Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-03 / 18. szám
1980. MÄJUS 3. • XXXI. évfolyam 18. szám. Ага 1,— Kßs Szabad földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Lapunk tartalmából: A társadalombiztosítási törvény módosításáról * Megváltozott életforma * A népművészet színpompás seregszemléje * Verseny a grammokért Rend a lelke mindennek! Szocialista mezőgazdaságunk immár több, mint három évtizedes történetében jó tapasztalatok garmadája hat bizonyítóan: általában azok a szövetkezetek váltak élenjáróvá, példamutatóvá — és maradtak is! —, amelyekben rend, tegyelem és tervszerűség honol. Nemcsak alapos, jól átgondolt, reális az éves termelésiáruértékesítési vagy időszaki terv, hanem a feladatok teljesítéséhez is idejében megteremtik a személyi-, a műszaki- és egyéb termelési előfelételeket. Ki vitathatná? Sok minden az embereken múlik! Az ő cselekvőkészségükön, szorgalmukon, vezetni-szervezni-tudásukon, szellemi gazdagságukon, lelkiismeretességükön, a közös tulajdonhoz, a közös munkához való szocialista viszonyukon, felelősségérzetükön, küzdőképességükön. A közösség és a társadalom iránti elkötelezettségükön. S egészségi állapotuktól, munkabírásuktól ugyancsak sok függ. Meg attól is, miként becsülik kemény, derekas helytállásukat, igyekezetüket, termelőmunkájuk eredményeit. Részesülnek-e anyagi-erkölcsi elismerésben? Gondoskodnak-e megfelelően szakmai-politikai ismereteik gyarapításáról, szociális-kulturális igényeik kielégítéséről? Tesznek-e — nem is keveset! — a jó munkahelyi légkör kialaktíásáért, megtartásáért és továbbfejlesztéséért...? S ha mindez pozitív értelemben úgy, ahogy együtt van, a munkakedv is jó, a termető-alkotó lendület hevíti az embereket. Űk maguk, együttes erővel küzdenek a munka- és tervfegyelem szilárdításáért, nem tűrve a lazaságot, felületességet, rendbontást, a munkaidő elfecsérlését. Ilyen környezetben bonthat szárnyakat az igazi cselekvőkészség, a nemes vetélkedés, a jó termelői versenyszellem. S rendszerint a vezetőség és tagság között jó az összhang; a termelési ágazatok dolgozói — élve a szövetkezeti demokrácia nyújtotta jogaikkal — kollektíván támogatják hasznos javaslataikkal, a problémák megoldását segítő véleménynyilvánításukkal, okos tanácsaikkal a vezetőséget. De maradjunk csak az éves tervnél, amelyet lebontottak az egyes termelési ágazatokra, munkaközösségekre, sőt egyénekre is. Ügy helyénvaló — különösen az állattenyésztésben, de a növénytermesztés egyes szakaszain is! —, ha ki-ki egyénileg is tudja, milyen feladatok teljesítése vár rá egész évben, s évnegyedenként. Ahol ez lehetséges, jó ha munkanapra, műszakra vetítve is tudja a dolgozó, például mennyi tejet kell kifejnie, mennyi normálhektárt kell felszántania, hány tonna gabonát köteles a kijelölt helyre szállítani stb. Ami a negyedévenkénti teljesítményértékeléseket illeti, ez már Nyugat-Szlovákia járásaiban szinte általános és igen jól bevált. A szakágazati munkaértekezleteken nemcsak az eredményeket veszik számba, hanem a fogyatékosságokat is. Névreszóló vagy munkaközösséget megnevező a dicséret, az elismerés — a segítő szándékú bírálat úgyszintén, amely a hibák orvoslására is gyógyírt ajánl. Ezeknek a szakágazati munkaértekezleteknek a nyilvánossága nagy nevelőhatással van a feladataik teljesítését elhanyagolókra, a kullogókra. S természetes, hogy a nyilvános elismerésben