Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-11 / 32. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. augusztus 11. ♦. MÉHÉSZÉT + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET <+• MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET +■ MÉHÉSZET ♦ A KII // IDVO a vándorló méhészeié! Háztűznézóben az NDK-ban Méhészberkekben eléggé gyakran szó esik arról, hogy szűkül a mézgvüjtés lehetősége. Tény, hogy az idén néhol valóban ilyen a helyzet. Szlovákiában például a méz- és virágporgyűjtés szempontjából döntő fontossággal bíró olajrepce vetésterületének 57,7 százalékát kellett kiszántani a téli hőingadozás, s a kora tavaszi fagykár végett. Igaz, hogy a repcét részben napraforgóval és más olajnövényekkel pótolták, ezek azonban nem nyújtják a várt méz- és virágporhozamot. Helyenként sajnos, a virágba borult akác sem mézelt így, ahogyan a méhészek szerették volna. Több méhésznek a várt hordás helyett etetnie kellett méheit. Sokan ezért szélsőségesnek minősítették ezt az évet. A közelmúltban Galántán (Galanta] felkerestem Karol Glasa elvtársat, a MEDOS igazgatóját, hogy érdeklődjem hogyan teljesítették az első félév tervfeladatát. Beszélgetésünk során kiemelte, hogy bár a mézfelvásárlás tervét csak tizenkilenc százalékra teljesíthették, a korábbi évek méztartaléka azonban lehetővé tette, hogy az üzem az első félévre előirányzott gyártási programját több mint 103 százalékra teljesítse. Ezzel azonban a készletek teljesen klmerültekl MI A TEENDŐ? Tény, hogy az első félév nem kedvezett a méhészeknek, s a későbbi gyakori esőzés és az évszakhoz képest eléggé alacsony hőmérséklet sem befolyásolta' jól a hordást, mégis van remény, hogy mézharmatból — ha az idő melegebbre fordul — gyűjthetnek a családok, s ezt a mézet feltétlenül ki kell pergetni. Ha ugyanis a méhészek benthagynák téli eleségként, akkor az bekristályosodna, a méhcsaládok pedig télen elpusztulnának. Ez azt jelenti, hogy az eladási terv teljesítésére a későbbi Időszakban van kilátás. Tény, persze, az is, hogy néhány méhész a begyűjtött méz jelentékeny hányadát odahaza tartalékolja, és maga árusítja. Ezzel tulajdonképpen az állami tervfeladat teljesítése kárt szenved. Ezzel szemben ezek a méhészek is igényt tartanak az állam támogatására. Jó volna, ha az Illetékesek rendet teremtenének, azaz köteleznék ezeket a méhészeket is a tervfeladat teljesítésére. Főleg az alapszervezetek vezetőségének a feladata, hogy a helyzet ismeretében cselekedjenek! A nyugat-szlovákiai kerületben figyelembe kellene venni például azt, hogy a mézelő repce jelentős bánva-A* utóbbi időben több alkalommal Jártam Káván, ifJ. Baják Lászlóéknál. Két esetben a kisállatokkal kapcsolatos problémák miatt kerestem fel őket, legutóbb pedig azért, hogy megtudjam mikor kezdett méhészkedni, és nagy elfoglaltsága mellett hogyan Jut ideje a méhészkedésre. Erről a következőket mondotta: — A múlt év tavaszán tudomásomra jutott, hogy a Miklósi Állami Gazdaság felszámolja méhészetét, mivel a méhészet számára képtelen megfelelő szakembert biztosítani. Nem sokat töprengtem. Fölkerestem az igazgatóságot, hogy személyesen győződjem meg a dologról. A hír igaz volt. Így húsz család méhet vásároltam kaptá dát ki kellett szántani, s a déli fekvésű körzetek akáca sem bővelkedett nektárban. Ez azt jelenti, hogy a tervfeladat teljesítéséből többet kellene vállalniuk a közép- és kelet-szlovákiai kerület méhészetének s mindazoknak, ahol jó hordás volt. Nem megnyugtató az sem, hogy a múlt év hasonló Időszakához viszonyítva mintegy harmincezer családdal csökkent Szlovákia méhállománya. Ez azzal magyarázható, hogy a méhészeknek gyakran viaskodniuk kell a mezőgazdasági üzemek vezetőivel, mert a növények vegyszeres kezelésekor nem tartják be az előírásokat, olyankor is permeteznek, amikor nem lenne szabad, s ezzel tönkreteszik a méhcsaládokat. Szükségessé válik, hogy a helyi és a járást nemzeti bizottságok a jövőben megköveteljék a mezőgazdasági üzemek vezetőitől a rendelkezések betartását, s az alapszervezetek vezetői is jó kapcsolatot építsenek ki a termelőkkel, hiszen a növények beporzása ezt indokolttá tenné. Köztudott az is, hogy a tulajdonosok minden méhcsaládra a korábbi huszonöt helyett újabban harminc korona állami támogatást kapnak. A jó kapcsolat létrehozásával tehát kifizetődő lehet a méhészkedés. HALADÓ FORMÁKAT A MÉHÉSZETBEN IS Tény, hogy világszerte a vándorló méhészetnek van nagyobb jövője. Ezt a hazai tapasztalatok Is jól bizonyítják. Annak a méhésznek ugyanis, aki helyhez kötötten — vándorlás nélkül — próbálkozik, manapság már nagyon kicsi az esélye arra, hogy méhészete eléggé jövedelmező legyen. Bár ebben a tekintetben tájanként kivételek Is előfordulhatnak. A helyhez kötött méhészet ugyanis csak akkor hozhat némi hasznot, ha gyakorlója nem kimondottan a mézhozamra, hanem egyben a virágpor és a pempő gyűjtésére és szerződéses eladására is épít: Sokkal előnyösebb tehát, ha a méhészek többsége fokozatosan vándorlásra rendezkedik be. Persze ez bizonyos kockázattal jár, anélkül azonban nincs kielégítő eredmény. Az alapszervezetek vezetőségei és feltehetően a méhészek is ismerik az SZMSZ KB versenyfelhívását. Azon méhészeknek, illetve szervezeteknek, akik a legtöbb mézet adják az állami alapokba, tekintélyes jutalmat helyeztek kilátásba. A versenybe sajnos, csak kevés alapszervezet nevezett be. Az illetékesek többet vártak az alapszervezetektől. Ilyen esetekben ésszerű volna, ha az állami támogatást mlnrostul. Jutányos áron szereztem meg a méhcsaládokat. Összesen 3700 koronát fizettem értük. A méhek Szlovák В kaptárakban voltak, azt azonban el kell mondanom, hogy a kaptárak nemcsak kívülről, hanem belülről is eléggé elhanyagolt állapotban voltak. Első dolgom volt, hogy egy új kaptárt szerezzek keretekkel együtt és fokozatosan rendbe tegyem a vásárolt kaptárakat. Átfestettem, megjavítottam, belsejüket pedig fertőtlenítettem. A keretek többségébe új mfilépet tét tem, mert a kaptárakban levők túlsó gosan sötétek és hibásak voltak. Há rom családnál pedig anvót cseréltem, mert láttam, hogy nem megfelelő a petézés. A méheket egy időre a hádenekelőtt azok az alapszervezetek kapnék, amelyek többet vállalnak * társadalmi feladatokból. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy helytelen, ha az állami támogatás Juttatása tekintetében az egyenlősdl módszerét alkalmazzák. Nem kielégítő a virágpor gyűjtése és értékesítése sem. A tervezett harminc tonna helyett a méhészek csak 580 kilót kínáltak felvásárlásra a DEDOS-nak. Ha kedvezőbb volna az Időjárás napraforgóból Jő virágporgyűjtés kínálkozna, s az értékesítés is lényegesen javulhatna. A MEDOS közvetlen eladásra húsz tonna műlép gyártását tervezte. A szállítás feltételei az alapszervezetekben ismeretesek. A műlépet négy méretben (39X24; 35X27; 36X21; továbbá 21, 25, és 27 cm-es szalagtekercsekben) gyártják és szállítják. Az említett méretekben minden igényt kielégíthetnek. Glasa elvtárs megjegyezte, hogy amennyiben sok méhész más méretű műlépet Is rendelt, ezen igények kielégítése lehetetlen. BŐVÜLT A GYÁRTÁSI PROGRAM A MEDOS gyártási porgramja ebben az évben a csipkebogyó, az étkezési gomba és más termékek feldolgozásával és piaci porciózásával bővült. Ennek nem nagyon örülnek, mert ez a program lényegesen eltér az ere deti feladatkörtől. Ezzel együtt a MEDOS évi tervfeladata túlhaladja a százmillió koronás forgalmat. Az eredeti feladatkörben a gyártás választéka megmarad, öt éve, öt százalékos keverési arányban — fogyasztási csomagolásban — vlrágporos mézet szállítanak a boltokba. Egy huszonöt dekás adag 13,40 koronáért vásárolható meg. Az ugyancsak huszonöt dekás csomagolású — egy gramm pempőt tartalmazó — méz szintén kapható a piacon. Előkészítés alatt van a virágpor drazsé gyártása. Ügy tervezik, hogy amennyiben az Illetékesek a gyártó és a vevő szempontjából elfogadható árat állapítanak meg, akkor ezt a terméket ötven grammos csomagolásban hozzák forgalomba. Az első félév kiviteli tervét — a tartalékok igénybe vételével — sikeresen teljesítették. A második félév tervfeladatának a teljesítése mindenekelőtt attól függ, hogy a méhészek az otthoni készletekből mennyi mézet adnak el az állami alapokba. A külföldi partnerek a nyers virágport Is szívesen vásárolják. A múlt évben például tieznnégy tonnát vettek át. Szükséges tehát, hogy a méhészek virágpor-gyűjtésre is felkészüljenek. Ez Idő tájt erre a célra a begyűjtő berendezések egész sora rendelkezésükre áll. Néhányról már mi is tájékoztattuk méhész olvasóinkat, A virágpor tehát olyan terméke a méhészetnek, amely jól hasznosítható, s növelheti a jövedelmezőséget. HOKSZA ISTVÁN «Ш udvarán helyeztem el, a gyerekek miatt azonban kénytelen voltam más megoldást találni. Megoldásként ifj. Baják László egy vándorkocsit készített és abban helyezte el a kaptárakat. A kocsiban egy 2X2 méteres zárható helyiség van. Ezt raktárként használhatja. Az 5X2 méteres kocsiban két sorban helyezte el a kaptárakat. A vándorkocsi azért Jó, mert akkor és oda szállíthatja a méheket, ahol éppen tömegvirágzás van. Látogatásom idején Kávától alig egy kilométerre, egy kis erdőben állt a kocsi. Éppen mézpergetésre készültek. Mielőtt elindultunk volna, Baják elvtárs elmondta, hogy gyakran böngészi a méhek életével foglalkozó szakirodalmat. Így sok hasznos mesterfogást sajátít el. Szívesen meghallgatja az Idős, tapasztalt méhészek okfejtéseit. Azt is elmondotta, hogy tíznaponként ellenőrzi a családokat, megfigyeli azok életét s az anyák petézését. Ebben az évben négy családnál cserélte ki a méhanyát. Maga neveli az anyákat, hogy szükség esetén kéznél Ingyenek. Mivel nincs szádéká-A Német Demokratikus Köztársaságban a háztáji kertészkedők, a kisállatteuyésztők és a méhészek egyetlen társadalmi szervezetbe tömörülnek, s ennek a szervezetnek a tagjai előszeretettel hasznosítják a legújabb módszereket. A rostocki kerületben a kertészkedők