Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-01 / 44. szám
Szabad Földműves AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ES ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1980. NOVEMBER 1. г&жя&изахтяжаша 44. szám XXXI. évfolyam Ara 1,— Kčs Őszi hajrá Nagyon rövid időszakra sűrűsödött az őszi tennivalók elvégzése. A szakemberek már előre számoltak a nehéz hetekkel, de bíztak a kedvező októberi időjárásban. Sajnos, a verőfényes őszi napokat kiadós, sok helyen — főleg Kelet-Szlovákiában — nagy mennyiségben elzúduló esőzés szakította meg. Kellett a csapadék a kiszikkadt talajra, hiszen sok helyütt nehézséget okozott a magágy gondos előkészítése az őszi vetések alá. De arra aligha gondoltak a mezőgazdaság irányítói, hogy csapadékból megsokszorozódik a sokévi átlag. Az esőzés következtében patakok, folyók léptek ki medrükből, elárasztva a vetésre szánt területeket, a cukorrépa-, kukorica-, napraforgó-táblákat. >— Objektív okok késleltetik az őszi munkák tervszerű menetét — jelentette ki Rudolf V a n C o, az SZLKP KB osztályvezetője, az SZSZK Mezőgazda* sági és Élelmezésügyi Minisztériuma növénytermesztést irányító bizottságának legutóbbi ülésén. — Érthetően, lelassult a munka üteme. Az viszont nehezen magyarázható, hogy az egyes körzetekben a hasonló körülmények között gazdálkodó üzemek között miért vannak nagy különbségek az ősziek vetésében, a betakarításban és a mélyszántásban. A nyugat-szlovákiai kerületben például nem volt veszélyes az októberben lehullott csapadék mennyisége, a szomszédos dél-morvaországt kerülethez viszonyítva mégis jelentős lemaradás tapasztalható mezőgazdasági szempontból legjelentősebb vidékünkön. Miért? — vetődik fel a kérdés akaratlanul. Ebben az esetben nehéz lenne az időjárásra hivatkozni. A lemaradás oka minden bizonnyal a szervezésben, a gépek célszerűtlen kihasználásában és egyéb okokban keresendő. Közismert, diákok, katonák, üzemi dolgozók, hivatalnokok ezrei segítenek az őszi betakarításban. Erre a segítségre szükség van, nagyra kell értékelni főleg a központi szervek felhívása nyomán létrejött társadalmi összefogást. De nem elég csak nagyra becsülni az értékeket mentő szorgos kezeket— hangsúlyozta Vanóo elvtárs — hanem minél ésszerűbben kell megszervezni munkájukat, az önzetlen segítséget, amely százmilliós értékeket menthet meg társadalmunk javára. A mezőgazdasági üzemek vezető dolgozói ne halogassák a segítségkérést, mert jobb időt már nem igen várhatunk, ezért a betakarítás egyre sürgősebb. Most valóban nagyon időszerű az a közmondás: „Amit megtehetsz ma, ne halaszd holnapra“. Az ezernyi tennivaló között, különösen a cukorrépa betakarítására kell különleges gondot fordítani. Közismert „a fehér aranyból“ külföldi kötelezettségeink is vannak, amelyeket minden körülmények között teljesíteni kell, de a lakosság zavartalan ellátása sem mellékes. A betakarítási veszteségek elég nagyok, s mipdent el kell követni csökkentésük érdekében. Még- több mint harmincezer hektárról kell kiásni e fontos ipari növényt. Nem véletlenül írom a „kiásni“ szót, mert a mostoha időjárás miatt, több helyütt vissza kellett térni a hagyományos kézi betakarításhoz. Kelet-Szlovákiában például az elázott táblákon sem tudják kiszántani a répát, s ezért a cukor alapanyagának többségét kézi erővel takarítják be. Érthető tehát, hogy a múlt évekhez viszonyítva jelentős a lemaradás. Hogy a jövőben az esetleges gyengébb termés sem okozzon kiesést, növelni kell a cukorrépa vetésterületét. Ezért a mezőgazdasági üzemekben legalább tíz százalékkal több földet szükséges gondosan előkészíteni a cukorrépa alá, amely egyben jelentős takarmánybázist is jelent majd. Lassú ütemben halad a szemes kukorica betakarítása. A vetésterület döntő hányada a nyugat-szlovákiai kerületre esik, de ennek még csak alig néhány százalékáról takarították be a kukoricát. Az előző három év statisztikája azt mutatja, hogy október végén már általában betakarították a kukorica felét. A kukorica lényegében mindenütt beérett és a talaj is eléggé szikkadt, ezért több kombájnt kellene adapterrel felszerelni a fontos munka meggyorsítása érdekében. Egyes járásokban, mint például a lévaiban (Levice), még jelentős mennyiségű napraforgó vár betakarításra. Ezt a munkát minél gyorsabban el kell végezni, mert már eddig is jelentős a kár. Az ősziek vetése eléggé vontatottan halad. ' Nagy területen még a rozs sem került a földbe. Hasonló a helyzet a búzánál is. Špaldon akadémikus az ülésen hangsúlyozta, milyen nagy jelentősége van az agrotechnikai határidő betartásának a jövő évi termés szempontjából. Ha ez — különösen keleten —, már lehetetlen, akkor akár novemberben Is, de be kell vetni a tervezett területet. A Mironovszkaja 808-as búzafajtát javasolja a kései vetésekhez. Valóban vetni kell, mert senki nem tudja megjósolni, milyen lesz az időjárás tavasszal. Visszatekintve a múltba, van rá sok jó példa, hogy a jól előkészített talajba novemberben vetett szem, gazdag termést adott. Mindazonáltal ne feledjük: a kései vetés mindig kockázatos! A mezőgazdasági üzemek vezetői jobban siettethetnék a mélyszántást. A nagy teljesítményű traktorokat kevés helyen üzemeltetik éjszakai műszakban. Sok helyütt ezt azzal indokolják, hogy a nedves talajon, főleg a dombos táblákon balesetveszélyes. Ez igaz lehet, de kevésbé' érthető, hogy sík talajon miért nem üzemeltetik két váltásban a talajművelő gépeket. Az időjárás már sok bosszúságot okozott az idén. Nem lehet hát az őszi szántást sem halogatni abban a reményben, hogy december közepéig nem fagy ki az eke a földből. A jelenlegi körülmények között mindenkire nagy felelősség hárul. Elsősorban azokra, akik a mezőgazdasági üzemeket irányítják, továbbá a munkásokra, de azokra is, akik közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban vannak a mezőgazdasággal. Csak a jó irányítás, a gépek maximális kihasználása, az átgondolt társadalmi összefogás során tudjuk sikeresen elvégezni az összetorlódott őszi munkákat. TÓTH DEZSŐ i-i>. i > . I A komáromi (Komárno) járásban az időtervnek megfelelő ütemben halad a cukorrépa betakarítása. Felvételünk a Nemesócsai (Zemianska Olča) Efsz-ben készült Fotó: — dek EZERNÉL IS TÖBBEN SEGÉDKEZNEK A FÖLDEKEN SÜRGET AZIDŐ A mezőgazdasági dolgozók és alkalmi segítőtársaik — a védnökség! üzemek dolgozói, a társadalmi szervezetek tagjai, a diákok és a főiskolai hallgatók ezrei — országszerte azon fáradoznak, hogy az egyelőre kellemes őszi időjárást kihasználva, meggyorsítsák a soron lévő munkák menetét. És ahogy az már ilyenkor, a munkacsúcsok idején lenni szokott, a mezőgazdasági üzemek nyugdíjasai is csatasorba álltak. Bizony nagy szükség van most a társadalmi összefogásra, a sok-sok szorgos kézre, hiszen alaposan benne járunk már az őszben, a mezőn pedig még ugyancsak sok a tennivaló. Legutóbb a komáromi (Komárno) járásban végeztünk helyzetfelmérést. Örömmel tapasztaltuk, hogy az embert és gépet veszteglésre kényszerítő, csapadékos napok elmúltával ismét benépesült a határ s mindenütt jó ütemben folytatódott a munka. Igaz, néhol előfordultak kisebb-nagyobb szervezési hiányosságok — pl. későn végezték el a fűszerpaprika érését serkentő permetezést, sokáig halogatták a cukorrépa betakarításának megkezdését stb. —, de az üzemek többségében a kidolgozott időtervnek megfelelően végzik a munkát. Terbák Zoltán agrármérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság növénytermelési részlegének vezetője ezzel kapcsolatban így - nyilatkozott: — Valaha az aratást tartottuk a mezőgazdasági munkák dandárjának s minden épkézláb embert mozgósítottunk, hogy mielőbb fedél alá kerüljön a kenyérnek való. Aztán jöttek a korszerű kombájnok és egyszeriben megcsappantak a gondjaink. A változatosság kedvéért, most az őszi munkák miatt fő a fejünk. Persze, itt is segítenek a gépek, de a megtermelt javak nagy hányadát mégiscsak kézéi kell begyűjteni. Különösen az idén, mert sok helyütt ritkább lett a cukorépa, egyenetlenül érik a fűszerpaprika stb. Azonkívül ott volt a dohány, a sok-sok kertészeti termék, a vártnál gazdagabb alma- és szőlőtermés. És gondoljunk csak bele: hány százan járják nap mint nap a földeket, hogy összegyűjtsék és a köz javára megmentsék a kombájnok által elszórt répagumókat, kukoricacsöveket! A vezető dolgozók ezen az őszön igazából megmutathatják, milyen szervezőképességgel rendelkeznek. + Hogyan értékeli az eltelt időszakot? — Feltétlenül pozitívan, hiszen lényegében mindenütt jól halad a munka. Az idén kétszer annyi napraforgónk volt, mint tavaly, mégis határidőre betakarítottuk a termést. A speciális adapterek használatának köszönhetjük, hogy az előző évek folyamán tapasztaltnál körülbelül tizenöt százalékkal kisebb volt a betakarítási veszteség. S ez nagy szó, mert a nagy, de középütt üres tányérokat nevelő, és a hiányos növényvédelem — megfelelő készítmények hiányában ezerötszáz hektárt egyáltalán nem tudunk kezelni — miatt gombabetegségek által károsított növényzetben a. hagyományos — esetleg házilag módosított — gépekkel aligha boldogultunk volna. Vagy vegyük a szilázsolást. A közel hat és félezer hektárról három hét alatt begyűjtöttük a termést. Későn indultunk, mégsem kapkodtunk, mert a téli takarmánykészlet minőségétől függ, megvalósíthatjuk-e az állattenyésztés fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseinket. Minden parcelláról mintát vettünk és laboratóriumi elemzés eredménye alapján végeztük a szilázsolást. A tervezettnél öt százalékkal több szilászt készítettünk, s bízunk benne, hogjr a minőség is kiváló lesz. Most az a legfontosabb, hogy a nagy hajrában üzemeink ne hanyagolják el a leveles répafej és a répaszelet szakszerű tartósítását. Ehhez a szemre termesztett kukorica termőterületének több mint húsz százalékáról kell begyűjtenüní a kórót. Ha a rendelkezésre álló, üzemileg korszerűsített gépeket és a kukoricaszárnak a szemtermés betakarításával páruhzamosan történő aprítására és rendrearatására alkalmas külföldi gépeket tökéletesen kihasználjuk, maradéktalanul eleget tehetünk ennek a feladatnak. Más lapra tartozik, hogy több ilyen gépre lenne szükségünk, hiszen már évek óta tervbe vettük, hogy az egész területről betakarítjuk a kukoricaszárat. Ezzel egyrészt a takármánykészletet szeretnénk gazdagítani, másrészt kedvezőbb feltételeket teremtenénk az őszi mélyszántáshoz. Egyelőre ugyanis nagyon kevés olyan ekénk van, amely a kukoricaszárat megfelelően beszántja a talajba. ф Ha mór itt tartunk, hadd kérdezze^ meg:'hol tartanak a kukorica betakarításában? — A fiedvességtartalom 32—38 százalék közötti, ezért a kombájnok zöme még tétlenül várakozik. Teljes erővel naponta mintegy hatszáz hektárról tudnánk kicsépelni a szemet, de a szárítók kapacitása lényegesen lassúbb ütemet diktál. Javasoltuk a gazdaságoknak, hogy honosítsák meg a nedves kukorica fóliatakarásos ideiglenes tárolását, hogy dolgozhassanak a kombájnok. A Magyarországon kifejlesztett, és a Szőgyéni Efszben tanulmányozott módszert a Nemesócsai (Zemianska Olőa) Efsz tavaly sikerrel alkalmazta, a gazdaságok vezetői mégis bizalmatlanul fogadták a javaslatunkat. A múlt héten ismét egybehívtuk az üzemek vezetőit, hogy tanulmányozzák az új módszert. Én bízom benne, hogy legalább néhány szövetkezetben bizalmat szavaznak az új eljárásnak. Ami pedig a jövőt illeti, még több korai hibridet kell vetnünk, hogy megszilárdítsuk a termelési biztonságot. 4 Mi a helyzet a cukorrépával? Hallom, hogy a jobb parcellákon szőlőből is termett annyi, mint helyenként a cukorrépából. — Sajnos, erre is van példa, de azért ez nem jellemző. Tagadhatatlan, sok helyütt ritka a növényzet, gyenge hozamra van kilátás. Éppen ezért nagy körültekintéssel üzemeltetjük a gépeket, jelentős területről kézzel szedjük fel a termést, sőt a gépek után is összegyűjtjük az elszórt répát. Ebben — akárcsak az alma és a szőlő szüretelésében, valamint a kertészeti termények betakarításában — nagy segítséget nyújtanak üzemeinknek a társadalmi munkára je* lentkezők. ♦ A komáromi járásban tehát kellő viszhangra talált a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának és a szövetségi kormánynak a felhívása, amely az őszi munkák mielőbbi elvégzésének előmozdítására ösztönözte az embereket. — Igen, járásunkban megértésre talált a felhívás. A társadalmi munkára jelentkezők eddig húszezernél is több munkanapot dolgoztak le a földeken. Napi átlagban ezer-ezerhatszáz fő segítkezik a mezőgazdasági üzemekben. Sőtl A védnökségi üzemek huszonhat'tehergépkocsit is rendelkezésünkre bocsájtottak a szállítási gondok enyhítése céljából. Nem szerénytelenségből mondom, de mi, a mezőgazdasági igazgatóság dolgozói is részt vállaltunk a munkából. A Keszegfalusi (Kamenióná) Efsz-ben almát szedtünk, a búcsi (Búó) szövetkezetben pedig szőlőt szüreteltünk. ♦ A vetés agrotechnikai határideje régen lejárt. Sikerült időben elvetniük az őszi búzát? — Nagyjából egy hetet késtünk, viszont betartottuk a vetéstervet. A betakarítási munkák késése miatt sok helyen nem lehetett volna megoldani a minőségi magágykészítést, ezért olyan megoldást választottunk, hogy néhány üzem a tervezettnél több búzát vetett, mások meg majd árpából és kukoricából fognak többet4termelni. Sajnos csak így — a néhány nappal későbbi vetés kockázatát is vállalva — sikerült elkerülnünk a búza monokultúrás termesztését, ami a gyakorlati tapasztalatok szerint, jelentősen kihat a termelés eredményességére. KÄDEK GÄBOR
