Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-03 / 18. szám

1980. május 3. SZABAD FÖLDMŰVES 7 l t Kis Шкоп a művészetrőt KRÖN JENŐ GRAFIKUS Krön lenő grafikus a szlová­kiai szocialista képzőművészet egyik ismert képviselője; több ismert művészt indított el a képzőművészeti pályán. 1882-ben született a kelet­szlovákiai Szobráncon (Sobran­ce), de fiatalságát Budapesten töltötte, ahol litográfusnak ta­nult. 1911—12 között a Pesti Képzőművészeti Akadémián esti tanfolyamot végzett. A nagybá­nyai festőtelepen tett látogatá­sai azonban a további fejlődése szempontjából fontosabb szere­pet játszottak. Itt sajátította el a francia posztimpreszionizmus­­ról és a német expressziontz­­musról szerzett ismereteit. A Magyar Tanácsköztársaság bu­A NOSZF után a Szovjetunió­ban fellépő élenjáró művészek­hez hasonlóan a legmodernebb formai vívmányok és a szocia­lista humanizmus gondolatai­nak összekapcsolására töreke­dett. Figurái az új, szocialista ember eszményi típusát jelení­tik meg, akinek testi, erkölcsi és szellemi erejében rendület­lenül hisz. Ezt a hitet sugároz­zák Eros (1924—1937 között és az Új ember (1945 körül) című grafikai sorozatai, valamint a Szimfónia (1948) és a Munka apotheozisa (1925 körül) című művei is. Elég, ha csak a biza­kodó címeket tekintjük: A dol­gozók felszabadulása, A prole­tárok fe'é’ed^'e, A dolgozók kása után Kassan (Košice) te­lepedett le, s a szocialista kép­zőművészet itt fortyogó katla­nában vezető szerephez ju­tott. A Kelet-szlovákiai Múzeum mellett grafikai magániskolát nyitott, melyből olyan művész­egyéniségek kerültek ki, mint a kassai Jakoby Gyula, Bauer Szilárd, Collinásy György, vagy az USA-ban élő Sokol Kálmán. Ez az iskola nemcsak helyi, de országos méretben is hala­dó szellemű volt. Tanítványai az általa megismert modern európai művészet eredményein nőttek fel. A magyar festészet­ből az élvonalbeli „Nyolcak csoportja“ volt a példaképük. Krón Jenőt már századunk első évtizedében olyan témák foglalkoztatták, mint például az ember és a gép kapcsolata és a munka. 1912-ben a vasgyári dolgozók munkájáról ad$tt ki Budapesten grafika-sorozatot. A „tisztes emberiség“, mint „az új, ideális világ képviselőjé­nek“ proletkulti gondolatai to­vábbi műveiben, Az alkotó szel­lem (1925—26) és a Nap fia (1927) című kőnyomat — soro­zatokban még világosabb for­mát öltenek. Ezekben a későb­bi munkáiban —r bér ifjúsága szelleméhez mindvégig hű ma­radt — a kubista expresszioniz­­mus mellett az olasz futuriz­mus eszméi is helyet kaptak. szolidaritása végtelen, A felsza­badítás szimfóniája, Az új em­ber, Harmónia, Öntudat, Győze­­igazi feltámadás, Teremtő em­ber, Harmónia, Űntuda, Győze­lem stb. A tiszta eszmékhez megfelelően letisztult forma­nyelv járul. Nemcsak az emberi alak, a táj is meztelen, kon­struktív. A háttér többnyire az alapvető mértani idomokra le­egyszerűsített alakzatokból fel­állított térépítmény. A Jövő tiszta és célszerű környezete. Az ember izmos és értelmes. Az emberek egyformák, egyet lépnek, egyet akarnak. Az eszme a realitás szimbó­lummá való magasztosulásának hangján szólal meg, sosem ala­­csonyodik le a naturalizmus­hoz, sosem válik elbeszéléssé. Krón 1928-ban anyagi gon­dokkal küzdve Olaszországban, bátyjánál keresett támaszt, s grafikusként csaknem 30 évig Milánóban élt. Ott többek kö­zött a futurizmustól és részben az olasz ún. metafizikus festé­szettől érintve — fejlesztette tovább kezdeti elképzeléseit. 