Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-31 / 22. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. május 31. f HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • A haigazdálkodásban is ésszerűbben Mint minden ágazat, Így a halgazdálkodás is sajátságos problémákkal találja magát szemben. Napjainkban a legnagyobb probléma a horgászvizek méretes ponttyal való halasítása. Korábban ugyanis az alapszervezetek tagjai kihelyezés után néhány napra kifoghatták a méretes, vagyis a harmincöt cm feletti pontypéldányokat. Ez pedig oda vezetett, hogy a horgászható tavakban alig volt természetes szaporulat, hiszen a kihelyezett pár száz kiló pontyot néhány napon belül kifogták. Ez történt a múlt évben Bratislavában a négyes számú vaskutacskai halastavon is. A horgászok sokasága pedig idény végéig hiába várt kapásra. Az új irányelvek azonban már meghatározták, hogy legfeljebb csak kétéves pontyokat szabad kihelyezni a horgászható vizekbe. Ezeknek darabonkénti példánya 29—33 cm és fél kilós, betvendekás súlyúak. Ennek az lehet a következménye, hogy idény elején a horgászok egymás után fogják ki a méreten aluli retúrpontyokát. Emiatt közülük sok súlyosan megsérül vagy a fegyelmezetlen horgászok prédájává válik. Ez megköveteli a szigorftott intézkedések bevezetését. Az ésszerűbb, fegyelmezettebb halgazdálkodást két változatban is meg lehetne oldani. Az egyik változat alapján a kétéves pontyokat a nyár derekán helyezhetnénk a vizekbe, és akkor kellene kezdeni horgászatukat, amikor a pontyok 33 cm feletti méretre nőttek. A másik változat alapján pedig az egy és kétéves pontyokat a kihelyezés után ugyanolyan gondozásban kellene részesíteni, mint a nevelőtavakban, és horgászatukat csak a következő évben kellene engedélyezni. A fenti módszerek lehetőséget adnának arra, hogy a kihelyezett állomány jól hasznosítsa a vizekben fellel-I II —<—nm II I 411 ИМ lilll^—W Milyen csalival? Küszöbön a horgászati idény. Sokan arról gondolkodnak, hogy a sikeres halfogás érdekében, milyen csalit használjanak. Az egyik horgász erre, a másik pedig arra a csalira esküszik, esetleg féltve őrzött receptek szerint állítja össze a csalit. A kezdők rendszerint tanácstalanok, ezért az alábbiakban főleg nekik adunk tanácsot, hogy idényben milyen csalikat vigyenek a vizekhez. PONTYCSALI Legálltalánosabban használt és legjobban bevált a sok csali közül a múlt évi, előbb órákra beáztatott, takaréklángon több órán ét főzött lófogú kukorica. Sorrendben a következő az ún. „szappanos“ — tehát nem a „lisztes“, a főzés hatására széteső krumlí. Ha lehet, apróbb szemű burgonyát főzzünk közepesen puhára. Ha csak nagyobb krumplipéldányokat tudunk beszerezni, akkor azt főzés után, bicskával a horognak megfelelő nagyságúra vághatjuk. Akkorára, hogy a horognak a hegye a krumplicsali másik oldalán „kikukucskáljon“, ez a sikeres bevágás miatt szükséges. Jő pontycsali továbbá a több tojással főzött kemény galuska is, azonban ha a horgászhely környékén sok az apró hal, ezt ha-, mar lecsipkedik. HARCSACSALI A tapasztalt horgászok arra esküsznek, hogy a harcsa legszívesebben a lótetűre kap. Am majdnem ugyanilyen eséllyel lehet horgászni harcsára gilisztacsokorral, tenyérnyi vörösszárnyúval és más nagyobbra nőtt „szeméthallal“ is. A harcsa kedveli a romlott májat, a csirkebél darabot sőt az „erős illatú“ sajtot is. Amióta terjed a villantózás, gyakran akasztható meg a harcsa az erre a célra megfelelő villantóval is. hető természetes táplálékot is, és elvárt módon gyarapodjon. Ez azt is megkövetelné, hogy a ponty horgászatának a kezdetét módositsák. Megfelelne, ha horgászatát augusztus közepe táján kezdenék, és a szokásos időben befejeznék. így a fogási idény két hónappal lerövidülne. Ugyanakkor lehetőség nyílna arra is, hogy az alapszervezetek október közepétől megkezdjék a vizeknek kétéves pontyokkal való benépesítését. Ez azt jelentené, hogy a horgászati idény abban az évben véget ért. Tény, hogy a második változat előnybe részesítése esetén egész évben tiltva lenne bizonyos vizek horgászata, ám a következő évben ezeken a vizeken a horgászti idény június elejétől október végéig tarthatna. Ez azért is esedékes lenne, mert némely tavaknak időközönkénti lecsapolása, a halállomány lehálózása, más vizekbe való áthelyezése s a meder fertőtlenítése a fertőzés Elkerülése céljából halaszthatatlanul szükséges. Az elmondottak arra hívják fel a figyelmet, hogy mánk népes horgásztársadalmának igényei megkövetelik, hogy a halgazdálkodásban is az észszerűség elve érvényesüljön. —hoksza—i BALINCSALI Tavasszal, legfogósabb balíncsali a cserebogár. Később azonban a horogra tűzött cseresznyére, szederre is rávág a balin. Sok balint lehet fogni, vízgolyós módszerrel is. A vizgolyót félig meg kell tölteni vízzel, majd annak alsó karikájába, hatvan-hetven centi hosszú élőkére kötött horogra kis halat kell felfűzni, a vízgolyó fölötti zsinór fölé negyven-ötven centi távolságra, a fő zsinórra kötött fülre, műlégy is felerősíthető. A horgot oda kell dobni, ahol a balin rabol és a csalit vontatni. A kishal a vizgolyó mögktt, közvetlenül a víz alatt bukdácsol, a műlégy pedig a vizet érintve ugrándozik vontatás közben. Valószínű, hogy a balin valamelyik csalira rávág. Fel kell készülni rá, mert a balin a horgon hevesen védekezik, ezért az orsó fékjét közepesre kell beállítani. Gyakran előfordul, hogy ez a halfaj kishalalakú ólomra és körömvillantóra is rákap. t— ősz—I Legyünk következetesebbek! A horgászati szabályzat megköveteli, hogy az engedéllyel és állami Jeggyel rendelkező horgásznak a vizek mellé a halfogási naplót is magával kell vinnie, és minden kifogott példányt még távozása előtt be kell jegyeznie. A megfigyelések azt mutatják, hogy a bejegyzés nem fedi a teljes valóságot, s így a szervezet vezetősége képtelen a valóságos évi zsákmány hiteles elbírálására és pontos jelentés elkészítésére.» Tény, tehát, hogy a rendelkezés kötelezi a horgászokat, hogy a kifogott halakat faj és súly szerint a naplóba bejegyezzék. E eddig rendjén volna. így kiküszöbölhető, hogy lelkiismeretlen egyének esetenként (egy nap) több halat vigyenek haza, mint amennyit a szabályzat engedélyez. A probléma tehát a súly minél pontosabb elbírálásában van. A szabályzat ugyanis senkit nem kötelez arra, hogy a vizekhez mérleget is vigyen magával. Kérdés tehát, hogyan lehetne a korábbinál pontosabban meghatározni egy-egy halpéldány súlyát. Az alábbi táblázatban szeretnénk ebben segítséget nyújtani a horgászoknak: *■— hal—i SEGÉbANYAG A CSUKA, a PONTY ÉS A SÜLLŐ SÜLYÄNAK MEGALLAPITASAHOZ A hal hossza A hal hossza A hal hossza cm = kg cm = kg cm- kg Csuka 50 0,81 57 1,27 Ŕ0 4,00 51 0,87 58 1,34 85 4,90 52 0,92 59 1,42 90 5,95 53 0,99 60 1,50 95 7,25 54 1,05 65 1,95 100 8,60 55 1,12 70 2,54 110 11,80 56 1,18 75 3,20 120 15,80 Ponty 35 0,88 45 1,95 55 3,75 36 0,96 46 2,08 56 3,92 37 1,04 47 2,24 57 4,14 38 1,18 48 2,42 58 4,36 39 1,23 49 2,58 59 4,59 40 1,38 50 2,75 60 4,82 41 1,44 51 2,95 65 6,20 42 1,55 52 3,12 70 7,85 43 1,68 53 3,34 75 9,60 44 1,82 54 3,49 90 / 17,50 Süllő 45 0,87 53 1,49 65 2,85 46 0,93 54 1,58 70 3,60 47 1,93 55 1,67 75 4,45 48 1,08 56 1,76 80 5,42 49 1,16 57 1,87 85 6,60 50 1,24 58 1,97 90 8,00 51 1,31 59 2,09 95 9,40 52 1,39 60 2,20 100 11,20 VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + VADÁSZAT + |^|ennyi erdő, hegy, fennsík és út van, ahol még nem vándoroltam, mennyi pirkadó hajnalt átaludtam. A szomorú tapasztalatok arra tanítottak, hogy ha nem indulok korán el, akkor a táj nem karolhat át varázslatos bájával, amely mögött az elbűvölő természet mélységes életműve lappang... A korai felkelések elnyerték jutalmukat. Gyors iramú öltözködés, meszszilátó és bot, uccu neki a fennsíknak. A briliánsként ragyogó harmatcseppeket felcsókolja a reggeli napsugár. Tőlem függetlenül, mintegy kényszerűen adódott minden. A fűszálak között bogárkák népessége mozgott. A fák leveleit vastag hernyók rágták, ezekre vadászott a harkály mama, és szorgalmasan valamennyi elhordta állandóan éhes fiókáinak. Erdeinket benépesítő madárvilág csaknem vala' mennyi faja remek építőművész, leszámítva néhány fajt, amely nem épít fészket. Többszőr volt alkalmam a hosszúfarkú cinege, nádirigó, bujkáló poszáta és molnárfecske fészek építését megfigyelni. A hosszúfarkú cinege mohát használt. Ezt a fészek karimájára rakta, hébe-hóba megtölti csőrét pókhálóval, amit szintén a fészek karimájára rak, majd fejének és nyakának sajátos mozgatásával körülfonja a fészek karimáját, s így a moharészek „összevarrásával“ teszi szilárddá a fészket. A nádirigó nagy mestere a fészek építésének. A nádra fészkel. Rejtett életmódot folytat, ritkán kerül szemünk elé. A nád sima száraival nem a legalkalmasabb fészkelőhely. Nehezíti a nádon való fészkelést az a körülmény, hogy az a legkisebb szélben is inog, ring, hát még viharban! A A nádirigó remekbe szabott fészkét nem egy, hanem több egymás mellett álló nádszál közé építi. A levegőben lógó fészek egyszerű technikai megoldás révén nagyszerűen állja a viharokat. Az erősen, szilárdan megépített fészket a madár úgy köti rá a nádszálakra, hogy az azokon csúszkálni képesl A rigó három vagy négy olyan nádszálat választ ki, amelyek megfelelő távolságra állnak és a nádas széléről, a víz felől sem lehel meglátni. Fűszálakból hurkokat fon a nádra. Fordított kucsmára emlékeztető fészket állít össze, majd azt a nádszálakhoz erősíti. A fészek elkészítése a ringó nádszálon valóságos akrobata teljesítmény. A bujkáló puszátát sem könnyű észrevenni. Szúrós, tövises bokrokban fészkel, kedveli a borókát. Mielőtt a fészek építésébe fogna, töviről hegyire összebujkálja, járja a borókást, annak minden zegét-zugát felkutatja. A megfelelőnek vélt helyre sehonnan sem szabad idegennek odalátnia. Ezen a helyen a poszáta hoszszú időt tölt, hogy biztonságáról meg* bizonyosodjon. Azután gyorsan építkezik. Anyagért nem megy messzire, töbnyire borókából készíti fészkét. A molnárfecske fészeképítését igazán könnyű figyelni. Először is terepszemlét tart. Legszívesebben embert települések, lakóházak, gazdasági épületek ereszeit, fészkelésre alkalhatalmas munkát, kora reggeli képet, amikor a madárvilág szülői —, a nőstények és hímek, az örökké szájukat tátogató fiókáiknak élelmet hordoznak. Fáradhatatlanok. Ez a munka reggeltől alkonyaiig tart. Ki tudná azt kiszámítani, hogy ebben a fajfenntartó munkában hány kilométert repülnek ... Igazi kedvtelésből indultam a titokzatos sűrűségek belsejébe. Feladatom nehéz, de különleges és magasztos is volt. Nehéz munka, fáradalmak, lemondás várt rám. Sok volt a vipera és a kullancs, de még több a szúnyog és a csípős légy. Azon is tépelődtem, hogy ésszerű-e így fáradozni, nem lenne-e bölcsebb visszafordulni és a vadászházban pihenni, mint az erdők végtelenjében, se rendkívül nagy szakértelmet és gyakorlatot követel. Mezőgazdasági haszna miatt mesterségesen is tenyésztjük. Kikaszált fészkekből származó begyűjtött tojásait, a fácántelepeken úgynevezett voliérekben keltetjük. A fácáncsibe rendkívül kényes és a baromfira veszélyes betegségekre nagyon érzékeny. Valamikor a' leggyakoribb szárnyas apróvadunk a fogoly volt. Nagy mezőgazdasági haszna miatt elszaporítása közérdek. Megcsappant állomámánya miatt vadászatát rendelet szabályozza. Nagy kár lenne, ha ez a szimpatikus madár teljesen kipusztulna, — helyzete igazán veszélyeztetett. A vegyszerek és a gépesítés a valamikor híres nyúlállományt tönkretette. A múlt évben Szlovákia szerte Június a vadászat hónapja más párkányait vizsgálja végig. Ezután a kiválasztott hely környékének berepülése következik. A fecske építkezése előtt tüzetesen megismerkedik a környékkel, alaposan megfigyeli a fészkelési helyet és a mozgási lehetőségeket. Néha egész napot is eltölt azzal, hogy nézegeti a leendő építkezés helyét. Másnap pedig megkezdi az építkezést. Az első napon rendszerint igen keveset dolgozik, legfeljebb egy kissebb sárcsomót figyelhetünk meg estére a fészek helyén. Nem ritkaság, hogy egyszerre több helyen is dolgozik. Ezt nem tudtam megmagyarázni, hogy miért. Az építkezés második napjától kezdve azonban szaporán munkálkodik. A vízzel hígított agyagos sárrakományával sokszor fordul. A sárba tollat, növényi részeket is kever. Ezekkel szilárdítja a fészket. Azt ts észrevettem, hogy az építkezés idején mindig van egy-két nap, amikor a fecske nem dolgozik. Ilyenkor szárad a fészek. A fészekalakítás kilenc-tizennyolc napig is eltart. • • • Gyenge a toliam, hogy leírjam mindazt a szemet és szívet vidító látványosságot, amit az igazi vadászok június havában oly féltékenyen őriznek. Az olvasóra kell bíznom, hogy képzeletében megrajzolja azt a a komoran égnekmeredő hegyvidékek magányában a földön hangtalanul kúszni, hogy az éber madárszülők figyelmét magamra ne vonjam, csak azért, hogy az etetés magasztos műveletét közelről figyelhessem, és élvezhessem ... Az erdőt-mezőt rendszeresen és nyitott szemmel járó vadásznak, főként júniusban van alkalma vadászképességeit érvényesítenie, vadászkészültségét bizonyítania. Ekkor gidáznak — ellenek — az őzsuták és a szarvastehenek is. Erdeink legkecsesebb nagy vadja az őz. Majdnem minden erdőnkben otthonos, legjobban azonban a mezőgazdasági földekkel határos, változatos aljnövényzetű erdőket kedveli. Néhol az erdőmentes, nagyobb kiterjedésű mezőgazdasági területeken is megtelepszik, mert a nyílt mező bőségesebb és változatosabb táplálékot (lóhere, lucerna, stb.) nyújt részére. Élményszámba megy, ezen bájos vad családi életének a megfigyelése. A bátor önfeláldozás példáit láthatjuk, amikor a suta gyámoltalan gidája védelmében számottevő ellenféllel, rókával, sassal, uhuval vakmerőén és mindig eredményesen szembeszáll. Sok gondot és munkát okoz vadászainknak a fácán. Keltetése, neveléleállították a vadászatát. Az anyanyúl fiadzása után 3—5 nap múlva ismét bakzik, a nyulak már féléves korukban szaporodásképesek, ezen jó tulajdonságuktól eltekintve a jelenlegi nyúlállomány nem üti meg a kívánt szintet. • • 4» A vadgazdálkodás és a vadászat egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Június megköveteli a fokozott vadóvást, védelmet. A kártevők fegyveres apasztása a haszonvad állományban károsító szőrmés és szárnyas ragadozók ritkításának legközismertebb módja. A vadgazda gondja tavasz végén, nyár derekán, hogy a repülőssé fejlődött, de még járatlan és tapasztalatlan szarkák és szürkevarjak ritkítását megszervezze. Ezeket, — ellentétben az öregekkel — nem nehéz puskavégre kapni. Kutassuk fel az említett kártevők fészkét és a nem védett fajok fészekalját lehetőleg a tojással együtt pusztítsuk el. A kártevők eredményes lövésére megfelelnek a hajnal és a késő délutáni órák. A hamvasvarjak és szarkák hálófáihoz közel elrejtőzött vadász alkonyattájt e két végtelenül káros szárnyas kártevőből jó prédát ejthet. Szinte kimeríthetetlen változatai vannak a vadóvásnak, illetve a vadvédelemnek. Irtani kell, persze, a kóborkutyákat és macskákat is, és távoltartani a légpuskával lövöldözőket is. Ezekből akadnak bővenl » • • Öröm és megelégedés tölti el vadászszívünket azért, mert az Alácsony-Tátra kétszázezer hektár területével Nemzeti Parkká vált. A CSSZSZK a világnak az első olyan országa, ahol a természetvédelem és tájápolás alkotmányilag biztosított. A Tátrai Nemzeti Park a legnagyobb és legszebb természetvédelmi terület hazánkban. A Magas-Tátra, a Bélai-Tátra és a Nyugatí-Tátra hegy-1 láncai az ország északkeleti részében természeti szépségekben egyedülálló nemzeti parkot alkotnak. Aránylag nem nagy kiterjedésű területen a gránit sziklafalak az ég felé merednek. Legmagasabb pontjuk a Gerlachfalvi csúcs. A hegygerincek mély völgyeket zárnak körül, amelyeket jégárak mélyítették és szélesítették ki. Itt, sok csendes tó, hegyi patak és vízesés van. A nfjvény- és állattársadalmak itt évezredeken át bonyolult éghajlati viszonyok között formálódtak. Ma világviszonylatban is nagyon értékes, egyedülálló fajokat és jégkorszakbeli maradványokat képviselnek. A tátrai erdőkben szarvasok, őzek, vaddisznók, barnamedvék, hiúzok, farkasok élnek, az erdőhatár fölött pedig zérgék, mormoták és kőszáli sasok tanyáznak. Hazánk területén négy Nemzeti Park létezik, éspedig Szlovákiában a Magas-Tátrai Nemzeti Park, a Pieniny Nemzeti Park és az Alacsony-Tátrai Nemzeti Park, a CSSZK-ban a Krušné hore-i Nfemzeti Park. Ezen kívül hazánkban még 539 államilag védett terület is van. Aki a Nemzeti Parkban és az államilag védett területeken bizonyos időt eltöltött, az mindig visszavágyik oda. A lelkesedés, és a természetvédelem ügye iránti szeretet, amit hazánkban tapasztaltam, — jó érzéssel tölt ell Avatott kezekben van hazánk összes természeti értékekben gazdag hegységeinek, erdeinek, patakjainak, barlangjainak jövője, és ha a virágdíszes, illatos júniusi réteket járjuk, akkor önkéntelenül is kimondjuk: Érdemes élni! Érdemes dolgoznilll Ján M. Habrovský /
