Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-12 / 2. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. január 12. \ш\ ЯЯиитаваДйК Barkácsoló méhészek MÉZES CUKORKÄSA A mézes cukorkása finomszemű kristálycukornak és méznek a keveréke. Jobb a száraz kristálycukornál, mert nem hordják ki a méhek. A németek általában 1 kg folyékony mézet kevernek 10 kg cukorhoz. A méz lehet valamivel kevesebb, és lehet vízzel hígítani a keverés előtt. Dreher a pergetéskor kapott lépfedelezést használja. Ebben még bőven lehet méz. Tanácsa szerint egy vödör fedelezésre 1,5—2 liter vizet kell önteni, s ezután farúddal kevergetve 50 fok C-ra melegíteni. Azért csak ennyire, hogy a viasz ne olvadjon meg. Akkor a folyadékot kiöntve valami ócska szitán át kell szűrni. A mézes folyadék nagyon alkalmas a cukorkása készítésére. A mézes vizet tanácsos forrásig hevíteni, hogy a Nosema-spórák elpusztuljanak benne. >—,D. B.-—> A NYÜLÖS KÖLTÉSROTHADAS TERJEDÉSE A nyúlós költésrothadást okozó Bacillus larvae spórái sokféle módon juthatnak kaptárból kaptárba. Könynyen és gyorsan terjedhet ez a betegség a fertőzött mézzel. Ismeretes, hogy a méhek nektárral vagy mézhólyagjukból kijutott mézzel keverik a virágport gyűjtögetés közben. Például a gödöllői kísérlet szerint a níluskéksžulfáttal kékre festett mézű család méhei kékes virágport cipeltek haza lábukon. Valószínű tehát, hogy a nyúlós költésrothadásban szenvedő méhcsalád virágpora is fertőz. Gochnaurer és Corner vizsgálata csakugyan bizonyította, hogy a nyúlós költésrothadásos család virágpora tovább terjesztette ezt a betegséget. Az a virágpor, melyet nyúlós költésrothadásos méhcsalád kijárójára szerelt ráccsal gyűjtöttek, bőségesen tartalmazott Bacillus larvae spórákat. Egy gramm virágporban tízmillió spóránál is több volt. Nagy óvatosság szükséges tehát, ha valaki idegen helyről virágport vásárol méhei etetésére. Bizonyára a méhek más fertőző betegségei is terjedhetnek így. —ABJ—• A SÁSKÁK NOSEMÄJA A mézelő méh gyomorvészét a Nosenia apis nevű állatka okozza. Olyan parányi ez, hogy csak erős nagyító szerkezettel: mikroszkóppal lehet látni. A kifejlett méh emésztő belében élősködik. Másféle Nosemafajok is vannak. Például sáskákban találták a Nosenia locustae nevűt. Az Egyesült Államokban az elhatalmasodott sáskák pusztításának azt a módját eszelték ki, hogy a növényeket sáska Nosemával fertőzzék. A módszer bevált. Az ilyen növényt evő sáskák megbetegedtek és elpusztultak. De vajon fogékony-e a mézelő méh is iránta? Henry tüzetes kísérletekkel tanulmányozta ezt. Úgy találta, hogy a sáskák Nosemája ártalmatlan a mézelő méhre. A SZÖJA MÉZELÉSE Megfelel a valóságnak, hogy a szója nektárt is, virágport is adhat. A nektárja kevesebb, mint a lucernáé, de több benne a cukor, a különbség tehát kiegyenlítődik. Csakhogy a szója nem mézel olyan mérsékelt melegben, amikor a lucerna igen. A kutatócsoport megállapította, hogy a szója mézplése fajtánként különböző. Némelyik fajta virágai nem nyílnak ki, másoké bőven mézelnek. A gyűjtögető méhek 10 százalékkal növelhetik a magtermést. Bő méztermést kötött, jó talajon lehet várni a szójából. A kutatást folytatják. A,__ Két generáció találkozása Antal Zoltán méhész a méhészet ifjú úttörőit oktatja. A tornaijai (Šafárikovo) pionírotthon méhészszakköre eredményes munkát fejt ki. Az igazi méhész télen sem tétlenkedik. Ezt tapasztaltuk két idős méhésznél tett látogatásunkkor is. Az egyik ilyen, télen Is ténykedő méhész a tornaijai (Šafárikovo) Galo Pista bácsi. Deresedé, ezüstös haja elárulja, hogy már nem mai'gyerek, de akaratereje, fürgesége és a méhekhez való viszonya bármely fiataléval vetekszik. Látogatásunkkor is a pincében berendezett kis műhelyében serénykedett. Szakmát nem tanult, ennek ellenére kevés asztalos tud olyan kaptárakat és keretléceket készíteni, mint Pista bácsi. Elmondotta, hogy mind a tizenöt kaptárát felújítja, az elhasználódott részeket kicseréli. Így a kaptárak élettartamát meghosszabbítja. Nem győztük csodálni a sajátkészítményű, szép, formás vállas kereteket, melyeket zsebkésével faragott ki. Neki nem okoz gondot most sem a keretléc hiánya. Virágpor-szedőt is készít, s jövőre 6 is megpróbál virágport szedni. Summázva a tavalyi év mérlegét, Pista bácsi arcáról az elégedettség sugárzott: — Nagyon elégedett vagyok. A családonkénti huszonöt-harminc kilogrammos átlag minden várakozásomat felülmúlta — mondta boldogan. Pista bácsi hazai kaptárakat hasz-Szlovákia területén született az országos hírű méhes alapítója, a rangos méhész és szakkönyvíró, Sötér Kálmán. Születése 145. évfordulója alkalmából emlékezünk meg róla. Ezernyolcszázharmincnégy október 14-én született Csúzon (Dubník), ahol apja gazdatiszt volt. Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd Érsekújvárott, Esztergomban és Nagyszbmbatban folytatta, ahol teológiát tanult. Ezernyolcszázötvenötben kilépett a nagyszombati intézetből, s gazdasági intéző lett. Tizenhét évi szolgálat után nyugalomba vonult, s Inámban telepedett le, ahol országos hírű méhest alapított. Gyermekkora óta a méhészet iránt rajongó férfi rengeteg szakcikket írt, s gyakorlati tanácsokkal látta el méhésztársait. A Méhészet című szaklap főmunkatársa volt, s neve ott találnál. Erős, egészséges családokkal és fiatal anyákkal méhészkedik. A másik veterán méhész a dereskel (Držkovce) Breznai István is hangyaszorgalommal munkálkodik. Javítgatja kaptárait, s minden erejét arra összpontosítja, hogy az ő kaptárai se legyenek rosszabbak, mint a másik Pista bácsié. Hogy miért? Mert éppen Dereskén folytatnak kollektív méhészkedést, melynek Irányítója — nem véletlenül — az ezüstös hajú Breznai István. — Én szeretem ezeket az Idős embereket, akik éppen olyan szorgalommal tevékenykednek, akár csak a méheik — mondotta az idős méhész. Breznai bácsi annak ellenére, hogy a méhészetben jártas, — több mint három évtizede méhészkedik — továbbra is szorgalmasn lapozgatja a szakirodalmat. Az igazi méhész télen sem tétlenkedik. Nem várja a tavaszt készületlenül. Hogy mi élteti ezeket az idős embereket? Mi azt hisszük, hogy a méhek iránti szeretetük és az, hogy fiatal korukban hasonló szorgalommal munkálkodtak, mint a méhek. S ezt a szorgalmat és munkakedvet az ember életében oly sokat jelentő hetedik évtizedhez közeledve is folytatják. Viczén István ható a Magyar Országos Méhészeti Egyesület alapító tagjai között. A létrejövő . egyesület alelnöke lett. Az egyik legjelentősebb cikkét „A mérgeit méhe“ címmel 1890-ben a Természettudományi Közlöny is közölte. Ezernvolcszáznvolcvanban kezdte el „A méh és világa“ című terjedelmes munkájának Írását; az első kötete 1895-ben jelent meg Kolozsvárott, a második kötet kiadására viszont nyolc évet kellett várnia. Ez a kétkötetes mű ma is a méhészeti világirodalom legterjedelmesebb —i több mint kétezer oldalszámú — és legalaposabb szakkönyve. A .kiváló szakember idős korában elvesztette szemevilágát, s Baranya megye egyik kis falujában, Korosban — 1915 szeptember 15-én — halt meg. Pénzes István V* *!• V ♦’* *,♦ *> < ♦> V * Emlékezés régiekre MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф A telelő méhcsalád to A családok nálunk a szabadban elég jól telelnek. Zárthelyi telelés ritkábban fordul elő. Azonban alig akad méhész, aki ne kísérelte volna meg gyenge vagy anyatartalékoló „kölyök“ családok megvédését zárt helyen a tél szigorától. Magam is így cselekedtem, azonban rosszabb eredményt értem el, mint a szabadban, ezért nem foglalkozom vele. A szabadban való teleltetés méhészenként változó, pedig a méhek egyformák. Hasonló feltételek között telelnek. Télen minden méhcsalád nyu-1 galomra vágyik. Erről sokat beszélnek a méhészek, írnak az újságok és a könyvek. Persze még így is bőven akadnak hibák, a jó eredmények mellett. Ezeket könnyen elkerülhetnék a tapasztalt méhészek a szakirodalom tanácsainak megszivlelésével. Ahogyan régi könyveim lapozgatom, és az újságokat tanulmányozom, mindig találok valami érdekességet, s ez írásra ösztönöz. Id. Boczonádi Szabó Imre könyvéből в következőket olvastam a telelésről: „Hogy teljes nyugalmat élvezhessen a méhcsalád, melegtartó lakásra, elégséges élelemre és bőséges friss levegőre van szükége. Ha mindezek a feltételek nem hiányoznak, a méhcsalád könnyen tűri a téli fogságot, s minden érzékenyebb veszteség nélkül éri meg a tavaszt, még akkor is, ha ez a kényszerű fogság a szokottnál hosszabb időre terjed.“ Ez a méhészkönyv volt az első, amelyet a kezdet kezdetén a kezembe vettem, s úgy hittem benne, mint hívő ember a bibliában. Otmutatásai szerint készítettem szalma- és deszkakaptárakat felső kijáróval. Később jobbnak láttam az alsó kijárót. De egyiket sem szűkítettem le túlságosan télre, hogy elegendő friss levegő hatoljon a kaptárba. Januárban kezdtem a nagyobb szűkítést, amikor a fiasítás megkezdődött, azt gondolva, hogy akkor több melegre van szüksége a méhcsaládnak. A szakirodalomból olvastam, hogy a fiasítás kedvező fejlődése 33,2 —36 C fok közötti hőmérsékletet igényel. Ezt a meleget a méhek azonban csak nagyobb mézfogyasztással hozhatják létre, s a méhész a kaptár jó takarásával segítheti elő. Én ezt megpldoVtam a kijáró nagyobb szűkítésével. Ezzel azonban a lő másik oldalára estem. Nem jól tettem, hibát követtem el, s a hiba okát is a szakirodalom segítségével derítettem ki. Taranov és Mihailov a következőket írják: „Ősz felé a méhek tevékenysége és ezzel együtt anyagcseréje minimálisra csökken. A tevékenység időszakában a méhek testében oxigénigényes (aerob) folyamatok, télen oxigénmentes (anaerob) folyamatok mennek végbe. Az erős szellőzés csökkenti a fürtben a széndioxid mennyiségét, ami károsan befolyásolja a méhek telelését.“ Ez igaz is. Most már csak az a kérdés, hogy mikor szükséges a széndioxidos, és mikor jobb a méheknek a friss levegő? Hazánkban a méhek "nyugalmi időszaka rendszerint október, november és decemberre terjed. Három hónapra, vagyis kilencven napra. Eddig kell nekik a széndioxidos levegő. (Tavaly ugyan november közepén is kirepültek a méhek, de ez a természetes megmozdulás a lényegen nem változtat.) Ez még nem jelenti az ébredést. A méhek igazi ébredése az első tisztuló kirepüléssel kezdődik. Akkor szükséges a bőséges friss levegő. Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy enyhébb télen már januárban megkezdődött a petézés és ezzel egyidőben növekszik a méhek igénye a friss levegő iránt. Ennek érdekében a kijárót ilyenkor nem szűkítem, hanem bővítem. Természetes, hogy a kaptár ilyenkor is huzatmentes legyen. A kijárón kívüli más rés — mint például a csehszlovák rendszerű kaptárak hátsó ajtaján előfordul — káros. Ugyancsak a meleg elillanásához vezet a felső szellőztetés is. Ez azonban még nem minden. Méheim téli nyugalmát a méhészeti év kezdetén, vagyis augusztusban kezdem megalapozni. Nagyon fontosnak tartom a jó minőségű élelmet. Téli eleségnek az akácméz lenne a legjobb, ez azonban nagyon drága. Marad tehát a répacukor. Ebből is mézet készítenek a méhek, bár az embereknek nem felel meg, de a méhek jól áttelelnek rajta. Fontos azonban, hogy idejében jussanak hozzá, hogy rendesen megérleljék, és be is fedjék nagy részét. Én már augusztus 20-töl a hónap végéig feletettem a téli eleség többségét. A jó telelés előkészítéséhez sok fiatal méh szükséges. Ennek eléréséhez nyárvégi hordás, de ennek hiányában serkentés és a hordás idején nevelt jól petéző fiatal anya is kell. Szovjet kutatók megállapították, hogy az egyéves méhanyák ősszel a kétévesnél tíz, a három éveseknél pedig tizenhét nappal petéznek tovább. A fiatal anyás családoknál a fiasítás terjedelme is nagyobb. A kései Hasításból az következik, hogy a feletetett téli élelemnek egy része elfogy és szeptemberben vagyunk kénytelenek azt pótolni. Nálam ez rendszerint két-három kilogramm szokott lenni. Nem vagyok híve a nagy adagokban történő őszi betelelésnek, mert az a cukor „mézzéválásának“ rovására megy, és megviseli a méheket, megrövidíti életüket. Az egerek, a madarak, a háziállatok, valamint a hó, a jég és a viharok elleni védekezésről a cikk terjedelme miatt nem írok, hisz azokról úgyis gyakrabban esik szó. Végezetül csak annyit, ha valaki másképp látja a dolgot, vagy kiegészítést vél jónak,’ szívesen olvasnám hozzászólását. Csurilla József Régi méhitató A szenckirályfai (Kráfová pri Senci) szabadtéri méhészeti múzeumban van egy régi méhitatő, amelyet Ľudmila Podjavorinská, a közismert írónő ajándékozott a szövetségnek. Az írónő Bzince pod Javorinou községben, a trenéíni járásban élt, és méhészkedése során sokáig sikerrel használta a képen látható ötletes méhitatót. Kép és szöveg: Krajcsovics Ferdinánd
