhészkedésben. Az ottani szervezet megígérte, hogy egy fajtiszta troiseck anyát ad neki. Mint minden kezdő méhész nem merte vállalni a kockázatot, az anya beadását a tenyészcsaládba. Ezért megkért, vállalnám-e az anyásítást. Idegen anyanevelésével ezidáig nem foglalkoztam, ezért csak hosszas rábeszélés után vállalkoztam a feladatra. Az anyát egyik törzscsaládomba helyeztem, s egy sorozat anyát neveltem, ebből huszonkét anyát beadtam a törzscsaládokba. Nem tagadom, némi reménnyel vártam a következő évet, hiszen az eredménynek már az első évben meg kell mutatkoznia. Ez meg is történt. Három évtizedes méhészkedésem során nem ért ilyen csalódás. A méhekkel sohasem dolgoztam arcvédővel. A tenyészcsalád kiválasztásában megkülönböztetett gondot fordítottam arra, hogy a méhek ne legyenek ingerlékenyek. Az új családok méhei agresszívak voltak, és a legszükségesebb teendők elvégzéséhez arcvédőt, kesztyűt és nadrágszárat kellett használni. Szerencsére az új anya júliusban herepetéző lett. Eddigi gyakorlatom szerint építés idején a lép egytiarmadát szabadon építettem s csak ezután helyeztem be a mülépet. Az új családok a behelyezett mülépet tönkretették, s hereiéppé torzították. Sőt, a fészekben levő szabályszerűen kiépített lépek alját és oldalát is hereiéppé alakították át. Méhállományomnál ezidáig nem fordult elő a tömeges rajzás. Ezért annál kellemetlenebből érintett, hogy mind a huszonkét családnál szinte egyidőben lépett fel a rajzóösztön. Hogy a rajzást, illetve a rajbefogást elkerüljem, az anyák szárnyát megcsonkítottam. Az akáchordás idején az új családok nem voltak rosszabbak a saját méheimnél, viszont a további mérsékelt hordást már nem használták ki. Ezeket a családokat etetni kellett, hogy tönkre ne menjenek. Mindent összevetve: az új családok méhei egyetlen jó tulajdonsággal sem rendelkeztek. Ezért az anyákat megsemmisítettem. Az új anyákkal sokat rontottam a méhállományomon. Hiszen a huszonkét családnál ötször annyi here volt, mint a régi családoknál, s fennáll annak a veszélye, hogy az idén kikelt anyák ezekkel pározódtak. E cikket tanulságnak szántam, főleg azoknak a méhészeknek, akik a tenyészcsaládok nevelésében a sikertelenséget gyakran az ismeretlen származású anya behelyezésével akarják orvosolni. A levont következtetések során csak annyit mondhatok: A jó tenyészcsalád az állományban van, csak meg kell találni a legmegfelelőbbet. A sikertelenség okát nem az anyák rovására írjuk, hanem önmagunkban keressük a hibát. Mert a legkiválóbb tulajdonságokkal bíró anya som ér semmit jó méhész nélkül és fordítva. Csak azt tanácsolhatom, ne vásároljunk ismeretlen származású anyákat, már azért sem, mert ez is elősegítheti a varrna atka terjedését. Eddigi tapasztalatok igazolják, hogy a hazánkban meghonosodott méheket egyik faj sem szárnyalja túl. Ezt több szakavatott méhész tapasztalata is bizonyítja. Végül arra kérem a méhésztársakat, szóljanak hozzá megfigyelésemhez. Közöljék előfordult-e hasonló eset, s ha igen, miben nyilvánult meg. Véleményem szerint a hasznos tapasztalatcsere sokat segíthet hazánk méhészetének fejlesztésében. Nagy Kálmán A nagy atka irtására az NSZK-ban többféle módszert próbáltak ki az oberurseli méhészeti intézet irányításával. Fiad Beatrix összefoglalója szerint a hangyasav elpárologtatósa a kaptárban az atkák számát erősen mérsékelte. Hatásos a méhfiasítás eltávolítása is. Az élősködő a Hasításra tojja petéit. Ha az anya petézését ráccsal egyetlen lépre korlátozzák, akkor az atka csak abban szaporodhat. Ezt a lépet időnként el kell venni, és újat adni helyébe. így az atka számát erősen korlátozni sikerült. Mindezeknél jobbnak ígérkezett a-Méhész a javéból Szlovákiában több azoknak a méhészeknek a száma, akik nemcsak pár éve, hanem évtizedekig foglalkoznak a méhészettel. Szaktudásukat, tapasztalatukat az elért eredmények, a sikerek bizonyítják a legjobban. A kiváló méhészek egyike Annus I mr e bácsi is, az SZMSZ ipolyfödémesi (Ipeľské Cľany) helyi szervezet elnöke. Méhészettel több mint negyven éve foglalkozik. Nemrég elbeszélgettem vele, s afelől érdeklődtem, hogy kitől tanulta ezt a szép és érdekes mesterséget? — Inas koromban, amikor Ipolynyéken (Vinica) a kádármesterséget tanultam, mesteremnek Ä d á m Jani bácsinak hatvan méhcsaládja volt, és én gyakran segítettem a méhek körül. Az ott eltelt évek során elsajátítottam a méhészet minden csínjátbínját. A mesteremnek köszönhetem a méhészeti szaktudásom java részét. önállóan méhészkedni három méhcsaláddal kezdett. Később évente négy-öt családdal bővítette méhállományát. Jelenleg negyven „erős“ méhcsaládja van. A kaptárakat is maga készítette. A méhcsaládokat rendszeresen ellenőrzi és a felmerülő problémákat igyekszik azonnal kiküszöbölni. Kiváló tevékenységéért az idén szövetségi bronzéremmel tüntették ki. Az SZMSZ ipolyfödémesi helyi szervezetének csupán kilenc tagja van. Ezért a közeljövőben a szervezet tagzonban a K—79 nevű szer. Ebben a jelzésben a betű a Keltene szó rövidítése. Kunzler Károly gondolt rá először az NSZK-ban, hogy a nagy atka ellen használni lehetne. Próbálkozása ígéretesnek látszott. Nagy előnye ennek a szernek, hogy cukorszörpbe keverve a méhek nemcsak fölszívják, hanem „szájról szájra“ át is adják egymásnak. Hasonló az eredmény akkor is, ha a méheket etetés helyett meglocsolják vele. A méhek lenyalják egymásról a szerrel kevert cukorszörpöt, s így a Keltene gyorsan elterjed az egész családban. létszámának bővítését tűzték ki célul, jelenleg a szervezet tagjainak száztizennégy méhcsaládja van. A családokat rendszeresen ellenőrzik és a méhek egészségvédelmi követelményeit maradéktalanul betartják. A szervezet példás munkája a kipergetett méz mennyiségében és minőségében tükröződik vissza. Az ipolyfödémesi méhészek az idén is szép eredményt értek el. A galántai MEDOS vállalatnak huszonhét mázsa első minőségi osztályú mézet adtak el. A szervezet legaktívabb tagjai Annus Imre, Stilla József, Krasznica János és Petrezsil Mihály. A méhészkedés mellett a fiatalokkal is szívesen foglalkoznak. Oktatják, segítik őket, hogy mielőbb elsajátítsák a méhészkedés tudnivalóit. A szervezet legfiatalabb tagja Velebný Lajos, aki az idén végezte el az Ipolysági (Šahy) Mezőgazdasági Szaktanintézetet. A fiatal méhész nemcsak a munkahelyén, a szövetkezetben, igyekszik kamatoztatni tudását, hanem a méhek körül is ügyesen tevékenykedik. A méhészeti tudnivalókat nagyapjától tanulta, az ő nyomdokában akar haladni, s tudását tovább gyarapítani. Jelenleg hat méhcsaládja van, de ezeket bővíteni akarja. Az SZMSZ ipolyfödémesi helyi szervezetének tagjai Annus Imre vezetésével kétségtelenül eredményes munkát végeznek, mind szervezetük, mind szocialista társadalmunk javára. Esáky László Virágporvédövel ellátott méhcsaládok (A szerző felvétele) Keserű tapasztalat A K—79-cel kísérletezve, azt tapasztalták, hogy a méhcsaládban már két kezelés után elpusztultak az atkák. Az eredménynek azonban az a teltétele, hogy az ilyen etetés előtt elszedjék a méhfiasítást a kaptárból. A szer ugyanis néhány nap alatt elbomlik, hatástalanná válik a méhekben, tehát nem juthat belőlük etetéskor a Hasításba, melyen az atkák fejlődnek. Kedvező, hogy a K—79 sem a méheknek, sem a Hasításnak nem árt. Fontos azonban, hogy hivatalosan megvizsgálják: ártalmatlan-e az emberre és háziállatokra is. Csak így lehet hivatalosan ajánlani. A vizsgálat még nem fejeződött be, mert nem tudták eldönteni, ki viselje a költsé; gét. Az etetett családok raktározott téli eleségének elemzése azonban biztató: a mézben nem volt említésre méltó menyiségű K—79. A szerző megjegyzi, hogy a nagy atkát bizonyára nem lehet ezzel a szerrel máról holnapra kiirtani. Nem szabad abbahagyni más szerek keresését sem. Bizonyos azonban, hogy már hasznos eszköz van a kezünkben a nagy atka ellen. Ez pedig kivált azért fontos, mert a kártevő egyre nagyobb területeket hódít meg. —át—
