Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-02 / 5. szám

Lapunk tartalmából:

Emelt fővel, egyenes derékkal...

*

Legfontosabb: a fogyasztók elégedettsége *

Kiváló eredmények, biztató távlatok *

Ésszerűen,

Dolgozó népünk életszínvonalának szüntelen növekedése, a termelés és a gazdasági irányítás hatékonyságának, valamint a minőség általános javulásának szoros függvénye. Nem véletlen, hogy e két egymást feltételező fogalom egyre jobban a közvélemény tudatába kerül, a termelés és az irányítás mozgatójává válik.

Szocialista mezőgazdaságunkra ebben az esztendőben — a hatodik ötéves tervidőszak utolsó évében — az eddigieknél nagyobb feladatok hárulnak. Ez egyebek között abban is megnyilvánul, hogy csehszlovákiai viszonylatban nem kevesebb mint 11,4 millió tonna gabonát kell előteremteni ahhoz, hogy a közélelmezés és az állatállomány ellátása zökkenőmentes legyen.

A hatékonyságnak s a minőségnek a mezőgazdasági munka minden területére ki kell terjednie. A népgazdasági tervben körvonalazott igényes feladatok csak ilymódon valósíthatók meg színvonalasan.

Az utóbbi években sok sző esett az erőtakarmányok ésszerű, takarékos hasznosításának tudományos alaposságú optimalizálásáról, az egységnyi termékre jutó fogyasztás csökkentésének a szükségszerűségéről. Szocialista mezőgazdaságunk az utóbbi évtizedben tagadhatatlanul jó eredményeket ért el a szemesek termésátlagának növelésében, ám a készletek hasznosítása terén még mindig vannak követelmények.

A hasonló feltételek mellett termelő járások mezőgazdaságának termelési eredményei között még mindig indokolatlanul nagy az eltérés. Vonatkozik ez a stratégiai jelentőséggel bíró erötakarmányok eltérő hatásfokkal történő hasznosítására Is. A kérdés okszerű megítélése azért is időszerű, mert az erőtakarmány-szükséglet bizonyos menyiségét behozatalból kell fedeznünk. Persze azért is időszerű, mert ebben az évben a takarmánytápok beszerzési ára megnövekedett, tehát törekednünk kell a gazdaságos hasznosítására.

Nem mai keletű, hogy Szlovákiában a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasága az országos ranglista élvonalában van. Tagadhatatlan azonban, hogy ebben a kerületben is vannak a termelés hatékonysága tekintetében tartalékok, sereghajtó járások és vállalatok, indokolatlanul nagy eltérések. Ez pedig arra figyelmeztet, hogy jobban, sokszorta ésszerűbben kellene kihasználni az erőforrásokat, köztük az erőtakarmányokat is. Ennek hogyanja már nem ismeretlen, hiszen jelentős tudományos adatok állnak rendelkezésünkre. Már eddig is ezek segítették elő, hogy a témában érdekelt partnerintézmények és vállalatok összehangolják tevékenységüket.

A tudományos-műszaki ismeretek termelésgyakorlati hasznosítása jelentős mértékben segítheti a minőségileg javuló erőtakarmányok felhasználását, hiszen egyes járásokban a gyártás terén szakosításra törekednek, s ez a minőség állandósításának fontos feltétele.

Sajnálatos, hogy a mezőgazdasági üzemek sokaságában a tápok minőségi javulása sem hozta meg a várt eredményt. A termékegységre jutó fogyasztás továbbra is nagy. Ez pedig szükségessé tette a partnerek, mint például a takarmánykeverők, az állategészségügyi szervek, az állattenyésztési felügyelőségek, az OKSUP és a mezőgazdasági vállalatok dolgozói érdekeltségének a bevezetését. Így ki-ki a maga szakaszán intézkedhet ugyanazon cél, vagyis az erőtakarmányok takarékos, de ésszerű hasznosítása érdekében. Tény, hogy ezeknek az intézményeknek a minőségre kell törekedniük. Minőségre a tápok gyártásában, a biológiai anyag előteremtésében, a betegségek megelőzésében, az elemzésben s nem utolsó sorban a termelésben.

örvendetes, hogy kerületi méretben a tápok minősége a múlt évben több mint két százalékkal javult, s az állatok hasznossága is növekedett. Ez azonban sajnos, nem általánosítható. A legjobbak között említhetjük a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), senicai és a trenöíni járást. A forgalmazott sertéshús kilójára ezekben a

takarékosan

járásokban sorrendben 3,46; 3,72 és

3,74 kiló tápot kaptak a keverőbői, a kerületi átlag pedig 3,84 kiló volt. Ugyanakkor kerületi méretekben a forgalmazott marhahús kilójára 72 deka, a tej literjére pedig 303 gramm erőtakarmányt használtak fel a gazdaságokban s ez eléggé kedvező eredmény.

A lévai (Levice) járásban azonban 4,16, a topol'Canyiban 4,23, a galántaiban pedig 4,02 kiló tápot kaptak a keverőbői, a forgalmazott sertéshús kilójára. Az aránytalanságok oka tehát szubjektív jellegű, hiszen a termelés feltételei kis eltérésekkel azonosak. Tény, hogy a természet bizonyos mértékben befolyásolhatja a dolgok alakulását. Nem ésszerű azonban mindent a természetre hárítani. A sertéshús termelése éppenséggel nem a természet, haneih az emberi tényezők függvénye, s ezt nem ártana tudatosítani. Ezen a szakaszon az észszerűség keretein belül kell és lehet rendet teremteni. A termelési, a tenyésztési és a technológiai fegyelem minőségi színvonalra történő emelésével feltétlenül javulhat a hatékonyság.

A termelés fellendítésének súlyponti tényezője a takarmánykeverő üzemek és a mezőgazdasági vállalatok együttműködésével létrejött garancia. A nyugat-szlovákiai kerületben mintegy 800 ezer sertés hizlalására kötöttek kétoldali szerződést. Ez bizonyos feltételekben meghatározza, illetve garantálja a súlygyarapodást. A szerződő felek érdeke, hogy az előnyöket biztosító garancia feltételeit közös erőfeszítéssel teljesítsék.

A kerület tizenhárom nagyhizlaldájában január elejétől bevezették a sertések optimalizált hizlalását. A МЁМ olyan követelményeket támasztott a sertéshizlaló nagytelepek gazdáival szemben, hogy egy kiló sertéshúst 3,75 kiló erőtakarmánnyal kell elérniük, s napi átlagban legalább 600 gramm súlygyarapodással kell számolniuk. Nem kevesebb, mint százezer sertés optimalizált hizlalásáról, vagyis kerületi méretekben a teljes hízóállomány 11 százalékáról van szó.

Egyedüli probléma, hogy az elképzelések és a valóság között ellentmondások vannak. A jó alapgondolat tehát helyenként csorbát szenvedett. Egyes farmokon ugyanis nem tartják be a megadott súlygyarapodáshoz szükséges takarmánynormatívát, megszegték a technológiai fegyelmet. Attól eltekintve, hogy elegendő tápot kaptak az optimalizált hizlaláshoz, indokolatlanul csökkentették az erőtakarmány napi adagját, s ennek következtében a sertések hizlalásának az ideje mintegy ötven nappal eltolódott. Talán mondani sem kell, hogy ez ésszerűtlen, mert az egységnyi termékre jutó takarmányozási költség lényegesen emelkedett. Így a sertéshús tervezett forgalmazását nem a súlygyarapodás növekedésével, hanem a tervezettnél jóval több állattal igyekeztek megoldani,

A senicai és a topolfcanyi járásnak hasonló a tervfeladata vágósertésből. A senicai járásnak mintegy tíz-tizenegyezerrel kisebb az állománya, mint a topoľčanyinak, a forgalmazási tervet mégis sikeresn teljesíti. Naponta és hízónként húsz dekával több erőtakarmányt etetnek a sertésekkel, mint a toporőanyi járásban, s ezzel betartják a technológiai fegyelmet. Nem véletlen tehát, hogy kedvezőbb súlygyarapodást érnek el, és a tápok szükséglete is kisebb, mint a szomszédos járásban.

Ebből is látható, hogy a topol'öanyi járás „takarékossága“ tulajdonképpen nem más mint erőtakarmány-pazarlás, mert az állomány ésszerűtlen felduzzasztásával romlottak a zrtohigiéniai feltételek, a zsúfolt kutricákban szüntelenül zaklatott, nyugtalan állatok még optimális erőtakarmányadaggal sem érhetik el a feltételezett súlygyarapodást.

Szükséges, hogy a termelésben az egyénieskedés helyett, a tudományos alapokra támaszkodó ismeretek érvényesüljenek, mert csak így hasznosulhatnak jól az erötakarmányok, javulhat a súlygyarapodás, s az ésszerűség határain belül csökkenthetők a költségek.

HOKSZA ISTVÁN

Az energiatakarékosság: korparancs. A vágsellyei (Šaľa) DUSLO vegyi művekben nagy figyelmet fordítanak üzemelés közben a paraméterek ellenőrzésére, a takarékossági irányelvek gyakorlati érvényesítésére. (Fotó: Papp Zoltán, Sala)'

pár évvel ezelőtt januárban és febr ruár elején általában számológépek zajától hangos irodaházak fogadták a mezőgazdasági üzemeket látogató toliforgatót. Jómagam, ha csak lehetett, messzire elkerültem ar irodákat: a mérlegkészítöket, a tervezéssel foglalatoskodókat nem akartam hátráltatni a munkában, a gépzajban viszont alig értettük egymás szavát, ha egy-egy vezetővel mégis leültünk beszélgetni. De hol vannak már azok a beszélgetések!?

EZ IS HALADÁS

Egy héttel ezelőtt, pontosabban január 24-én a dunamocsi (MoCa) egyesült szövetkezetben jártam. Őszintén szólva meglepett a csend, amely a gazdaság székhazában fogadott. Csend honolt a zárt ajtók mögött, csak valahol a folyosó végén, egyetlen szobában kattogott egy magányos írógép. Lehet, hogy régen kiszolgált szegény, de az is lehet, hogy csupán megfeledkeztek az olajozásáról. Alig tettem néhány lépést, a gépzaj elült. Találomra benyitottam az egyik ajtón. A szövetkezet főnövénytermesztője régi ismerősként üdvözölt.

— Örülök a találkozásnak -*■ nyújtott kezet Bottka Pál, majd kertelés nélkül hozzátette —, de talán elhalaszthatnánk ezt a beszélgetést.

—s Elhalasztani? — néztem rá csodálkozva. — Ugyan miért?

—i Naiv kérdés: zárunk, tervezünk, azt sem tudom, hol áll a fejem — bökött až asztalt borító papírhalmazra.

— Én meg már azt hittem, a zárszámadó közgyűlést Is megtartották. Valahogy csendesek az Irodák.

— Csendesek hát, mert korszerű számológépekkel dolgozunk, a gépelésen meg már nagyjából túl va-. gyünk. A mérleg kész, még három napunk van rá, hogy a tervezést befejezzük. Hétfőn van „jelenésünk“ a járáson.

— Ezek szerint nem lesz nehéz néhány kérdésre válaszolni.

A főnövénytermesztő összeráncolta a homlokát, aztán mégis bólintott.

— Van itt még egy probléma, amit meg kell oldanom, de nem bánom, kérdezzen.

TÖBBET BOSSZANKODTAK,

MINT ÖRÜLTEK

. — Elsősorban a növénytermesztés múlt évi eredményei érdekelnének.

Mérlegkészítés idején

— Több volt a bosszúságból, nlint az örömből. A nyerstermelést tekintve tizenegy millió korona kieséssel zártuk az évet. Volt Itt minden: tavaszi fagy, aszály, jégverés, és megint fagy. A szőlőszetben Ót-, a gyümölcsészetben pedig hárommillió korona kárunk volt. A biztosító fizetett, de a fogyasztókat ez aligha vigasztalja. A kukorica csúcshozamot ígért, és a nagy szárazság ellenére is többet termett a tervezettnél, de a gabonánál tapasztalt hiányt nem tudta pótolni. Szántóföldünk hatvan százaléka homoktalaj, így éjt nappallá téve locsolnunk kellett a növényzetei, hogy legalább a tömegtakarmányok kellő mennyiségét megtermelhessük. Sokat bosszankodtunk a burgonya miatt. Lengyel ültetőanyagot kaptunk, állítólag korai fajtát. Gondosan előcsíráztattuk, idejében elültettük, még öntöztük is, de csak a szára nőtt, a gumója alig-allg. Csak szeptember végére adott termést, de a háromszáz tonnából százhetvenet a tehenek ettek meg, mert az apró és deformálódott gumók láttán a felvásárlók csak a fejüket csóválták.

— Ogy tudom, fűszerpaprikát is termeltek tavaly, mégpedig nem. is kis területen. Sikerült?

— A termelés szakosításából eredő feladatunk, hogy egyre több fűszerpaprikát termeljünk — mondta Bottka elvtárs. — Tavaly ötven hektáron termeltük ezt a növényt korszerű, helybevetéses módszerrel, gépi betakarítással. Sok bajunk volt vele, de megérte a fáradozást. A konzervp'aprtka is kiváló hozamot nyújtott.

MIÉRT A KUKORICA ROVASARA?

— Milyen feladatok várnak a növénytermesztésre 1980-ban?

— A nyerstermelést ötmillió koronával kell növelnünk. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy kitermeljünk 6568 tonna szemest. Nem könnyű feladat, hiszen a napraforgó termőterütének növelése miatt korlátoznunk kell a kukoricatermelést. Pedig a kukorica errefelé nagyobb biztonsággal termelhető, mint a gabonafélék.

Húsz hektárral növeljük a fűszerpaprika, ellenben csökkentjük a dohány termőterületét. Bízunk benne, hogy időben megkapjuk a vetőmagot és a vegyszereket, sőt a betakarító gépet is, mert egy géppel nem tudjuk megoldani hetven hektár fűszerpaprika termésének begyűjtését. Ismét harminc hektáron kell korai burgonyát termelnünk, közeledik az előcslráztatás ideje, de még nem tudjuk, mi* Iyen fajtát kapunk. Reméljük,' jobbat mint tavaly.

— Előbb valamilyen problémát em- Htett. Megtudhatnám, mi az?

— Ötvenről kétszáztfz hektárra kell növelnünk a napraforgó területét, s ezt lényegében csak a kukorica és a takarmányok rovására tehetjük. Az

állattenyésztés igényeinek kielégítéséhez most még ötezer tonna zöld kitermelését kell megoldani. Több tarlőkeveréket fogunk termelni, de ez még nem segít rajtunk. Felépítjük a takarmányszárítót, így évente körülbelül nyolcszáz tonna értékes takarmányt nyerünk a szőlőtörkölyből. Ügy tervezzük, hogy a paprikaszárból is takarmánylisztet készítünk.

Mellen Antal mérnök főállattenyésztő így nyilatkozott:

— Lehetőségeinknek megfelelően mindent megteszünk az állattenyésztés tervszerű fejlesztéséért. Hústermelési feladatainkat túlteljesítettük, viszont hatezer liter tejjel adósak maradtunk. Az idén javítanunk kéne a malacelválasztási eredményeket, és a tejtermelés fejlesztésében is gyorsabb ütemet szeretnénk diktálni, de nem tehetjük, mert a kerületi szervek nem támogatják az állumány minőségi javítását célzó keresztezési elképzeléseinket. Így aztán nem csoda, hogy a legkomolyabb erőfeszítés ellenére sem tudunk felzárkózni az átlagos gazdaságokhoz, és csak tipegünk azon az úton, amelyen a kedvezőbb feltételek közepette gazdálkodók határozott léptekkel, tervszerűen haladnak előre. Reméljük, egyszer majd nekünk is megadatik a bizonyítás lehetősége!

KÄDEK GÄBOR

I