Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-02 / 5. szám

1980. február 2. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Sikereik titka: gerinces helytállás Társadalmunk érdeke megköve­teli, hogy mezőgazdaságunk áru­termelését ágazatonként olyan ész­szerű programok körvonalazzák, amelyek elősegítik a tervek sike­res teljesítését. Tudatosítani kell persze, hogy nem a programok ki­alakítása, hanem a termelés ága­zatonkénti fellendítése a fő cél. Amikor a nagy légi (Lehnice) szövetkezetben a sertéstenyésztés termelésének a fellendítéséről ér­demben döntöttek, magától értető­dően a járási program szerint jár­tak el. A törzstenyészet alapozó munkálatait 1972-ben kezdték. Ez nem volt könnyű feladat. Kitűnő tulajdonságú, hústípusű, szlovák fehér nemes kocákat és hazai ne­­velősű landrace kanokat szereztek - be, hogy lerakhassák az alapokat s a környező gazdaságok haszon­­irányzatú tenyészete részére koca­süldőket neveljenek. — A törzstenyészet megalapozá­sához s a későbbiek során is nagy segítséget kaptunk a járási mező­­gazdasági igazgatóságtól s az ál­lattenyésztési felügyelőségtől — említette Varga Imre főállatte­nyésztő. — A sási telepen, törzs­tenyészetünkben 180 kocát helyez­tünk el s az állományt 1974-ben a nagy tapasztalattal rendelkező Zirg Gyula gondjaira bíztuk. Ő lett a farm vezetője, s mindent elköve­tett a lehető legjobb sikerekért. PONTOSSÁG - FEGYELEM Egy színvonalas tenyészetben a pontosság több a szimpla fegye­lemnél! A tenyészmunka sikeréhez az egész közösség lelkiismeretes munkája, összefogása, becsületes helytállása - szükséges. A kocák gondozói, vagyis a Student csaláü három tagja és Michal Belovec, a kocasüldők nevelésében és ellátá­sában pedig Varga Péter, Szeiff Dezső és Molnár Lajos valóban de­­rekas munkát végeztek. A körülte­kintő szervezésnek és nekik kö­szönhető, hogy a múlt évben ko­cánként 17,3 malacot sikerült el­választani és a kocasüldők súly­­gyarapodásának az átlaga 759 gramm lett. jelentős sikernek számít, hogy a szövetkezet évente 600—800 kiváló tulajdonságú hústípusú kocasüldőt adott el a járás hústermelő gazda­ságainak, s azok darabjáért átla­gosan 2800 koronát kapott. A leg­nagyobb érdem persze az, hogy a járás — kiváló kocatörzsállomány tulajdonában — mindig az élvonal­beliek között teljesíti húseladási tervét. Köztudomású, hogy a kocasüidő nevelésnek vannak írott és íratlan szabályai. Csak azok a süldők ke­rülhetnek minősítésre, és tenyész­­anyagként eladásra, amelyek teljes mértékben megfelelnek a tovább­­tartás követelményének. Erről per­sze nem a szövetkezet, hanem az állattenyésztési felügyelőség szak­­bizottsága dönt. A múlt évben pél­dául a szövetkezet törzstenyészeté­nek minden kocájától átlagban 5,5 süldőt minősítetitek továbbtartás­­ra, illetve értékesítésre alkalmas­nak. A többi malacot a szövetke­zet meghízlalta. — Elégedettek ezzel az ered­ménnyel? — tettem fel a kérdést a főállattenyésztőnek. «— Dehogy vagyunk elégedettek! Az eredmény jobb is lehetett vol­na. A múlt év januárjában azon­ban az egyik korszerűsített istál­lónk késve készült el. A szokatlan hidegben telepítettük be kocákkal. Az állatok korábban almozott is­tállóhoz szoktak, és almozatlanba kerültek. Ott megfáztak, lábfájást kaptak, és közvetlenül az áttelepí­tés után tizenkét darabot vágóhíd­ra kellett küldenünk, más kocáink pedig elvetéltek s ez eléggé érzé­kenyen befolyásolta törzstenyésze­tünk malacválasztási átlagát. ...MÉGIS TERMELNI KELL! Molnár Lajos idestova négy esz­tendeje gondozza a törzstenyészet kocáinak egy részét. Lelkiismere­tes, becsületes munkával havonta mintegy 2600 koronát keres. Mi­lyen problémák fordulnak elő munka közben? ■— Ritkán bár, de mégis előfor­dul, hogy a takarmánytáp szállít­mány nem érkezik időben. A kész­letet nagyon be kell osztanom. Már olyan eset is előfordult, hogy a süldőkkel, kocáknak vagy más ál­latoknak való t^pot kellett etet­nem. Ezt megérezték és csajt tur­káltak a vályúkban. A hallottak után Karácsonyi Istvántól, a szövetkezet elnökétől kérdeztem, hogy miért fordulhat elő ilyen eset? — Az az igazság, hogy erőtakar­mány tekintetében „pirosban“ va­gyunk. Ez azt jelenti, hogy nincs egy szemernyi tartalékunk, mégis termelnünk kell. A készlethiány a gabona gyengébb termésátlagából keletkezett. Aki ugyanis nem isme­ri az itteni feltételeket, vagyis nem idevalósi, az el sem hiszi, mennyire befolyásolja az időjárás a termésátlag alakulását. Évekkel ezelőtt már előfordult, hogy az el­bizakodott bérlők itt kis idő múlva tönkrementek. Mi azonban már tudjuk, hogy a légi határban, min­den szem gabonáért derekasan meg kell küzdeni. Ennek tudatá­ban úgy rendeztük el a dolgokat, hogy mindig kijöjjön a lépés. A hallottakról a mezőgazdasági igazgatóságon is említést tettem. Bartos Andor igazgató megjegyez­te. hogy a szövetkezet erőtakar­­mány-készletének a kimerítése rendkívüli helyzetet teremtett. A felsőbb szervek ugyanis nem tet­ték lehetővé olyan gazdaságok ré­szére takarmánytápok juttatását, amelyek „pirosba“ kerültek. Ez kisebb bonyodalmat okozott. Azóta ideiglenesen bár, de a jmi megol­dotta a problémát. Abból indult ki, hogy a színvonalas tenyészetet ki kell segíteni, mert a társadalom­nak húsra van szüksége. * A szövetkezetnek haszonirányza­tú sertésállománya is van. Itt a kocákat (90 darab) Fodor Tibor és Nagy Zoltán gondozza. Ebben a tenyészetben a múlt évben kocán­ként 18,3 életrevaló malacot vá­lasztottak el. MEGELŐZNI A BETEGSÉGEKET — Mi a jó eredmény elérésének a lényege? — tettem fel a kérdést a főállattenyésztőnek.. — Mindenekelőtt az, hogy mind a törzs, mind a haszonirányzatú tenyészetben létrehozzuk a beteg­ségek távoltartásának az előfelté­teleit. Ha ugyanis egy tenyészet­ben már bekerült valamilyen be­tegség, annak a gyógyítása nagyon költséges. Sokba kerülnek a gyógy­szerek, s a megetetett takarmány is kárbavész. Múlt évi eredmé­nyeink azt bizonyítják, hogy állo­mányunkban kedvező egészségi feltételeket hoztunk létre. Ez ked­vező választási átlagban és kitűnő súlygyarapodásban jutott kifeje­zésre. A haszonirányzatú tenyészet 1180 férőhelyes ketreces malacne­­veldéjében Jana Vojtechová segít­ségével 512, a hizlaldában pedig 659 gramm napi súlygyarapodást értünk' el üzemi átlagban. Ehhez a gondozók kiváló munkáján túl az is hozzásegített, hogy naponta 3500 liter tejipari mellékterméket etetünk meg állatainkkal. Fodor Tibor már hetedik évét tölti el a haszonirányzatú kocák gondozásában. Partnerével, Nagy Zoltánnal, figyelmet érdemlő sike­reket értek el. Hogyan értékeli a munkát? — Mindig a munkamenet pon­tosságára törekedtünk. Fontosnak tartom a görgetés és az etetés pontosságát. Persze a tisztaság is fontos követelmény. Itt jegyzem meg, hogy az aljazásra használt szalma jobb is lehetne.. Erre a célra erősen porzó, penészes, egészségtelen szalmát kapunk. A kocák és a malacok turkálnak ben­ne és rágcsálják azt. Előfordul, hogy a penészes anyagot le is nyelik és máris fennáll a betegség veszélye. Előfordulhat, hogy hibán­kon kívül beteg lesz néhány ál­lat... — Tény, hogy a veszély fennáll­hat, azonban miért használnak ilyen aljazót? — kérdeztem az el­nöktől. — Korábban felszedő kocsikkal gyűjtöttük be a szalmát s azt cik­lonokkal fújtattuk hatalmas kupa­cokba. így jó összetömörült, meg aztán fújatás közben a kissé nyír­kor szalma megszáradt. A kupac­ban tiszta maradt. Takarékossági