Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-24 / 21. szám
SZABAD FÖLDMŰVES_________________________________________________ 1980. május 24. méhészét ♦ méhészét $ méhészet <+ méhészet & méhészet + méhészet méhészet + méhészet + méhészet + méhészet +' 14 Egészséges méhekkel, eredményesen HOZZÁSZÓLÁS az „9i típusú pároztaté kaptár11 című cikkhez Ä korábbiakhoz viszonyítva a legutóbbi három év időjárása kedvező volt a méhészetre. Az eredmények egyes méhészeknél eltérőek. Azok, akik egészséges méhekkel, szakszerűen méhészkedtek, elégedettek. Ott azonban, ahol a családok többsége nosémás, csak eredménytelenségről és ráfizetésről beszélhetnek. A sikertelenség okát csak a kedvezőtlen időjárásban és a mezőgazdasági növények vegyszeres kezelésében keresik. Önmaguk fejlődését azonban nem hiányolják. Tény, hogy az időjárás sem mindig kedvező. A mezőgazdaság pedig a régi méhlegelőt a mézelő kultúrnövények termesztésével bőségesen pótolja. A méhész pedig hiányos ismeretét szorgos önképzéssel pótolhatja. A körülményekhez alkalmazkodnunk kell. Engedni a megrögzött módszerekből és újakat, megfelelőbbeket kell alkalmazni. Szakoktatóik ebben segíthetnek. Sajnos, az előadásokon kevesen vesznek részt. A- kadnak fiatalok sorainkban, akik nagyon eredményesen méhészkednek. Ezzel szemben a több éves gyakorlattal rendelkezők gyenge eredményeket mutatnak, mert hiányos az elméleti tudásuk. Az eredménytelenség legfőbb okát a noséma betegség elégtelen, esetleg kései felismerésében látom. Ahol a családok többsége tavasszal nosémás és idejében nem gyógykezelték, még a kedvező évben sem számíthatnak kielégítő eredményre. Korán tavasszal nehéz felismerni a betegséget. Nosémára csak a nyilvántartott anyanevelők és a szocialista szektor méhészetét vizsgálják. Vándorlás előtt csak az atkakór megállapítása céljából vizsgálják a méheket. A negatív eredmény sok méhészt megtéveszt. Azt hiszi, hogy méhei egészségesek, tehát nosémások sem lehetnek. A noséma — világméretben — a legelterjedtebb méhbetegség. A legnagyobb gazdasági károkat Közép-Európában okozza. Tavasszal — Szlovákiában — a méhcsaládok 20—25 százalékánál kimutatható a gyengébb Nemrégen olvastam, hogy Szlovákiában 36 ezer méhész van. Ebből 32 ezernek tizenöt, illetve tíz családon felüli az állománya. Szlovákiában tehát körülbelül 380 ezer méhcsalád van. Tény, hogy a jövő a nagyüzemi méhészeté. Nem lehet mindegy azonban, hogy a kisméhészek miként kezelik méhcsaládjaikat. A méheket gyermekkorom óta ismerem. Ténylegesen 1945 után kezdtem méhészkedni. Egy kis mellékjövedelem jól jön. Akkoriban erre nagyobb szükség volt, mint ma. Mint minden kezdő, keresetemnek bizonyos hányadát a méhállomány szaporítására fordítottam. A várt siker azonban késett. Mondanom sem kell, hogy a feleségemtől nem kaptam dicséretet, mert a cukrot a konyháról is elvittem méheimnek. A méhészetből nem volt bevételem. Hamarosan rájöttem, hogy a méhőszkedéshez nem elegendő a kaptár. Abba olyan család kell, amely minden hordási lehetőséget kihasznál. Ahhoz, hogy ilyen családjaim legyenek, előbb elméleti képzés, majd több éves gyakorlat kellett. Szakkönyveket vettem. Néhány, az anyanevelésről szólót is beszereztem. Amit ezekből tanultam, azt a gyakorlatban próbáltam hasznosítani. Állományom akkoriban már negyven család volt. Ezért kiváló minőségű anyákra volt szükségem. Mint minden kezdő, én is a próbabölcsőkkel kezdtem az anyanevelést. Ehhez ugyanis nem kellett nagyobb szakértelem. A nem megfelelő anyát eltávolítottam, a méhek pedig neveltek maguknak egy másikat. A be nem vált anyák mennyisége eléggé nagy volt. Ebből okulva, a rajanyák megmentésével próbálkoztam. Mindamellett, hogy a rajanyák természetes körülményekben nevelkednek, hátrányaikat haramosan megismertem. Akkortájt persze arra is gondoltam, hogy nincs kellő gyakorlatom, később pedig bebizonyosodott, hogy ez így van. A szakkönyvben kutatva, az egyik pontnál megállapodtam. A csendes váltásnál. Minden szakkönyvben azt olvastam, hogy ezekből származnak a legjobb anyák, vagy erősebb nosémafertőzés. Síkvidékeken a fertőzés enyhébb, hegyvidéken pedig — ahol a tűlevelű fák édesharmata adja a hordást — erősebb. Egészségügyi zárlattal nem védekezünk ellene, mert tavasszal majdnem minden méhészetben előfordulhat kisebb-nagyobb fertőzés. Zárlatra nincs szükség, mert május végére a nosémás családok elpusztulnak,- vagy átvészelik a fertőzést. Az öreg és beteg méheket, fiatal, egészséges méhek váltják fel. A nosémafertőzés áprilistól május közepéig éri el tetőfokát. Amely méhészetben nagyon elterjedt és a beteg családokat nem gyógykezelik, akkor legtöbbször áprilisban és május közepéig sok család elpusztul. Egyes években alig jelentkezik, vagy csak nagyon enyhe lefolyású. Akad persze olyan tavasz is, amikor megtizedeli a méhállományt, esetleg egyes családok csak a nyár derekán, hordás után érik el a fejlődés várt színvonalát, de nektárt nem gyűjtenek. A fertőzött építmények a következő tavasszal ismét gondot okozhatnak. Az 1976-os évet dr. Hanko így értékelte: „A nosémabetegség a CSSZSZK méhészetében 53 millió korona kárt okozott“. Több kárt, mint az összes méhbetegségek együttesen. Szlovákiában az 1971—1975-ös években vizsgálatokkal megállapították, hogy a méhállomány 25,8 százaléka nosémás volt. A noséma tünetei a nyugtalan telelésben, a korai kirepülésben, a túlzott élelemfogyasztásban mutatkoznak. A tisztuló kirepülés után nagy a létszámcsökkenés. A családok rohamosan elnéptelenednek. Mivel a beteg méhek garatmirigye korán elsorvad, ezért a növekvő Hasítást képtelenek táplálni, s így a nyílt Hasítás többsége elpusztul. Ezt az anya fokozott petézéssel ellensúlyozza. A képtárakban a zárt Hasítás helyett fedett, nyílt Hasítás és pete keverékét látjuk. A gyengén fertőzött családok sokszor kezelés nélkül meggyógyulnak. Az erősen fertőzöttek pedig fumagillin gyógyszerrel menthetők meg. Ha a családok annyira legyengültek, hogy a méhek a gyógydehát hogyan? Hiszen akkoriban már évente legalább harminc anyára lett volna szükségem. A szakkönyvben tovább keresgéltem. „Mesterséges anyanevelés“. Ez lesz a jó. Ahogyan olvastam, akár 38—40 anyát is nevelhetek. Azt, hogy ebből mi következett, már többen tudják. A beadott 40—42 álcából a méhek alig fogadtak el néhányat. Ami pedig végre kikelt belőle, egy munkásméhnél is kisebb lett. Most aztán mindent kimerítettem. Hogyan tovább? Ugyanezt kérdezné a kezdők legtöbbje. A fentieket azért említettem, mert tudom, hogy többen magukra ismernek. Amint említettem, sok szakkönyvet szereztem, és szorgalmasan olvasgatva rájöttem, hogy a szerzők véleménye sem egyforma. Egyik ezt emeli ki, a másik meg azt. A pótbölcsők hátrányával talán minden szakkönyv foglalkozik, de a rajanyák felhasználásának buktatóiról is ír. Tovább olvasgatva, az alábbiakra lettem figyelmes: „A mesterséges nevelésből nyert anyák semmit nem érnek“. A másik írás pedig csakis ezzel a módszerrel tanácsolta kiváló anyák nevelését. Tény, hogy a mesterséges anyanevelés módszeréről a mai napig megoszlanak a vélemények. Az egyik szerző azt írja, hogy csak félnapos álcákat használjunk anyanevelésre, a másik pedig egy és félnaposat tanácsol, és szerinte az anyák között nincs lényeges különbség. Bevallom, eleinte nem tudtam eligazodni. Arra azonban rájöttem, hogy ezt a szakkönyvek olvasása nélkül nem tudtam volna. A dolgot többször is átgondolva, ismét a szakkönyveket és a szaklapokat bújtam. Minden írást elolvastam, amely a méhekkel foglalkozott, s ebből a sokból próbáltam kivenni azt a keveset, ami a sikeres méhészkedéshez feltétlenül szükséges. Amikor tisztában voltam elméletileg a dolgokkal, csak aztán fogtam hozzá a gyakorlatban való megvalósításhoz. Most, 37 évi méhészkedés tapasztalatai alapján állítom, hogy minden szakkönyv szerzőjének igaza volt. Próbabölcsőben is lehet jó anyákat nevelni, de a természetes, illetve szeres szörpöt képtelenk feldolgozni, akkor a leszűkített családokat megpermetezzük gyógyszeres sziruppal. Az erősen fertőzött családokon gyógyszer nélkül, etetéssel már nehezen segíthetünk. Ha a fumagillin gyógyszert nem tudjuk beszerezni, akkor a beteg, legyengült családot leszűkítjük, erősen takarjuk. Az etetést kis adagokban csak akkor kezdjük, ha zárt, fedett Hasítást állapítunk meg. A nosémás családoknak tavasszal rendszerint bőven van élelmük. Nem szorulnak korai etetésre. Beteg családok gyógyítására a kombinált tészták használatát mellőzzük. Gyengébb nosémafertőzés esetén azonban a fumagillinnal készített kombinált tészta jó hatással van. Fumagillin hiányában próbálkoztam fokhagymafőzettel. Kellemetlen csípős íze ellenére a méhek jól fogyasztották és meggyógyultak. A legyengült beteg családok népének szétosztása, esetleg a lépek áthelyezése a fertőzés terjesztését segítené. A betegség terjedésének tényezői: éghajlat, páradús hűvös környezet, a méhcsalád nyárvégi-őszi állapota, kevés hordás, későn beadott téli élelem, rosszul emészthető eleség (mézharmat), zavart telelés, a tisztuló kirepülés késedelme, az ürítkezés a kaptárban történik, nosémaspórákkal fertőzött öreg lépek, valamint a túlkorai tavaszi szakszerűtlen etetés. Megelőző intézkedések: a család kedvező őszi állapotából eredő sok fiatal méh, idejében beadott, jól feldolgozott téli élelem, zavartalan telelés, a telelő fürt mérsékelt takarása, megfelelő röpnyílás és a kellő légcsere biztosítása, egészséges, fiatal, tavasszal erőteljesen petéző anya, valamint rendszeres lépesére. Gyógyszeres védelem: Őszi etetéskor teleléshez fumagillint tartalmazó szörp szükséges (1 csomag 5 család részére 25 liter langyos szörphöz elegendő). Tavaszi etetésnél egy csomag tartalmát tíz kg kombinált mézestésztához adjuk. Ez tíz család részére elegendő. Ha a családok ősszel gyógyszert kaptak, akkor a tavaszi gyógyszerezés elmaradhat, mert a téli készlet tartalmaz gyógyszert. Mivel a fumagillint nehéz beszerezni, ezért részesítjük előnyben a megelőző intézkedést. Könnyebb ugyanis a bajt megelőzni, mint azt gyógyítani. ANTAL ZOLTÁN a rajanyák is lehetnek jók, de nagyon rosszak is. A csendes váltásból származó anyák is jók, bár ezekkel közepes színvonalú méhészetben nem tanácsos az anyák lecserélése. Azt, hogy mesterséges módon kiváló anyákat nevelhetünk, már tudom. Azonban igaza volt annak az írónak is, aki a mesterséges anyanevelésröl így nyilatkozott: „Megpróbáltam, de időben abbahagytam. A rajanyákat ezzel a módszerrel nem lehet helyettesíteni“. A fentiekből látszik, hogy a méhészet olyan szakmunka, amihez előbb elméleti tudás, majd többéves gyakorlat szükséges. Ez együttesen vezethet el bennünket a teljes sikerhez. A kezdetre emlékezve, bár nehezen ment, azonban a reményt soha nem adtam fel. A kudarcok után a hibát magamban kerestem. Közben tovább tanultam. Kutattam a lehetőséget, mindennemű önképzéshez. így 1950- ben Prievidzán, a hatvanas években Liptovský Hrádokon, továbbá a szenckirályfai (Králová pri Senci) tanintézetben anyanevelési, majd 1977-ben méhészszakoktatői képzésben vettem részt. Még talán annyit a kezdődnek: Azt tanácsolom, hogy szerezzenek be minél több szakkönyvet, olvassák a szaklapokat és minden olyan írást, amely a méhészettel kapcsolatos, mert a sikerhez ez az első legfontosabb lépés. NAGY KÁLMÁN A Szabad Földműves 1980. március 22-i számának „Méhészet“ rovatában Kovács Péter méhészeti szakoktató hasznos cikket írt. Érdemesnek tartanám megállapításait alaposan megvitatni, mert az írás tanulságos. A dolog megkönnyítése miatt helyenként idézek az általam többször elolvasott cikkből. „Az anyanevelésben a legtöbb méhész végigkísér egy fejlődési sort, az egyszerűtől az igényesebbig. A rajbölcsők mentésével kezdi. Az érett bölcsőket termelő családoknak vagy tartalékcsaládoknak adja. Ha a párzás sikerül, az anya minősége ellen aligha lehet kifogás“. Magam is rajbölcsők mentésével kezdtem az anyanevelést, és most sem pusztítom el, de ... Az utolsó öt évben azonban csak egy természetes rajom volt. Néhány csendes anyaváltás természetes bölcsőit használtam fel anyanevelésre. Ezt úgy végeztem, hogy egy-egy anyabölcsős keretet kivettem a bölcsőt nevelt családtól és két mézes-virágporos keretet más családoktól. Tehát három nagykeretes böngészett rajocskát készítettem a természetes bölcsőkre. A bölcsőkből i— biztonság kedvéért — kettőt adtam egy-egy rajnak. A többit kimetszettem, és azokat más rajoknak, illetve családoknak adtam. Az utóbbiaknál kalitkázva. Kalitkázás nélkül az idegen család lerúgja a bölcsőket, mert inkább saját petéit dédelgeti és bölcsőket épít reá ... Ez a módszer jól bevált. Mégis tovább kísérleteztem. Hajtott a kíváncsiság, meg a kényszer. Félkeretes, három rekeszes pároztató kaptárakat készítettem, mert a mézkamráim is félkeretesek voltak (Nagy Boczonádi állókaptár). A párzás ezeknél is közel száz százalékos eredményt hozott. Volt egy másik előnyük is. Az anyásítás könnyebb és biztosabb volt, mint az egészkeretes kölyökcsaládokkal. Egy újságpapírral letakartam a meganyátlanított családot és a mézkamrába raktam a pároztató kaptár kereteit, méhekkel együtt. Két nap múlva a méhek egyszagúvá váltak és kivehettem az átrágott újságot a kaptárból. A félkeretes pároztató kaptárakban az áttelelés is eredményes volt. Igaz, a néphez arányítva nagy volt a téli élelemfogysztás. Ezért kerestem és keresek más módszert. A rajbölcsők felhasználása miatt egyesek maradinak bélyegeztek, azt Napjainkban a természetvédelem egyre jobban közüggyé válik. Az emberek felismerik, hogy környezetük higiéniája az ő és a társadalom érdekeit szolgálja. Így vannak ezzel a méhészek is. Tudják, hogy a melleknek virágra van szükségük, mert anélkül nem lehet nektárgyűjtés, de termés sem. A méhlegelőt a szocialista mezőgazdaság és az erdészet biztosítja. Ezzel azonban nem lehetünk elégedettek. Minden területet, legyen az park, vagy közművesített terület, igénybe kell venni és be kell ültetni díszcserjékkel, gondolok itt a fagyaira, az alkára, a fák közül a vadgesztenyére, hársra, az akácra stb. Példaként említhetném Nagykér (Milanovce) méhészeti csoportját, ahol elhatározták, hogy minden évben fásítanak, parkosítanak. A munkának a méhészek a fő szervezői, az ifjúsággal együtt. Kiveszik részüket a állítva, hogy a rajbölcsőből nevelt anyás családban hamar fellép a raj-* zási ösztön és a család nem gyűjt annyi mézet, mint a többi. Ez igaz lenne, ha magárahagynánk a családot. De miért van építtetőkeret? És lépújítás? Az építtetés elűzi a rajzás! ösztönt. Ez Kovács Péter nézete is, ami a bölcsőket illeti. „Ha a párzás sikerül, az anya niinősége ellen aligha lehet kifogás“) Az említett módszer ellentétéről a továbbiakban így ír: „A mestersége-* sen nevelt anyák bölcsőit kalitkáz-* zuk. A kikelt anyák ritkán söpört raj-* ba, főleg a kispároztatókba kerülnek) A természetellenes állapotok egész sora követi egymást, ami ha kis mértékben is, de befolyásolja a fejlődő anya minőségét. A kis csaiádocska maroknyi népének szinte mindent kell csinálnia. Nehezen juthat ereje az anyáról való megfelelő gondoskodásra, még akkor sem, ha a pároztatő betelepítéséhez fiatal és elegendő mennyiségű méhet használunk.“ Ezzel én is egyetértek s azzal is, amit a továbibakban ír: * „A bölcsők kalitkázása eltér az anyák természetes kelésmódjától. Az utolsó napokban is fontos, hogy a méhek testükkel melengessék az érett bölcsőben levő anyát, kibújását elősegítsék ...“ így van, de azt sem kell felednünk* hogyha az anya a párzásnál elvész, vagy valami okból a kirepülés idején nem szállhat ki, meddő marad, ilyenkor nehéz a sok méh között megtalálni az anyát. Ezért is kecsegtetőnek mutatkozik a középút, amelyről Kovács Péter méhészeti szakoktató ír. A négyes félkeretes pároztató kaptár igénybevétele. Eddig ő is kölyökcsaládokban és a gödöllői pároztató mintájára készült kaptárkákban pároztatott. Az új módszer, mint írja* nem eredeti ötlet. Ö csak segíteni akarja az elterjesztését. Magam is ehhez szeretnék hozzájárulni. Én is megpróbáltam a félkeretes pároztató kaptárka használatát. Persze csak olyannal, amelyikbe három család fért el. Kijárói kelet, dél- és nyugati irányba néztek. Ez a lényegen azonban nem sokat változtat. Még akadna megjegyezni valóm, de ezt már másokra hagyom. Ajánlom tehát Kovács méhésztárs cikkének áttanulmányozását. Minél több hozzászólást szeretnék olvasni lapunk méhészrovatában. CSURILLA JŰZSEE munkából a helyi iskola méhészeti körének tanulói is. Így létesült két hektáron kultúrpark, ahol nyárfát, fűzfát és hársfát telepítettek és azt fokozatosan felújítják. Hazánk felszabadulásának tiszteletére és községünk fölszabadulásának 35. évfordulója alkalmából — Száraz tanító elvtárssal az élen 250 hársfacsemetét ültettek ki a fiatal méhészek, név szerint Bálint Zoltán, Száraz Olivér, Száraz Zoltán, Veres István, Gergely Zoltán, Janyik György, Szőke fózsef, Gerf Ferenc, Bálint Péter, Kántor József — VI. B. tanulók —* továbbá Száraz Béla, Szládecsek János és Szőke Gyula — VII. B. tanulók. Közreműködtek ebben Száraz Mihály és Uhrik József méhészek is. Amint látjuk, ifjúságunk akar és tud lelkesen dolgozni, ami mindnyájunk számára hasznos. SZÁRAZ TIVADAR, méhészeti szakoktató A gyomorvé» Vorwohl összehasonlítja azoknak a vizsgálatoknak az eredményét, melyeket a Szovjetunióban Mihajlov 1923— 1926-ig, Németországban pedig Borchert 1926—1927-ig végzett. Mindketten a havonta vizsgált méhek fertőzöttségének százalékát állapították meg. A tulai vizsgálat januárban kezdődött és decemberben fejeződött be, a németországi márciusban indult és szintén decemberben végződött. A fertőzés mindkét vizsgálat szerint áprilisban, májusban tetőzött, aztán folyton mérséklődött, szeptembertől Januárig pedig a legkisebb volt. Hasonlót állapított meg Morgenthaler is Svájcban. Az év elején a fiasítás megindulása, a vele járó nagy virágporfogyasztás kedvez a betegséget okozó Noséma apis elszaporodásának. Kedvez a fertőzésnek a teleléskor beszennyeződött lépek tisztogatása is (ezeken sok lehet a Noséma-spóra), Tél végén nem ritka, hogy a méhek megtelt vastagbelük tartalmát a kaptárban ürítik ki, s ezzel spórákat juttatnak lépre. Azt, hogy májusban hirtelen fogyni kezd a beteg méhek száma, valószínűleg úgy lehet magyarázni, hogy az erősen fertőzött méhek elpusztulnak akkorra, és sok egészséges új méh lép a helyükre) Nyáron minél inkább kénytelen Hasítást etetni a méh* annál rövidebb életű, mert ez megviseli a szervezetét. A gyomorvész tehát kevésbé tud elhatalmasodni. A fiasítás hosszabb szünete (pl. anyátlan családban) kedvez a Noséma elhatalmasodásának, mert sok az idős méh. Az anyanevelés is támogathatja a Noséma fejlődését (a dajkacsalád összetétele, a fiatal és idős méhek aránya megváltozik). Hasonló a helyzet rossz nyár végén is. Áttelelés után a kaptár aljáról szedett hullák vizsgálata sokszor nem hiteles. Valószínű, hogy több az erősen fertőzött, mint a lépeken maradt élő méhek között. Az anyanevelő családban erősen elhatalmasodhat a Noséma, ha gyógyszeres etetéssel nem előzik meg. Jellemzőbb a lépekről szedett méhek vizsgálata. (M.J En is voltam kezdő A méhészek és a társadalom
