Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-23 / 8. szám
1980. február 23. SZABAD FÖLDMŰVES Ш Ír Munkásőrök: Győzelmünk, békénk és biztonságunk „katonái“. Foto: tt. Különös vihar volt: téli vihar. Döiyfös szivekben pattant a jaj. Kemény szívekbe mennykő csapott... A bányák mélyén, a gyárak ormán hajnalodott__ Különös vihar volt: téli vihar. a jrii fje Ifjtr л/* л Különös vihar volt: к í/ /етщ/ TT. téli vihar. i* ír иик A jövőt vitte ¥ Száztornyú Prágát vállán a nép, к* verte a szél, s Prága fölött ¥ zuhogott, zúgott. tisztult az ég. pezsgett a vér. ¥ És lábra kaptak Óriás máglyát utcák, terek, gyújtott a nap, ¥ öklökből erdő táncot jártak a emelkedett. napsugarak. ¥ Lobogók selymén fis ott ültették játszott a szél, az új magot, ¥ lobogók színe melyből a jelen akár a vár... lombosodott. ¥ ************* *************** KOVÁCS JÚZSEF: Beszélgetés János bátyámmal — Tudja, János bátyám, a mai ember élete olyan, mint a világvárosi jorgatagba került automobil sorsa. Azt az iramot kell tartania, amit a száguldó kocsisor diktálI Nem lehet leállni, még csak lassítani sem! Menni, rohanni,... űzni kell magunkat!.., Mindennap friss üzemanyagot kell felvenni, új ismereteket tankolni! Ez biztosítja képességünket a sorbanmaradáshoz. Aki akadozik, arra rákiabálnak: „álljon félre, ha nem bírjál.. Van, akt ügy tesz,' mintha értené a dolgát, de nem érti! Színlel, csal, nagyképüsködik, míg végül karambolozik!-.,, Ilyenkor jönnek a „hatóságok" és intézkednek!... De nem ezt akartam mondani magának, János bátyám. Hanem azt, hogy: lássa én olyan gyarló, olyan megszállott vagyok, aki néha-néha kisurran az örült forgatagból és elsompolyog ide a temetőbe a régi falubeliekhez, rokonokhoz, barátokhoz. Tudom, maguk már időtlen időktől ráérnek diskurálni. Mindenki szívesen teszt, hiszen azonkívül, hogy emlékeznek, nincs más dolguk. Akkor hát, mesél nekem, János bátyám? . : . Hogyan?Hogy emlékszem-e még, milyen volt kigyelmed?! Már hogyne emlékeznék! — Maga olyan egyszerű ember volt, hogy az tette magát emlékezetessé. Meg a mesék... Kukorica)osztás, dohány simítás, tollfosztás maga nélkül olyan volt, mint a túróscsusza töpörtyű nélkül. De ha maga ott volt és szólt a mese, nem álmosodtunk el reggelig sem. Remekül tudta keverni a valóságot a kigondoltakkal. Mindig valamelyik jalunkbéli szegényember esetéből indult ki. Mindnyájan ismertük azt, aki, ről szó volt, sőt legtöbbször a vele megesett eseményre is emlékeztünk. János bátyám úgy gombolyította történetét, hogy a szegény atyánkfiából annak idején egyéb gondja-baja, semmint ilyeneken törni a fejét, igaz-e?! Az volt ám az „életszínvonal", ugye János bátyám, amikor az első világháború alatt a pár négyszögöl kertecskéjét úgy akarta felszántani, hogy saját magát fogta be az eke elé. Tett is egy kerülőt, aztán megszakadt! Azaz, „csak" a lábára lett rokkant egész életére. Tudja, mi fölött csodálkoztam én nagyon sokáig? Hogy mitől volt mégis mindvégig jókedve? Mitől volt állandóan mesélhetnékje? Most már azt hiszem, értem!... Hámozom a gomolygó emlékeket, illesztgetem, rakosgatom piciny értéseimet, mint gyerek a kirakó kocka darabjait. Ügy rajzolódik ki lassan nagyanyám testvéröccsének, János bátyámnak képmása, aki életében egy torzonborz, tépett alak volt. Nagyon sok olyan napot ért meg, amikor egyszer sem lakott jól. Pedig ritka nagy tehetséget hordozott magában! Két életet élt egyszerre: keservesen vegetált és kiforratlan művészetével a nincstelenségbe, a nyomorba, a testi-lelki esettsége kényszerített embereknek szolgáltatott igazságot. Ez a „jóvátétel" éltette benne a derűt holta napjáig ... Ügy érzem, a maga nemében forradalmár volt. Annak dacára, hogy még a királyság felét sem merte odaítélni szegény hőseinek! egy-kettőre az urakkal, a huncutokkal ujjathúzó — persze mindig győzedelmeskedő — hős lett... Ügy folyt magából a mesébe elegyített igazságszolgáltatás, mint a Szikes dűlői forrás vize: tisztán, gyönyörködtető csobogással, folyton folyvást, kiapadhatatlanul. Minden meséjében nagyokat ettekittak a szereplők, azért jutott az imént eszembe a töpörtyűs-túrós csusza. A győztes mindig azt kapta, aryi után János bátyám a legjobban vágyott. Sem üveghintót vagy szekérnyi aranyat, sem a fele királyságot, nem!... Hanem: nagy hasáb szalonnát, két rőf kolbászt, félholdnyi puha kenyeret, utána egy korsó vörös bort, és meg volt a fejedelmi lakoma! Ezzel elégítette ki „Bikfic“-et, Néma Ferkót, Sánta Márit, meg a többieket, akiket szeretett. Akiknek sorsát ügyes fortéllyal a legreménytelenebb helyzetben is jóra fordította. Csak a maga sorsát nem tudta jobbra fordítani! Csak a maga elérhetetlen vágyai között szerepelt a töpörtyűs-túrós csusza örökkön-örökké, amíg csak élt! Pedig mennyi mindenhez értett! Hogy csak néhányat említsek: a kosárfonáshoz, a seprűkészítéshez, a gyümölcsfák gondozásához, nem is szólva a mezei munka csínyja-bínjáról és az állatok gyógyításáról. Es természetesen — amint már említettem — a mesemondáshoz ... Tudja, János bátyám, ha maga értett volna a betűvetéshez és tanult is volna ahhoz vnUt tudott, aztán leírta volna mindazt, amit a maga szép képzelete teremtett, akkor tudja mi lenne sírján a korhadt fakereszt helyén?! Emlékmű, ezzel a felirattal: „Itt nyugszik N. János, a nagy meseköltő". Maga nem tehet róla, hogy a sok tündérnyi szép mese elkallódott, akárcsak a mesélöjük. Volt magának 0 0 EGY HASZNOS HANGLEMEZSOROZATRŰL egyetemes történetének egyedülálló lángelméjét mutatja be a zenebarátoknak. A rokokó elegancia és öröm jellemezte „Egy kis éji zene“ a lemez első darabja. Ezt követi a „Török induló“ (A-dúr szonáta, K.331) Kocsis Zoltán brilliáns előadásában. Ismeretes, hogy az A-dúr szonáta a harmadik tétel, a Rondo révén vált világszerte népszerűvé és szinte minden hangszerre átdolgozták. A lemez harmadik részeként részleteket hallhatunk „A varázsfuvola“ című Mozartoperából, melyben a józan ész és az aljas ösztönök, a szép és a rút, a jó és a rossz harca elevenedik meg az élet teljességének kifejezéseként mint szimbolikus és tündér! mese. A zenetörténet további nagysága Beethoven is világraszóló alkotások kai kápráztatta el a zenekedvelőket A „Szereti ön ...? sorozatban Beetho vent bemutató lemez két müvével is mértét meg, egyik a „c-moll szonáta“ a másik pedig a „V./c-moll“ szimfó nia. Liszt Ferenc művészetét a „Szereti ön Lisztet?“ című lemezen négy mű mutatja be: a „Les Preludes“, az „Első Mefisztó-keringő“, az „Arbeiterchor“ és az „Esz-dúr zongoraver• seny“. A „Les Preludes“ egyike Liszt legtökéletesebb remekműveinek. A mű fő gondolata Lamartine francia költő prózaversének alapgondolata, mely szerint az élet nem egyéb, mint előjátékok sorozata a halálhoz. Az „Első Mefisztó-keringő“ Ránki Dezső világszerte méltatott kitűnő tolmácsolásában szólal meg, elénk tárva Liszt egyik olyan művét, melyben a kiváló zeneszerző az embernek az emberfeletti, a sátáni erők elleni belső küzdelmét ábrázolja. Az „Arbeiterchor“ című Liszt-mű a magyar kórusmozgalomban „A munka himnusza“ néven vélt közismert dallammá. Ebben a művében a társadalmi problémákra érzékenyen reagáló szerző a dolgos tömegek előtti tisztelgését fejezi ki. Az „Esz-dúr zongoraversenyt“, melyben Liszt a versenymű újszerű típusát teremtétte meg, Kiss Gyula zongoraművész és a Magyar Állami Hangversenyzenekar szólaltatja meg Ferencsik János vezényletével. Az „Allegro barbaro“, a „Suite, Op. 14.“, a „Hét egynemű kar“ és a „Zene húros, ütőhangszerekre és cselesztára“ című négy Bartók-művet tartalmazza, a „Szereti ön Bartókot?“ című lemez. Kocsis Zoltán, a Bartők-művek világszerte ismert avatott tolmácsolója, e lemezen is kitünően érvényesíti a bartóki követelmények szellemét. A fentebb ismertetett lemezeken kívül már az egyetemes zenetörténet további nagyságainak alkotásait bemutató lemezek is megjelentek a sorozatban. Megtaláljuk köztük például Haydn, Schubert, Verdi, Debussy, Kodály és mások műveit, is. A komolyzene gazdag kincsestárát feltáró sorozat kiváló eszköze a komoly muzsika népszerűsítésének és kitűnő illusztráló anyagként szolgálhat az iskolák, de népművelési intézmények számára is. A „Szereti ön...? sorozat lemezeit éppen ezért mindenkinek szíves figyelmébe ajánljuk. Sági Tóth Tibor lux HrtMNUS naivi Bizonyára Francoise Sagan, a világhírű francia írónő „Szereti ön Brahmsot?“ című nagysikerű regénye adta a címötletet a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnak, amikor 1978 novemberében megindította népszerű „Szereti ön ...?“ című sorozatát. Manapság világjelenség, hogy a hanglemezgyártó vállalatok különféle sorozatok — „A szimfónia világa“, „Nagy versenyművek“, „The Master Collection“ stb. — formájában igyekeznek népszerűsíteni, közkinccsé tenni a komoly zene, a klasszikus muzsika gyöngyszemeit. Erre vállalkozott a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat is az új sorozat megindításával. A sorozat elsősorban napjaink népművelési igényeinek igyekszik megfelelni és az a célja, hogy további rétegeket nyerjünk meg a zenekultúra legmagasább értékeinek. A „Szereti ön...? sorozat tehát nem a zenetörténeti ritkaságok, — az összes művek — és a teljes kiadások hívei számára készül, hanem a legmagasabb rendű zenei alkotó- és előadóművészét élvezetét kívánja nyújtani a zenebarátoknak, de egyúttal tájékozódási alkalommal és zenetörténeti áttekintéssel is szolgál. Mi a programja a nagyszerű sorozatonak? Erre a választ a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat így fogalmazta meg: „Halhatatlan remekművek kongeniális tolmácsolásban, magas technikai színvonalon, s mindezt a szokásosnál mintegy 30 százalékkal olcsóbb áron“. A közreműködők a legkiválóbb magyar előadóművészek, mint például Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Réti József, Gregor József, Ferencsik János és a Liszt Ferenc Kamarazenekar. A tervek szerint évente hat lemez kerül kiadásra, s már az első év tervében Liszt Ferenc és Bartók Béla is helyet kaptak az egyetemes zenetörténetben elfoglalt helyük alapján. Az alábbiakban a sorozatba eddig kiadott lemezei közül szeretnénk bemutatni néhányat lapunk olvasóinak. A Vivaldit népszerűsítő lemez elsősorban talán azért került a sorozatba, mert a barokk muzsika mintegy három évtizede világszerte divatban van, ami azzal magyarázható, hogy a barokk zene célja az emberi lelkiállapot és a természeti jelenségek tolmácsolása. Vivaldi, Velence nagy zeneszerzője, legjelesebbike volt azon barokk mestereknek, akiknek révén az olasz melódia meghódította egész Európát. A „Szereti ön Vivaldit?“ című lemezen a nagy zeneszerző művészetét elsősorban az a műfaj képviseli, amely elválaszthatatlan az ő nevétől: a concerto. Bach felülmúlhatatlan művészetéből nyújt ízelítőt a sorozat műveit népszerűsítő lemeze. A lemez első darabja a „D-moll toccata és fúga, BWV 565“ Lehôtka Gábor kitűnő tolmácsolásában. Míg a Vivaldl-lemezen a szóló-concertóké a főszerep, addig Bach III. brandenburgi versenye — a lemez második darabja -— az olaszok által kidolgozott concerto grosso műfajának egyik utolsó és utolérhetetlen példája. A mű korhű, ennek ellenére mégis eleven tolmácsolása a kitűnő Liszt Ferenc Kamarazenekar érdeme. A „Szereti ön Mozartot?“ címmel kiadott lemez Mozartot, a művészet A februári győzelem nemcsak emberi és állampolgári jogainkat adta vissza, hanem lehetővé tette, hogy kibontakoztassuk társadalmi és kulturális életünket. A nagykürtösi (Veľký KrtíS) járásban is jőnéhány művelődési központ épült a februári győzelem óta. Köztük az egyik legkorszerűbbet a járási székhelyen találjuk. Nagy érdeme a kötetnek, hogy a szerző felfigyelt a forradalmi hagyományokra is, a munkásfolklórban, a munkásdalokban a nép keserve, bánata kapott hangot. A munkásfolklőr két legkerekebb, legeredetibb darabja Fölszántom, fölszántom, l A kosúti főutcát és a Fölszántották a csendőrgolyók J A kosúti főutcát kezdetű proletárdalok. A népmesék tetszettek a legjobban. Pontosan 13 mese szerepel a kötetben, melyek egy esetleges hazai magyar népmese.gyűjtemény kiváló darabja! lehetnek. Igényesen összeállított, gazdag tartalmú, színvonalas kiadvány a Kodály Zoltán nyomában című néprajzi kötet. Amikor megjelent, hatalmas visszhangot keltett valamennyi olvasónál. Nagy kár, hogy csak 1500 példányban jelent meg hazai néprajzunk eléggé nem értékelhető kincsesbányája. A dallamokat Ag Tibor jegyezte le, a kötetet Nagy József festőművész illusztrációi teszik teljesebbé. A népi építkezést tizenkét színes fénykép mutatja be. Befejezésül csak annyit, hogy mintegy 270 oldalon gyönyörködhetünk a nép alkotó s teremtő erejében, szívhatjuk magunkba a Mátyusföld középső részéről gyűjtött s bokrétába szedett, múltat idéző, emlékeket fel-* elevenítő népi remekek sokaságát. Száraz Pál szokásokat és népmeséket. Mórocz Károly és a Galántai Maj gyár Tanítási Nyelvű Gimnázium tanulói Kodály Zoltán nyomdokain haladva lelkes gyűjtőmunkát végeztek. Véleményünk szerint a legjobbkor, szinte az utolsó pillanatban kutatták fel a mátyusföldi nép gazdag érzelmi világát. A kötet — amint a szerző erre az előszóban is utal — azoknak készült, akik megszületésében segítettek: kisdiákoknak, gimnazista fiúknak és lányoknak, szülőknek, szomszédoknak, kedves ismerősöknek... „Kodály Zoltán nyomában“ című gyűjtemény csak egy tájegységnek, Mátvusföld középső területének népi kultúrájából ad ízelítőt. A szerző a művét értékes útmutatókkal és kiegészítésekkel látja el és így más tájegységről származó idegen is köze' lebb kerül ehhez a szép vidékhez. A kötet 59 népballadát tartalmaz. Találunk közöttük klasszikusokat, de újabb koriakat is. Több változatban szerepel a „Halálra táncoltatott lány" és „Fehér László balladája“. Az újabbkoriak közé tartozik a Szendre báró leánya. IÖROCZ KAROLY: Kodály Zoltán nyomában Nagyszerű és értékes néprajzi körtet olvastam a napokban „Kodály oltán nyomában“ címmel, amely a ratislavai Szlovák Pedagógiai Könyviadó gondozásában jelent meg. Kodály Zoltán népzenekutatónk egyor Galántán diákoskodott, innen inult 1905-ben első gyűjtőútjára, s tnámsföldi népzenei motívumokból alotta meg világhírű művét a Galántai áncok-at. Mórocz Károly galántai eadgógus régóta foglalkozik mátyusold néprajzával, ennek a kötetnek is 6 volt a szerzője, de a gyűjteményben beválogatta azt a folklórkincset is, amit a gimnázium mellett működő néprajzi szakkör tagjai gyűjtöttek. Balladákat, népdalokat, katonadalokat, forradalmi dalokat, mondókákat, gyermekjátékokat, dudanótákat, nép-