és a klsállattenyésztők száma több mtnt tizenhétezer, ugyanakkor 2550 tulajdonosnak összevéve negyvenhatezer méhcsaládja van. A méhészek legfontosabb feladatául tűzték ki a kerületben az olajrepce beporzását. Mégpedig azért, mert az NDK három északi kerülete termeli az olajrepce hetven százalékát. így a körzet egv-egv gazdaságában nem ritkaság a háromszáz hektáros repcetábla. A kerület vezetőtt ez arra ösztönözte, hogy elmélyültebben foglalkozzanak a méhéHomá.ny nemesítésével. Olyan vérvonal létrehozására törekednek, amely az olajrepcét tökéletesen megtermékenyítheti, s egvben ellenáll a nozéraa betegségnek. A Ribnítz-Damgarten járásban alkalmunk nyílott rá, hogy találkozzunk és elbeszélgessünk a szenvedélyes méhészekkel. A járás szervezetei méhanyákat pároztató állomást hoztak létre. Ott pároztatják a méhanyákat. Aki tehát igényt tart az állomás szolgáltatására, az odaszállítja a szűz méhanyákat és azokat bepároztatva kapja vissza. A beszállított méhanyák adatait bejegyzik a telep nyilvántartásába, hogy zavar ne keletkezhessen. A tenyészanyák nevelésében és a nemesítést célzó pároztatásban az alpesi méh Troisec vonalát veszik igénybe. A méhanyák megtermékenyítésének már a mesterséges változatát Is alkalmazzák. A telepen ezt a módszert egy ben a családok számának növelése, igyekszik meggátolni a rajzást. A nagy elővigyázat ellenére előfordult, hogy két esetben rajzottak a családok. A rajokat befogta és új kaptárakban helyezte el. tgy jelenleg 22 méhcsaládja van. Gépkocsiba ültünk és kihajtottunk az erdőbe, ahol meggyőződhettem a vándorkocsí előnyéről s az eredményes hordásról. A méhcsaládok téli etetését augusztus végén kezdi cukorszörppel, és az eleség beadását szeptember végén fejezi be. Ugyanakkor elegendő virágmézet is hagy a fészekben a családoknak. Tekintettel arra, hogy az erdő |ó védelmet oyújt az időjárás viszontagságaival szemben a méheknek, ezért úgy határozott, hogy a kocsit télre Is a kiserdőben hagyja. A kaptárak lakattá) vannak lezárva, hogy hívatlan vendég ne garázdálkodhasson köztük. Baják László károk ellen is biztosította méheit. Miután munkához láttak, elköszöntem tőlük, a méhésznek pedig sikeres évet, gazdag mézhordást kívántam. ANDRISKIN JÓZSEF fiatal méhész, Peter Buchln nagy szakértelemmel végzi. Hasonló állomást láttunk a rostocki járásban is. A járás méhészei szintén a népgazdasági feladatok teljesítését tartják elsőszámú feladatként napirenden, s az állami szervek segítségével tovább fejlesztik a méhészetet. Ezt a méhészek kötelezettségvállalása is jől bizonyítja. A Rostock környékt méhészek ugyanis vállalták, hogy ez állami alapokba négyszáz tonna mézet adnak el. A vándorlásra felkészült méhészek családonként tizenkét, a helyhez kötöttek pedig öt kiló méz eladását vállalták. A repce nagv területére való tekintette] a kerület egyre több' méhésze rendezkedik be vándorlásra. Azok részére, akik vállalkoznak erre, a termelő- és a fogyasztási szövetkezetek sokkal nagyobb támogatást nyújtanak, mint amilyet a int méhészeink kapnak Szlovákiában. Kiemelték ugyanis, hogy a vándorlást válTalók kedvezményesen vásárolhatnak vándorkocsikat. Most például a gyakorlatban a vándorkocsik legújabb változatait próbálják ki. A méhészek az új vándorkocstkat (darabonként) tizenháromezerötszéz márkáért szerezhetik be. Ezekben tlzenháromkereťes, hátulról kezelhető normalizált kaptárakat helyezhetnek el, amelyeknek a keretmérete 22X37 cm. A kaptárak darabját nyolcvankét márkáért vehetik meg a méhészek. Az Illetékesek a méhészeket szükség szerint látják el a legfontosabb eszközökkel. Ezek a járásokban létesített szaküzletekben, vagy a falvakat járó gépkocsikra szereit üzletekben szerezhetők be. A Ribnitz-Damgarten járásban például Ilyen szaküzlet Lüdersagenban van. Itt egyben kerületi hatáskörű raktárt is fenntartanak. A raktár készlete gazdag. Olyan berendezéseket is árusítanak, amilyeket nálunk nem szerezhetünk be. Wirt elvtársat, a szaküzlet vezetőjét a környékbeliek szenvedélyes méhésznek tartják. Hiszen nagy szakértelemmel gondoskodik róla, hogy a méhészek és a kertészkedők minden szükséges felszerelést megkaphassanak a szaküzletben, A rostocki kerületben — mint már említettem — a repce, továbbá a gyümölcs és a maghere vetésterülete meglehetősen nagy. Ugyanakkor kevés a beporzásra berendezkedett méhészet. így más kerületekben is arra ösztönzik a méhészeket, hogy vándoroljanak repcére és más kultúrnövényekre. Az ezzel járó költségeket az állam megtéríti. Az utóbbi években nagyobb méretben termesztik a lóbabot, s ez a növény ugyancsak megköveteli a méhek beporzó munkáját. A rostocki járás kessint községében megtekintettük a lóbab beporzását. A több hektárt kitevő virágba borult növény közelében három vándorkocsit figyeltünk meg. Reinhold Hübner méhész vándonkocsijában negyvenkét méhcsaládot számláltunk meg. A röpnyilásokon vlrágporszedőt Is elhelyezett. Idényben egy-egy méhcsaládja két kilő virágport gyűjt, s gazdája • kilójáért negyven márkát kap a felvásárlótól. Mivel az NDK-ban jelenleg kevesebb mézet termelnek, mint amennyire szükségük volna, úgy döntöttek, hogy fokozatosan szaporítják a családokat. Ezért az alapfokú Iskolákban megszervezik a tanulók méhészeti szakköreit, hogy a fiatalokkal megkedveltessék a méhészkedést és biztosítsák az utánpótlást. A rostocki kerület méhészei, kertészkedő! és klsállattenvésztől azon munkálkodnak, hogy minél jobban teljesítsék azokat a kötelezettségeket, amelyeket az NDK megalakulása 30. évfordulójának tiszteletére vállaltak. JURAJ FERENCIK mérnök, az SZMSZ KB titkára Helyreigazítás A Szabad Földműves 1979. VH. 28-1 számában közölt „Segítik a mezőgazdaságot!“ című cikkben sajnálatos hibák fordultak elő. A repcéről szóló bekezdés befejező része helyesen így hangzik: A hőmérséklet emelkedésével csökken a méhek által egy növényen meglátogatott virágok száma. 26 C foknál a méh növényenként már csak egy virágot látogat meg. A gyors növényváltás következtében növekszik az Idegen megporzás mértéke. A vörősheréről szőlő „Az északi fekvésű vidékek méhállománya ...“ kezdetű, félrevezető értelmű mondat-helyesen fgy hangzik: Az északi fekvésű vtdékek méhállományának a szlpókája rövidebb, mint a mlelnké, és ott a vöröshere pártacsöve hosszabb-, mint nálunk. így a vöröshere beporzására nálunk nagyobb az esély, mint Európa északi vidékein. KÖt'é' «cégemnek tartottam figyelmeztetni a kedves olvasót az említett hibákra,. Krutko Mária í* v ❖ ❖ •> •> ♦:« *> *:• ♦> ❖ •:* •> ♦> •:* •> ❖ •> ❖ ❖ ❖ ❖ ♦> ❖ ❖ ❖ »:♦ ❖ ♦> *:» *> *:» *:♦ *> ♦> ❖ ♦> ♦> ❖ ♦> •:< FIATAL MÉHÉSZ Ifj. Baják László munka közben.
