Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-01 / 9. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1980. MÁRCIUS 1, 14 VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VAD ASZ AT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф Meghívásra korán reggel indultam a „Hont“ vadásztársaság által szervezett fácánvadászatra. A találkozó nyolc óra tájban volt. A szokásos módon megállapították, hogy a társaság tagjai közül huszonegy, a vendégvadászokból pedig öt jeleni meg. Ezenkívül öt hajtó és kilenc kutya vett részt a vadak jelhajtásában. A terület 3720 hektár szántó és mező, továbbá 940 hektár erdő volt. Stejtaty János elnök tájékoztatott, hogy három hajtást terveznek. Figyelmeztetett, hogy kevés a fácán, bár ötszáz csibét kiengedtek. Ezek után megértettem a felsorakozott vadászebek jelenlétét. A nyugalmamat a kíváncsiság és az érdeklődés váltotta fel. Vajon mi lesz itt? Az első órákban dühösen ugattak a kutyák, majd több lövés elhangzott. Vadmacska futott fel a fára, s ez lett a veszte. Alulról lőtték le. Még volt annyi ereje, hogy behúzódjon egy lyukba. A jagdterrier zaklatta őt és hosszas küzdelem után kihúzta a lyukból. A kandúr azonban septiben elillant. Kihasználta a zenebonát. Ezután egy róka került terítékre. Egyetlen egy fácán sem röppent fel. Nagy volt a csalódás. Állásainkat a másik árok peremén foglaltuk el. A hajtás megkezdődött. Alig engedték el a kopókat, máris hangos csaholással jelezték a vaddisznókat. A huszonhat vadász szíve erre szaporán dobogott. A disznók is megelégelték a csaholást és megindultak. A kutyák hada azonban követte őket. Erre lövések következtek, de a kopók tovább csaholtak. Hallgatózva megállapítottam, hogy a kopók egy helyben ugatnak. Leállították az egyik disznót, azonban azt is hallottam, hogy valaki bíztatja vadásztársát, hogy lőjön rá, nehogy elillanjon. A lövést követően csak a kutyák morgását hallottam. Egy szólólövés után egy szerencsétlen fácánkakas összetett szárnyakkal zuhant a földre. Az eredmény tehát egy kakas, egy róka és néhány vaddisznó. A vadászok arca kissé derültebb lett. Már déljelé járt az idő, amikor kis szünetet tartottunk, és mindenki elővette elemózsiáját. Az ételt elfogyasztottuk, s el indultunk a harmadik árok felé. Tizenegy őz hagyta el rejtekhelyét. Köztük láthattunk egy szép bakot is. Sajnos, az ivar arány nagyon rossz volt. Az ilyen állományt apasztani kell. Az elnök megemlítette, hogy egy hónappal korábban repülőgépről műtrágyát szórtak a föl dekre és az őzek elmenekültek a területről. Csak az állomány húsz százaléka tért vissza. Alig néhány darab lézeng a tájon, pedig korábban az állományi ötszáz darabra becsülték. Végre körülfogtuk a majdnem egy kilométer hosszú és helyenként négyszáz méter széles árkot. Különféle kúszónövények, mitsem érő fák, bokrok nyúltak a magasba. Elszórtan akác, galagonya, kökény- és csipkebokrok nyújtottak rejtekhelyei a vaddisznóknak. A hajtást kezdő jelzést leadták. Az órák peregtek. Az ismeretlen árok vadonja nem villantott fel bennem nagy lehetőséget vaddisznó lövésére, mert serétes puskámmal fácánkakas lövésére számítottam, s ehhez is tartottam magam. Az élményeket és a benyomásokat rögzítettéin. Kettős lövés hangzott el, azonban láttam amint három fácánkakas végigrepült az árok felett, majd a sűrűbe rejtőzött. Az óvatos-öreg kakasok átéltek már hasonló lövéseket. A huszonhat vadász sorfala között azonban sikerült megmenekülniük. Több fácán már fel sem szállt. A duplázó lövésre másutt két kakas esett áldozatul, s ezzel be is fejeződött a kakasok apasztása. Az áthatolhatatlan sűrűben a kopók tovább csaholtak. A vadászmester kedvencét bíztatta, hogy fogja meg a nagykant. Erre szaporán ugatott, és a jagdterriérek segítették öt a csaholásban, a kan azonban nem mozdult. Dusán Buda kihasználta a kutyák csaholását, és bekúszott a kanhoz. Amikor azt meglátta, azonnal lőtt. A kan vonaglott. A többiek jó hangulatban érkeztek a segítségért kiáltozó Dusánhoz. Á tulajdonképpeni munka csak a lövés után kezdődött. A kétszáz kiló körüli kant a sűrűből kihúzni nagyon nehéz volt. Négyen nem bírták megmozdítani, pedig mindnyájan fiatal, markos legények voltak. A hajtás folytatódott. A vadászszenvedélytől fűtött remegés megszűnt az emberekben. Gondoskodni kellett a mészáros munkáról, vagyis a zsigerezésről is. A munka közepette a kopók újra vaddisznókra találtak, s így nagy lárma keletkezett. A vadászok nyolc lövést adtak le, hármat közvetlenül a közelemben. fán Poliak, a szomszédom egy helyből három süldőt lőtt, Uhrin László a vadásztár saság tagja pedig öt lövésből három süldőt ejtett el. Később azonban három nagyobb vaddisznó is terítékre került. Az utolsó lövés volt a legtragikusabb. Két kopó és a jagdterriér három nagy vaddisznót hajtott a hatvanöt éves fán Buda, a vadászmester édesapja elé, aki a fegyverdörgés közepette két lövést adott le a- mellette futó vaddisznókra, egyet meglőtt kör zülük, a másik lövéssel pedig a kopó lábát lőtte el. A vadászok részére a látvány megdöbbentő volt. Tény, hogy a tenyésztési kudarcot nem lehet a vegyszeres kezelés terhére írni. Köztudomású, hogy ott, ahol fácánvadászaton sok vaddisznót lehel lőni, ott a fácán tenyésztéséről szó sem lehet. Választani kell a vaddisznó vagy a fácános vadászterület között. Ján M. Habrovsky Ф N Ф Ф N Ф m ш £ A napokban az SZVSZ galántai járási bizottságának titkára — Pozsonyi Tibor — arról tájékoztatott, hogy mit tettek a múlt évben a járás vadásztársaságai a szervezeti élet fellendítésében. A járás alapszervezeteinek 1180 tagja van, ezek 36 vadásztársaságba tömörülnek. Nem feledkeznek meg az utánpótlásról sem. Száz tagjelőltjük van. A jelölteknek az SZVSZ járási szervezetének politikai-nevelő bizottsága tanfolyamokat szervez. A vadászok a mezőgazdasági munkákban — a múlt évben — 475, a vadászterületek rendbentartáséban pedig 8100 órát dolgoztak le társadalmi akciókban. Hatvan tonna szénát gyűjtöttek össze, s annak egy részét a mezőgazdasági üzemeknek adták, a maradékot pedig a mezei vadak téli etetésére tartalékolták. A kedvezőtlen természeti adottságok miatt a múlt év gyengébb volt eredményekben, mint azt várták. A járási vezetőség ezért olyan határozatot fogadott el, mely szerint az 1979—80-as vadászidényben szüneteltetni kell a nyulak kilövését. A mátyusföldiek a határozatot támogatták, a járásban megmaradt a törzsállomány. Élőnyúlból 2628-at fogtak olyan helyeken, ahol nem okoz gondot a törzsállomány megtartása. Az SZVSZ járási vezetőségének határozata alapján minden élőnyúlért egy hat-nyolchetes fácánt kap a járás. így a vadászterületekre kilencezer fácánt engedhettek ki. A múlt évben fácánból 1450-et fogtak be és 8299-et lőttek. A nemzetközi gyermekév alkalmából beszélgetéseket szerveztek a fiatalokkal. Ezeken az akciókon 3350 gyerek vett részt. A hasznos beszélgetéseket öszszekapcsolták a honvédelmi és sportvetélkedőkkel. A vadászterületek különféle munkálatai keretében számtalan létesítményt építettek. Befejezték például nyolc vadásztanya építését, s átadás előtt áll a peredi (Tešedikovo) és a sókszelőcei fSelice) vadásztársaság székhelye is. A legjobb szervezetek között emlegetik a járásban a szeredi „Haladás“, a galántai „Győzelmes Üt“ és a Vefký Grob-i „Túzok“ vadásztársaságot. Az említett eredmények bizonyítják, hogy a járás vadászai a múlt évben jó munkát végeztek, s ez társadalmunk hasznára válik. Száraz Pál о JD P Elismerésben részesültek A közelmúltban a kassai (Košice) kerületi erdőigazgatóság felmérést végzett a téli vadgazdálkodásról a járási szervezetekben. A hačavai „Javorina“ vadásztársaság tagjai ebből az alkalomból elismerésben részesültek. Az eladási tervet sikeresen teljesítették, s a természetvédelem terén is jó eredményt értek el. A vadásztársaság munkájáról- Kovács Géza tájékoztatott. Elmondotta, hogy á mintegy kétezer hektáron gazdálkodó szervezetnek harminc tagja van. Főleg a magásvad található a területen. A múlt évben tizenkét lőtt szarvast adtak közellátásra. A vadak téli etetésére két vadföldön zabos keveréket vetettek, s nyolc tonna szénát készítettek. A tél folyamán szorgalmasan etetnek, a sózókat töltögetik, s az erdei utakat, ösvényeket tisztogatják. Tavasszal a vadászok mindnyájan jelentkeztek a természetvédők egyesületébe, és facsemetéket ültettek. Az erdészet közreműködésével 1200 különböző facsemetével gazdagodott az áji és miglinci hegy kopár oldala. Vadászházukat társadalmi munkában bővítették. A konyha építésével jobb lehetőség nyílik a társadalmi akciók megrendezésére. Munkatervüket már előkészítették. Természetvédelmi előadásokat is terveztek az Iskolások részére. Napirenden tartják a vadvédelem és az eladási terv teljesítését. Persze a szövetkezetnek nyújtott segítség, s az erdőgazdasággal való jó együttműködés is fontos részét képezi a tervnek. Farkas Rózsa HORGÁSZÁT Ф HORGÁSZÁT Ф HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • A z önetető használata akkor in** dokolt, ha álló vagy egészen lassan folyó vízben az etetőanyagot kézzel vagy egyéb segédeszközzel nem tudjuk olyan távolságra eljuttatni, ahol a halak járnak. A mesterséges állóvizeken általában hiányzik a partmenti vízinövényzet. A partmenti víz rendszerint sekély is, ilyen helyeken a nagyobb hal reményében meszsze be kell dobni a készséget, hogy az mély vízben érjen feneket. Nagyobb távolságra a parttól viszont nem lehet eredményesen és koncentráltan etetni, mert az etetőanyag nagy területen szóródik szét. Etetőnk — legyen az bármilyen típusú Is — csak akkor tölti be maradéktalanul feladatát, ha az etetőanyag összeállítása jó. Nem az anyag alkotóira gondolok, hisz az számtalan lehet, egyéni meggondolások szerint. A massza keménysége, lágysága, vízben való oldódása a döntő. Láttam sporttársat ezreket érő felszereléssel és három szelet friss kenyérrel kivonu'ni a partra. A szinte még meleg kenyérbelet enyhén megnedvesítette, összegyúrta és a majdnem kőkemény masszát betömte az önetetőkbe. Horgászott is vele egész nap anélkül, hogy újra kellett volna tömni. Persze csodálkozott az eredménytelenségen, hisz a közvetlen közelében horgászók szép zsákmánnyal tértek haza. Hol volt a hiba? A kemény, tömör massza nem oldódott a vízben. A fenéken a hal számára nem jelentett mást, mint egy hatalmas kenyérgom böcot, melyből keménységénél és méreténél fogva lecsípni sem tudott. Ilyen etető környékéről hamar odébb áll a hal anélkül, hogy különösebben keresgélne. így a horgon felkínált egy szem csali az esetek többségében elkerüli a figyelmét. Mikor jó az etetőanyag? Számokkal, keverési arányokkal nehéz volna meghatározni, hiszen minden anyag másképpen viselkedik a vízben. Egyik jobban, másik kevésbé oldódik. Tapasztalatom szerrint akkor jó, ha az etető vízre érésekor engyharmada-fele rögtön kihullik, kioldódik. Ez a kihullott rész a becsapódás helyén lassan szállingózik a fenék felé. Az etetőben maradó anyag tovább oldódik, különösen akkor, ha van egy kis vízmozgás. A maradék anyagnak öttíz perc után kis bevágó vagy még inkább behúzó mozdulatra ki kell hullania az etetőből. Mindezt sekély, átlátszó vízben ellenőrizni lehet. Nem lehet jó az a massza, amelyik 40—50 méter vontatás után még mindig az etetőben vanl ÜRetetővel Én mindig a vízparton készítem el az etetőanyagot. Megérkezés után az első teendőm, hogy a merítőben megáztutom a száraz kenyeret. Míg a két botot felszerelem, felcsalizom, addig megázik a kenyér. Kinyomkodom belőle a vizet és száraz kukoricadarával összekeverem úgy, hogy a fentebb leírt követelményeket kielégítse. A massza tapadóképességét főtt búzával vagv kukoricával csökkenteni lehet, ami egyben kiváló etetőanyag. Az egész művelet, beleszámítva a botok felszerelését is, nem vesz több időt igénybe, mint tíz percet. Előző este a kenyér alapanyagú etetőmasszát azért nem jó elkészíteni, mert hajlamos a gyors erjedésre, és nyálkássá, ragadóssá válik. Ezt nagyobb mennyiségű kukoricadara hozzáadásával sem lehet korrigálni. Hosszabb dobás reményében nagyon sokan túlzásokba esnek. Hatalmas etetőket használnak, melyek megtömés után úgy festenek, mint egy gyalogsági gránát. Ilyen tekintélyes súly dobásához persze erős zsinór és még teherbíróbb bot szükséges. A nagy dobósúly ellenére a dobás távolsága nem nő, mert a 45—50-es zsinórok súrlódása az orsótól kezdve a zsinórvezető gyűrűkön keresztül oly nagy, hogy amit nyerni lehetne a súly révén, azt felemészti a súrlódás, a nagy etetőre ható légellenállás, stb. A szinte töréshatárig erőltetett botok, csörlőnek használt orsók rendszerint akkor mondják fel a szolgálatot, amikor a legnagyobb szükség volna rájuk. Soha nem horgászom 30-asnál vastagabb zsinórral, 0,25—0,28-asnál erősebb élőkével. Kicsi etetőt használok és bízom orsóim fékjében, amit mindig gondosan beállítok. Az eredeti zsinórvezető gyűrűket kicseréltem nagyobbakra. így összhangban van az egész szerelés, és játszva lehet vele 60—70 méteres dobásokat produkálni. Hatos, nyolcas horognál nem használok nagyobbat békés halak fogásához. A csali ezt a méretet jól betakarja. Ennek különösen kényes kapások idején látom hasznát. Sokat hangoztatott elméletem szerint kis horoggal is lehet nagy halat fogni, de nagy horoggal kicsit ritkán. Engem a kisebb halak sűrű kapása jobban szórakoztat, mint öt-hat órás várakozás után egy kilós ponty fogása. Egyik botommal az összpontosított etetés kapcsán mindig ugyanarra a helyre dobálok, a másikkal pedig állandóan a halat keresem, öt-tíz perc várakozás után a horgot kiveszem, beljebb vagy közelebb dobom. Igyekszem nagy területet letapogatni. Sokszor a leglehetetlenebbnek4vélt helyen van kapásom. Az önetetős horgászat említésekor többen a békés halak fogására gondolnak. Pedig ezzel a szereléssel éppen olyan jól lehet süllőt fogni, mint a hagyományossal. Gyakoribb a süllőkapás az önetetős készségre, mint a hagyományosra. Ezt az alábbiakkal magyarázom: Az esti rablásra induló süllő a parti sávban keresi áldozatát a sekély vízben. Ez a sáv a kishalak kedvenc tanyája, mivel a parti rész nincs etetve, így érthető, hogy minden vízbe hulló táplálékot mohón ellepnek. Mint említettem, a jó etetőanyagok egy része a vízbe éréskor kihullik. Így természetes, hogy a kishalak csoportokba verődnek, és az etetők köré is jut belőlük. A ragadozó hal viszont ott rabol szívesen, ahol sok a kishal. A rablás nem mindig sikeres, mert az egészséges kishal elmenekül. Ott van azonban a horog ra tűzött sérült, amely könnyű préda. Nyilván ezt részesíti előnyben. Gyak ran ért olyan meglepetés, hogy a horogra süllő helyett balin rabolt. (B. 1.J Jó sporthal a sügér Sok idősebb horgászban a sügér régmúlt gyermekkori emlékeket idéz fel. Azt az időt, amikor a gombostűből készített cérnára kötött „horoggal“ giliszta csalival több tucatot fogott belőle. A gyermekhorgászok kisebbnagyobb példányait fogják még ma is. Emlékszem egy régi esetre. Társaimmal horgásztam. Jó meleg volt, így az inget levetettük. Kapásom volt. jókora sügért húztam a partra, azonban kint leakadt a horgomról, s hogy megakadályozzam vízbejutásét, ráhasaltam. Jól összeszurkált, én azonban örültem neki, mert akkora sügért társaim közül senki sem fogott. A felnőtt horgászokat akkortájt az ilyen hal nem érdekelte. Nemesebb halakra számítottak. Ma napjainkban a sporthorgász, ha eredményes akar lenni, megpróbálkozik mindenféle hal fogásával. Ha kezdetben idegenkedik is a sügér fogásától, húsának megízlelése után azonban megkedveli, mert ízletes húsa mellett a legkevesebb csontot tartalmazó hal. javára írható az is, hogy egész évben táplálkozik, mint a ragadozó halak. Ha sikerül a tanyáját felkutatni, télen is szép példányok foghatók. Az általános tilalom alatt persze a sügér is védett hal. Ezért több kíméletet érdemelne a horgászoktól. Tartózkodási helyének a felkutatása aránylag könnyű, ha ismerjük a folyószakaszt, holtágat, ahol horgászni szándékozunk. Rendszerint a folyó mély, csendes részein találjuk. Főleg azokon a helyeken, ahol gyakori az akadály. Az akadály természetesen nehezíti a horgászatot, ezért a sügérfogás kellő felkészülést igényel. A víztárolók vizéből Is szép példá nyok kerülnek horogra, azonban a folyókból kifogott kisebb példányok is jók. Ahol sügérfogásra számítok, huszonötös vagy harmincas zsinórt használok, legalább egyes horoggal, máskülöben a sügér olyan mélyre nyeli a horgot, hogy vagy ki kell azt operálni belőle, vagy el kell vágni a zsinórt. Horgászathoz nagy harmatnyívet, tűzök a horogra, de megfelel erre a vizeinkben elszaporodott kisebb naphal is. Foghatunk sügért persze fenékhoroggal is, én azonban jobban kedvelem a dugózást, mert a sügér főleg akadályok között tartózkodik, és ilyen helyeken az úszós felszerelés jobban megfelel. A csalihalat a hátuszonyánál fogva tűzöm a horogra. Amennyiben a csali „lustálkodik“, mozgásra bírom. Gyengén húzogatom a zsinórt. Amikor az úszó körbe járkál vagy „elindul“, tovább nem várok, mert a sügér a horgon van. Sügérezéskor akad kellemes, s néha kellemetlen meglepetés is. A kellemes meglepetések közé tartozik, ha az úszó minden további nélkül eltűnik. Feltehető, hogy ilyenkor csukát fogtunk. Van úgy is, hogy az úszó gyorsan mozog a víz színén. Ilyenkor arra számíthatok, hogy a csalihalat balin, süllő vagy más hal kapta el. Ha ilyen eset előfordul, azonnal bevágok. Kellemetlen meglepetések közé tartozik, ha akkora hal akadt a^horogra, hogy nem lehet ezt megfékezni. A túlzott fékezés alkalmával elszakad a zsinór, ha pedig valaki nem eléggé járatosán kezeli a felszerelést, olyankor a hal bejut az akadályok közé, és elveszett a jónak vélt zsákmány. A szálkamentes, jó húsáért megéri sügérre horgászni. Az sem .ártana, ha megfelelő helyre telepítenénk a sügért. Gazdasági haszna nem nagy, ha azonban a sporthorgászok rászoknának a horgászatára, azt hiszem többre becsülnék, mint jelenleg, s akkor talán nem bánnának vele olyan drasztikusan, mint napjainkban. A horogra akadt sügért egyesek a földhöz verik, ami emb'u-to|°n cselekedet. Adatncsík Ferenc
