Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-26 / 17. szám
1980. április 26. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Korkövetelmény: Lépést tartani a haladással Meghonosítottak a wizfüggönyös zofflsöghattatäst A ]ó nevű dercsikai (Jurová) Barátság Efsz egyike azoknak az élenjáró mezőgazdasági üzemeknek, melyek adottságaik tökéletes kihasználására törekedve, a haladó vívmányok, a legfrissebb hazai és külföldi tapasztalatok gyakorlati kamatoztatásával, határtalan lelkesedéssel szorgalmazzák a mezőgazdasági termelés fejlesztését, ésszerűbbé és gazdaságosabbá tételét. Legutóbbi beszélgetésünk alkalmával Kovács István mérnök, az egyesült szövetkezet elnöke kimondottan hangsúlyozta, hogy a fő termelési ágazatok eredményeinek tervszerű javítása mellett a zöldségtermelés fejlesztését sem hanyagolják el. Sőt! A kedvező külföldi tapasztalatok alapján hazánkban az elsők között tettek kísérletet a vízfüggönyös hajtatőberendezésekkel. S mert bepált a módszer, azóta is sikerrel alkalmazzák. XXX Csömör László főkertésztől tudom, hogy a hatezer hektáros gazdaság évek óta negyvennyolc hektáron kertészkedik. Fóliaborítású berendezésekben három hektáron termelnek hajtatott zöldséget í— Paradicsomot húsz hektáron termelünk — említette egyebek között a főkertész —, újabban helybevetéses módszerrel. Számunkra ugyancsak előnyös ez az eljárás, mert lényegesen csökkenti a termelés munkaigényességét. Ha még a betakarítást is gépesíteni tudnánk, kész főnyeremény lenne. Csakhát húsz hektáron nem lehet kihasználni a korszerű, de méregdrága gépsort. így aztán kézzel szüretelünk, aminek szintén megvan a maga előnye, hiszen a termésnek körülbelül a felét étkezési paradicsomként értékesíthetjük. Paradicsomból tavaly negyvenhat tonnás átlaghozamot, illetve 106 ezer korona hektáronkénti bevételt értünk el. A szövetkezet vöröshagymát is termel, mégpedig ugyancsak húsz hektáron, és szintén magról. A betakarítás gépesítése még várat magára, így a közös tagjainak kell felszedni, megtisztogatni és osztályozva zsákba rakni a kiszántott hagymát. Húsz tonna vöröshagymájuk terem hektáronként, hát bizony belefájdul az emberek dereka, mire zsákba kerül a termés. Sokat kell fáradozni érte, hogy meglegyen a kettőhuszas kilónkénti átlagár. Nem beszélve róla, hogy szinte évente ismétlődő probléma az értékesítés. Két évvel ezelőtt példlául harminchat vagon vöröshagymájuk volt raktáron, de a fölvásárlők csak a vállukat vonogatták. Mikor már nem tudtak mit kitalálni, akkor azt kifogásolták, hogy a szövetkezet által termelt Alsógödi fajta tárolásra nem alkalmas, adják el, akinek tudják. A szövetkezetesek vállalkoztak rá, hogy ha maguk is megtalálják a számításukat, akkor megtisztítják a hagymát a konzervipar számára. A dercsikai hagymától büzlött a fél Csallóköz, de a termés zömét sikerült megmenteni a pusztulástól. Az idén ismét húsz hektár vöröshagymájuk lesz, de már sokkal előbbrelátóan szervezik a termelést. — Most Všetatská fajtát fogunk vetni — magyarázta Csömör elvtárs —, s úgy tervezzük, hogy tíz hektárról július végén, augusztus elején piacra dobjuk a zöldhagymát, tíz hektárról pedig téli tárolásra alkalmas hagymát takarítunk be. Bízunk benne, hogy ezzel elejét vesszük az értékesítési gondoknak. XXX Mindenki tudja, általában mégsem szoktunk róla beszélni, hogy szinte minden mezőgazdasági üzemben akad legalább egy növényféleség, melyet amolyan „mostohagyerekként“ tartanak nyilván. Magyarán szólva: termelik, mert muszáj, de különösebben nem törődnek vele, hiszen előre tudják, hogy nem győznek rá. Nos a dercsikai szövetkezetben a konzervuborka jutott erre a sorsra. A legmunkaigényesebb zöldségfélék egyike, mégis öt hektáron kellett termelniük. Egyszerűen nem győzték a rendszeres betakarítást, a méretesnél nagyobb uborka iránt nem volt kereslet, így hát a termés jelentős hányada tönkrement, a termelést ráfizetéssel zárták. Uborkából csupán negyvenezer korona hektáronkénti bevételük volt. XXX ' Az elején már említettem, hogy a szövetkezet három hektáron termel hajtatott zöldséget. A duplafalú, vízfüggönyös fóliasátrak ebből egy hektárt foglalnak el. A palántát üvegházban, majd áttüzdelés után részben hagyományos, részben pedig vízfüggönyös berendezésekben nevelik. — A külföldi tapsztalatokat tanulmányozva, arra a következtetésre jutattunk, hogy adottságaink közepette is érdemes meghonosítani a vízfüggönyös hajtatóberendezéseket — tájékoztatott a főkertész. — Négy évvel ezelőtt kísérletet tettünk vele s nem bántuk meg. # Mi az új módszer lényege? érdeklődtem. — A duplafalú fóliasátor külső és belső palástja között vizet áramoltatunk. Egyszer azt mondta valaki, marhaság az egész: már hogyan lehetne hideg vízzel fűteni. Nos, fűteni éppenséggel nem lehet vele, de a leghirtelenebb lehűlés idején is állandósítani tudjuk a berendezés hőmérsékletét. A kútból nyert 10—12 C- fokos vizet végigcsörgedeztetjük a paláston, az elhasznált vizet (2—3°C) pedig csatornákban elvezetjük. Ha a szabadban plusz 1—2 C-fokra csökken a hőmérsérklet, azonnal beindítjuk a pumpát, és a vízfüggöny segítségével a fólia alatt tartósan megőrizzük a 8—10 C-fokot. Ha például mínusz 17 C-fokra csökken a hőmérséklet, a fóliasátorban akkor is tartani lehet a plusz 3 C-fokot, amit a saláta károsodás nélkül elvisel. Ed- Ug naftamotoros vízpumpa segítségével áramoltattuk a vizet, most beszereztünk egy saját áramfejlesztőt. Szükség van rá, mert ha tartós hidegben áramszünet miatt megszakad a hőkisugárzást gátló vízfüggöny, minden korábbi fáradozásunk kárba vész. # Tehát lényegében aránylag költséges és kockázatos ez a vállalkozás. Mégis milyen előnyt biztosít a hagyományos hajtatóberendezésekkel szemben? — A legnagyobb előnye, hogy korábban kap friss zöldséget a fogyasztó, hiszen mi már március tizediké táján megkezdjük a saláta szállítását. A november elején vetett magból a hónap végére tűzdelhető palántát nyerünk, s a tőzegkockás palántákat januuár elején kezdjük ültetni. Persze, a vízfüggöny segítségével már egy héttel korábban megteremtjük a sátrakban az optimális hőmérsékletet. Március utolsó hetében befejezzük a saláta szállítását, megforgatjuk a talajt és április elején kezdetét veszi a paprika kiültetése. A csemegepaprikát május végén, június elején kezdjük szüretelni és szállítani. XXX Az összehasonlítás kedvéért, gondolom, nem árt említést tenni arról, mi történik közben a hagyományos fóliasátrakban. Itt február végén, március elején kezdik ültetni a salátát. Hogy ezt megtehessék, már ősszel felhúzzák a fóliát, így nem ütközik nehézségbe a talajelőkészítés. Ez a saláta április első napjaiban ad piacképes árut, s körülbelül április 25-ére szabadítja fel a földet a következő növény, a paprika számára. A május elején ültetett paprika július elején szüretelhető. Vagyis, ha jól átgondoljuk az egészet, akkor valahogy így fest az ábra: mire a hagyományos sátrakban befejezik a saláta ültetését, a vlzfüggönyös berendezésekben vágni lehet ugyanezt a növényt. S mire befejezik a szálítást, addigra piacéretté válik a saláta a hagyományos sátrakban. Itt még tart a szállítás, amott meg már palántázzák a paprikát, s mire itt is, ott is végeznek a munkával, már ültetni lehet a hagyományos sátrakba a paprikát. Utána pedig már csak a szüretelés ad munkát, így nemcsak az értékesítés, a fogyasztói piac ellátása folyamatos, hanem a föld kihasználása és a munkaerők igénybevétele is. XXX S hogy mit hoz ez a konyhára, akarom mondani a szövetkezet kaszszájába? Én is kíváncsi voltam rá. A szövetkezet elnöke elégedetten bólogatott, jelezve, hogy nem azért vállalkoztak rá, mert ráfizetéses. Csömör László főkertész pedig így nyilatkozott: —i Igaz, hogy a vízfüggönyös zöldséghajtatás költségesebb, de számos előnye van, és nagyobb bevételt biztosít. Kilencvenkét árnyi területről 180 ezer fejes salátát tudunk értékesíteni. Tavaly például 2,85 korona darabonkénti átlagárat értünk el, ugyanakkor a hagyományos berendezésekben termelt saláta darbaját 1,30 koronás átlagáron értékesítettük. S mivel korán jelentkeztünk a piacon a paprikával, a vízfüggönyös sátrakban ez a növény is körülbelül harminc százalékkal nagyobb bevételt biztosított. Végeredményben a négymillió koronás bevételi tervünket hétszázezer koronával túlteljesítettük, annak ellenére, hogy mint említettem is, a konzervuborkát ráfizetéssel termeltük. XXX A szövetkezet kertészete az idei feladatok teljesítésére is jól felkészült. Az elsők között kezdte meg a saláta szállítását, s a vízfüggönyös hajtatóberendezésekben ma már szépen fejlődik a paprikájuk. Tehát: bizakodva tekinthetnek a jövőbe. Annál is inkább, mert a termelőkedv növelése céljából nemrég módosították a konzervuborka felvásárlási árát. Lehet, hogy a dercsikai Barátság Efszben — továbbá a csicsói Wilhelm Pieck Efsz-ben és egész sor más gazdaságban — az idén már nem lesz mostohagyerek a konzervuborka. Bárcsak igaz lenne! KÄDEK GÄBOR Barátai vagy ellenségei vagyunk? Az állategészségügyi kutatómunkának már sikerült eljutnia odáig, hogy megismertük csaknem valamennyi jelentősebb állatbetegség okozóját. Rendelkezésünkre állnak a védekezéshez a hatásos módszerek. Közülük külön talán egyet sem lehet kiemelni, hiszen a korszerű állategészségnek az a titka, hogy a védekezést az öszszes függő tényezők egész sorára építi, kezdve a helyes takarmányozástól a legbonyolultabb műveletekig. Gyakori eset, hogy csak a betegség elhatalmasodását vesszük észre, és ilyenkor már kevésbé segít az állatorvos munkája. Az állatgondozó feladata, hogy idejében jelezze az észlelt betegséget a szakembernek. Az Idejekorán felismert betegségek kezelése, a szakemberek lelkiismeretes munkája és a gyógyszerek adagolása során a beteg állat teljesen meggyógyulhat. Hiába van azonban megfelelő gyógyszer és szakember, ha magunk nem teszünk meg mindent azért, hogy egészséges állatállományunk legyen. A takarítás elhanyagolásából, az egészségre ártalmas takarmányok felhasználásából, a gondatlanságból eredő balesetekből és végül a megbetegedett állat időbeni bejelentésének elmulasztásából adódó hibák súlyos veszteséget okozhatnak. Tény, hogy az állat elhullásét az esetek túlnyomó többségében a gondatlanság okozza. Ez arra figyelmeztet, hogy a gondatlan ember ellensége az állatoknak. Az állategészségügy dolgozói azonban fogyatékosságok leküzdésében is részt vesznek. Munkájuknak jelentős részét fordítják felvilágosításra. Szakirodalmak nyomán szakelőadásokat, felvilágosító előadásokat szerveznek. Ezek értékét pénzben kifejezem nem lehet. Az antibiotikumok és a vitaminok helyes adagolása például növeli az állatok ellenállóképességét. A gyógyítás, a járványok, a fertőzések megfékezése, a védőoltások alkalmazása ma már az állatok mllliárdjait védik meg a pusztulástól. Élni kell tehát a lehetőséggel, hiszen ezek elhanyagolása ma is megtizedelheti az állatállományt. Elgondolkoztató, hogy valóban ellenségei vagy barátai vagyunk-e állatainknak. A készséges munka során természetes, hogy barátai vagyunk, a gondatlanság, a hanyagság azonban ellensége minden közös érdeknek. Csapiár Júlia a legjobb befektetés Gazdasági és ésszerűségi okok indokolják, hogy a mezőgazdasági üzemek az eddiginél nagyobb figyelmet szenteljenek az üzemanyag-takarékosságra. Az okszerűtlenség ezen a téren is ezreket „húz ki“ a gazdaságok zsebéből, a takarékos és ésszerű üzemanyag-gazdálkodással pedig tízezerek, sőt százezrek takaríthatók meg. Az utóbbit vallja a somorjai (Šamorín) Kék Duna Efsz vezetősége is. Napjainkban szokássá vált a gazdaságok méreteit azzal érzékeltetni, hogy hány hektár földön gazdálkodnak. Ebből a szempontból azonban jobban megítélhetjük a lényeget, ha a ráfordítást és a termeldési értéket vesszük figyelembe. Aranyosi Endre, a szövetkezet főgépesítője szerint a termelési költségek tekintélyes része a gépek és eszközök anyagi felhasználásából adódik. Traktorok, tehergépkocsik, kombájnok és szárítóüzemek működnek ebben a gazdaságban is, s természetesen állattenyésztő telepeik is vannak. Tömören fogalmazva tehát nagyon sok függ attól, hogy mennyi energiát használnak fel, és hogyan. Ennek a szervezése, ellenőrzése egyrészt a főgépesítő, másrészt pedig az efsz energetikusának a feladata. Űj fogalmak, szavak és kifejezések tucatjai is jelzik a már végbement, de korántsem beteljesedett fejlődést. A gazdaság nyersolaj-fogyasztása az utóbbi három évben a következőképpen alakult: 1977-ben 564; 1978-ban 510; 1979-ben pedig 593 ezer litert használtak. A múlt év naftafogyasztásához szükséges hozzáfűzni, hogy a szövetkezet gépparkja ebben az évben hat IFA tehergépkocsival bővült. A szövetkezetben rendelet, normatáblázat és számos előírás, utasítás szabályozza az üzemanyag-felhasználást. Ennek alapján a termelés technológiai előirányzatait a helyi körülmények figyelembe vételével úgy határozzák meg, hogy melyik hónapban mennyi nyersolajra, benzinre és villanyáramra lesz szükségük. Az üzemanyagokra, pontosabban a benzinre vonatkozó észszerű és takarékos gazdálkodást a következő adatok is jelzik: 1977-ben 54; 1978-ban 41; tavaly pedig 35 ezer 800 litert fogyasztottak. NEMCSAK A VEZETŐK DOLGA Az efsz vezetősége állandó kapcsolatot tart fenn a központi szervekkel, jelentéseket készít az energiafelhasználás alakulásáról. Arról sem feledkezik meg, hogy a gyakorlati élet kedvezőtlen tapasztalatait a lehető legrugalmasabban ismertesse a különféle részlegek — a növénytermesztés, az állattenyésztés, a szolgáltatások, a kertészet stb. — vezetőivel és dolgozóival. Az egységes szemlélet és gyakorlat kibontakoztatása nem ment könnyen a szövetkezetben sem. A termelés gazdaságosságát nem csupán az efsz főgépesítője és energetikusa befolyásolja, hanem ehhez a dolgozók hozzájárulása és a technológiai eljárások állandó fejlesztése is szükséges. A termelés összpontosítása és szakosítása ebben a gazdaságban is sürgeti az új és nagyobb teljesítményű gépek termelésbe való bevonását. Az erőforrások azonban nem állnak korlátlanul a rendelkezésükre, ezért a feladatok ismeretében a legsürgetőbb tennivalókra összpontosítanak: ф Az üzemanyag- és villanyáram-fogyasztást a nagy teljesítményű gépek üzemeltetésével és az iparszerű termelési eljárások beveztésével csökkentik. + A meglevő gépek és gépi berendezések szakszerű üzemeltetésével és karbantartásával, a gépi eszközök hatékonyságának növelésével, a javítás és a korrózió védelmet nyújtó gép-, anyag- és alkatrésztárolással gazdaságosabbá teszik a , termelést. Az egyes kollektívák és szocialista brigádok munkahelyeiken figyelemmel kisérik az energia felhasználását, s igyekezetük arra irányul, hogy az energia-felhasználás az üzemileg meghatározott szint alatt maradjon. ♦ Napirendre tűzték az energiatakarékos technológiai megoldások terjesztését, s ebben az üzemrészlegek vezetőit anyagilag Is érdekeltté tették. '♦ Fokozzák az emberi munka termelékenységét, javítják a termelés hatékonyságát és a műszaki eljárások ellenőrzését. A munkaértekezleteken napirenden tartják a takarékos energiagazdálkodást, a legjobbak módszereit népszerűsítik, a lemaradókat pedig bírálják. A takarékosságra való törekvés fontosságát ma már minden dolgozó felismerte, s az energiagazdálkodással olvan részlegeken is jó eredményeket érnek el, melyek a legtöbb energiát igénylik. A bacsfai (Bá£) takarmányszárítóban például 1977-ben 26,5; 1978-ban 26; tavaly pedig húsz kilogramm fűtőolajat használtak fel száz kiló lucerna szárításához. A DIAGNOSZTIKA fény- és Árnyoldalai Az erőgépek állapotét és üzemanyag-fogyasztását évek óta ellenőrzik. Tapasztalataik szerint az erőgépek üzemanyag-fogyasztása egy ideig a kívánt szinten marad, azután romlik. Ilyenkor új vizsgálatra, illetve beállításra van szükség. Ebből is látható, hogy a gazdaságos üzemanyag-hasznosítás nagy figyelmet, gondosságot és korszerű műszaki színvonalat igényel. Erre önerejéből nem minden gazdaság tud felkészülni. Ez a szempont a Kék Duna Efsz-ben is fokozza a gondokat, a méréseket pedig késlelteti a diagnosztikai ellenőrzés korszerűsítése. Még 1976-ban megrendelték az adagozó szivattyúk ellenőrzésére szolgáló berendezést, de a mai napig nem kapták meg. Ebből kifolyólag külső segítségre szorulnak a beállítási értékek ellenőrzése és újra állítása miatt. A takarékosság a legjobb befekettés: Ennek jelentőségét a Kék Duna Efsz-ben idejében felismerték, s a célok érdekében a dolgozók rendszeres képzését sem mulasztják el. így tehát közösen ügyelnek arra, hogy ne csak a vezető beosztásban dolgozók érdeke legyen a takarékosság és a gazdaságosság, hanem az egész tagságé. Mindenekelőtt azoké, akik a gépekkel és a berendezésekkel dolgoznak. CSIBA LÄSZLÖ
