Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-11 / 32. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. augusztus 11. M|OSZKlVLAMli9^jO Számos külföldi gyár és vállalat kapta meg az olimpia hivatalos szállítója cfmet. Az olimpiával kapcsolatos ipari megrendelések háromnegyedét természetesen a hazai ipar elégíti ki. A Szovjetunió több mint 500 vállalata vesz részt az előkészületekben és a sportlétesítmények berendezéseit elsősorban maga gyártja, gyakran szorosan együttműködve a többi szocialista ország hasonló jellegű üzemeivel, gyáraival. A napokban olasz vállalattal kötött szerződést a szervező bizottság. A Brevetti Internazionale Campagnolo vállalat látja majd el a kerékpárversenyekhez szükséges műszaki szolgáltatásokat beleértve a kerékpárok alkatrészcserét igényin előzetes karhantartását is. A cég természetesen jogot kapott a „Moszkvai olimpia hivatalos szállítója“ cím használatára is. És ha már a kerékpárversenyeknél tartunk, a Szovjet Sportmagazin segítségével arról is beszámolhatunk, hogyan folynak majd azok a versenyek, amelyeket a stadionokon kívül bonyolítanak le. Mert bármilyen nagy méretűek, nagy hefogadóképességűek lesznek is a moszkvai olimpiai játékok színhelyei, mégsem lehet megrendezni a versenyeket csak ezeknek a sportlétesítményeknek a területén. A versenyek a szovjet főváros utcáin és útjain, sőt még Moszkva város határain túl is zajlanak majd. A gyaloglóversenyeket a Frunze rakparton rendezik. Az 50 km-es gyaloglást a mindössze 2,5 km-es rakpartnak azon a szakaszán bonyolítják le, amely elválasztja a helyiérdekű vasút századelején épült hídját és az 1338-ban átadott Krími hidat. A gyaloglók többször is megteszik majd a két híd közötti távolságot. A versenyzők a központi Lenin stadionból rajtolnak és ugyanoda térnek vissza. A másik gyalogszámot, a 20 km-t is a Frunze rakparton rendezik, azzal a különbséggel, hogy az indulók kisebb kört tesznek meg többször. A pályáról így vélekedik egy közismert szakértő, Vlagyimir Golubnyicsij, öt olimpia résztvevője, kétszeres olimpiai bajnok: „Az olimpiai gyalaglópálya kiválasztása okos gondolat volt. Ügy vélem, az olimpiák történetében a nézők először láthatják majd a gyaloglóverseny minden részletét, a küzdelem hevességét és a sportág szépségét. Szerelnék rámutatni az útvonalnak arra az előnyére is, hogy a folyó mellett halad. Ez pedig egyáltalán nem közömbös a versenyzőknek, ha netán hőségben kell gyalogolniuk." A kerékpársport moszkvai szurkolói jól ismerik a minszki autóút 23-as kilométerkövét. Innen szokták ugyanis irányítani a versenyeket. Az olimpiai 100 kilométeres kerékpáros csapatverseny is itt kezdődik. A 73-as kilométerkőnél, ahol Moszkva védelmezőinek emlékére magas gránittalapzaton áll a Nagy Honvédő Háború legendás T—34-es harckocsija, a versenyzők megfordulnak és visszafelé száguldanak. A célvonal a már említett 23-as kilométerkőnél lesz. A verseny útvonalát olyan különleges anyaggal burkolják, amely a hőségben nem olvad meg és eső után nem csúszik. Az országúti versenypálya, az evezösversenyek színhelye és az üldözése* csapatverseny pályája a moszkvai olimpia nevezetes központjává teszt Krilatszkojét (így nevezték a Moszkva folyó mellett elterülő hajdani nagy falut.) Már meg is kezdték a kerékpáros versenypálya építését: Az aszfaltgyfirű hatalmas lasszóként feszül a dombok hátára. Emelkedők, ereszkedők, éles kanyarok . . A fordulók hajlásszöge eléri a 30 fokot. A gyűrű hossza 13,6 kilométer, a pálya szélessége 7 méter. A befutó szakaszon a pálya, 14 méterre szélesedik ki. Az útburkolat Itt is több réteges, fagy- és hőálló. Egy szakvélemény Viktor Kapitonovtól, a római olimpia bajnokától, a szovjet kerékpáros válogatott vezető edzőjétől: „Nem egyszer kerékpároztam már a minszki autóút kerékpáros versenypályáján. Az útszakasz távolesik a lakótelepektől. Nincsenek rajta különleges buktatók, így a versenyzők egyenletes tempóban haladhatnak, nem kell csökkenteniük a sebességet. Ez valamennyiük számára kedvező és már előre nagy versenyeket sejtet.“ Végül néhány szó a maratoni futásról. Ha valaki felszáll majd a folyóparton haladó villamosra, lehet, hogy végigkövetheit a maratonit. A futók a Lenin stadionból indulnak és a Frunze rakparton, a Kropotkin rakparton, majd a Kreml falai mentén futnak tovább. A Rnsszija szállónál kanyarodnak a Moszkva folyó hídjára, majd a rakparton futnak visszafelé az ellenkező irányba. Jó ideig a folyó mentén haladnak, majd a Gorkij parkon keresztül a Lenin hegy lejtője alatt elérik a fordulópontot a Kijevi pályaudvar előtti teret. Itt megfordulnak és ugyanazon az útvonalon az ellenkező irányba tartanak. A tájékozódás könnyű, csaknem az egész útvonalon tiszta a levegő, mert a futókat villanymotoros autók kísérik. És az a kedves néző, aki a fordulópont után is tovább akarja figyelni a verseny alakulását, annak át kell szállnia az ellenkező irányba haladó villamosra. Ide persze nem lehet belépőjegyet váltani, egy jó helyről azonban érdemes előre gondoskodni ... Sz. J. így aratás végeztével, az újkenyér-ünnepségeken megszaporodnak a szabadtéri kulturális műsorok, amelyek rendszerint mindig nagy tömegeket vonzanak. Fotó: —nk-Fähig készült tünemény A VÝCHODNÄI SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMOT ÉVENTE TÖBB EZER TURISTA TEKINTI MEG Labdarúgók az élvonalban Felsőpatony (Horné Potőű) labdarúgói a hagyományokhoz méltóan szerepeltek a nyugat-szlovákiai kerület I. A. osztályában. A csapat újoncként kezdte az őszi idényt, s mindössze tizenhárom pontot gyűjtött össze. A téli alapozás időszakában Sidó Ferenc személyében új edző vette át acsapat irányítását. Az új edző szakértelme és a játékosok hozzáállása meghozta a várt eredményt. A bajnokság tavaszi idényében az együttes összteljesítménye ötven százalékkal javult. Harminc bajnoki mérkőzésen szerzett harminc pont végül is az előkelő hatodik helyet biztosította. A legjobb góllövő ismét a népszerű Wiedermann Gyula lett. A gólkirály több mint tíz éve játszik a labdarúgócsapatban, s az eddig szerzett góljainak a száma eléri a százötvenet. Ez már jó csatárteljesítménynek számít. A csapatnak nincsenek anyagi gondjai, a Vörös Csillag Efsz támogatásáról a legnagyobb elismeréssel kell szólnunk. Zsemlye Károly, a sportszervezet elnöke — egyúttal a szövetkezet vezetőségének is tagja — mindent megtesz, hogy a csapat anyagiakban ne szenvedjen hiányt. Az efsz saját autóbusszal rendelkezik, amit minden esetben a csapat rendelkezésére bocsát. A sportszervezet vezetősége ezúton is köszönetét mond a szövetkezet vezetőségének Renczés Sándor elnökkel az éien, aki szívügyének tekinti a falu sportját. A felsőpatonyi sportlétesítmény festői környezetben fekszik. 'A kiváló talajú pályát futópálya övezi, amely sajnos kavicsos, poros, ezért nehezen hasznosítható. Távlati cél a futópálya rendezése, és egy fedett lelátó építése. Az együttes hazat mérkőzéseit átlagosan hathétszáz szurkoló tekinti meg. A nézők megtalálják számításukat, mert jő labdarúgást láthatnak nemcsak a hazaiak, hanem a vendégegyüttesek részéről is. A kerületi I. osztályban már technikailag is jól képzett labdarúgók szerepelnek. ' A csapat jelenleg barátságos- és kupamérkőzésekkel készül az új bánok! idényre. Farka* Sándor Színvonalas sportélet A kisgéresi (Malý Horeš) szövetkezet labdarúgó-csapata az őszi idényre készül. A csapat eddigi teljesítményéről Szűcs Lászlóval, a sportszervezet elnökével és Furik Csaba titkárral beszélgettünk. Elsőként Szűcs Lászlót azokról az elképzelésekről kérdeztük, melyeket a múlt bajnoki Idény kezdete előtt célul tűztek ki. — Az 1978—79-es bajnokságra azt a célt tűztük ki, hogy csapatunk a középmezőnyben végezzen, s közben kialakítsunk egy olyan sajátos játékstílust, amely távlatilag meghatározója lehet az eredményesebb szereplésnek. Terveink között szerepelt az edzésfegyelem megszilárdítása, és a sportszerű életmód kialakítása is. — A valóságban milyen eredménynyel zárták a bajnokságot? — érdeklődtünk Furik Csabától. — Csapatunk bajnokságot nyert a járási bajnokság harmadik osztályában. Játékosaink a bajnoki küzdelmek során végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak. Huszonhat mérkőzésből tizenhét győzelmet, négy döntetlent értek el, s csak öt alkalommal hagyták el vesztesen a pályát. Az Idényt harmincnyolc ponttal, és 95:39-es kiváló gólaránnyal zártuk. Az együttes legeredményesebb játékosa Miklós István volt, aki negyvenhét alkalommal talált az ellenfelek hálójába. Lelkes és sportszerű játékáén dicséret illeti még Illés Gusztávot, Kovács Károlyt, Kovács Lászlót, Berta Sándort és Bácskái Józsefei. Felnöd labdarúgóink mellett az Ifjúsági csapat Is bajnokságot nyert. A bajnokságot nyert Ifjúsági csapat három kiválósága — Mislai István, Kendi Sándor és Sohajda Sándor — az őszí idényben már az első csapat sorait erősíti. A két bajnokság a vezetőség és az edzők — Radi László, Bácskái Géza — áldozatkész munkáját dicséri, akik mindent megtettek a legnépszerűbb sportág fellendítése érdekében. XXX örvendetes, bogy a labdarúgás mellett az egyéb sportágak sem szorulnak háttérbe. Az eredményesség szempontjából, elsősorban az asztaliteniszezőket kell kiemelnünk, akik Kovács Zoltán szakosztályvezető és edző Irányításával járási elsők lettek. Népszerű sportág Kisgéresen a sakk is. A fehér-fekete táblák megszállottal járási viszonylatban is számottevő eredményekkel dicsekedhetnek. De vajon mi a pezsgő sportélet titka? Tapasztalataink szerint az, hogy a sportszervezet vezetősége és a falu fiataljai felismerték a sport jelentőségét, s ehhez a feltételeket — nagyon helyesen — maguk a saját falujukban teremtik meg. Ha már a titkokról beszélünk — bár ilyenek nincsenek — szükségesnek tartjuk megemlíteni a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet sokoldalú támogatását. Az efsz vezetősége Csontos Gábor elnökkel az élen, minden támogatást megad, ha a falu tömegsportjáról van szó. A falu fiataljai a támogatását társadalmi munkával igyekeznek viszonozni. A sportolók segítsége elsősorban az időszerű mezőgazdasági munkák időszakában jelent sokat a szövetkezetnek. XXX Reméljük, hogy a falu tömegsportjáról, annak további fellendüléséről még sokat hallunk. A felsőbb osztályba jutott labdarúgóknak pedig sikeres rajtot, s jó szereplést kívánunk. ILLÉS BERTALAN Cxalkán (Salka) falumúzeum ** nyílt, ahol a látogatók megcsodálhatják a múltban használatos bútorokat, kenderfeldolgezó eszközöket, aratási szerszámokat. A jellegzetesen falusi konyhában a főzőedényeken kívül megtekinthetik a tej feldolgozásához szükséges edényeket, az aratási vizeskorsókat és a hires szálkái szőrtarisznyát. Az úgy nevezett első, vagy tiszta szobában a felpárnázott ágy. a lóca, a sublót, a szebbnél szebb fehérne-HagpiüyirzÉ műk. valamint népi hímzések tekinthetők meg. A hátsó szobában a kenderfeldolgozó szerszámok és aratási munkaeszközök kaptak helyet. Dicséret illeti a CSEMADOK helyi szervezetének kezdeményezését, hiszen az alsó Ipoly-mente néphagyományainak megmentéséről van szó. MAJERSZKY MARTON A Magas-Tátra meredek ormai alatt sok-sok kisebb-nagyobb falucska bújik meg a maga szerény, különleges szépségében. A turisták véleménye szerint — legyen az Važec, vagy Podbanské — nincs olyan falu, ahol ne lehetne találni valami vonzót, szépet, nem mindennapit. Az állítás jogos, mert aki felkeresi ezt a vidéket, sok örök értékű emléket gyűjthet a tarsolyába. A falvacskák szépek, kedvesek; persze akad közöttük olyan is, amely méginkább felkelti az érdeklődő figyelmét. Ha Východná falu nevét halljuk,' először bizonyára az országos és nemzetközi méretű folklórfesztiválra gondolunk. Persze, van ennek a hegyek lába mellett megbúvó falucskának más érdekessége is, amit egész éven át megcsodálnak az erre járók, a kíváncsi turisták. A folklórfesztivál szabadtéri színpada mellett f— a Tátra felé vezető autópálya közelében — érdekes, szokatlan skanzent — állandó jellegű szabadtéri néprajzi múzeumot — hoztak létre. Néphagyományokat őrző tárgyakat gyűjtöttek itt össze: itt kaptak helyet a még élő s munkájukban a hagyományokra támaszkodó népművészek — ácsok, fafaragók — szemet-lelket gyönyörködtető alkotásai is. Ottjártamkor a skanzen kapuja előtt így ujjongott az egyik külföldi turista: „Gömbfáböl készült csoda...“ Igen, a fenyőfából készült, nemes ívű kapu jól tölti be funkcióját. Már eleve jelzi az érdeklődőnek, hogy bent különleges tárgyak kínálnak érdekes látnivalót. A fából készült szobrok, figurális kompozíciók, állatok, mesejelenetek a naív művészet nyomait viselik. Egyszerű vonalaikkal, hatáskeltő megjelenésükkel a skanzen legcsodálatosabb tárgyai közé tartoznak. De hogyan kerültek ide, kik készítették ezeket a szobrokat? A válasz egyszerű. Két évvel ezelőtt Szlovákia különböző tájairól fafaragókat hívtak öszsze, akik a helyszínen hatalmas méretű, fatörzsekből faragták ízléses, tetszetős szobraikat. Megtalálható itt például Štefan Sivánnnk a „Pásztor“, Martin Sliváknak az „Anyámra emlékezve“ elnevezésű szobra és még több érdekes alkotás. A „Folklór májusa“ az amfiteátrum egyik legimpozánsabb díszítő eleme. Szögletes gerendákból a hetvenöt éves fán RatkoS és a két évvel fiatalabb Juraj Užík készítette. Az ácsmesterség remekének is nevezhetnék: ősi mesterségbeli fogásokkal, egyetlen szög felhasználása nélkül állították össze. A pusztán fűrésszel és ácsbárd dal megmunkált díszítések a tapasztalt szakemberek kézügyességét df' Г 9 *7 i . Az lS.'3-ban felállított „Csendes szépség koszorúja“ hatalmas, lenyűgöző alkotás, a skanzen közepén helyezték el. A húsz méter magas borókafenyő tetejére hatalmas koszorút helyeztek, amit alkotói a folklór és a népművészet szimbólumaként emlegetnek. A gömbfából készült, épületszerű talapzat jól beilleszkedik a fenyvesekkel és hegyekkel szegélyezett kör* nyezetbe. A fa mestereinek keze munkáját dicsérik a népi építkezés nyomait magukon viselő, de már korszerű kiképzésű épületek, melyeknek gyakorlati jelentőségük is van. Például az ácsgerendából megépített vendégcsalogató csárda a látogatók szükségleteit elégíti ki. A szabadtéri néprajzi múzeum létrejötte a kulturális minisztérium, valamim a kerületi és a járási szervek hagyományőrző törekvéseit dicséri. A szervező munka a Východná! Hnb dolgozóival,- valamint a falu idősebb lakosainak és a Szlovákia más területein élő fafaragóknak a szakértelme, lelkesedése nélkül nem hozhatta volna meg a várt eredményt. Ezek az idős emberek, akik bárkinél jobban értenek a rönkfa szállításához, felhasználásához és megmunkálásához, mindannyian szívvel-! élekkel, de elsősorban hozzáértésük kamatoztatásával dolgoztak. Hogy nem hiába, arról a leginkább az győződhet meg, aki —* a Magas-Tátrába utazva — útba ejti a kedves kis ‘falucskát, s megtekinti a „csodát“, amit szorgos kezek teremtettek. KALITA GABOR
