Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-14 / 24. szám

1980. JÚNIUS 14. íje 24. szám. з|с ' XXXI. évfolyam з|с Ага 1,— Kés A kezdeményezés élvonalában A sumerjai (Samurm| Kék Duna Efsz-ben jól megszervezték a lucerna betakarítását. Felvételünkön Bartal János traktorost örökítettük meg, aki 2TR—380-as gépével naponta tizenhárom­tizenöt hektáron kaszálta le a szénának szánt, kövér lucernát. Kádek Gábor felvétele. A lucerna tartósításának egyik bevált módszere a szenázsolás. Fotó: blm— A SZLOVÁK NEMZETI FRONT KB ELNÖKSÉGÉNEK FELHÍVÁSA Gyorsan és jó minőségben takarítsák be a tömegtakarmányt! A jelenlegi időszakban mezőgazdasági dolgozóink az egyik legfontosabb munkát végzik, a tömegtakarmányo­kat takarítják be. Mezőgazdaságunk feladatainak telje­sítése, különösen az élelmiszertermelés terén való önel­látás biztosítása szempontjából rendkívüli jelentőségű, hogy ezt a munkát idejében és sikeresen elvégezzék. A ftífélék, valamint az egyéves és az évelő takarmányok Szlovákia mezőgazdasági földterületének felét foglalják el, s ebből mintegy 150 000 hektár termése nem takarít­ható be gépekkel. E területek termésének hasznosítása mindenki érdeke. A tömegtakarmányok begyűjtése ezért a jelenlegi időszak fontos politikai feladata. Jelentősé­gére a CSKP KB 13. és az SZLKP 1979. márciusi ülése is rámutatott. A Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának El­nöksége ezért felhívással fordul a Nemzeti Front min­den szervéhez és szervezetéhez, hogy a területi párt­szervek és szervezetek vezetésével a nemzeti bizottsá­gokkal, a mezőgazdasági, az erdőgazdasági, a vízgazdál­kodási és más vállalatokkal és szervezetekkel együtt­működve fejtsenek ki széles körű politikai tömegmon­­kát, agítációs, propaganda- és politikai-szervező munkát, mozgósítsák tagságukat és a többi embert e fontos tár­sadalmi feladat teljesítésére. Az elnökség javasolta, hogy erre a célra használják fel a hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tiszteletére kibontakoztatott munkaakti­vitást és kezdeményezést. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy megszervezzék a társadalmi munkát, a széna begyűjtését, a félreeső és gépekkel nem elérhető helyekről azzal a céllal, hogy minél több széna kerüljön a mezőgazdasági vállala­­tokba. Szükséges, hogy a Szlovák Nemzeti Front szervezetei az irányító gazdasági szerveknél, a mezőgazdasági vál­lalatoknál és szolgáltatóüzemekben dolgozó tisztségvise­lőiket és tagjaikat a tömegtakarmányok betakarításával összefüggő feladatok teljesítésére ösztönözzék. E kezdeményezés fellendítéséhez céltudatos és haté­kony hozzáállást kell tanúsítani, ezért szükséges, hogy a Szlovák Nemzeti Front szervei és szervezetei politikai nevelő, agítációs és propagandamunkájukon, valamint politikai tömegmunkájukon kívül megteremtsék a kellő szervezési fpltételeket ahhoz, hogy a pártszervek és szervezetek vezetésével a nemzeti bizottságokkal és a mezőgazdasági vállalatokkal együttműködve biztosítsák az egységes eljárást annak megszervezésében, hogy tag­jaik részt vegyenek e fontos társadalmi feladat teljesí­tésében. A Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának El­nöksége elvárja, hogy a Nemzeti Front szervei és szer­vezetei saját intézkedéseket tegyenek, és konkrét tettek­kel mozdítsák elő e jelentős politikai és népgazdasági feledet valóra váltását. Az elnökség kifejezi azt a meggyőződését, hogy a kezdeményezés és az aktivitás széles körű visszhangra és támogatásra talál az említett szervek és szervezetek minden tagjánál, és oszthatatlan része lesz annak az országos mozgalomnak, amely а XV. pártkongresszus programjának megvalósítását tűzte ki célul. A Szlovák Nemzeti Front KB Elnöksége TavaszBtt kérdőjelekkel Egy hónapja ünnepelte fennállá­sának negyedszázados jubileumát az európai szocialista országok vé­delmi szervezete, a Varsói Szerző­dés. Az enyhülés előző Időszaká­hoz képest feszültebb nemzetközi légkörben mérlegelte a szervezet tevékenységét a Politikai Tanács­kozó Testület. Az élet, a minden­napi gyakorlat igazolta, hogy a Varsói Szerződés 25 éven át az európai béke fennmaradásának fontos tényezője volt, működését, céljait, törekvéseit tekintve a jö­vőben is az marad. A tagállamok nyilatkozata méltán szögezte le azt a világközvéleményben már régen elismert igazságot, hogy „a Varsói Szerződés tagállamai mindig a bé­kéért, az enyhülésért és a nemzet­közi együttműködésért vívott harc élvonalában haladtak és haladnak, az államközi kapcsolatok bármely területéről is legyen szó. Ebben jut kifejezésre mélyen népi, az embe­riség létérdekeinek megfelelő kül­politikájuk szocialista természete“. Megszokott valami, hogy a szo­cialista közösség életében előfor­duló események, évfordulók nem jelentenek csupán alkalmi szokást ünnepi találkozók, összejövetelek rendezésére, hanem fórumul szol­gálnak a már régebben kitűzött nemes célok, vagy az élet által újonnan felvetett problémák, sür­gős teendők újszerű megközelíté­sének szorgalmazására. A védelmi közösség tagjainak varsói jubileu­mi találkozóját egy párizsi össze­jövetel előzte meg. Ezen Európa kommunistáinak küldöttei minden idők legégetőbb kérdésének meg­oldásával — a béke és a biztonság megteremtésével foglalkoztak. Ke­resték a célhoz vezető legjárha­tóbb utakat, s mint a békemozgal­­mak történetében nemegyszer, most is a békeszerető emberiség, a különböző világnézetű, meggyő­ződésű személyek, társadalmi cso­portok, szervezetek világméretű mozgósításában, békés célú össze­fogásában látják ennek legjobb módját. Röviden: le kell fogni az atom- és rakétaháborús gyújtoga­­tók kezét, s ez csak az egyetemes emberiség összefogásával érhető el. A kommunisták értekezlete fel­hívásában, a Varsói Szerződés Po­litikai Tanácskozó Testületé nyilat­kozatában kifejtette, hogy az em­beriség legfőbb kincse a békés élet, s ily módon az élethez való jog. Ezt, ennek érvényesítését kell biztosítani egyesült erővel, s min­den ilyen irányú kezdeményezés élvonalában a szocialista országok haladnak. Ugyanakkor a szocialista világ nem akármilyen békét akar. Az emberiségnek semmiképpen sem lehet eszménye a „pax americana“, a washingtoni elképzelések szerint kikényszerített és a népekre rá­oktrojált „béke“, melynek alapja a „félelem egyensúlya“. A szocia­lista közösség békekezdeményező javaslatai szinte kivétel nélkül tar­talmazzák a bizalomerősítő intéz­kedések fogalmát, melyet annak idején a helsinki Európa-értekezlet záróokmánya is rögzített. Csakis bizalomerősítő lépések vezetnek a béke és biztonság, az együttműkö­dés világának megteremtéséhez. A párizsi felhívás és a varsói nyilatkozat kezdeményező gondo­latait a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország részéről gyakorlati lépések követték. A Tito elnök te­metése alkalmából megvalósult kétoldalú tárgyalásokon, majd az osztrák államszerződés 25. évfor­dulójának ünnepségei keretében lehetővé vált megbeszéléseken megtörténtek az első lépések a bizalomerősltés irányában, hogy felengedjenek a Washington éles szovjetellenes irányzata, politikai S kaiandorkodása következtében be­fagyott vagy megdermedt kelet­­nyugati kapcsolatok. A szocialista közösség vallja, s a józanabb nyu­gati politikai körök is ráeszmélnek arra, hogy csakis ez a járható út. Bizonyítja ezt Gíscard d’Estaing francia köztársasági elnök lengyel­­országi willanówi találkozója Leo­­nyid Brezsnyevvel, s ez jégtörés­nek, politikai tavasz kezdetének is tekinthető a kelet—nyugati kap­csolatokban. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya sem zárkó­zott el a párbeszéd folytatásától, amit az is bizonyít, hogy Schmiďt kancellár Genscher külügyminisz­ter kíséretében a közeljövőben Moszkvába látogat. Nem idealizál­juk a helyzetet, nagy nézeteltéré­sek mutatkoznak a szocialista kö­zösség országainak és még a józa­nabb nyugati politikai köröknek az álláspontjában is. Az amerikai pro­pagandának rendszeresen fokozott ráhatása és az Afganisztánnal kap­csolatos mesterséges kérdés célza­­tos elferdítése nagyon befolyásolta a nyugati világot. A megértés út­jának egyengetése azonban lehet­séges és szükséges is. A francia elnök és Brezsnyev elvtárs talál­kozója nyomán ezt mindinkább új­ra felismerik a nyugati világban, annál is inkább, mert a washing­toni politika szekerének kritikálat­­lan tolása megbosszúlja magát, s negatív hatásait már érzik az Egyesült Államok szövetségesei. A dacoskodással, elzárkózással, a bojkottok politikájával szemben sokkal elfogadhatóbb és járhatóbb utat mutat például a bonni kor­mány, melynek politikájában van­nak ugyan kivetnivalók, de leg­utóbbi megállapodása a szovjet kormánnyal főként tengerparti gázlelőhelyek felkutatásáról és kiaknázásáról, további vegyipari együttműködés folytatásáról, pél­­damtató lehet más nyugati tőkés országoknak. Ullsten svéd külügy­miniszter legutóbbi moszkvai tár­gyalásain szintén az együttműkö­dés és útkeresés szellemében ítél­te meg a kapcsolatok fejlesztésé­nek további irányát. Mindenben joggal láthatjuk bizo­nyos olvadási folyamat jeleit, no­ha a gyakorlat óvatosságra int az értékelésben. A francia államelnök a legfelső amerikai politikai körök és a sajtó állandó támadásainak célpontja. Szemére vetik, hogy a nyugati közösség nevében beszél, holott csak a maga nézeteit fejt­heti ki. E „rendreutasítás“ Wa­shington bosszúságát leplezi, mert a nyugati szövetségből nem sike­rült egyöntetű, szilárd tömböt ki­alakítania a szocialista közösség­gel szemben. A békeszerető emberiség, a tö­megek mozgósítása korparancs. A mai légkörben rá kell kényszeríte­­niük kormányaikat, hogy tovább lépjenek a béke és biztonság vilá­gának megteremtéséhez vezető úton. A fő teendő a tavaly aláírt SALT—II. hadászati fegyverzetkor­látozási szerződés mielőbbi ratifi­kálása, a bécsi közép-európai had­erő- és fegyverzetcsökkentési tár­gyalások eredményes befejezése, a Helsinki szellemében összejövő madridi találkozó eredményes munkája, a leszerelési világkon­ferencia megvalósítása, valamint a világ államfőinek a béke és a le­szerelés kérdésével foglalkozó csúcstalálkozója, melynek megren­dezését a varsói felhívás tartal­mazta. A szocialista országok megtették kezdeményezésüket. Most újabb al­kalom kínálkozik a világ népeinek, hogy ennek szellemében követel­jék kormányaiktól a békéhez ve­zető út keresését, ehhez minden alkalom megragadását. Lőrincz László Tavaly a május, június eleje nyár volt a tavaszban. Az volt a szeren­csés, aki ebben az időszakban vette ki szabadságát. Az idén eg^bzen más a helyzet, hűvös volt a május, június eleje, viszont a múlt évhez viszonyít­va a legtöbb helyen volt elegendő csapadék, s ez kedvezően befolyásolta az egyes növények fejlődését. Persze, ezt nehéz határozottan állítani, mert bizonyos növényeknél, zöldségeknél, gyümölcsöknél jelentős lemaradás mutatkozik, és csak a termőtalajt melegítő tavaszutói napsugár hozhat­ja rendes kerékvágásba a 10—15 na­pos lemaradást. Az említett okokból kifolyólag a növénytermesztésben vannak fogyaté­kosságok. Késett a vetés, és az év­szaknak nem megfelelő hűvös Időjá­rás miatt nem fejlődtek kellőképpen az egyes kultúrák. A búza kalászoso­­dása szintén késik, de ez nem jelenti azt, hogy nem várható jó termés, sőt a szakemberek szerint kiváló is lehet, ha valami természeti csapás nem jön közbe. Sajnos, más a helyzet az árpá­nál — különösen a nyugat-szlovákiai kerületben —■, ahol a legjelentősebb területen termesztik e fontos ipart és takarmányszemest. Általában alacso­nyak az árpák, s több helyen kezde­nek sárgulni. A mostoha időjárás miatt késett a burgonya ültetése és a palántázás. De azért nincs ok külö­nösebb borúlátásra, mert lényegében nem volt jelentősebb fagykár, ami különösen a gyümölcs- és zöldségter­mesztésnél fontos. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériumának növény­termesztést irányító vezetői, dolgozói szerint sincs ok pesszimizmusra. A szakemberek hisznek a közmondás­ban: „A májusi eső aranyat ér“. S ha nem is volt belőle mindenütt elegen­dő, mégsem hasonlítható a tavalyi szárazsághoz. A meleg napos idő előbb-utőbb megjön, s meggyorsul a kukorica, valamint a cukorrépa fejlő­dése. Talán újból a korai burgonya okoz majd gondot a közellátásban. Nem egészen érthetően, a mezőgazdasági üzemek ebben az évben sem teljesí­tették az ültetési tervet. Nem sok hiányzik az előirányzottból, de ha nem lesz jó termés, megint gondok lesznek a lakosság ellátásával, követ­kezésképpen még akkor is behozatal­ra szorulunk, amikor már lehetne elég korai és középkorai burgonya. Ha már gabonából nem vagyunk ön­ellátók, amit meg lehet indokolni —t burgonyából lehetnénk, ha a mező­­gazdasági üzemek irányítói nagyobb felelősséget éreznének a fontos má­sodik „mindennapi“ termesztéséért. Időben, jól előkészített talajba ke­rüljön a mag és ültetőanyag. Ez az alapja a jó termelési eredményeknek. Igaz, az egyes területeken a talaj- és természeti viszonyok eltérőek, de nem annyira, mint azt esetenként a közép- és kelet-szlovákiai kerület mezőgazda­sági termelését irányítók állítják. Aki járja az országot, ismeri a természe­tes talajviszonyokat, nem mindig is­meri el az objektív okokra való hi­vatkozást. A cukorrépa egyelésénél úgy fáj a derék nyugaton is, mint keleten, mégis nagy a különbség az elvégzett munkában. Nem nagyon szeretem a statisztikát, de ha már elém teszik, majdnem mindig azt állapíthatom meg, hogy általában az ország legkeletibb részé­ben a legnagyobb a lemaradás, holott főleg annak déli járásaiban hasonlóak a feltételek, mint az ország déli ré­szén. Az viszont tény, hogy az időjá­rás keleten volt a legmostohább. S e­­zért talán még sürgősebb a növény­ápolás. Általában mindenütt meg kell gyor­sítani 'a gépi és a kézi növényápolást, és ügyelni kell arra, hogy a hektá- IFolytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents