Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-02 / 5. szám

1980. február 2.

.SZABAD FÖLDMŰVES.

.11

legfontosabb: a fogyasztók elégedettsége

Manapság sok szó esik az emberi táplálkozás ésszerűbbé tételének fontosságáról. Alsóbb és felsőbb fórumon gyakran elhangzik, hogy az állattenyésztés, de elsősorban a zöldség- és gyümölcstermelés átgondoltabb fejlesztésével, a felvásárlás, a feldolgozás- és az elosztás rugalmasabb, színvonalasabb szervezésével javítani kell az ésszerűbb táplálkozást segítő ellátást. A munka neheze az őstermelőkre vár, de a feladat teljesítésében igen fontos szerep jut a zöldség és gyümölcs feldolgozásával, tartósításával foglalkozó élelmiszeripari üzemeknek is. Ebből kiindulva, a közelmúltban megkérdeztük MICHAL VANČO mérnököt, a LIKO termelési-gazdasági egység vezérigazgatóját, hogy a szlovákiai szesz- és konzervgyárak, illetve a trösztnek a zöldség és gyümölcs feldolgozásával, tartósításával foglalkozó további üzemei miként teljesítik feladataikat, s mit tesznek az ésszerűbb táplálkozást segítő — és egyben az üzemi étkezdék, valamint a dolgozó nők munkáját könnyítő — áruválaszték bővítése, a fogyasztók színvonalasabb ellátása érdekében.

Zöldségből sok volt, gyümölcsből kevés

Vančo elvtárs röviden így jellemezte a termelési-gazdasági egység múlt évi tevékenységét: — A mezőgazdasági termelés eredményességét az időjárás befolyásolta, a mi sikereinket pedig a rendelkezésre álló nyersanyag mennyisége és minősége. Tagadhatatlan tény, hogy vannak belső tartalékaink, de nem csupán rajtunk múlott, hogy a termelést nem sikerült az eredeti elképzeléseknek megfelelően fejleszteni. Tavaly rengeteg zöldséget, de annál kevesebb gyümölcsöt kaptunk feldolgozásra.

Beszélgetésünk során megtudtam, hogy a konzervgyárak elsősorban uborkából, paradicsomból, káposztából és karottából kaptak sokat. Régi tapasztalat, hogy bő termés esetén gondot okoz a begyűjtés, a válogatás, az osztályozás, tehát a minőségi követelmények háttérbe szorulnak. Tavaly elsősorban a konzervuborka minőségével volt baj. A mezőgazdaságban egyre kevesebb a munkaerő, a korszerű gépek hiányában pedig nehéz megoldani a konzervipar méretes uborkával való ellátását. így a bő termés ellenére is kevés apró uborkát kapott és tartósított a konzervipar, a fogyasztók által kevésbé keresett szeletelt uborkából viszont nagyon sok készült. Más lapra tartozik, hogy a választék bővítése céljából a konzervgyárak többféle ízesítést is alkalmazhattak volna.

A haladó termelési módszerek meghonosításának előnye elsősorban a paradicsomtermelés eredményesebbé válásában mutatkozik meg. A hazai piac paradicsompürével történő ellátása ma már megoldott kérdés. Sőt! Immár többlet mutatkozik. Felmerült a gondolat, hogy forgalmazni kéne a tartósított paradicsomlét. Számos országban nagy közkedveltségnek örvend az üdítő italként forgalmazott paradicsomlé. Elképzelhető, hogy nálunk is megkedvelnék az emberek, hiszen nem egy kiskertésztől hallottam, hogy a paradicsomlé az egész család kedvelt itala.

A betakarítás gépesítése a káposztatermelésben is meghozta a várt eredményt. Nem is olyan régen még behozatallal fedeztük a savanyúkáposzta-szükségletet, ma viszont gondot okoz a hazai készlet értékesítése. A konzervipar most a tartósított savanyú káposzta forgalmazásának meghonosításával próbálkozik.

Egyébként is bátran nézhetünk elébe az elkövetkező hónapoknak, hiszen gazdag készletünk van sterilizált karottából, zellerből, petrezselyemből és céklából, több lecsó és zöldbabkonzerv, fagyasztott leveszöldség, paradicsom, paprika és hasábburgonya van a boltokban és a raktárakban, mint az előző években volt. A Nové Zámky-i konzervgyár sok szárított zöldséget (zellerlevelet, kaprot, petrezselymet, zellert, póréhagymát, paszternákot és káposztát), a prešovi Frucona

fokhagymapasztát, a trenőfni Slovlik pedig szárított borsót kínál. Szörpökből nincsen hiány, ha mégoly szerény is a választék. A szabadalom alapján gyártott üdítő italokból (Pepsi-cola, Mirinda, Márka) a hosszúlejáratú szerződéseknek és a nyersanyag-behozatali lehetőségeinknek megfelelően továbbra is annyit gyártunk', mint tavaly. A kereskedelem szerint ezen italok iránt nagy az érdeklődés. A felmérések viszont azt mutatják — erről riportutaim alkalmával is több ízben meggyőződtem —, hogy nem a fogyasztók, inkább a kereskedők, a boltvezetők érdeklődnek a drágább, a nagyobb forgalmat biztosító üdítők iránt. Az emberek szívesebben fogyasztanák a „sima“ málnát, ha lenne. Nemrég új, kevesebb kalóriát tartalmazó citromos, illetve narancsos üdítő ital jelent meg a piacon DEIT elnevezéssel, a Banská Bystrica-t szesz- és- konzervgyár és az ismert Santovka üzem együttműködésének eredményeként. Ogy tűnik, a fogyasztók máris megkedvelték.

Hat lépcsőfok

A CSKP XV. kongresszusán meghatározott gazdasági és szociális program feladatainak teljesítésében elért eddigi eredményeink összegezéséből kitűnik, hogy bizonyos adóssággal kezdtük a tervidőszak utolsó évét. Ebből következik, hogy a népgazdaság valamennyi ágazatában jelentős feladatok várnak ránk. Így van ez a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban is. Nevezetesen a LJKO termelési-gazdasági egységben körülbelül 200 millió koronával kell növelni a nycrstermelést.

— Minden erőnkkel azon leszünk, hogy a társadalmi elvárásoknak megfelelően, maradéktalanul teljesítsük megnövekedett feladatainkat — hangsúlyozta Michal Vančo mérnök, a LIKO termelési-gazdasági egység vezérigazgatója. — Az idén csaknem hat százalékkal kell növelnünk a nyerstermelést. A kiskereskedelmi árakat tekintve 6,8 milliárd korona értékű termékkel kell hozzájárulnunk a lakosság igényeinek kielégítéséhez. Ugyanakkor körülbelül huszonnégy százalékkal kell növelnünk a kivitelt. Igen fontos feladat, hogy elsősorban a tőkés államokba irányuló exportot növeljük.

— Hat lépcsőfokot kell megtenniük a nyerstermelés növelésében. Ez anynyit jelent, hogy nagyobb igényt támasztanak az őstermelőkkel szemben. Megtudhatnánk ezzel kapcsolatban valami konkrétabbat is?

— Kiemelt feladatunk, hogy megoldjuk 3250 tonna citromsav és 4000 tonna húskonzerv gyártását — hangzott a vezérigazgató válasza. — Ez nem okoz különösebb problémát. Ugyanakkor szinte minden más termékféleség tekintetében növelnünk kell a termelést, s ez már nyersanyag kérdése. Elsősorban több gyümölcsöt kell feldolgoznunk, és a múlt évinél lényegesen több őrölt pirospaprikát és konzervipari készételt kell adnunk

a kereskedelemnek. A lehetőségekhez mérten tovább kell növelnünk a zöldség feldolgozását, több szörpöt, bébiételt és alkoholmentes üdítő italt kell készítenünk, s növelnünk kell a halkészítmények és a keményítő gyártását is. E feladatok teljesítéséhez 39,4 százalékkal több gyümölcsre és 17,5 százalékkal több zöldségre lesz szükségünk. A termelőkkel jó kapcsolatot építettünk ki, tehát a nyersanyag szerződéses biztosítása nem megoldhatatlan. Az időjárással azonban nem tudunk szerződést kötni, és arról sem tehetünk, ha itt-ott elhanyagolják a növényvédelmet, vagy gépek hiányában nem tudják időben és megfelelő minőségben begyűjteni a termést. So- ' kat várunk az immár több mint nyolcezer hektáros gyümölcstermesztő állami gazdaságunktól. Bízunk benne, hogy rendelkezésünkre bocsájtja a tervezett háromezer tomía zöldséget és 4,7 ezer tonna gyümölcsöt, beleértve a bogyósokat is.

A termelés anyagi-műszaki megalapozása sok gondot okoz számunkra. Egyelőre nem sikerült szerződésileg biztosítanunk a csomagolóanyagok (üvegpoharak, palackok, bádogdobozok, zsákok stb.) szükséges mennyiségét. Az idén 2,2 százalékkal csökkentjük a finomszesz gyártását, de még így is kevés lesz a melasz, melynek leszállítására ígéretet kaptunk.

Ha nem kapunk elegendő melaszt, akkor nem tudjuk legyártani a mezőgazdasági üzemek által igényelt szárított takramányélesztőt sem. Ami pedig a beruházásokat illeti: valamivel kedvezőbb a helyzet, mint az előző években, de még mindig nem tudjuk megoldani a termelés fejlesztésével, a csomagolóanyagok és a félkészáru tárolásával, a dolgozókról való szociális gondoskodással, az elavult gépi berendezés felújításával, illetve a feldolgozó gépsorok kiegészítésével kapcsolatos problémáinkat.

Takarékosabban,

gazdaságosabban

Vendéglátóm elmondta, hogy az idén többet és jobbat szeretnének termelni, mint* az előző években, és egyúttal arra törekednek, hogy a központi irányelveknek megfelelően gazdaságosabbá tegyék a termelést. A dolgozók létszámát mindössze harmincöt fővel gyarapítják, ugyanakkor a nyerstermelésből számított munkatermelékenység értékét 5,7 százalékkal, vagyis csaknem 327 ezer koronára növelik. A LIKO termelési-gazdasági egységben a múlt évhez viszonyítva 53,4 millió koronával tervezik növelni a nyereséget. Fontos feladatnak tartják az anyagköltség csökkentését és az energiahordozókkal való takarékosabb gazdálkodást.

Nem feledkeztek meg a termékfelújításról sem. Úgy tervezik, hogy a termékfelújítási program keretében

5,5 ezer tonna, és 1,5 ezer hektoliter terméket fognak előállítani, összesen

69,7 millió korona értékben. Ez anynyit jelent, hogy a nyerstermelés tervezett 200 millió koronás növekedését megközelítőleg harminc százalékban éppen a tervszerű termékfelújítással biztosítják.

Beszélgetésünk végén Michal Vančo mérnök, a LIKO termelési-gazdasági egység vezérigazgatója hangsúlyozta, minden erőt mozgósítanak annak érdekében, hogy maradéktalnaul eleget tegyenek a társadalmi elvárásoknak. Tudják, hogy a dolgozók szorgalmára, kezdeményezésére mindenkor számíthatnak. Most már csak az a kérdés, milyen lesz az idei termés, lesz-e elég zöldség és gyümölcs, hogy teljes kapacitással üzemelhessenek a konzervgyárak? Bízzunk benne, hogy igen. KÄDEK GÄBOR

Uazánkban az agrokémiai vál*■ lalatok megalapítása a hetvenes évek elejétől kezdve nagyobb méreteket öltött. Létrehozásukat az iparosodó, nagyüzemi mezőgazdasági termelés tette szükségessé, de nem utolsó sorban az egyre csökkenő munkaerő is. Fő feladatukká vált a tápanyagutánpótlás, a növényvédelem központilag irányított, szakszerű elvégzése, a műtrágyák és növényvédőszerek tárolása. Ezen túlmenően módszertani és tanácsadó segítséget kell nyújtaniuk a mezőgazdasági üzemeknek a talajelemzés, a betegségek és kártevők előrejelzése a vegyszerek alkalmazási időpontjának meghatározása szempontjából is.

Az agrokémiai vállalatokkal kapcsolatos elképzelések szépek, viszont ezeknek a gyakorlati alkalmazása már kevésbé kedvező. A mezőgazdasági üzemek részéről gyakorta hangoztatott panasz —, hogy nem töltik be küldetésüket a követelményeknek megfelelően — az esetek többségében jogos. Igaz, az agrokémiai vállalatok kiépítését, fejlesztését számtalan objektív tényező hátráltatja. Több vállalat csak nemrégiben létesült s a fejlesztés kezdeti nehézségeivel küzd. De ha tárgyilagosak akarunk len— Tevékenységünket tulajdon* képpen a semmiből kezdtük -ч kezdte a beszélgetést Škvarka VI* liam, az agrokémiai vállalat igaz-* gatója. — Szolgáltató tevékenysé» günkkel egyidejűleg menet közben építjük, fejlesztjük vállalatunkat. A kftdeti időszakban sok gon-* dot okozott a szakképzett munkaerők hiánya. Ma már sikerült a dolgozógárdánkat stabilizálni. Tevékenységünk azonban így sem zökkenőmentes. Komoly nehézséget jelent számunkra elsősorban á szántóföldi gépek hiánya, főleg a növényvédelemhez és az istállótrágyázáshoz. Ezért addig, míg az egyes üzemrészlegek teljesen ki nem épülnek, ki akarjuk használni a mezőgazdasági és a többi szolgáltató üzemben levő gépparkot is. Így például az istállótrágyázást a szövetketezek, a gépesítő központok, valamint a gép- és traktorállomás végzik. A szervestrágyázásban segítséget nyújtunk a szilárd gödrök kiépítéséhez az istállótrágya minimális veszteséggel járó tárolásához. Továbbra is együttműködünk a gép- és traktorállomással a növényvédelem területén. A növényvédelem sikertelenségével kapcsolatban szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ennek . részben mind a vállalatunk, mind

Az agrokémiai vállalatok több szemszögből

О

illlilliill

A szesz- és konzervgyárak palackozó és csomagoló részlegein ügyes kezű lányok és asszonyok dolgoznak.

Fotó: —dek

ni, nem lehet minden nehézséget az objektív tényezők rovására írni...

A lévai (Levice) Agrokémiai Vállalat 1974-ben jött létre, de szolgáltató tevékenységét —, amely az egész járásra kiterjed — csak öt éve folytatja. Arról, hogyan tölti be küldetését, elöljáróban hadd szóljanak a mezőgazdasági üzemek szakemberei:

Bob mérnök, a Nová Dedina-i Efsz agronómusa úgy vélekedik, hogy az agrokémiai vállalat szol- ' gáltatásai költségesek. Ezért csupán a talajmeszezést és a napraforgó repülőgépes fonnyasztását végeztetik általuk. A szerves- és műtrágyázást, valamint a növényvédelmi munkálatokat az üzemközi gépesítő központ végzi, mégpedig lényegesen olcsóbban.

— Meg vagyunk elégedve az agrokémiai vállalat áltál végzett meszezéssel és a repülőgépes vegyszerezéssel, de már kevésbé a növényvédelemmel — mondotta Pöhm mérnök, a Sárői Efsz növénytermesztője. — Szükséges lenne, hogy nagyobb gondot fordítsanak az agrotechnikai határidők betartására. Komoly gondot okoz a műtrágyák és a vegyszerek tárolása is. Ezért célszerű lenne a központi tárolók építési ütemét gyorsítani.

A Zsfelizi Efsz-ben — Tóth mérnök szavai szerint — a talaj tápanyagutánpótlását és a növényvédelmet részben maguk végzik, részben pedig a gép- és traktorállomás biztosítja. Az agrokémiai vállalat csupán a repülőgépes nitrogéntrágyázást és a meszezést végzi, de az utóbbinál nem minden esetben tartja be a szerződésileg meghatározott határidőt.

Uhnák elvtárs, a Cafkovi Efsz főagronómusa így nyilatkozott: — Az agrokémiai vállalat a talajmeszezést, az istálló- és műtrágyázást, a repülőgépes vegyszerezést és a növényvédelmet végzi. A legsikeresebb tevékenységük a meszezés, de a többi munkálatoknál is igvekeznek eleget tenni a követelményeinknek. Viszont a növényvédelemmel nem vagyunk megelégedve. Továbbá kifogásolhatók az aránylag magas költségek, a raktárak hiánya, főleg a cseppfolyós műtrágyák tárolására. Szükség lenne szilárd felszállópályák kiépítésére is a repülőgépek számára.

— Az agrokémiai vállalat az egész járásra kiterjedő, igen jó, minőségi munkát végez a fenntartó és talajjavító meszezés tekintetében — mondotta Varga Michal mérnök, a jmi agronómusa. — E szolgáltatásnak nagy jelentősége van, mert a járás szántóterületének túlnyomó része savanvű kémhatású. Azonban tevékenységükkel kapcsolatban több kifogásolni való is akad. Célszerű lenne például, ha az alapműtrágyázást egy menetben végeznék. Az egyes műtrágyák külön-külön történő kiszórása jelentősen növeli a költségeket. Megoldásra váró kérdés a műtrágyák és a vegyszerek tárolása, továbbá a növényvédelem. Eddig a növényvédelmi munkálatokat többnyire a gép- és traktorállomás végezte. Sainos, a repülőgépes növényvédelem aránylag korlátozott. Ezért ebben az esztendőben a szántóföldi gépek nagyobb arányú bevetését szorgalmazzuk.

a mezőgazdasági üzemek agronómiái szolgálatának nem eléggé következetes munkája az oka, mert gyakran elkésve jelezték a betegségek és kártevők fellépését s ennek következtében a vegyszeres beavatkozás hatástalan volt.

Ami a magas költségeket illeti, csupán annyit mondhatok, hogy az egyes munkálatokat az érvényes árszabvány alapján, a saját költségek keretén belül számoljuk el, és a külőnbözetet az egyes mezőgazdasági üzemek részesedési alapjából a beruházásokra fordított költségek levonása után visszafizeti ükj

Az agrokémiai vállalatnak jelenleg három üzemrészlege van. A hontianskyi kooperációs körzetben a tupái üzemrészleg kiépítése befejező szakaszába került. De meg- ' oldásra vár még a géppark kiegészítése. A múlt esztendőben a körzet egész területén elvégezték a meszezést, több mint ötven százalékán az alapműtrágyázást. Részben növényvédelmi tevékenységet is folytattak. A kilencezer tonna befogadóképességű műtrágyaraktár próbaüzemeltetése folyamatban van. Azonban a rakodó-emelő és szállítógépek hiánya jelentős mértékben hátráltatja az anyagmozgatást. Munkájukon sokat könnyítene, ha a vegyipar a műtrágyát ömlesztve szállítaná.

A lévai kooperációs körzetben két üzemrészleg létesült. A Tekovský Hrádok-i részleg a repülőgépes vegyszerezésre — a járás valamennyi mezőgazdasági üzeme számára —, a földi gépekkel történő alapműtrágyázásra és növényvédelemre, valamint a vegyszerek tárolására hivatott. A kiépítése folyamatban van. Az Idén fejezik be a repülőtér építését, az üzemanyagraktárak átadásával. A tervek szerint ebben az esztendőben befejezésre vár a hat 450 köbméteres tartály felszerelése, a cseppfolyós műtrágyák tárolására.

A lévai üzemrészleg az építés kezdetleges szakászában van. A nagyarányú, húszmilliós beruházást —, amelynek keretében egy ötezer tonna befogadóképességű műtrágyaraktárt és 18 tartályt a cseppfolyós trágya tárolására építenek — 1984-ben akarják átadni küldetésének.

Tény, hogy ilyen körülmények * között az agrokémiai vállalat nem töltheti be küldetését a követelményeknek megfelelően. Azonban elgondolkoztató, hogy valóban célszerű megoldás-e tevékenységét az egész járásra kiterjeszteni. Nem volna-e előnyösebb egy részleget teljesen felépíteni, a szükséges gépekkel, berendezésekkel ellátni és tevékenységüket inkább kisebb területre *— 7—8 mezőgazdasági

üzemre — irányítani de úgy, hogy komplett szolgáltatást végezzenek.Közben folvamatosan további központok felépítésére is sor kerülhetne. A csehországi járásokban több példa van arra, hogy egy-egy járás minden kooperációs körzetében külön agrokémiai központot létesítenek s üzemeltetésűket felépítésük és teljes felszerelésük után indítják be. Ezekben az esetekben az agrokémiai vállalatok szolgáltató tevékenységével a mezőgazdasági üzemek rendszerint elégedettek.

Klamarcsik Mária mérnök