Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-16 / 33. szám
8 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. augusztus 16. CSAK GYULA: 'AVATTAK a kultúrházat, és ebből az alkalomból bált rendeztek a faluban. A legény egykedvűen és kissé unatkozva lézengett a sokadalomban. Ámbár nagyokat kurjantott olykor, ha ismerősre talált, vállára vertek neki is, 6 is a cimboráknak, de egy‘perc múltán már nem volt mit mondania, s nem érdekelte, amit neki mondtak. Ki merre dolgozik, mennyit keres, hol leftétne még többet keresni? — éskész. Minden más csak szószaporítás. Fél éve, hogy leszerelt, s akkor gépkocsivezetői képesítést és egy táskarádiót hozott haza magával, továbbá néhány „beköpést", amelyek közül főképpen az aratott sikert cimborái körében, hogy „olyan vagy, mint egy üzbég versenykecske“. Nem sokáig fogta otthon a hely — városba ment dolgozni. Munkásszálláson lakott, most látogatóba jött, s ha már meghirdették ezt a bált, elment megnézni, hogy milyen itthon a piac? SOK VOLT körülötte az ismeretlen fiatal, akik azóta nőttek fel, amióta 6 bevonult, meg eljárt dolgozni. „Nem való vagyok már ide“ — gondolta, és mindinkább idegenkedve figyelte a hullámzó sokaságot. Rosszkedve ellenére mosolyognia kellett néha, amikor észrevette, hogy az újonnan eladósorba került lányok némelyike bűvölgetni próbálta bociszemeivel. Sodródott a tömeggel a bálteremben, aztán csupán azért, hogy ne múljék el a nap anélkül — felkért egy lányt. A legcsinosabbat kérte fel mindazok közül, akiket eddig látott, mert hiú ember volt és ügyelt rá, hogy olyan partnere legyen, akivel „nem lehet lebőgni“. — Hogy mondta a nevét, kedves? t-j kérdezte leereszkedő fölénnyel, s a gyors ütemű zenére szándékoltan lassan lépkedett, hogy kinyilvánítsa erősebb akaratát. — Eszter —- felelte a lány. Jól táncol —■ folytatta a beszélgetést a legény. A leány úgy bólintott, mint aki megszokta és íínja az ilyen bókokat. A legény új mondatra készült, de ebben a pillanatban lekérték a lányt. A BÜFÉBE MENT és grogot rendelt. Korábban jéldecizett, de most grogot akart inni. Ezt is katonáéknál tanulta, a felderítőknél, ahol sokszínű társaság préselődött egybe, és sok mindent lehetett tanulni. Azóta mindig grogot ivott, ha feldobott hangulatban volt. Megmagyarázta a csaposnak: miképpen keverje össze a cukrot, a forró vizet, a rumot, s élvezte, hogy néhány pillanatig az érdeklődés gyűrűjébe került. Aztán igyekezett vissza a bálterembe. A lány még* az előbbi fiúval táncolt, tehát nem kérhette le. Hirtelen ötlettel nyakon csípett egy közelében bámészkodó fiút. — Megtennél egy szívességet, Kelemen? — Dávid vagyok — felelte a fiú némileg sértetten. — Nahát én Góliátot csinálok* belőled. Látod azt a lányt? Abban a piros ruhában? Odalépsz hozzá és lekéred. ■— Nem tudok rokizni. •— Akkor keringöt jársz.. Ne törődj vele, ott leszek a nyomodban. ELÖREKÜLDTE a fiút, s egy perc múltán ő is a lány mellett állt. — Szabad? — hajolt meg diadalmasan, ámde ugyanebben a pillanatban másik legény is táncra kérte a lányt, aki hirtelenében nem is tudta: miképpen döntsön. — Egy az ízlésünk pajtás — mondta a katonaviselt gúnyos mosollyal, aztán kicsikét félretolta a kakaskodni készülő másik fiatalembert. — Ne légy szomorú. Majd legközelebb ... — átkarolta a lányt és eltáncolt vele. — Maga mindig ilyen erőszakos? kérdezte a lány. — Nézze, kicsi Eszter, maga körül olyan nagy a forgalom, hogy nem férhetek másképpen a közelébe. — Pedig ez magának most nagyon fontos Jett... — Nem most lett fontos. Régóta figyelem magát, nemcsak itt a bálban. Évek óta követem minden lépését, és csak a megfelelő alkalomra vártam, hogy ... MEGINDULT a malom: „nyomta a sódert a legény. Őrölte az időt és az áldozat ellenállását. A leány, távolságot tartva, kicsikét lebiggyesztett ajakkal hallgatta, olykor azonban feltekintett, s érdeklődéssel figyelte a nekihevült legényt, aki bőségesen sorolta az elmúlt időkben megragadott alkalmakat, hogy ha csupán egy pillanatra is, de megláthassa „szíve választottját“. — Csak az az érdekes, — mondta a lány, hogy apukámat két hónapja helyezték ide, a vasúthoz. Azelőtt soha nem voltam itt — hátravetett fejjel nevetett, annyira mulattatta a legény megrökönyödése. — Akkor is igaz, amit mondtam — folytatta a legény egy kis szünet után. — Ha nem láttam is, láttam magát. Legalábbis: mindig akartam látni. Ezután pedig egész biztos, hogy mindig akarom látni!... Búcsúzásnál sután sikerült a csókja, mert a lány, akár a füst,\kiúszott a karjai közül, s igyekezett szigorú tartású két nagynénje Után, akik a helyes magaviselet zsandáraiként lépkedtek a helytelenül viháncoló, felhevült fiatalság között, az eperfákkal szegélyezett báli utcán. DERENGETT a hajnal, hűvösség borzolgatta a legényt, de konok elszántsággal követte az előtte libbenőpirosló gyönyörűséget. Volt egy pillanat, amikor hátrafordult a lány, röpkén a legényre nézett, aki ettől a nézéstől úgy érezte, hogy hirtelen el kellene mozdítani egy hegyet, de nem volt hegy a faluban, sem a közelében. Az égre nézett, hogy azzal kellene talán valamit kezdeni. Egyszer csak megállt, hosszan maga elé nézett, és azt mondta magának: „Lehet, hogy becsavarodtam,?“ Az udvar hátuljánál, a kerítésükön mászott be, és egyenesen az istállóba ment. Ott akart ledőlni a hátralevő pár órára, hogy ne zavarja fel szüleit. '— Hol a szakramentumban csava-• rogsz ilyen sokáig?! — szólt rá apja a kút mellől. Már ébren volt, vizet húzott az ellős tehénnek. — Eldumáltuk az időt a haverokkal — dünnyögte a legény, s igyekezett, hogy ne kelljen apjával vitázni. — Eldumáltuk ... Mindjárt reggel lesz ... — piorgott az apa. — Maga fekszik itt a vackon? — Ledőlhetsz, ha akarsz. De nem sokáig alhatsz már. HANYATT FEKÜDT a legény, és nézte a hajnali félhomályt. Apja halkan csörgött a vödörrel. — Mondja — szólalt meg a legény — gondolt már maga arra, hogy milyen pocsék dolog az élet? — Jobb lenne, ha bemennél. Hűvös van itt. — Hát arra gondolt-e, hogy milyen felséges dolog az élet? — Ajudj, mert mindjárt kelned kell. Megy a vonatod. „Igen“ — gondolta a legény. — „Megy a vonatom. De nem megy már sokáig. Valószínűleg hazajövök.“ Sóhajtott, és a fal felé fordult. Nézte a vékony mészréteg alatt dudorodó szalmaszálakat, a fal testének finom erezetét. Sóhajtott, és azt mondta: „Ügy látszik, csakugyan becsavarodtam.“ Lehunyta a szemét, és megjelent előtte a bál, meg a lány .., ** шклгшкжзт Büszkék rájuk Még az utolsó csengetés, a nagy nyári vakáció előtt tartottak évvégi értékelést a Zselizi (Želiezovce) Általános Iskola Klement Gottwald Pionírcsapatának tagjai. Ezen az értékelésen mindent számba vettek, minden jól sikerült akciót, versenyt, vetélkedőt, társadalmi munkát, megmozdulást, amelyben a pionírok fiar talos lendülettel, szorgalommal, tenniakarással vettek részt. A leglényegesebb azonban az, hogy megjutalmazták azokat a pionírokat, akik a legtöbbet tettek iskolájuk, pionírcsapatuk jó hírnevéért. Kik is voltak hát a pioníréy legsikeresebb pionírjai a Zsilizi Általános Iskolában? Amikor az iskola igazgatójának, Nyustyin Ferenc elvtársnak feltettük ezt a kérdést, gondolkodás nélkül Borsos Szilárd és Récsi Róbert nevét említette. A kilencedikes Borsos Szilárd kedvenc tantárgya a természetrajz, hetedikes kora óta. Andruska Tiborné korán felismerte a fiú rajongását a természet és az állatok világa iránt, š a tananyagon kívül is gyakran ajánlott neki ilyen témájú könyveket, folyóiratokból cikkeket elolvasásra. Szilárd aztán benevezett a járási természetrajzi olimpiászra. Munkája témájául a házinyulak tenyésztését választotta, már csak azért is, mert ő maga ugyancsak szép számban tartja, neveli és gondozza ezeket a hasznos állatokat. Munkáját a bíráló bizottság A nyár nappalait a napsütés, a ** fény, a derű jellemzi. A nyár ígérete vigasztalás, érkezése erő, mosoly, egészség öregeknek, fiataloknak egyaránt. A nyár hosszú nappalaival a világűsság évszaka. Pedig — és ezt soha senki, sehol és semmikor el ne felejtse — a fény mögött mindig ott az árnyék. A nyár hasznát, előnyeit és örömeit is megnyirbálják azok az ártalmak, veszedelmek és károk, amik annyira megbújnak, hogy sajnos alig vesz róluk tudomást az ember. Pedig az óvatosság biztonságosabb, mint a hősködő könnyelműség. Senki sem vitatja azt, hogy a napfény, víz és levegő egészséget ad, de nem tagadhatja azt sem, hogy a fedetlen fejű, esztenelül napozók fejfájása, szédülése, vértódnlása, emésztési zavara már közel áll a napszúráshoz. Ok mindig a tűző nap? Nem! A könnyelműség, a nemtörődömség, vagy a divat, ami magas nyakú, sötét színű vastag szálú kötött ruhát, szellőzetlen, szűk farmernadrágot és kandúrcsizmát erőszakol, a fiatalokra, hogy a hőguta közelébe terelje őket. A napszúrás és a hőguta a tűző nap ártalma, de a napot nem lehet kárhoztatni miatta, csak az embert, aki visszaél a napsugárral, ahogyan azt a hámlóbőrű, hasonalvó egyetlen szabadnapon lesülni akaró napozók igazolják. Pedig fokozatos szoktatással, ésszerű kúrával és a bőr zsírozásával, meg könnyű, szeilős ruhával a nyárnak nem adófizetője, hanem kamatainak élvezője lehet az ember. Nyáron természetszerűen erősebb, közvetlenebb e kapcsolat az ember és a környezet között. Odúját otthagyja, vastag ruhájából kibúvik az okosan gondolkodó, hogy összeölel - kezzék a természettel, amit barátjának nevez. Sajnos, ilyenkor elfelejti, hogy a barátot ő szennyezte, ő silányjtotta olyanná, hogy hajdani erejét elveszítse. A környezet szennyezése és kemizálása annyira letaglózta a lakott területek levegőjét, és a vizek tekintélyes részét, hogy azok maholnap nem az egészség pillérei, hanem a betegségek utászai lehetnek. És lesznek is, ha rá nein döbben barbárságára az ember és idejében be nem látja, hogy a saját nyarát veszélyezteti, aki a természetet bántja. A lakásban a tisztító- és mosószerek, a kertben a gyomirtók és a permetek, a vizekben a fertőtlenítők feltétlenül fontosak, és a kultúra szélesedését jelentik, de ha az óvatosság elszundikál, vagy a nagyképűség betvenkedik, kellemetlen károsodás lesz a dolog vége. A vegyianyagok hasz-Fények és árnyak a nyárban Göndörszőrű bárányfelhők Futkosnak az égen, Szagos fejű vlrágocskák Hajlongnak a réten. Tarka szárnyú kis pillangók napsugárba szállnak. Fürge szellő a postása Zöld levelű fának. Bajuszos szép búzaszálak Kasza alá dűlnek. Bokor alá dolgos hangyák Pihenni leülnek. Kék tó partján szőke kislány Örül a szép nyárnak. Arany követ dob á vízbe A békakirálynak. L. P. nának a felhasználás szigorú fegyelme és állandó figyelme az ára, ami soha sem olyan fontos, mint éppen a nyári hónapok alatt. A nyár fokozott tisztaságot követel ételben, italban és még a személyes testápolásban is. A saláta, a gyümölcs gondos mosás nélkül nem fogyasztható máskor sem, de nyáron különlegesen. Az étel melegben erjed, buggyad, romlik. Felhasználása tilos, mert emésztési zavart, hasmenést okozhat. A romlott étel még felfőzve sem fogyasztható, mert az esetleg benne keletkezett mérgező anyagokat a forralás nem pusztítja el. Hasmenéssel járó nyári bélzavarok étrendjében a szénhidrátszegény ételeken kívül a nagy mennyiségű frissen főzött cukortalan tea a legfontosabb, mert a nagy folyadékveszteség miatt könnyen folyadékszegénnyé válik a szervezet. Ennek a folyadékveszteségnek ellentéte a verítékezés, amikor a szervezet sótartalmából is veszít. A sóskeksz, vagy sós tea fogyasztása ilyenkor az egyik legfontosabb egészségvédelmi tennivaló. A nyári ártalmak versenyparipája a légy. Helyes megállapítás, hogy a kórokozók bombavetője, leghűségesebb bacilushordozúja, ami a pücegödörben, a konyhában és a csecsemő cucliján egyaránt otthon érzi magát. Még az a szerencse, hogy a tenyészőhelyek felszámolásával és hathatós légyirtószerekkel létszámuk csökkenthető. Sajnos, rajtuk kívül is elég bőséges a nyár repülő állatkertje. A veszedelmesnek nevezhető rovarok háromféle módon támadhatják az embert; szájszervükkel sebezhetik a bőrt, szívó csápjukkal szúrhatnak, vagy a potrohúkon levő fullánkot vághatják bele az ember bőrébe. A marás rendszerint egyszerű sebzés, de mérgező anyag is juthat a sebbe, ahogyan azt egyes pókok és százlábúak esetében megfigyelték. A darazsak és a méhek mérges fullánkjai azért veszedelmesek, mert ha túlérzékeny —; allergiás — valaki, akkor egyetlen csípés is halálos lehet. A vérszívó rovarok — a bolha, a kullancs, a tetű, a szúnyog és a poloska — csípésükkel fertőző betegségek közvetítőivé válhatnak, ha környezetükben fertőzőképes beteg szenved. Ezek tehát csak közvetítők, mint a légy és nem közvetlenül ártok, mint a méhméreg. Megelőzhetők a rovarártalmak? Igen! A legfontosabb a nyugodt magaviselet rovarveszély esetén. Még a legvadabb is rendszerint csak akkor támad, ha veszélyt érez. Elűzése tehát igen óvatos, csapkodás mentes legyen. Ma már vannak igen hatásos védő- és riasztőkenőcsök is. Meg a ruházkodás, ami, ha kellően fed, megfelelően bő és könnyű, feltétlenül megbízható. De ha mégis megcsíp valakit a méh, a darázs vagy egyéb repülő kártevő, szalmiákszeszt, alkoholt, kölnij vizet, ecetet kell cseppenteni a sebre, vagy legalább frissen ' átmetszett hagyma nedves metszéslapjával kell bedörzsölni. A kullancs külön figyelmet igényel, mert ha a feje beszakad a bőrbe, gennyesedést okoz. Ha benzinnel lefedik vagy vazelinnel bekenik, megfullad és magától kiesik. A nyár egyik legjellemzőbb рапа-1 szát, a nyári könnyelműséget sem lehet szó nélkül hagyni. A nyár a legtöbb ember számára szabadságot jelent. Ilyenkor a szokatlan út három — egy jó és két rossz — irányba tereli az embert. Az egyik rossz a szabadság alatti otthoni hajsza: a nagytakarítás, a felújítás, az építkezés, az üdülőtelepek rendezése és a házi barkácsolás túlhajtása. Az igaz, hogy a munka ilyenkor már, mint amit a munkahelyen végez valaki, de mégis munka, és ha örömet okoz, akkor is gyengít, fáraszt. A másik rossz ennek az ellenkezője: az élvezetek, a szórakozás, az éjszakázás, a kalandhajszolás, a gátlástalanság, a meggondolatlanság túlzásba vitele. A jó: az egyetlen célravezető út, a testi és szellemi rehabilitáció, a tökéletes talpraállítás, a fizikai éá szellemi erő visszaszerzése, az aktív pihenés, ami sajnos, a családok nyári