Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-26 / 4. szám

1980. JANUÄR 28. XXXI. évfolyam 4. szám. Ära 1,— Kés Szabad F ö ld m ű m Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi .Minisztériumának hetilapja Lapunk tartalmából: A külpolitikai irányvonal megingathatatlan * Élni tudnak a szabadsággal * A figyelem közép­pontjában az ember * Zárszámadások előtt Szövetkezeteinkben Szlovákia-szerte már javában folynak a szárszámadási előkészületek. jobbára mindenütt számba vették már a múlt évi gaz­dálkodás eredményeit, mindazt, mit sikerült a tervcélokból elérni, a cse­lekvési programból valóra váltani, s azt is, milyen okból, mi vallott ku­darcot. A legjobb gyakorlat az, ha az egyes termelési ágazatok dolgozói summázzák, összegezik, elemzik az eredményeket, illetőleg a fogyatékos­ságokat, levonva a szükséges tanul­ságokat, s továbbítják a vezetőség felé az új gazdasági évben hasznosít­ható értékes tapasztalatokat, jobbító szándékú véleményeket, ötleteket, ja­vaslatokat. Így az éves termelési és áruforgalmazási terv reálisabbá sike­redhet, s ugyanakkor a dolgozók ma­gukénak vallják azt, ki is állnak majd az év folyamán amellett, hogy a tervfeladatok teljesüljenek. Tudatosítani kell valamennyi veze­tőnek: a tagság véleményét nem elég csupán meghallgatni, tudomásul ven­ni. A szövetkezeti demokrácia nyúj­totta jogaival élő tagság akkor áll a vezetőség mögé, s szívvel-lélekkel vált­ja valóra a kitűzött tervfeladatokat, ha a vezetőséggel szót tud érteni. Ha a szava, véleménye nem falra hányt borsó! Cáfolhatatlan tóny: megint vannak az egyes járásokban olyan szövetke­zetek, amelyek a nehéz esztendő, a kora tavaszi fagyok, a hosszan tartó őszi aszály ellenére kimagasló sike­reket könyvelhettek el az 1979-es gazdasági évben, s ha nem is nagyon bőségesen, jut majd osztalék is a tisz­ta jövedelemből az igyekvő, szorgal­mas tagoknak, amit életszínvonaluk emelése céljára fordíthatnak, vagy a takarékpénztárba tehetik, hogy kama­tozzék. Ugyanakkor nyugott lelkiis­merettel, bátran nézhetnek vezetőik, s szakágazatvezetőik, csoportvezetőik szemébe, mondván: becsülettel helyt­álltak az évnek minden szakában, hó­napjában, hetében. Vagyis: megtették mindazt, amit a közösésg, a társada­lom elvárt tőlük. Ugyanakkor megint akad járáson­ként jónéhány olyan szövetkezet, a­­mely mérleghiánnyal kénytelen küsz­ködni, zárni az esztendőt. Holott az éghajlati-, a talaj- és műszaki adott­ságaik a múlt évet eredményesen zá­rókéval azonosak, vagy alig eltérőek, esetleg jobbak. Miféle okok játszhatnak közre az eredmények lényeges eltérésében? A példás, az élenjáró szövetkezetben rendszerint rugalmas a gazdaságirá­nyítás, ami rendszeres ellenőrzéssel párosul. A vezetők új utakat keresnek a munkatermelékenység fokozásához: például hozzáértőbb, szakmailag és politikailag felkészültebb embereket állítanak felelős posztokra, akik a gondjaikra bízott dolgozókat is tanu­lásra, ismereteik bővítésére serkentik. Az ilyen szakágazatvezetők a dolgo­zókkal vállvetve, könnyebben képesek az igényes feladatok teljesítésére, az eléjük tornyosuló nehézségek áthida­lására, a termelés szintjét, eredmé­nyességét befolyásoló problémák sike­res megoldására, ftt az éves tervet a dolgozók törvényként tisztelik. A fe­gyelmezettség, a gazdaságosabb ter­melés hívei, szószólói. S van erejük, bátorságuk szót emelni a gépek tel­jesítőképessége nem elegendő kihasz­nálása, a munkaidőpocsékolás, a kö­zösség pénzével való hazardírozás ellen stb. Rendszerint a jól gazdálkodó szö­vetkezetekben a célok napnál világo­sabbak, nemcsak a vezetők, hanem az egész tagság számára. S ez nem le­het más, mint a XV. pártkongresszus, majd a CSKP KB 13. és az SZLKP KB ezt követő plénumülése, majd a leg­utóbbi КВ-ülés határozataiból eredő, a mezőgazdasági termelésre vonatko­zó tervcélok. A jól gazdálkodó mezőgazdasági üzemekben elsőrendű feladatnak tart­ják a jó minőségű és bőséges takar­mányalap megteremtését, a fehérje­program gyakorlati megvalósítását, a gazdaságos takarmányfelhasználást, valamint arányosságot és jó összhan­got az állattenyésztés és a növényter­mesztés között. A növénytermesztés­ben megkülönböztetett figyelmet for­dítanak a bőhozamú növényfajták ter­mesztésére, az agrotechnikai határ­idők következetes betartására, a szak­szerű növényvédelemre, a termésbe­takarítási és tárolási veszteség lénye­ges csökkentésére. Szakszerű és lel­kiismeretes a gépkarbantartás, ami által kevesebb a géphibásodás, üzem­képesebbek a gépek, s hosszabb az élettartamuk. Kevesebb gépkieséssel zökkenésmentesebb, folyamatosabb a munkavégzés. Természetesen a jó szövetkezetekben nem Csáky szalmája az istállótrágya, a műtrágya; rendsze­resen gondoskodnak a tápanyagután­pótlásról, vagyis a talaj tápanyagtar­talmához és a növénykultúra sajátos igényeihez viszonyítva műtrágyáznak. Csínján bánnak az amúgy is nehezen beszerezhető nüvényvédőszerekkel, s ehelyett előtérbe helyezik a mecha­nikai gyomirtást. Ahol erre mód, le­hetőség nyílik, az öntözéses növény­­termesztést szorgalmazzák, mint ter­­méstnövelő tényezőt. Számtalan példa bizonyítja: a pél­dás vagy élenjáró szövetkezetekben sokoldalú a dolgozókról való szociá­lis-kulturális gondoskodás. A vezetők nem csupán a szakmai-politikai isme­retgyarapításra serkentik a tagokat, hanem azt sugallják: ezekből az is­meretekből minél többet hasznosítsa­nak saját munkahelyükön. Mert a tagság szellemi erőforrása akkor ér valamit, ha termelőerővé válik. Más­ként holt tőke! Tehát az öncélú ta­nulás mit sem ér. A jó gazdaságve­zető nem elégszik meg a formális egy-két előadással, a tévéiskola tan­anyagának közvetítésén való tessék­­lássék részvétellel —, hanem rövi­­debb-hosszabb tanfolyamok szervezé­sét sürgeti a járási mezőgazdasági igazgatóság személyzeti- és káder­osztálya tevékeny közreműködésével. Egyszer s mindenkorra illenék tudo­másul venni, hogy a szövetkezeti munkaiskola, amely nem veszi figye­lembe a szövetkezetekre háruló mind igényesebb feladatok teljesítésének hatékonyabb segítését, az újabb és újabb társadalmi elvárásokat, nem sokat ér. Járásonként van egynéhány szövetkezet — a legjobbak —, ame­lyekben az előadássorozat a megnöve­kedett igények kielégítéséhez igazo­dik, a termelés legégetőbb problémái­nak megoldására keres — és talál is gyógyírt (állatelhullás arányszámának lényeges csökkentése, a tejtermelés, az I. osztályú tej mind nagyobb szá­zalékarányának elősegítése, takarmá­nyozási normák, a hústermelés gazda­ságosabbá tétele stb.). A szövetkeze­tek nagy többsége sajnos nem ezt a helyesebb utat járja, holott épp ezek­nek a vezetőknek kellene jobb, oko­sabb, hatásosabb felnőttoktatási rend­szeren törni a fejüket, hogy a min­dennapi égető problémákat könnyeb­ben megoldhassák, jobb gazdasági eredményeket érhessenek el a tag­sággal vállvetve. Szlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának 1979. december 18-án elfogadott határozata kellőkép­pen hangsúlyozza: „A mezőgazdaság­ban minden erőt a CSKP KB. 13. és az SZLKP KB ezt követő ülésén kitű­zött határozatok átfogó teljesítésére kell összpontosítani.“ Vagyis többek között arra, hogy a mezőgazdasági termelés összesen 8,4 százalékkal, ezen belül a növénytermesztés 18,2 százalékkal, az állattenyésztés pedig 0,5 százalékkal növekedjék. Ez a különösképpen igényes feladat kell, hogy már a zárszámadó közgyű­léseken is megfelelő visszhangra ta­láljon. Legyenek ezek a tanácskozá­sok országszerte a nyílt szókimondás fórumai, ahol nyerjen törvényes jogot a hibákkal, fogyatékosságokkal szem­beni meg nem alkuvás. Semmiképp se támogassanak fellazító magatartást, mert ez fékezi a hibák kijavítását, a problémák megoldását, a termelés to­vábbfejlesztését. A különböző vélemé­nyek, nézetek egybevetésével kiala­kulhat a legokosabb állásfoglalás az éves cselekvési program és az áru­­értékesítési terv jóváhagyását illetően. Ehhez azonban szükséges a tagság jól tájékozottsága, a tervfeladatok tö­kéletes, részletes ismerete. N. KOVÁCS ISTVÁN A nagyüzemi szőlészetekben az enyhébb napokon vidáman csattog a metszőolló. A búcsí szövetkezetben eddig több mint húsz hektáron metszették meg a szőlőt. Jól halad a munka a dunamocsí és a libádi szövetkezetben is. Kádek Gábor felvétele Évek óta a legjobbak... A dióspatonyi (Orechová Potöfi) „BARÄTSÄG“ egy­séges földműves­­szövetkezet tagjai példásan teljesítet­ték a múlt évi tej­értékesítési kötele­zettségüket. A ter­vezett mennyiség­nél 73 ezer literrel adtak több tejet a közellátásnak! Az ötszázötven fajtiszta szlovák tarka tehénállomány egyedi és évi 3975 li­teres tejelékenysége figyelemre méltó eredmény. A szövetkezet tehenészei és vezető dolgozói a termelés mi­nőségi tényezőiről sem feledkezett meg. Hogy csak két példát említsek: Tavaly a tudományos alapokon vég­zett takarmányozás eredményeként százhúsz tonna erőtakarmánj^ taka­rítottak meg, a tejüzem pedig csakis I. minőségi osztályban vette át tőlük a tejet. Ez utóbbi a szövetkezetnek több mint 1 millió 200 ezer korona többletbevételt jelentett... * * # A tejtermelési szakaszon dolgozók közül tavaly legjobb eredményeket a Tánczos Irén vezette héttagú kollek­tíva tagjai érték el, akik egy hagyo­mányos Istállóban kilencvenhat tehe­net gondoztak, illetve fejtek. Juhos Erzsébet, Mórocz Ilona, Tóth Terézia és Tánczos Irén fejőnők, valamint Hervay István, Kiss Dezső és Lelkes Sándor etetők példás munkát végez­tek. A tejeladási tervfeladatukat — szocialista felajánlás formájában — tizenháromezer literrel szilárdították, amit végül is negyvenezer literrel szárnyaltak túl! Az általuk gondozott, tehenek évi fejési átlaga 4340 liter volt. E kollektíva tagjai már évek óta a legjobbak közé tartoznak. * * * A 37 éves Tánczos Irén 1959-től dolgozik a szövetkezetben. Kezdet­ben állatgondozóként, tizenöt éve pe­dig fejőnőként tevékenykedik. Az említett évek alatt mér több mint másfél millió liter tejet fejt ki. Ami­kor arról érdeklődtem, hogy miben látja eredményes munkájuk titkát, így válaszolt: „Szövetkezetünk vezető dolgozói fontos feladatnak tekintik a szarvasmarha-állomány, ezen belül a tehenek takarmányalapjának megte­remtését. A tömegtakarmányok jó minőséget bizonyítja, hogy a múlt évben nagy menyiségű abraktakar­mányt takarítottunk meg. Mivel kol­lektíváról van szó, nagyon fontos az összetartás, a jő hozzáállás. Kollek­tívánk tagjaira elsősorban ez, továbbá a segitőkészség, a nyugodt munkai körülmények kialakítása, a feladatok lehető legjobb teljesítése stb. jellem­ző. Egyelőre ugyan sokat kell kézi erővel dolgoznunk, hiszen hagyomá­nyos tehénistállóról van szó, de már épülnek az új, korszerű istállók ...“ Tánczos elvtársnő tagja a szövet­kezet ellenőrző bizottságának, tavaly, pedig mint küldött részt vett az efsz­­ek IX. kongresszusán. A társadalmi életből is kiveszi részét. A Szlovákiai Nöszövetség tagjaként szocialista kötelezettségvállalást tett. „Z“-akcióK keretében segédkezik az óvoda építé­sénél. A példás fejőnő az idei célt így jellemezte: „Szeretnénk tovább ha­ladni. Kollektívánk tagjai és a vezető dolgozók szerint az év végére el lehet érni a 4500 literes tehenenkénti fe­jési átlagot. Ezt az is bizonyítja, hogy az idén, a múlt év azonos időszaká­hoz viszonyítva, több tejet fejünk ., • * * Sidó Miklós mérnök,, a szövetkezet főállattenyésztője, elégedett volt a múlt évi tejtermelési eredményekkel, Ö a sikerek titkát a következőképpen foglalta össze: „Szövetkezetünkben nagy lépést tettünk előre a tudomá­nyos alapokon végzett takarmányozás bevezetésével. Nagyon sok múlik a tehenészetben dolgozók odaadó, áldo­zatkész munkáján. S ha ehhez még jó munkaszervezés, irányitás kapcsoló­dik, az eredmény nem várat magá­ra -----“ BARA LÄSZLÖ- Először találkoztam vele. Megfon­tolt, határozott, barátságos ember be­nyomását keltette. Farkas János a Šumava vidékén nevelkedett. Egy ideig ott is dolgozott egy állami gazdaságban. Élete leg­szebb korában sorsa úgy alakult, hogy a Csallóközbe költözött. Immár tize­dik éve fejő a Féli (Tomášov) Efsí­ben. Kezdetben, mielőtt a tehénistál­lókat felújították volna, sok volt a kézzel való munka. Ez azonban nem szegte a kedvét és kiemelkedő ered­ményeivel gyakran meglepte a szövet­kezet dolgozóit. 1976 és 1977-ben — két liter híján — négyezer liter évi és tehenenkénti fejési átlagot ért el. Ezzel a teljesítménnyel a legjobb fe­jők egyike lett a szövetkezetben. Mint tapasztalt, ügyes és jó fejő a következő évben áthelyezték az új körfejőházba. Itt ötszáz tehén fejése van a gondjaira bízva. A múlt évben az évi fejési átlag szintén megközelí­tette a négyezer litert. Ojra az élvo­nalba került. Mindenki elismerően beszél Farkas János munkájáról. Ki­lenc év alatt talán egyszer sem hiány­zott a munkából, s az elért eredmé­nyekkel nagyban hozzájárult a szö­vetkezet tervfeladatainak teljesítésé­­heii — Nem tudtam én soha ölhetett kézzel üldögélni. Odamentem dolgozni, ahová küldtek, ahol a legnagyobb szükség volt rám. Talán minden típu­sú istállóban dolgoztam. A fefés tech-A halk szavú ember nikáját így sajátítottam el. Többször voltam tanfolyamon is, ahol megta­nultam a korszerű, fejőberendezést ke­zelni, karbantartani. Ma már a leg­korszerűbb technológiával jejünk. Az új körfejőház ugyan nem működik teljes kapacitással, most van folya­matban az új tehénistálló betelepítése, — mondta Farkas János, majd így folytatta: Elszomorító, hogy a meg­változott munkakörülmények sem vonz­zák a fiatalokat az állattenyésztésbe, pedig Félen sok a fiatal, kihasznál­hatnák ezt a lehetőséget, hiszen a szövetkezet jő munka- és kereseti le­hetőséget biztosít és sokoldalú támo­gatásban részesíti a fiatalokat. En 1970-ben főttem a szövetkezetbe és megtaláltam a számításomat. Megpró­báltam beilleszkedni ebbe a kis kö­zösségbe. Azt mondják minden kezdet nehéz. En meg azt mondogattam, az élet sehol sem könnyű. A kezdet iga­zán nehéz volt, de közben megszok­tam az itteni környezetet, az embere­ket. A munka nem fárasztott, sőt ez ad kedvet és értelmet életemnek, no meg a kislányom, akit egyedül nevel­tem fel. Ma már tizenhét éves. Szak­mát tanul. En nem tanulhattam gye­rekkoromban. Heten vagyunk testvé­rek. Édesapám elesett a háborúban, így árván nevelkedtünk. Édesanyám belém nevelte a munka szeretetét, mások megbecsülését. Ezt próbálom átadni a lányomnak is. A falu közepén álló szövetkezett lakás kényelmes, csendes fészek. A tisztaság, a rend fó gazda keze nyo­mát dicséri. Minden a helyén van, mintha asszony tartaná rendben a kétszobás lakást. Farkas János nap­közben főz, mos, takarít, mikor mi­lyen házimunka adódik. A házigazda azonban nem csak magával szemben igényes. Munkahelyén is rendszerető, példás. t—nt-r-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents