Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-16 / 7. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES, 1980. február 16. Gustáv Husák elvtárs zárszava (Folytatás az első oldalról) lehetőségektől függően — további fo­kozását tűzi ki célul. Adottak a reális lehetőségek ahhoz, hogy népgazdaságunk nemcsak az idén, hanem a következő ötéves terv­időszakban is — az ötéves terv ki­dolgozásán már intenziven munkál­kodunk — pozitívan fejlődjön, ha nem is olyan ütemben, mint az előző időszakban. Ez azonban csak úgy le­hetséges, ha következetesen megvaló­sítjuk a CSKP KB 14. ülésén a haté­konyság növelésével, az irányítómunka tökéletesítésével, a vezető dolgozók fegyelmezettségének és felelősségének megszilárdításával kapcsolatban elfo­gadott határozatokat. Ezen a téren még mindig nem tettünk annyit, a­­mennyit kellene. Számos példás vállalat és munka­­csoport mutatja eredményeivel azt az utat, hogyan kell megfelelni e köve­telményeknek. Hatékonyabban kell meggyőzni és ösztönözni a munka­­csoportokat arra, hogy egyre nagyobb számban kövessék ezeket a példákat. Ha sikerül elérnünk, hogy a haté­konyság növelése minden dolgozó, ügyévé váljon, akkor ez további sike­res fejlődésünk döntő biztosítéka lesz. Bíráló igényességgel kell értékel­nünk munkánk eddigi eredményeit. Sem az önelégültség, sem a csüg­gedtség, sem a pánikhangulat nem oldana meg semmit. Sem önelégült­ségre, sem pánikhangulatra nincs okunk. Társadalmunk számára adot­tak a feltételek a további fejlődés­hez. Ez azonban megköveteli, hogy mindenütt helyesen megértsük a je­lenlegi feladatok igényességét, s az idén és a következő években is e sze­rint dolgozzunk, és fejlesszük a mun­kásság, a parasztság, az értelmiség, minden dolgozó kezdeményezését. Husák elvtárs a továbbiakban a je­lenlegi nemzetközi helyzet néhány kérdésével foglalkozott, amelyek jog­gal keltenek figyelmet. Az utóbbi hó­napokban és hetekben fokozódott a legreakciósabb imperialista körök arra irányuló törekvése, hogy vissza­fordítsák a világ fejlődését, aláaknáz­zák a nemzetközi feszültségenyhülés folyamatát. Ennek következtében a nemzetközi helyzet bonyolultabbá vált. Ezért fontos, hogy rendszeresen leleplezzük ezt az imperialista politi­kát, megmagyaráztuk dolgozóinknak a jelenlegi események lényegét, hogy helyesen tudjanak tájékozódni. Alapvető tény marad, hogy a szo­cializmus, a haladás és a béke erői­nek ma összehasonlíthatatlanul szi­lárdabb pozíciói vannak, mint bármi­kor a múltban. Az erőviszonyok ma nem olyanok, hogy a békéért könyö­rögni kellene. A béke megőrzése, a biztonság erő­sítése, a lázas fegyverkezés leállítása és a leszerelés minden ország népe érdekeinek és létszükségleteinek meg­felel. Szüntelen küzdelmet kell foly­tatni azért, hogy ezeket a célokat elérjük. Ezt bizonyítja a békés egy­más mellett élés és a nemzetközi fe­szültségenyhülés elveinek érvényesí­téséért tett erőfeszítések egész tör­ténete. Ezzel összefüggében Gustáv Husák elvtárs idézte Leonyid Brezsnyev elv­társ szavait arról, hogy az eddig el­ért enyhülés a békeszerető országok sokéves közös erőfeszítéseinek ered­ménye. Nem szabad megengedni a fe­lelőtlen imperialista erőknek, hogy ezeket az eredményeket felszámolják. Csehszlovákia az enyhülési politika folytatásáért vívott harcában tánto­­ríthatatlanul, vállvetve küzd a Szov­jetunióval, a többi szocialista ország­gal és más imperialistaellenes erők­kel. A Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal való barátság és szövetség erősítése — hangsúlyozta Husák elvtárs — nemzeti szabadsá­gunk és állami függetlenségünk tar­tós alapja. Mindazok, akik a mai vi­tában felszólaltak, joggal mutattak rá arra, hogy különösen a jelenlegi időszakban kell szilárdítani ezeket a kapcsolatokat. Ez nemcsak hazánk biztonságának, hanem népünk békés életének és munkájának, gyermekeink boldog életének fő támasza. Végezetül Gustáv Husák elvtárs még egyszer köszönetét mondott minden szervezetnek a Nemzeti Frontban vég­zett jó munkájukért, hozzájárulásu­kért társadalmunk fejlesztéséhez. Ki­fejezte azt a meggyőződést, hogy a párt és a nép, az egész Nemzeti Front, a munkásság, a parasztság és az értelmiség, minden társadalmi ré­teg szilárd egységében tovább 'hala­dunk hazánk szocialista fejlesztésé­nek, népünk életszínvonala emelésé­nek és szociális biztonsága szilárdí­tásának útján, s biztosítjuk a békés feltételeket nemzeteink életéhez és mirtíkáfá:hoz> Új szovjet diplomaták hazánkban ALEKSZANDR BOTVINT nevezték ki a Szovjetunió új prágai nagykövetévé. A 62 éves diplomata a párt- és álla­mi munkában szerzett nagy tapaszta­latokkal rendelkezik, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának tagja. jozef Lenárt, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, az SZLKP Központi Bizottságának első titkára a múlt héten fogadta V. SZTYEPANOVOT, a Szovjetunió újon­nan kinevezett bratislavai főkonzul­ját abból az alkalomból, hogy a szov­jet diplomata elfoglalta állomáshe­lyét. Jogi válaszok MIRE VAN IGÉNYE? B. J.: Több mint 30 éve vett egy ismerősétől „kéz alatt“, tehát ható­sági engedély nélkül egy rozsdás pisztolyt. Megtisztította és szekrénybe zárta. Létezéséről a fia és annak egy­két barátja is tudott. Nézeteltérése támadt a fiával, akinek a bejelentése alapján a közbiztonsági szervek a pisztolyt elkobozták, s engedély nél­küli fegyvertartás miatt pénzbírságot róttak ki önre. (Bár hivatalosan is megállapították, hogy a fegyvert leg­alább 30 éve nem használták, és lő­fegyverként lényegében már nem is használható.) Kérdi, nem kellene-e megbüntetni a pisztoly eladóját is. Az eljáró közbiztonsági nyomozó válasza, hogy az eladó szintén sza­bálytalanul járt el, de az ő vétsége vagy kihágása, kisebb vagy már ré­gen elévült, megfelel a valóságnak. Kérdezi továbbá, igényelheti-e a pisztolyért az annak idején kifizetett összeget? Harminc évvel ezelőtt mindketten meggondolatlanul jártak el, mindket­ten tudták és tudniuk kellett, hogy szabálytalanul cselekedtek, tehát az ún. adásvételi szerződésük érvényte­len. ön köteles lett volna a fegyvert leadni. Annak idején még az 1950. évi polgári törvénykönyv értelmében há­rom éven belül jogosan igényelhette volna a vételár visszafizetését. E ha­táridő eltelte miatt volt ismerőse jog­gal védekezhetne az elévülési határ­idő eltelte alapján az On igényének az elévülésével is. Dr. F. J. Űj tagkönyv — új feladatok A Tekovské Lužany-1 (Nagysalló) Haladás Efsz pártalapszervezetének életében nagy nap volt január 21. A szövetkezet feldíszített agitációs termében ünnepélyesen kiosztották az új párttagkönyveket. Az alapszervezet létszáma négy új taggal bővült, s már 90 kommunistát számlál sorai­ban. Drappan Imre elvtárs, a szövetke­zet pártszervezetének elnöke alkalmi beszédében a XV. pártkongresszus ha­tározatának végrehajtásával foglalko­zott, majd felvázolta a szövetkezet kommunistáira váró feladatokat. A beszédet követő felszólalások ki­domborították a párt vezető szerepe érvényesítésének fontosságát. Utána Drappan Imre elvtárs és a járási pártbizotság képviseletében Kakas Zoltán elvtárs átadta az új igazolvá­nyokat. Ezt követően Kovácsik János elv­társ, a pártszervezet alelnöke ismer­tette a CSKP legutóbbi 14. központi bizottsága ülésén kijelölt feladatokat és a szövetkezet viszonyainak megfe­lelő lebontásukat. A szövetkezet kommunistái átérez­­ték, hogy a párttagság megtisztelte­tés, s egyúttal nagy kötelességet és felelősséget is jelent, mert az újabb és újabb feladatok teljesítése odaadó kommunistákat kíván. A Haladás Efsz jó eredményekkel büszkélkedhet. A szövetkezet a járás élenjáró mezőgazdasági üzemei közé tartozik, s, tavalyi eredményeire tá­maszkodva nagy reménnyel tekint az új gazdasági évbe. HŐNYI LAJOS, Tekovské Lužany BELPOLITIKAI JEGYZETÜMK Ami a számok mögött van (Folytatás az első .oldalról) Hó korpna árutermelési értéket pro­dukáltak, s 1 millió koronát fordí­tottak a termelőeszközök fejlesztésé­re. A nem éppen könnyű Felső-Csal­lóközi gazdálkodási feltételek között a búza és az árpa hektáronkénti ter­més átlagát 4,8, a kukoricáét 6,2, a cukorrépáét pedig 38 tonnára növel­ték. Sokak számára tanulságos lehet, ha néhány mondatot idézünk Csóka elv­társ szavaiból. — A növénytermesztésben elért eredményeinket az alapos és körül­tekintő őszi felkészülésnek, a szer­ves- és műtrágyák ésszerű felhaszná­lásának köszönhetjük. Ezerkilencszáz­­hetvennyolcban az őszi munkákat hiánytalanul, jó minőségben és idő ben elvégeztük. Az állatállomány téli takarmányszükségletét biztosítottuk, s az idei vetéstervet is úgy állítottuk össze, hogy a szarvasmarha-állomány sem tömegtakarmányban, sem abrak­ban ne szenvedjen hiányt. A munka szervezését, a gépek és eszközök optimális kihasználását, az abrpktakarmányokkal és az energia­­hordozókkal való takarékos gazdál­kodást mindennapos feladatnak tekin­tették. Az elmúlt évek gépvásárlásá­val és az öntözési lehetőségek bizto­sításával kedvező feltételeket terem­tettek a szántóföldi munkák, a talaj­­nlűvelés, . a tápanyag-visszapótlás, a gabona- és takarmánybetakarítás el­végzéséhez. A gazdaság fő profilját az állatte­nyésztés képezi: Bár tartási körülmé­nyeik nem a legkedvezőbbek. Ahány istálló, annyi a belső elrendezés, any­­nyiféle a tartási technológia. A gaz­daság dicséretére válik, hogy ennek ellenére egy hektár mezőgazdasági területről 0,56 tonna húst és 950 liter tejet értékesítettek. Túlteljesítették az állatszaporulati tervet is. Anyakocán­ként átlagosan 20,5 malacot válasz­tottak el, s a borjúelhullás aránya Is alacsony volt. Ezeket a gazdasági si­kereket — bár csak a drága, szako­sított telepekkel rendelkező gazdasá­gok eredményei is ilyenek lennének — maximális kapacitáskihasználással, a tenyészállomány megfontolt és terv­szerű cseréjével, a belső technológia és az állategészségügyi fegyelem meg­szilárdításával érték el. Tavaly kétszáztíz tehén átlagában 4350 liter volt az egy tehénre jutó átlagos tejhozam. A szarvasmarha­­tenyésztés fejlesztési alapját lelkiis-A haladás számvetése meretes tenyésztő munkában és a jó­­minőségű takarmányellátásban látják. A növénytermesztést irányító főagro­­nómus és a szarvasmarha-tenyészté­sért felelős főállattenyésztő közötti összhang jő. Megszilárdították az ágazati fegyelmet, s a takarmányter­melést és a takarmányellátást végző dolgozókat pedig érdekeltté, de ugyan­akkor felelőssé is tették a termelési eredményekért. Tömegtakarmányokat 155 hektáron termesztenek: Ebből a lucerna terü­lete 50, a silókukoricáé 65, a nemesí­tett szudáni fűé pedig 10 hektár. A szarvasmarha takarmányozásában a zöldtakarmányok, a lucernaszéna, a vegyesszilázs és kukoricaszilázs mel­lett folyamatosan felhasználják a nö­vényi melléktermékeket. Az őszi és téli idényben rendszeresen etetnek répaszeletet és takarmányszalmát. A szarvasmarha nyári takarmányo­zását a legeltetésre alapozták. Harminc hektáros szántóföldi legelőn szaka­szos legeltetést valósítottak meg, s a száznyolcvan napos legeltetési időt teljes egészében kihasználták. A zöld­takarmány biztosítása szempontjából nagy jelentőséget tulajdonítanak a fehérjedús szudáni fűnek — fehérje­­tartalma vetekszik a lucernáéval —, amely tavaly többszöri kaszálással hektáronként száz tonna zöldtömeget is biztosított. A gazdaságban több mint egy év­tizedes múltja van a szocialista bri­gádmozgalomnak. Meghatározó szere­pük van az állattenyésztésben dolgo­zóknak, akinek a túlnyomó többsége brigádtag. A tehenészetben dolgozó kollektíva Mikóczi Lajos és Jurányi Ferenc vezetésével, a sertéstenyész­tésben dolgozók pedig Szenyan Fe­renc és Németh Anna irányításával a szocialista brigádmozgalom ezüst fo­kozatáért versenyeznek. A dolgozók átlagkeresete fokozato­san emelkedett, s ma már meghaladja a kétezerötszáz koronát. Az egészsé­ges és biztonságos munkakörnyezet kialakítása és a technológiai fegye­lem megszilárdítása következtében a balesetek száma az utóbbi években csökkent. Bőven lehetne még sorolni a szociális intézkedéseket, amelyek jelentős mértékben hozzájárultak ah­hoz, hogy a gazdaság kedvezőtlen adottságai mellett kialakult az a törzsgárda, amelyre az egyre javuló és korszerűsödő gazdálkodás mellett is számítani lehet. A nagypakai szövetkezetben az utóbbi négy év legeredményesebb számvetésére készülnek. A növényter­melés igényes tervét 101, a húsforgal­mazás tervét pedig 102 százalékra teljesítették. A haladás évét nyereség­gel zárják. További céljaikat és fel­adataikat — ezen belül a termelés dinamikus, mintegy tíz százalékos nö­velését — csak akkor tudják megva­lósítani, ha a célkitűzések a dolgozók tudatáig hatolnak, s továbbra is meg­teremtik a dolgos hétköznapokon helytálló ember számára a termelési feltételeket. CSIBA LÄSZLÖ SALIMA ‘80 FEBRUAR 20-TÖL 27-IG Az idei brnói élelmiszeripari kiállí­tás lényegesen különbözik a korábbi rendezvényektől. Mivel az akció több jelentős évforduló jegyében zajlik — húszéves brnói vásár, 35 évvel ez­előtt szabadult fel hazánk — a SALIMA rendezősége ügyelt arra, hogy mind a felsorakoztatott termé­kekkel, mind a kiállítás esztétikai színvonalával a rendezvény méltó helyet foglajlon el a hasonló jellegű európai kiállítások sorrendjében. A rendezvényen összesen hatszáz kiállító vesz részt, s harminc ország képviselteti magát termékeivel. A csehszlovákiai kiállító cégek idejében felkészültek a rendezvényre, amiről az is tanúskodik, hogy sok újdonság­nak számító élelmiszeripari cikket vonultatnak fel a kiállításon. A KGST- államok közül a Szovjetunió és Len­gyelország nemcsak élelmiszeripari cikkeket, hanem gépipari berendezé­seket is bemutat. A több nyugati ki­állító közül a legnagyobb területen Hollandia és az NSZK állítja ki ter­mékeit. A SALIMA rendezősége felkészülten várja vendégeit az európai szintű ki­állításra. —ita— Előző szárpunkban kivonatosan kö­zöltük a szövetségi és a szlovákiai statisztikai jelentéseket a tavalyi népgazdasági terv teljesítéséről, gaz­dasági életünk eredményeiről és gyenge pontjairól. Nem száraz szám­adatokról van szó, mint első pillan­tásra tűnnének, hanem azoknak az elképzeléseknek a megvalósításáról, amelyeket a pártpolitikával összhang­ban szocialista államunk a törvény erejével ható gazdasági tervben kör­vonalazott, s amelynek valóra váltá­sához szinte naponta kéri a dolgozók kollektív és egyéni segítségét — hoz­záállását, kezdeményezését, ötleteit, az erőforrások és tartalékok mozgó­sítását az egész gazdasági fronton. A statisztikai adatok halmazát bön­gészve nemegyszer elhangzott, de minduntalan bizonyosuló megállapí­tások kívánkoznak az újságíró tollá­ra. Az, hogy a XV. pártkongresszuson elfogadott gazdaságfejlesztési és szo­ciális program minden nehézség és a megváltozott külső és belső körülmé­nyek ellenére eredményesen megva­lósul, tehát biztos alapra építünk, másodszor pedig a teljesítés méretei, időpontjai, az ezt elősegítő utak lé­nyegében a dolgozóktól függnek. Te­hát továbbra is döntő a kollektív ész s a becsületes, lekiismeretes hozzá­állás. A hatodik ötéves terv utolsó előtti éve feladatainak teljesítésében visszatükröződött az is, milyen rop­pant erőt képvisel a dolgozók széles fronton kibontakozó kezdeményezése, mennyire tudja enyhíteni az objekti­ven megnyilvánuló nehézségeket, s hogy — klasszikus hasonlattal élve —- valóban hegyeket tud megmozgat­ni, toronymagasságú akadályokat el­hárítani. Vajon nem pártunk és szocialista társadalmunk életszínvonal-emelési programjának a megvalósulását bizo­nyítja-e, hogy csak Szlovákiában több mint 45 ezer korszerűen berendezett lakás készült fel állami építkezés ke­retében, további 13 ezer pedig egyéni építkezés eredménye? Melyik fejlett tőkés állam dicsekedhetne vele, hogy a három és öt év közötti gyermekek 77 százalékáról való gondoskodás nagy részét az óvodák vállalták ma­gukra, mint Szlovákiában? Életszín­vonalunk további emelkedésének bi­zonyítéka az is, hogy nőtt az élelmi­szerfogyasztás s e téren elértük a fejlett államok szintjét. Ennek pozitív kísérő jelensége az is, hogy fokoza­tosan javul az élelmiszer-fogyasztás szerkezete. - Szlovákiában az egy la­kosra számított húsfogyasztás elérte a 73 kilogrammot, tejből és tejtermé­kekből 213 kg, tojásból 329 darab, zöldségfélékből 81, gyümölcsből 44 kg az egy személyre jutó fogyasztás Emellett örvendetes, hogy csökkent ä szeszes italok, főként a pálinkafélék és a bor eladása. A lakosság pénzjövedelmének, a különféle szociális juttatásoknak a növekedése is nyilvánvaló. E száza­lékok és milliárdok mögött szocia­lista rendszerünk társadalmi és egyé­ni létbiztonságra irányuló politikája rejlik, mely objektív nehézségekkel dacolva is érvényesül. Lássuk azonban az érem másik ol­dalát is. A szocialista építés elkezdő­­dése óta különféle fogyatékosságok magyarázásával kapcsolatban az okok általános megjelölése mellett gyakran tűnik fel az objektív jelző. Vannak objektív okok, létezésüket senki sem tagadja. Allamvezetésünket nem ér­heti bírálat azért, hogy a világgazda­ságban rendkívül nehéz helyzet ala­kult ki az ún. olaj- és energiaválság következtében, s az imperialista mo­nopóliumok politlkiája Ihéginkább ki­élezi a világpiaci viszonyokat, nehe­zebbé teszi a beszerzési és értékesí­tési lehetőségeket. Logikus következ­mény, hogy jobban meg kell becsül­nünk azt, amink van, a hazai nyers­anyagforrásokat, gazdaságosabban, célszerűbben, maximális haszonnal, esztétikai, használati és egyéb szem­pontok tekintetbe vételével kell hasz­nosítanunk termelési forrásainkat. Ez objektív követelmény, de beszélhe­tünk-e objektív nehézségekről ott, ahol drága devizáért rendelt, tőkés importból származó gépek, termelés­berendezési egységek kicsomagolatla­­nul hevernek, rozsdásodnak, sőt, ame­lyekről utólag derül ki, hogy nem is kellettek? Mezőgazdasági üzemeink is szorgalmazzák technikai igényeiket. Rendjén is van ez, hiszen a korszerű szocialista nagyüzemi gazdaság mo­dern technika nélkül elképzelhetet­len. Am minden szövetkezeti tagnak körül kellene tekinteni „a maga por­táján“, vajon gazdaságosan bánnak-e az új technikával, ésszerűen használ­ják-e ki, elvégzik-e idejében szüksé­ges karbantartását, hogy valóban a legnagyobb hasznot hozza gazdasá­guknak? Jól sáfárkodtak-e azzal a 2,1 százalékkal több beruházási esz­közzel, mely 1978-hoz viszonyítva ta­valy állt mezőgazdaságunk rendelke­zésére. S ha már a mezőgazdaságnál tar« tunk, meg kell jegyeznünk, nem mél­tó a szocialista gazdálkodókhoz, hogy amikor minden tartalék mozgósításá­nak objektív szükségességéről beszé­lünk, a földalap kihasználásában még jelentős kihasználatlan tartalékok rej­lenek. Hivatalos becslések szerint mintegy húszezer hektárnyi terület nem szerepel a nyilvántartásban. Sok esetben az ügyeskedők ezzel próbál­ják „javítani“ a hozamokat, de gya­kori eset, hogy be sem vetik az ilyen földeket, ennek következtében pedig elgyomosodnak, a szél is megteszi a magáét olyannyira, hogy például a nagyvárosok peremét is gazosodás fenyegeti. A földalap nyilvántartásá­nak hiányosságaiban természetesen a geodéziai hivatal is ludas. Az évi terv teljesítésének elbírálá­sánál hét kötelező mutató^ érvénye­sült; az ésszerű energia-gazdálkodás és nyersanyagfogyasztás mellett fon­tos mutató volt az expurtfeladatok teljesítése. Sajnos, a szlovákiai válla­latoknak mintegy ötödrésze e felada­tának nem tudott eleget tenni, nem csupán objektív okok miatt. Ennek a kihatását nem kell külön magyaráz­nunk, ha tekintetbe vesszük, hogy — csak a mezőgazdaság szükségleteit tekintve — sok vegyszert, műtrágyát stb., takarmányt és gabonát is gyak­ran külföldről szerzünk be, és a valamit valamiért elv mindig érvé­nyes. A számok még valamire figyelmez­tetnek. A tudományos-műszaki kutató­helyeknek nagy szerepük van a ter­melés fejlesztésében. Bár tavalyi si­kereik sem vitathatók el, az állami kutatási tervben megjelölt feladatok­nak alig több mint 70 százalékát vé­gezték el. E téren tehát a tartalékok kihasználásának gazdag forrása mu­tatkozik. További ilyen terület még a gyártmányfejlesztés, a termékszer­kezet-csere, mely nemcsak a belpiac ellátása szempontjából fontos, hanem a minőség mellett egyik döntő ténye­zője is annak, hogy teljesíthessük exportfeladatainkat, a hazai termékek helytálljanak a világpiaci konkuren­ciában. Néhány észrevétel a statisztikái je­lentéssel kapcsolatban. Dolgozóink ismerik tennivalóikat, a legutóbbi központi bizottsági ülések világosan irányt szabtak kezdeményezésük ki­bontakoztatására. Fontos, hogy min­denütt élni tudjanak a lehetőségek­kel, melyek szocialista társadalmunk minden területén kétségtelenül meg­vannak. Lőrincz László

Next

/
Thumbnails
Contents