Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-29 / 13. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. március 29. ♦ MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф Virágpor a méhek életében A méhanyák a családokban már a tavasz kezdete előtt kezdték a petézést. A február melegétől függött, hogy korábban, vagy későbben petéznek. Ha februárban enyhe az időjárás, már az elején találkozhatunk friss petézéssel. Ha az élet korán megkezdődik a kaptárban, figyelni kell a téli készlet mennyiségét, mert bekövetkezhet, hogy a család élelem hiányában nem éri meg a tavaszt. Megtörténhet olyan eset is, hogy a méhek a fiasitás táplálásával minden virágpor tartalékot felhasználnak. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a téli élelem kiegészítésekor a méhésznek gondoskodnia kellett elegendő virágporról is. Ha a szőkítéskor több virágporos keretet vett ki, az tavasszal megbosszulhatja magát. Főleg akkor, ha a ménéit tisztán cukorszörppel telelte be. Ha így történt, arra kell ügyelnie, hogy legalább két virágporos keret is legyen a téli készletben. A cukor bevált mint telelő eleség, ha alkalmas módon és idejében adták a családoknak. A fiasitás fejlődését azonban nem biztosítja. Ehhez virágpor is kell. A virágméz sem elegendő a fiasitás táplálására virágpor nélkül. A fiasitás etetésében fontos táplálóanyag a virágpor. A kikelt fiatal méhcknek szintén szükségük van a virágporra, hogy testük teljesen kifejlődhessen. Ennek helyességéről a múlt évi „rossz tavasszal“ győződtem meg. Az történt ugyanis, hogy 1978 őszén egyik családomnál arra figyeltem fel, hogy alig van virágpora. Különösebb figyelmet nem tulajdonítottam ennek, gondolván, hogy korán tavasszal beadok egy virágporos keretet. Sajnos, nem így történt. A február eléggé enyhe volt, sőt a március eleje is. Az első tisztuló kirepülés március elsejére esett. Kaptárt bontani azonban nem lehetett, mert hűvös, szeles idő volt. A fiasitás közben szaporodhatott. Március 14-én napos, ám szeles idő volt és a méhek a hűvös idő ellenére szaporán hordták a vizet. Annyit tehettem érdekükben, hogy ezen a napon pillanatnyi kaptárbontást eszközöltem, hogy egy-egy félkiló mézestésztát beadhassak. Döbbenetes kép tárult elém a kaptárban, ahol ősszel virágpor hiányt idéztem elő. Igaz, a tisztuló kirepülés is nagyon gyér volt. A méhek csaknem élettelenül ültek a lépeken, a mézkészlet pedig bőséges volt. Gondoltam ennek a családnak már mindegy és teljesen átnéztem. A kaptár hátsó felében sok hullát leltem, fiasitás pedig sehol, kevés petézést találtam, ám azt is észleltem, hogy a petéket a méhek kihordják a sejtekből. Nem tudtam elképzelni, mi lehet ennek az oka? A családnak megtermékenyített fiatal anyja volt [az anyát mindig megfestem) és a petéktől alig fejlődött álcát máris kihordták. Elővettem nagyító üvegemet és az anyát is alapos vizsgálat alá vetettem, utána pedig a frissen kihúzott álcát. Ekkor láttam, hogy az álcák nem tömöttek, hanem laposak. Tanácstalan voltam, de gondolkodóba ejtett a kevés virágpor. Szakelőadásokon hallottam kiváló méhészektől, a virágpor jelentőségéről. Lapozni kezdtem a szaklapokban. Összeszedtem minden szakirodalmat, régieket, újabbakat, hasonló esetet nem találtam sehol. Töprengésem közepette akaratlanul is beadtam egy virágporral és mézzel telt keretet a megmaradt melleknek, gondolván, lesz, ami lesz. A méhek még három léputcát takartak, pedig beteleléskur bőven takarták a nyolc keretet. Ezek után rendkívül mostoha időjárás következett egészen április végéig. Az első tavaszi átvizsgálást nem tudtam elvégezni csak április második felében, tehát egy jó hónap múlva a történtek után és akkor a következő kép tárult elém: A virágporhoz jutott családban fellendült az élet. Az anya folytatta a petézést és a méhek ezek után már nem húzogatták ki azokat, hanem rendesen fejlődött méhek bújtak ki a sejtekből. Tehát felmerül a kérdés, hogy a méhek meddig tudják a virágport nélkülözni és ha egy bizonyos idő múlva hozzájutnak is, rendes teljesítőképességű dolgozóméhek lesznek-e belőlük. Erre a kérdésre nemrég sikerült választ kapnom. A télen egyik ismerősömnél egy régi „Méhészetünk“ című folyóiratot találtam, ahol pontosan erről volt szó. Külföldi szerzőtől származik a cikk, mely leírja, hogy a virágpor éltető jelentőségéről a minosetai egyetem méhészeti laboratóriumában már a harmincas években kísérleteket folytattak két családdal. A kísérletet tavasszal a fejlődés időszakában folytatták. A családokat friss építményű keretre telepítették. Virágport egyáltalában nem kaptak, hanem, csak tiszta cukorszörpöt. Ennek a következménye pontosan ugyanolyan volt, mint az én esetemben. Az anyák ugyan petéztek, de abból álcák nem fejlődtek. A méhek a pontosabb megfigyelések szerint az álcákat megették. Ёп ezt nem tudtam megfigyelni, de a hasonlat egyezik, mert nálam is az álcák laposak voltak, tehát az álcából a nedvességet kiszívták. Később pedig az anyák teljesen abbahagyták a petézést. És most jön a lényeg. A méheket kéthetenként úgy vizsgálták, hogy közülük néhányat megmértek és megállapították testük nitrogéntartalmát is. A nitrogén a hús protein-anyagának legfontosabb alkotó része. Ha az állat a táplálékkal proteint nem kap, saját testének protein anyagát használja fel és ezzel testének nitrogéntartalmát csökkenti. Egy hónapig tartó cukorszörppel való etetés után az egyik család virágporos lépet kapott, a másikat ezentúl is csak cukorszörppel etették. Az a család, mely virágporhoz jutott, ennek az anyja rendesen petézett, a dolgozók pedig gondozták a fiasítást. A kibújó egyedek rendesen kifejlődtek, csak testméretük volt valamivel kisebb a szabályszerűnél. Ebből a családból hat nap múlva ismét megvizsgáltak néhány méhet^Testükben 33 százalék nitrogént találtak. Ez csak 10 százalékkal volt kevesebb a rendes körülmények köaött fejlődő méhek testének nitrogéntartalmánál. Mi lett a másik méhcsalád sorsa, amely csak cukorszörpöt kapott? A kísérlet igazolta, hogy ez a méhcsalád ötvenkilenc napig tengődött, s végül elpusztult. Ez lett volna az én családomnak is a sorsa, ha még egykét hétig hagyom. A beavatkozás a legjobb időben történt. A család júliusra erőssé fejlődött és lóheréről még elég jó hozamot adott. Tehát a virágpor a méhek életében legéltetőbb táplálék, amely nélkül egyáltalán nem fejlődnének, és szükség esetén saját testük anyagát is felhasználják, amint azonban virágporhoz jutnak, az hamarosan pótlódik és az élet rendes körülmények között folytatódik. Azt is tudjuk, hogy a méz tápértéke sokkal nagyobb, mint a cukoré. Vizsgálatok alapján kiderült, hogy a méz tartalmaz kevés protcirtt és ásványi anyagokat is. Ezért nem tanácsos a méhésznek abba a hibába esnie, hogy ősszel még a fészekből is minden csepp mézet „kirabol“ és tisztán cukorral eteti a családokat, mert ez olcsóbb. A cukorszörp csak kiegészítője lehet a téli készletnek. Ezért virágporhiány esetén a mézzel etetett méhek élete nincs annyira veszélyeztetve, mint a cukorszörppel tápláltaké. Viczén István méhészeti szakoktató III. A méhek megfékezésére különböző módszerek állnak rendelkezésre. Talán legelterjedtebb a füstölés. Vízpermetezéssel egyszer-kétszer, karbolos ronggyal azonban soha nem kísérleteztem. A szaküzletekben kapható füstölők megfelelőek. A begyűjtött füstölő már az első kaptár nyitásától kéznél legyen. Csövével fölfelé álljon, különben könnyen kialszik. Leghatásosabb a szárított taplógomba füstje. Előnye, hogy lassan ég. Megfelelő mennyiségben kevesen tudják beszerezni. Kitűnő a korhadt fa is. Ne legyen túl korhadt, mert gyorsan elég. Nagyon jók a folyók mentén kiszáradt fűz- és topolyafák. Füstölőt nem csupán a felizgatott méhek lecsillapítására, hanem annak megelőzésére is használjunk. Általában a kinyitott kaptár lakói nyugodtak maradnak, ha hozzáértő dolgozik velük. Támadókká válnak a méhek, ha a nyitott kaptár fölött kapkodó, hirtelen felgyorsuló mozdulatokat teszünk. A kereteket óvatosan, lassan emeljük ki, hogy mindig függőleges helyzetben maradjanak. Nagyon kell ügyelni, hogy a keretek oldallécei a kiemeléskor ne verődjenek a kaptár egyik vagy másik falához. A leragasztott kereteket kaptárszolgával (feszítővassal) óvatosan föl kell lazítani. Minden nagyobb pattanás, ütődés, koppanás bőszíti a méheket. Minél hamarább és minél tökéletesebben sikerül elsajátítani a fent említett íratlan szabályokat, annál hamarább válik a méhek körüli munka a legszebb szórakozások egyikévé. Arra is ügyelni kell, hogy a méhek közelébe ne menjünk benzingőzzel vagy egyéb vegyszerekkel átitatott ruhában. Közhit, hogy az ittas embert a méhek könyörtelenül támadják, mert a szesz szagát sem bírják. Valami van a dologban. A valóság az, ha az ittas méhész öltözéke nincs a szesz szagával átitatva, és ha ittas állapotban is ügyes méhész tud maradni, addig nincs baj. A baj ott kezdődik,, hogy ilyen állapotban képtelen magát ellenőrizni. Minduntalan szeszfelhőt fúj a kaptárba. Mozdulatai bizonytalanok, kapkodók. A mocskos átizzadt ruha förtelmes bűzt terjeszt. Ez a méheket rendkívüli módon ingerli. Gőzfürdő után a megizzadt testnek és a használt tö-, rülközőnek nincs kellemetlen szaga. Ezt tartsuk szem előtt. Teljesen tiszta testtel kezdjünk a méhekkel dolgozni. Nem sok, de nem is egy méhésztárs panaszát hallgattam a rendkívüli vad méhállományáről. Képtelenségnek tartják, még csak egy családot is (a sok közül) a legszigorúbb beöltözködés nélkül átnézni. Igazat mondtak, amiről több esetben meg is győződtem. A nyitott kaptár mellett méhfelhőben teljesen bebugyolálva a ritkán mosott, vastag, de átizzadott munkaruhában találtam egyiküket. Bőrkesztyűjében a friss és régi fullánkok tömkelegé. Idegességében szinte rángatta a leragasztott kereteket. Sietve kapkodott, hogy minél hamarább túllegyen az egészen. A nagy sietségben egymás után ölte a keretek közé, a takaró alá szorult méheket. A következő kaptár fedelének felemelésekor mint a kilőtt rakéták, úgy Zúdultak ránk a méhek. Nem csak a méhekben, vagy egyáltalán nem a méhekben volt a hiba. Azt hiszem mindenki előtt világos, mivel tette méheit szinte közveszélyessé. Kevés szükséges ahhoz, hogy a méhészkedésben megtaláljuk az örömteljes szórakozást, a nemes és egyben egy kicsit hasznos szabad időtöltést. Veress Ervin Tavaszi teendők a méhesben Hosszantartó, szeszélyes telet kellett átélniük méhcsaládjainknak. Az idei tél szeszélyessége alatt a közbeeső enyhe időszakokat értettem. Ennek hatására gyakran fellazult a telelőfürt és az ezt követő lehűlések a méhcsaládok pusztulásához vezethetnek. Ilyen veszély fenyeget most is a méhész-nyitány előtt, mert az említett okok miatt nem kerülhetett sor komolyabb tisztuló kirepülésre. Ilyen körülmények között szükséges még az elegendő élelemmel rendelkező családok méztésztás kiegészítő serkentése is. Ez azonban eléggé nehezen szerezhető be, s emellett drága is. Az alábbiakban ezért ismertetem a házilag olcsón elkészíthető cukros mézestészta előállítását, hogy azt bármikor beadhassuk méhcsaládjainknak. Családonként 1—1,5 kg porcukrot két-három dl mézzel és kevés víz hozzáadásával tésztává gyúrunk. Javított formája, ha öt kiló anyaghoz egy csomag szárított élesztőt keverünk. A masszát finom tésztává gyúrjuk és kilós adagokra osztjuk, majd igelitfóliába csomagoljuk és közvetlenül a méhfürt fölé a keretekre helyezzük. Ez a mennyiség 15—20 napig elegendő. Amennyiben az időjárás továbbra is kedvezőtlen marad, az adagolás ismételhető. Ha valamennyi méztészta megmaradna, az jől tartósítható és köhnyen felhasználható a szaporítás ideje alatt, az anyanevelőkben serkentésre. Ezen egyszerű táplálékpótlási és serkentési mód családokat menthet meg a pusztulástól és pozitívan befolyásolhatja a méhcsaládok biológiai fejlődését. Aki megpróbálkozik a módszerrel, azt tapasztalhatja, hogy a durvább szemcséjű porcukor kis hányada veszendőbe megy, mert a méhek nem használják fel. Kárpótol bennünket azonban a hordásig jól kifejlett állomány. Zabrenszky Imre VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф II. DÁMVAD A szarvashoz hasonlóan csapatokban él. Külön vannak a bikák és a sutavad, azonban rideg télen együtt is alkothatnak rudlikat. Borjazáskor május végén a tehenek különválnak, a kisebb sutarudliktól és megszületett borjaikkal hetedig külön élnek. Akkoriban a bikák és az ünők, továbbá a fiatal és a középkorú bikák, valamint néhány öreg bika külön rudlit alkot. Nyár végére a sutavad a kis családokból még kisebb rudliba áll össze. Szeptemberben a dámvad az évek óta kialakult barcogó helyekre húzódik, a bikarudlik olyankor teljesen felbomlanak. A tehenek is összegyűlnek és megkezdődik a barangolás, amely október végéig tart. A kisebb tehéncsordák ismét sutavadrudlikká alakulnak és a bikák is összegyűlnek egy-két heti pihenés után. A dámvad táplálékát a füvek és a lágyszárú növények, a különféle erdei termékek, vadgesztenye, csipkebogyó, berkenye, alma, körte, tölgvmakk, bükkmag és a mezőgazdasági termények képezik. Éppen úgy hántják a fák kérgét, mint a szarvas. Vadgazdasági szempontból a dámvad nagy jelentőséggel bír, ezért ajánlatos életterének a bővítése. MUFLON Egész évben csapatokban él. A jerkékkel és bárányokkal a kosok rendszerint három éves korukig együtt vannak, amíg az öreg kosok hármanöten csapatot képeznek. Október végén, november elején, tehát az üzekedés kezdetén a kosok kerülgetik a jerkéket, és végül összeállnak a csaA vadfajok életmódja és az ál patok. Üzejcedés után az öreg kosok rendszerint kiválnak, a középkorúak télen együtt maradnak a jerkékkel, az etetők környékén vagy a szélmentes déli fekvésű oldalakban. Tavasszal a rudlik külön válnak, március végén, április elején a jerkék félrehúzódnak az elléshez. Az újszülött állat néhány órán belül követi az anyját, amely hamar, két-három héten belül visszamegy csapatához. Az év nagyobbik felében a muflon napközben is jár és táplálkozik, nyáron azonban elfekszik. Élőhelye az összefüggő erdőség. Vadgazdálkodási jelentősége figyelemreméltó, mivel értékes trófeát és húst szolgáltat. VADDISZNÓ A kocák, a süldők, a malacok kondát alkotnak, amely az ellés idejét kivéve egész évben együtt marad. A kanok általában két éves korban a búgás után hagyják el a kondát és ismételten csak a következő búgáskor, novemberben keresik fel ismét. Ahol a vaddisznó elszaporodott, ott gyakran két-három fiatal kan rövidebbhosszabb ideig a kondával jár. A kocák általában márciusban öt-hét malacot ellenek. A malacozás az utóbbi időben egyre gyakrabban februárra, sőt néhányszor ajnuár végére esett, és az envhe hónélküli telet a malacok átvészelték. A malacok néhány órán belül mozgékonyak, de a jól megépített vacokból a koca csak egy hét múlva indul útra malacaival. Az'előző évi malacok közben süldőkké cseperedtek, s közü lük a jól fejlett kocasüldők decemberben is búghattak. A malacozás után két-három koca társulni szokott és együtt vezeti malacait. Nyár elején a süldők is csatlakoznak és ismét létrejön a vegyes, de kanok nélküli konda. A vaddisznó napi mozgása nagyvadjaink közül a legrövidebb ideig tart. Megszokott váltóját jól tartja. Nappali tartózkodási helye a sűrű, fiatalos erdőrész, de nyáron és ősszel a nagy kiterjedésű kukoricatáblákra is ellátogat. A vaddisznó törzsállományának felméréséből kitűnik az elszaporodás. Ehhez idomítják a kilövési tervet. MEZEINYÜL Egyedül élő állatfaj, amely csak üzekedéskor él rövid ideig csoportokban. Rendszerint január és március eleje között — az állománysűrűségtől függően — nyolc-tíz nyúj is kergetőzhet. Az ivararány jől megfigyelhető, ha egy nőstényt több kannyúl kerget, és sok kitépett szőrcsomó található. A bakzás csak az őszi és a téli idényben szünetel. Az eiső ellés márciusra esedékes. A nőstény az alig elkészített vacokban két-négy kisnyulat fial. Évente háromszor-négyszer fiadzik. A kisnyulak aránylag fejletten kerülnek világra és többnyire az első napokban elhagyják a vackot, azonban annak a közelében tartózkodnak. Az anyanyúl többnyire csak éjjel keresi fel őket szoptatásra, s a nyulak három héten belül már csak zöldet esznek. Gyorsan fejlődnek, és lAindniikarelie iQmanyDGCSIGS nyolc-kilenc hónapos korbán teljesen fejlettek. Noha a nősténynyúl évi szaporulata tíz-tizenkettő, a nyulak jelentős hányada elpusztul. Az első szaporulat főleg a huzamos tavaszi esők következtében pusztul el. A nyári zápor vagy jégeső, a takarmányok kaszálása azonban a párnapos kisnyulakra nagy veszélyt jelent. Augusztus végén és szeptemberben eddig ki nem derített oknál fogva, de valószínűleg a növények vegyszerezése miatt sok elpusztult süldőnyulat találhatunk a mezőn. FOGOLY i Vadfajaink közül a fogoly szereti legjobban a családi, vagyis a csapatköteléket. A kakas, a tyúk és a fiatalok a következő év tavaszáig a párszakadásig családbail, illetve csoportban élnek. Keftényebb telek alkalmával több család nagy csapatot alkothat. Az időjárástól függően február végén, március elején történik a párbaszakadás. Mindig a tyúk választja meg párját egy másik családból. Mivel több a kakas, egy-két „agglegény“ megmarad. A párválasztás rendszerint egész életre szól. A dürgés március közepén kezdődhet, a tojásrakás pedig április közepére esik. A fogoly fészkét kibéleli, többnyire füves helyre, árokpartra, fasorokba és csenderesekbe, valamint gabona- és pillangós takarmányok tábláinak szélére készíti. Ebbe 20—30 nap alatt tizenöt-huszonöt tojást rak. Ezt huszonnégy napon belül kikelti. A fogolycsibék kelése június közepére esik és a néhánynapos állatokban a viharos, jeges esők nagy pusztítást tesznek. A kakas kotlás alatt a fészek közelében tartózkodik, amikor pedig az utolsó fióka is kikelt, és felszáradt, együtt hagyják el a fészket, az első napokban azonban még annak közelében maradnak. Később eltávolodnak a fészektől olyan helyre, ahol több élelmet találnak. Aratás után előszeretettel tartózkodnak a kapásnövényekben, a köztesekben és a répatáblán. Az őszi határban keresik a takarást és megzavarva berepülnek a fák, bokrok, csenderesek védelmébe. Télen elhelyezkedésüket, mozgási körüket a táplálék és a búvóhely határozza meg. Mostoha időjárás esetén igénylik az ember gondoskodását. Az élőhely karbantartása jelenleg is, de a jövőben is alapvető meghatározója vadgazdálkodásunknak. Ennek érdekében a jelenlegi előírásokat nem tartom megfelelőnek. A vadászterületeken gazdálkodó nagyüzem, valamint a vadásztársaság kapcsolata elsősorban emberi és személyi együttműködésre épül. Véleményem szerint erre építeni lehet, de nemcsak erre. Szükségesnek tartom, hogy a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területeket intézményesen mérjék fel, s azok egy részét bocsássák a vadásztársaságok rendelkezésére. Ezzel lehetőség nyílna arra, hogy állandó élőhelyet biztosítsunk a vadállománynak. Hangsúlyozni kívánom, hogy- ezt nagyobb hatékonysággal lehetne megvalósítani, ha a rendelkezések a vadásztársaságokat ebben támogatnák. Ján M. Habrovtjký j4. ," щ g щ^г Н Я TJ" Vw л i v'f SI ",* «j* ' yj:-$ • .•;* •:- %1 * Я,a f} Я 'll *■ Щ _ . J£L _дй_ Щ’*В Jra д gfl ВH $s li Я ШГя.Д| Д ЯШ В £
