Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-19 / 3. szám
\ 12 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. január 19. VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф Czlovákiában rendszerint Január ** végén, február elején számlálják a mezei vadat. Egyes becslési módszerek eléggé közel állnak egymáshoz, a vadfajonkénti számlálás ismertetését mégis célszerűnek tartom. Némely számlálási módszerek azonban több vadfajnál is alkalmazhatók. A vadfajok területegységre jutó meriynyisége tehát több módon is megállapítható. így, természetesen, pontos, megalapozott eredményt kaphatunk. Sajnos azonban erre csak ritkán nyílik lehetőség. Gyakrabban fordul elő, hogy a személyzet egy-két nap alatt' egy-két módszer kombinálásával állapítja meg a területen élő vadállományt. A nyomszámlálás módszerét a nagyvadas területeken részesítik előnyben. Tudni kell azonban, hogy a hóborította tájon, ,melyik sűrűben húzódott meg a szarvas, a vaddisznó. Havazáskor a vad nem járkál, ha azonban a hóhullás elállt, a szokott helyét elhagyja. Frissen hullott hóban a vad tartózkodási vagy táplálkozási helyét felfedezhetjük és a létszámot aránylag könnyen megállapíthatjuk. A ki- és beváltó nyomokból megállapíthatjuk az egyes vadfajok létszámát. Amennyiben lehetséges, ezt egy nap alatt kell elvégeznünk, hogy a vad létszámát az esetleges kisebb vándorlás miatt ne kelljen ismételten felbecsülni. Ezen módszer hátránya, hogy a nyomok megkülönböztetése nagy szakértelmet kíván. A becslésnél ugyanis nagy a hibalehetőség. A korosztályok megkülönböztetésére nem mindenki képes. A vizuális számbavétel alkalmával a vadászok, illetve a számláló személyzet az egész területet bejárják, feljegyzik és összegezik az adatokat. A nagyvadas, vagyis az erdős területen a vad mozgása miatt a becslést egy nap alatt végzik el. Ha népes személyzet áll rendelkezésünkre, akkor 'csatárláncszerűen cserkeljük a területet. Az észlelés helyét, idejét, fa vad mennyiségét és mozgásirányát feljegyezzük. így a vádmozgás miatti ismételt számbavétel szükségtelen. Mivel célunk nem a vad elhajtása, hanem számbavétele, ezért a becslő személyek egymástól 80—120 méterre csendben haladhatnak. A vadat lehetőleg ne zavarják, hanem kerüljék ki. A fentinél egyszerűbb, olcsóbb és megbízhatóbb eredményt ad a „barkácsolással“ történő számbavétel. A vad a járművet rendszerint közeire és nyugodtan bevárja. Ha nem állunk meg a fogatos járművel, a vad nem riad meg, így könnyen számbavehető. Lehetőleg egy nap alatt járjuk be a területet. Ha erre egy fogat képtelen, akkor többet kell igénybe vennünk, hogy egy nap alatt végezhessünk. A módszernek az a hátránya, hogy az úttól beljebb eső vagy a fiatalosban tartózkodó vadat nem, vagy csak neszámbavételt, és azt általánosítjuk az egész területre. A módszer főleg az apróvadállomány meghatározására jó. Ha februárban sok a hó, akkor a fácán az erdőfoltok, a vadasok közelében tömörült, s az ott feljegyzett adatokból következtethetünk az egész terület állományára. Célszerű néhány embert megbízni a felrepülő fácánok számolásával. Élőnyűl-befogáskor az elmenekült nyulakat aránylag könnyen számbavehetjük, a vadászatnál azonban pontatlanabb adatokat kapunk. A fogolyállományt ezzel a módszerrel megfelelően meghatározhatjuk, mert a vadászat idénye hamar befejeződik. Jól azonosíthatók legyenek. A sávok hosszát a terület nagysága határozza meg. Tapasztalataink szerint a módszer eredményeképpen a mezeinyúl törzsállományát megbízhatóan állapították meg. Ezért másutt is javasolnám a módszer kipróbálását. A nyúlszámlálást február elején végezhetjük. A kilövési és élővad-befogás tervét már előző év végén kellett elkészíteni, így a februári nyúllétszámot nem tudjuk figyelembe venni. A februári létszámból a szaporulattal együtt következtethetnénk a vadászidény előtti létszámra, ez az adat azonban az időjárási, és vadegészségügyi problémák miatt megbízhatatlan. Ezért kívánatos, Vadszámlálási eljárások hezen vehetjük észre. Sík vidéken azonban a csapatokba verődött őzállományt ezzel a módszerrel jól számba vehetjük. Apróvadas területen az állomány számbavétele nyúlra és fogolyra alkahnazható, ha elegendő számláló vadász áll rendelkezésünkre. Fácán számlálására a módszer azért nem jó, mert ez a vad nem egyenletesen tartózkodik a területen. Segíthet a számlálásban a néhány centis hótakaró és a napsütéses, a szélcsendes időjárás. Ilyenkor a vad könnyebben észrevehető. A vadászok számától és a terület nagyságától függően a számbavétel több napig is eltarthat. A számlálók a nyulak és foglyok számát bejegyzik, s gyakori mozgás miatt az adatokat egyeztetik. Az eredményt a vadászatok és az élővadbefogás adataival feltétlenül egyeztessük. Ez a módszer azért is bonyolult, mert sok embert igényel és a számbavétel lassú. A számlálás eredményét nagyon befolyásolja az időjárás s egyben a vadmozgás. A hajtással történő vadszámlálás során a felzavart, és a számlálók felé terelt vad mennyiségét állapíthatják meg. Megbízható adatokat kaphatunk, ha aránylag pontosan végezzük a A sávos, illetve a Pielowský-féle (lengyel) számlálás lényege: a területen száz méter széles, de több kilométer hosszú csíkban haladnak egymás mellett a számlálók. A felriasztott nyulak, a felröppent foglyok számát jegyzik fel és az egész területre átszámítják. A sávokat átlósan, vagy párhuzamosan választhatjuk meg. Ha a vadászterület alakja négyzetes, akkor célszerű átlósan, ha téglalap alakú, akkor párhuzamosan, de egyenletes elosztásban kijelölni. A kijelöléshez és a sáv hosszának megállapításához 25 ezres, de inkább tízezres léptékű térkép kell. A sávok irányát úgy válasszuk meg, hogy azok az egész terület átlagát adják, tehát érintsenek jó, közepes és gyengébb állományú részeket. Vegyük figyelembe a számbavétel napjának várható időjárását, a terület mezőgazdasági munkálatait, továbbá a vadkoncentráló helyeket. Patak vagy csatorna keresztezése esetén figyelembe kell venni az átkelés lehetőségét. Nagyobb, összefüggő erdőterületet csak olyan mértékben érintsünk, amennyi az erdő és az összterület részaránya. Törekedjünk arra, hogy a sávok kezdeti és végpontjai a térképen és a valóságban hogy a februári számláláshoz hasonlóan, ugyanazokon a sávokon ősszel, a vadászidény előtt ismét számbavegyük területünk nyúlállományát. Az őszi számlálás időpontjának megválasztása nem közömbös, hiszen a terület növényzettel való fedettsége összefüggő, s ez ronthatja adataink megbízhatóságát. Ezért célszerű a számlálás idejét úgy meghatározni, hogy zavaró körülmények lehetőleg ne fordulhassanak elő. További vadszámlálási módszer a jelölés. Lényege, hogy nagyobb mennyiségű vadat élve befognak vagy felnevelnek, majd jelölés után egyenletes elosztásban szabadon engednek. Helyszűke miatt további részletekre nem bocsátkozom. Végezetül a repülőgépes vadszámlálásről teszek említést. A Szovjetunióban már régen, Magyarországon 1969-től alkalmazzák ezt a módszert. Azokon a területeken, ahol a növényzet és a domborzati viszonyok lehetővé teszik, főként a nagyvad fajok repülőgépről történő számbavétele nagy előnnyel jár. Nyíltabb, tehát fedetlen vagy ligetes, de nagykiterjedésű területeken a repülőgépes számlálás sokkal gazdaságosabb, átfogóbb és pontosabb, mint a földi számlálás, és bizonyos feltételekben lehetőség nyílik a populációszerkezet elemzésére, a kor és az ivar szerinti megoszlás megállapítására is. A repülőgépes számláláshoz lassú járatú kis gépeket, vagy még lassúbb helikoptereket használunk. A repülési magasság a vad nagyságától függően 50—200 méter között váltakozhat. A megfigyelési sáv szélessége a magasságtól függően szintén ötven-kétszáz méter. A gépen a pilótán kívül kéthárom nagy gyakorlattal rendelkező szakember tartózkodhat. Ezek végzik a megfigyelést, az adatokat bejegyzik és esetenként fényképfelvételeket készítenek. , A módszer megváltoztatása során nálunk az időjárási viszonyokból kell kiindulnunk. A vad fentről ugyanis csak akkor észlelhető, ha a terület hóval fedett. Ez azonban a repülőgép le- és felszállásánál problémát jelent. Ezért célszerű a helikopter használata. A megbízható eredményt nagy mértékben befolyásolja a szélcsend, a napsütéses idő és a páramentes levegő. Az eredmény megbízhatóságának s az alkalmazhatóságnak is határt szab a területet borító erdőállomány összetétele. Mint minden számlálásnak, a repülőgépes módszernek is három hibaforrással kell számolnia: 1. a megszámlált és a még számba nem vett területek közti vadmozgás, vándorlás, mely esetleg éppen a gép zavaró hatása miatt növekszik; 2. nagy csapatok esetén az egyenkénti számbavételre nincs idő, így ezt a számlálók alábecsülik; 3. a navigációs hiba, ami abból adódik, hogy nyílt, fedetlen terepen kevés az azonosítható pont. A hibaforrások a következő szempontok figyelembevételével tompíthatók: Ügy kell megválasztani a repülés magasságát, hogy kedvező észlelési lehetőségek között a gép ne zavarja a vadat, célszerű az egész terület részterületekre való felosztása, s ezeknek az elkülönített vizsgálata a repülési tervben rövid, párhuzamos sorokat kell rögzíteni, s így a nevigáclós hiba csökkenthető. Ján M. Habrovsky HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • — Jó napot kívánok. Szeretném megkérni, hogy csináljon nekem egy harcsat. — Itt valami félreértés lehet. A harcsát nem csinálják, hanem horgásszák. '' — Tudom kérem, magam is sporthorgász vagyok1 — Harcsahorgász? — Ami Jön. — Akkor miért nem fog egyet? — Könnyű azt mondani. — Ügy érti, hogy könnyebb mondani, mint fogni? — Ügy értem. — Ez természetes. Ha fogni volna könnyebb, akkor a mondást tekintenék versenysportnak. — Ne beszéljünk mellé. Hát csinál nekem egy harcsát, vagy nem csinál Könnyebb mondani... nekem egy harcsát? — Bizonyára elkerülte a figyelmét, hogy én bizsus vagyok és nem elletőhalász. — Ön engem kétségkívül hülyének néz. Nos, tájékoztatásul hallja hát a történetet. A festői tóban módfelett elszaporodtak a harcsák. — Akkor minek csináljak még egyet? Harcsadömpingre spekulál? — Azért is folytatom. Elannyira elszaporodtak, hogy már-már kipusztulással fenyegetik a nyájas tó pontyállományát. Ön nem fogja elhinni, egy-egy jól megtermett harcsa másfél kiló pontyot ts elfogyaszt naponta. — A fene a kis hasát. Mondja kérem, nem lenne ésszerűbb megoldás, ha a nyájas tóba most már olyan lényt telepítenének, amely felfalja a A gyerekeket ne engedjük a halastavak lékjeihez: egyrészt azért, mert játékosságuk — egymás lökdösése — tragikusan végződhet, másrészt az oxigénben dúsabb vízhez tóduló halakban tehetnek kárt... Fotó: ^nk-=. harcsát, de nem falja fel a pontyot? — Lássunk tisztán: ön spéciéi milyen lényre gondol? — Tudomisén. Teszem azt vízilóra. — Nem jó. Mert, ha neadjlsten az is módfelett elszaporodik, kérdem én, ki falja fel a vízilovat? Nem, itt nincs kibúvó, önnek kötelessége, hogy számlámra egy harcsát csináljon. — Értem már, mire gondol. Stilizált giccsharcsára, amely adott esetben díványpárnának is használható. Szeme mint a csészealj, bajsza, mint a biciklikormány. i—i Biciklikormányról szó sem lehet. »— Ökörszarvról? — Ökörszarvról még kevésbé. Hallja hát a történet végét. Mindenki, aki a nyájas tóból kifog egy ilyen, tízkilósnál nehezebb fenevadat, ingyen éves horgászbérletet kap ajándékba, Érti most már? Ön csinál nekem egy élethü műharcsát, én azt bemutatom az illetékeseknek, hogy most fogtam, mire egy teljes éven át potyán pecázom. — Nem vállalom. A harcsagyártáshoz szabásmintát kell készítenem, fel kell szerszámoznom magam. Nem éri meg. — Ne kísértse az istent. Önhöz száz és száz horgász tódul majd a nyájas tó mellől, élethü álharcsa beszerzése céjából. De ez még semmi. Ön előnyös feltételek mellett jutányos harcsakölcsönzőt is létesíthet. Nos? — Kezdek meginogni. Mi volna, ha fekete filcből csinálnám a harcsa kapricát, s aztán apró szivacsdarabkákkal tömném ki? — Nem jó. Csak megszívná magát vízzel. — Az a nagy varázslat. Mentül inkább megszívja, annál súlyosabb leszI Ön bedob a nyájas tóba egy ebit, és kihúz egy Mobyt. Egy Moby Dicket. — Aztán elviszem az illetékesekhez, s szemrevételezés közben a harcsám több hektó vizet csorgat magából. Engem tojásba és prézlibe hempergetve űznek ki a földkerekség minden horgászegyletéből. Nem, kérem, ennek a harcsának explicite élethűnek kell lennie. Különben miért fordultam volna a szakma legnagyobb művészéhez? A harcsa csodálatos lett. A kutyák megugatták, a többi harcsa kezltcsókolommal köszöntötte. .A zsűri is hódolattal emelt kalapot előtte, és csak akkor esett gondolkodóba, amikor előhívták a szuperharcsáról készült fotókat. A harcsa hasán ugyanis jól kivehető volt készítőjének a neve. (P- P-d A Szlovákiai Horgászszövetség Központi Bizottságának számtalan halnevelő telepe van az országban. Ezek közé tartozik a kulcsodi is, ahol főleg alföldi halfajok tenyésztésével foglalkoznak. Képünkön Szűcs elvtársat, a telep vezetőjét láthatjuk. Fotó: <—bor—i Téli karbantartás Talán nem is gondoltuk még végig, hogy egy-egy horgászeszköznek menynyi megpróbáltatást kell kiállnia egyegy horgászidény alatt. A bot, a zsinór, az orsó, kUlön-kiilön nagy terhelést visel el még a leggondosabb horgász kezében is. A legsérülékenyebb a horgászzsinór, amely nemcsak ezáltal gyengül, hogy homokszemcsék milliárdjai csiszolják, hanem érzékeny a napra és a vízben oldott különböző vegyi anyagok hatására is. Nagyítóval vizsgálva megállapíthatjuk, hogy noha külsérelmi nyomok nem fedezhetők fel rajta, de már elvesztette régi rugalmasságát, nyúlékonyságát. Ez esetben sem tudjuk felújítani. A zsinór teherpróbáját, szakítószilárdságát biztonsággal úgy lehet megállapítani, ha csomót kötünk rá. és húzós mérlegre erősítve, lassan feszítjük. Ha a teherprőbánál a megadott gyári érték — szakítószilárdság — felét sem bírja ki, és a csomónál elpattan, ne használjuk a következő horgászidényben. A téli állás alatt ugyanis tovább gyengül, és esetleg az első tavaszi halunkat veszítjük el miatta. A jó zsinórt viszont gondozni kell. Glicerines vattával többször át kell törölni, és amikor már a vatta tiszta marad, lazán csévéljük vissza a zsinórt az orsó dobjára. Nagyon jót tesz a zsinórnak, ha a téli hónapok alatt glicerinbe téve konzerváljuk. A jnai horgászbntok rendkívül*sokat kibírnak, korántsem igényelnek anynyi ápolást, mint a régi, ragasztott tonkinnád- vagy bambuszbotok. Gondozásukat mégse hanyagoljuk el. Ha nem is évenként, de legalább kétévenként kenjük át lassan száradó, színtelen lakkal. Ez különösen a kötéshelyeken előnyös. Hasonlóan fontos a zsinórvezető gyűrűk átvizsgálása. Utoljára maradt a legfontosabb horgászeszköz, az orsó karbantartása. A ma használatosak már valóságos finom műszerek, és ennek megfelelően igénylik a gondozást, az esetleges javítást is. A legcélszerűbb darabokra szedni, és benzinben finom ecsettel átmosni az egészet. Az orsó golyóscsapágya vagy golyóscsapágyai vízmentesek. Ezeket nem kell szétszedni és a gyárilag beletöltött zsiradékot sem kell újjal pótolni. Ha viszont a csapágy porvédője megsérült, szakemberrel cseréltessük ki. A horgászorsó legkényesebb része a felkapókar zsinórvezető görgője. Ha berágódást látunk rajta, a legjobb azt is kicserélni. A fékrendszerben található filckorongot érdemes felpuhítani; tiszta benzinben kimossuk, és csak teljes száradás után helyezzük vissza. Végül egy jó tanács azoknak, akik előre felkötött horgokkal szeretnek horgászni. Érdemes most a kötéseket átvizsgálni, de még célszerűbb valamennyit újra kötni. Erre a célra tökéletesen megfelel a régi zsinór kevésbé használt része. Az előre elkészített előkéket fektessük egymás mellé, és az új horgászidény kezdetéig csavarjuk be glicerinnel átitatott vászonba. (—)
