Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-19 / 16. szám

1980. április 19. SZABAD FÖLDMŰVES 5 ÜTÖSZÚ A cikk keretében szándékosan időz­­tünk többet a nagyközség régmúltján nak s közelmúltjának egy-egy esemé­­nyénél, hogy emlékeztessünk, mégis­­mertetve épp azt, melyre örömteljes jelenünk alapozódik. A fentiekből le­szűrhető: az udvardi kommunisták és pártonkivüliek felszabadulás előtti —i és utáni — szívós harca, szorgalmas munkája nem volt hiábavaló. S a jö­vőben is csak úgy leszeredményes, ha együttes erővel, nemzetiségre való tekintet nélkül, szocialista hazafiak­hoz méltóan teljesítik a reájuk váró feladatokat. A továbbiakban is tudja­nak élni a sok véráldozat árán ki­vívott szabadsággal, tisztelve, becsül­ve felszabadítóinkat. Forrásmunka és beszélgetések alapján: Valójában kevés az olyan szlovákiai település, melynek múltja ezer évre, vagy még ennél is többre vezethető vissza. E kevesek közé tartozik az Érsekújvártól (Nové Zámky) „kőha­­jításnyira“ levő Udvard (Dvory nad Zitavouj nagyközség. Ősrégi eredeté­re vallanak azok a leletek, amelyek a Paskolóm dűlőben végzett ásatások során kerültek napvilágra. Miről is vallanak a letűnt sötét korok írásos feljegyzései? Többek között jobbágysanyargatá­sokról, tatárjárásról, törökdúlásról, A község történetéhez tartozik: két­szer is teljesen megsemmisül: először a tatárok „jóvoltából“, másodszor meg a törökök kiűzetésekor. De aztán megint csak benépesül, talpraáll: míg 1715-ben nyolcvan jobbágy-, és hu­szonegy zsellércsalád él itt, másfél évszázaddal később már 3739 fő. ELNYOMÁS, szolgasors A későbbiekben, a jobbágyság meg­szüntetése után, megváltoznak a bir­tokviszonyok. A hajdani királyi, majd apátsági, később az esztergomi her­­cegprímási birtokból főleg a nemese­ket juttatják > ajándékozás vagy vá­sárlás útján — földhöz. Lám, milyen a sors iróniája...? (Ezekre az idők­re emlékeztet egy régi-régi utcanév: a Nemes utca). Az ezt követő kor jellemzője a szo­ciális rétegeződés elmélyülése. Udvar­­dón is kialakul a dúsgazdagok, a jó­módú középparasztok, a szegénypa­rasztok és a földmunkások, nincste­lenek rétege. A szegényparasztok és a proletárok képezik a számottevő többséget. Ezek örökös létbizonyta­lanságban élnek... És most lépjünk egy nagyot az idő Végtelenjében. Milyen áldatlan álla­potok uralkodtak például századunk 30-as éveiben e nagyközségben? Ek­kor már 5545 lelket számlálnak, vagy­is 1300 portát. Többet mondó az, hogy az 1300 lakásból 721 csupán egyszo­bás, vályogfalú tákolmány, földpadlós nyomortanya. Az összesen 6127 hek­tárnyi földet nyolcszáznégyen birto­kolják. S ami a legkirívóbb: több mint félezer a földnélküli, a nincs­telen család. Egy részük kiszolgáltat­va — cselédként, szolgaként, napszá­mosként, részesaratóként — a község dúsgazdagjai kénye-kedvének, korlát­lan hatalmának. BURZSOÄ „NAGYLELKŰSÉG“ Aki megélte, többnyire tudja, mi­csoda égbekiáltó nyomorban, a hol­naptól rettegve élt a falusi szegény­ség a gazdasági válság éveiben. Éh­ség, rosszultápláltság következtében megannyi betegség tizedelte már egé­szen kis korukban a proletárgyereke­ket. Az akkori burzsoá kormány „nagy­lelkűségére“ valló intézkedés udvardi vetülete: száztizenöt család kapott összesen 60 mázsa szenet, kétszázhat család meg 175 kiló cukrot, s néhány­­százan pedig élelmiszerjegyet. Mi volt ez? Csupán koldusalamizsna. A kommunisták több alkalommal sztrájkokat szerveztek. így fejezték ki elégedetlenségüket, harci elszánt­ságukat a kizsákmányolók ellen, az­zal a végső céllal, hogy gyöngítsék a munkáltatók egyeduralmát, s általa a tőkés társadalmi rendet. Tisztelet, be­csület azok emlékének — kommu­nistáknak és pártonkívülieknek >— akik keményen, osztályöntudatosan küzdöttek: mint például Broskovics Sándor, Broskovics József, Lebo Ist­ván, Pálinkás József, Opalek István, Skala Lajos, Salgó Ferenc, Vadkerti András, Závodský Károly és mások. „DÍSZPÉLDÁNYOK“ = = díszpolgárok A Horthy-megszállás időszakában, aki csak egy kicsit is merészelte ki­nyitni a száját, egyhamar rásütötték a bélyeget: „Büdös felvidéki kommu­nista!“. Számtalanszor olyanokra is, akiknek halvány fogalmuk sem volt arról, mit is jelent kommunistának lenni. A csendőrök kakastolla sok­szor „cicázott“; felkeresték még a legeldugottabb majorokat, tanyákat is, azt kutatva, nem bukkanhatnak-e proletárszervezkedés nyomaira. S per­sze, ha ilyesmit észleltek, volt „ne­mulass!“ — jött a brutális megtor­lás: kínzás, vallatás, dohos börtön. E nagyközség ezerszer megalázott­­jainak, jogfosztottjainak — a cselé­dek, szolgák, napszámosok népes ha­dának — élete is tovább rosszabbo­dott. Mégpedig azáltal, hogy a fasiz­mus már előre vetítette sötét árnyé­kát. Elképzelhető, mennyire nyeregben érezhették magukat a dúsgazdagok, s politikai szekértolőik, a helyi ha­talmasságok, amikor — 1938—-39-ben i— a község díszpolgárává avatták a hírhedt Jaross Andort és Imrédy Bé­lát (ez utóbbi később a kormány mi­niszterelnöke). Épp őket, a magyar ügy megátalkodott árulóit; azokat, akik azt szorgalmazták, hogy Magyar­­ország a hitleri Németország oldalán belépjen a Szovjetunió elleni hábo­rúba. s., Mi következett ezután? Megin­dultak az „önkénteseknek“ becézett, marhavagonos emberszállítmányok a keleti frontra. Köztük szép számban udvardiak is, persze a szegényebb je. Mert a dúsgazdagok idehaza „bajno­­koskodtak“, sűrűn emelgetve-ürítget­­ve poharaikat a hitleri hadsereg kö­zelgő győzelmét jósolgatva... így vé­delmezve a „Szűzmáriás“ Magyaror­szág kapitalista érdekeit. ÜJ KORSZAK KEZDŐDÖTT A szabadságot, békét hozó tavaszt az udvardiak a Malinovszkij marsall vezette II. ukrán hadsereg bátor, hős katonáinak köszönhetik. Azoknak, akik halált megvetően, a szovjet ha­­zafiságtól vezérelve, Berlinig űzték, pusztították a fasiszta hadakat. Bar­langjában fojtották meg vagy kész­tették megadásra az ellenséget. A lakosdk felszabadulásuk napjául 1945. március 29-ét írhatták be a köz­ség krónikájába, s örökre emlékeze­tükbe. A háborút követő egy-két évben e zsitvaparti nagyközségben sokakat megrészegített a szabadság friss leve­gője. Megfeledkeztek az éberségről. Ez aztán nagyon is kapóra jött az osztályellenségnek, amely befurako­dott a kitelepítési bizottságba. Itt és így juttatta érvényre romboló tevé­kenységét, ezáltal valóra váltva a be­­neši nemzetiségi politika torz elkép­zeléseit. Rúgott egy nagyot, az utol­sót, a község dúsgazdag rétege. Olyan erősségűt, hogy több száz szegény család került ilymódon Csehországba, távol az igazi otthontól, a családi tűzhely melegétől. Az új korszak kezdete lényegében 1948 februári győzelmétől számítható. Az új élet ekkor vehette kezdetét. Ezldőtájt változás következett be nemcsak a lakosság összetételében, hanem a párt- és községvezetésben is. Először Špacír András, majd Ond­­ráSik Péter töltötte be a pártelnöki, Šuman József a hnb-elnöki, Hanzlík János pedig a Nemzeti Front helyi végrehajtó bizottsága elnöki tisztét. Mér 1948 első felében azon munkál­kodtak, hogy megfelelő alapot, előfel­tételedet teremtsenek a szocialista átmenethez. A fáradozás eredménnyel járt: meg­alakulhatott a génszövetkezet, Šuman elvtárssal az elnöki poszton. Am ez a gépszövetkezet nem volt hosszú életű. A CSKP KB, 1948. november 17-i ülése irányt szabott a szövetkezetek alakításának. Ezt követte a 69/1949. számú törvény — az efsz-ek alaptör­vényének megjelenése. A községveze­tők nem tétováztak, ezt bizonyítja: még az 1949. év iúnius 15-én megala­kult az efsz-előkészítő bizottsága, Hanzlík János elnök vezetésével. Ezután nagy nekirugaszkodás kö­­vekezett. A bizottság birtokba vette az elhagyott községi és egvházi föl­deket, legelőket, felszéntatta, majd gabonát, kukoricát vettetett bele. A következő évben, vagyis 1950. jú­nius 9-én alakul az efsz, mindjárt III. típusú, első elnöke — a volt elő­készítő bizottság elnöke. Gyorsan peregnek az események. Í951-ben már a 252 tag több mint kétezer hektárnyi földet, százhúsz lovat, hetven szarvasmarhát (ebből csupán hét tehenet) tudhat magáé­nak. SEGÍT A MUNKÁSOSZTÁLY Nagy forradalmi erő s teremtőkész­ség feszült az emberekben. így az­után a kezdeti nehézségeket aránylag rövid idő alatt legyűrték, a problémá­kat megoldották. A legnagyobb gon­dot az állandó munkacsoportok meg­szervezése. a kevés traktor és gép. a szakemberhiány okozta. A végzett munka szerinti jutalmazás kérdését is megoldották. Aztán a közben léte­sülő gépállomás '— gépi és erkölcsi­politikai segítsége — igen sokat ütött a latba. Mármint a munkásosztály falusi előőrse. Sokat segített az ér­sekújvári Elektrosvit mint védnök­­tizem, továbbá az államvasutak (új­vári) javítórészlegének dolgozói. Az udvardi szövetkezet vezetőinek, tagjainak további nagy segítséget je­lentett az 1953. február 14—15-én megtartott I. efsz-kongresszus, vala­mint az ez alkalomból kibocsátott minta-alapszabály, amely meghatároz­ta az efsz-ek irányításának alapelveit. Ehhez járult még a szovjet tapaszta­latok mind bátrabb átvétele vagyis gyakorlati hasznosítása. Közben szoros együttműködés ala­kult ki az efsz, a hnb és a pártszer­vezet vezetősége között. így, közös erőfeszítéssel gyorsabban megoldhat­ták az eléjük tornyosuló problémákat. FEJLETTEBB FOKON Nagyon sokat kellett tenni addig, amíg a szövetkezet gazdaságilag és politikailag megszilárdult, továbbfej­lődhetett, sőt a járás élenjáró mező­­gazdasági nagyüzemévé válhatott. Ezt jórészt a tagság, a vezetőség, a szak­embergárda forrndalmiságának, a leg­A korszerű bevásárlóközpont. haladóbb termelési-, jutalmazási- és gazdaságirányítási módszerek, eljárá­sok gyakorlati alkalmazásának, az új iránti fogékonyságuknak, a párt és a szocialista társadalmi rendszer iránti elkötelezettségüknek köszönhetik. No meg annak is, hogy a mostani, mint­egy kilencszáz szövekezeti tagnak egynegyede alap-, közép- és felső­fokú mezőgazdasági szakképesítéssel rendelkezik. A már egyesített, Auróra nevű szö­vetkezet jelenlegi elnöke Daniš Pál, aki amellett, hogy harcedzett, nagyon széleslátókörű, tapasztalt, szakmailag és politikailag jól felkészült. Tudását igyekszik a közösség javára gyümöl­­csöztetni. Persze, csaknem ugyanezt elmondhatjuk más kulcsfontosságú poszton levő vezetőre, szakemberre is, aki szívósan küzd a párthatároza­tokból eredő feladatok megvalósításá­ért, ugyanerre buzdítva a különböző szakágazatdk valamennyi dolgozóját. Ez az 5664 hektáros szövetkezet a szántóterületének jóval több mint fe-' lén gabonát és kukoricát termeszt, jó eredménnyel. Az évelő- és egyéb takarmánynövény is meghaladja az ezer hektárt. Ilyen körülmények kö­zött aztán bőséges és jó minőségű a szemes- és szálastakarmány-készletük, jövedelmező az állattenyésztésük. Ta­valy például csupán sertéshúsból 1845 tonnát adtak a közellátás javá­ra. Fejéshozam-átlaguk elérte a múlt évben a 3334 litert, tehenenként. Ezt a szintet az idén is szeretnék meg­tartani. A 80-as év tervfeladatai na­gyon igényesek: ahhoz, hogy tovább­ra is a járás legjobb szövetkezetei között tartsák számon az AURORÄ-t, méginkább a minőségi követelménye­ket és a munkatermelékenységet, az üzemszervezés, a gazdaságirányítás tökéletesítését kell előtérbe helyez­niük. S céltudatosan hasznosítani az anyagi-szellemi erőforrásokat; tovább­fejleszteni a szocialista brigádmoz­galmat, valamint az ésszerűsítő-újító mozgalmat. re, amely nyolc hőnappal a tervezett átadási határidő előtt elkészült. Ezt a vadonatúj gyermekintézményt a hnb és az efsz hozta tető alá. A lakosok már a környékét rendbe is hozták, társadalmi munkával. Már csupán a konyhai berendezés hiányzik, s követe kezhet az avatás, a birtokbavétel ■--* a leges-legifjabb nemzedék által. Ekkora nagyközség megannyi em­berpalántája óvodát is igényel. Erről sem feledkeztek meg a községveze­tők: máris megkezdődött egy 120 fé­rőhelyes óvoda építése, mégpedig az efsz, a Jednota fogyasztási szövetke­zet, az Elektrosvit, a konzervgyár és a járási mezőgazdasági társulás (ba­­romfitenyésztési szakirányú) közös beruházásával, közös erőfeszítéseivel* Šuman elvtárs megemlíti a továb­biakban, hogy már a nyolcadik új utca helyét, telkeit is kijelölték. Mind­ez a nagyközség városiasodé jellegét hangsúlyozza, meg azt is, hogy az utóbbi évtizedben dinamikus a fejlő­dés, kulturált lakásviszonyok köze­pette élnek a régmúlt időkben oly, sokat sanyargatott Jobbágyok késői leszármazottai, a zsändárok háborgat­­ta-kínozta nincstelenek unokái, déd­unokái .., Am, jó lenne, ha a közeljövőben is a családiház-építés fejlettebb formáit, megoldásait érvényesítenék (mint a­­hogy meg is kezdték, többszintes la­kásokat építvel), merthiszen ilymó­don nemcsak a városiasodás vonala erősödik, hanem általa jelentős meny­­nyiségű termőföld is megtakarítha­tó .. t Viszont örvendetes tény: nemcsak a közeli város, a járási székhely bír vonzerővel, hanem a nagyközség is* Ennek bizonysága: csaknem annyian költöznek Udvardra a könyékbeli ki­sebb falvakból, településekről, a­­mennyien Udvardról Érsekújvárba. A városba többnyire azok költöznek, akik ott is dolgoznak a nagy ipari üzemekben, vállalatokban, különböző intézményekben. A VÄROSIASODÄS NÉVJEGYEI Szervezetileg, politikailag és gaz­daságilag szilárd megalapozottságú ez az élenjáró szövetkezet. Ez természe­tesen jótékonyan hat a tagok anyagi­szellemi gazdagodására, s egyben a nagyközség küllemére is, hiszen meg­szépült, megifjodott. Hol vannak már az egyszobakonyhás, vályogfalú vi­­tyillók...? Megsemmisítette őket a jómód. A hajdani vityillók romjai fö­lött új élet virul. Ezt példázza a hét új utca, melyek közül kettőnek a há­zai már emeletesek.. , Šuman József, a hnb alelnöke — ezenkívül az efsz pártalapszervezetei csúcsbizottságá­nak elnöke — tovább sorolja: büsz­kék a mezőgazdasági szaktanintézet­re, a „Z“ akció keretében épült be­vásárlóközpontra, a szolgáltatások házára, a 17 tantermes általános is­kolára. a 75 férőhelyes új bölcsődé­ÜJABB FEJLÖDÉSGÖC Érdemleges, fölöttébb örvendetes hír: mélyfúrásokkal 85—90 fok hő­mérsékletű termálvízre bukkantak a község közelében. Még nem tudni, milyen a gyógyhatása. De már egyre­­másra születnek a jobbnál-jobb elkép­zelések, mégpedig a termálvíznek mint olcsó energiaforrásnak a sok­oldalú hasznosítása. Az AURÓRA ed­dig is kiváló zöldségtermesztő nagy­üzem hírében állt (tavaly például járási elsőséget vívott ki), a közeljövő­ben méginkább továbbfejleszthető ez a termelési ágazat. Máris szó van egy járási zöldségtermesztési társulás létrehozásáról, mely képes volna a járás három hévízbázisa hőenergiájá­nak céltudatos hasznosítására. Ezenkívül az Udvardi Helyi Nem­zeti Bizottság is számol népfürdő, va­lamint nagyméretű, sporttelep létesí­tésével. Erre a célra mintegy öt hek­tárnyi területet szándékszik kisajátí­tani a termálvíz-bázis közelében. A Szövetkezeti utca emeletes házaival. N. KOVÁCS ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents