Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-05 / 1. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1980. fanuár 5. 14 VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф Gondolatok a vadgazdálkodásról A zvolení Erdészeti és Vadgazdasági Kutatóintézet távlati irányelvei jó alapot nyújtanak Szlovákia jó hírű vadgazdálkodásának fejlesztéséhez. Ehhez szeretnék véleményt nyilvánítani és elmondani, hogy a vadászat, illetve a vadgazdálkodás kulturális színvonala rajtunk vadászokon múlik. A vadászat szervezésétől fogva a terítékig sok még a javítani való. Főleg a szemléleten kell sokat változtatni. A háború utáni „húsvadászat“ máig is kísért, és ennek „művelése“ bírálatra ad okot. A vadásztársaságok, az erdő és állami gazdaságok, valamint a szövetkezetek területén valósítják meg a rájuk háruló feladatokat. A felmerülő problémák jó részét nem a kölcsönös egyezmény, illetve a szerződés, vagyis a jó kapcsolatok hiánya okozza, hanem az, hogy a vadásztársaságok tisztségviselői csupán a gazdaságok vezetőivel tartanak kapcsolatot. Egy szövetkezet elnöke hiába adja ki az utasítást, hogy a bozóttal benőtt árkok és mezsgyék vagy tarlók égetése előtt értesítsék a vadásztársaságot, a lucerna és a lóhere kaszálása kezdetén pedig idejekorán figyelmeztessék a vadászokat. Az apróvadat és az ott tartózkodó csülkösvadat csak akkor riaszthatjuk, ha az égetés és kaszálás előtt értesítették őket. Ha a mezőgazdász vagy a mezőőr erről megfeledkezik, nagy kárt okoz a vadásztársaságnak, de a társadalomnak is. A vadásztársaságoktól sokan elvárják, hogy lőtt vadat ajándékozzanak. Egyegy „ajándék“ nyúl vagy fácánkakas miatt sok harag és ezzel járó „visszavágás“ keletkezett. Ennek következtében többször nagyobb mennyiségű vad, élete forgott kockán. Legnehezebb kérdés azonban némely vadásztársaságok pénzügyi helyzete. Az apró- és nagyvadas területek gazdái között vannak tengődök és jómódúak. Egy gyengébb vadállományú területen nagyobb összegeket kellene beruházni, azonban ha nincs pénz, honnan vegyék azt? Jó vadállományú terület gazdáinak azonban sok pénzük van. így a pénz jelentős részét ott kellene elkölteni, ahonnan az ered! Felmerül a szakmai nevelés kérdése is. Célszerű a magasabb szintű természetvédelmi oktatás bevezetése. A sportvadászt nem nagyon érdekli, hogy a vadásztársaság vezetői szakemberek-e vagy sem, elvégzik-e feladatukat, vagy sem. A sportvadászok többségét csak a vad érdekli^ Ez érthető, azonban nem elfogadható! Szükség volna a vadásztársaságokban a társadalmi vezetők mellett jó szakemberekre is. Ezt kívánná a tenyésztési és szervezési munka. Nagyon kívánatos volna a pénzügyi szakember tisztségének a bevezetése. Az oktatás berkeiben évek óta sablonos a munka. Ez nem szolgálja a minőségi javulást. Ezzel főleg az alapfokú vadgazdálkodási tanfolyamokra célzok. Érdeklődésben nincs hiány. Sok a jelentkező. Elérkezett az idő, amikor a munkások, a szövetkezeti tagok, valamint az értelmiségiek soraiból ki kell válogatni a rátermett és munkájuk után megbecsült egyéneket. Ilyen embereknek kellene bekerülniük a vadásztársaságok szocialista intézményeibe. Külön kell itt kiemelnem a politikai hovatartozást és társadalmunk támogatását, — mert a vadászpuskát nem mindenki érdemli meg! Az új vadászok felvételénél figyelembe veszik, hogy ki hogyan viszonyul munkájához. Ez az állapot nem egyszer csak addig tart, amíg az egyén meg nem veszi a fegyvert. Azután csak a vasárnapi vadászaikor látható legtöbbjük. A vadászok létszámának a növelésével csak egy-két vadfaj vadászatával kecsegtethetjük az új tagokat. Ezzel az igények durva mérséklését érjük csak el. A nagyvad vadászatának örömeiben azonban az ország vadászainak csak kis aránya részesül. Nagyobb vadászlétszámmal ez az arány tovább romlik. XXX Az 1979. évet kedvezőtlen előjelekkel kezdtük. Segítenünk kell az élőhely szakszerűbb karbantartását. Ez magában foglalja az élőhelyi lehetőségek helyes megválasztását, a hivatásos munka korszerűsítését a vadászterületen, az emberi és állati kártétel csökkentését, valamint a folyamatos és szívélyes együttműködést a mezőgazdasági nagyüzemek dolgozóival. Javítani kell a tenyésztéstechnológiát, főleg kibocsátás előtti nevelést. Fel kell számolnunk számos helytelen szemléletet s ezek közé tartozik az alkalmatlan területeken való erőltetett tenyésztés is. Fokozottan törekedjünk az elszaporodott kártevők apasztására. A sportvadászoknak is aktívabban kell segíteniük a területek rendszeres ellenőrzését. A jó társadalmi munka kedvező légkört és anyagi alapot hoz létre a vadásztársaságokban. Olyan feladatokat oldhatnak meg közös erőfeszítéssel, amelyeket más módon nem lehetne elvégezni. Rossz anyagi körülményekben gazdálkodó vadásztársaságok — szükségből — a társadalmi tevékenységgel oldanak meg mindent, ugyanakkor ezt a munkát vadászati lehetőséggel nem tudják a tagoknak honorálni. A vadászok természetesnek veszik a tisztségviselők feladatait, ennek értékelése azonban nem mindig megfelelő. A jövőben szét kellene választani a Európa sekélyebb tengerpartjain “ gyakran találnak sebesült vagy kimerült fókákat. Rendszerint fiatal fókakölyköket, amelyeket a vihar sodort el a fókaközösségtől vagy eltévedtek, miután elsodródtak az anyjuktól. Néha az idősebb fókákkal is megtörténik, hogy szerencsétlenül járnak. Ezért részükre fókaklínikákat hoztak létre Angliában, Skóciában, NSZK- ban és Hollandiában. Ezek valójában kísérleti állategészségügyi intézmények. Az egyik, legmodernebb skóciai „fókaklinika“ az Atlanti-óceán partján épült. Három nagy medencéből áll. Az szakmai munkát a sportvadászattól. Az ország vadászterületeit szakmailag jól képzett személyzet kezelésére kellene bízni, amely tárgyalóképes, és szakképzett fővadászokból, továbbá vadőrökből állna. Ök végezhetnék a vadnevelést, a dúvadirtást, s az etetést. Vezethetnék a vadászatokat. A sportvadászok részére megmaradna a vadászat, természetesen szigorúbb hatáskörrel. A leadott vad ára országosan közös alapba kerülhetne, s az összegből minden terület a leadott vad és a terület adottságainak függvénye szerint részesülhetne. A vadásztársaságok bérlői lehetnének a területeknek, de bérelhetnének vadászatot is. A területen végzett társadalmi munkát az illetékesek többlet vaddal, esetleg vadászati lehetőséggel jutalmazhatnák. Ezzel a módszerrel a húsvadászok letehetnék a fegyvert, mert részükre nem érné meg vadászni. Másrészt az erre érdemesek elérhetnék, hogy az ország más részein is vadászhassanak. A vadászterületeken nagyobb lehetőség nyílna a vadrejtő sűrűk telepítésére. Ebben segíthetnének az erdészek és mezőgazdasági üzemek is. írásomat gondolatébresztőnek szántam, jó munkát kívánva a vadtenyésztőknek. Fókaklinikák elsőbe összegyűjtik a megtalált fókákat; gyógyítják és ellenőrzik tüdőműködésüket. A második medence egy közösség, ahol a fiatal fókák tökéletesítik vadászképességeiket. A meggyógyult fókák innen visszakerülnek az óceánba. A harmadik medence pedig a már soha meg nem gyógyuló fókák „szociális otthona“. Nagy gondot okoz a fiatal fókák táplálása. Az anyafóka teje nagyon sűrű, tápláló, zsírtartalma több mint Örvös tragédia Izgalmas és nem mindennapi élJ menyben volt részem a zsilinai erdőben. Figyelve az erdők fáit, egy örvös galamb fészkére bukkantam. A fészek egy öreg* tölgyfára volt rakva. Hajtva a kíváncsiságtól, lehúztam a cipőmet és felkúsztam a fára, a fészekhez. Két fiókát találtam. Örömömben az egyiket kiemeltem, megcirógattam, majd vísszatettem a fészekbe. Alig hogy a fáról lejöttem, az egyik szülő „hazaérkezett“. Mozdulatlanul figyeltem, hogy mi következik. Csodálkozásomra az örvös a fiókákat a csőrével ütöttetépte. Nem hittem a szememnek. Ellenőrzés céljából távcsővel figyeltem a nem várt epizódot, öntudatlanul kiabálni kezdtem, mire az örvös megriadt és elröpült. Ismét felmásztam a fára, megvizsgáltam a fészket. A fiókák élettelenek voltak. Az örvös galamb évente kétszer költ. Az is köztudott, hogy a fészekaljával nem igen törődik, elegendő a kisebb zavarás, és már el is hagyja fészkét. Még sohasem tapasztaltam, hogy az örvös galamb saját fiókáit megöli, széttépi. Ezért kell a vadászok figyelmét felhívni, hogy az örvösöket a költés idején ne zavarják, de főleg ne fogdossák a fiókákat. Nagy kár lenne ennek a természeti lénynek a kipusztulásai ötven százalék. Ilyen tejkúra melleti a szabadon élő fókák gyorsan nőnek. Két hét alatt születési súlyuk megháromszorozódik, vagyis naponként egy kilogrammot híznak. Azonban amenynyit a fókafióka naponta magára szed, annyit az anyja lead, mert a szoptatás ideje alatt nem vesz magához táplálékot. A fiatal fóka ebből a zsirtartalékból él az elválasztását kővető időszakban, amíg megtanulja az önálló zsákmányszerzést. Az anyafóka zsírban gazdag tejének pótlása okozza a kutatóknak a legtöbb gondot. E tej hiánya okozza azt, hogy a talált fiatal fókák mindegyikét nem tudják megmenteni a pusztulástól. J. M. H< Ján Habrovsky J. M. H, HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT Ф HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT # HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT Ф HORGÁSZÁT • Sikerült megzaboláznom! Négyéves korom óta horgászom és szabad időm nagy részét most is horgászattal töltöm. Szüleimmel már rengeteg horgászvizet bejártam, kipróbáltam, de eddig még komolyabb eredményt nem értem el. A múlt évben a nyári hónapokban reménykedve indultam a vízpartra. Estelente fáradtan és kissé szomorúan tértem haza. Igaz, mindig megfogtam a napi fejadagomat: kárászt, néha pontyot is, de '^n — őszintén bevallom! — egyre csak a „Nagy pontyról“, a kapitális balról, a bődületes kapásról, az izgalmas fárasztásról álmodoztam. Egy verőfényes vasárnapon a szokottnál vidámabban indultam horgásztavunk partjára. Lasssú léptekkel haladtam helyem felé. Félúton megállított egy hatalmas csobbanás zaja. Erre önkéntelen megszaporáztam lépteimet. A nádas elé érve lélegzetelállító látvány tárult elém: a nád melletti sekély vízben gyönyörű tükörpohty fürdötti Ahogy fel-felugrott, súlyát úgy hat-hét kilóra becsültem. — Tyű, a keservit! ... — gondoltam magamban. — E* aztán már hal a javából! Óvatosan kézbe vettem a botomat, s közben olyan hangosan vert a szívem, hogy már attól féltem: dobolásától elriad az a gyönyörű állat. Az ólom halkan csobbant a vízben, de a hal rá se bagózott az orra elé vetett finom csalira: lassan, méltóságteljesen elúszott a mélyvíz felé. Remegőtérdekkel bámultam utána. Egész délelőtt nem jelentkezett a halóriás, pedig mindenféle csalival megpróbálkoztam, de hiába. Délután már azon gondolkodtam, hogy hazaindulok, de a víz gyanús mozgása visszatartott. Beszórtam egy marék kukoricát és türelmesen vártam. Lassan már esteledett, de én kitartottam. Azzal vigasztaltam magam: a 24-es damylommal úgysem tudnám kifogni a pontyóriást. Ábrándozásomból csobbanás riasztott fel. — Hol a botom?! — meredtem riadtan az üres partra. Rögtön lehasaltam és a kezemmel lázas sietséggel kutatni kezdtem utána a. fenéken. Szerencsém volt, mert még sikerült elkapnom a víz alá merülő bot nyelét. Persze mindezt sokkal gyorsabban csináltam, mint ahogyan leírtam. 'Aztán felpattantam, óriásit bevágtam. Felsírt a ráesni. A horgom mintha tuskóba akadt volna, aztán a „szörnyeteg“ gőzmozdony módjára elindult a nád felé. — Meg kell állítanom!... Ha nem sikerül: végé ... Ekkor a hal hirtelen irányt változ-A kétéves pontyok takarmányfogyasztása Szárcsa a horgon A 2. éves pontyok takarmányfogyasztásának alakulását vizsgálva a vegetációs periódus folyamán havonta egyszer 6, 12, 18 és 24 órakor próbahalászást végeztek. A halak test- és az emésztőcsatorna tartalmának súlya alapján meghatározták az egyes emésztőszervek telítettségi indexét, és megállapították az egyes próbahalászatok átlagos indexértékei közötti különbségek szignifikanciáját, hatórás Intervallumok alapján. A próbahalászatok alkalmával mérték a víz hő mérsékletét. A vizsgálatok eredmé nyeként a táplálkozási aktivitás két típusát határozták meg. Az elsőnél az aktivitás egész napon át azonos volt, és a telítettségi index a nap folyamán nem változott. A vízhőmérséklet 20 C fok alatt volt, csökkenő tendenciával. A második típusban a maximális takarmányfogyasztás az éjszaszakai órákra esett. Azokat a pontyokat, amelyeknek legnagyobb teltségű volt az emésztőcsatornája, reggel fog ták ki. Ezekben az esetekben a víz hőmérséklete 20 fok C-nál magasabb volt. r-Z. V.— tatott, de olyan gyorsan, hogy nem tudtam a szememmel követni a zsinór útját. Egyszerre kiegyenesedett a hajlongó bot, s az addig feszülő zsinór is meglazult. — Ez elment!... — cikkázott át az agyamon. Hogy az a ... — kezdtem volna el cifrázni, amikor a botom ismét kétrét hajlott és megfeszült a zsinórom is. — Még sem ment el!... — morogtam boldogan. Örömöm azonban még korai volt, mert a hal ellenállhatatlan erővel úszott a nádas felé. „Hűhal Ezt én... nem tudom... megfékezni... berohan a nádasba!... Vagy mégse? .. “ A nád előtt a hal ismét irányt változtatott és a nyílt víz felé vette útját. Itt már könnyebb dolgom volt, de a hal nem adta fel egyszerűen a harcot! Hatalmas burványokat vetett a víz tükrén. Kitörései egyre gyengültek. Sikerült a felszínre kényszerítenem és levegőt nyeletnem vele. Teste ezüstösen csillogott a lenyugvó nap fényében. Utolsó kitörése után hanyatt fordult és fehér hasát mutatta. Sikerült megzaboláznom. Óvatosan, a víz színe alatt toltam alá a szákot és megpróbáltam kiemelni a partra. A szák nyele hatalmasat reccsent. „Hohól ... Ez így nem megy!...“ Botomat a fűre fektettem, lehasaltam és a szák fémkeretét mindkét kezemmel megmarkolva, a pontyot szárazra emeltem. Azonnal csomagoltam és- diadalittasan indultam a stégünk felé. Örömöm még nagyobb lett, amikor megláttam, hogy édesapám, édesanyám és az öcsém zsákmánya csupán néhány kárász és egy másfél kilós ponty volt. Az egész család örült sikeremnek, de a legboldogabb én voltam. M. H. A kristálytiszta dunatőkést patak alsó folyásánál több horgász didergett. A víz eléggé sebesen folydogált, ezért nagyobb ólmot használtak és a csali halat csak szimpla“ horogra akasztották. Az egyik horgász egy fa tövében ült, amikor a horgászbotfának felső része meghajlott. Erre nagyot ugrott és el is csúszott. Gyorsan feltápászkodott és nagyot kiáltott: „Nem szabadulsz többét Végre fogtam egy csukát". — Siess és fogd a kiemelőt, de gyorsan — mondta a tőle nem meszszire ülő barátjának. — Ne bomolj, nem lesz az oly nagyi — Vak vagy és nem látod, hogy majdnem behúz a vízbe? Legalább öt kilós, de ne késlekedj! Közben összesereglett több horgász is. Kíváncsian figyelték, hogyan bánik társuk a bottal. Az egyik oda is kiáltott: — Hé, vigyázzt A növények közé húz s onnét ki nem vontatod. így is történt. A zsinór azonban eléggé teherbíró volt, állta a feszítést, — No még két méter, pajtás, tekerd az orsótI A horgász valóban szaporán tekerte s a körülötte állók csodálkoztak. A zsinór végén nem hal, hanem szárcsa volt. Ez aztán a ritkaság. Sajnálták a fekete madárkát, melyet a horgászok nem nagyon kedvelnek, mert gyakran elkapja a kishalakat, azonban ritkán fordul elő, hogy horogra kerül. Most megtörtént. Az egyik horgász tartotta a szárcsát, a másik óvatosan egy kiskéssel kiakasztotta szóidból о horgot. A szárcsát visszaennedtdk a vízbe. Krajcsovics Ferdinánd Fehérjeforrás pontyoknak A rákliszt az Antarktiszon élő Euhausia superbá-ból készül. Ennek felhasználása új fehérjeforrás feltárását jelentené, anélkül, hogy ökológiai károsodásokkal kellene számolni. A 40 százalék nyersfehérjét tartalmazó takarmánnyal jobb eredményt lehetett elérni, ha a fehérje fele ráklisztből, fele kazeinből származott, mint amikor az egyedüli fehérjeforrás a kazein volt. A hatást a ráklisztben található hamualkotórészeknek tulajdonítják. ,_2 x —
