Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-28 / 26. szám

Gazdag termés, szép gumó

A zeller igen hosszú tenyészidejű, melegkedvelő zöldségnövény. Számára legalkalmasabbak a humuszban és mészben gazdag, jó táperőben levő vályogtalajok. Rendszeres locsolást és fejtrágyázást Igényel. Csak a májusi fagyok elmúltával lehet kiültetni, így gyakran az Igényeinek távolról sem megfelelő helyre (például az ágyások szélére) kerül. Nem csoda, hogy ilyen feltételek közepette az átlagosnál is kisebb hozamot nyújt.

A zeller számára ősszel kell előkészíteni a talajt. Négyzetméterenként öt-hat kiló istállótrágyát kell beásni, majd a fagyok beállta előtt 40—50 gramm Thomas-salakot kell adagolni. Tavasszal 40—50 gramm 40 százalékos kálisőt, 30—40 gramm kénsavas ammóniát és 20—30 gramm szuperfoszfátot kell adagolni egy négyzetméterre. Ha Cererittel dolgozunk, akkor négyzetmétetenként 60—70 grammot kell bedolgozni a kijelölt területen. Ültetésére csak május végén vagy június elején kerülhet sor, ezért a sorközöket korai

fejes salátával vagy spenóttal hasznosíthatjuk.

A palántákat 50X40 cm-es kötésben ültetjük és alaposan beöntözzük. Ültetés előtt ajánlatos bekurtítani a palánták gyökereit és megnyirbálni a lombozatot, hogy a begyökeresndés idején kisebb legyen a párologtatás. Nem árt tudni, hogy a palántákat nem szabad kitenni az alacsony hőmérséklet hatásának (fokozatos edzés), mert a növények zöme magszárba indul. A növények akkor is magszárba mennek, ha túl korán ültetjük ki a palántákat vagy. túlzásba visszük a nitrogén adagolását. Ha az adagolt műtrágyákból hiányoznak némely nyomelemek — főleg a bór és a mangán —, akkor a gumók megrepedeznek, üregesek maradnak. Hosszan tartó szárazság után a gumókon hasonló tünetek észlelhetők. Hibás gumók fejlődnek továbbá akkor, ha tavasszal friss istállótrágyát adagolunk.

A zeller földjét rendszeresen kell porhanyítani, nem szabad elhanyagolni a locsolást és a

fejtrágyázást sem. Június végétől augusztusig kéthetenként fejtrágyázunk, mégpedig 1:8

A Prágai óriás (fehér) linszszabb tenyészidejű, bőven termő zellerfajta.

Fotó: bor

arányban hígított húgylével vagy Hortus, illetve a Sfinx kombinált műtrágya 3 százalékos töménységű oldatával.

Az öntözésről csupán annyit, hogy a zellert árasztásos módszerrel tanácsos öntözni, mert a hagyományos locsolást nem kedveli.

Ne feledjük: a levelek letördelésével csökkentjük a hozamot! Sokan szándékosan eltávolltják a levélzet egy hányadát, mondván, szebb lesz a gumó. Nincs igazuk. Inkább szemeljünk ki két-három növényt, s nyáron azokról szedjük a konyhára szükséges zöldet, hogy ne károsítsunk meg minden gumót.

Sokan panaszkodnak, hogy nem tudnak szép sima gumókat termelni. Pedig nem is olyan nehéz dolog, csupán elejét, kell venni az egyre erősbödö oldalgyökerek kifejlődésének. Nyáron kissé kitakarjuk a gumókat és éles késsel körülszurkáljuk a növény mellett a földet. Szeptemberben ismét elhúzzuk a növénytől a földet, és puha ruhával ledörzsöljük a gumók felső harmadáról a gyökereket, majd visszahúzzuk a földet. Ettől a gumók nem lesznek nagyobbak, csak simábbá, szebbé — a piacon kelendőbbé

^válnak. (kr)

IBan már rózsa tövis nélw kiil. De van ám, a régi mondás hiába állítja az ellenkezőiét. A MME SANCY DE PARABÉRE, az ÉVA TESCHENDORF, az ABASANTA, a TAUSENDSCHÖN és még ki tudja hány régi és új fajta, meg hibrid igenis tüske nélküli. Viszont kertészkedés, az még ma sincsen tövis — vagy ha ügy tetszik, felesleges bosszankodás, mérgelödés — nélkül.

Hét éven át azért bosszankodtam, mert nem volt kertem,

Hi...

Kertészkedünk,

bosszankodunk

1— Ha szólok, te is ugorjl

(Külföldi humor)

most meg azért, mert van. Az első évben nem győztem pótolni az előző tulajdonos mulasztásait, a másodikban öt hónapot vártam a villany bevezetésére. Tavaly előtt mutatóba is alig volt gyümölcs a fákon, a múlt őszön meg hatalmas lyukat vágtak a kerítésen, s mások szüretelték le az almafák legszebb gyümölcseit. Tavasszal mégis újult lelkesedéssel láttam munkához. Az első bosszúság márciusban ért: valakinek szemet szúrt a fóliasátram, hát öklömnyi kövekkel megdobálta, kilyuggatta az oldalát. Fél napig kerülgettem a szegény sátort a tüzes vasalóval, mire nehezen behegedtek a sebek.

És folytatódott a sor. Két heti szaladgálás után találtam egy ácsot, aki elvállalta, hogy bcdeszkázza a kerti lak padlásának homlokzatát. Persze kikötötte, hogy előbb szerezzem be hozzá az anyagot. Beszereztem, de akkor már nem volt szükségem a segítségére: fűrészelni meg szegeim magam is tudok.

Közben haladt az idő s az esőzések hatására virulni kezdtek a gyomok. Elérkezett az

ideje, hogy a kerítésen kívül is lekaszáljam a burjánzó gyomot. Az öreg sarló korán megúnta a munkát, de törött nyéllel is kénytelen volt tovább szolgálni, mert: hol lehet ma sarlót venni? De megbosszulta magát az öreg portéka, véresre törte a tenyeremet.

Két éven át öntözőkannával locsoltam a kertet. Locsoltam? Inkább csak „ijesztgettem“! Most végre elszántam magam, hogy kihasználom a kor vívmányát. Vettem egy villanymotoros szivattyút, aztán ismét a nyakamba vettem a várost. Három szakembernél jártam, mire az egyik kötélnek állt, hogy rákapcsolja a „herkentyűt“ a pumpás kutamra. Kijött, körülnézett, hümmögölt, elhadarta, hogy mi mindenre lesz szükség a beszereléshez, azután faképnél hagyott. „Ha minden meglesz, majd jelentkezzen“ mondta és elkarikázott. Három hétig kilincseltem, de nincsennél többet alig kaptam az úgynevezett szakboltokban. A különféle közcsavarokat, meg áttételeket még csak beszereztem nagy nehezen, de amikor ölnegyedes állószelepet, meg T-csövet (lehet, hogy szaknyelven másként hívják, de nekem így mondtákI kerestem, az elárusítók úgy néztek rám, mintha idegen égitestről pottyantam volna eléjük. Végül a kertészkedő ismerősök, barátok kisegítettek, de ezzel még nem ért véget a kálváriám. Mert közben — 6, én balga — ismét felkerestem a szerelőt s megkértem, legalább magyarázza meg, hogyan néznek ki és mire keltenék azok a bizonyos micsodák, amiknek a nevét is képtelen voltam első hallásra megjegyezni. Először elképedt, majd káromkodni kezdett, mert nem tudta felfogni; hogy valaki járatlan az ő szakmájában. Bennem is van még némi büszkeség, hát rácsaptam az utcaajtót: káromkodjon a ... Most másik szerelő után futkosok. Persze csak amikor ráérek, m&rt a munkaadómat nem nagyon érdeklik az én „piti“ magánügyeim, esténként meg rángathatom a kutat, hogy „kiizzadjam" a föld méhéből azt a harmincnegyven kanna vizet, aminek a kilocsolására futja az erőmből, az időmből, no meg az akaratomból.

A kereskedelemnek, meg a „szakembernek“ üzenem: korai a káröröm. Az apósom bátyja megígérte, hogy szombaton teljes felszereléssel érkezik. Az ő szavában még hiszekl

(dek)

Jk Isóhutár (Dolný Chotár) kis település a galántai járásban. Királyrévhez (Kráfov Brod) tartozik. Lakói mind szorgalmas emberek. Közülük eggyel, Alföldi Sándorral a minap ismerkedtem meg.

— Az Orföldi (Slovenské Pole) A'lami Gazdaságban dolgozom mint villanyszerelő —■: mondta a fiatalember. — A szabadidőmet pedig kertészkedéssel hasznosítom.

Megtudtam, hogy nyolcáras kertje van, amit igyekszik a lehető legésszerűbben kihasználni. Három és fél áron fólia alatt csemegepaprikát termel. A megkötött szerződés értelmében az idén hétszáz kiló paprika, egy tonna uborka és 350 kiló paradicsom kitermelésére, illetve értékesítésére vállalkozott. S hogy^ a fóliasátrak közötti területet is hasznosítsa, az idén dinnyét is fog termelni.

— Sok munkát ad a kert, kistraktort meg egyszerűen lehetetlen beszerezni — nehezményezte a kertészkedő. — Bundor Arpád barátommal ad:

dig okoskodtunk, míg megöl- dig egy régi 250-es motorkerék- ben és gyorsabban megy ti dottuk a problémát. Csináltunk pár motorjának felhasználásé- munka.

házilag egy kistraktort,mégpe- val. Most már sokkal könnyeb(krajcsovicsj

<*•!♦❖❖❖♦> *2* ♦> *!♦*>*> »I* *5» «8» ❖❖•I* ❖❖❖»>❖*> ❖ ♦> ♦>*>♦><► *2* ❖❖❖ *5» *2* -5* ❖❖ ❖ ❖❖ ❖❖ ❖ ❖❖ 4* <•*><* ♦

Beszélgetés a netríatenvésztésről

1

Az óriás margitvirág (népiesen margaréta) egyike a legkedveltebb és leghálásabb vágott virágoknak. Általában évelő ágyakba ültetik; nedvesebb, üde talajt kíván, szárazabb helyeken rendszeresen locsolni kell. Egy egy gazdagon virágzó bokor a haszonkertnek is üde színfoltja lehet.

Foto: —dek

Olvastam, meg hallottam is már valamit a nutriáról, de életemben először Kollár Tibor kisállattenyésztőnél láttam élő nutriát. Sokan — tévesen — hódpatkánynak nevezik, összetévesztve a nutriát (Mvocastor coypus) a hatalmas északi rágcsálóval, á folyami hódpatkánnyal (Castor fiber).

— A nutria Nyugat Amerikából származó vízirágcsáló — tájékoztatott a tenyésztő. — Az utóbbi időben Európában is kezd elterjedni, igaz csuk a farmokon. Néhány évvel ezelőtt hazánkban többen is foglalkoztak a -tenyésztésével, de a kedvezőtlen gerezna-árak elvették az emberek kedvét. Szlovákiában már csak kevesen tenyésztjük ezt az értékes prémet adó növényevőt. Persze nem csupán a prémje végett értékes, a húsa is fogyasztható. Pörköltnek, kolbásznak elkészítve igen finom, de kirántva is fogyasztható.

A kifejlett nutria teste zömök, feje vaskos, testének hossza a 45 cm-t is eléri. A farka 30—35 cm hosszú, pikkelyes, ritkásan szőrözött. Nagy metszőfogai a hódéra emlékeztetnek, a nutria a jeget is feltöri, a betont is kikezdi velük. Ezért csupán téglából készült, cementtel vakolt ólban tartható. A nutriák igen harciasak, a nőstények néha a bakot is megfojtják, ha ő a gyengébb. Több különlegességet is megfigyelhetünk rajta. Például: a földön tnayázik, de a hátsó lábain úszóhártyát találunk. Vagy: azok közé a különleges emlősök közé tartozik, melyeknél a csecsbinibók a háton helyezkednek el. Ebből következik, hogy a has prémje az értékesebb.

— A nutria a szabadban kizárólag növényekkel táplálkozik — említette Kollár Tibor —, s elsősorban olyan helyeken tanyázik, ahol sok a vízinövény. Házi tenyésztésben némi szemest (árpa, zab, kukorica) is kell neki adni, hogy korábban elérje a vágóérettséget. Jól hasznosítja a kerti és a konyhai zöldséghulladékot, a sárgarépát, káposztát stb. Sok vizet igényel, ivóvizét naponta cserélni kell, mert a vízbe ürít. Tisztántartásuk egyébként is sok munkát igényel, naponta

kétszer is ki kell takarítani К szállásukat.

— Más tekintetben is igét nyes?

— Ezt nem mondanám. Min* dent elfogyaszt, amit eléje teszünk, jól tűri a hideget, és a pároztatással sincsen különösebb gond, hiszen egymás között párosodnak. A nőstény évente kétszer ellik. A vemhes-i ség általában 130 napig tart, utána almonkénti átlagban öt fióka jön a világra. Az értékesítéshez szükséges hatkilós tömeg eléréséhez ártlagosan hat hónapra van szükség. A tavaszi alomból származó állatok általában gyorsabban növekednek.

— Érdemes nutriával foglalkozni?

— Én azt mondom, igen. Igaz, hogy az első évben sok a kiadás, de a második évben már csupán a takarmányalap megteremtéséről kell gondoskodni.

Lehet, hogy többen vállalkoznának rá, ha végre az értékesítési gondok is megoldódnának.

Pénzes István

> »I« »2» *i* »J» *2* »2* »2* »2* «2* *♦* *** *•* *2* »** *2* *2* »2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* О »2* »2* *»* *2* -2* *** *2* *2* *2* *2* *2* *** O í* *5* f5* *2* *2* *♦* *2* ’** '•* «2* *** Ф4