tervei között elég ritka, pedig a nyár felmérhetetlen előnye, haszna, várható eredménye között ez a legfontosabb. Fény és árnyék. Károk és előnyök. Nyári örömök, nyári bánatok és nyári riadalmak... Vagy a feszültség állandó, csak az évszakok lehetőségei változnak? Lehet! A századfordulón megkérdezték a palócot, hogy melyik a szélsőségesebb: a nyár vagy a tél? Elgondolkodva felelt: A tél a biztosabb, mert az Ipolyt befagyva láttam, de felforrva még nem. Az értékelés attól függ, honnét nézi az ember. A nyár hosszú nappalaival a fény évszaka. Az emberen múlik, hogy azt válassza, ami előnyére válik. Dr. BUGA LÁSZLÓ ERftZTREJTVÉHY 1 nagyra értékelte és elismerő oklevéllel jutalmazta. Sikerének az iskolában mindenki örült. Szilárd pedig elhatározta, hogy a jövőben még többet foglalkozik a természetrajzzal, s persze a versenyzést és az olimpiászokon való részvételt is folytatja. Récsei Róbert nagyszerű előadásmódját, tehetséges szavalókészségét jól ismerik az iskolában. Egy-egy szép szavalattal gyakran szerepel az iskolai ünnepségeken, a szavalóversenyeknek pedig állandó résztvevője. Idei legnagyobb sikerét is a járási szavalóversenyen érte el. Simon István: „Szólj erdő!“ c. költeményével kategóriájának győztese lett. Tarsolyában újabb oklevéllel, boldogan tért haza. Akik azonban ismerik őt, tudják, hogy ez a boldogság jogos, mert munka, gyakorlás és a szabad idő feláldozása áll a siker mögött. Ez a két sikeres pionír mindemellett jó tanuló és kiváló magaviseletű diák is. Méltán büszkék rájuk Iskolatársaik és pedagógusaik egyaránt . Benyák Mária VÍZSZINTES: 1. Az idézet első része. 10. Egy németül. 11. Osztrák város (s-z). 12. Megnevezése. 13. írógép-márka. 15. Dallam. 17. Végtag. 18. Felesben olaszul. 20. Helyeslés. 22. Róma egynemű betűi. 23. Ravasz állat. 25. Csecsemőhang. 27. Háziállat, ék, hiba. 29. Ön. 31. Nem egészen hangos. 33. Mindenféle ócskaság. 35. Énekel. 37. Ütőkártya. 38. Nem sok, nem kevés. 40. Magyar vármegye. 41. RLE. 42. Vegyjele Ti. 44. Szülő. 46. Oda-viszsza férfinéy. 47. Energia. 48. Egyformák. 49. Rétes^darab. 51. Tiltószó. 53. Burgonyafajta. 55. Hova. 57. Apa törökül. 59. Bécsi tojás. 61. Érzékszerv. 62. ... am See, osztrák város. 64. Kicsi, rövid. 67. Erre a helyre. 68. Régebbi iskolatípus. 70. Huszonnégy órai. 72. Strázsa. 73. Török férfinév. FÜGGŐLEGES: 1. Tudom szlovákul. 2. Bratislavai labdarúgó-csapat. 3. Fordítva: kettős mássalhangzó. 4. Eladási értéke. 5. Szárít közepe. 6. Becézett Zsigmond. 7. Ismeretlen név-jele. 8. Ékezettel egyfajta szín. 9. .... István magyar színész. 10. Az idézet második része. 14. Korunk hatalmas energiaforrása. 16. Ady Endre. 19. Még fellelhető. 21. Idegen tagadás. 24. Gyom névelővel. 26. Kutyafajta. 28. Voltak, Szlovákiában. 30. Az idézet harmadik része. 31. Fundamentum. 32. Norvég város. 34. Nem egészen méter. 36. Zsiradék. 39. Pályaudvar, franciául. 43, Gyarapodik-e. 45. A háború görög istene. 50. Érzékeli. 52. Attila másik neve ék. hiba. 54. Jugoszláv folyó. 56. Ránc. 58. ..., Mikulás, cseh festőművész. 60. Szlovák személyes névmás. 63. Hangtalan lemez. 65. Fehérnemű. 66. Rokon. 69. Kötőszó. 71. Olasz névelő. Beküldendő a vízszintes 1., a függőleges 10. és 30. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 30. számában megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: Meg kell teremteni a termelési feladatok teljesítésének feltételeit. Sorsolással könyvet nyerlek: Radies Kornélia, Gyiva (Díva); Vaszil Józsefné, Csarnakó (Carnakov); Szabómihály Piroska, Rimasimonyi (Simonovee).
