Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-12 / 28. szám

1980. Július 12 SZABAD FÖLDMŰVES 5 OTT A FENNSÍKON: Mi újság, elnök elvtárs? Véletlenül hozott össze a sors Fa­zekas Árpáddal, a szilicei Vörös Zászló szövetkezet elnökével. Szó szót követett. Hamarosan megtudtam, ezerhatszáz hektáros az a közös gaz­daság, amelyet irányít. Egyáltalán nem irigylésreméltó a helyzete, mert hiszen nagyon mostoha természeti és talajviszonyok között gazdálkodnak, termelnek. Sok mindent megmagya­ráz, hogy csupán ötszáz hektárnyi a szántójuk, a többi legelő és fét. S mindez 500 méter tengerszint fö­lötti magasságban, ami ugyancsak hozamátlag-apasztó tényező. Ennek ellenére sok jót hallani mostanában e szövetkezet eredményeiről, gazdál­kodási módszereiről, fejlődésének üte­méről. Annyit még elöljáróban el kell mondani, hogy a szövetkezet határa festői szépségű karszt-fennsík tetején terül el, ahol sem patak, sem forrás nem található. A mészköves talaj ha­mar elnyeli a csapadékot, hogy to­vább építhesse-szépíthesse a búzatáb­lák, krumpliföldek alatt rejtőző cseppkőbarlangok meseszép világát. — Itt törvényszerűen rüvídebbek az agrotechnikai határidők — kezdi a tájékoztatást Fazekas mérnök. —• Későn nyílik a tavasz, s korán bekö­szönt a tél. Ez a természeti tényező, ha tetszik, ha nem, gyorsabb munka­tempót diktál, minden vonatkozásban. De ez nem mehet a munka minősé­gének a rovására. Tetézi ezt még az is, hogy sok a kő a földeken. Ennek az összegyűjtése olyan fontos műve­let, mint a boronálás vagy a tárcsá­zás ... Nos, ilyen körülmények között is példásan eleget tesz ez a szövetkezet gabonatermesztési. kötelezettségeinek. Ez a köves talaj, még az utóbbi „szűkmarkú“ években is 27 mázsás hozamátlagot adott gabonából. Bur­gonyából? Tavaly 200 mázsát takarí­tottak be hektáronként. A tejterme­lésben a leggyorsabb ütemű a fejlő­dés: míg 1977-ben csupán 1850 liter volt a tehenenkénti fejéshozam-átlag, tavaly már elérték a 2500 litert; elő­zetes becslések szerint az idén meg­toldják néhány-száz literrel. — Mivel magyarázható ez az ug­rásszerű fejlődés, eredménynöveke­dés? — Tudja, ezelőtt az úgynevezett „paušál“ bérezés dívott, ami nemigen serkentett a jobb eredmények eléré­sére. Ezzel semmiképp sem békélhet­­tünk meg, s ezért áttértünk az új bé­rezési rendszerre. Most már anyagi­lag is érdekeltek a fejőnők, a gondo­zók a tejtermelésben. A több tejért több pénzt is kapnak — nyugtázza elégedetten az elnök-.. — Viszont ah­hoz, hogy több legyen a tej, javíta­nunk kellett a takarmányalap minő­ségén. Mivel itt is az erőtakarmány megtakarításán a hangsúly, terimés takarmányból kellett nemcsak többet, hanem minőségileg is jobbat előte­remteni. Tavasszal, amikor a szálastakar­mány már fogyóban volt, a szalmát melasszal ízesítették. Emellett évről évre bővítik az istállók közelében levő „zöld szalag“ területét; a sza­kaszos legeltetést is bevezették. A szlovák fekete-tarka teheneik száma mintegy háromszáz. — Sok a legelőjük. Juhokat is tar­tanak? — Már hogyne tartanánk, hiszen jövedelmező a tartásuk. A legtöbb pénzt ezek, meg a kocák hozzák a szövetkezet kasszájába. Ezer a Meri­­nói fajtájú juhunk, háromszáz az anyajuh. Évente anyajuhonként 11 ki­logramm a sajt, a nyírási átlag gyapjúból négy kilogramm juhonként. Amire büszkék lehtünk: kocánként a malacszaporulati átlag 19,6 darab. Ez a legjobb eredmény a rozsnyói (Rož­ňava) járásban. Most pedig nézzük meg, mit építet­tek, s építenek majd a közeljövőben. Az elnök többek között elmondta: tavaly fejezték be egy lakóhéztömb építését, hat csalá részére, ami arra vall, hogy nemcsak termeltetnek a dolgozókkal, hanem gondoskodnak is róluk. Munkakörülményeik javítását példázza: az idén fejezik be, s adnak át rendeltetésének egy 500 férőhe­lyes, FIDLOT-típusú istállót. A jövő évben kezdik meg egy takarmányelő­­készítő-keverő, s egy korszerű gép­központ építését. Felderül az elnök arca, amikor azt újságolja, két év alatt sikerült felújí­taniuk az erőgép-parkot: 12 trakto­rukból például 9 új. Persze, gond is van bőven: csupán egy E—281-es ön­járó takarmánybetakarító gépük van. Kaszálógépekből is nagy a hiány: a régiek javítását viszont alkatrész­­hiány nehezíti. Ismét felvidul, amikor ezt mondja: — Gyümölcsözőek, jók a kapcsola­taink Nyugat-Szlovákia madari (Mod­rany) és búcsi (BúC) szövetkezeté­vel. Ez a fennsíki szövetkezet 7 hektá­ros faiskolával, s jókora fóliasátor­­teleppel is rendelkezik. Nem kell zöldséget messziről idefuvarozniuk — önellátó a falu. — Mi újság odafönt? — zárom a beszélgetést. — Érik a cseresznye, folyik a „zöldaratás“ és a kelleténél több eső esik hetente — válaszol az ízig-vérig szákember, a* jó szervező-irányító készséggel megáldott vezető, aki pár évvel ezelőtt került a szövetkezet élére. Hozzáértése, felelősségtudata, a vezetőgárdára és a tagságra való támaszkodása, az új vívmányok fel­karolása, politikai felkészültsége jö­vedelmező gazdálkodást eredményez. Korcsmáros László, Lúcska APJA JÖVOLTABÖL: A gépek mestere Végeláthatatlan zöld mező a nagy­­födém9si (Veiké Cľany) határ, csak imitt-amott ölt sárgálló szint a gabo­na. Onkényetlenül azt hiszi az ember: ez a hely valóságos szanatórium. — Ezért nem cserélnék senkivel — ad hangsúlyt mondanivalójának T a­­k á c s László, miután néhány percre leheveredik a lucernaboglya tövébe. — Bármikor elmehetnék más munka­helyre, ott talán egy-két százassal többet is kereshetnék havonta, de nem megyek. Nagyon szeretem a tar­ka, színpompás mezőt, a rétet, a vad­virágokat, az éneklő madarakat, no és a munkámat, amit csinálok. Meg is látszik a fiatalember nap­barnított arcán, magatartásán. Nyu­godt, kiegyensúlyozott, vidám, akár­csak a trillázó pacsirták. Ez a gép­kedvelő sokat tartózkodhat a friss levegőn. — Nem unatkozom óm itt soha — folytatja. — A gépek mellett hamar elszalad az idő. Ha pedig dologvé­geztével akad néhány üres óra, azt a családommal töltöm, vagy a kertben szorgoskodom, ahol ez idő tájt bősé­ges a tennivaló. vett részt a gabonabetakaritásban. így nagy lehetősége nyílt arra, hogy elsajátítsa apja mesterségbeli tudását, aki mindig az élen járt a munká­ban ... Károly bácsi már nyugdíjas, de még el-eljár a szövetkezetbe, hogy segítsen. — Az idén ki lesz a komhájnostár­­sa? — fordulok Takács Lászlóhoz. — Van egy fiatal kollégám, Kiss Mihálynak hívják, 19 éves. Tavaly már aratott. Ügyes, szbrgalmas, jóra­­való fiú. Remélem, az idei nyáron is jó munkát végzünk. >— Milyen típusú kombájnnal? — A régi, már megszokott SZK— 5-ös kombájnnal aratok már ötödik éve. Igaz, tavaly ősszel a kukorica­betakarítás eléggé megviselte, meg­rongálódott, emiatt nagyobb javítást, gondosabb karbantartást igényelt. A motorját felújítottam, beolajoztam, most olyan, akár az új, készen áll a bevetésre. Kísérőm, C z a d r о elvtárs meg­jegyzi: — Laci munkája a határban, a műhelyben egyaránt aranyat ér. Min­dig az élen jár. Követi apja nyomdo­kait. Tapintatosan megkérdezem riport­alanyomat, munkájáért kap-e méltó jutalmat? — Panaszra nincs okom. Aki akar és tud dolgozni, az jól is kereshet. Különösen, ha minőségi munkát végez az illető ... Ha házépítésre Is futja jövedel­mükből, nem mehet rosszul a sora a gépek mesterének. — Szokott-e üdülni, nyaralni? — Nyaralni? — nevet jó egészsé­geset. — Telelni szoktam. De azért a nyár se múlik el csupa munkával. Előfordult már, hogy az aratás előtt szabadságoltam egy hetet: elmentünk a Balatonra kicsit lubickolni, szóra­kozni, pihenni. Tudja, ma már falun is jobban gondoskodnak a kulturális igények kielégítéséről. Különböző nyári rendezvényekre el szoktunk menni. Szóval: unatkozni, tétlenkedni falun nem lehet... — Ügy igaz....! — hagyom hely­ben. S búcsúzunk, mert a géprajongó szakembert szólítja a kötelesség. —nt—­A kaszát többféleképpen ne­vezik. Valahol az Alföldön mér­ges igyekezetnek nevezik a szép zöld füvet levágó fényes szerszámot. A minap egy csal­lóközi üdülőtáborban jártam, és felfigyeltem a kasza fenésére, csengésére. A füvágó szerszám, ha jó ke­zekben van, akkor katonás rendben sodorja a füvet. Per­sze, ha a hozzáértő mester he­lyett az ,isten veri meg a ka­szát", akkor a jó fenőkő sem segít. Azt hiszen M ar c z el János bácsi érti a kaszaverés „tudo­mányát“ és a kaszája simán sodorja rendre a füvet. — Jól megy? — kérdeztem az idős férfitől. — Próbálja meg! — kezembe vettem a szerszámot, úgy vá­gott mint valaha, amikor az apám fente meg a kaszám. Es csodálatos érzéssel vágtam a rendet. Az öreg csak bólintott, s azt mondta, valamit értek hozzá. Az epres üdülő tágas udva­rán kaszálta János bácsi a fü­vet. Nem céltalanul. Hiszen van egy tehene meg birkája is, s naponta szükség van a zöld­takarmányra. Ahogy 6 mondta, még a holnapra is gondolni kell, a télre. Persze jól jön az öreg közreműködése az üdülő­­központnak is. Nincs szükség fűnyíró gépre, mégis le van ,borotválva* a labdarúgópálya és az egész üdülő területe. — Érdemes tehenet tartant? — En megadok neki min­dent, de ha a húsz-huszonöt litert nem adná meg naponta, befojtanám a Kis-Dunába. Ha én 78 éves korom ellenére a leg­jobb falatokat hordom neki, ak­kor ő is legyen tisztességes. —■ Azelőtt is voltak tehenei? —. Zsellérembernek? Az vol­tam én hajdanában. Nem gon­doltunk mi tehénre, örültünk, ha betévő falatra jutott. Kinek volt akkor módja nem tehenet, hanem borjút venni, na meg aztán hová kötöttük volna be? Kutyavilág volt akkoriban, nem sírom vissza, de az ember még­is csak fiatal volt. Arra az időkre már eléggé hézagoson emlékszem. Lassanként minden gyerekem nagyapa, nagymama lesz, és én már csak az ük­unokáimnak örülök. — Bő volt a családi áldás? — Olyan közepes. Hatot ne­veltünk az asszonnyal. A gye­rekek felcseperedtek, s ma már sokkal több az unoka, déduno­ka, mint a csemetéim száma. Nagyon kedvesek, de sokszor haszontalanok is. Látja, itt is rosszalkodnak. Pedig nem sze­retném elkaszálni a lábukat. De hát csak ficánkoljanak,, le­het, én is ilyen voltam valaha. Bár az „oldalbordám“ is így mozogna. De neki rosszak a „kerekei“ és csak fekdécsel. Igaz már a 82. évét tapossa. Még az a szerencse, hogy jó az étvágya. Ennivaló meg akad bőven. Jó világ járja mostaná­ban. Még a legkisebbeknek ajándékra is jut a pénzecs­kénkből. Tóth Dezső JEGYZET „Ej, ráérünk arra még...!?" A minap egy felelős járási vezető személy adott hangot jogos felháDO- rodásának, miszerint egyes mezőgazdasági üzemek állattenyésztő telepein tort ül a rendetlenség: a gazdasági épületek környékét embermagasságú gyom növi be, az istállókban elhanyagolt az állatok külseje, az ürülék csomókba szárad rajtuk, s nincs emberfia, aki megszabadítaná őket ezek­től a... „Hát kinek — vagy kiknek — a szégyene ez?“ — füstölgőit. S nem megalapozatlanul, hiszen a saját szemével győződött meg róla. Hoz­­zátehetem: ellenőrző körútja során. A már sosem használt gépeket, gazdasági eszközöket is hasonló sorsra kárhoztatja a nemtörődömség, a közömbösség. Elkönyvelik: megannyi, míhaszna tárgy, ócskavas, rozsdatemető... Persze, valakik a rendtartásért felelősek. Csakhát a felelősségrevonás késlekedik, a jószándékú elmarasz­talás ... Meddig? Kitudja! Talán időtlen időkig... Állattenyésztési telepvezetők, ágazatvezetők! Meddig tűrik ezt a feje tetejére állított tűrhetetlen helyzetet? Vagy talán arra várnak, hogy a bekötött szemű ellenőrző bizottságnak mégis eszébe jut: foglalkozni kel­lene végre-valahára a rendteremtés kérdésével. Elvégre: Rend a lelke mindennek... 1? Vagy talán mégsem .. ? Kép és szöveg: nki — Mikor került először kapcsolat­ba a gépekkel? — Miután elvégeztem a kilenc ál­talánost. Kombájnon először tizenhá­roméves koromban ültem, édesapám jóvoltából. Neki köszönhetem, hogy megszerettette velem a gépeket. Ő, már mint az apám, 1954-től dolgozik a szövetkezeiben. Volt csoportvezető, állattenyésztési dolgozó. Munka köz­ben tanult, s jogosítványt szerzett a nehézgépek vezetéséhez. Aztán szán­tott, vetett, aratott. Az SZK—4-es kom­bájn nyergébe az 1963-as évben ült először... A Laci gyerek addig-addig sündör­­gött édesapja körül — aki tanítgatta, hogyan kell a gépet vezetni, karban­tartani —, mígnem az általános iskola befejezése után a szövetkezetben ma­radt. Telt-múlt az idő. A BÉKE szö­vetkezetnek nagy szüksége volt szak­emberekre. Közben az ifjú Takács gé­pész-gépjavító szakma elsajátítására adta a fejét. Beiratkozott a Galántai Mezőgazdasági Szaktanintézetbe. A szövetkezet vezetősége támogatta őt ebben az igyekezetében. S nem csaló­dott a közös gazdaság vezérkara, mert sikeresen befejezte a szaktan­intézetet, hasznos ismeretekkel vér­tezte fel magát, elméleti és gyakor­lati téren egyaránt. Az iskola után is kellett a támasz: négy nyáron édesapjával aratott. Se­­gédkombájnosként először 1975-ben 4 A sajógömöri (Gemer) szövetke­zet vezetőinek e­­gyike ő, mármint Krokovay László, aki átélte a kö­zösben a legsike­resebb és a mér­leghiányos éveket egyaránt. Amikor először találkoztam vele, Krokovay László ötvenévesnek sac­­coltam. S téved­tem. Néhány hónap múlva eléri a nyugdíj-korhatárt, hatvanéves lesz. Milyen ember? Őszinte, fiatalos mozgású, mindig a jobbért, az ered­ményesebbért harcoló, küzdő em­ber. Gyerekkorában szoktatták rá a nehéz fizikai munkára. Már öt­évesen fél- és tizenötévesen egészen árva. Serdülő korban, az addig látot­tak, halottak tapasztalataival, egye­dül gazdálkodott az örökölt 5,5 hek­tár földön. A második világháború után, csak 1947-ben került haza a hadifogságból. Ezt követően még négy évig művelte földjét, majd A helytállásért 1951-ben '— néhány földművestársá­val együtt — megértve az idők sza­vát, az elsők között lépett be az ak­kor alakult tornaijai (Šafárikovo) szövetkezetbe. Példás gazdálkodó híré­ben állt, s a tagok az efsz elnökhe­lyettesévé választották. Ezekben az években, fáradságot nem ismerve na­gyon sokat tett a növénytermesztés fenlendítéséért. Nyolc év elteltével állattenyésztési technikussá nevezték ki — tudására ezidőtájt itt volt na­gyobb szükség. Már az állattenyésztés szakaszán dolgozik, amikor 1962-ben a város két szövetkezete egyesül. Közben a nemzeti bizottságban is tevékenykedik. Jelenleg is a mezőgaz­dasági albizottság elnöke. Ebbéli eredményes munkásságát erkölcsileg is elismerik, amit a különböző dísz­oklevelek, érdemérmek is bizonyíta­nak. Néhány hónappal ezelőtt a gömöri efsz vezetőségében személyi változá­sokra került sor. Krokovay elvtárs jelenleg állattenyésztési ágazatvezetö. E téren is nagy szükség van sokéves, gazdag tapasztalataira, hozzáértésére, tudására. Mert a 275 tehén, a 245 üsző, a 195 borjú, valamint az 550 hízósertés napi ellátása sok gonddal, problémával, erőfeszítéssel jár. Bár­hogy vesszük, ünnepen-hétköznapo­­kon egyaránt keményen helyt kell állni. Hajnali fél négykor már ott ta­lálni őt az állattenyésztő telepen, s a késő este veti haza. Amikor beszélgetésünkben eddig jutottunk, Laci bácsi megjegyezte: nemsokára megváltozik ez az állapot, hiszen a vezetőség napi két műszak bevezetését tervezi az állattenyésztés­ben. Valószínű, ez sokat könnyít majd az állatgondozók helyeztén, nem kell majd valamennyi szombat-vasárnapju­kat a munkahelyen tölteniük... Krokovay elvtárs az előbb elmon­­dottak ellenére is elégedett. Nagy kedvvel, hozzáértéssel végzi tenniva­lóit. A vezetőség becsüli, dolgozó társaival együtt. Becsülheti Is, hiszen a részleg eddig mindig teljesítette éves tervét. Nem is csoda, hogy a havi keresetük átlaga meghaladja a 3000 koronát.. Az idei terv teljesítése érdekében Is mindent megtesznek a munkaerő­­hiány, a takarmányozási problémák ellenére is. Erre kötelezi őket az anyagi-erkölcsi elismerés ... Mire a legbüszkébbek a részleg dolgozói és vezetőjük? Két évvel ez­előtt megkapták a kormány díszokle­velét. Miért részesültek ily magas tár­sadalmi elismerésben? — Mert a fejőkollektíva a minő­ségre, hatékonyságra törekedve, ki­váló eredményeket ért el. További jó, eredményes munkát! A feladatok teljesítéséhez friss erőt, egészséget valamennyiüknek! Garai Ferenc, Tornaija фф Ф«$• »j» ф »3» ф «3» «3» *3« «3« »3» »3* *3* <3 *3* ф Ф »3* Ф •3* *3* *3* *♦* Ф *3* ф Ф Ф *3* ф ф ф ф ф Ф Ф Ф Ф ф ф ф ф ф ф ф Ф *3* «3« ф «3« ф ф »3« Ф ф »3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents