Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-21 / 25. szám

4 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. június 21. Ha valaki a hidaskürti (Mostová) Vörös Csillag Efsz-be látogat — szo­ciális helyiségről, gazdasági udvarról, műhelyről, a szárítóberendezés kör­nyékéről essék is szó — jól eső érzés fogja el. Nem véletlenül. Ugyanis a gazdaság minden munkahelye arról árulkodik, hogy itt a dolgozók, a vezetők nagy gondot fordítanak a munkakörnyezet szüntelen javítására, szépítésére. De szóljon erről Klaőan Michal munkabiztonsági technikus. : A szövetkezet vezetőségének egyáltalán nem mindegy, hogy a dol­gozó milyen környezetben tölti nap­jait, végzi munkáját. A munkakörnye­zet nagy hatással van az emberre. Szövetkezetünk ennek tudatéban az elmúlt évtizedekben alakult át, több építkezés megvalósításával. A beru­házások két célt szolgáltak: egyrészt a termelés bővítését, korszerűsítését, másrészt a munkakörnyezet javítását. Nem mindegy, hogy tagságunk milyen érzésekkel távozik munkahelyéről. Valamennyi létesítmény, gép és esz­köz az embernek, az értékek létre­hozójának kulturáltabb munkakörül­ményeit biztosítja. Azonban a szövet­kezet irányítóinak az a véleménye, hogy a szövetkezeti tagságról való gondoskodás nem csupán a munka­­körülmények javításából áll, hanem abból is, hogy a korszerű létesítmé­nyek gazdaságosan ki legyenek hasz­nálva. Ennek érdekében növelik a dolgozók szakmai-politikai képzettsé­gét és nem utolsósorban gondoskod­nak az emberek egészségéről is. Nem vitás, ma már a földművelés, állattartás tudományos módszerekkel, nagy teljesítményű gépekkel és gépi eszközökkel történik. A traktorok ráznak, a gépek balesetet okozhat­nak,a vegyszerek veszélyesek, egyes betegségek állatról az emberre is át­terjedhetnek. Azt is figyelembe kell venni, hogy talán a mezőgazdaságban dolgozik a legtöbb idős, vagy szak­­képesítés nélküli ember. Az ember egészségére, életére megkülönbözte­tett figyelmet kell fordítani. Elég egy óvatlan pillanat, a munkavédelmi sza­bályok figyelmen kívüli hagyása, a szabályok megsértése, stb. s baj ke­letkezhet. Az sem vigasztaló, hogy ma a me­zőgazdaságban kevesebb ember veszti életét baleset következtében, mint a korábbi időszakokban, hisz egyetlen ember halála is megdöbbentő, ha meggondoljuk, hogy elkerülhető lett volna. Ez nem indokolható, nem ma­gyarázható azzal, hogy gép váltotta fel a kézi munkát, hogy a vegyszerek használata elterjedt, vagy egyéb ve­szélyforrások keletkeztek. Amilyen mértékben nőttek és nőnek a veszély­A ki húsz évvel ezelőtt utoljára látta Lévát (Levice), bejárta környékét, ma, ha újra visszatérne a réglátott helyekre, minden bizonnyal alig ismerne rá a hajdani kis szürke városkára, szűk macskaköves utcái­val, földhöz lapuló házaival. Talán csak a tájak, dombok, erdők, folyók emlékeztetnének vissza jelenlegi, tel­jesen megváltozott arculatú városra, környékére, a járás falvaira. Ha az utóbbi évtizedben végbemenő gyorsütemű fejlődésnek, iparosítás­nak, építkezésnek, a lakosság kultu­rált, magas életszínvonalat biztosító létesítményeknek nyomával, úgyszól­ván hazánk minden egyes zugában találkozhatunk, annál nagyobb hatá­sát tapasztalhatjuk a gyökeres válto­zásoknak, Szlovákia legnagyobb járá­­rában, a lévaibah. A felszabadulás előtti időszakban a Járás lakosságának túlnyomó része mezőgazdaságból élt. A jelentéktelen kis üzemekben még 1949-ben csupán hatszázötven ember talált megélhe­tési lehetőséget. Szinte hihetetlen, hogy azóta milyen óriási fordulat állott be a lakosság foglalkoztatásá­ban. Ma a járásszerte rohamosan épülő ipar — csupán a legjelentő­­sebebket említve, például a tlmačei Energetikai Gépipar, a lévai Pamut­gyár, a pukanec! Smrečina, az Ipoly­sági (Sahy) fonógyár, vagy a Stroj­­stav, a tupái Kőolajvezeték, a lévai Milex, Baromfiüzem, Malátagyár, pék­ség — több mint tizennégyezer em­bernek nyújtanak kereseti lehetősé­get. Tehát ma a járás iparában úgy­szólván ugyanannyi ember dolgozik, mint a járás huszonhét földműves­­szövetkezetében. Habár a járás mezőgazdasági Jel­lege továbbra is domináló, a terme­lés szerkezete gyökeresen megválto­zott. A kis gazdaságok összpontosítá­sával nagyüzemek jöttek létre. Ta­valy a mezőgazdasági nyerstermelés meghaladta az egy milliárd hatszáz millió koronát. források, ugyanolyan vagy még na­gyobb mértékben kell javítanunk a balesetmegelőző tevékenységet is. Ez pénzbe kerül, de kevesebbe, mint egy halálos baleset anyagi következmé­nye, nem is szólva az emberi életről, ennek értéke pótolhatatlan. Az esetek többségében — tapaszta­latom szerint, hisz négy évvel ezelőtt a rendőrségnél dolgoztam — nem is kerül sok pénzbe a balesetelhárítás. Egy kis körültekintés, egy kis figye­lem és megelőzhető a baj. Am nagy­mértékben éppen ez hiányzik. Fél délelőtt sem kell hozzá és máris több szabálytalnaság kerül feljegyzésre. Csak a legegyszerűbbekről néhány szót: egy traktoros szénával megra­kott pótkocsit vontat. A pótkocsi raj kománya erősen féloldalra billen és éppen ennek tetején ülnek a rakodás­nál dolgozó munkások. Képzeljük csak el, hogy felborulás esetén a fenn ülő emberek közül melyik me­nekül meg a bajtól? Vagy egy másik példa: a traktoros lejtős dűlőn ka­szál. Látszólag minden rendben van. A munkavédelmi felügyelő azonban meglátja, hogy az erőgépen csavar­kulcsok, egyéb szerszámok vannak, melyek a gép rázkódásától a pedálok alá csúszhatnak. Mit csinál a trakto­ros ha hirtelen meg kell állnia? Szándékosan szóltam a legegysze­rűbb, de éppen ezért a leginkább le­becsült veszélyforrásokról. Ezért ma­guk a dolgozók is vegyék komolyab­ban a balesetmegelőzés kérdéseit. Ne legyen számukra formális a baleset­­védelmi oktatás, mint azt sok esetben tapasztalhatjuk. Használják a védőbe­rendezéseket, ruhákat még akkor is, ha néha az egy kis kellemetlenséggel is jár. Ha az előírásoknak megfele­lően járt volna el az a fiatalember, aki 1976-ban szövetkezetünkben mun­kavégzés közben baleset áldozata lett, akkor ez nem következett volna be. Ez arra figyelmeztetett, hogy a dolgozók szigorúan tartsák be az elő­írt szabályokat, mert azok nem vélet­lenül íródtak, és ha valahol szabály­­sértést veszünk észre, a dolgozót fe­lelősségre vonjuk. A szigorú intézke­dések következtében a balesetek szá­ma csökkent: míg 1977-ben ötvenhat kisebb baleset fordult elő, 1978-ban a felére csökkent. Azt is még kell mondani, hogy legtöbb baleset az állattenyésztésben fordul elő. Termé­szetesen bármilyen balesetről legyen is szó, azonnal kivizsgáljuk és meg­tesszük a szükséges intézkedéseket. A baleset elkerülése érdekében a dol­gozóknak rendszeres előadásokat tar­tunk, melyek konkrét munkára, a munka helyes végzésére irányulnak. Hasonló intézkedésekre került sor a tűzkármegelőzés érdekében is. Itt van a takarmánybegyűjtés ideje, majd a gabonabetakarítás következik. A széna készítésnél — kazalozásnál, a szárításnál, a raktározásnál stb. fennáll az öngyulladás veszélye. Azok a dolgozók, akik ezeket a munkákat végzik, iskolázáson vettek részt. A kazalozásnál, lucernaliszt készítésé­nél nyilvántartási naplót vezetünk. A dolgozó beírja a nevét, a napot, a hőmérséklet ellenőrzésének idejét és a hőmérsékletet. Szükség esetén üzembe helyezi a ventillátort. A két szárítóban szintén fontos a munka­­fegyelem és az állandó ellenőrzés. Alapkövetelmény, hogy a frissen gyár­tott lucernalisztet két-három órán ke­resztül külön tároljuk, állandó hő­mérséklet-ellenőrzés mellett. Igen fontos az is, hogy a zsákok közötti hatvan centiméteres előírt távolságot betartsák, hogy két palettánál többet ne rakjanak egymás fölé. Továbbá a tűzkármegelőzés érdekében a fapa­­letteket kenderből készült palettekkel cseréltük fel, mert az utóbbi kevésbé gyulladékony. A kiadott utasításokat mindenkinek szigorúan be kell tar­tani. Az elmondottakból az is kiderül, hogy milyen fontos az ellenőrzés a termelés minden szakaszán. Ezt szö­vetkezetünkben a szövetkezeti tör­vény és az alapszabályzat értelmében az ellenőrzős bizottság tagjai végzik. Tevékenységük minden területre ki­terjed. Az ellenőrző bizottságok tagjai te­vékenységük jelentős részét a mun­karend, valamint az egyéb jogszabá­lyok betartásának az ellenőrzésére fordítják. Gondoskodnak a szövetke­zeti vagyon védelméről. Rendszeresen figyelemmel kísérik a munkafegyelem betartását. A legszembetűnőbb hiá­nyosságok az állattenyésztés szaka­szán mutatkoztak az elmúlt időszak­ban, de ezen a téren is javulás ész­lelhető. A takarmányalappal való gaz­dálkodást is figyelemmel kísérik mind a tömeg-, mind az abraktakar­mánynál. Az erőtakarmányok felhasz­nálása a kiadott normákon belül van. Azokat, akik pazarolják e drága ta­karmányt, felelősségre vonják, más beosztásba helyezik. Az ellenőrző bizottság rendszeresen ülésezik és számos ellenőrzést hajt végre a növénytermesztés, a gépesí­tés, az állattenyésztés és a pénzügyi gazdálkodás terén. Tagjai igyekeznek minél jobban megfelelni megbízatá­suknak. Észrevételeiket nyomban tol­mácsolják a szövetkezet vezetőségé­nek, mely a feltárt hibákat azonnal orvosolja. Mind a tagság, mind a já­rási szervek elégedettek nemcsak az ellenőrző bizottság n munkájával, ha­nem a balesetvédelem és tűzkármeg­előzés terén kifejtett tevékenységgel is. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Vörös Csillag Efsz a múlt évben végzett munkáért — a járási méretben meghirdetett verseny­ben — a második helyezést érte el. Minden bizonnyal az idén is minden tőlük telhetőt megtesznek a szocia­lista vagyon és az ember védelme érdekében. NAGY TERÉZ v I 4 I v > s I i I s I s I s * I s I N I s I N I s I s I s I V I s I s I s 1 V I s b > 1 i s I V I s I s I s I s I s Társadalmi összefogással A Szövetkezeti Földművesek Szö­vetsége Humennéi Járási Bizottsá­ga június 3-án tartotta meg plená­ris ülését a Porubkai Helyi Nem­zeti Bizottság művelődési otthoná­ban. A résztvevők között jelen volt Dr. Michal Roháč, a járási pártbizottság vezető titkára, Dr. J. Novák, a járási nemzeti bizott­ság elnöke, J. Pristaš mérnök, a jmi igazgatója, valamint a micha­­lovcei járásból M. Gida mérnök, a SZFSZ Szlovákiai Bizottságának tagja. A plenáris ülésre összehívott szövetkezeti elnökök, agronómu­­sok és közgazdászok figyelemmel hallgatták végig a járás politikai, gazdasági és társadalmi szervei képviselőinek beszámolóit, és irá­nyító szavait. Jozef Mile, a SZFSZ járási bi­zottságának titkára bíráló, de tár­gyilagos előadásában tájékoztatta a résztvevőket a CSKP KB 13. ülé­se és az ezt követő ülése, vala­mint a kerületi és járási pártszer­vek ülése határozatainak megva­lósításáról. A jelenlevők áttekin­tést nyertek a járás legjobb mező­­gazdasági üzemeiről, de arról is, hogy mi az oka annak, hogy szám­talan szövetkezet több tízezer ko­ronát veszít a gyenge minőségű, szennyezett tej eladása miatt. Fény derült arra is, hogy a Ka­menica nad Cirochou-i szövetkezet miért helyezkedik el a szocialista versenyben mindig a legjobbak soraiban, s hogy miért érnek el gyengébb eredményeket más ha­sonló feltételek között gazdálkodó szövetkezetek. Pristaš mérnök beszámolója is rámutat azon gazdaságokra és ve­zetőkre, akik a politikai és gazda­sági szervek által nyújtott segít­ség ellenére sem képesek megbir­kózni az irányítási és szervezési feladatokkal, ami természetesen a termelésben elért eredményekben is megmutatkozik. Nem csoda, ha az ilyen gazdaságok munkaerő­­hiánnyal küzködnek, és a fiatal munkaerők — főleg az állatte­nyésztésben dolgozók — inkább hátat fordítanak a hátul kullogó gazdaságoknak. A mezőgazdasági dolgozókra háruló legfontosabb feladatokat jellemezve a beszámoló rámuta­tott arra, hogy nagyobb gondot kell fordítani a burgonya termesz­tésére, a tej minőségének a javí­tására, de főleg a szarvasmarha- és a juhtenyésztés fejlesztésére, A plenáris ülés elsősorban mind­azon politikai-szervezési intézke­dések ismertetésére irányult, me­lyeket a járási mezőgazdasági igazgatóság, a SZFSZ járási bizott­sága, a Nemzeti Front járási bi­zottsága és a pártszervek irányí­tásával dolgoztak ki, a „zöldara­tás“, vagyis a takarmányok időbe­ni és Veszteségmentes begyűjtése érdekében. Az intézkedések arra utalnak, hogy a kelet-szlovákiai kerület e kiemelkedő jelentőségű járásának vezetői semmit sem hagytak a véletlenre. Joggal mond­hatjuk, hogy az az elsőbbség, ame­lyet a humennéi járás a Szervező tevékenységben elért, mindenek­előtt a vezető funkcionáriusok el­kötelezett hozzáállásának a kö­vetkezménye. Kezdeményezésükre a járás valamennyi mezőgazdasági üzemében június hatodikén érte­kezleteket tartottak — az üzemi pártszervezetek, az efsz-ek elnök­sége, a helyi nemzeti bizottságok, a Nemzeti Front helyi szervezetei, a védnökségi vállalatok és üze­mek, valamint a felsőbb párt-, gazdasági és társadalmi szervek képviselőinek részvételével, <—! hogy közösen megtárgyalják a szálastakarmányok begyűjtésének megszervezését, melyet legkésőbb tizennyolc napon belül be kell fejezni. Az intézkedések az összes lakosság mozgósítására irányul­nak az igényes feladatok mara­déktalan végrehajtása érdekébeni Michal Roháč felszólalásában a CSKP KB 15. ülésének határozatá­val foglalkozott, s rámutatott, mi­képpen szükséges az ideológiai- és a politikai nevelő munka fej­lesztésének szükségességére. Az ideológiai-nevelő tevékenységet a mindennapi agitációs és propagá­­ciós munkában látja, amelynek eredménye a szövetkezeti dolgo­zók jó hozzáállásában tükröződ­jön vissza, főleg a tervfeladatok teljesítésében. Hangoztatta, hogy „aki irányítani akar, annak első­sorban nevelni kell, aki a munkát szervezi, annak meggyőzni, meg­nyerni kell az embereket. A jő eredményeket pedig népszerűsíte­ni szükséges, mert tulajdonképpen ebben rejlik a politikai nevelés lényege". E szavak tudatában, a részlete­sen szétbontott politikai-szervezési intézkedések ismeretében, vala­mint a társadalmi összefogás ere­jével minden bizonnyal sikerül a járás valamennyi gazdaságában a „zöldaratást“ teljes sikerrel végre­hajtani. JUDr. Michal Durdiak A járás, de főleg a székhelyének gyorsütemű fejlődéséhez az iparosítás mellett talán a legnagyobb mérték­ben a fantasztikus ütemben előreha­ladó lakásépítés járult hozzá. Asza­­náció során egész utcasorok tűntek el — pontosan három és félezer la­kás lebontására került sor, — s he­lyükbe korszerű, gyepekkel, s virág­ágyakkal övezett lakótelepek tornyo­sulnak. Csak kevés város dicsekedhet azzal, hogy lakóinak mintegy hetven százaléka új lakásokban él. A lévai járás még másban is felül­múlja Szlovákia többi járását: Még­pedig az óvodák építésében. Járási átlagban az óvodáskorú gyermekek­nek mintegy 87,5 százaléka óvodába járhat. A községekben a helyzet még kedvezőbb. Itt átlagban a gyermekek 97 százaléka számára óvodai férőhe­lyet biztosítottak. A fejlődés nyoma a művelődés, a kultúra terén is szembetűnő. A járás területén 153 művelődési ház, három üzemi és őt szövetkezeti klub talál­ható, s összesen 350 különböző mű­fajú népi együttes tevékenykedik. Léva és környékének vonzerejét, turistaforgalmát növeli a közelében levő Margita—Ilona termálfürdő is, amely a nyári idényben ötezer em­bert képes befogadni. A fürdő kiépí­tésének és felszerelésének magas színvonaláról legjobban tanúskodik az a tény, hogy tavaly a Szlovákiai fürdők versenyében az első helyet nyerte el. A számtalan pozitív jelenség mel­lett persze árnyoldalak is akadnak, melyek a járás vezetőinek nem kis gondot okoznak, s ezeket nem is titkolják. Közülük talán a legkomo­lyabb nehézséget a vízvezeték háló­zatának építése okozza, amelyben Nyugat-Szlovákia viszonylatában ta­lán a legrosszabbul állnak. A nyilvá­nos vízvezeték hálózat csupán a la­kosság negyvenkét százalékénak biz­tosítja vízszükségletét. Habár történ­tek bizonyos intézkedések a helyzet javítása érdekében, nagyobb arányú változás csak a következő ötéves tervidőszakban várható. A második komolyabb probléma az egyéni épít­kezések ütemének lelassulásában ta­pasztalható. E tekintetben a tervet tavaly csupán hetven százalékra tel­jesítették. Ennek egyik okát a túl­telítettségben látják, vagyis egyes községekben kevés a kérvényező. A másik, sokkal komolyabb nehézség abból adódik, hogy az új építkezési törvény életbelépésével, — amelyre a nemzeti bizottságok nem voltak kel­lőképpen felkészülve — bonyolítja az ügyintézést, ami sokszor elkedvetle­níti az építkezni szándékozókat. Mindent összevetve a járásban vég­bement rohamos fejlődés, a városok, községek arculatának gyökeres válto­zása vitathatatlan. Ebben pedig döntő szerepe van annak, a nagyarányú tár­sadalmi összefogásnak, melyet a járás lakosság aa Nemzeti Front választási programjának megvalósításában tanú­sított. A járás vezetői a közelmúltban az újságírókkal folytatott beszélgetések során részletes áttekintést nyújtottak mindazokról az eredményekről, me­lyeket a választási program megvaló­sításában, főleg a beruházási „Z“­­akcíók keretében értek el, s melyek végsősoron a lakosság életkörülmé­nyeinek jelentős fordulatát eredmé­nyezték. A választási programban kiemelke­dő helyen szerepel az iskola előtti létesítmények, egészségügyi közpon­tok, művelődési házak, és a vízveze­ték hálózat építése, valamint a szol­gáltatások bővítése. Az eltelt négy év alatt a „Z“ akcióban tervezett 197 lé­tesítmény közül 169 építkezést fejez­tek be. A létrehozott mű értéke meg­közelíti a százötvenmillió koronát. A „Z“ akcióju építkezésekben a legjobb eredményeket érték el a városok kö­zül Léva, Ipolyság és Zseliz (Želie-rovee, Ipeľský Sokolec és Veľký Dúr, ménd (Demandice), Dolný Piai, Sá­­rovce, Ipeľský Sokoloc és Veľký Dúr. Hogy milyen gyors ütemben halad­tak a társadalmi összefogással létre­jött építkezések, arról legjobban ta­núskodik az a tény, hogy csak tavaly huszonnyolc épületet adtak át ren­deltetésének. Ezeken aaz építkezése­ken a lakosság 224 ezer órát dolgo­zott le társadalmi munkában. Ebben az évjmn még magasabbra emelték a mércét, s harminchárom létesítményt adnak át a lakosság rendelkezésére. Köztük több nagyará­nyú beruházás is szerepel. Így pél­dául három óvoda, három művelődési otthon, két sportpálya, egy szabadtéri színpad, egy szolgáltatási központ. A lakosság felajánlotta, hogy ezeken az építkezéseken hazánk felszabadulásá­nak 35. évfordulója tiszteletére több mint 324 ezer órát dolgoz le. A járás üzemei, vállalatai és földművesszö­vetkezeti pedig arra kötelezték ma­gukat, hogy ötmillió korona értékű gépi munkával járulnak hozzá az építkezések mielőbbi befejezéséhez. Említést érdemel, hogy a járásban egyre több azoknak az üzemeknek és vállalatoknak a száma, melyek anyagi hozzájárulással is támogatják az építkezések megvalósítását. Viszont szóvá kell tenni azt is, hogy a járás szövetkezetei nem tanúsítanak kellő aktivitást a választási program meg­valósításában. Csak jelentéktelen mér­tékben járulnak hozzá mindazon lé­tesítmények megvalósításához, amely­nek maguk is élvezői. A választási program megvalósítá­sa keretében a nemzeti bizottságok fokozott figyelmet fordítanak a tö­megpolitikai munkára is. A képvise­lők részvétele a plenáris üléseken jelentősen javult, s észlelhető fordu­lat állt be az egyes bizottságok szer­vező és ellenőrző tevékenységében is. Sajnos, az eddigi tapasztalatok arra utalnak, hogy a nemzeti bizottságok plenáris üléseiről gyakran hiányoznak az efsz-ek képviselői, főleg azokban a községekben, ahol az efsz-ek egye­sítésével megszűnt a gazdaság szék­helye. Holott a közös érdek megkí­vánja, hogy a szövetkezetek képvise­lői is aktívan vegyenek részt az össz­társadalmi érdekű, a lakosság igé­nyeit szolgáló ügyek intézésében. A politikai-nevelő munka terén a nemzeti bizottságok arra törekednek, hogy a polgári ügyek bizottságai köz­vetlen kapcsolatot teremtsenek a la­kossággal, s képviseljék érdeküket. Hogy köztudatba vigyék a társadalmi munka fontosságát, s a létrehozott értékek védelmének jelentőségét. A politikai-nevelő munka elmélyítése érdekében számtalan összejövetelt, beszélgetést szerveznek a járás lakói­val, főleg a fiatalokkal. Hogy eddigi tevékenységük valóban éltető talajra talált, hogy a járás la­kói igyekeznek gyarapítani, jobbá tenni életkörülményeiket, arról tanús­kodnak az idei felajánlások is, me­lyek értéke járási méretben megha­ladja a 182 millió koronát. Klamarcsik Mária, mérnök Terebetvesedd virus, fejlődő jiris

Next

/
Thumbnails
Contents