Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-02 / 5. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. február 2, Mindenki érdeklődése szerint Sakk-matt! A fehér­­fekete tábla ifjú hódolóinak a sakk­­izakkör nyújt le­hetőséget tehetsé­gük fejlesztésére. Az ipolysági (Šahy) Janko Král pionírház folyosóján gépek és szer­számok zaja fogad, amely a termek­ből szűrődik ki, s azt sejteti, hogy itt lüktető élet folyik. Nagy Sándor a tömegpolitikai osz­tály és az esztétikai nevelés szakköri vezetője irodájában fogad. A vitrinek és szekrények az ügyeskezű pionírok kézimunkáival vannak tele, a fala­kon elismerő oklevelek, a polcokon érmek és emlékplakettek sokasága. Csodálkozásomat látva, kérdésemet megelőzve mondja a pionírház rokon­szenves dolgozója: — A sok fáradozás meghozta gyü­mölcsét. Az eredmények fő részesei a szakkörök vezetői. A kezdet nehéz volt és a kísérletezés jegyében telt el. Nagyon sok szakkörrel próbálkoz­tunk, amíg megtaláltuk azokat, ame­lyek a legjobban fölkeltették a paj­tások figyelmét. Ez idő szerint pio­nírházunkban a következő szakkörök működnek: bélyeggyűjtő, képzőmű­vészeti, honvédelmi, sakk- és turisz­tikai, asztalitenisz-, hajó-, repülő­gép- és vasútmodellező, egészség­ügyi, geográfiai, fényképész-, akva­rista, ifjú történész- és határőr­­kör stb. A pionírházban működő huszonöt szakkört négyszázharmincnyolc pio­nír látogatja. A lelkes pajtások közül is kiválik szorgalmával a bélyeg­­gyűjtő Sebő Péter, Sasvári Szilárd, Albert Roland, a turisztikai szakkört látogató Nemes Attila, Kovács Norbert és Püspöki Norbert. Az ifjú történé­szek szakkörének legaktívabb pajtá­sai Morvay Mónika, a geografikusok közül pedig Szőlősi Jánost és Filip Ágnest illeti dicséret. A sikeres munkának a hivatás­szeretet és a pajtások iránti ragasz­kodás az alapja. Itt a fiatalok otthon érzik magukat. A pionírotthonban minden pajtás kedve szerint választ­hat az érdekkörök között, e=-csl^= Derűs szavak a borús télben Hajdanában valaki megkér­dezte a palócot, h,ogy náluk milyen idők járnak: mi na­gyobb, a meleg vagy a hideg? A palóc elgondolkodott, aztán megnyilatkozott: — A hideg! — No, de miért...? — tu­dakolta a kíváncsi. — Hát azért, mert az Ipolyt befagyni már láttam, de föl­forrni még nem. • Az ellentétes hőhatások kéz­zelfogható, vitathatatlan értéke az egyszerű ember szemében a felforrás és a befagyás. Sok mindent meg lehet ezekkel magyarázni, de nem eleget. Pél­dául azt sem, hogy a magyar­nak még mindig nincs tökéle­tes szava, ami a fagyás és meg­­fagyás közötti különbséget ki­fejezi. Pedig mindenki érzi, hogy a kettő nem azonos, mert más az, ha valakinek már a hővösebb idő közeledtére ki­újul a fagydaganat, és más, amikor valakinek lefagy a füle vagy az orra. A hidegártalom a hőmérsék­let fagypont körüli vagy alatti hatása különféleképpen káro­síthatja a szervezetet. A legegyszerűbb az, amikor az amúgy is silány vérellátású szövetek vérkeringését még jobban károsítja az ért össze­húzó hideg, még jobban érvé­nyesül a sejtközti állomány folyadék-egyensúlyának a za­vara. A beszűkült erekben le­lassul a vér, s az így „megfa­gyott“ szövetek — talán túl­­érzékeny, allergiás alapon — elvesztik ellenállóképességüket és a hideg jelentkezésekor kellemetlenkedni kezdenek. A bőr vörösödik, duzzad, viszket, néha kifejezetten fáj. Ez a fagydaganat. A fagydaganat eléggé gyako­ri, Oka a hiányos öltözet, a vérkeringést csökkentő szűk vagy átázott ruha, cipő, kesz­tyű, vagy a kevés mozgás. Meg­előzését szolgálja a réteges, bő öltözet, a vérkeringést fokozó mozgás, a bőrfelület bezsírozása és szél elleni védelme. A már meglévő panaszt a „fagybal­­balzsam“ enyhíti. A fagydaganat tulajdonkép­pen az elsőfokú fagyás követ­kezménye. Ha a Jbideg a bőrön hólyagot okoz, vagy sebet, akkor már másodfokú fagyás­­ról beszélünk. Harmadfokúvá a fagyártalom akkor válik, ha a szövetek jéggé fagynak, fehér­re, hideggé, érzéktelenné, tö­rékennyé válnak, annyira, hogy a megfagyott orrhegy, fül, láb­ujj, le is törhet. Felolvadás után fájdalmas seb keletkezik az ilyen megfagyás helyén. A legsúlyosabb hidegártalom a fagyhalál, amikor a hosszan tartó hidegártalom az életmű­ködést folyamatosan csökkenti. Ez természetesen csak rendkí­vüli körülmények között fenye­geti a mi éghajlati övezetünk­ben élő embert. A súlyos fagyártalom sérült­jeit csak mérsékelten fűtött he­lyiségbe szabad vinni, s foko­zatosan, lassú felmelegítéssel, dörzsöléssel, vérkeringést foko­zó helyi és általános gyógysze­rekkel kell elsősegélyt nyúj­tani. A hidegártalom veszélye a mindennapi életben állandóan csökken, mert mindenki ismeri a megelőző folyamatot. Azon­ban azt már kevesen tudják,^ hogy a test egyes részeinek le­hűlése — nem megfagyása, ha­nem megfázása — a vérellátás megzavarásával reflektoríkus úton kellemetlen — főleg hu­­rutos — betegségek okozójává válhat. Okozójává és nem oká­vá. Az úgynevezett „megfázá­sos“ betegség előidézője rend­szerint valamilyen kórokozó, s a megfázás csak a körülmé­nyek megteremtésében ludas. Vigyázat! A borús télben a nappali napsütés hideg éjsza­kát, fagyot jósol. A téli napsü-. tés és felmelegedés esetleg ha­­vazásnak lehet az előfutára. Egy szó mint száz: az ember nem bízhat a télben, nem bíz hat az időjóslásban, de még a kalendáriumban sem. De bíz­zék önmagában, a megfelelő, helyes öltözködésben és a tél ártalmait ellensúlyozó, ésszerű magatartásban, hogy egészsége sen várja a tavaszt. Dr. Buga László ттвтшт VÍZSZINTES: 1. Az első mondásunk, zárt betűk: m, s, á, s, d. 10. Ütlegelte. 11. Testrész. 12. Je­gyez. 13. Férfinév. 15. Kuckó. 16. Meg­szólítás. 18. Euró­pai tűzhányó. 20. Római hatszáz. 21. Névelő. 22. Nem mozog. 24. Buzdító szócska 26. Sellye mai neve. 28. Szü­lésznő. 30. Nem tud beszélni. 32. Gyümölcs. 33. Női név. 35. Csúkó. 37. Időmeghatározás. 38. Óriáskígyó for­dítva. 39. Csurgó. 41. Kilométer röv. 43. Nem ugyan­azt. 45. Szalma szlovákul. 47, ... Zsuzsa magyar író­nő. 49. Üres néme­tül. 51. Eszes. 52. Lendület. 54. Mely személyt. 56. Azon a helyen. 57. Ma­gyar folyó. 59. Női név. 61. Zeta betűi. 63. Város Er­délyben. 66. Hamis. 68. Tiszta né­metül. 70. Könnyű vidám irodalmi műfaj. 72. Pozitív töltésű elektród. FÜGGŐLEGES: 1. Elek páratlan be­tűi. 2. Vissza érzékszerv. 3. Elfogyasz­totta. 4. Szintén. 5. Személyem. 6. Kukac. 7. Angol hosszmérték. 8. Ma­gyar nagyközség. 9. Zamat fordítva. 10. A második mondás, zárt betűk i, n, t, ly, s, k. 14. Szlovák személyes névmás. 17. Lendület. 19. A függőle­ges 10. folytatása. 21. Állatok fekvő­helyéül szolgál. 23. Kevert liba. 25. Török férfinév. 27. Cseh város. 29. Hatalmas energiaforrás, 31. A háború istene az ókori görög mitológiában. 34. Párol. 36. Európai főváros. 40. A férfiöltöny kabátja. 42. Tenger ola­szul. 44. Tenger angolul. 46. ,,j. techna, hazai nemzeti vállalat. 48. Játékszer. 50. Folyó Szlovákiában. 53. Földalatti vasút. 55. Göngyöleg­súly. 58. Gyűjt. 60. Ékezettel gön­gyöleg. 62. Egy németül. 64. Úr spa­nyolul. 65. Duhaj. 67. Paripa. 69. Nátrium vegyjele. 71. Motorrész. Beküldendő a vízszintes 1., valamint a függőleges 10. és 19. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS-NYERTESEK Lapunk 2. száma keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: „A hibákból okoljunk, ne ismételgessük azokat! Könyvnyertesek: Andits Péter, Po­zsony (Bratislava), Kajtor Ilona, Ipolyság (Šahy), Fazekas Edit, Nagy­­ölved (Veiké Ludince). r— Nem adjuk a gyerekeket! Tu dunk mi is vigyázni rájuk! — hajtc gatták. Nehezen oldódott a bizalmat lanság, az idegenkedés. Az első ö cigánygyereket fokozatosan követté a többiek is ... összesen huszonkét ten. A szülők, bár lassan, de beadtál a derekukat. Kaposkelecsényben (Kapušanské Kla čany) nemigen emlegetik, hogy hán' családlátogatás, mennyi felvilágosítá előzte meg ezeket a reggeli érkezése két. Vaszily Éva iskolaigazgató, Tóti Ilona vezető óvónő és Köblös Jánoi hnb-elnök fáradhatatlannak bizonyult Mire a községi kultúrház helyiségei ben elkészült az öltözős, foglalkozó termes, fürdőszobás cigányóvoda (kü lön, s mégis együtt a községi óvodá val) néhány beleegyezést már magú kénak tudtak. — A családlátogatások nélkül sol minden előtt értetlenül álltam volnt i— mondja Dobos Ilona óvónő. Üg5 ahogy a gyerekek is értetlenül álltai nemcsak a szőnyegen és az asztalte rítok előtt, hanem az olyan egyszeri szavak is meglepték őket, mint a: „igen“ és a „köszönöm“. — Mióta tanít a cigányóvodában? *— Tizenhét éve tanítok, s négy hó napja foglalkozom a cigánygyerekek kel. Az igenig és a köszönömig köny­­nyű volt az út. A szó tetszett a gye­rekeknek. De az egyszavas beszéd módtól a kerek mondatokig már jóvá! hosszabbnak bizonyult az út. Csak az első métereket tudják maguk mögött „Tocsi“, mondják a kocsi helyett. Sok a beszédhibás. Ha nem sikerül segí­teni rajtuk, mérhetetlenül hátrányos helyzetbe kerülnek.az iskolában... Jé fülük van, hamar tanulnak. Csak hál otthon megint a rosszul képzett han­got hallják, s reggel kezdhetünk mindent elölről. A beszédjavítást, a szókincsgyarapítást, a fésülöködést és a tisztálkodást. Játszanak a gyerekek. Bújj, bújj, zöld ág ... „Csiga-biga gyere ki...“ Már formálódnak az új szavacskák, de a szöveget még csak a legügye­sebbek tudják. Játszanak a gyerekek: — Odahaza mit csináltok? f— kér­dem. Játszunk. s- Mit? — Kocsmát, börtönt, temetést, meg pandurosdít. — Itt az óvodában milyen játékot szerettek? — A kockát és az autót. A szép szőke babát ölelgeti a fekete Melinda. — Nézd, van cipője — mutatja, s megigazítja a baba kötényét, és be­fekteti a kis babakocsiba. г— Neked is szép cipőd van. — Szép ... szép ... — Ránéz a lábára. Az én apukám dolgozik. A Mónika apukáját viszont elvitték a rendőrök. Közben a kockákból felépült vala­mi. — Masina — mondja a csillogó sze­mű Mónika. — Ez a füstje. — És ez mi? — kérdezem az élénk Pistikétől. — Ház. Csinálok kéményt is rá ... Kis kosárkájával asztaltól óvónőig sétál Pistike. Még inkább a színes kosárnak, s az építőelemeknek örül. Hogy , Játsszon vele, hogy illessze őket? Bonyolult még a feladat. — Szeretnénk, ha minden cigány­­gyerek rendszeresen járna óvodába,— mondja Tóth Hona vezető óvónő. — De így is sokat segítünk az első osz­tályosokon. Á helyi iskola igazgatónőjét, Va­sily Évát a tanítás után kerestük fel. — Sok a cigány tanuló? — Negyvenhat cigánygyerek jár hozzánk. A felsőbb osztályokba, Nagy­­kaposra (Veiké Kapušany) huszon­­ketten járnak. Tizenketten elsősök. Külön van egy cigányosztályunk. Ez olyan kisegítő osztály, de így is ne­héz, mert sok közöttük a beszédhibás gyerek. Ezekkel külön foglalkozunk. Reggelenként el kell értük menni, úgy szedjük össze őket. Maguktól saj­nos, nemigen jönnek. Az óvoda sokat segít. Azok a cigánygyerekek, akik rendszeresen jártak óvodába értelme­sebbek, kiválnak a többiek közül. Többségük a felsőbb osztályokban is jól tanul. Az iskolából visszafelé, az aszfalt­­útón a cigány lakások felé fordul­tunk. A csupasz bokájú, csupasz hasú gyerekserreg gyűrűjében alig-alig tu­dunk megfordulni. Ök kíváncsiak, a felnőttek bizalmatlanok. Majd felfe­dezik Kovács Istvánt — kísérőnket — a hnb titkárát. Pillanatok alatt pa­naszáradatot zúdítanak ránk. A nők a szóvivők. A férfiakat még csak véletlenül sem látni. Három­négy kivételével a „sitten“ vannak. A faluban a lopás, a betörés, a gyil­kosság gyakori beszédtéma. — Én analfabéta vagyok — mondja a legidősebb asszony. Engem nem ér­dekel az, hogy mi volt régen, hanem az, mi van most... — Nem kell rá hallgatni — szól­nak mások —, ez mindig kiabál. Nem vesz róluk tudomást, folytatja: — Nézze meg, hogy élünk itt. Miért nem épít a nemzeti bizottság házat? — A kérdés ostorként csattan. Kelepelése hallatán a putrikban békésen rejtőző, cigarettázó fiúk és lányok is felkapják a fejüket, de az idős asszonynak éles a hangja: el­nyomja a többiekét. A házakból pucér gyerekek jönnek elő, fekete szemük gyémántként szikrázik a téli napsü­tésben. Csak a fiatal férfiak nyugod­tak, békéjükből nem zökkenti ki őket semmi. Egy húsz év körüli fiút szólítok meg. — Szeretsz itt élni? — Nem. Megnősültem. A feleségem tizennyolc éves. Gyermeket várunk. — A -felesége dolgozik? — Nem engedem dolgozni. Nagy erő a szerelem. Asszonynak otthon a helyei — Nemsokáig lakunk már itt — mondják. Rövidesen lakást kapunk. Oj lakást. Oda gyertek el egyszer — tegezésre váltják a szót —, azt majd megnézhetitek. Nekünk nem lesz ám tizenegy gyerekünkl Csak kettő vagy három. Ránk senki se mondja azt, hogy cigányok! Kaposkelecsényben a huszonkét putriban százhetvenkét cigány él. Ezekben a putrikban télen állandóan tüzelni kell. A vékony falakat hamar átfújja a szél. Ha egy órára kialszik a tűz, a következőkben már befagy a víz a kannában. Fényesné nyolc gye­rekével egy fáskamrában él. De van olyan putri is, amelyben huszonötén szorongnak, mint a konzervdobozban a heringek. Sokan várják, mi lesz ve­lük. Többnyire csak várják. Önma­goktól, önmagukért legtöbbször nem sokat tesznek. Aki nem látja, hogy történt egy és más, az vak: Vagy vakságot színlel. Az óvoda huszonkét cigánygyerek élőiskolája. A civilizáltabb élet elő­hírnöke. A nevelés itt, különösen bo­nyolult dolog. Előfordul, hogy a leg­ifjabb óvodások a földről s kézzel akarnak enni. időbe telik, míg meg­tanulnak tisztálkodni, vécét használni. Játékosak, elevenek. Az lenne az iga­zi, ha hétfőnként nem részeg embert játszanának, hanem valami humánu­sabb viszonyokat tükröző kedvtelés­ben lelnék örömüket. Az óvodában „kincstári“ minden. A A gyerekek ruhája, cipője is. Olykor már tiszta cipőben, fésülten érkeznek otthonról is a gyerekek. Itt ez nagy eredmény. A cigánygyerekek mindent ingyen kapnak: Ruhát, kosztot és gyógyszereket}- De a társadalmi igaz­ságosságot nem szabad mechanikusan mérni. A kelecsényi cigányóvodában Dobos Ilona óvónő és kisegítője, Lengyel Júlia áldozatos munkát végeznek. He­tente kétezer hajat mosnak, fürdet­nek. Örömükre akad már gyerek, aki magától előveszi a zsebkendőt. Az embert a környezete formálja. Igaz, példák igazolják, hogy ki lehet emelkedni ebből a sorból... Ezt igényli a társadalom. Illés Bertalan

Next

/
Thumbnails
Contents