Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-04 / 31. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES 1979, augusztus 4. VADÁSZAT » VADÁSZAT ф VAD ASZ AT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф! Lényeges változások történ­tek Szlovákiában az 1948 ele­jén kiadott 225/1947 Zb. számú vadászati törvény életbelépése után. Ezeknek a változásoknak nagy lendületet adtak az 1948. évi Februári Győzelem eredmé­nyei. 1947-ben a Szlovákiai Va­dászati Védegyletek tagságának 26,9 százaléka „földművelő“ fezeknek nagy része azonban földbirtokos volt), 27,9 száza­léka iparos és kereskedő, 11,1 százaléka erdész, 34,1'százaléka pedig értelmiségi és egyéb fog­lalkozású volt. A munkások, kis- és középparasztok, a hala­dó értelmiséghez tartozó vadá­szok nem voltak képesek fel­venni a versenyt a vadászterü­letek árverésénél a burzsoá réteghez tartozó vadászokkal. Az említett vadásztörvény azonban megnyitotta a dolgo­zóknak, az utat a vadászathoz, lehetővé tette a vadászat de­mokratizálását. Ezzel együtt fejlődött a vadászok szervezete is. megerősödött a hatása a va­dászat igazgatásában, az új va­dászok formálásában is. Nagy súlyt fektettek a vadorzás fel­számolására, a tervszerű vad­­gazdálkodásra, a fegyelem meg­erősítésére, a vadállomány sza­porítására, a lőtt vad állami értékesítésére, az élövad-befo­­gásra, a vadászkutyák kiképzé­sére, a lőkészség és a nevelő­munka fejlesztésére. A fejlődésben fontos mér­földkő volt a 23/1962 Zb. szá­mú, új vadászati törvény meg­jelenése. Jelentősei hozott ez a törvény: elválasztotta a vadá­szati jogot a föld tulajdonjogá­tól. Megerősödött az állami szervek részvétele a vadászat igazgatásában, megalapozták a tervszerű és szakszerű vadgaz­dálkodás folytatását. 1962-ben megvalósították az egész or­szág területén a vadászterüle­tek új felosztását, egységes el­vek szerint új bérleti szerződé­seket kötöttek, felülvizsgálták a vadászterületek minőségi be­sorolását és bevezették a 10 éves távlati tervek készítését. 1969 szeptemberében befejez­te működését a Csehszlovák Vadászszövetség. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság új, szö­vetségi rendszere megteremtet­te annak a föltételeit, hogy a vadászat irányítása is önállóan folytatódjék a Cseh és a Szlo­vák Szocialista Köztársaságok­ban. Szlovákiában megalakult a Szlovák Vadászszövetség. A két nemzeti szövetség közös akarattal létrehozott egy ta­nácsadó és koordináló szervet: a CSSZSZK Vadázsszövetségei­­nek Szövetségi Bizottságát. A Szlovák Vadászszövetség Szocialista szervezet, felépítésé­ben a demokratikus centraliz­mus elve érvényesül. A Szövet­ségnek tagja lehet minden csehszlovák állampolgár, aki­nek állandó lakhelye van Szlo­vákia területén, sikeresen le­tette az előírt vadászvizsgát és megfelel a többi, előírt feltéte­leknek. Az SZVSZ tagjainak száma több mint 38 ezer fő. A szövetségnek ezernél több olyan alapszervezete van, amely va­dászterülettel rendelkezik és minden járásban van egy-egy, vadászterület nélküli alapszer­vezet is. A vadászegyesület az SZVSZ alapszabálya és saját házi sza­bálya szerint működik. Székhe­lye abban a járásban kell le­gyen, amelyikben a vadászterü­let fekszik. Fő feladata a terv­szerű vadgazdálkodás megvaló­sítása. A terv nemcsak a vadá­szatok tervét tartalmazza, ha­nem a vad védelmének, a va­dászati berendezések létesítésé­nek és az egyesület pénzügyi gazdálkodásának tervét is. Jelentős feladata a