Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-24 / 21. szám

Fejlett francia ezüst bak. Egy nvúlfajta érdekessége A francia ezüst nyúlról van szú, melyet a középnagy testű fajták közé sorolunk. A fejlett tenyészállat engedélyezett tö­mege 3,5—5 kg, ideális tömege 4,5 kg. A standardleírásban feltüntetettek szerint a francia ezüst nyúlnak há­romhónapos kor ban 2 kg-ot, öthó napos korban 2,! kg-ot, héthónapo: korban 4,2 kg-ot nyolchónapos kor ban pedig 4,! kilogrammot kel nyomnia. Mivel as új standard a fajte tömegének csők kentését követeli az említett gyara­podást nem nehéz elérni. Sőt! Gyak­ran inkább arra kell ügyelni, hogy az állatok tömege túl ne haladja az en­gedélyezett 5 kg-ot, vagyis ar­ra, hogy az állatok vastagok és zömökek legyenek, ne pedig vékony és elnyúlt testűek. Ez a fajta tulajdonképpen a pecse­­nyenyulak közé lett besorolva, tehát ennek megfelelően lettek megfogalmazva a követelmé-Négyhónapos korban „tarka“ a vedlő francia ezüst nyúl. (A szerző felv.) Legfontosabb az ésszerűség Ä kertészkedők <— főleg a kerttelepeken ?— gyakran pa­naszkodnak, hogy kicsi a kert­jük, nem tudnak benne min­dent megtermelni, amire a csa­ládnak szüksége van. Ugyan­akkor mások ésszerűen, előre kidolgozott terv alapján telepí­tik be a rendelkezésükre álló földet, egy-egy darabka terület­ről két vagy három termést is betakarítanak évente, s még ér­tékesítésre is kínálnak árut. Több éve foglalkozom zöld­ségtermesztéssel, s mindig úgy vetem, illetve ültetem be az ágyúsokat, hogy egyszerre leg­alább kétféle növény viruljon rajtuk. Bátran állíthatom, hogy bevált ez a módszer. Igaz, hogy nagy körültekintést, hozzáértést és elsősorban helyes válogatást igényel, de mindenesetre kifize­tődő. S mivel az ilyen termelés ugyancsak igénybe veszi a ta­lajt, fokozott figyelmet kell szentelni a tápanyagpótlásnak (szerves- és műtrágyázás, táp­oldatos permetezés). A kora tavaszi talajelőkészí­téskor felhasználom az előző évi melegágyak komposztált is­tállótrágyáját, majd simítózok és boronálok. A jól előkészített földbe ikersorokba duggattom el a zöldhagymának szánt vö­röshagymát, a szélesebb sorkö­zökbe pedig sárgarépát (Karo­­tina, Nanteská) vetek. A május első felében lekerülő, csomó­zott csemegehagyma jól értéke­síthető. Helyére azonnal ubor­kát ültetek. Egy másik ágyásba (25 cm sortávolságra) salátát szoktam vetni (Král. mája I., Détenická atrakcia, Dua), amit május utolsó hetében (egy fej 15—18 dkg-os) értékesítek. Ebben az időben a saláta már ismét ke­­resett, mert a hajtatott áru ré­­gén elfogyott, szabadföldi meg csak kevés van. A salátát ho­mokkal vagy kései sárgarépa magjával keverve szoktam vet-! ni, hogy ne legyen túl sűrű a növényzet, de még így is kell egyelni. A saláta földjét fejese-' désig egyszer-kétszer bekapá­lom, és szükség szerint öntö­zök. A válogatás elve alapján végzem a betakarítást, kötszer­re így is begyűjtőm a termést. Utána csemege-, cseresznye, vagy fűszerpaprikát szoktam palántázni, de paradicsomot,, nyári káposztát, karfiolt, sőt palántáról nevelt spárgatököt, uborkát vagy dinnyét is beso­rolhatnék még a forgóba. A terület ésszerűbb kihaszná­lására törekedve kísérletet tet­tem a saláta-retek kombináció­val, sőt szélesebb sorokba ül­tetve, csemegekukorica és zöld­bab köztessel is, és jól bevált a módszer. A betakarított retek és saláta helyére később ubor­kát ültettem. Természetesen más növénye­ket is lehet együtt :— egy ágyúsban és egyszerre — ter­melni. Csupán a kertészkedő leleményességén és hozzáérté­sén múlik, milyen intenzíven használja ki a rendelkezésére álló darabka földet. Zabrenszky Imre, Ipolypásztó (Pastovcej nyék is: jó súlygyarapodás, iz­­mosság, a hasznosítható hús és a melléktermékek közötti ked­vező arány megtartása, termé­szetesen a hús előnyére. A francia ezüst nyúl igényte­len, de a jó takarmányozást nagyon meghálálja. A tenyész­állat általában nyugodt termé­szetű, tehát jó anya, és min­den különösebb nehézség nél­kül felnevel egy alomból nyolc fiókát. Ennél több utódot vi­szont nem tanácsos meghagyni egy fészekben. A fajta érdekessége a szín, illetve annak kialakulása. A szőrzet színe az egész testen egyforma, az orr és a szem környéke kicsit sötétebb ár­nyalatú, világos ezüst (néhol tejszínű szőrzetről beszélnek). A világosabb egyedek mindig értékesebbek! Persze csak ak­kor, ha a világos, csaknem fe­hér felszőrök alatt a lehető legsötétebb kék színű, sűrű alj­szőrzet található. Érdekes, hogy a fiókák születéskor tiszta fe­keték, egyhónapos korban kez­denek vedleni. Először az álla­tok orrán, majd a mellén és a lábán jelentkezik az ezüst szín, de ez még nem jellemző a faj­tára. Az első vedlés öt-hat hó­napos korban ér véget, s azon­­nyomban kezdetét veszi a má­sodik szőrváltás, mely körűibe-Több figyelmet a birsnek A birs — sok helyütt birs­almaként emlegetik —■ valaha közkedvelt gyümölcsünk volt. Emlékszem, gyerekkoromban Gútán (Kolárovo) és környékén sok kertben díszlett legalább egy-két fa. Azóta, sajnos, a jö­vedelmezőbb gyümölcsfélék, no meg az intenzív kertészkedés, csaknem teljesen kiszorították a kertből. Ma már mifelénk is csak elvétve látni ilyen fát. Kár, hogy így van. Magyaror­szágon tíz évvel ezelőtt öt és félezer tonna birset szüreteltek a nagyüzemek, és a kertekben is gyakrabban előfordul, mint nálunk. A birs cserje vagy kis fa, magról és vegetatív úton sza­porítják. A kertészkedők álta­lában nem sokat törődnek a koronaalakítással, így a birs többnyire ágas-bogas, szabadon növő koronát fejleszt. Néhá­­ďyan díszcserjeként, bokorként nevelik, hiszen a kert pihenést szolgáló részében is dekoratív hatású. Ha kerítés mellé, sorba ültetjük és rendszeresen metsz­­szük, térválasztó sövénynek is megfelel. Lombja szép fényes, május elején fehér virágdíszbe öltözik, később pedig hatalmas citromsárga gyümölcsével díszí­ti — és illatosítja — a kertet. Négy gyümölcs tömege gyakran az egy kilót is meghaladja. A birs jól tárolható, télen a lakás dísze, sokan az illatáért is tar­tanak néhány gyümölcsöt a la­kásban. Frissen kevesen fogyasztják, de főzve, sütve stb. nagyon finom. Mi például mindig te­szünk a sülő kacsa vagy liba mellé néhány darab birset. A gyümölcsöt megmossuk, egész­ben — hámozás nélkül — süt­jük, és időnként meglocsoljuk a kacsa vagy a liba zsírjával. Érdemse megpróbálni, nagyon finom. S persze a birskompútot is szeretjük. Az érett, de ke­mény gyümölcsöt megmossuk, hullámos élű késsel negyedekre vágjuk, az aránylag nagy mag­házat eltávolítjuk, majd a ne­gyedeket tetszés szerinti szele­tekre vágjuk (szintén hullámos élű késsel, mert így mutató­­sabb), , poharakba helyezzük 4—5 evőkanál cukrot teszünk rá, minden üvegbe adunk még egy késhegyni citromsavat, vé­gül vizet öntünk a gyümölcsre. A gyümölcs illata miatt szegfű­szeget nem adunk és szalicilt sem használunk. Van, aki befő­zés előtt puhára főzi a birset, de erre nincsen szükség, ha meg tudjuk állni, hogy csak a befőzést követő harmadik hé­ten kezdjük fogyasztani a kom­­pótot: addigra minden bizony­nyal kellően megpuhul. A csí­rátlanítást a befőzéskor hasz­nált edényekben, 90 C-fok hő­mérsékleten végezzük (a 7 dl-es poharak esetében 25, a literesekében 30 percig). Pa­tent, illetve pléhzáras üvegek használata esetén akár két-há­­rom évig is eltartható a birs­­kompót. Véleményem szerint továbbra is érdemes lenne helyet szorí­tani a birs számára a kertben. PAVEL PLAVEC (Kolárovo) * Hajszálér az ország vérkeringésében Aligha említhetnénk olyan esetet, mely szerint valakinek betegség esetén vagy netán an­nak elkerülése végett az orvos kevesebb zöldség, illetve gyű mölcs fogyasztását ajánlotté volna. Ellenben nap mint naf tapasztaljuk az egészségügy szakértők azon igyekezetét hogy meggyőzzék az emberekei a zöldségnek és gyümölcsnek a korszerű táplálkozásban betöl­tött kulcsszerepéről, arról, hogy egészségünk érdekében a jelen­legi mennyiségnél jóval többel kellene fogyasztanunk belőle. Már-már hajiunk is az intő szóra. Igen ám, de mi van ak­kor, ha a zöldségboltban alma, űjhagyma, sárgarépa, karalábé helyett effajta választ kapunk: „nincs“, „elfogyott“, esetleg egy bájos fejcsóválást, ami u­­gyanazt jelenti. Aznap kényte­lenek vagyunk beérni a cse­kély vitaminadaggal* Másnap azonban már a piacon próbál­kozunk, s ha szerencsénk van, talán nem térünk vissza üres kézzel. A kertészkedők ügye­­sebbje ugyanis a mostoha tavaszt meghazudtolva s—: ko­rán megjelent árujával a pia­con. Mondanom sem kell, hogy az újhagyma, sárgarépa pilla­natokon belül elkel. A lakosságnak zöldséggel és gyümölccsel való folyamatos el­látását sajnos egyelőre képtele­nek vagyunk biztosítani. Kész­letünk jelentős hányadát im­port képezi. Kertészeti nagy­üzemeink termelése költséges, ugyanakkor a szükségletnek csak kis részét fedezi. A többit, vagyis az össztermelésnek mint­egy a felét a kiskertészek szol­gáltatják i Köztudott, hogy mezőgazda­­sági termelésünk minden sza­­kaszán — társadalmi feladat-» ként — önellátásra kell töre­kednünk. A zöldség- és gyü­mölcstermelés terén nem kü-» lönben. E cél érdekében latba kell vetni erőinket, tovább kell fejlesztenünk termelési módsze­reinket, de nem utolsó sorban ki kell használni minden talp­alatnyi termőföldet, ami nagy­üzemi módszerekkel elképzel­hetetlen. A kiskertészek viszont örömmel művelik tenyérnyi kertjüket, megoldva így kicsi­ben az önellátás gondját, egy­ben segítve a közellátást. Folytatva a párt által elő­irányzott társadalmi feladatok sorát: a fejlett ipar és techni­ka korában egyre erősödő hangsúlyt kap a természet- és környezetvédelem. Ugyan ki tesz többet életkörnyezetünk védelme és szépítése érdeké­ben, mint az ezer színben pom­pázó gyümölcsösök és a virág­­sövénnyel szegélyezett zöldellő kertek tulajdonosai? Vajha az egyelőre még gyomokkal ékes­kedő közterületeknek is akad­na gazdájal Szerencsére, egyre ritkábban tűnik már szembe ilyen „senki földje“, hála a kertészeti és egyéb szervezetek gondoskodásának. EREDMÉNYES MUNKA, GONDOK NÉLKÜL? Talán nem lesz haszontalan megismerkedni egy kétszázti­zennyolc főt számláló kertész­­szervezettel, amely ráadásul ju­bilál is. Ez a cél vezérelt a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége po­­zsonypüspöki (Podunajské Bis­kupice) helyi szervezetének zárszámadó közgyűlésére. Be­vallom, az volt az elképzelé­sem, hogy az ilyen közgyűlés valósághű és átfogó képet nyújt a szervezet életéről. A beszá­molóban általában részletesen hallunk eredményekről, sike­rekről, évforduló alkalmával az alapító tagok érdemeiről, mél­tatják a legsikeresebb kertész­­kedőket, beszámolnak a szerve­zet gazdálkodásáról, a vitában pedig felszínre kerülnek a tag­ság gondjai, a megoldás lehe­tőségei, s határozatba foglal­tatnak a teendők. Nos, a kép ezúttal szépre, de hiányosra sikerült. A gyűlés zökkenőmentesen, szinte mintaszerűen folyt le. Valóban szép eredményekkel dicsekedhet a szervezet. Az életkörnyezet szépítésén vég­zett társadalmi munka, a föld­művesszövetkezetnek nyújtott segítség mind a tagság dicsé­retére válik. Nem mindennapi élményben volt részük a buda­pesti tanulmányi kirándulás résztvevőinek. A Gyümölcsésze­­ti, Szőlészeti és Kertészeti Ku- , tatóintézetben tett látogatás al­kalmával értékes tapasztalatok­ra tettek szert, amelyeket ki-ki ' a maga kertjében hasznosított. 1 A kertészkedők rendszeresen 1 nagy létszámban vettek részt a * téli, szakmai továbbképző tan- 1 j folyamon. Az előadások vonz­­, ereje abban rejlett, hogy az 1 , előadók elismert szakemberek 1 voltak, akik a témákat szaksze- 1 rűen és érthetően tolmácsolták, ] . s az egyes műveleteket a gya- 1 korlatban, esetleg diafilmmel 1 ' szemléltették. A szervezet tag- ‘ jai tehát szaktudással felvér- 2 tezve kezdték meg az új idényt, ( de nem feledkeztek meg az J utánpótlásról sem. A helyi álta- 2 lános iskolában megalakították e az Ifjú Kertbarátok Körét, húsz taggal, hogy a gyerekekkel is megismertessék és megszeret­tessék a kertet, a kultúrnövé­nyeket. Az idei tervükben is r szerepel az ifjú kertbarátokkal való együttműködés továbbfej-» * lesztése, ami vonzó feladat, hi- ® szén a gyerekek igen-tanuléko- * nyak és rajongói a kertnek. A k szervezet ez évi terve kiegészül a felszabadulásunk 35. évfordu- ^ lójának köszöntésére szánt tár- 1 sadalmi munkaórákkal, külön- ® ben célkitűzései tavaly munka- 1! tervükhöz hasonló. g s Ennyit adott közre a beszá- к móló, de hiányzott a gyűlés ju- é bileuml jellege, s ha a látszat к nem csal, a nagyszámú kertész- g kedőnek nincs közös gondja, к akar tenyészteni, annak nyu­godtan merem ajánlani a fran­cia ezüstöt. A tenyészállatok beszerzése nem okoz különö­sebb problémát, hiszen hazánk­ban a legelterjedtebb fajták közé tartozik. BALÁZS FERENC, Feled (Jesenské) lül tízhónapos korban ér véget Ekkorra teljesen kialakul a ki vánt világos ezüst szín. Az 1,! —2 éves állatok bundájánál színeződése a legkedvezőbb Később a szőr kívilágosodik Aki jó hasznosságú nyúlfajtá problémája, minden megy, min az óra. n ILYEN IS VAN :- Volt egy kedves színfoltja a !- összejövetelnek, éspedig az ősz szel rendezett sikeres kiállítá j értékelése, az emlékérmek éi H oklevelek átnyújtása az arrí _ érdemes kiállítóknak. Feltűnt hogy a díjkiosztáskor többszö: is elhangzott egy név, s tér mészetesen viselője valahány szór megjelent az elnöki aszta . előtt. Hogy ki volt: Masler Margit, a Barátság Efsz tagji j és dolgozója. О Hány érmet vett át ez al j kálómmal? .— kérdem a méf . nagyon is fiatalos, ötven körül . hölgytől. — összesen ötöt; egy arany­­( két ezüst- és két bronzérmet, . azonkívül egy díszoklevelet •— . mondta örömtől sugárzó arccal, # Margit néni bizonyára el­­, foglalt ember. , i— Valóban elfoglalt vagyok, Reggel nyolctól a szövetkezet üzemi konyháján dolgozom, ad­­' dig ellátom a baromfit >— száz - csibét keltettem a kisállatte­nyésztők helyi szervezete szá­­: mára —, elvégzem a kertben a teendőket. Van egy tizenhat­éves fiam, ő szokott reggelit készíteni, aztán együtt indu­lunk hazulról; a gyerek iskolá­ba, én pedig munkába. Munka­idő után főzök, s közben a kertben is végzem a tennivalót. Közben kisétáltunk Maslenné otthona felé. ф Látom, nem nagy a kert. Mégis, árulja el, hogy lehet ilyen elfoglaltság mellett, ilyen parányi területen zöldségből, gyümölcsből, virágból minta­példányokat kitermelni? Mindössze hat ár az egész porta, de ezen a tenyérnyi te­rületen megterem a nálunk ter­mesztett fajták közül szinte mindegyik. Nem értékesítés cél­jából, hanem inkább kedvtelés­ből kertészkedem. Böngészem a szakirodalmat, bárhová uta­zom, mindenütt magvak iránt érdeklődöm. Magam hajtatom a növényeimet, s magam gondo­zom egész a termésig. Éltető elemem a kerti AMI A KÉPBŐL HIÁNYZIK A kertészkedők közgyűlésén nem derült ki, kik voltak az alapító tagok, egyet mégis si­került felfedeznünk. Beutel­­schmidt Boldizsár, a ma is ak­tív vezetőségi tag így mesél a kezdetről: í— Húsz évvel ezelőtt néhány kertésztárssal összedugtuk a fe­jünket, s kisütöttük, hogy a szervezett kertészkedés nálunk is előnyösebb lenne. Huszonné­gyen alakítottuk meg az alap­szervezetet. Frank László szak­képzett kertész lett az elnök, én pedig a pénztáros. A SZKSZ Központi Bizottsága máris se­gédkezet nyújtott: permetszere­­ket, műtrágyákat kaptunk, szakelőadókat küldött, sőt per* metezőgépet is lehetett kölcsö­nözni. Voltak ugyan nehezen beszerezhető cikkek is. Néha mérföldeket tettünk meg, csak­­; hogy előkerítsük, sőt helyhez szállítsuk a tagoknak a facse­metéket és egyes műtrágyákat* Ф Hogyan reagáltak erre a tagok? ■ A tagok? Az ám, a nem tagok tömegestől jelentkeztek belépésre a szervezetbe, s ter­mészetesen éltek is a lehető­séggel. Csakhamar felmerült a kérdés, hol tartsuk összejövete­leinket. A hnb nem tudott se­gíteni. Általában az iskola adott otthont. Helyiséggondunk a mai napig nem oldódott meg* # A szaktájékozódásnak mi­lyen formáját alkalmazzák még? i—i Ennek egyik legközked­veltebb formája tanulmányutak szervezése. Az első exkurziónk annak idején a botanikuskertbe és egy őszibarackosba vezetett* Jelenleg a magyarországi tanul- . mányutaink a legnépszerűbbek. ф Mennyire elégedett Bold! bácsi a szervezeti élettel? — Tulajdonképpen megy min­den a maga rendjén; látványos rendezvényekben szaktanács­­adásban nincs hiány. Hanem azért megoldásra váró gondo­kért sem kell a szomszédban kopogtatni. A műtrágya, nö­vényvédő szerek, facsemeték és egyéb kertészeti kellékek be­szerzésének nehézsége végre megoldódott: a SZKSZ főrévi (Prievoz) helyi szervezetének raktára ugyanis közös meg­egyezés alapján a mi szerveze­tünk tagjait is ellátja a szük­séges kertészeti cikkekkel. Van azonban egy, sok kertésztársat érintő, súlyos gondunk. Előfor­dul, hogy szállítóeszköz vagy idő híján az ember nem tudja a paradicsomot, hagymát, pap­rikát stb. a piacra vagy a tá­volabbi felvásárló központba szállítani. így aztán a sok fá­radság árán és költséggel ki­termelt áru halomszámra megy tönkre. Restellni való, hogy. ilyen népes szervezet nem ké­pes biztosítani tagjai számára a termékek értékesítésének elő­nyösebb módját. NE VARJÚNK CSODÄT! ... * *. Mert manapság csodák már nemigen történnek. Gond­jainkat tehát magunknak kell megoldanunk. Mégiscsak furcsa, hogy az évzáró közgyűlés vitájában a kertészkedők még csak fel sem vetették a sokukat bántó kér­dést. Pedig ez lett voln a meg­felelő alkalom, hiszen a tagság csaknem teljes létszámban je­len volt. Hátha akadt volna vállalkozó a felvásárló központ vezetésére, és talán megtalál­ták volna a helyszerzés nyitját is. Semmi esetre se hagyjuk kár­ba veszni azt, ami már megter­mett, mert ez veszteséget jelent nemcsak a családnak, de végső soron a népgazdaságnak is. Gyepes Aranka

Next

/
Thumbnails
Contents