1958-ban újra Magyarországra költözött. Utolsó műveiben visz­­szatért a kezdeti kubista expresszionista formákhoz, me­lyek talán a legjobban megfe­leltek egyéniségének és monda­nivalójának. 1972-ben Budapes­ten húnyt el. L. Gály Tamara ь-WŽ ШЗЗЕВ ДО taí Ш «к äwž m tas m tas lo-Vd No I tati m tas Sŕá? Ш\ {Щ mi fim а ш-ЧЙК Ш No SS. m taé пит jj«j Рк taj щ. Лщ. ЪЦ? Közben Grisa bácsi folytatta az egység kialakítását. Ügy döntöttek, hogy hat embert kap Szidorovtól, ti­zet pedig a gettóból visz el magának. Grisa bácsi kiválasztotta a tíz embert a gettóból, de most sem vette magá­hoz a fiait, senkit sem vitt el azok közül, akik értettek a fegyverhasz­nálathoz, azokra itt volt szükség. Olyanokat választott, akik nem értet­tek még a fegyverhez, s majd az er­dőben kiképezi őket. Fiatal, viszony­lag egészséges fiák voltak ezek, cipő­gyáriak, bőrgyáriak, de más városból valók is akadtak köztük. És ekkor felmerült a kérdés: hogy lehet őket kivinni a gettóból? Kijutni még csak ki lehet, de mi lesz aztán? A gettóban sok minden tilalom vesz­tett erejéből, akadtak dolgok, amire nem figyeltek olyan szigorúan, de a szökés, bármilyen szökés, ez már a partizánokkal való kapcsolatot jelen­tette. A gettóból való szökést kegyet­lenül megtorolták a hátramaradotta­kon. Csak egy kiút maradt: a zsidóta­nácsnak a holtak listájára kell fel­venni őket. Л mama Gyinát küldte el a zsidó-ci- tanácshoz. .Hogy miért nem ment ő maga? Azt én nehezen tud­nám most megmondani. De azt gon­dolom, hogy nagyapám pusztulása után minden’' szál anyám kezébe fu­tott össze és neki feltehetően tilos volt az események előterébe kerülnie. Egy bizonytalan lépés, s már le is bukott, egy ember lebukása pedig mindnyájunk bukását jelentette, két utcáét, néhány kis összekötő utcács­káét, amelyben háromezer ember élt, s ahol mindenki mindent látott, min­denki mindent hallott. Az is lehet, hogy anyám talán nem kerülhetett kapcsolatba foszif bácsimmal, a zsi­dótanács elnökével. Hiszen, mint ki­derült, éppen anyám vette rá foszif bácsi lányát, Raját arra, hogy lopja el az apja aranyát és adja oda a nagyapámnak. Azt az aranyat, ame­lyen nagyapám fegyvert vásárolt a policájoktól a gettó számára. Egy­szóval a tény az, hogy a zsidótanács­ba foszifhoz Gyina ment el. Az éhségtől, az erejét meghaladó nehéz munkától leromlott, rongyos és piszkos Gyina még mindig változatta­­nupl szégségszámba ment. El tudják képzelni, mi várt rá itt, ezek az ál­latok és erőszakoskodók között? De meg kell hagyni, Stalbe híven tartot­ta magát a „tizenkét parancs, a kele­ten harcoló németek magatartásához". Ismerik ezeket .a parancsokat? Úgy látom, nem eléggé tájékozottak. De hát egyébként ki az igazán tájéko­zott? A fasiszta birodalom történeté­nek specialistái, szakemberei. Azok a szakemberek, akik a fasiszta biroda­lom történetével foglalkoznak. Ma már mindez a tudományos kutatások tárgyát képezi. Pedig nem helyes! A történelemnek ezt a tanulságát az is­kolákban kellene tanulmányozni. Tehát a nyolcadik parancsolat így szól: „Tartsátok távol magatokat az oro­szoktól, ezek nem németek, hanem szlávok. Semmiféle közös ivászatban ne vegyetek részt oroszokkal. Sem­miféle kapcsolatban ne legyelek sem asszonyokkal, sem lányokkal. Ha le­ereszkedtek az ó színvonalukra, ak­kor elvesztitek tekintélyeteket az oro­szok előtt. Sok évszázados tapaszta­latainak alapján az orosz felsőbbren­­dü lényt lát a németben." Ezeket a parancsolatokat Васке a Birodalom Élelmezésügyi és Mezőgaz­dasági Minisztériumának államtitkára állította össze, de Stalbe SS tiszt tel­jes egészében egyetértett velük. Es ha ez volt a helyzet az orosz nőkkel, akkor a zsidó nőkről már beszélni sem érdemes! Agyonlövés, ez a rend. Megerőszakolás, ez a rendetlenség. És így Gyina bizonyos fokig védett volt. De minden mástól nem védte őt meg semmi. Sőt mi több, Stalbe kü­lön figyelt rá, hiszen ő a korcs Iva­­novszkij lánya. És ekkor anyám Gyinát bízza meg azzal, hogy érje el foszif bácsinál, a család egyetlen tagjánál, aki hajlan­dó volt együttműködni a németekkel, hogy vegye fel a halottak listájára azt a tíz embert, akiket Grisa bácsi elvisz a partizánok közé. — Kiket kell felvenni a jelentésbe? —kérdezte foszif. Gyina megnevezte a tíz embert. foszif felírta a nevüket egy darab papírra. — Rendben van, majd gondolkodom a dolgon. ANATOLIJ RIBAKOV; Nehéz homok 5. RÉSZ. —i Azt nem lehet — mondott ellent Gyina —, az első ötöt ma kell jelen­teni, mert éjszaka elmennek, a töb­bieket holnap, mert azok holnap éjjel mennek el. — Én nem ma írom le őket, és nem holnap, hanem akkor, amikor szükségesnek látom, — felelte foszif bácsi, — de ha nem látom szükséges­nek, akkor egyáltalán nem írom be őket a halottak jegyzékére. És ha el­kapják őket, akkor mi lesz velem? — Ezt rögtön mondhattad volna, miért írtad fel a nevüket? — Kellett, hát felírtam. Tudni aka­rom, kikért fognak kivégezni nálunk minden ötödik embert. — Add vissza nekem ezt a jegyzé­ket, és felejtsd el, hogy létezett — mondotta Gyina. — Nem! — ellenkezett foszif. —> Ez a lista itt marad nálam, te pedig, ha még egy darbaig élni akarsz, ne foglalkozz többé ezzel a dologgal. Most pedig menj! — Add ide a névsort! — Takarodj! — kiáltotta foszif. — A gödörbe akarsz kerülni? Nagyon gyorsan hozzá tudlak segíteni! — Add ide a névsort! — ismételte meg Gyina. — Adjam oda neked a névsort? Lehár az operettszínpad forradalmasba Komárom (Komárno) nagy szülött­je, a világhírű zeneszerző Lehár Fe­renc, aki új stílust teremtve forra­dalmasította az operettszínpadot: a Víg özvegy, a Luxemburg grófja, в Cigányszerelem, a Mosoly országa, a Paganini, a Friderika, A három grá­cia, a Frasqnita, a Giuditta és még sok más kiváló alkotás szerzője 110 évvel ezelőtt 1870. április 30-án szü­letett Komáromban. Apja morva születésű katonakar­mester, édesanyja, Neubrand Kriszti­na, komáromi lány. Apját gyakran más városba vezénylik, így a Lehár család bejárja csaknem az egész то narchiát. Budapesten kezd gimná­ziumba járni; de Morvaországban fe jezi be, majd a prágai konzervató­riumban hegedűt tanul. Nélkülöz és a szó szoros értelmében éhezik. Te­hetségére Antonin Dvorák, a világ­hírű cseh zeneszerző figyel fel, aki­nek az ifjú Lehár két hegedüszonáta kompozícióját mutatta be. Dvorák ezt a tanácsot adta Leltárnak: „Ked­ves fiatal barátom! Akassza szegre a hegedűjét, és komponáljon!“ Így ve­szi kezdetét a fiatal Lehár kompo­nista pályafutása, akinek egyre több szerzeménye jelenik meg, amelyek később meghódítják az egész világot. Noha a világhírű operettszerzőt születésén kívül jóformán semmi sem Tanulmányterv a Lehár-emlékmühöz. Nemzeti Bizottság mellett működő fűzi szülővárosához, Komárom mégis büszke rá, és méltóképpen őrzi emlé­két. Lehár öröksége ápolásának igen jelentős eseményei lesznek születésé­nek 110. évfordulója alkalmából meg­rendezésre kerülő ünnepségek és rendezvények. Már tavaly óta sike­resen dolgozik a Komáromi Városi Lehár-emlékbizottság azon, hogy az ünnepségek méltók legyenek a világ­szerte nagyra becsült zeneszerzőhöz. Az ünnepségek során, amelyek ápri­lis 2-án kezdődtek a Szlovák Televí­zió jelenlétében, a Kassai (Košice) Állami Színház előadta a Víg özvegy operettet, április 9-én és 10-én pedig a bratislavai Új Színpad a Szakszer­vezetek Házában bemutatta A külvá­rosi Cyrano című musicalt és a Luxemburg grófja című operettet. A Dunamenti Múzeum nagytermé­ben április 10-én „Az operett szerepe a szocialista kultúrában“ érdekes elő­adásra és vitára került sor számos neves szakember, színművész és érdeklődő jelenlétében. Április 23-án került sorra a Szakszervezetek Házá­ban a Győri Kisfaludy Színház ven­dégszereplésére „A képzelt riport egy amerikai fesztiválról“ című musical­lel. A rendezőség a felsoroltak mellett még térzenei hangversenyeket, vetél­kedőket, szervez és Lehár-ftlmek elő­adását tervezi. ) Az évforduló tiszteletére a városi és járási szervek parkot és emlékmű­vet avatnak azon a helyen, ahol Le­hár Ferenc szülőháza állt. A parkot a komárnoi Schwarz mérnök-házas­pár tervezte, a Lehár szobor Emil Venkov szobrászművész — a Győze­lem, az SZNF emlékműve, továbbá Lenin, Komenský, Bogav és más mű­vek kiváló megformálójának — alko­tása. A 225 centiméter magas bronz szobor héttonnás márványtömb talap­zaton fog állni, amely a karmester vezénylő pultjára emlékezteti majd a nézőt. A szobor az alkotás lázában, karmesteri pálcával a kezében ábrá­zolja a zeneszerzőt, és így a zene és a színház világát is tükrözi. Az em­lékmű mellett levő hatszög alakzatú díszlemezen a következő szöveg lesz olvasható szlovák és magyar nyelven: „Ezen a helyen állt a világhírű zene­szerző szülőháza. A szobrot és a par­kot Komárno városa létesítette szüle­tésének 110. évfordulója alkalmából“. A Lehár Ferenc születésének 110. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségek kicsúcsosodására 1980. június 5-én az emlékmű leleplezésé­­sével és ünnepi esttel kerül sor, ame­lyen neves művészek lépnek majd fel. Az évforduló alkalmából sor kerül továbbá a Lehár emlékszoba megnyi­tására is. A Komáromi Dunamenti Múzeum a bratislavai Népművelési Intézet segítségével korabeli fényké­pek, kották, plakátok, kosztümök és más színpadi kellékek, valamint Le­­hár-muzsika bemutatásával sokrétű képet kíván nyújtani a nagy zene­szerző életútjáról és munkásságáról. A ritka kulturális eseménysorozat iránt igen élénk érdeklődést tanúsí­tanak nemcsak a zenebarátok ezrei, hanem a TV, a rádió és a sajtó is. t^-bar—í Hát ez nem kéne? foszif előkapta az asztala fiókjából Walter tipusú pisz­tolyát. foszif roppant féktelen termé­szet volt, mindent el lehetett várni tőle, különösen itt, ahol büntetlenül cselekedhetett, s ahol az emberélet nem ér többet egy marék sárnál. — Tedd el az ágyúdat! — mondta neki Gyina — ajánlok neked valami mást. Ha felveszed őket a halottak listájára, én visszaadom neked az aranyadat. Ügy gondolom, ez nagyon meglep­hette Joszifot. Az aranyát már elve­szettnek hitte. Es lám, egyszerre ki­derült, hogy nem veszett el, visszatér­het hozzá és vele együtt a menekü­lés reménye is. Már nem reményke­dett fakov sógorában, nem nagyon hallatott magáról a svájci rokonsága; A partizánokban se hitt fbszif, előbb­­utóbb felszámolják valamennyiüket. De az arany segítségével meg lehet bújni valamilyen tanyán, akadnak ismerősök, akik segítenek, de ha fel­jelentik, akkor odaadja a németek­nek az aranyát. És egyedül megy el innen, nincs szüksége a lányára, erre az árulóra, a felesége úgy sem bírná ki egy ilyen tanyai pincében, nem mindegy, hogy hol hal meg, itt vagy ott? S ha ő elszökik innen, akkor a zsidótanácsot is kivégzik, de hát úgy is kivégeznék, egy nappal később vagy egy nappal hamarabb, mi a kü­lönbség? Meg kell szerezni Gyinától az aranyat, bizonyára van neki, ok nélkül nem beszélne róla, aztán meg kell szabadulni tőle, nincs szüksége tanúkra. Meg vagyok győződve arról, hogy ezek a gondolatok fordulhattak meg foszif agyában, elég jól ismertem őt. Természetesen tudta: azzal, hogy fel­ajánlja neki, hogy visszaadja az ara­nyát, Gyina jóvá akarja tenni a bak­lövését, hiszen megnevezte azokat, akik a partizánok közé akarnak szök­ni. Meg akarja kapni a névsort, de nem fog hozzájárulni, foszif rátette a papírra a pisztolyát és most már nyugodtan, tárgyilagosan közölte: — Nem tudom azt jelenteni ezek­ről, hogy meghaltak, mert ha elkap­ják őket, engem agyonlőnek. De ha visszaadod az aranyamat, megígérem, hogy megsemmisítem a névsort és el is felejtkezem róla. — Add ide a névsort, és én elho­zom neked az aranyat — felelte Gyina. —1 Nem — erősködött foszif. — Előbb elhozod az aranyat és aztán itt a szemed előtt elégetem a papírt. Gyina kinyújtotta a kezét... foszif résen volt és rátenyerelt a papírra. De Gyina nem a papírt, hanem a pisztolyt kapta fel. Bár aljas volt, de igazán nem tar­tozott a félénk emberek közé, mégis csak Rahlenko. Azonkívül a pisztoly nem volt kibiztosítva. De azt nem tudta, hogy Gyina tud fegyverrel bán­ni. Gyina meghallotta, hogy mögötte kinyílt az ajtó és valaki belépett a szobába, foszif az asztalon keresztül megpróbálta kikapni kezéből a pisz­tolyt, erre Gyina fejbe lőtte: majd hátrafordult, az ajtóban foszif helyet­tese, Honja Bruk állt, és amikor Gyina még mindig kezében a pisz­tollyal hátrafordult, gyorsan becsapta az ajtót. Gyina felkapta az asztalról a papírt, rajta a tíz ember nevével, összegyűrte és lenyelte. Csizmadobo­gást hallott, az ajtó kinyílt, és a sze­gény tapasztalatlan kisleány újból lőtt, csakhogy a lövését várták, a semmibe lőtt, az ajtó mögött nem állt senki, de őrá az ablakon keresz­tül belőttek. És megint csak azt mon­dom, szegény lány, nem érte halálos találat, csak megsebesítették. Ha azonnal megölték volna, micsoda sze­rencse lett volna az számára! Stalbe fütyült foszif Rahlenkóra. De mégiscsak hivatalos személy volt, a zstdőtanács elnöke, akit a német megszállók neveztek ki és aki igen lojálisán végezte kötelességét. Tehát ez nem lehet más, mint bosszú sza­botázs, ellenállás. Ki ennek az akció­nak értelmi szerzője, szervezője, kik a résztvevői? A gyilkos a korcs Jakov Ivanovszkij lánya. És ez a lány hall­gat, a harmadfokú kínvallatás ellené­re is. Az anyja Ráhel Ivanovszkaja azt állítja, hogy foszif Rahlenko erő­szakoskodott az unokahugával és a hogy megvédje önmagát, kikapta ke­zéből a pisztolyt és lelőtte. A pisz­tolyt valóban személyesen ő, Stalbe parancsnok adta foszif Rahlenkónak, mint a zsidótanács elnökének, de ez a magyarázat valahogy mégsem elé­gítette ki. Ráhel Ivanovszkáját maga Stalbe hallgatta ki. Ahogy egy helybeli biro­dalmi német, a főműhely egy mér­nöke bizonygatta, ez a Stalbe előtt álló ősz zsidó asszony volt a csirke­fogó Ivanovszkij romantikus szerel­­mének tárgya, úgy beszélik, miatta költözött át Svájcból Oroszországba, miatta ment be a gettóba és miatta nem akart kijönni onnan. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents