Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-17 / 20. szám

A galambok Trichomonas -betegségéről A betegséget a szinte minden galamb begyében megtalálható Trichomonas gallinae élősködő véglény okozza. A beteg álla­toknál nekrotikus elváltozást észlelünk a garatban, a nyelő­csőben, a belekben és a máj­ban. A betegségre elsősorban a fiatal, körülbelül kéthetes növendékek hajlamosak, az idős, felnőtt galambok inkább tünet nélkül hordozói a beteg­ségnek. A fertőzött állományok­ban igen nagy jelentőséget kell tulajdonítani ennek a betegség­nek, mivel úgyszólván teljesen lehetetlenné teszi az utódneve­lést. A galamboknál a szülők ete­téskor fertőzik meg fiókáikat. A fiókák rendszerint már az első etetéskor megfertőzödnek, ami annyit jelent, hogy a begy­tejjel is terjedhet a fertőzés. Egyébként a betegség — főleg nyáron — a megfertőzött ta­karmánnyal és ivóvízzel terjed. Az egészséges állományba vá­sárolt tenyészállattal is behur­colhatjuk a fertőzést. S végül: a betegséget a vadon élő mada­rak (pl. gerlék) is terjeszthe- ; tik. A növendék galamboknál a betegség első tüneteit a fertő­ződést követő 4—16 napon be­lül észleljük. Ha szétnyitjuk az állatok csőrét, könnyen megál­lapíthatjuk, hogy a garat piro­sas színű, duzzadt, sárgás­szürke csomócskák, túróra ha­sonlító felrakodások vannak rajta. Ezek a csomócskák ha­marosan megduzzadnak, meg­nagyobbodnak, és az elhalt nyálkahártyából kialakult ál­­hártyák teljesen beborítják az egész garatot, szájüreget. A fo­lyamat súlyosbodása miatt a garat teljesen elzáródhat, az állat nem tud enni és vagy éhenhal vagy megfullad. A be­teg állat erőtlen, rosszul tolla­­sodik, borzolt a tollazata és fénytelen. A fertőzött fiókák gyakran hasmenésben szen­vednek. Néha a köldöktájék megduzzad, s belsejében ga­­lambtojásnyira megnövő sárga i csomó vehető észre. A has feszes és fájdalmas, a galamb rosszul fejlődik, bűzös ürüléke beszennyezi a kloáka környé­kén a tollakat. Az elhullás igen jelentős, a fiatal galam-A kiültetett palántáknak, a fejlődő növényzetnek sok vízre van szüksége, ezért a rendszeres locsolást soha nem szabad elmulasztani. Fotó: ,_bor S végül egy gyakorlati meg­jegyzés: az Acinitrazol 25 g-os csomagolásban kerül forga­lomba, ebben 10 g hatóanyag van, amely 8 liter ivóvíz meg­felelő kezelésére alkalmas. To­vábbá szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy ezt a szert nem szabad kisebb tömény­ségben az ivóvízbe adagolni, mondjuk alkalmi fertőtlenítő Irtsuk a legyeket! A legyek a kétszárnyúak rendjébe tartozó rovarok. Ta­gadhatatlan, akad közöttük hasznos is (pl. rablólégy, für­­készlegyek), de túlnyomó több­ségük betegségterjesztő, az em­berre és a mezőgazdaságra egyaránt káros, sőt veszélyes. Irtásukkal tehát érdemes, sőt kell is foglalkozni. Vagyis: irtsuk a legyeket! Igen ám, de hogyan? Erdei Béla fehérgyarmati (MNK) kis­tenyésztő a magyarországi Kis­­tenyésztők Lapja ez évi első számában az alábbiakat taná­csolja: egy pohár vizet és egy pohár cukrot szirupnak meg­főzünk, hagyjuk kihűlni és hi­degen egy pohárnyi Basudin 5 G talajfertőtlenitővel jól el­keverjük. Ha sűrűnek bizonyul, hideg vizet adhatunk hozzá. A keverék a Basudintól grízes marad, de ez nem baj. Ablak­­párkányra kenve a hatása száz százalékos, legalább én ezt ta­pasztaltam. Az istállók légy­­telenítésére csak épületen kí­vül használhatjuk. A keveréket az ajtók és az ablakok desz­káira és olyan helyre kell fel­kenni, hogy az állatok ne érjék el, de a napozó legyek elpusz­tuljanak. Épületen belüli hasz­nálatra azért nem jó, mert kis­sé gázosítö hatású. Az emlitett szaklap tizenki­lencedik oldalán még egy ta­nács olvasható a tavaszi légy­irtással kapcsolatban, mégpe­dig Simon György békéscsabai rovar- és rágcsálóirtó tollából. A szerző, több éves tapasztala­taira hivatkozva, azt állítja, hogy légyirtásra jól megfelel a Ditrifon 50 WP, a Fiiból E, valamint a forgalmazott rovar­ölő szerek bármelyikének sűrű, cukros lével készített keveréke. A csábító oldat elkészítéséhez a romlott befőtt leve állítólag sokkal jobban megfelel, mint a cukros víz. Sőt! A sör is jó, ha rovarölő szert kevernek be­­le.Fontos, hogy ne fára, falra és egyéb nedvszívó anyagokra kenjék az oldatot, hanem fóliá­ra, csempére, üvegre, olajfestett faira. A nyúl, a csirke, a ga­lamb és a sertés óljába a cuk­ros rovarirtás keverékkel be­kent, plafonról lógó és lehető­leg piros színű fóliacsík (10x50 cm) felel meg legjobban a cél­nak, mert hat-nyolc hétig haté­konyan pusztítja a rászálló le­gyeket. Ha csökkenne a hatása, vizes szivaccsal áttöröljük a bemázolt felületet, mire a ned­vesség ismét feléleszti a szer hatását. A szerző szerint, az említett keverékkel bekent fe­lületek (fólia, csempe, üveg) segítségével akár két légy­idényt is sikeresen átvészel­hetünk. Tegyünk próbát, meg­éri a fáradozást! (bor) Termeljünk spárgát! A spárga kevésbé ismert, ízletes zöldségnövény, melynek C-vitamin-tartalma a 100—120 mg-ot is eléri 100 g onként. А-vitaminból csaknem annyit tartalmaz, mint pl. a paradi­csom vagy a bimbóskel. Nagy az ásványisó-tartalma is: mész­­ből 7 mg, vasból 14 mg, foszforból 40 mg van benne. Köny­­nyen emészthető fiatal hajtásai vízelhajtó és vesetisztító ha­tásúak, ezért az orvosok ugyancsak örömmel vennék, ha többet termelnénk és fogyasztanánk belőle. Csak meleg fekvésű, nagy táperejű homoktalajokon érde­mes termelni. Az asparágus néven közismert cserepes dísznö­vényünkhöz hasonlóan magvetéssel vagy tőosztással szapo­rítható. ősszel és tavasszal egyaránt telepíthető, 40—60 cm mélyen megforgatott és megtrágyázott földbe. A töveket árok­ba, 20 cm mélyen kell ültetni, 120x80 cm-es kötésben. A spár­gát 18—20 évre telepítjük, ezért nagy körültekintéssel kell eljárni, hogy eredményt hozzon a fáradozásunk. A telepítést követő két évben nincsen sípvágás (betakarítás), csak ápo­lás, viszont a harmadik évtől kezdve tövenként 6—10 sípot nyerünk. A spárgát áprilistól június végéig lehet szedni. Előnyei közé tartozik, hogy olyan Időszakban ad friss ter­mést, amikor még igen kevés és drága a friss zöldség. (bj) A találékonifság arannyal fizet Mai energiaszegény, takarékosságra szólító világunkban számtalanszor elhangzik a tétel: a termelés állandó növe­kedése mellett is szükséges betartani az energiatakarékosság szabályait. Vonatkozik ez iparra, mezőgazdaságra egyaránt. Persze, ha leredukáljuk a fenti aranyszabályt, akkor is érvé­nyes marad: történetesen egy piacra szállító kiskertész ese­tében is, akinek valóban nem lehet mindegy az, milyen ener­giaforrás, befektetés mellett tudja előállítani a primőrárut. S hogy lehet jól és olcsón termelni, ezt az alábbi példa is bizonyítja. Nagy bácsi nem győzi dicsérni fia találmányát, a szénpor­fűtésű aoélkályhát. (A szerző felvételei) Nemesócsán (Zemianska 01- Ca) több olyan kert található, melynek csak nagyon kis há­nyadát nem fedi fóliasátor. Ilyen kert Nagy Béláéké is, amit volt szerencsém közelebb­ről is megnézni. Mivel a „gazda* f— aki a helyi malom karbantartója nem volt odahaza, felesége Márta, s szülei tájékoztattak arról, hogyan is jött létre ez a nagyon szép „fóliaváros“* Az a kiskertész, aki kora ta­vasszal akar primőrárut a piac­ra vinni, az természetesen már télen megkezdi a palánták ne­velését. így tette ezt a Nagy család is. Márta — férje ügyes­ségét dicsérve ■: büszkén mu­tatta be azt a fóliaborítású hajtatóházat, aminek technikai érdekességeit érdemes kissé körülírni. Mielőtt Béla nekifogott volna a palántahajtató megépítésé­hez, napokig töprengett azon, hogyan is lehetne gazdaságo­san, kevés tüzelőanyagot fel­használva, elérni a legkedve­zőbb hőmérsékleti fokot. Rövi­desen megszületett az ötlet: a 25x5 méteres fóliaház közepén körülbelül 1 méter mély és négy méter hosszú gödröt ásott, melynek szélére beállí­tott egy „már régen nem hasz­nált“ kályhát. A kályha csövét f— ez esetben az ócskavasak között talált, vastag öntöző­csövet — az árok alsó pere­mére helyezte, majd kivezette a sátor tetején. Béla ezután elkészítette s—< pléhből i—■; a hajtatőasztalt, melyet a gödör fölött helyezett el. Ezzel el­érte azt, hogy a kályha melege nem „szökik“ a levegőbe, ha­nem a hajtatőasztal alját, tehát a benne lévő táptalajt melegíti. Külön érdemes szólni a fűtés­ről. A kályhát, •— amit nagyon olcsón megvásárolt, hulladék­számba menő szénporral fűte­­nek s—i az első próbálkozásnál alaposan füstölt. Amint az is­meretes, a széngáz elvonja az oxigént, ezáltal megöli a palán­tát. Tehát Béla újabb „kereszt­­rejtvényt“ kapott. Hamarosan megfejtésére is sor került: pa­rányi, kis fogyasztású villany­­motorral üzemeltetett ventillá­tort szerelt a kémény végére, ami játszva „kiszippantotta“ a füstöt. A jobb huzat révén ja­vult a kályha hőkieresztő ké­pessége, és megszűnt a füstö­lés. Habár a fűtés részben meg­oldódott, a találékony kisker­tészt még egy gondolat foglal­koztatta. Hogyan is lehetne м a fóliasátorban biztosítani a nagyon erős fagyok esetén is a kedvező hőmérsékletet? Mivel Béla villanyszerelő, egyszerűen megszerkesztette azt az ízzó­szálas, éjjeli áramra működő pótfűtést, amit a hajtatóasztal aljára szerelt Márta bevallása szerint ezt a melegítőt csak néhány alkalommal, egy-két órára kapcsolták be. Persze, alaposan megérte ■— biztos ami biztos alapon t-i beszerelni a hősugárzót is. A fólia alatt gyönyörű papri­kapalánták várták kitelepítésü­ket. Amint ezt a fentiek is el­árulják, néhány jó ötlet segítsé­gével, fáradságot nem sajnál­va, palántát is lehet olcsón, jó minőségben termeszteni. Nagyék kertjében a hajtató­ház mellett három fóliaház áll. Kettőben salátát, egyben pedig retket termesztenek. Sétálva a szépen fejlődő retekültetvény­ben, Márta anyósa megemlítet­te, hogy ezt a fóliasátrat ala­posan „megtréfálta“ a tél. Mi­vel a fóliát még ősszel felhúz­ták a tartóvázra, a hó, az erős széllökések összeroppantották a sátrat. Szét kellett szedni és újra fel kellett állítani a szer­kezetet. Mivel a salátát ősszel vetet­ték, annak érdekében, hogy korábban, jó áron értékesítsék a primőrárut, a hatalmas fólia­sátrak fűtését is biztosítani kel­lett. Ismét előkerült a papír és ceruza, és megszületett a „barkácskályha“ tervrajza. Nagy Béla vastag acéllemezből olyan fűtőtestet hegesztett, melynek a tetején egy szénpor­­tartály van, ahonnan önesés­sel folyik be az „üzemanyag“ a tűztérbe. A begyújtás gáz­lánggal .történik s előnye az, hogy a mini-kazán egy éjjelen keresztül képes üzemelni ellen­őrzés, kezelés nélkül. A hosszú fóliasátorban két ilyen kályhát helyeztek el, melyek képesek úgy temperálni a hőmérsékle­tet, hogy a fagy ne károsíthas­sa meg a palántákat. Ez az olcsó, igénytelen fűtés azért is előnyös, mert a saláta, a retek kiszedése után a paprikapalánta még aránylag időben földbe kerül. Mivel a Nagy család már harmadik éve foglalkozik zöld­ségtermesztéssel, érdekelt: ho­gyan tudják értékesíteni a nem kis menyiségű primőrárut. Nagy­­né elmondta, hogy fia tagja á kiskertészek tanyi (Tôň) helyi szervezetének, így szerződés alapján adják el a zöldséget. Az értékesítés aránylag zök­kenőmentes. Nagy Béla és neje a húszon túliak korosztályát képviseli* Egyesek a fentiek után bizo­nyára megkérdezik: ez a fiatal házaspár nem választhatna ké­nyelmesebb életmódot? A szó­rakozást nem igénylik? Mikor a szabad idő felől kérdeztem Mártát, elmondta, hogy keve­sebb idejük jut kikapccolódás­­ra, mint esetleg más fiatal há­zaspárnak, de mivel a szülők teljes energiájukkal támogat­ják őket munkájukban, néha jut idő szórakozásra is. Persze, nem sajnálják a kertészkedés­sel járó fáradságot, értelmes időtöltésnek tartják. Amellett, hogy a férj „második szerelme“ a kert, céljuk megvalósításá­nak alapját is képezi. Mivel Mártáék lakásgondokkal küz­­ködnek egy háztartásban élnek a szülőkkel — házat sze­retnének építeni, otthont te­remteni a már útban lévő ba­bának, a családnak. Amint ezt a fentiek is el­árulják, egy család munka­szeretete, a családfő találé­konysága hasznos közérdeket szolgál. Leegyszerűsítve a gon­dolatot: a találékonyság arany­nyal fizet. Kalita Gábor Nagy Márta anyósával palántaápolás közben. <-/4/4/V4A/W4A/WWWWWWW\A/WtAA/V4A/VWW»/4/-A/»/V4A/WW4<W»/>AAA/4/4/VW\A/ bóknál elerheti a 80 százalékot. Boncoláskor a már említet­tekhez hasonló tüneteket ész­lelhetünk a begy nyálkahártyá­ján, megfigyelhetjük a belek nyálkahártyájának gyulladását és a máj elhalásos elváltozá­sát. Kórmeghatározáskor a kli­nikai, a boncolási leletekre, valamint az élő állat nyálka­hártyájából kimutatott kóroko­zó jelenlétére támaszkodunk, Az elpusztult állat testében az igen érzékeny kórokozók gyor­san bomlásnak indulnak. A kórmegállapításkor feltétlenül számításba kell venni a ga­lambhimlő hasonló tünetekkel jelentkező nyálkahártya-kiüté­ses alakját, nehogy tévedjünk. A betegség gyógyítására az Acinitrazol nevű készítményt használjuk. Legjobb vízben adagolni: 0,125 százalékos tö­ménységű oldatát hat napon át kell itatni az állatokkal. Ezt a gyógykúrát a tenyészidény kezdete előtt az egész állo­mánynál elvégezzük, s ha kell, a tenyészidényben megismétel­jük. A galambok közben mele­gíthetik a tojásokat vagy éppen­séggel etethetik a fiókákat. Hat napnál hosszabb ideig nem tanácsos adagolni, mert kilenc­­napi használatot követően mér­sékelt mérgezést állapítottak meg a kísérleti állatoknál. Ke­zelés idején a galambokat zár­va kell tartani, hogy ne ihas­sanak másutt vizet, csak azt, amibe gyógyszert kevertünk. A beteg állatokat el kell kü­löníteni s nekik gumiszondá­val — vagy injekciós fecsken­dővel — kell a begyükbe fecs­kendezni az oldatot. A felnőtt galamboknak szintén így ad­hatjuk be az ivóvizet, hó ma­guktól nem hajlandók fogyasz­tani belőle. A megelőzés mindig könnyebb з gyógyításnál. A vásárolt te­nyészállatokat egy időre külö­nítsük el, a felnőtt galambo­kat rendszeresen vessük alá gyógyító kúrának vagy az ígész állományban végezzünk negelőző kezelést, s ha a posta­galambokat más tenyészetből származó galambokkal együtt szállítjuk a versenyekre, akkor szintén ajánlatos az egész cso­portot megelőző kezelésben ré­szesíteni. gyanánt, mert ä fentebb emlí­tett kórokozó könnyen meg­­szokhatja ezt az egyébként na­gyon hatásos gyógyszert, s ha valóban megbetegszenek a ga­lambjaink, már nem fogjuk tudni mivel meggyógyítani őketl MVDr. Baőo Jozef (Zlaté Klasvl

Next

/
Thumbnails
Contents