Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-03 / 18. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. május 3. ♦ MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MEGJEGYZÉSEIM „Az anvanevetes" cimíí cikkhez Örömmel olvasom a Szabad Földműves „Méhészet“ című rovatát. Nagy segítséget nyújt a sikeresebb méhészkedéshez. Az 1980. április 5-i számban a Lengyel Sándor tollából származó írás nagy örömet szerzett, mert segít néhány kérdés megválaszolásában. Gondolom, hogy a téma nem csak őt, hanem Szlovákia többi méhészét is foglalkoztatja. Ismerjük be, hogy Szlovákiában anyaneveléssel kevés méhész foglalkozik. Az anyanevelésről tehát soha sem lehet eleget írni. Az első kérdés az, hogy miért szedem ki a bölcseiből az először berakott álcákat, és mi ezzel a célom? Itt Űrösi Pál Zoltán kísérleteit említem az 1958. évből, amikor színes pempővel kísérletezett. Ezzel bebizonyította, hogy a dajkacsalád nem egyszerre kezdi etetni a beadott álcákat. Olyan méhész vagyok, aki az irodalom adatait a gyakorlatban hasznosítja. Amikor tehát egyszeri álcázással kielégítő anyákat nyertem, arra figyeltem, hogy miért fordul elő az anyák között 10—20 százalékos selejt. Ekkor gondoltam a kétszeri álcázásra. Az egyik sort egyszer, a másikat pedig kétszer álcáztam. A különbség már a bölcsőknél feltűnt. Későbben az anyák fejlettsége és minősége ezt be is bizonyította. Mégcsak színespempő sem kellett hozzá, csak öt-hat szoros nagyító, annak a megállapítására, hogy a nevelésre beadott álcákat a méhek nem veszik mindjárt gondozásba. Lehet vitatkozni azon, hogy az az álca, amely csak egy-két óra múlva kap élelmet, a kiszáradt pempőn ugyan nem pusztul el, azonban nem lehet közömbös további fejlődése. Ebben jó segítség a kétszeri álcázás. A dajkacsalád, amely az előző napon nevelésbe fogott, a kicserélt álcákat perceken belül etetni kezdi. Az álcák előnye, hogy egynapos pempőre kerültek, tehát a pempő kiszáradásának veszélye nem áll fenn. így kisebb a veszélye annak, hogy a másodszor át tett parányi álca a kiszáradt pempőn szenvedjen. Ezt igazolta az, hogy mióta az anyákat így nevelem — ennek már húsz éve — a selejt csupán egy-két százalék. A párzási veszteség minimális, vagyis tíz százalék körüli, néha még ennyi sem. A másik kérdés: Milyen eszközt használok az álcázáshoz és mivel fertőtlenítem azt? Mint bizonytalan kezdő, az irodalom nyomán magam is kipróbáltam talán minden álcázó szerszámot, még a lúdtollat is. Ezek közül legjobban a fából készült álcázó vélt be. Hurkapálcikából készítem el úgy, hogy annak az Örösi Pál Zoltán „Méhek között“ című könyvében ismertetett gyufaszál megfaragásához hasonlítson, csak éppen fele szélességben, mert az erre felvett parányi álcát is könnyű letenni a bölcső aljára. A gyufaszál szélessége egy és félnapos álcáknak felel meg. Mivel fertőtlenítem az álcázó szerszámot? Ennek az elkészítése könnyű. Csupán néhány másodperc és éles kés kell hozzá. Ezt már az idény előtt elkészítem (20—30 darabot). Ezért ennyit, mert pempőtermeléssel is foglalkozom. Anyaneveléshez mindig újat használok. A hurkapálcikát oly módon készítjük el, hogy annak vége szinte láthatatlan maradjon. Ezért könnyű vele az álcák felvétele. Ha netán eltörne, készen áll a másik. Hossza legalább tíz centiméteres legyen. Nálam ez vált be legjobban. Az álcázást már a lányom végzi. Ehhez ügyes kéz és jó szem kell. Ezzel az álcázóval egy óra alatt 1000—1200 álcát átrakhat. Az elfogadás 99 százalékos. Válaszom a harmadik kérdésre. Harminchét éve méhészkedem, előbb 40, majd 60, 80, 100 családdal. Most 70 családdal méhészkedőnk. Méhészkedőnk, mert nálunk az egész család méhész. Betegségem miatt már csak irányítom a méhészetet. Természetes, hogy a méhészkedést mesterséges anyaneveléssel senki nem kezdheti. Hogy ez sikerüljön, ehhez sokéves tapasztalat és gyakorlat kell. Én is a természetes anyák megmentésével kezdtem. Nem azért tértem át a mesterséges anyanevelésre, mert így. jobb anyákat nyerek, hanem azért, mert az gazdaságosabb, és kellő gyakorlattal egyenértékű anyákat nevelhetek. Tény, persze, hogy a természetes anyák között is nagy lehet a különbség. A mesterséges anyák nevelésénél s a természetes anyák megmentésénél is figyelembe kell venni, hogy csakis olyan családoktól neveljük, illetve mentsük az anyákat, amelyeket több éve figyeltünk és jól bevált családok. Az ilyen családoktól megmentett anyák jók lehetnek, de van némi hátrányuk is. Nem biztos ugyanis, hogy egy jó tenyészcsalád ugyanolyan jó dajka is. Egy tenyészcsalád csak akkor lehet igazi, ha egy nevelést az előző évben kipróbáltunk és leszármazottjai többségében beváltak. Sorozatos nevelésre csak aztán kerülhet sor. Ezt a természetes anyák felhasználásakor is figyelembe kell venni. Ha a természetes nevelésből származó anyákat hasznosítani akarjuk, ezt a kezdet-kezdetén tudnunk kell. Ha ugyanis a nevelésről nem tudunk, jöhet egy hetes eső és a család a rajzásról nem mond le, a nevelés azonban már hiányos. A természetes nevelésnél figyelembe kell venni ugyanazt, amit a mesterséges nevelésnél. A leírt módon nyert természetes anyák teljes értékűek. Nem Így van persze, ha bármilyen családtól fogdossuk össze az anyákat arra gondolván, hogy az természetes. Ilyen anyákból kerül ki a nagy selejt. A jó petézés ugyanis még nem bizonyltja az anya elvárt minőségét. Ne legyen rajzó hajlamú, örökölje a jó ösztönöket stb. A mesterségesen nevelt anyák hasznosításának nagy előnye, hogy csakis több éve figyelt és bevált tenyészcsaládból kerültek ki. A dajkacsaládot már előző évben kiválasztottuk. Egy nevelésre 28 álcát adok be és kétszer álcázom, egymást kővető napon. A nevelés alatt a dajkacsalád nem szenvedhet hiányt. Az Így nevelt anyák a termelésben felülmúlják a természetes anyák minőségét. Ezt bizonyítják kísérleteim is. Már egy évtizede, hogy nincs természetes méhanyám és nem is leszl A mesterséges nevelés sok tapasztalatot, és nagy gyakorlatot követel. A sikertelenséget soha ne írjuk a mesterségesen nevelt anyák rovására. A hiba mindig bennünk van. A mesterséges anyák kiválóak lehetnek, azonban csak akkor használjuk fel őket, ha látjuk, hogy fejlettek és a leirt módon neveltük! A méhészkedés szép, az anyanevelés pedig gyönyörű munka. A sikertelenség soha ne szegje kedvünl^t. Ojra és újra próbálkozzunk. Biztos, hogy törekvésünket siker koronázza. NAGY KÄLMÄN méhészeti szakoktató Tavaszi ellenőrzéskor tapasztaltam Vártam a kedvezőbb időjárást, hogy két „gyanús" méhcsaládomnak anyát adhassak. Az első vizsgálat alkalmával ez megtörtént. Zárkában adtam be az anyát. Egy hét múlva átellenőriztem a két családot. Az egyiknek az anyja már a második kereten petézett, a másik család anyja még nem volt kint a zárkából. Én engedtem ki belőle. Akkor még nem sejtettem, milyen látványban lesz részem. Ahogyan kivettem a zárka melletti lépet, petézést észleltem. Jól megnéztem, még a nagyítót is elővettem. Azt láttam, hogy mintegy tíz sejtben több pete is van. Az egyikben három, a másikban hat, sőt hét pete is volt egy-egy sejtben. Első benyomásom az volt, hogy a családban álanya petézik. A családot jobban megfigyeltem, azonban más kereteken semmit nem láttam. A kiengedett anya otthonosan mozgott, és kereste az üres sejteket. Kézbe vettem a zárkát, és falán nagyítóval négy-öt petét is láttam. A látottakat újra átértékeltem. A kaptár felbontásakor a zárka körül több méh nyüzsgött. Mintha vártak volna valamire. Utólag arra következtettem, hogy az anya a petézést a zárkában elkezdte, s az ott ólálkodó méhek azokat elcipelték a sejtekbe. A peték ezért voltak rendetlenül lerakva. Több petét találtam a kaptár fenekén, a zárka alatt. Ezeket valószínűleg a dolgozó méhek ejtették le. Egyes sejtekben álcákat is megfigyeltem. Minden sejtben több álca volt. Ezekből a legtöbb elpusztult, néhány azonban kifejlődött. Olyanok voltak, mint nyolc-tíznapos korukban. A kiengedett anya rendesen petézett. Másik észrevételem ugyancsak szokatlan. A másik családban két kereten csupa herefiasítást láttam, azonban kikelt herék is bőven voltak. A másik kereten pedig egy festetlen, párzatlan anyára figyeltem fel. Kiemeltem a harmadik keretet, s azon csodák csodájára fedett dolgozó Hasítás volt. Jobban szemügyre vettem, s láttam, hogy mintegy tíz-tizenkét méh kíséretében, szorosan összetömörülve ott van az öreg anya. Annyira vigyáztak rá, hogy alig vettem észre. Az egyik oldalon hiányzott az anya szárnya. Az őszi vizsgálatkor gyanúsat nem észleltem. A fiatal anya ősszel nem párzott be, így mindkét anya áttelelt. Azt gondolhatná valaki, hogy a régi anya közben kiöregedett, s ezért következett be a csöndes váltás. Nyugodtan állítom, hogy nálam öreg anya nem létezik. Két évenként anyát váltok. A szóban forgó anyát nyáron terveztem lecserélni. Egy hétig hűvösre fordult az idő. Nem volt alkalmam a beavatkozásra. Azt tudtam, hogy a fiatal anya nem párzik be. Ezért elhatároztam, hogy eltávolítóm. Egy hét múlva kaptárt bontottam, és megállapítottam, hogy mindkét anya petét rak. A fiatal anyát eltávolítottam, s remélem, hogy amint a család szükségét érzi, ismét új anyát nevel magának. Viczén István méhészeti szakoktató ■népgazdaságunk életében komoly felelősségteljes munka hárul a méhészegyesületekre. Küldetésük nemcsak abban nyilvánul meg, hogy kellő mennyiségű mézet biztosítanak a közellátás céljára, de lényeges szerep hárul a méhekre a mezőgazdaságban — „beporzó“ munkájuk révén — a magasabb hektárhozamok elérésében. ' A többi társadalmi szervezetekkel egyidőbsn, ezekben a hetekben a SZMSZ alapszervezetei is országszerte évzáró taggyűléseiken értékelték az 1979-es év sikereit. Az értékelő munkát a füleki (Fiľakovo) alapszerve zetben is elvégezték. A szervezetnek 170 méhész tagja van. A múlt évben 2078 méhcsaládot tartottak. Orvende tes, hogy sikeres esztendőt zártak. A közellátás részére 31 tonna kitűnő minőségű akácmézet adtak el. Ezen kívül 2,5 kg pempőt is termeltek. illetve eladtak. Termékeikért több mint 700 ezer koronát kaptak. A méhészek füleki szervezetének vezetőit dicséret illeti azért, mert törődnek az utánpótlás nevelésével is. A szervezetben két iskolai méhész-Szorgalmas méhészek szakkör van. A tapasztalt méhészek gondoskodnak a fiatalok neveléséről, ismertetik velük a legszükségesebb teendőket. A méhészet fejlesztésével párhuzamosan a tagok aktív részt vállaltak a Nemzeti Front választási programjának a megvalósításában. Társadalmi akciókban — a múlt évben — 1330 órát dolgoztak. Kiültettek 650 fát és cserjét. A mezőgazdasági termények hozamának növelése céljából 22 méhész 652 méhcsaláddal vett részt a pillangós növények, a napraforgó és más kultúrnövények beporzásában. A szocialista mezőgazdaság 30. évfordulójára hirdetett versenyben — kerületi méretben — a fülekiek a megtisztelő 3. helyet érték el, s ez dicséretes. A munkatervben számolnak azzal, hogy az SZMSZ III. kongresszusán elfogadott határozatokat saját feltételeikre lebontják és teljesítik. Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére arra vállalkoztak, hogy segítséget nyújtanak a Nemzeti Front választási programjának megvalósításában. Csák István í— A (elszabadulás tiszteletére Szövetségünk alapszervezeteinek tagjai hazánk felszabadulásának 35. évfordulóját alkotóan köszöntik. Az évzáró tanácskozásokon lebontották a Nemzeti Front választási programját, a tagság politikai és szakmai nevelését, a kultúrnövények méhekkel való beporzását és a természetes környezet védelmét támogató kötelezettségvállalásokat. A cikk elkészítéséig az SZMSZ KB- ra még nem érkeztek be az összes adatok. A 139 alapszervezetből csupán 35 küldte be a kötelezettségvállalást bizonyító anyagot, mert akkoriban az évzáró tanácskozások még folytak. A rendelkezésre álló adatok bizonyítják, hogy alapszervezeteinkben kiemelt feladatnak tekintik a tagság politikai és szakmai továbbképzését. A szervezetek jelentékeny hányadában a kezdők oktatásával is számolnak, s több helyen tanfolyamot szerveznek az anyanevelési és más fontos teendők népszerűsítésére. Több alapszervezetünkben vállalták új tagok beszervezését, és 27 iskolai méhészeti szakkör megalakítását. Ez a kezdeményezés azért időszerű, mert alapszervezeteink fiatalításra szorulnak. Örvendetes, hogy a kötelezettségvállalások a „Z“ akció sikerre vitelére is kiterjedtek. A méhészek vállalták, hogy ezen a szakaszon 11 ezer 600, a parkok rendezésében 10 ezer 250, a járdák rendbentartásában pedig 13 ezer 795 társadalmi munkaórát dolgoznak le. A környezet szépítésében — beleértve a méhek részére hasznos fák és cserjék ültetését is — szintén részt vesznek. Ebben az akcióban a községek belterületén 10 ezer 830 fát és 14 ezer 970 cserjét ültetnek. A példamutató aktivitás szempontjából kiemelhetjük a rozsnyói (Rožňava) alapszervezet tagjainak a kezdeményezését. Vállalták, hogy a társadalmi akciókban 4000 órát dolgoznak. Hasonlóan példamutató a senicai alapszervezet méhészeinek kezdeményezése is, akik 5600 óra társadalmi munkára tettek felajánlást. Több alapszervezetben felajánlották segítségüket a mezőgazdaságnak. Az idénymunkák sikere érdekében — a 35 alapszervezet — 17 ezer 775 óra ledolgozását vállalta. Felajánlották továbbá, hogy 14 ezer 140 méhcsaláddal segítik elő a kultúrnövények beporzását. A senicai alapszervezet példáid 950 méhcsaláddal vándorol és segíti a beporzást. Az eddigi beérkezett kötelezettségvállalások arra engednek következtetni, hogy a központi bizottság azon elképzelése, amely szerint ebben az évben 50 ezer méhcsaláddal kell segíteni a kultúrnövények beporzását, sikeresen teljesíthető. Szükséges még az is, hogy az alapszervezetek tagjai további tartalékokat tárjanak fel. Törekedjenek például arra, hogy méhcsaládonként legalább 6 kiló mézet juttassanak a központi alapokba. J. F. Kellemetlen „látogató” Ján Matúš zvolení méhész a közelmúltban arról tájékoztatott, hogy húszéves pályafutása alatt tizennyolc méhcsaládjával évente kétszer■ is vándorolt. Akácvirágzáskor Kubánovóra (Szetej, erdei mézgyűjtésre pedig Pohronský Bukovec-re vitte méheil. A múlt évben egy család átlagában tizenkét kiló akác- és tíz kiló erdei mézet pergetett. Felháborodással említette, hogy a medvék a múlt évben megrongálták méhesét. Egy alkalommal éppen akkor „látogatták" meg erdei méhtanyáját, amikor a vándorkocsiban az ebéd készítésével volt elfoglalva. , Hallotta ugyan a zörejeket, azonban nem gondolta, hogy a hivatlan vendég a kaptárokhoz merészkedik. Amikor a garázdálkodást észrevette, illetve kitekintett a vándorkocsi ajtaján, akkor látta. amint egy jókora medve mancsaival csapkodta a kaptárokat. Megfeledkezve az elővigyázatosságról, az ajtón kiugrott és segítségért kiáltozott. Erre a medve az erdő irányában elszelell. A kártétel láttán szemei könnybelábadtak. Ügy döntött, hogy hazamegy és szállítóeszközzel méheit Zvolenbe viszi, mert a mackó két kaptárjának légeit teljesen felfalta, nyolc kaptárt pedig földöntött. A kár mintegy ötezer korona lett. A családok hazaszállításával elfoglalt méhészt visszatérése után azonban további meglepetés érte. Távollétében három medve garázdálkodott a tanyáján s három kaptárját teljesen összetörte s a többiekben is nagy kárt tett. A vizsgálóbizottság így újabb hatezer korona kárt állapított meg. A kártétel láttán Ján Matúš és méhésztársai gyorsan összecsomagoltak és a megmaradt méhcsaládokkal sürgősen távoztak. ]. M. Habrovsky Minden építő javaslatnak létjogosultsága van Felnagyítás nélkül állítom, hogy szövetségünk alapszervezetei évzáró taggyűléseinek az előkészítése és lefolyása a szervezeti élet minőségi javulását bizonyította. Ügy tűnik, hogy az SZMSZ alapszervezetei közelebb kerültek a járások társadalmi és gazdasági szervezeteihez, intézményeihez. Erre a tanácskozásokon résztvevő vendégeknek a korábbinál nagyobb létszámából következtethettünk. Egy-egy alapszervezet munkájának ez nagyon jó fokmérője. Persze az SZMSZ KB küldötteinek a tanácskozásokon való részvétele szintén hozzájárult a színvonal emeléséhez, hiszen a vita során hasznos tanácsokat adtak a jelenlevőknek, felolvasták központi bizottságunk üdvözlő levelét stb. A résztvevők érdeklődését felkeltette a központ küldötteinek a további munkára vonatkozó buzdítása, a vitás kérdések megoldásának törekvése stb. Ahol erre gondosan felkészítették a tagságot, ott jelentősen emelkedett a tanácskozás politikai és szakmai színvonala. A múltra jellemző volt, hogy a fogyatékosságokat az alapszervezetekben gyakran csupán a Jegyzőkönyvekben regisztrálták és elküldték azokat a központi bizottságra stb. Küldötteink bizonyították, hogy ez már a múlté. AZ évzáró tanácskozások résztvevői a bíráló igényesség szellemében szóltak a vitában. Névre szólóan bírálták azokat, akik például a kultúrnövények helytelen vegyszeres kezelésével megsértették a jogszabályokat és nagy károkat okoztak a méhészeknek, valamint népgazdaságunknak. A méhészek érvei olyanynyira meggyőzőek voltak, hogy azokat a tanácskozásokon résztvevő mezőgazdasági üzemek képviselői képtelenek voltak megcáfolni. Az évzáró taggyűléseken mélyrehatóan elemezték a kultúrnövények méhekkel történő beporzását, a családok ésszerű vándoroltatását stb. Figyelemreméltó volt, hogy a michalovcei alapszervezet a tanácskozásra kiválasztott terem ízléses feldíszítéséről is gondoskodott. Az alapiskola méhészeti szakkörének tanulói rajzokat mutattak be, és a bizottság a legjobbakat díjazta. Lekötötte a résztvevők érdeklődését az iskola tanulóinak tartalmas kultúrműsora. Ez jól kiegészítette az évzáró tanácskozás komoly természetű programját. Tény, hogy Michalovce körzetében — az utóbbi időben — a varroa atka nagy károkat okozott, s ez a felszólalók túlnyomó többségét élénken foglalkoztatta. Az állategészségügyi dolgozók azonban elfogadható kiutat mutattak a jelenlevőknek. A fertőzés okozta károk ellenére a michalovcei járás méhészei a múlt évben közel 38 tonna mézet adtak el a központi alapokba. Ez azt jelenti, hogy méhcsaládonként több mint 9 kiló mézet értékesítettek. Ez jól bizonyítja, hogy nem közömbös részükre a méhészkedés további sorsa. Elmondhatjuk, hogy az SZMSZ alapszervezeteinek évzáró taggyűlései nagy lendületet adtak a további munkához. Arra törekszünk, hogy minden építő javaslatot megoldjunk. Juraj Fereniíík mérnök, az SZMSZ titkára