meggondolásból — csehországi módszerek alapján — vezettük be a szalmának buldozérral váló ősz-Jobb gépekkel a minőség növeléséért! szetolását. A készlet sajnos bizo­nyos nedvességtartalommal került a kazlakba, és ott megpenészedett. Ez arra ösztönzött minket, hogy visszatérjünk a korábbi, vagyis a jobb tárolási módszerhez. „SEMMI KÜLÖNÖSET NEM TESZEK“ Nagy Katalin a hizlaldában egyi­ke azoknak, akik a legjobb súly­­gyarapodást érték el a vágóserté­seknél. Mi ennek a magyarázata? — Harmadik éve dolgozom a hizlaldában, én azonban itt semmi különöset nem teszek. Legfeljebb annyit, hogy pontosan végzek min­dent, akárcsak mások. Az, hogy a múlt évben naponta és hízónként 759 gramm súlygyarapodást elér­tem, vagyis 134 grammal többet a tervezettnél, talán azzal magya­rázható, hogy a törzstenyészetből ón kapom meg a továbbnevelésre alkalmatlan állatokat. Nagy előny, még az is, hogy a hizlalda be- és kitelepítése egyszerre történik, te­hát van idő a ketrecek tökéletes fertőtlenítésére. Amint látjuk, se többet, se keve­sebbet nem tesz, csak annyit, a­­mennyi szükséges, azonban min­dent alaposan, körültekintően, úgy hogy szó ne érje a ház elejét. Itt persze még az is lényegbevágó, hogy törekednie kell az erőtakar­mány gondos felhasználására is. A járási norma egy kiló sertéshús fermeléséhez 3,90 kiló takarmány­­tápot engedélyez, ők azonban csak 3,81 kilót használtak egy egység­nyi húsmennyiség termeléséhez, vagyis kilenc dekával kevesebbet, mint amennyit lehetett volna. Ez is azt bizonyítja, hogy a takarmá­nyozás során az emberek becsüle­tes helytállására, a körültekintő szervezésre s a melléktermékek ésszerű hasznosítására törekedtek. Így jelentős megtakarítást érhet­tek el. HOGY MÄSOK IS TELJESÍTHESSÉK ... A gazdaság vezetősége és az ál­latgondozók munkaközössége arra törekszik, hogy a takarmánytápok hiányából adódó problémák leküz­désével a hatodik ötéves tervidő­szak utolsó évében 450 tonna ser­téshúst adjanak társadalmunknak, és 870 kiváló tulajdonsággal ren­delkező hústípusú kocasüldőt adja­nak el a környező gazdaságoknak, hogy azok is teljesíthessék a terv­ben meghatározott feladatokat. Hoksza István Jó és gyors munkát végezni, ez a célja a nagykaposi (Veiké Kapušany) szövetkezet gépesítőinek. Immár a ta­vaszi munkákra készülve idejében megszervezték a mezőgazdasági gépek téli javítását. A javítóműhelyekben harmonogram szerint dolgoznak, hogy a gépek mindegyike időben üzemké­pes legyen. A szövetkezet gépesítői a múlt esz­tendőben idejében befejezték az ezer­­kilencszáz hektárnyi búza vetését, a kukorica betakarítását és a kétezer­háromszáz hektár őszi mélyszántást. A százharminc hektár cukorrépa tala­ját időben, gondosan előkészítették. Segített ebben a hosszúra nyúlt ősz, de meghatározó volt az is, hogy a gépek üzemképesek voltak. — A száraz ősz megrongálta a 25 millió korona értékű gépparkunkat — magyarázta Pásztor Ernő főgépesítő. — A hatvanegy traktor egyharmada kisebb-nagyobb javításra szorul, de van tizenkilenc olyan traktorunk, a­­mely nagyon elhasználódott s ezért kijavítása nem kifizetődő. — Mi a helyzet a többi géppel? — A gabonakombájnok, silókombáj­­nok és a többi önjáró gépek javítása is folyamatban van. A vontatott esz­közök javítása is jó ütemben halad. Ezzel szemben a vetőgépek javítása alkatrész hiány miatt lassú ütemű. A Sex—125-ös vetőgépekhez nincse­nek alkatrészek. A kilenc kaszálógép közül csak ötöt tudtunk ideiglenesen kijavítani, a többihez még hozzá sem kezdtünk, mert a megrendelt alkatré­szeket nem kaptuk meg. Azt is el kell mondanom, hogy a nyolc permetező­höz és a kilenc műtrágyaszóróhoz sem kaptuk meg a szükséges alkat­részeket. — Hányán végzik a gépek téli fő javítását? — Huszonhat gépjavító specialis­tánk van, azonban a hetven traktoros közül többnek néhány szakmája van. Ezeket jól к tudjuk használni a javí­tási, illetve karbantartási munkálatok során.- Jelenleg mintegy huszonöt traktoros segít a javítóműhelyekben. Van két szocialista brigádunk is. A traktorjavító brigád a napokban kap­ta meg a megtisztelő cím bronz foko­zatát, míg a kombájnjavítók már az ezüst érem várományosai. Baranyai István művezető irányításával múlt évben a gépjavítók 48 ezer korona értékű pótalkatrészt takarítottak meg, s ugyanilyen értékű társadalmi mun­kát végeztek szabad időben a környe­­zetszépítési akcióban. Pcsolinszky István a diagnosztikai állomáson dolgozik. Télen a gépeket javítja, nyáron pedig kombájnt vezet. Ügyesen bánik a önjáró gépekkel. — Említette, hogy több traktoros­nak több szakmája van. Ezeket ho­gyan használják ki a termelésben? — „Univerzális“ dolgozónk például Nagy János Kelecsényből, aki 1957-től traktoros, közben megszerezte a gép­javítói, vasesztergályosi és kombájn­­vezetői képesítést is. Érdemes elmon­dani, hogy a múlt évben segítőtársá­val, ifj. Balogh Lászlóval az E—516-os kombájnosok versenyében kerületi győztes lett. Nem kevesebb mint 658 hektárról gyűjtötték be a terményt. Bódi József pedig a K—7011-as traktor­ral a terebesi (Trebišov) járásban a legnagyobb teljesítményt érte el. Ha­sonló szép eredményt ért el Asszony! Béla, Kocsis István és mások is, akik a különböző munkálatoknál járási győztesek lettek. Többen elnyerték a „Példás traktoros“ kitüntetést a gép­javítói tevékenységért; Említést ér­demel Fulajtár János Ruszkából és Bodnár Miklós Szelmencből. Űk szin­tén univerzális dolgozók. — A géppark teljes kihasználása csak egyik feltétele a zökkenőmentes munkafolyamatoknak. A megnöveke­dett igényekkel, a korszerű agrotech­nikai eljárásokkal szerkezeti szem­pontból is lépést kell tartani a szö­vetkezet gépparkjának. Ma már nem csupán a gépek száma, hanem azok fajtája és főleg teljesítőképessége a meghatározó. Ezzel kapcsolatban mi a helyzet a szövetkeztükben? — A géppark bővítésével rendsze­resen foglalkozunk. Állandóan korsze­rűsítjük, mert csak így tudunk eleget tenni a növekvő követelményeknek. A jövőben a mennyiség helyett a mi­nőségre törekszünk. Kevesebb, de na­gyobb teherbírású és teljesítőképessé­gű, a Latorca-mente talajainak meg­művelésére alkalmas gépek beszerzé­se a célunk. A „Kryštál“ traktorok helyett ezért kérünk S—180 és К— 700-asakat. A kötött, agyagos talajok megműveléséhez egy-egy ilyen erőgép négy-öt kisebbet pótol. Kevesebb em­berre, kevesebb üzemanyagra lesz szükség, ugyanakkora terület megmű­velésekor. Ez sem a termelési költsé­gek, sem pedig a munkálatok szerve­zése szempontjából nem közömbös. Üj gépek beszerzésére nagyobb összeget csak a következő ötéves tervidőszak­ban költhetünk. Javítóink igyekeznek a gépeket karbantartani, azokat gon­dosan kijavítani. Szirénfalvától egé­szen Csicserig olyan nehéz a talaj, hogy azok megművelése valóban pró­bára teszi a gépeket és az embereket. Halaszthatatlan a mezőgazdasági mun­kák hatékonyabb gépesítése. A vetés­­területünkhöz viszonyítva kevés gabo­nakombájnunk van. El kell, hogy mondjam azt is, hogy 3700 szarvas­­marhát tartunk. Ebből 1160 a tehén. Van 5600 sertésünk. Egy forgóban 102 ezer baromfit hizlalunk, ugyanakkor még 1300 juhot is tartunk. Ennyi ál­lat takarmányellátásáról kell gondos­kodnunk, ami komoly feladatok elé állít bennünket. A legnagyobb gondot a takarmánynövények betakarítása okozza. Önjáró kaszálógépek, siló­kombájnok, felszedők kellenének. Re­mélhető, hogy folyamatosan meg fog­juk oldani az előttünk álló problémá­kat, s ebben az évben a munkálato­kat időben elvégezzük. ILLÉS BERTALAN A lakosság egyre növekvő ” élelmiszerszükségletének kielégítése társadalmi igény, s ez a mezőgazdasági termelés­sel szemben évről-évre nagyobb követelményt támaszt. Az állattenyésztés a növény­­termesztés mellett legjelentő­sebb termelési részlege mező­­gazdaságunknak. Az életszínvo­nal emelkedésében az állati eredetű élelmiszereknek fontos szerepe van. Étrendünkben vál­tozik a növényi és az állati eredetű élelmiszerek aránya. Ezt a tényt tartják szem előtt a szécsénkei (Seéianky) Ipoly­­mente Efsz-ben is, ahol ezen követelményeknek nagy figyel­met szentelnek. A szövetkezet­ben főleg a marhahús, sertés­hús, valamint a tejtermelésre összpontosítják a fő figyelmet. Az állattenyésztésben belterjes a termelés. Az aránylag kevés mezőgazdasági földterületről évről-évre több terméket jut­tatnak a központi alapokba. A szövetkezet az állattenyésztés­ben minden évben szép ered­ményeket ért el. Ebben az év­ben is biztató a helyzet, bár a tervfeladatok a múlt évhez vi­szonyítva nagyobbak. Tény a­­zonban, hogy az időjárás nem volt a legkedvezőbb az állatte­nyésztésben szükséges takarmá­nyok és gabonaneműek ter­mesztéshez. A múlt évhez viszo­nyítva 17 mázsával több húst kell majd eladniuk. A malacel­választás az előző év valóságá­hoz viszonyítva szintén javult. A 18,5 malacátlaggal járási mé-Az igényeknek megfelelően retben előkelő helyet foglaltak el. A szarvasmarha-tenyésztésben legjobb a tej, valamint a mar­hahústermelés. A tejtermelés állami tervét túlteljesítették, s járási méretben az előkelő második helyre kerültek. A növendéküszők tenyésztése a belterjességnek igen alacsony fokán van. Ennek oka, hogy a régebbi típusú Istállók elavul­tak, s így nem- nyújthatnak kedvező feltételeket az állatok­nak a fejlődéshez, s egyben a dolgozók munkája is nehéz. Az utóbbi években a szövet­kezetben a legnagyobb előre­haladást a tehenészetből érték el. Ez elsősorban a takarmány-« gazdálkodás, az etetés, a gon­dozás, valamint a fajtajavító keresztezés eredménye. Mindez nagyban hozzájárult a hasznos­ság növekedéséhez. A belterjes termelés, legalap­vetőbb feltétele a termelés gaz­dasági hatékonyságának növe­lése, a termelés összpontosítása és szakosítása. Szükséges tehát, hogy a termelés olyan üzemré­szekre tagozódjon, melyekben a tudományos-műszaki haladás­nak megvannak a feltételei, s ez a munkafolyamatot befo­lyásolhatja. A követelmények­nek a szövetkezet eddigi terje­delme nem megfelelő. A jövő­ben az összpontosítást egyesí­téssel szeretnék megvalósítani, amely hozzájárulhat a jobb eredmények eléréséhez; az egyes állatfajok körültekintőbb tenyésztéséhez.­A hatodik ötéves tervidőszak feladataiból kiindulva az állat­­tenyésztés elsőrendű feladatá­nak kell tekinteni a termelés olyan arányú kibontakoztatását, amely biztosíthatja az áruter­melés feladatainak sikeres tel­jesítését. S számolni kell azzal is, hogy a takarmányokat saját forrásokból kell fedeznitht. Olyan takarmányozási rendszert kell meghonosítani, amelynek segítségével biztosítható a ter­melés hatékonysága, megoldha­tó az állatok termelőképességé­nek, egészségi állapotának, va­lamint újratermelési képességé­nek a javítása. A szövetkezet­ben tovább kell lépni az istál­lók felszerelésének tökéletesí­tésében és a lakarmánybázis növelésében is. A következő évben ezen fel­adatok megvalósítására nagyobb lehetőségek mutatkoznak, mert a feltételek adottak. A szövet­kezet folyó év január elejétől egyesült az ipolybalogi (Balog nad Ipľom) Uj élet Efsz-el. Fel­tételezhető, hogy a „házasság“ gyümölcsöző lesz. Jámbor Valéria

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents