Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-15 / 11. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. március 15. VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT 4 VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф A vadfajok életmódja és az állománybecslés i. A vadállomány létszámának megállapításánál elengedhetetlenül fontos az egész évben végzett rendszeres figyelés. Ennek során információt szerzünk a vad évszakonkénti és napi mozgásáról, irányáról, nagyságáról, táplálkozásáról, tartózkodásáról, szokásairól — egyszóval életmódjáról. Ha ismerjük a vad életmódját, akkor mindig nyomonkövethetjük a törzsállományt. Megállapíthatjuk menynyisógét, minőségét és más fontos tudnivalókat. SZARVAS Általában az év nagyobb felében kisebb csoportokat alkotva él. Télen azonban nagyobb rudlikba is összeverődhet, de akkor is külön csapatot alkot a sutavad, a fiatal két-hároméves bikákkal, és külön rudlit a középkorú és öreg bikák. Az utóbbiak február végén, ha ledobták az agancsukat, gyakran különválnak a fiatalabbaktól, és néha egészen a bőgősig külön csapatot képeznek. A sutavad-rudli létszáma májusban gyöngül, mert a tehenek kiválnak borjazni. A megszületett borjú néhány nap múlva követi anyját, majd néhány hét múlva összeáll a kis család, (1—2 tehén és 3—4 üszőborjú). Nyár végén 2—3 kis család ismét rudliba áll össze. Ezeket a csapatokat keresik fel szeptember elején a vándorló, kereső bikák. Az erős bikák, a főbikák, összeterelik maguknak a teheneket, és elzavarják a rudli mellett ólálkodó fiatalabb bikákat. A bőgés után a sutavad együttmarad, a bikák azonban hetekig elfekszenek, alig mozognak, majd novemberben ismét rudlikba csoportosulnak. A szarvas tartózkodási helye a nagyobb kiterjedésű erdő. Nappal a zavartalan, sűrű erdőrészekben keresi nyugalmát. Napnyugtakor indul táplálékszerzésre, és napkeltekor tér vissza nappali búvóhelyére. Ha nem zaklatják, és megfelelő tápláléka van, akkor jól tartja helyét. Télen a táplálékhiány, az időjárási viszonyok miatt jobban, nyáron a zavarás miatt, de kevésbé szokott vándorolni. Előbbi esetben az etetők mentén gyülekeznek, nyáron azonban a nagy kiterjedésű, zavartalan kukoricásokban több nyugalmat találnak, mint a turizmus által egyre jobban zavapt erdőkben. öz Az utóbbi években jelentős szaporodással vált az őz mezei vadfajjá. Élőhelyének optimumát már az erdősávokkal, erdőfoltokkal tarkított mezőgazdasági területek jelentik. Ellentétben a szarvassal, az év nagyobb felében nem él nagyobb csapatban, csak télen. Ilyenkor a sík részeken nem ritka az 50—S0 őzből álló csoport sem. Erdőben azonban keményebb télen nem szoktak 6—8-nál nagyobb csapatot alkotni, inkább a kis családok vannak együtt, amelyekhez 1—2 bak is csatlakozik. Tavasszal a csapatok felbomlanak. A mezőn tartózkodó őzeknél ez lassabban következik be. A lucernatáblákon például kisebb csoportokban még együttmaradnak. Először az öreg bakok, majd az ellő suták válnak ki. A megszületett gidák hamarosan követik anyjukat, és ismét összeállnak a kis családok. Július végén, augusztus elején az üzekedéskor a bakok felkeresik a sutákat, és ilyenkor sokat mozognak. Előtte is, de főleg utána a bakok keveset mutatják magukat. Ősszel, amikor a kukoricát betakarítják, s a határ egyre kopárabb lesz, akkor tömörülnek ismét csapatba. Megközelítésük nehéz, mert igen éberek, a „falka ösztöne“ védi őket a takarás hiányában. A napi mozgásuk időben hosszabbra nyúlik, mint a szarvasé. Még fenn van a nap, amikor búvóhelyükről elindulnak, és jóval napfelkelte után tűnnek el. Üzekedéskor még tovább mozognak, mert napközben is kergetőznek. Tartózkodási helyét az őz aránylag jól tartja. Alig vándorol. A sűrű ártéri erdőkben, a nyílt mezőgazdasági területeken, a nagy kiterjedésű erdőkben egyaránt előfordul, utóbbi esetben leginkább a vágásterületek rgentén szeret tanyázni. Igen sok vadásznak az őz nyújtja a legtöbb „nagyvadas“ vadászati lehetőséget. Ízletes pecsenyéje miatt közkedveltségnek örvend. Nem véletlen, hogy a hazai és külföldi vadászati szakirodalom sokat foglalkozik az őzzel. Természetrajzát, életét, tenyésztésének részletkérdéseit, optimális életfeltételeit, kormeghatározását, a kedvező ivararányt, a helyes kormegoszlást, a minőségjavító selejtezést és a vadászatot sok szakíró ismertette. Ennek ellenére az őz tenyésztésével nem foglalkozunk kellő alapossággal. Megállapított tény, hogy Európa-szerte a múltban sohasem volt olyan népes az őzállomány, mint most. Az őztenyésztés nyújtotta vadászati lehetőségnek és célszerű kihasználásának' részletes ismertetése, amivel nemcsak vadászörömeinket gyarapíthatjuk, hanem egyben őzállományunk megismerését és az állomány minőségjavításához elengedhetetlen őzbakselejtezés gyorsabb elvégzését segítjük elő — ez az ftzhívás. Ezeket természetesen nem csak az őzhívás derítheti fel, hanem sok esetben megkönnyíti és gyorsabbá teszi a cserkészés, a les és a barkácsolás során végzett megismerés is. Fájdalom, hogy az emberi civilizáció hazánk rónáiról lassan kiírtja a foglyot, a fürjet és a nyulat. Erdeinkből pedig a nyírfajdot és a siketfajdot. özállományunk részben hozzáidomult az új környezeti tényezőkhöz, és ezért joggal elmondhatjuk róla, hogy a jövő vadja lesz. Mint ilyen, több figyelmet érdemelne a vadásztársaságok részéről. (Folytatjuk) J. M. Habrovský Sohase voltam nagy híve a vadászatnak. Sokkal kényelmesebb vagyok, minthogy egy pár nyálért órákhosszat mászkállak hegyen-völgyön keresztül. Legjobb barátom a Stilszl vadász. Vele el lehet tölteni sok szép téli estét, bent, a jól kifütötr szobában, mert egy két barát mindig akad a kártyához. No de puskám, az van. A murányi fennsíkon minden erdésznek van. A puska a szakmához, no meg a rangunkhoz illik. Méntelepünk az erdészet tartozéka, azért van puskám nekem is. Szomszédom, a jőerdész, a napokban vadászatra invitált. Sok volt a szarvastehén, a bika meg kevés. Ezért ötöt le kellett lőni. Szomszédom furfangos észjárású. Tudja, milyen „jó“ vadász vagyok. No, de ő éppen olyan „jó“ lovas, mint én vadász. A szarvasok lelövésére eléggé messzire kellett menni, jő tíz kilométernyire a teleptől. Tudta, hogy gyalog nem csal föl semmivel. Azt is tudta azonban, hogy a hátaslovat se tagadom meg tőle, és lóháton, a kiváló lovaglás miatt egyedül nem engedem. Beleegyeztem. Nem vadászbuzgóságból, hanem barátságból. Elérkezett a nagy nap. Felnyergeltem. Szomszédomnak jámbor kis hucullovat, magamnak saját hátaslovamat. Gyönyörű téli reggel volt. A hó ropogott lovaink patái alatt, a felkelő nap sugaraival bearanyozta a hótól terhelt fenyők ágait. Két óra lovaglás után g, kijelölt helyre érkeztünk. A fák mögül lenyűgöző látvány tárult elénk. A fennsík egyik négyzet alakú tisztásán a hóban egy szarvascsorda pihent. A fenyők ágy meg voltak rakva hóval, mintha valaki tiszta fehér vánkosokat tett volna rájuk. A gallyaikról függönyszerűen lógtak le a finom kis jégcsapok, mintha el akarnák takarni elölünk az évszázados öreg fenyők titkát. Fájt a szívem, hogy ezt a gyönyörű téli csendet nemsokára lövések fogják zavarni. Nem volt sok idő. A szarvasok észrevesznek, és elfutnak. Sebtiben megbeszéltük, hogy nyeregből lövünk. Szomszédom lő az első szarvastehénre, amelyik kiválik a csorda közül, én pedig az utána következőre. Lassan a fák védelme alól a tisztás szélére lovagoltunk. A szarvasok megláttak, felálltak, egy pillanatig néztek, aztán egy öreg bika vezetésével eliramodtak az erdő felé. A szarvasbikát egy gyenge tehén követte. Ez volt szomszédom prédája. Utána azonban egész csoport következett. A csoportot egymás mellett két szarvastehén képezte, mintha járomba volnának fogva, Ezeket választottam. Becéloztam az egyiket Már-már sikerült puskavégre kapni — nem lehettek távolabb tizenöt méternél —, mikor eldördült mellettem szomszédom puskája. Erre hátaslovam ijedtében felágaskodott, én pedig meghúztam a ravaszt. — Szent Hubertuszi Vadászok patrónusa! Biztosan benne volt a kezed, ami történt. A két szarvastehén ott feküdt a hóban egymás mellett átlőtt nyakkal. Szomszédom szarvastehene —- ö nagy vadászé —> pedig az erdőbe futott a többiekkel. Többet szomszédom sohasem hívott magával vadászatra. Szégyellte az elsikerült szarvasvadászatot. Inkább vállalta — amikor lóháton ment magában —, hogy a ló hamarabb hazajön, mint ő, ami bizony elvétve meg is történt. Ez azonban őt a lovaglástól nem térítette el. A két szarvastehén bőre az irodal falát díszíti. Fálkovács István HORGÁSZAT • HORGÁSZAT Ф HORGÁSZAT Ф HORGÁSZAT Ф HORGÁSZÁT Ф HORGÁSZAT Ф HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT Ф Az SZHSZ alapszervezetei a napokban évzáró tanácskozásokon elemezték a múlt év gazdasági eredményeit, és körvonalazták további teendőiket. Az értékelés során az alapszervezetek vezetőségei az SZHSZ III. kongresszusa irányelveiből és a szervezet célkitűzéseiből indultak ki. A szövetség Ipolysági (Sahy) alapszervezetének tagsága is eseménydús tanácskozáson értékelte a múlt év gazdálkodásának eredményeit és új célokat tűzött maga elé. Ez a szervezet mintegy tizenkét környező község horgászait tömöríti. Több mint négyszáz felnőtt és százkilencvenöt pionírhorgász tagjával évek során az Ipoly völgyének egyik legtekintélyesebb szervezetévé nőtt. Ez azt bizonyítja, hogy jó kezekben volt a szervezet irányítása. Chudo Béla, akit az emberek sokasága rátermett és minden tekintetben becsületes embernek ismer Ipolyság környékén — nagy érdemeket szerzett a szervezeti élet fellendítésében. Egyike azoknak, akik sokéves szorgalommal fejlesztették a mai színvonalra az alapszervezetet. Nagy segítséget kaptak ebben a kommunistáktól, a nemzeti bizottságtól, az alapszervezet vezetőségi tagjaitól és másoktól. Az alapszervezet színvonalas kiépítése nem volt könnyű. Jelentős szabad időt kellett ehhez feláldozniuk mindazoknak, akiknek a halfogáson túl a társadalmi élet fellendítése terén is voltak és vannak kötelességeik. Mindig arra ösztönözték a horgászokat, hogy a társadalmi akciókból aktívan vegyék ki részüket. Tavaszonként a vizek környékének rendezésében, a halasításban, a halmentésben, s ugyanúgy a Nemzeti Front választási programjában kitűzött feladatok megvalósításában serénykedtek. A horgászok szervezett oktatásával együtt mindig ez képezte a társadalmipolitikai munka gerincét. Ezzel párhuzamosan a gazdasági tevékenységet is fejlesztették. Időről-időre áthidalhatatlannak tűnő problémákkal is szembetalálták magukat. Új helyzet elé állítntta őket például az Ipoly folyó és a Knrpona patak szabályozása. Az eléggé népes szervezetnek hetvenöt hektár horgászható vize van, s ennek zömét a szabályozás alatt levő Ipoly és a Korpona patak képezi, öt hektár pedig holtág és más állóvíz. A vezetőségnek tehát gondoskodnia kell a halfogás optimális feltételeiről. Manapság az Ipoly völgyében ez a legnehezebb feladat, mert mindkét horgászható folyóvízen dolgoznak. A munkaműveletek soráft megszűnt a halak nyugalma, tönkrement a búvóhelyük. A harcsát, amely az Ipoly folyó őshonos hala, a szabályozási munkálatokkal korábbi búvóhelyéről kiűzték, és jó időre „hontalanná“ vált. Ezzel magyarázható, hogy a múlt évben az Ipolyból a horgászok száznegyvenhat harcsát fogtak ki kilencszázharminckét kiló összsúlyban. Ebből a zsákmányból tizenöt darab — egyenként — harminc kilón felüli volt. Harcsából a múlt évben a dupláját fogták, mint más .esztendőkben. Ezzel szemben pontyból —amely a nyugodt életteret és a mély vizet kedveli — háromszáznegyvenkét darabbal fogtak kevesebbet, mint 1978-ban. Hová tűnt az Ipoly folyó népes pontyállománya? A Dunába menekült, az ottani horgászok nagy örömére. Ez persze nem nyugtatja meg az Ipolymente horgászait, akik szabad idejüknek jelentős hányadát áldozták fel halasításra. A múlt év zsákmánya az említett problémák ellenére jónak mondható. A szervezet tagjai összesen 8490 kiló halat fogtak. A zsákmány közel kétezer kilóval volt több, mint az előző esztendőben, s ezt a harcsa és fehér hal többlete eredményezte. A múlt évben a legjobb halzsákmányt Hrncsiar László (147 kg), Kardos József (129 kg), Ján Lackovský (149 kg), Molnár István (187 kg), Vladimír Vágner (117 kg) és töljb más horgász érte el. Köztük volt olyan, aki 7—9 harcsát fogott. Ilyen harcsagazdag esztendő az Ipolyon még nem volt. Az alapszervezet vezetői jó ideje arra törekednek, hogy maguk teremtsék elő a halasitáshoz szükséges Ivadék jelentős hányadát. Ez azt jelenti, hogy a tenyésztés beiterjesebb módszerére törekednek. Az elképzelés sajnos, nem hozott komoly sikereket. Az Ipolyság melletti homoki tóba például 30 ezer pontyivadékot helyeztek ki, hogy halasfthassák az állóvizeket. Amikor a tavat áttelepítés céljából hálózták, azt tapasztalták, hogy alig van benne ponty. Hová lettek a nemes halak? Felfalták őket a kacsák. A halnevelés törekvése így csak akarat maradt. Más megoldásra pedig alig van lehetőségük. Ügy határoztak, — erősítette meg Czekó Géza az alapszervezet elnöke, — hogy az Ipoly árterületén levő vízzel telt gödrökből összegyűjtik a halakat, s azokat a horgászható vizekbe telepítik. A szabályozás során víszszamaradt vizekből és a kisebb tavakból — a múlt évben — sok halat mentettek ki és telepítettek az Ipolyba és a Korponába. Az Ipoly köztudomásúan határfolyó. Jó darbon Csehszlovákia és Magyarország államhatárát alkotja. A két szocialista állam1 határmenti korgászszervezeteinek érdeke, hogy megfelelő legyen a folyó halbősége. A szervezetek vezetői megegyeztek abban, hogy az Ipoly halasítását közös erőfeszítéssel végzik. Az SZHSZ ipoiysági alapszervezete a múlt évben ötszáz kiló egy- és kétnyaras pontyot, a MAHOSZ balassagyarmati szervezete pedig ugyanannyi süllőt helyezett ki a folyóba. Ez a törekvés a jövőben is üdvös lenne. Az ipoiysági alapszervezet természetesen nem mondott le az ivadéknevelésről. Továbbra is arra törekednek, hogy az olvári patak térségében létesített víztárolót halnevelésre is hasznosíthassák. Ez a tó azonban a szövetkezet tulajdonát képezi, ezért azt szeretnék, ha a gazdaság vezetősége beleegyezését adná a víztároló halnevelésre történő hasznosítására. Amennyiben megegyeznének, akkor mintegy ötvenezer kispontyot nevelhetnének a horgászható vizek halasításához. Felételezhető, hogy a szövetkezet vezetősége méltányolja az SZHSZ ipoiysági alapszervezetének kérelmét. A horgászszervezet a készséget azzal viszonozhatná, hogy az idénymunkákban segítene a szövetkezetnek. Az egyezmény megkötése tehát mind a két félnek érdeke. HOKSZA ISTVÁN 1 Környezetvédelmi abc A vízi környezet megóvásához a sporthorgász a következőkkel tud hozzájárulni: X. Óvja a víz élővilágát a veszélyeztetéstől és a pusztítástól. Védi a vízi és vízparti növényzetet, különösképpen pedig a műszaki okokból telepített partvédő növényzetet. Rézsűvédő gyep és partvédő nádtelepítés megerősödéséig tiszteletben tartja a parthasználatra vonatkozó előírásokat. Tartózkodik a vízi növényzet irtásától. A horgászhely tisztántartása érdekében kiszedett hínárt vagy kivágott nádat véglegesen eltávolítja a vízből és azt a vízparttól távol, komposztáló helyen vagy a szemételhelyezés lehetőségei szerint helyezi el. 2. Tartózkodik a feleslegessé vált anyagoknak a vízbe, vagy a parti növényzet közé dobálásától, általában a felelőtlen szemeteléstől. Ettől másokat is igyekeznie kell távol tartani, 3. Természetes anyagok is okozhatnak nagy mértékű vízvagy környezetszennyezést. Egyes etetőanyagok, a haltisztftás és a halfőzés hulladékai, Illetve maradékai súlyosan szenynyező hatásúak. Ezért a halak etetésére csak darabos, vízben nem oldódó és egészséges anyagokat (gabonamagvak, főtt tészták, főtt burgonya'stb.) használ. Lisztes anyagok, darafélék, tápok vagy oldódó anyagok (pl. tejpor), valamint a péppé áztatott kenyér etetésétől és a haltisztítás, valamint a főzés hulladékait, illetve maradékait az egyéni vagy az intézményesített szemételhelyezés módszereivel hatástalanítja. Hasonlóképpen gondoskodik a tárolás során elpusztult hal megsemmisítésétől is. (M. H.)
