Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-06 / 36. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. szeptember 6. VADÁSZAT + VADÄSZAT + VADÄSZAT + VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф Fontos feladat a túzok megmentése Á tűzök dürgése *— az időjáráshoz igazodva — tavasz elejére esik. A dürgő kakas farkát hátrafelé laposan kinyújtva, vagy torokzacskóját felfújva táncol a tyúk előtt. Legbüszkébb szárnyasunk, a kiterjedt fátlan és bozótmentes rónák lakója. Rendkívül félénk és elővigyázatos. Repülése lomhának tűnik, valóságban azonban gyorsan száll. Egy helyből képtelen felrepülni. Szél ellenében néhány futólépést téve szárnyra kap. A téli ólmos esőben szárnyait jégpáncél borítja, s olyankor repülni képtelen. Fészkét a nyílt mezőn, réten talajmélyedésbe rakja. Többnyire két zöldes alapon, szürkén vagy halványkéken tarkázott tojást rak. Szaporodási lehetősége nagyon szegény. A túzok télen nem költözik el. jelenlétét eláruló hangja nincs. Szlovákia túzokállományát a Csallóköz kiterjedt rónáin a Duna nagy árvize részben tönkre tette, vagy elvonulásra kényszeritette. Nem derítették ki, hogy Farnad (Farná) és Nagyölved (Veľké Ludince) körzetéből a túzok miért költözött el több éve. Csallóközaranyosra (Zlatná na Ostrove} már évekkel ezelőtt, Farnad környékére azonban csak ebben az évben tért vissza közülük tizenkettő. Megállapításaim szerint azonban további tízzel bővült a Farnad környéki túzokállomány. A túzoklétszám a hatvanas években jutott a legmélyebb pontra. Hasonló csökkenést jelentettek más európai országokból is. Ezzel magyarázható, hogy Európa több országában védelem alá helyezték kontinensünk legnagyobb madarát. Hazánkban szintén teljes védelem alá került. Az Országos Természetvédelmi Hivatal a többi szervekkel karöltve Csallóközaranyos határában 2500 hektáron tájvédelmi körzetet létesített. Ebben a körzetben a legnépesebb az állomány. Így a kipusztulással fenyegetett túzokpopulációk fennmaradása és további szaporodása a körzetben biztosított. Az első évek tapasztalatai azt mutatják, hogy nem elegendő a faj megmentésére a passzív védelem. Ebből a célból az összegyűjtött túzoktojásokat mesterségesen keltetik a telepen. A természetvédelmi törvény feladata, hogy elősegítse a ritka növényéé állatfajok megmentését az utókor számára. Napjainkban jelentősen megnövekedett a természetvédelem feladata. Tény, hogy a passzív védelem már kevés és helyébe az aktív védelemnek kell lépnie. Példa erre a kaszálások alkalmával veszélyeztetett fogoly-, fácán- és túzokfészkekből a pusztulásra ítélt tojások összegyűjtése és mesterséges keltetése. A felnevelt madarakkal gazdagítják a természetet. Bizonyos, hogy a mesterségesen keltetett csibékkel sok a munka. Ez szükségessé teszi, hogy az egészségügyi, az etetési és a nevelési teendőket hozzáértő szakemberek és állatorvosok irányítsák, mert a túzokcsibék nevelése nem egyszerű feladat. Tanácsos, hogy az Illetékesek Farnad körzetében is létesítsenek egy másik túzoknevelő telepet. A lévai (Levice) és az érsekújvári (Nové Zámky) járás mezőgazdasági területe kitűnő lehetőséget nyújtana a túzok ismételt meghonosítására. A szövetkezetek és az állami gazdaságok ebben a körzetben nagy területen termesztik a búzát, a lucernát és a repcét. Ezek pedig a túzok kedvelt növényei. Ezekben a növényekben előszeretettel rakja fészkét . Az említett területrészen a túzokállomány már állandósult. Ez azért vált lehetővé, mert távol élhet az emberlakta területektől. Az is segíti szaporodását, hogy ott nem fenyegeti az árvíz veszélye, nem kell rettegnie a hosszantartó esőzésektől és a tavaszi hóolvadástől. A harmadik nemzetközi túzok sziinpózion a múlt év szeptemberében Lengyelországban meghatározta a védelem és á nevelés további teendőit. Több küldöttség — közte hazánk küldöttsége is — színvonalas előadáson méltatta a túzok védelmének a jelentőségét. A jelenlevők elismerésben részesítették a magyarországi szakemberek eddigi munkásságát. Ezért tőlük várják a nevelés, a tenyésztéstechnológia és a „visszavadítás" módszerének részletes kidolgozását is. A távlati célok felvázolása során a szimpóziomon olyan javaslat Is eN hangzott, hogy a Kárpát-medence túzokállományának a megmentése érdekében szoros kapcsolatot kell kiépíteni a környező országok között. Ján M. Habrovský Az SZVSZ felsőtúri (Horné Túrovce) helyi szervezete a közelmú\tban járási vetélkedő keretében elősegítette egy hasznos verseny lefolytatását A rajthoz állók rendelkezésére bocsátotta saját lövöldéjét, ahol a vor* senyzők a lövészet és más versenykategóriákban szép eredményeket értek el. Képünk a dobogóra kerültek egyik csoportját mutatja. Fotó: M. Cimmermannová \ HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • Mivel foglalkozott a vegvesNoottsäjf? A Dunai Halászati Egyezmény Nemzetközi Vegyesbizottsága soron következő ülésszakát Csehszlovákiában tartotta 1980. április 14—24. között. A Vegyesbizottság értékelte az 1979. évi halászati eredményeket, a tudományos kutatások beszámolóit. Megállapította, hogy az egyezményben szerződött felek hatékonyan munkálkodtak a halállományok összetételének javításában, a gazdaságilag értékes halfajok ivadékainak telepítésében, az állomány védelmében. A dunai halfogás 1979-ben csökkent a megelőző évhez képest. A fogás csökkent a bolgár, a jugoszláv és a magyar Duna-szakaszon, mérsékelten növekedett a szovjet, a román és a csehszlovák területen. Az összfogás csökkenése a kedvezőtlen hidrológiai, hőmérsékleti viszonyokkal és a megváltozott ökológiai feltételekkel indokolható. A Vegyesbizottság meghatározta a Duna alsó szakaszán alkalmazott halászati tilalmat és a dunai nagyhering szakaszos és lépcsőzetes tilalmi Idejét 1980-ra. A korábbi években a hering állományának védelmére hozott intézkedések eredményeképpen 1979-ben az öszszes heringfogás 1967,6 tonna volt, ez 722 tonnával haladta meg az 1978. évi fogást. A halfogási adatok és tudományos kutatások eredményei azt mutatják, hogy a heringállomány stabilizálódása várható. » A tokfélék (viza, sőregtok, vágótok) fogása tovább csökkent 1979-ben. A román Duna-szakaszon az elmúlt 30 év legalacsonyabb fogása volt 1979-ben, ahol a tokféléket a legnagyobb mennyiségben fogják. Különös figyelmet érdemel, hogy ugyanakkor a Vaskapu erőmű alatti szakaszon nagyobb mennyiségű tokivadékot figyeltek meg. Az alsó Dunán tervezett közös bolgár—román vízi erőmű építése előtt — amely a tervek szerint Turnu-Magurele— Nikopol között zárja le a vándorló halfajok útját — nagyon fontos e fajok biológiájának még pontosabb ismerete. A vegyesblzottság értékelte a Duna csehszlovák, magyar és Jugoszláv szakaszának (Pannon medence) halállományát, Megállapításra került, hogy e terület alsó szakaszán az értékes fajok állománya növekszik, felső szakaszán tovább csökken. Ugyanakkor a Vaskapu erőmű tározójában az értékes halak állománya stabilizálódik. -Számunkra különös jelentőséggel bír e terület halállománya alakulásának Ismerete, hiszen a bősi—nagymarosi vízi erőmű rendszer megépítése után feltehetően hasonló változások mennek végbe a kialakuló víztárolóban is. A vegyesbizottság foglalkozott a Duna vízrendszerében levő növényevő halak kérdésével. A vegyesbizottság már 1979. évi budapesti ülésén tudományos vizsgálatok eredményei alapján megállapította, hogy a növényevő halak ivarszervei normálisan fejlődnek és ivadékaik ig megfigyelhetők. Ugyanekkor megállapította, hogy a busa fajok elterjedése az őshonos halfaunára .hátrányos helyzetet nem teremtett, a halászatnak viszont értékes objektumai a Dunán. A_ vegyesbizottság jelenlegi ülésén olyan álláspontra helyezkedett, hogv a fehér busa telepítése kedvezően befolyásolja a folyó halállományának alakulását. Ez számunkra azt is jelenti, hogy mindegyik érdekelt tagország lehetőségeihez mérten telepíthet fehér busát a Dunába. Hosszú évek után zöld utat kapott a fehér busa telepítése! A növényevő halak elterjesztésében, a Dunával kapcsolatos halászati üzemtervek elkészítésében ú] helyzet állt elő azzal, hogy a fehér busa a Duna valamennyi vizébe telepíthető. Lehetőség nyílt arra, hogy természetes vizeinkben fokozottan érvényre jusson az az elv, hogy minden vízbe a legalkalmasabb halfaj kerüljön kihelyezésre. A fehér busa a halászat szempontjából értékes, őshonos és más értékes halfajjal a táplálkozásban nem konkurrél, kimondottan folyóvizet kedvelő hal. Itt az ideje, hogy az üzemtervekben eddig szinte minden vízre békés halként előírt tógazdasági ponty kihelyezését a folyószakaszok esetében felváltsa a fehér busa. A Duna halállományának javítása érdekében a vegyesbizottságban érdekelt valamennyi országban teljesítették a halkihelyezési kötelezettségeket, betartották a tilalmi időket, és ivadékmentési munkálatokat végeztek. A bősi—nagymarosi vízi erőmű rendezet létesítésével kapcsolatban kötelezettségünk volt a vegyesbizottság felé, hogy tájékoztatást adjunk a halállomány ökológiai feltételeinek javítására tervezett intézkedésekről. Ezt a beszámolót a Bizottság XXIII. ülésszakán, a jövő évben terjesztjük elő, mert a végleges intézkedésekkel kapcsolatban további egyeztetések szükségesek. A vegyesbizottság olyan döntést hozott, hogy a XXIII. ülésszakát a Román Szocialista Köztársaságban, Galacban rendezi meg 1981. áprilisában. Az idei ülésszak ideje alatt a vegyesbizottság munkájában résztvevő delegációk lehetőséget kaptak a Cseh Állami Halászati České Budéjovlce-i központja és a Prága mellett létesült korszerű haltároló megismerésére is. (HALÄSZAT) ж mikor egy-egy horgász” kirándulásról visszatérek, rendszerint azon gondolkodom, miért keresi az ember a távol eső folyókat. Máshol is szükséges a szerencse az eredményes fogáshoz. Aztán megnyugszom, mert a Vág mentén is találkozom olyanokkal, akik a Duna mellől érkeznek. A Duna minden alkalommal jó felkészülésre int. Hiányérzetem van, ha hoszszabb ideig nem látogatok el régi horgászhelyeimre. Rendszerint Körtvélyesnél (Hnisov) telepedek le, amennyiben valami közbe nem jön. Akkor barátommal eahogy süllőzésre szoktam. Amikor készen lettem vele, a horgot az alkalmasnak vélt helyen bedobtam, és megvártam, amíg az úszó a kívánt helyen megállapodott. Elégedetten nyugtáztam, hogy kishalam szépen „dolgozik“. Nem viselte meg az utazás. Nyugodtan mentem a másik horgomért, hogy felszereljem, és azt is vízbe tegyem. Nem kukaccal vagy tésztával csaliztam, amire rendszerint hamarabb van kapás. Néha órák is eltelnek, amíg valamelyik éhes ragadozó a kishalat, mint csalit megkörnyékezi. Nyu-Gazdag zsákmány gyütt sorra látogatom az ismert és a kevésbé ismert partrészeket. Mindig az újat keresem. A kannában vagy tizenöt kis kárász várt utazásra. Fontos volt, hogy az idő is kedvezzen. A korai ébredés után az eget kémleltem. Minden rendben volt. Még fényesen ragyogtak a csillagok, amikor barátommal útra keltünk. Azt akartuk, hogy hajnalban Körtvélyesen legyünk. A hely, ahol letelepedtünk, jónak ígérkezett. — Elsők a horgok — mondta Rudi barátom — aztán ráérünk a többi elrendezésére. így történt. Képzeletben már fárasztottam az emlegetett süllőt, ezért a horgot, vagyis a készséget ennek megfelelően „dugósra“ készítettem, drót elöke nélkül, godt voltam. Tekintetem régi megszokásból a vízre tévedt. Azt hittem, baj van a látásommal, mert az úszót nem láttam. Pár pillanattal előbb azonban még ott volt. Megnézem — gondoltam — miként állnak a dolgok. Sietség nélkül mentem a készséghez. Nem gyanakodtam semmire. Elképzelhetetlennek tartottam a kapást. Benéztem a part alá, az úszót azonban nem láttam. Tekintetem a bot végére, majd a zsinórra esett. Az a mély víz felé feszült. Bevágtam, mire erős húzás lett az eredmény. Fogyott a zsinór az orsóról. Ereztem, hogy szép példány akadt horgomra. Azt persze, nem tudtam, hogy milyen halam van. Az erejét ítélve, süllő nem lehetett. Ha pedig csuka, s erre hideg futott végig a hátamon ... Milyen meggondolatlanság, vádoltam önmagamat. Kettes horoggal, drótelőke nélkül... Na, ezt jól elpuskáztam. A reményt azért nem adtam fel. Ha elmegy, hát elmegy — gondoltam. Legfeljebb egy baklövéssel több lesz az emléktáramban. Kiáltottam a barátomnak, hogy segítsen. Amikor odaérkezett, nem hitte el a valóságot. Csak akkor ámult el, amikor a partnál szákolta a három és fél kilós csukát. Meglepetését fokozta, hogy drótelőke nélkül, egyes horoggal sikerült a parthoz vontatnom. A gyönyörű csuka azonban előttünk a fűben feküdt. A csukát biztonságba helyeztem, majd ismét csaliztam, és végre a másik horgot is felszereltem. A kishalak szépen dolgoztak, én meg rágyújtottam. Aznap egy további csuka került Rudi barátom haltartójába, egy pedig elillant. Este sátrat vertünk, éjjel azonban kaptunk egy kiadós esőt. Reggelre elült a vihar, s mi újra elfoglalhattuk jól bevált horgászhelyünket. Gondoltam,, hogy eső után a pontyok is kapnak, de kísérleteim sikertelenek maradtak. Rudi barátom fogott egy süllőt, így nem panaszkodhattunk a szerencsére. Adamcsík Ferenc