vagy dicséretben részesülők továbbra is legalább olyan becsületesen végzik a rájuk bízott feladatokat, mutatnak jó példát — és segítik a gyöngébb termelési eredményeket elérőket —, mint azelőtt. Vagy még hatványozottabb segítséget nyújtanak a rászoruló egyéneknek, munkaközösségeknek. A segítség formája, módja lehet többrétű: érvényesülhet a közvetlen tapasztalatcsereforma, vagy a közvetett mód: a nevelőszándék, a meggyőzés, az illetékes vezető, szakágazatvezető, brigádvezető közreműködésével. Rendszerint arról szinte valamennyi tag tudomást szerez, ha beosztottat, vagy valamely csoportot ér jogos elmarasztalás. A bírált egyén, vagy csoport végül jóváteszi a hibát, megembereli magát. Ez a jobbik eset. Rosszabb az, ha a „sebzett oroszlán" szerepét játssza, legyen az egyén vagy kollektíva. Nagyobb hiba, ha a vezető, a szakember — aki mulasztást követett el — úgy gondolja: ő bírálhat, de őt ne kritizálja senki. Ha ez a téves felfogás létjogot nyer, akkor a vezetőség erkölcsi-politikai „bakot lő“; nagyobb kárt — és kavarodást — okoz az emberek tudatában, mintsem gondolná. Ily módon a bírálat mint jó nevelő eszköz nem tölti be fontos szerepét, sőt lejárathatja azt. Ezt követően aztán hangsúlyozhatja bármelyik vezető a segítő bírálat fontos küldetését, legfeljebb azt mondják a szemébe: „Vizet prédikál, s bort iszik ...!“ Hosszú időbe telhet, míg a hamis prókátor kiköszörüli — ha egyáltalán képes kiköszörülni — a becsületcsorbát. Tovább gombolyítva a beszéd fonalát, különbséget kell tenni vezető vagy szakember esetében, őt terheli-e a mulasztás felelőssége vagy másvalakit, más szervet, vállalatot, intézményt stb.? Mert például a jó gazdálkodás előfeltételeinek megteremtése nem minden esetben a mezőgazdasági üzemek vezetőin, szakemberein, szakágazatvezetőin múlik. Egyetlen példát hadd említsek: legyen az efszelnök, vagy növénytermesztési szakágazatvezető, nagyon jól tudja, több tényező is befolyásolja a kukoricatermesztés eredményességét. Ezek közé sorolható a jó fajtamegválasztás is. De mihaszna a legjobb fajták felsorakoztatása, az egyes fajták érési idejéhez szabott vetőmag-arány, ha azt kell vetniük, amit kaptak, tekintet nélkül a megrendelésre. Tehát a vezetők bírálatát illetően, ne alkossunk elhamarkodott ítéletet. Összefüggéseiben nézzünk a dolgokra, mennyiben terheli a mulasztásért őt, s mennyiben másokat a felelősség. Bár elöljáróban szóltunk a termelési-áruértékesítési terv negyedéves ellenőrzéséről, az ezzel kapcsolatos munkaértekezletek hasznosságáról, az itt megnyilvánuló bírálat és önbírálat fontos szerepéről, ez távolról sem elegendő. Az ellenőrzésnek az irányítás szerves részévé, szinte mindennapivá kell válnia, nehogy a hibák halmozódjanak, a problémák megoldása halasztódjon hétről-hétre, hónapról-hónapra. Kétségkívül, van a közös gazdaságnak ellenőrző bizottsága. Nagyon sokrétű és felelősségteljes küldetését azonban csakis úgy tudja jól ellátni, ha a tagság segíti, idejében jelzi a fogyatékosságokat, a terv- és munkafegyelem laz-"ágait, az egyes dolgozók erkölcsi tn-z’-’ásait; segíti leleplezni a „r“gadóskezűeket“, az esetleges visszaéléseket, a házirend és az alapszabályzat, a törvényerejű rendelkezések megszegőit, akik nemcsak a közösséget, hanem ilymódon a társadalmat is igyekeznek megkárosítani. Azt tartja az örökérvényű közmondás: Rend a lelke mindennek! Főleg, ha kötelességtudattal, szocialista öntudattal, önkéntes fegyelemmel is kiegészül, amely vezetőt, dolgozót egyaránt kell, hogy jellemezzen. A kisebb-nagyobb munkakzösségeket közösségi felelősségérzetnek kell áthatnia. Ha ez érvényesül, a munka- és tervfegyelemmel sem lehet különösebb baj; jobbára teljesülhetnek a kitűzött feladatok, a különböző fokú párthatározatok könnyebben valóra válthatók. Ebben az esetben a példamutató magatartás, a kezdeményező szerep a kommunistákra, a szocialista brigádokra — vagy az e címért versengő munkacsoportokra — hárul. A gazdaságvezetők elsősorban tőlük várják, hogy a szervező-irányító és ellenőrző munka tökéletesítését elősegítsék. (KOVÁCS) A tavasz első fele a sokévi átlagnál hidegebb volt. E- zért az idén nagy jelentősége lesz a fólia alatti zöldségtermesztésnek. A fektetett fólia is meggyorsítja a meleg talajt szerető zöldségfélék termesztését és egyben véd az elgyomosodás ellen is. Foto: —tt— Adjon a fold, amennyit adhat Megkezdődött a tavaszi munkák második szakasza Az utóbbi évek növénytermesztésének eredményei nem kényeztettek el bennünket. A hatodik ötéves tervidőszak elmúlt négy esztendejében nem sikerült a népgazdasági tervben előirányzott növekedési ütemet elérnünk: Persze túlságosan egyszerű lenne mindent az időjárásra hárítani. Manapság a növénytermesztésben is az ember felkészültsége, cselekedete a meghatározó. Ennek megfelelően képes az időjárás jó néhány hátrányos hatásának mérséklésére: Képes, ha alaposan felkészül rá. Örömteli, hogy az idei tavaszi munkákra mezőgazdasági dolgozóink jól felkészültek. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának a növénytermesztést irányító bizottsága legutóbbi ülésén örömmel konstatáltuk, hogy a tavaszi munkatorlódás mezőgazdasági üzemeinkben sehol sem adott okot a kapkodásra, idegességre. Az ősziek állapota továbbra is jó, sőt néhány helyen fejlődési előretartás észlelhető. A búzákra most már nem kellene az eső, mert félő, hogy a helyenként gomba- és gyökérbetegségtől sanyargatott növényzet később megdől. A kelet-szlovákiai kerületben és a nyugat-szlovákiai kerület néhány vidékén — a galántal (Galanta), az érsekújvári (Nové Zámky), a lévai (Levice) és a nitrai járásban — vannak olyan területek, ahol kárt okozott a vízmosás, néhány táblarészt pedig víz borit. Ezeket a területeket minél előbb szükséges hasznosítani. Allapotbecslések szerint a gabonák minőségi megoszlása jobb a tavalyinál: A kelet-szlovákiai kerületben például az ősziek mindössze öt százaléka gyenge minőségű, s ennek körülbelül a felét kell kiszántani. Az élelmiszer és a gabona egyre inkább stratégiai áruvá, illetve nyersanyaggá válik. A gabonafélék vetésterületének betartása nem csupán gazdasági, hanem politikai feladat is. Sajnos, már most nyilvánvaló, hogy gazdaságaink — több esetben indokolatlanul — nem tartották be a gabonafélékből előirányzott vetéstervet. Ezekben a gazdaságokban nagyon is érdemes átnézni a növénytermesztés idei tervét, s már most felkészülni az önkényes változtatásokból adódó következményekre. Mezőgazdasági dolgozóink egyébként tudatosították azt, hogy az idei nagy feladatok sikeres megvalósítása jelentős mértékben a tavaszi munkák szakszerű végrehajtásán múlik. Ezért a verőfényes áprilisi napokat szervezetten kihasználták. Jó ütemben haladt a talaj előkészítése, a korai tavaszi növények vetése, valamint a kertészetekben, a szőlőkben és a gyümölcsösökben végzett munka. Április huszonharmadikáig földbe került a tavaszi vetésű gabonafélék 89,3 százaléka. Már csak az északi járásokban van vetni való: árpa és zab. A len, a kender, a cukorrépa, a napraforgó és a hüvelyesek vetése megfelelő ütemben halad, kisebb lemaradás a máknál tapasztalható. A kelet-szlovákiai kerületben sajnos, továbbra Is gondot okoz a burgonya ültetőanyagának és a hüvelyesek vetőmagjának hiánya. Több gazdaságban megkezdték a kukorica és a silókukorica vetését is. A minisztérium illetékesei felhívták a figyelmet arra, hogy — a kukorica terméhozama és a tőszám közötti szoros összefüggés miatt — fokozott figyelmet kell szenteni a vetőágy minőségére. Ennek érdekében, az ősz! szántás minőségétől és állapotától függően, a művelésre legalkalmasabb talajnedvesség és eszköz megválasztásával olyan vetőágyat kell készíteni, amely egyenletes és cserepesedés elkerülését is biztosítja. A kötött és mélyfekvésű talajokon az alacsonyabb (300—400) FAO éréscsoportba tartozó kukoricafajták vetése ajánlatos. Ezeken a területeken a korábbi betakarítás lehetővé teszi a jobb minőségű őszi talajmunkát, ami előnyös hatással lehet a következő év talajállapotára s természetesen a munka minőségére is. Az április utolsó hetében leesett nagy mennyiségű csapadék kedvező körülményeket teremtett a gyomnövények keléséhez és fejlődéséhez. Az elgyomosodás elleni harc az idén összpontosítottabb figyelmet igényel. A becslések — és sajnos a tapasztalatok szerint — az elgyomosodás 10—35 százalékkal csökkentheti a hozamokat. Hazánkban például 1972-ben az elgyomosodás 1,2 millió tonna termékkiesést okozott. A gyomirtás természetesen csak akkor lehet hasznos, ha komplex módon végezzük, s ha minden intézkedést és beavatkozást a maga idejében végzünk. A vegyszerekkel való takarékos gazdálkodás és a környezet védelme érdekében a gyomirtásban mindenekelőtt a megelőző és a mechanikus módszerek alkalmazását kell szorgalmazni. JOBB hozzáállással Az idén szervezettebben kell felkészülni a tömegtakarmányok betakarítására. A takarékos energiagazdálkodás következtében előtérbe kerül a lucernaszéna, ezért ügyelni kell arra, hogy minél kisebb fehérjeveszteség érje a szénának betakarított lucernát. A rétek letakarításában a múlt években általában késedelem mutatkozott: Az elvénült fű beltartalmi értéke csökkent. A jó minőségű réti széna viszont éppen olyan fontos tartozéka a takarmányalapnak, mint a fehérjedús lucerna. Az árkok fűtermésének a hasznosítása is minden évben gondot okoz: A hasznosítás tekintetében is nagyok a szóródások. Az idén az árkok és útpatkák fűtermésének célszerű betakarítására már most készüljenek fel a gazdaságok. A múltban sok bosszúságot okozott a szenázs- és a szilázskészítményekhez szükséges tartósítóanyagok hiánya. Idén a nitrai Bioveta nemzeti vállalat viszont a bőség gondjaival küszködik. A konzerválószerekből gazdag a kínálat, a kereslet viszont elenyészően kicsi. A gazdaságok vezetőinek ezt a magatartását bizony nehéz megérteni. ÖSSZEGEZVE A növénytermesztés idei feladatai mindenki előtt Ismertek. Egyelőre csak a vetés befejezésén fáradoznak mezőgazdasági dolgozóink. Így aztán még sok lehetőség kínálkozik a hozamok és a gazdaságosság növelésére. Aligha kell különösebben hangsúlyozni, hogy a lehetőségek hasznosítása a mezőgazdaság és a népgazdaság közös érdeke. —CSIBA—
