Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-23 / 8. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1980. február 23. 12 Cél: az optimálisan jövedelmező műtrágyázás Amint az előző részben említettem, növénytermesztésünk jelenlegi szintjén elkerülhetetlenül fontossá vált az optimálisan jövedelmező műtrágyázás. Minden kiló indokolatlanul használt nitrogénnel és a gyakori káliumtrágyázással az agronómus maga rontja le a termelés hatékonyságát. Az optimális tápanyagpőtlás nem mai probléma. A legújabb felismerés szerint azonban abból indulunk ki, hogy a növények nitrogén- és káliumkészlete — pár növényen kívül — teljes mértékben a talajban feloldódott tápanyagokból származik. A növények hidroponikus kezelése során olyan tapasztalatokat szereztünk, hogy az oldatban a sók töménységének felső határa 2 gramm/liter lehet. Szántóföldi talajoldatban pedig 1 g/ liter töménységben teljesen elegendő, amennyiben azt a 20 cm-es termőréteget vesszük figyelembe, amelyet a gyökerek sűrűn behálóztak. Feltételezhető, hogy ezen talajrétegnek ötven százalékos a pórustérfogata. Az öntözéses gazdálkodás tapasztalatai szerint a legtöbb . növény részére kedvező, ha a talaj pórustérfogatának hatvan százalékát víz tölti ki. A vázolt példa kapcsán tehát 600 m3 talajoldattal számolha-Ez a tiszta tápanyagigény és az előzőleg megállapított ökológiai termelési szint függvénye. Ez utóbbi alapos munkát igénylő módszer. Az ökológiai termelési szint nem más, mint a természetes talajerő 3—10-ig terjedő számszerű jellemzése. A függvényt a helyi viszonyokban kell elkészíteni úgy, hogy az előző években elért termelési viszonyok alapján jellemezzük tunk, ami 1 g/liter só töménység mellett 600 kg/ha só, vagyis vízben oldódó tápanyagot jelent. Ha a talaj a vázolt vízmennyiségnek csak felét tartalmazza, akkor sókészlete is a felére csökken. Az oldott változaton kívül jelentős tápanyagmennyiség abszorbeált formában kötődik a talajhoz. A foszfornak a felét a növények ebből a formából hasznosítják. Ez a legjobb megállapítási módja a tápanyagszükségletnek. Ebből egyben láthatjuk a talajnedvességet és az ezt biztosító öntözést, de azt a különbséget is, amely az öutözetlen és öntözéses növénytáplálás között csapadékszegény években van. Továbbá azt is, hogy a jelenlegi gyakran 350 kg/ha NPK szint mellett, a mellékösszetevők (anión vagy katión) beszámításával el is értük az említett 600 kg/ha oldható sótöménység szintjét. Hogy ebből mennyi hasznosul, illetve jut a talajoldatba, az a víz mennyiségétől függ. A feltárt tápanyagfelvétel, a növény energetikai helyzetétől, vagyis a fény- és hőviszonyoktól függ. Ahol jó agrokémiai adatok állanak rendelkezésre, ott a földek tápanyagkészlete jól feltérképezhető. Ezzel' összefüggésben a talajokat az alábbiak szerint sorolhatjuk be: a területeket. így pontosan meg lehet állapítani a szükséges műtrágyák fajtánkéig adagját. Öntözéses viszonyok között az ökológiai termelési szint növekszik, tehát az optimális műtrágyaadag is nagyobb. Ez azonban a tápanyagigény megállapításának csak az egyik módja. Ezt kiegészítheti a növények elemzése, ami jól átgondolt és gyakran alkalmazott módszer. Ezt úgy végzik, hogy a gabonát az ötödik levél növekedésének az időszakában „mintázzák“ és vegyelemzik. A táblázatokból könnyen megállapíthatják a hiányzó főtápanyagokat és a nyomelemeket. Ezeket rugamas fejtrágyázással pótolni lehet. A módszer főleg a gyümölcsösök és szőlő tápanyagpótlásánál terjedt el. A CSSZK-ban már az agrokémiai szolgálat is alkalmazza. Egy hét alatt meg tudják állapítani a tápanyagok készletét. A hét első két napján a laboratórium pár dolgozója mintát vesz, a további három napon pedig elemzi azt, és a következő hét kezdetén el is végezhetik a tápanyagpótlást. Ahhoz, hogy feltárhassuk a tápanyagpótlásban rejlő tartalékainkat, mérési adatokra van szükségünk. Meg kell állapítani a talaj tápanyagkészletét és a növények beltartalmi értékét. Az OKSOP látja el ezt a feladatot. Ogy tűnik azonban, hogy kapacitása nem kielégítő. Azt mondhatjuk, hogy az adatszolgáltatás szervezése még megoldatlan, pedig e téren nem kell messze mennünk a jó példákért. Hazánkban néhány agrokémiai központ jól berendezett laboratóriummal rendelkezik, s a legjobb szakszinten irányítja a műtrágyázást. A Magyar Népköztársaságban szinte teljesen megoldódott a talajelemzés kapcsán végzett műtrágyázás. A talajminták gyors begyűjtését is gépesítették. A traktor után vontatott gép naponta 200—300 hektárról gyűjti be a mintákat. Miután létrejött а МЁМ növényvédelmi és agrokémiai központja, felszerelték ezek megyei állomásait is. A felszerelés magyar gyártmányú CONTIFLO típusú komplett talajvizsgáló laboratórium. A laboratóriumi felszerelések közül ez a berendezés szinte egyedülálló. Az eddigi laboratóriumi felszerelések világviszonylatban csupán a végső mérési munkákat könnyítették. A CONTIFLO laboratórium egységes edénytípust alkalmaz és gépesítette az összes előkészületi munkát, amit korábban kis sorozatokban lehetett végezni. A végső mérések nagyon pontosak és automatizáltak. Kizárják a gyakori szubjektív hibákat. Az MNK-ban már befejezőben van az országos laboratóriumi adatszolgáltató hálózat kiépítése, araely tizenhárom típuslaboratóriumból áll. Szolgáltatása ingyenes és kötelező! Nálunk sajnos, ilyen egységes hozzáállásról nem beszélhetünk. Nem ismeretes, hogy kinek kellene nyújtania a laboratóriumi adatszolgáltatást az ŰKSŰP-nak-e, vagy az agrokémiai üzemeknek. Az eddigi tapasztalatok szerint nálunk a leggyorsabb eredményt a szövetkezeti társulások és a szakközépiskolák mellett létrejött laboratóriumok nyújtották. Az egységes módszert és a szakgaranciát itt a kutató intézetekkel és az ÜKSÜP-al együttműködve biztosítják. Ajánlatos, hogy az optimálisan jövedelmező műtrágyázás érdekében éljenek az agronómusok ezen lehetőségekkel. TARR GYULA kutatómérnök A tápanyagkészlet jellemzése N P K Alacsony fokú tápanyagpótlás Közepes szintű tápanyagpótlás ' Jó tápanyagpótlás A besorolás alapján két lehetőség van az optimális tápanyagszint megállapítására: 1. A táblázatok alapján. Növény adagolható • műtrágyamennyiség N P К alacs. közepes jó alacs. közepes jó alacs. köz. jó 2. Ökológiai termelési színt megállapításával. Vetésäpoläsi, gyomírfási tanácsok Előfordul, hogy a termés betakarítása előtt olyan hiányosságokat fedezünk fel, amelyekkel nem találkoznánk, ha időben, szakszerűen foglalkoznánk a kérdéssel. Legutóbb a sajtóban a legelők és rétek hasznosításának a fogyatékosságaival foglalkoznak eléggé alaposan. Mivel az évelő füvek vetésének és kezelésének most van az ideje, gondolom nem árt, ha említést teszek róluk. Ha finomszemcséjű magvakat vetünk, melyekből területegységenként kevés kell, akkor a magot szárazhomokkal keverjük és úgy vessük el. Keverékek vetésekor a magvakat megfelelő arányban súly- és nagyság szerint keverjük össze, hogy a herefű keverékét külön vethessük. Ugyanakkor a fűmagvakat nagyság szerint, illetve két vagy három csoportra osztva az ugyanabba a csoportba tartozó magvak keverésében vessük. A „védőnövényt“ természetesen előbb el kell vetni, s erre keresztirányban vethetők a heremagvak. Végezetül az egészet könnyű fogassal, s ha a talaj száraz, és cserepesedésre nem hajlamos, akkor könnyű hengerrel kell takarni sekélyen. Az egynyári takarmánynövények vetését követően különösebb ápolást nem igényelnek. Legfeljebb kikelésük után fogasolnunk kell, s a gyomokat irtjuk. Az évelő takarmánynövényeket, főleg a lucernát, a baltacint és a herefű-keveréket bármilyen jó körülmények között vetettük, ápolásban kell részesíteni azokat. Bő termést csak így érhetünk el. A füvek ápolása — bármilyen célra és időtartamra vetettük a következőkből áll: hengerezés, fogasolás, gyomirtás, esetleg felülvetés és trágyázás. Az évelő takarmánynövények (lucerna, baltacin) ápolása boronálásból, gyomirtásból és trágyázásból áll. Az évelő fűvetések ápolása a kalászos gabonák kezelésével azonos. Ha télen a növényzet felfagyott, hengerezni, utána azonban fogasolni szükséges. A rétek és a legelők fogasolását ne csak akkor végezzük, ha azok elhanyagoltak, hanem ettől eltekintve is. A levegő és a csapadék csak így hatolhat be könnyen a gyökerekhez és segítheti a növényzet erőteljes fejlődését. Fogasolással sok gyomot irtunk és ezzel erősítjük a gyepet. Jó termőerőben levő talajokot ősszel és tavaszszal, a silány minőségű és a lazább talajokat azonban koratavasszal, a növényzet fejlődése előtt fogasoljuk. A trágyázás hatása tehát jobban érvényesül a fogassal kezelt területen. Ezért trágyázás előtt és után nehézfogassal boronáljuk a talajt. Az elvénült, elhanyagolt gyep felfrissítésére jó eszköznek bizonyult a késekkel felszerelt réthasogató gép (szkarifikátor). Kései mélyen felvágják és szellőssé teszik a gyepet. Ezt a műveletet ősszel, jobb azonban, ha korán tavasszal végezzük. A lucernát és más pillangóst korán tavasszal fogasoljuk. Ezt a munkát még a növény fejlődése előtt kell végeznünk, különben a fiatal hajtások letörnének és több kárt tennénk mint hasznot. Kmosko László mérnök Máktermesztés nagyüzemi módon Több éves kisérletezés után a Dobrá Niva-i szövetkezetben kedvező tapasztalatokat szereztek az „Amaril“ mákfajta termelésében. A sikerek láttán felbuzduva a múlt évben 220 hektáron vetettek mákot, s ezzel hazánk legnagyobb máktermesztőivé váltak. A szeszélyes időjárás ellenére az átlagos hozam — hektáronként s— 180—200 kiló, a cséplést követő összsúly pedig tíz tonna lett. A mák begyűjtésében ezer diák szorgoskodott Zvolenból az Erdészeti és Faipari Főiskoláról, a gimnáziumból és a szaktanintézetekből. A kiváló minőségű száraz mákfejet a hlohoveci Slovakofarma, n. v. vette át a szövetkezettől. J. M. Habrovsky A juhok látványos legeltetése, s a furulyázó juhász romantikája ma már ritkaságnak számító turisztikai jelenség. A juhászat persze nem csupán a Tátra környékének a tartozéka. Manapság a síkvidéken is meghonosodott, és jó bevételi forrása a gazdaságoknak. A hosťovcei „TREBIČ“ szövetkezet juhtenyésztő központjába látogattam, hogy megnézzem az új farm munkálatait. Cyril Dlhý mérnök, a farm vezetője tájékoztatott, hogy ezt a létesítményt 17,5 millió korona költséggel készítik. A rostos állású padozat alá hull az ürülék, és folyik a vizelet s azt időközönként könnyen eltávolítják: Megtekintettem a téli szállást is. A nehéz, szárnyas ajtó nyikorogva tárult ki, és csak úgy áramlott kifelé a páradús, nehéz levegő, és a fekete puli csaholása. Mária Ďatková, a jószág szorgos gondozója, szaporán etette védenceit. A korszerű munkamódszerek az élet minden területén tért hódítanak. A juhászatban is. A hajdani juhszállások fokozatosan eltűnnek, feledésbe mennek, és csak a mesékben élnek tovább... P. Matis
