Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-20 / 38. szám
1900. szeptember 20., SZABAD FÖLDMŰVES Orömünnep a Béke-parkban ф A béke és barátság jegyében ф Becses vendégek ф A céltudatos termelő-nemesítő munka eredménye: 6 tonnán felüli járási gabonahozamátlag ф Tisztelet és elismerés a kenyércsata hőseinek ф Újabb erőpróba: az őszi munkák sikeres elvégzése ф Egy-egy helyi, vagy járási aratóünnepélynek más-más a varázsa, vonzóereje, hangulati kisugárzása, sajátos a miliője. Ami a vonzerőt illeti, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás mezőgazdasági üzemeinek, intézményeinek dolgozóit — a városi és falusi felnőtteket, gyerekeket — még a szomorkás, esős időjárás sem riasztotta vissza attól, hogy részt vegyenek a somorjai (Samorín) Béke-parkban megrendezett járási kenyérünnepen, vagy ha úgy tetszik béke- és barátság-ünnepen. A felső-csallóközi városkát s a kenyérszegő örömünnep résztvevőit oly becses vendégek is megtisztelték, mint Josef Nágr, szövetségi mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Stefan Ferencei miniszter, az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottságának elnöke, Juraj Buša, az SZSZK iskolaügyi minisztere, Németh Jenő, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettese, Tibor Bohdanovský, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Központi Bizottságának ügyvezető alelnöke és további vendégek. Öllé Gyula, a járási pártbizottság titkára üdvözölte keresetlen, meleg szavakkal a járási aratási- és békeünnepély valamennyi résztvevőjét. Majd J. Nágr elvtárs emelkedett szólásra, aki megemlékezett a Szlovák Nemzeti Felkelésről, annak jelentőségéről s hagyatékának gyakorlati érvényesítéséről. Hazánk legkiválóbb gabonatermesztő járásaként említette a dunaszerdahelyit. Nagyra becsülte azt a céltudatos, sokéves termelő-nemesitő tevékenységet, mely lehetővé tette a járás történetében egyedülálló, legbőségesebb gabonatermés elérését —■ a 6 tonnán felüli hozamátlagot. Természetesen a szívet melengető elismerés a Sósszigeti (Solary) Növénynemesítő Állomásnak is szól, melynek tudományos munkaközössége a bőhozamú Szolarisz búzafajtát is kinemesítette. Érdeme ez továbbá a járási párt- és mezőgazdasági irányító szerveknek, amelyek megkülönböztetett fjgyeimet fordítottak a jó előfeltételek megteremtésére; a tbdomány vívmányainak rugalmas gyakorlati felhasználására; a magas színvonalú és rugalmas szervező-irányító munkára; a CSKP XV. kongresszusa és a központi Bizottság plénumái határozataiból eredő gabonaprogram feladatainak következetes teljesítésére. Kétségkívül érdeme ez mindazoknak az élenjáró mezőgazdasági üzemeknek, azok vezető- és szakembergárdájának, melyek nemcsak a saját körükben, hanem járásszerte is hatni tudtak szakavatottságukkal, példamutatásukkal a gyöngébb eredményeket elérő mezőgazdasági üzemekre. Így a hozamátlag elérésében sem volt oly nagymérvű a különbség- a mezőgazdasági üzemekben, mint az előző években. Erről konkrétabban, s elisrr)erően Magyarics Vince, az SZLKP járási bizottságának vezető titkára szólt. A járás élenjáró gabonatermesztő üzemeiként említve a felbári (Horný Bár), a lúcsi (Lúč na Ostrove), a dercsikai (Jurová), a csilizradványi, a vásárúti (Trhové Mýto) szövetkezetei, valamint a Bősi (Gabčíkovo) és a Gombai (Hubice) Állami gazdaságot. Az utóbbi állami gazdaság az eléggé mostoha termőhelyi adottságai ellenére a lehető legtöbbet tesz azért, hogy a gabona-programból eredő kötelességeit teljesítse, eleget téve ezáltal a társadalmi elvárásnak. Az élenjáró gabonatermesztő üzemek példamutatása, a hasznos tapasztalataik átadása abban nyilvánult meg a legkézzelfoghatóbban — mint már az előbb említettük —, hogy például a nagypakai (Vefká Рака) szövetkezet a 6,1 tonnás hozamátlagával a 20. helyet tartja. Vagyis, nagyon szoros mezőny alakult ki a gabonatermesztés járási versenyében. A járás nyolc mezőgazdasági üzeme ért el búzából 7 tonnán felüli hozamátlagot. Még szemléltetőbb a nagy előrelépés, ha a járás múlt évi gabonahozamátlagát hasonlítjuk össze az ideivel: tavaly például 4,56 tonna volt, az idén pedig 6,24 tonna. Magyarics elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára ünnepi beszédében köszönetét mondott mindazoknak — szolgáltató vállalatok, védnöküzemek, társadalmi és tömegszervezetek, járási népművelési intézet stb. —, akik, illetve amelyek segítették a 6. ötéves tervidőszak utólsó esztendeje nagyon igényes gabonatermesztési feladatai túlteljesítését, az eddigi legbőségesebb gabonatermés betakarítását. Az ünnepi beszéd záró részében kellő hangsúlyt kapott az újabb erőpróba, mely a járás mezőgazdasági üzemeire vér, különösebb felkészülés nélkül: a jövő évi bő termés helyes, szakszerű megalapozása, s az ugyancsak gazdagnak ígérkező termés (cukorrépa, kukorica, silókukorica stb.) lehető legkisebb veszteséggel történő betakarítása. Még a gabonabetakarítástól is példásabb, rugalmasabb szervező-irányító és ellenőrző munkára van szükség ahhoz, hogy az egymásra tolódott munkálatok végzése közben fejetlenség, könnyelműség ne lehessen úrrá. Vagyis: ami megtermett, ne mehessen veszendőbe! Tehát az őszi munkák ütemterve szinte nélkülözhetetlen. Ugyanakkor a jó tapasztaltok széleskörű felhasználása: követelmény. Vonatkozik ez a szocialista munkaversenyre is, amelyet jól szerveztek és irányítottak az illetékesek. Tömegmozgósító hatását a versenyeredmények szemléltető népszerűsítése, rendszeressége is elősegítette. Így kerülhetett sor a járási aratóünnepélyen a kenyércsata hősei példás helytállásának méltó erkölcsi elismerésére. Bízunk abban — s remélhetőleg nem is csalódunk —.hogy az őszi munkák sikeres végzése közepette is sokat hallatnak derekas helytállásukról, áldozatkészségükről, szorgalmukról, leleményességükről. S ha újfent elérkezik majd a versenyeredmények értékelésének ideje, ismét jogosan hangzik el az elismerő szó. Sajnos, az ugyancsak gazdagnak, színesnek, tartalmasnak, kedvet lobbantónak ígérkező kulturális műsort elmosta az eső... Pedig mily lelkiismeretesen készültek erre az előadásra a Csallóközi Népi Együttes énekesei, táncosai, hogy megörvendeztessék az egyébként sem búsuló, hálás közönséget. A Vásárúti Vontszemú János prímás vezette zenekar azért némi ízelítőt adott, megcsillogtatva mesteri tudását. Kár, nagy kár, hogy a Béke-park árnyas fáit verdeső eső elűzte az alája telepedőket, az ünnepelni, vigadni szándékozókat. (kovács) A SAJTÓMP ALKALMÁBÓL Szívből köszöntjjik segítőtársainkat!* JEGYZET: „10 utat!" Kék hadsereg. Az embereket szolgáló hadnak is mondhatnánk, hiszen ők szállítják a munkábajárókat, az országot, világot látni szeretőket. A vasutasokon múlik, milyen gyors, kulturált az utazás. Sietünk, rohanunk. Ez a mai élet üteme. Az utazást vajmi kevesen szeretik, viszont sok múlik a kék gárda tagjain, akik kellemesebbé tehetik azt. Nemrég Nagymegyeren (Calovo) jártam, amelyet városnak neveznek. Sok mindenben meg is felel ennek a megtisztelő elnevezésnek, de a vasútállomás a béka. fenekén alul van. Piszkos, szennyes minden és a legyek hadserege támadja meg a várakozókat. Az illemhelyről ne is beszéljünk, mert az valóban kritikán aluli. Csak gázmaszkával lehet belépni, mert aki anélkül próbálkozik, úgy pofon csapja a bűz, hogy arról koldul. Állítólag az ülőhelyiség (nagy szolgálatra) rendesebb, de a vasúti fejesek azt mondják, be van zárva, mert valami diákcsoport néhány nappal ezelőtt elkérte a kulcsot, és elfeledte visszahozni. Erdekep, két esztendővel ezelőtt is ezt a mesét hallottam; azt hiszem, jó lenne valami újabbat kitalálni. Mindegy, város vagy község, de azért valaki megszüntethetné ezt a kultúrálatlan állapotot. Vonatra várva, egy vitatkozás foszlányai jutottak a fülembe. Az állomásfőnök a következőket magyarázta a fiataloknak. >— Állandóan rohannak az emberek. Védelmük érdekében zárjuk le a sorompót, s ez komoly biztosíték, hogy ne legyen szerencsétlenség. Mindenki türelmetlen; nem bírják ki azt a néhány percet. Jó, jó, de miért kell tíztizenöt perccel a vonat indulása előtt leereszteni a sorompót? , >— Azért, mert mi az emberek biztonságát védjük. Ti pe-PORTRÉ v Fotó: Kanovits György dig olyan neveletlenek vagytok, és még jár a szátok ... Egy botos ember botladozott be a társaságba és közbeszólt: >— Néhány nappal ezelőtt ki akartam szállni a vonatból. A- míg sorra kerültem, eltelt egy kis idő, s elkezdtem a nyomorult lábammal lekászálódni. De amikor leléptem a lépcső alsó fokára, már indult is a masina. Akkor meg miért papol itt, ha önöknek nincs idejük egy percre megállni, míg ki- és felszállnak az utasok, holott arra jogot tartanak, hogy sokszor fenntartsanak egy egész sor járművet. Talán megnézhetné a lapátot tartó irányító vasúti tiszt, leszállt-e már mindenki a vonatról?! Vagy önök nem gondolnak arra, hogy valaki a vonat kereke alá kerülhet? Persze, kis ügyességgel, mindent el lehet intézni, de a csorba végtagot aligha tudják visszavarrni. Mi lenne, ha a közelgő vasutasnap tiszteletére inkább kötelezettséget vállalnának, hogy az embert embernek nézzék ..,? tt—^ Az írott, nyomtatott szó fegyverével küzdők — az újságírók — szeptember 21-ét tartják legrangosabb ünnepüknek. Ez alkalommal legalább egy évre visszapergetik az idő kerekét, gondolatban áttekintik, mit tettek pártos hittel, jól, valóban elkötelezetten. S megvitatják mindazt, jobbító szándékkal, amin sürgősen javítani, változtatni illenék. Téve ezt azért, hogy az újság méginkább betölthesse a kollektív szervező, nevelő és agitátor szerepét. Méginkább nevelő-tudatformáló eszközzé váljon. Legyen a sajtó valóban a kommunista párt vezette dolgozó tömegek megbízható, hatékony szócsöve. Még hatékonyabban és még tudatosabban segítse a párt kongresszusi- és plénumhatározataiból eredő feladatok teljesítését, a problémák sikeres megoldását. Helyezze méginkább előtérbe a tudományos ismeretek, a haladó termelési módszerek, eljárások, rendszerek népszerűsítését, amivel a mezőgazdasági termelés fejlesztésének ütemét gyorsíthatja. Vállaljon még jelentősebb szerepet a szocialista brigádmozgalom minőségi előrelépése, az egyéb mozgalmak (ésszerűsitőújító, Zenit, Ifjúsági Fényszóró stb.) felkarolását szorgalmazza az eddiginél sokkal szenvedélyesebben. S javítsa tömegkapcsolatait a külső munkatársakkal, tudósítókkal. A Szabad Földműves születésével egyidöben elkötelezte magát, hogy tömegkapcsolatait szüntelenül javítja. Azóta nagyon sokat tett avégből, hogy a tudósítói, külső munkatársi hálózat tevékenyen elősegíthesse a lap hatékonyságát, a célratörő szakmai neveléshez, káderképzéshez nyújtson — a maga módján s lehetőségeihez képest —■ segítséget. Ezt leginkább a mezőgazdasági üzemek vezetői, a mezőgazdasági szaktanintézetek, valamint a mezőgazdasági szakközépiskolák pedagógusai, szaktanárai becsülik. No, meg ezen oktatási intézmények diákjai, akik közül már az iskola padjaiban számosán elkötelezték magukat: tollat ragadtak s Írogattak. Ez a meghitt, közvetlen kapcsolat akkor sem szakadt meg, amikor a végzősök kikerültek a gyakorlati életbe — a mezőgazdasági üzemekbe. E tekintetben csakis a dicséret és elismerés hangján szólhatunk K. MOLNÁR FERENCRŐL, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Mezőgazdasági Szakközépiskola pártelnökéről és gyakorlatvezetőjéről, aki nemcsak jó szakcikkeket küldött időről időre szerkesztőségünkbe, hanem elbeszélést, szatírát is. Az utóbbi műfajban életünk fonákságait veszi bonckés alá. Dr. BARTALOS MENYHÉRT, a Sósszigeti (Solary) Növénynemesítő Állomás tudományos dolgozója, főnemesitő, szintén kitűnő minőségű cikkeivel örvendezteti meg olykor-olykor szerkesztőségünket. Ezek többnyire a növénynemesítés gyakorlati eredményeiről s problémáiról adnak hű képet az olvasónak. A vlgkedélyű, nótáskedvü ŰURD1AK M1CHALRÖL sein feledkezhetünk meg, akinek jogtanácsai közismertek. Ezáltal kételyeket oszlat el, s eligazít a jogtudomány bűvös-tekervényes útvesztőiben. Közérthetővé teszi a majdnem lehetetlent, a bonyolult jogásznyelven Irt törvényeket, különböző rendeleteket. Mint a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának jogásza, fiatalokat megszégyenítő hévvel szorgoskodik, mint kiváló előadó is közismert. Igen sokrétű tevékenységet fejt ki az örökifjú zvolení HABROVSKY Jani bátyó, aki főleg vadászati, természetvédelmi, turisztikai cikkeivel, valamint vadász-elbeszéléseivel vált a lap olvasóinak kedvencévé. Ö a legidősebb — és mindmáig rendkívül aktív — külső munkatársunk, aki már túl jár a 80. életévén. Node, az ifjabb nemzedék soraiba tartozó KORCSMAROS LÁSZLÓ (aki nemrég vált lapunk külső munkatársává) ugyancsak ígéretesen indult, s belelendült az írásba — elkötelezetten. íráskészsége, stílusa, jó meglátása, éles logikája, műveltségi szintje a fedezet arra, hogy tevőlegesen hozzájárulhat a Szabad Földműves eszmei-tartalmi gazdagításához. Tanulmányai, riportjai színvonalasak, átütő erejűek, amellett könnyedek, színesek. Olvasóink, már évekkel ezelőtt PUHA MARGITRA, a dunaszerdahelyi mezőgazdasági középiskola egykori tanulójára szakcikkein, s ilyen jellegű tudósításain keresztül figyelhettek fel. Azóta befejezte főiskolai tanulmányait, s mint agrármérnök, újult erővel, magasabb szinten —, de közérthetően — írja majd riportjait, mezőgazdasági szakcikkeit, HUSZÄRNÉ P. MARGIT néven. Rendkívül sokrétű, fejlett írástechnikájú a losonci (Lučenec) KANIZSA ISTVÁN külső munkatársunknak a lappal kapcsolatos tevékenysége. Nemcsak tanulmányokat, karcolatokat, riportokat ír, hanem alkotókészségéből elbeszélések írására is futja, Sőt még a külpolitikai jellegű témáktól sem zárkózik el, próbál érdemlegeset alkotni. A izsai (Iža) KURUCZ NÄNDORNÉ pedagógus is jól bevált, régi levelezőnk. A CSEMADOK életével foglalkozik behatóan, járási és helyi viszonylatban. Lándzsát tör amellett, hogy a népi kultúra gyöngyszemeit meg kell menteni az utókor számára. Ezzel a szenvedélyességgel írja a népművészet tárgykörébe tartozó és egyéb cikkeit. S ha már a kulturális tevékenység került szóba, itt kell megemlítenünk SÁGI TÓTH TIBOR ipolysági és BARTHA TIBOR komáromi (Komárno) külső munkatársunk, és az ugyancsak komáromi ANDRISKIN JÖZSEF, valamint KOLOZSI ERNŐ tevékenységét. Az előbbi kettő főleg a kultúra területéről ad érdemlegeset, színvonalasat; viszont a két utóbbi tevékenységére a sokrétűség jellemző. Szakvonalon a búcsi (Búé) VARGA JÖZSEF, a nagybalogi (Veľký Blh) NAGY KÁLMÁN és a szádudvarnokí (Zádielské Dvorníky) CSURILLA JÓZSEF külső munkatársunk ugyancsak szakmai tudással, s gyakorlati tapasztalattal írt cikkei váltanak ki nemegyszer széleskörű visszhangot. A két utóbbi munkatársunk gyakorlati méhész, míg az előbbi szőlész-gyümölcsész a javából. De a feledi (Jesenské) BALÁZS FERENCET is a kiváló munkatársaink sorában tartjuk számon. Éppúgy, mint SVINGER ISTVÁNT, a dunaszerdahelyi járás tanfelügyelőjét, aki szintén nagyon termékeny, s főleg a pedagógiai, az oktatás és közságfejlesztés témakörébe sorolhatók jobbára nevelő célzatú írásai. Legvégül a Budapesten élő BUGA LÁSZLÓ doktor érdemdús tevékenységét illetjük elismeréssel, akinek egészségvédelmi szaktanácsai rendkívül hatásosak, hasznosak. Cikkeire ő kapja a legtöbb levelet, amelyekben az olvasók választ kérnek — és kapnak is érdemben — kényes, nemegyszer intim kérdéseikre, levélben, vagy a Szabad Földműves egészségvédelmi tanácsadó rovatában. A teljesség igénye nélkül hoztuk „tető alá“ ezt az írást a sajtónap alkalmából. Hiszen valamennyi, több százra tehető levelezőnket, tudósítónkat, külső munkatársunkat név szerint lehetetlen még csak fel is sorolni. A nem említett segítőtársaink is megtették a tőlük telhetőt, amiért köszönet és elismerés jár mindannyíuknak. A Szabad Földműves szerkesztőségi munkaközössége meg van győződve arról, hogy a továbbiakban is a lehető legszorasabb lesz az együttműködés, színvonalas, hiteles, a problémák megoldását segítő, nevelő és tájékoztató, ismeretgyarapító, a beérkező tudósítás, riport, szakcikk, tanulmány. Arra törekszik szerkesztőségünk, hogy a legközelebbi időszakban, lényegesen több segítséget kapjanak levelezőink, külső munkatársaink. Olyan lapot akarunk segítségükkel az olvasók kezébe adni, ami megfelel fejlett szocialista társadalmunk és a CSKP elvárásainak. (A szerkesztőség) :*^Vvy*VAVA*AVA*y»!*,sNTAVAV.L%yAV.LV/.V.V.V.ViV.V.V.V.V.V.V.V.VAVA'.