Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-26 / 17. szám

Egynyári virágok, helybevetéssel Egynyáriaknak nevezzük azo­kat a virágokat, melyeknek a csírázástól a magérlelésig tar­tó fejlődése csupán egy évet, pontosabban egy tenyészidényt igényel. Mivel csupán egyetlen évig tenyésznek, nagyon sok, jó Csíraképességű magot hoznak. Némely faj magvai a 95 száza­lékos csírázóképességet is el­érik és ezt két-három éven át megőrzik. Az egynyári virágok többsé­gét melegágyba vagy szaporító­ládába kell vetni, s az előne­velt palántákat csak akkor sza­bad kiültetni, amikor már való­ban kedvezőre fordult az idő­járás, és a kései fagyok sem veszélyeztetik a fiatal növénye­ket. Vannak azonban olyan egy­­nyáriak is, amelyek nem ilyen érzékenyek — vagy igényesek? s—, tehát közvetlenül a számuk­ra kijelölt helyre vethetjük őket. Sőt! Vannak fajok, me­lyek egyáltalán nem tűrik az átültetést. Persze a magot min­dig gondosan előkészített föld­be kell vetni. A magot soha ne tegyük túl nedves talajba, mert a szárazabb földben gyor­sabban kicsírázik a mag. Oko­san teszi, aki vetés előtt át­rostálja a felső talajréteget. Sorvetés esetén a kijelölt sort beöntözzük, elszórjuk a magot, majd száraz, morzsalékos föld­del takarjuk be a sort, hogy megelőzzük a talajkéreg kiala­kulását. No Közvetlen vetéssel a követ­kező egynyári virágok szaporít­­hatók: Ternye j Alyssum). Júniustól a fagyokig virágzó, 30-^40 cm magas, lágy szárú, szőnyeg- és virágágyak beültetésére vagy szegélynövénynek is alkalmas virág. Erkélyládákban és cse­repekben is termeszthető. Hely­bevetni áprilisban (vagy ké­sőbb) kell, virágzata apró, fe­hér, világoskék vagy lilás színű. Körömvirág (Calendula). A legismertebb egynyáriak egyi­ke. Májustól októberig virágzó, 35—50 cm magas növény, vi­rágja sárga vagy sötét narancs­­színű, a vázában sokáig virít. Állandó helyére márciusban vagy áprilisban vetjük, a fiatal növényeket át is ültethetjük. Az első elvirágzás után a nö­vényeket 10—15 cm-rel vissza­vágjuk, így ismét gazdagon vi­rágoznak. Vízigényes növény. Búzavirág (Centaurea). Fe­hér, kék, rózsaszínű és lila virágot hozó növény néha az 1 m-es magasságot is eléri, jú­niustól szeptemberig virít. Na­pos fekvést és elegendő ned­vességet igényel, az átültetést nem tűri. Szarkaláb (Consolida). A száron piramis vagy henger alakban nagy mennyiségű virá­got fejleszt. Egyes fajtái na­gyon hasonlítanak a jácinthoz, ezért helyenként nyári jácint­nak nevezik. Márciusban vagy IMI áprilisban, sőt ősszel, szeptem­berben vagy októberben is vet­hető, de ez esetben nem ritkít­juk és tűlevelű fák gallyaival kell takarni. Napos fekvést, jó vízellátást igényel. Az egész napi munka után elfáradt szemnek jól esik meg­pihenni a viruló, színpumpás virágágyon. Fotó: —dek Napraforgó (Helianthus). Ma­gas termetű, 2 m magasságot is elérő egynyári dísznövény, au­gusztustól októberig virágzik. Mutatós szoliter növény, de csoportosan kiültetve is deko­ratív hatású. A teltvirágú, szí­nes formák vágási célokra is alkalmasak. Áprilisban—május­ban vetjük. Tatárvirág (Iberis). Vágásra is alkalmas, sok apró, fehér, rózsaszínű, kékesiila és bíbor­színű virágot hozó, 20—30 cm magas egynyári. Júliustól szep-i temberig virít, az átültetést ne­­hezen viseli el. Porcsinrózsa (Portulaca). He­verő szárú, a hajtásvégeken vi­rágzó, szárazságtűrő, kifejezet-: ten napos fekvést kedvelő, sziklakertbe és szegélynövény­­hek való egynyári. Ha helybe­vetjük, nem kell palántaneve­léssel, tüzdeléssel fáradoznunk. Bársony virág (Tagetes). Ke­resett, igénytelen egynyári nőn vény, április végén vétjük álj landó helyére, még virágzás idején is átültethető. Némely faja nagyon értékes vágott vi­rágunk, a vázában gyakran két hétig is friss marad. Erkélyek és ablakok díszítésére is alkal-i más. Sarkantyúka (Tropaeolum). Elfekvő vagy kapaszkodó szárú növény, sokan kapucínusvirág­­nak nevezik; 4—5 cm átmérőjű virágai sárgák, narancs- vagy rózsaszínűek. Júniustól októbe­rig virít. Sokan nagy előszere­tettel vetik kerítések és falak mellé, teraszok, erkélyek díszí­tésére, ablakládák és dísztálak beültetésére kiválóan alkalmas. Nem árt tudni, hogy gyógynö­vényként is termesztik. Kettinannová Katarína mérnök Ml Deák Dezső strážnéi (trebi­­íovi járás) kertésztárs levelé­ben egyszerre több kérdést is felvet. íme: Hogyan kell per­metezni a kajszibarackot? Kell-e metszeni a kajszit, ha igen, hogyan és mikor? Lehet-e téli lemosó permetezést vé­gezni a kajszin és mivel? Kell-e metszeni a diófát, igény­­li-e a téli lemosó permetezést, s mivel kell kezelni a tenyész­tőben? Mint minden más gyümölcs­nek, a kajszinak is sok kárte­vője van, tehát rendszeres nö­vényvédelmet igényel. A téli lemosó permetezésre elsősor­ban akkor kell sort keríteni, ha pajzstetű-fertőzést észle­lünk. A Nitrosan 1,5 százalékos oldatát hasznosítjuk, mert a kajszit és az őszibarackot Ar­­borollal nem szabad permetez­ni. Rügyfakadáskor, zöldbimbós állapotban a gombabetegségek ellen a Kuprikol 50 0,75 száza­lékos töménységű oldatával permetezünk. Virágzás után a gombabetegségek (monília, le­vélfoltosság, levéllyukasodás) a Dithane M-45 0,2—0,3 %-os vagy a Perozin 75 В 0,4 %-os oldata hasznosítható, amihez a molyok irtása céljából 0,1 % Bí 58 ЕС, illetve 0,2—0,3 % Meta­­tion vagy Soldep adható. Az őszibarack növényvédelmével és metszésével már foglalkoz­tunk az idén, az ismétlést nem tartom fontosnak. A kajszit legalább négyéves korig kell metszeni, amíg kialakítjuk a tökéletes koronát. Később már csupán ritkító metszést alkal­mazunk, amikor eltávolítjuk az iker- és az egymást keresztező hajtásokat. A diófát nem szükséges met­szeni, maga is kialakítja a leg­megfelelőbb koronát. Viszont az egymást keresztező hajtáso­kat, és a koronasűrítő ágakat ajánlatos eltávolítani. A diófát lombhullás után kell metszeni. Legkorábban a diófában indul meg a nedvkeringés, így a kora tavaszi beavatkozás következ­tében a fa sok nedvet veszít. Ojabban a diófát is rendszere­sen kell permetezni, hogy egészséges gyümölcsöt nyer­jünk. A fákat a fehérpenészes betegség és a levelek barnafol­tossága, illetve a zöld levéltet­­vek kártételétől kell megóvni. A gombabetegségek elsősorban a leveleket támadják, de gyak­ran a termés is károsodik. Mi­vel a gomba a hullott falevele­ken telel át, ezeket össze kell gyűjteni és fertőzés esetén el kell égetni, a talajt pedig fer­tőtleníteni kell. Virágzás előtt és után a Kuprikol 1 %-os ol­datával permetezünk, s ha a leveleken foltosodást észlelünk, akkor a Dithane M-45 0,3 %-os oldatát hasznosítjuk. Ha levél­­tetveket is találunk, akkor a Dithane M-45-höz 0,12 % Bi 58-at keverünk. Nem árt tudni, hogy a gombabetegségek fellé­pése elsősorban eső után, fül­ledt, párás időben várható. Varga József ♦ Sinka Anton (Vefká nad Ip­ľom) kérdezi: Mivel irthatok а molylepkék? Ellepték a pad­lást, megtámadták az árpát és a kukoricát, hiába permeteztem Metationnal és Arafosfotionnal, meg se kottyant nekik. A raktározott gabonának sok kártevője van. A molyfélék kö­zül leggyakrabban a magtári és a mezei gabonamoly, vala­mint az aszalványmoly és a lisztmoly károsít. A magtári gabonamoly a tárolt termék te­tején összészövögeti a gabona­szemeket, és megrágja azokat. A pille első szárnya fekete ala­pon sötétbarnán tarkázott, hát­só szárnya pedig sárga. A me­zei gabonamoly — a zsizsikhez hasonlóan — a gabonaszemek belsejét rágja ki. A pille első szárnya sárga, a hátsó pedig szürke. Az aszalványmoly a fertőzött gabonában sűrű szö­vedékcsomókat képez. Pilléjé­nek első szárnya rézvörös, a hátsó szürke. A főleg lisztben és őrleményekben károsító liszt­moly pilléjének első szárnya ólomszürke, hátsó szárnya pe­dig világosszürke. A molyok elleni védekezés a raktárhelyiség (esetében pad­lás) tisztántartásán, a tárolt gabona helyes kezelésén és a zsákok fertőtlenítésén alapszik. Ha megüresedik a padlás, ala­posan seperje ki. Ügyeljen rá, hogy a padló, a falak, illetve az oszlopok repedéseiben se maradjon gabona, majd a re­pedéseket alaposan tömje be gipszes pelyvával vagy agyag­gal, s a padlót és a falakat permetezze be az Actellic 50 ЕС 1—2 százalékos töménységű ol­datával. E készítmény előnye, hogy használata után aránylag rövid az egészségvédelmi vára­kozási idő. A permetezést kö­vető harmadik napon alaposan szellőztesse ki a padlást, és az átrostált, kiszellőztetett gabo­nát máris visszahordhatja a padlásra. Külön a figyelmébe ajánlom, hogy olyan helyiséget (pad­lást), ahol gabonát, takarmányt vagy élelmiszert tárolunk, és azt legalább három napig nem tudjuk másutt elhelyezni, az említett szerrel nem szabad permetezni! Az Actellic készít­ményt akkor is tilos használni, ha a padlástér egy részében mondjuk baromfit vagy galam­bokat tartunk. Renczés Vilmos A közjó érdekében Kisállattenyésztőink közül sokan bizonyá­ra nem tudják, hogy az SZSZK Mezőgazda­­sági és Élelmezésügyi Minisztériuma a múlt évben kiadott rendeletével kiegészítette és rendezte a kisállattenyésztők szerződéses állattartási és -hizlalási feltételeit. Szerző­déses állattartással foglalkozhatnak a Szlo­vákiai Kisállattenyésztők Szövetségének és a Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének tagjai, az efsz-tagok, az állami gazdaságok dolgozói, egyéb szocialista mezőgazdasági üzemek dolgozói, valamint azok a polgárok, akiknek állattartásra kellő feltételeik van­nak. Sertéstartás esetében a kisállattenyésztők a húsüzemmel köthetnek szerződést, esetleg a Kerületi Fajállattenyésztő Üzem járási ki­­rendeltségével szopósmalacok eladására. Ezáltal igényt szereznek az állatok hizlalá­sához, illetve felneveléséhez szükséges ta­karmánykeverékek beszerzésére. A sertés­hizlalásra kötött szerződés háromszáz kiló takarmánykeverék megvételére jogosít, min­den egyes sertésre számítva. A szopósmalac eladására kötött szerződés alapján a kistermelőnek igénye van min­den egyes egészséges szopósmalacra szá­mítva (18—25 kg élősúly mellett) negyven kiló takarmánykeverék megvételére, ebből öt kg ČOS—I és 15 kg COS—II takarmány­­keveréket vehet hivatalos áron. A szopós­­malacokat a Mezőgazdasági Minisztérium árjegyzéke szerint 25 koronájával vásárol­ják fel, élősúlyuk minden kilogrammja után. A szerződő felek megegyeznek abban is, hogy a Fajállattenyésztő Üzem hivatalos áron biztosít tenyészkocát a kistenyésztők­­nek. Vágómarha, -sertés és -birka hizlalására a kistenyésztő szerződést köt az illetékes húsüzemmel. A házinyúl hizlalására a kistenyésztőkkel a nitrai Branko Közös Mezőgazdasági Vál­lalat köthet szerződést. A házinyúl felvásár­lási ára kilogrammonként 18 korona, és az élősúly minden kilójára a tenyésztő két kiló takarmányt vásárolhat. Libatenyésztésre és pecsenyelibák hizla­lására a kistermelőkkel a Baromfiipar üzemegységei kötnek szerződést. A libák minden eladott kilogrammja után három kg takarmánykeveréket -vásárolhat a kisállat­tenyésztő. A takarmánykeveréket az illetékes Mező­­gazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat csu­pán a kistenyésztővel szerződést kötő szer­vezet elismervényére adja ki. A szükséges takarmánymennyiség felét a kistermelő a­­zonnal a szerződés megkötése után, másik felét a szerződésben megszabott feltételek alapján veheti át. Az esetben, ha a kiste­nyésztő nem tudott eleget tenni szerződéses eladási kötelességének, de a takarmányke­veréket már megvette, úgy a Mezőgazda­­sági Felvásárló és Ellátó Vállalatnak meg kell térítenie a takarmánykeverék nagyke­reskedelmi és kiskereskedelmi ára közötti különbséget. A 103/1974 Zb. számú, a mezőgazdasági adóra vonatkozó törvény 55. paragrafusá­nak második bekezdése szerint 1979. január 1-től a kistermelők a mezőgazdasági terme­lésből eredő bevételeikre adókedvezményt kaphatnak. A kistermelők figyelmébe ajánljuk to­vábbá, hogy a házinyúl-, kecske-, illetve báránygereznát a lakhelyük szerint illeté­kes felvásárlóhelyen értékesítsék. Hogyan lett holland a tulipán ? Eredetileg ugyanis a törökök ne­­mesttették ki a legszebb fajtákat eb­ből a turbán alakú virágból, amely* nek neve ts az igazhitüek fejére csa­vart kendőre utal. A tulipán őshazá­ja egyébként valahol a turkesztáni füves síkságon lehetett, de Német­alföldre csak meglehetősen későn jutott el; az első nagyobb szállítmány tulipánhagymát 1562-ben hajózták be Antwerpenben. Valamivel korábban, az 1500-as évek közepén a sztambull osztrák követ, bizonyos Augerius Gis­­lenius Busbequis hozta el az első pi­ros és sárga tulipánokat Bécsbe, Nagy Szolimán udvarából. Egyes da­rabjait akkor Nyugat-Európában na­gyon megcsodálták, mert még soha­sem láttak addig tulipánt. Kevesen tudják, hogy a tulipántermesztés nem csupán üzletággá, hanem valóságos tömegtébollyá duzzadt a következő évszázadokban. 1634 és 1637 között az értékesebb hagymákkal úgy spe­kuláltak a hollandusok, mint manap­ság a részvényekkel. Hallani olyan kivételes értékű tulipánhagymáról, a­­mely — mai pénzben számolva —< négyezer dollárért cserélt gazdát. (Előre, Románia) ANDRICAK JÄN mérnök és BÁBIK VOJTECH, Rimaszombat (Rimavská Sobota) A társadalmi igényekből kell kiindulni A közelmúltban Marcelházán (Marcelová) jártam, ahol elbe­szélgettem Stefankó Józseffel, a Szlovákiai Kertészkedők Szö­vetsége Kertészeti Szolgáltatá­sok járási kirendeltségének ve­zetőjével. Egyebek között a múlt évi feladatok teljesítése, illetve az Idei elképzelések fe­lől érdeklődtem. Vendéglátóm elmondta, hogy á csapadékszegény év ellenére tavaly is siker koronázta a já­rás kertészkedőinek igyekeze­tét, így a felvásárlási feladato­kat lényegesen túlteljesítették. Az év elején 4600 tonna zöld­ség és gyümölcs forgalmazását vette tervbe a Kertészeti Szol­gáltatások járási kirendeltsége, s a valóságban ettől 1300 ton­nával többet vásárolt fel és továbbított a fogyasztók, illetve a konzervgyárak felé. A gyü­­mölcsészekhez különösen mos­toha volt az időjárás, így mind­össze hatvan tonna gyümölcs került értékesítésre a marcel­­házai központban. Beszélgetésünk során Stefan­kó elvtárs hangsúlyozta, hogy a kertészkedőknek végre át kéne térniük a tervszerű áru­termelésre, s a tervek kidolgo­zásakor, a szerződések megkö­tésekor feltétlenül a társadalmi igényekből kéne kiindulni. Egy­előre, sajnos, nem így van. Marcelháza környékén minden­ki salátát akar hajtatni, de pél­dául retekkel csak kevesen fog­lalkoznak. A saláta felvásárlá­sát huszonöt nap alatt kell megoldani, ami sok gonddal, problémával jár, s a végén mindig tetemes mennyiségű kész áru vész kárba. A piros retek viszont keresett cikk: ta­valy huszonkét tonnát vásárol­tak fel Marcelházán, holott en­nek a háromszorosát is el tud­ták volna helyezni a piacon. A paprikával sem kedvezőbb a helyzet. Az emberek a cseme­ge- és konzervpaprjkát vá­lasztják, a piac és a konzerv­ipar viszont elsősorban cseresz­nyepaprikából, tíihegyes csípős piros paprikából és fűszerpap­rikából kér többet. Vagy néz­zük az uborkát. A salátauborka népszerű, sokan termelik és kí­nálják, de a valamivel munka­igényesebb konzervuborka ter­mesztése iránt alig van érdek­lődés. Pedig a társadalom ép­pen azt várja, hogy a kertek­ben, a kerttelepeken olyan zöldséget és gyümölcsöt fognak termelni a kertészkedők, mely­nek nagyüzemi termelése — korszerű gépek, illetve munka­erőhiány miatt — egyelőre megoldhatatlan. Az idén módo­sult a konzervuborka felvásár­lási ára, reméljük, hogy ez részben hozzájárul a termelő­kedv növekedéséhez. A fokhagymával mindig baj van: hol sok van belőle, hol meg kevés. Hüvelyesekből (zöldbab, zöldborsó) viszont általában kicsi a kínálat, s ma­joránnából is többet kéne ter­melni. Stefankó elvtárstól megtud­tam még, hogy a Kertészeti Szolgáltatások kirendeltsége je­lentős segítséget nyújt a ker­tészkedőknek: Marcelházán és Gútán (Kolárovo) kertészeti kellékeket (fólia, műtrágya, vegyszer, vetőmag, kerti szer­számok stb.) forgalmazó szak­boltot nyitottak, és 2500 facse-; metét is beszereztek az érdek­lődőknek. Nem rajtuk múlott, hogy őszibarack-, cseresznyé- és meggyfacsemetéből az igé­nyeknél kevesebbet kaptak a kertészkedők. Bíznak benne, hogy az idén a további igény­lők kérésének is eleget tehet­nek, hiszen társadalmi érdek a háztáji gyümölcstermesztés fel-i lendítése. Andriskin József, Komárom (Komárno)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents