Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-09-20 / 38. szám

1900. szeptember 20., SZABAD FÖLDMŰVES Orömünnep a Béke-parkban ф A béke és barátság jegyében ф Becses vendégek ф A cél­tudatos termelő-nemesítő munka eredménye: 6 tonnán felüli járási gabonahozamátlag ф Tisztelet és elismerés a kenyér­­csata hőseinek ф Újabb erőpróba: az őszi munkák sikeres elvégzése ф Egy-egy helyi, vagy járási aratóün­nepélynek más-más a varázsa, vonzó­ereje, hangulati kisugárzása, sajátos a miliője. Ami a vonzerőt illeti, a du­­naszerdahelyi (Dunajská Streda) já­rás mezőgazdasági üzemeinek, intéz­ményeinek dolgozóit — a városi és falusi felnőtteket, gyerekeket — még a szomorkás, esős időjárás sem riasz­totta vissza attól, hogy részt vegye­nek a somorjai (Samorín) Béke-park­ban megrendezett járási kenyérünne­pen, vagy ha úgy tetszik béke- és barátság-ünnepen. A felső-csallóközi városkát s a ke­nyérszegő örömünnep résztvevőit oly becses vendégek is megtisztelték, mint Josef Nágr, szövetségi mezőgaz­dasági és élelmezésügyi miniszter, Stefan Ferencei miniszter, az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottságának elnö­ke, Juraj Buša, az SZSZK iskolaügyi minisztere, Németh Jenő, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettese, Tibor Bohdanovský, a Szövetkezeti Földművesek Szövet­sége Szlovákiai Központi Bizottságá­nak ügyvezető alelnöke és további vendégek. Öllé Gyula, a járási pártbizottság titkára üdvözölte keresetlen, meleg szavakkal a járási aratási- és béke­ünnepély valamennyi résztvevőjét. Majd J. Nágr elvtárs emelkedett szólásra, aki megemlékezett a Szlo­vák Nemzeti Felkelésről, annak je­lentőségéről s hagyatékának gyakor­lati érvényesítéséről. Hazánk legkivá­lóbb gabonatermesztő járásaként em­lítette a dunaszerdahelyit. Nagyra be­csülte azt a céltudatos, sokéves ter­­melő-nemesitő tevékenységet, mely lehetővé tette a járás történetében egyedülálló, legbőségesebb gabonater­més elérését —■ a 6 tonnán felüli ho­zamátlagot. Természetesen a szívet melengető elismerés a Sósszigeti (Solary) Nö­vénynemesítő Állomásnak is szól, melynek tudományos munkaközössége a bőhozamú Szolarisz búzafajtát is kinemesítette. Érdeme ez továbbá a járási párt- és mezőgazdasági irányító szervek­nek, amelyek megkülönböztetett fj­­gyeimet fordítottak a jó előfeltételek megteremtésére; a tbdomány vívmá­nyainak rugalmas gyakorlati felhasz­nálására; a magas színvonalú és ru­galmas szervező-irányító munkára; a CSKP XV. kongresszusa és a központi Bizottság plénumái határozataiból eredő gabonaprogram feladatainak következetes teljesítésére. Kétségkívül érdeme ez mindazoknak az élenjáró mezőgazdasági üzemeknek, azok ve­zető- és szakembergárdájának, me­lyek nemcsak a saját körükben, ha­nem járásszerte is hatni tudtak szak­­avatottságukkal, példamutatásukkal a gyöngébb eredményeket elérő me­zőgazdasági üzemekre. Így a hozam­átlag elérésében sem volt oly nagy­mérvű a különbség- a mezőgazdasági üzemekben, mint az előző években. Erről konkrétabban, s elisrr)erően Magyarics Vince, az SZLKP járási bi­zottságának vezető titkára szólt. A járás élenjáró gabonatermesztő üze­meiként említve a felbári (Horný Bár), a lúcsi (Lúč na Ostrove), a dercsikai (Jurová), a csilizradványi, a vásárúti (Trhové Mýto) szövetkeze­tei, valamint a Bősi (Gabčíkovo) és a Gombai (Hubice) Állami gazdasá­got. Az utóbbi állami gazdaság az eléggé mostoha termőhelyi adottságai ellenére a lehető legtöbbet tesz azért, hogy a gabona-programból eredő kö­telességeit teljesítse, eleget téve ez­által a társadalmi elvárásnak. Az élenjáró gabonatermesztő üze­mek példamutatása, a hasznos tapasz­talataik átadása abban nyilvánult meg a legkézzelfoghatóbban — mint már az előbb említettük —, hogy például a nagypakai (Vefká Рака) szövetke­zet a 6,1 tonnás hozamátlagával a 20. helyet tartja. Vagyis, nagyon szoros mezőny alakult ki a gabonatermesz­tés járási versenyében. A járás nyolc mezőgazdasági üzeme ért el búzából 7 tonnán felüli hozamátlagot. Még szemléltetőbb a nagy előrelé­pés, ha a járás múlt évi gabonaho­zamátlagát hasonlítjuk össze az idei­vel: tavaly például 4,56 tonna volt, az idén pedig 6,24 tonna. Magyarics elvtárs, a járási pártbi­zottság vezető titkára ünnepi beszé­dében köszönetét mondott mindazok­nak — szolgáltató vállalatok, védnök­üzemek, társadalmi és tömegszerveze­tek, járási népművelési intézet stb. —, akik, illetve amelyek segítették a 6. ötéves tervidőszak utólsó eszten­deje nagyon igényes gabonatermesz­tési feladatai túlteljesítését, az ed­digi legbőségesebb gabonatermés be­takarítását. Az ünnepi beszéd záró részében kellő hangsúlyt kapott az újabb erő­próba, mely a járás mezőgazdasági üzemeire vér, különösebb felkészülés nélkül: a jövő évi bő termés helyes, szakszerű megalapozása, s az ugyan­csak gazdagnak ígérkező termés (cu­korrépa, kukorica, silókukorica stb.) lehető legkisebb veszteséggel történő betakarítása. Még a gabonabetakarí­tástól is példásabb, rugalmasabb szer­vező-irányító és ellenőrző munkára van szükség ahhoz, hogy az egy­másra tolódott munkálatok végzése közben fejetlenség, könnyelműség ne lehessen úrrá. Vagyis: ami megter­mett, ne mehessen veszendőbe! Te­hát az őszi munkák ütemterve szinte nélkülözhetetlen. Ugyanakkor a jó ta­pasztaltok széleskörű felhasználása: követelmény. Vonatkozik ez a szocia­lista munkaversenyre is, amelyet jól szerveztek és irányítottak az illeté­kesek. Tömegmozgósító hatását a versenyeredmények szemléltető nép­szerűsítése, rendszeressége is elősegí­tette. Így kerülhetett sor a járási arató­ünnepélyen a kenyércsata hősei pél­dás helytállásának méltó erkölcsi elismerésére. Bízunk abban — s re­mélhetőleg nem is csalódunk —.hogy az őszi munkák sikeres végzése kö­zepette is sokat hallatnak derekas helytállásukról, áldozatkészségükről, szorgalmukról, leleményességükről. S ha újfent elérkezik majd a ver­senyeredmények értékelésének ideje, ismét jogosan hangzik el az elismerő szó. Sajnos, az ugyancsak gazdagnak, színesnek, tartalmasnak, kedvet lob­­bantónak ígérkező kulturális műsort elmosta az eső... Pedig mily lelki­­ismeretesen készültek erre az elő­adásra a Csallóközi Népi Együttes énekesei, táncosai, hogy megörven­deztessék az egyébként sem búsuló, hálás közönséget. A Vásárúti Vont­­szemú János prímás vezette zenekar azért némi ízelítőt adott, megcsillog­tatva mesteri tudását. Kár, nagy kár, hogy a Béke-park árnyas fáit verdeső eső elűzte az alá­­ja telepedőket, az ünnepelni, vigadni szándékozókat. (kovács) A SAJTÓMP ALKALMÁBÓL Szívből köszöntjjik segítőtársainkat!­* JEGYZET: „10 utat!" Kék hadsereg. Az embereket szolgáló hadnak is mondhat­nánk, hiszen ők szállítják a munkábajárókat, az országot, világot látni szeretőket. A vas­utasokon múlik, milyen gyors, kulturált az utazás. Sietünk, rohanunk. Ez a mai élet üteme. Az utazást vajmi kevesen szeretik, viszont sok múlik a kék gárda tagjain, akik kellemesebbé tehetik azt. Nemrég Nagymegyeren (Ca­­lovo) jártam, amelyet városnak neveznek. Sok mindenben meg is felel ennek a megtisztelő elnevezésnek, de a vasútállo­más a béka. fenekén alul van. Piszkos, szennyes minden és a legyek hadserege támadja meg a várakozókat. Az illemhelyről ne is beszéljünk, mert az való­ban kritikán aluli. Csak gáz­maszkával lehet belépni, mert aki anélkül próbálkozik, úgy pofon csapja a bűz, hogy arról koldul. Állítólag az ülőhelyiség (nagy szolgálatra) rendesebb, de a vasúti fejesek azt mond­ják, be van zárva, mert valami diákcsoport néhány nappal ez­előtt elkérte a kulcsot, és elfe­ledte visszahozni. Erdekep, két esztendővel ezelőtt is ezt a mesét hallottam; azt hiszem, jó lenne valami újabbat kita­lálni. Mindegy, város vagy község, de azért valaki megszüntethet­né ezt a kultúrálatlan állapo­tot. Vonatra várva, egy vitatkozás foszlányai jutottak a fülembe. Az állomásfőnök a következő­ket magyarázta a fiataloknak. >— Állandóan rohannak az emberek. Védelmük érdekében zárjuk le a sorompót, s ez ko­moly biztosíték, hogy ne legyen szerencsétlenség. Mindenki tü­relmetlen; nem bírják ki azt a néhány percet. Jó, jó, de miért kell tíz­tizenöt perccel a vonat indulá­sa előtt leereszteni a sorom­pót? , >— Azért, mert mi az embe­rek biztonságát védjük. Ti pe-PORTRÉ v Fotó: Kanovits György dig olyan neveletlenek vagytok, és még jár a szátok ... Egy botos ember botladozott be a társaságba és közbeszólt: >— Néhány nappal ezelőtt ki akartam szállni a vonatból. A- míg sorra kerültem, eltelt egy kis idő, s elkezdtem a nyomo­rult lábammal lekászálódni. De amikor leléptem a lépcső alsó fokára, már indult is a masina. Akkor meg miért papol itt, ha önöknek nincs idejük egy perc­re megállni, míg ki- és felszáll­­nak az utasok, holott arra jo­got tartanak, hogy sokszor fenntartsanak egy egész sor járművet. Talán megnézhetné a lapátot tartó irányító vasúti tiszt, leszállt-e már mindenki a vonatról?! Vagy önök nem gon­dolnak arra, hogy valaki a vo­nat kereke alá kerülhet? Per­sze, kis ügyességgel, mindent el lehet intézni, de a csorba végtagot aligha tudják vissza­­varrni. Mi lenne, ha a közelgő vas­utasnap tiszteletére inkább kö­telezettséget vállalnának, hogy az embert embernek néz­zék ..,? tt—^ Az írott, nyomtatott szó fegyveré­vel küzdők — az újságírók — szep­tember 21-ét tartják legrangosabb ün­nepüknek. Ez alkalommal legalább egy évre visszapergetik az idő kere­két, gondolatban áttekintik, mit tet­tek pártos hittel, jól, valóban elköte­lezetten. S megvitatják mindazt, job­bító szándékkal, amin sürgősen javí­tani, változtatni illenék. Téve ezt a­­zért, hogy az újság méginkább be­tölthesse a kollektív szervező, nevelő és agitátor szerepét. Méginkább neve­lő-tudatformáló eszközzé váljon. Le­gyen a sajtó valóban a kommunista párt vezette dolgozó tömegek meg­bízható, hatékony szócsöve. Még ha­tékonyabban és még tudatosabban se­gítse a párt kongresszusi- és plé­­numhatározataiból eredő feladatok teljesítését, a problémák sikeres meg­oldását. Helyezze méginkább előtérbe a tudományos ismeretek, a haladó termelési módszerek, eljárások, rend­szerek népszerűsítését, amivel a me­zőgazdasági termelés fejlesztésének ütemét gyorsíthatja. Vállaljon még jelentősebb szerepet a szocialista bri­gádmozgalom minőségi előrelépése, az egyéb mozgalmak (ésszerűsitő­­újító, Zenit, Ifjúsági Fényszóró stb.) felkarolását szorgalmazza az eddigi­nél sokkal szenvedélyesebben. S javít­sa tömegkapcsolatait a külső munka­társakkal, tudósítókkal. A Szabad Földműves születésével egyidöben elkötelezte magát, hogy tömegkapcsolatait szüntelenül javítja. Azóta nagyon sokat tett avégből, hogy a tudósítói, külső munkatársi hálózat tevékenyen elősegíthesse a lap haté­konyságát, a célratörő szakmai neve­léshez, káderképzéshez nyújtson — a maga módján s lehetőségeihez képest —■ segítséget. Ezt leginkább a mező­­gazdasági üzemek vezetői, a mezőgaz­dasági szaktanintézetek, valamint a mezőgazdasági szakközépiskolák pe­dagógusai, szaktanárai becsülik. No, meg ezen oktatási intézmények diák­jai, akik közül már az iskola padjai­ban számosán elkötelezték magukat: tollat ragadtak s Írogattak. Ez a meg­hitt, közvetlen kapcsolat akkor sem szakadt meg, amikor a végzősök ki­kerültek a gyakorlati életbe — a me­zőgazdasági üzemekbe. E tekintetben csakis a dicséret és elismerés hangján szólhatunk K. MOL­NÁR FERENCRŐL, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Mezőgazdasági Szakközépiskola pártelnökéről és gyakorlatvezetőjéről, aki nemcsak jó szakcikkeket küldött időről időre szerkesztőségünkbe, hanem elbeszé­lést, szatírát is. Az utóbbi műfajban életünk fonákságait veszi bonckés alá. Dr. BARTALOS MENYHÉRT, a Sós­szigeti (Solary) Növénynemesítő Ál­lomás tudományos dolgozója, főneme­sitő, szintén kitűnő minőségű cikkei­vel örvendezteti meg olykor-olykor szerkesztőségünket. Ezek többnyire a növénynemesítés gyakorlati eredmé­nyeiről s problémáiról adnak hű ké­pet az olvasónak. A vlgkedélyű, nótáskedvü ŰURD1AK M1CHALRÖL sein feledkezhetünk meg, akinek jogtanácsai közismertek. Ez­által kételyeket oszlat el, s eligazít a jogtudomány bűvös-tekervényes út­vesztőiben. Közérthetővé teszi a majd­nem lehetetlent, a bonyolult jogász­nyelven Irt törvényeket, különböző rendeleteket. Mint a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bi­zottságának jogásza, fiatalokat meg­szégyenítő hévvel szorgoskodik, mint kiváló előadó is közismert. Igen sokrétű tevékenységet fejt ki az örökifjú zvolení HABROVSKY Jani bátyó, aki főleg vadászati, természet­­védelmi, turisztikai cikkeivel, vala­mint vadász-elbeszéléseivel vált a lap olvasóinak kedvencévé. Ö a legidő­sebb — és mindmáig rendkívül aktív — külső munkatársunk, aki már túl jár a 80. életévén. Node, az ifjabb nemzedék soraiba tartozó KORCSMAROS LÁSZLÓ (aki nemrég vált lapunk külső munkatár­sává) ugyancsak ígéretesen indult, s belelendült az írásba — elkötele­zetten. íráskészsége, stílusa, jó meg­látása, éles logikája, műveltségi szint­je a fedezet arra, hogy tevőlegesen hozzájárulhat a Szabad Földműves eszmei-tartalmi gazdagításához. Ta­nulmányai, riportjai színvonalasak, átütő erejűek, amellett könnyedek, színesek. Olvasóink, már évekkel ezelőtt PU­HA MARGITRA, a dunaszerdahelyi mezőgazdasági középiskola egykori tanulójára szakcikkein, s ilyen jellegű tudósításain keresztül figyelhettek fel. Azóta befejezte főiskolai tanul­mányait, s mint agrármérnök, újult erővel, magasabb szinten —, de köz­érthetően — írja majd riportjait, me­zőgazdasági szakcikkeit, HUSZÄRNÉ P. MARGIT néven. Rendkívül sokrétű, fejlett írástech­nikájú a losonci (Lučenec) KANIZSA ISTVÁN külső munkatársunknak a lappal kapcsolatos tevékenysége. Nemcsak tanulmányokat, karcolato­kat, riportokat ír, hanem alkotókész­ségéből elbeszélések írására is futja, Sőt még a külpolitikai jellegű témák­tól sem zárkózik el, próbál érdemle­geset alkotni. A izsai (Iža) KURUCZ NÄNDORNÉ pedagógus is jól bevált, régi levele­zőnk. A CSEMADOK életével foglalko­zik behatóan, járási és helyi viszony­latban. Lándzsát tör amellett, hogy a népi kultúra gyöngyszemeit meg kell menteni az utókor számára. Ezzel a szenvedélyességgel írja a népművé­szet tárgykörébe tartozó és egyéb cikkeit. S ha már a kulturális tevékenység került szóba, itt kell megemlítenünk SÁGI TÓTH TIBOR ipolysági és BART­­HA TIBOR komáromi (Komárno) kül­ső munkatársunk, és az ugyancsak komáromi ANDRISKIN JÖZSEF, vala­mint KOLOZSI ERNŐ tevékenységét. Az előbbi kettő főleg a kultúra terü­letéről ad érdemlegeset, színvonala­sat; viszont a két utóbbi tevékenysé­gére a sokrétűség jellemző. Szakvonalon a búcsi (Búé) VARGA JÖZSEF, a nagybalogi (Veľký Blh) NAGY KÁLMÁN és a szádudvarnokí (Zádielské Dvorníky) CSURILLA JÓ­ZSEF külső munkatársunk ugyancsak szakmai tudással, s gyakorlati tapasz­talattal írt cikkei váltanak ki nem­egyszer széleskörű visszhangot. A két utóbbi munkatársunk gyakorlati mé­hész, míg az előbbi szőlész-gyümöl­­csész a javából. De a feledi (Jesen­­ské) BALÁZS FERENCET is a kiváló munkatársaink sorában tartjuk szá­mon. Éppúgy, mint SVINGER IST­VÁNT, a dunaszerdahelyi járás tan­­felügyelőjét, aki szintén nagyon ter­mékeny, s főleg a pedagógiai, az ok­tatás és közságfejlesztés témakörébe sorolhatók jobbára nevelő célzatú írásai. Legvégül a Budapesten élő BUGA LÁSZLÓ doktor érdemdús tevékenysé­gét illetjük elismeréssel, akinek egészségvédelmi szaktanácsai rendkí­vül hatásosak, hasznosak. Cikkeire ő kapja a legtöbb levelet, amelyekben az olvasók választ kérnek — és kap­nak is érdemben — kényes, nemegy­szer intim kérdéseikre, levélben, vagy a Szabad Földműves egészségvédelmi tanácsadó rovatában. A teljesség igénye nélkül hoztuk „tető alá“ ezt az írást a sajtónap al­kalmából. Hiszen valamennyi, több százra tehető levelezőnket, tudósítón­kat, külső munkatársunkat név sze­rint lehetetlen még csak fel is sorol­ni. A nem említett segítőtársaink is megtették a tőlük telhetőt, amiért kö­szönet és elismerés jár mindannyíuk­­nak. A Szabad Földműves szerkesztőségi munkaközössége meg van győződve arról, hogy a továbbiakban is a le­hető legszorasabb lesz az együttmű­ködés, színvonalas, hiteles, a problé­mák megoldását segítő, nevelő és tá­jékoztató, ismeretgyarapító, a beér­kező tudósítás, riport, szakcikk, ta­nulmány. Arra törekszik szerkesztősé­günk, hogy a legközelebbi időszakban, lényegesen több segítséget kapjanak levelezőink, külső munkatársaink. Olyan lapot akarunk segítségükkel az olvasók kezébe adni, ami megfelel fejlett szocialista társadalmunk és a CSKP elvárásainak. (A szerkesztőség) :*^Vvy*VAVA*AVA*y»!*,sNTAVAV.L%yAV.LV/.V.V.V.ViV.V.V.V.V.V.V.V.VAVA'.

Next

/
Thumbnails
Contents