politikai­nevelő tevékenység, így a köz­ügyekben való részvétel (mint a Nemzeti Front tagja), propa­ganda- és kultúrtevékenység, a vadászok politikai és szakmai színvonalának emelése. A va­dászegyesület élén až elnök áll. Szakmai szinten a legna­gyobb felelősség a vadászmes­ter vállain nyugszik, aki köte­les külön vizsgát tenni és tiszt­ségébe a járási nemzeti bizott­ság nevezi ki. A járási vadászszervezet élén az SZVSZ járási bizottsága áll, amelyekből Szlovákia területén 36 működik. Bratislavában az SZSZK fővárosában a járási bi­zottság hatáskörét a városi bi­zottság látja el. A járási bizott­ság dönt a tagfelvételek fölött és vezeti a tagok nyilvántartá­sát. A Szlovák Vadászszövetség legfelsőbb szerve az országos kongresszus, amely ötévenként ülésezik. A kongresszusok kö­zötti időszakban a szövetség ügyeit a Központi Bizottság in­tézi. A KB legalább negyed­évenként tartja üléseit, s a közbeeső időszakban a KB el­nöksége végzi az ügyintézést. A vadászat központi irányításával az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumát bízták meg. Kerületi és járási szinten a nemzeti bizottságok mezőgazdasági osztályai irá­nyítják a vadászatot, az SZVSZ megfelelő szerveivel együttmű­ködve. I A vadászat Igazgatásában a legfontosabb szerepet a járási nemzeti bizottság tölti be. A jnb alakítja ki és hagyja jóvá a vadászterületeket, engedélye­zi a vadászegyesületek működé­sét, kinevezi a vadászmestere­ket és a vadőröket, jóváhagyja a vadászati és vadgazdálkodási terveket. A vadásztörvény értelmében a jnb önálló vadászterületként elismerheti azokat az összefüg­gő földeket, amelyek egy szo­cialista üzem tulajdonában van­nak és kiterjedésük legalább 500 hektár. Az SZSZK MÉM ha­tározata szerint a vadászterüle­tek nagyságának alsó határát mezei területeknél 2000 hek­tárban, erdei területeknél 3000 hektárban állapították meg. Szlovákia összes vadászterületé­ből 2 432 699 hektár a mező­­gazdasági terület, 1 839 440 hektár az erdő, 40 632 hektár a víz és 123 818 hektár az egyéb művelési ághoz tartozó terület. A vadászterületek százalékos megoszlása: vadászegyesületek 77, állami erdőgazdaság 15, nemzeti parkok, oktatási intéz­mények, állami gazdaságok és egyéb szervezetek 8 százalék. A Szlovák Vadászszövetség a CSKP irányelveiből kiindulva és a Cseh Vadászszövetséggel való szoros együttműködésben neveli és következetesen vezeti tagságát, hogy aktívan részt vegyen a politikai-gazdasági és kulturális téren egyaránt fejlett Csehszlovákia további felvirá­goztatásában. Gondoskodik ar­ról, hogy a gazdasági, a kultu­rális és az etikai érték egyre tovább fejlődjék. H. J. JV nagytáblás mezőgazdasá­­gi talajmüvelés új kör­nyezeti feltételt teremtett a fácán és a fogoly számára. A környezettel összefüggő táplál­kozási feltételek változása a fácán- és a fogoly-utánpótlás táplálékában is nagy változást idézett elő. Ezt alátámasztották a laboratóriumok egyértelmű szinten végzett kutatásai is. A szövetkezetek, az állami gazdaságok és a vadásztársasá-Az apróvad védelmében gok kölcsönös együttműködésé­vel a fácán és a fogoly növény­védő tevékenységét kellő szín­vonalra emelhetjük. A fácán­állomány népességét a termé­szetes szaporodás mellett mes­terségesen is növelni kell. A növénytermesztőnek előre meg kell jelölnie azt a területet, ahová a fácán és a fogoly össz­pontosítását kívánja. A vadgaz­dának bevált vadgazdálkodási eljárással — időszakos védősű­rűk létesítésével télen az álla­tok etetésével, mesterséges te­lepítésével — az állományt a kijelölt halyen megfelelő lét­számban összpontosítania kell. Sok kívánnivalót követel a védősűrűk létesítése. Amit ezért a vadásztársaságok eddig tet­tek, az nagyon kevés. A fácán­nak és a fogolynak búvó- és fészkelőhelyre van szüksége. A félvad és a mesterségesen nevelt szárnyasvad tenyésztése sokat lendíthet a helyzeten. A mezőgazdasági gépi műve­lés — főként a kaszálás —■ vadkárosító hatását kiküszöböl­hetjük, ha a kárt okozó erő­gépekre vadmentő berendezést szerelünk. Az aratásban hasz­nált kombájnoknál is esedékes a riasztó berendezés felszerel lése. A mezőgazdaság fejlődésével járó vegyszerezés vadkárosító hatásának csökkentése céljából mind a két félnek meg kell ta­lálnia a lehetőséget. Ehhez jó­akarat és kölcsönös szakisme­ret szükséges. Így a vegyszerek növényvédelmi célokra történő használata során kiküszöbölhe­tő a hasznos vadállomány vesz­tesége. Ennek megnyugtató megoldása sok gyakorlati meg­figyelést, tudományos kutató­munkát, kísérletet, segíteni akarást, egymás érdekeinek tiszteletben tartását, tehát nagy szaktudást igényel. A fentiekben azonban még nem tettünk meg mindent a nagyüzemi mezőgazdaságban a kívánatos apróvad-tenyésztés fejlesztése érdekében. Erre az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a jövőben. Ugyanígy az apróvad téli élelempótlására is. Ezt megfelelő számú etető készítésével — az etetők alkal­mas helyen való elhelyezésével — és keilő mennyiségű és mi­nőségű téli takarmány beszer­zésével érhetjük el. Kár volna olyan helyre szok­tatni, összpontosítani a vad­állományt, ahol később veszély fenyegetné. Ezeket a szempon­tokat figyelembe kell venni a vadak téli etetésénél, helyhez­­szoktatásánál, mert a fenti kö­vetelmények helyes elbírálásá­tól és figyelembevételétől igen sok függ a következő idényben. Vegyük tudomásul, hogy a hektárhozamok növelése közér­dek. Ez maga után vonja a vegyszerek ismételt használatát, és természetesen az azzal járó vad-elhullást. Ha idejekorán nem lépünk közbe, vadjaink je­lentős hányada elpusztulhat. . JÄN m. HABROVSK? HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • Д*у alf ^ 4я'-: ЕлУ ik # 4j"4. S 3» *% ütш **ь 1 Jf £> IV CSutrrkiltSF 4« work <э Ноше пуз п эк IcôzlgIgsô ■ Az tvadéknevelésben a jelenlegi legjobb tápok sem képesek teljes mértékben pótolni a természetes táp­lálékban jelen levő tápanyagokat. A plankton elfogyása után tehát foko­zatosan bizonyos táplálkozási hiá­nyosságok jelentkeznek a halivadék­nál. Ezen kívül a tóban, mint bioló­giai egységben, az optimális egyen­súlyt! állapot a különböző szervezet­csoportok között eltolódik, mivel az energiatranszport egy közbeeső stá­diuma, a zooplankton szerint gyakor­latilag minimálisra csökken. így az algáknak, vízi baktériumoknak és szabadon úszó egysejtűeknek nincs fogyasztója, ezek a csoportok elsza­porodnak, majd egy bizonyos szint el­érése után önkorlátozó mechanizmu­sok lépnek életbe, szaporodásuk meg­szűnik. Ez másodfokon korlátozza az alacsonyabb energiaszint (részben le­bomlott oldott szerves vegyületek, kolloid méretű lebegő szerves törme­lék) további lebomlását, tehát ezek a tényezők is felhalmozódnak. Ez az állapot fokozatosan erősödik, mert az állandó szervesanyag bevitel (lisztszerű takarmányok, hal ürülék) továbbra is ebbe az irányba hat. A fentiekben leírt környezet-egység igen kedvező néhány testfelületen, kopoltyúhámon élő egysejtű parazita elszaporodásához. A szennyezett kül­ső környezet csak az egyik oka e pa­raziták gyors elterjedésének az Ivadé­kon, míg az előbb említett hiányos tápanyag-ellátottság belső szervezeti elégtelenséghez (pl. fokozott hámel­haláshoz) vezet, ami kedvező a para­ziták elszaporodásához.^ Ismereteink szerint ez a döntő. • , Az előnevelés végére törvénysze­rűen kialakuló, vázolt környezetben az Ivadékon tehát szinte kivétel nél­kül megjelennek a Cíliáta paraziták (Trichodina, Trichodinella, Chilodo­­nella, Costia stb.), vízi környezettől, a népesítéstől, a takarmánytól függő tömeges előfordulással. Ezzel egyidőben a halak növeke­dése lelassul, majd leáll. Erősebb pa­razita elszaporodás idején az állo­mány fokozatosan pusztulni kezd. Ezek a rejtett, nehezen észlelhető el­hullások okozzák a megnyüjtott, 5—6 hetes előnevelés végére a kezdetben jól megmaradt állományok szelektá­lódását, rossz megmaradását. Ha kü­lön történik az utónevelés, úgy a le­halászás igen jó alkalom arra, hogv a kézben levő halat gyors fürdetés­sel (1—2 %-os konyhasóval) parazi­­ta-mentesítsük, amit minden esetben célszerű elvégezni. Ezt követően az utónevelő tó előkészített, plankton­gazdag környezetében a parazitáktól megszabadított hal ugrásszerűen nö­vekszik. A paraziták számára kedvező kör­nyezet gyakran már olyan korán, két héttel a zsengével történő népesítés után kialakulhat, amikor még nem gondolhatunk lehalászásra. Az előbb vázolt, hallal túlnépesített, plankton­szegény állapot nemcsak az előneve­lő, hanem az egynyaras nevelő tavak­ban is bekövetkezhet, ha előnevelt hallal túlnépesítjük azokat. Úgyszin­tén -kinövi, majd elszennyezi a hal környezetét azokban az esetekben is, amikor nagyobb tavakat zsengével népesítünk és lehalászás nélkül ne­veljük egynyarassá. Az ilyen tavak­ban kedvezd zsenge-megmaradás ese­tén igen könnyen és korán bekövet­kezik a fent vázolt helyzet. A tavi körülmények között kifej­lődő erős parazitafertőzés ellen ez AZ AMUR TÁPLÁLKOZÁSA H. Mann 10 éves megfigyelést, vizsgálatot végzett az amur táplálkozásával kapcsolatban. Megállapította, hogy 12 C fok alatt étvágytalan, egyáltalán nem vesz magához táplálékot, 24 C fok hőmérsékleten naponta elfogyasztja testsúlyának az 50—60 százalékát, 30 C fokon — 24 óra leforgása alatt — az elfogyasztott növények tömege elérheti a testsúly 100—120 százalékát. Mann szerint, 1 kg súlygyarapodáshoz 30—50 kg vízinövényre van szüksége az amurnak. (F. J.) HORGÁSZAT • HORGÁSZAT » HORGÁSZAT • HORGÁSZAT i HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • IVADÉKNEVELÖ TAVAK A SZOVJETUNIÓBAN A hozamok fokozásával növekszik az ivadéknevelő tavak területe a szovjet tógazdaságokban. A Szovjetunió kétéves üzemű pontyos tógazdaságainak körülményei között a 100 ha­­ra eső ivadéknevelő terület 13,5 százalékról 16,8 százalékra növekedett. Biztonsággal megállapítható, hogy a szaporulat összefüggésében az ivadéknevelő tavak hány százalékát alkos­sák a tógazdaságnak. H-sz A kopoltyúnekrózis ideig a haltenyésztőnek nem állt mód­jában eredményesen védekezni. Az eddig alkalmazott tavi kezelések részben hatástalanok, részben igen kockázatosak voltak. Tavi körülmények között, ha még a parazita fertőzés nem fokozódott a pusztulásig, leghatásosabb szernek a rézszulfát bizonyult. Ez a drasztikus hatású vegyszer a nagyobb halat nem öli meg, ugyanakkor igen hatásos a külső paraziták ellen. Sajnos azon­ban, a gyenge és apró előnevelt halat igen veszélyes rézszulfáttal kezelni, mert igen kicsi a különbség a hatá­sos és a halra toxikus töménység kö­zött. Ez gyakorlatilag a hal nagysá­gán túlmenően a fertőzöttség mérté­kétől és egyéb, részben tisztázatlan környezeti faktoroktól függ. Emiatt a oézszulfátos kezeléseket megelőzően minden esetben célszerű néhány hígítással medencés tesztelést végezni, mielőtt a tavi állományt ke­zelnénk. Ez pedig a gyakorlat számá­ra nem, vagy aligha járható út. A rézvegyületek nemcsak a parazi­ták, hanem pl. a káros algák ellen is igen hatásosak. Az irodalomban ered­ményes algairtásról számoltak be rézoxiklorid vegyszer alkalmazásával. f— ht—i Horgászsiker A sellyei (Šaľa) horgászok már ré­gen lemondtak a tiszta vizet kedvelő harcsáról. Ez (a tisztaság) sajnos nem mondható el a Vág vizéről. So­kan azt állítják, hogy ebben a folyó­ban már nincs harcsa. Ezért áttértek a ponty- és kárász horgászatára. Ezek­nek a halaknak kiváló a húsa, csak egy a hiba, hogy nem nőttek túl nagyra. Van-e még a Vágban Sellye térségében harcsa? Igen, van. Ezt bi­zonyította a helyi szervezet egyik fia­tal tagjának a zsákmánya. A nemzetközi gyermekév alkalmá­ból a pionírhorgászok részére ver­senyt szerveztek. A győztes egy tizen­egy éves pionír, Benkovics b. lett, aki egy négykilós harcsát vontatott a partra. Ezzel elnyerte a verseny első díját. Krajcsovics Ferdinánd A Moszkva melletti VNIIPRH kuta­tóintézetben kidolgozták a kopoltyú­nekrózis elleni védekezés módszerét. A betegség gyógyítására 0,1—11,2 g/m3 klórmész, 0,05—0,1 g/m3 kalciumhipo­­klorit, vagy 100—200 kg/ha mennyi­ségű érett mész beszórását javasolták a halastóba. V. A. Musszoliusz és társai a klór­mész és a kalciumhipoklorit alkalma­zását megelőzés céljából javasolják. Május—június hónapokban havonta 2—3 alkalommal, gyógyítás céljából három-három napon keresztül egy­más után, majd szükség esetén 5—8 nap elteltével, ismételt kezeléssel. A SZHSZ és a SZVSZ zselizi (Že­liezovce) helyi szervezete a város diákjainak hasznos rendezvényt szer­vezett azzal a céllal, hogy megismer­tesse és megszerettese velük a termé­szet szépségeit, felkeltse érdeklődésü­ket az állat- és növényvilág iránt. — Nem győzzük hangsúlyozni a környezet- és természetvédelem fon­tosságát -— mondta a megnyitón Nyustyin Ferenc elvtárs, a városi pártbizottság elnöke, majd így foly­tatta: — Ezt azonban nem elég csak hangsúlyozni. Ennek érdekében tenni is kell valamit. Tettekkel bizonyítani a természet iránti szeretetünket. Erre irányul a vadász- és horgászszervezet minden igyekezete — egész évben. Nemcsak arról van szó, hogy féltve óvjuk a természetet, környezetünket, az elődök által megteremtett anyagi világot, a társadalom további előre­lépése, gazdaságunk dinamikus fel­lendítése, az életszínvonal emelése érdekében, t A szükséges vegyszeradag mennyi­ségének kiszámításához egyszerű kép­letet közölnek: X = K . h . t, ahol az X a szükséges vegyszer mennyisége, а К a kívánt koncentráció és h, illet­ve a t. a halastó mélysége és terü­lete. E. V. Ivanov és munkatársai a ko­poltyúnekrózis laboratóriumi előidé­zéséről számoltak be. Akváriumban tartott egynyaras pon­tyok esetében a vízbe karbamid ada­golásával már á második napon ki­váltották a kopoltyúnekrózist. A be­tegséget más vegyszerekkel is elő­idézték. (T. A.) A rendezvény keretében vadászku­tya-bemutatóra és gyakorlati kikép­zésre is sor került. A több mint 350 diáknak bemutatták a vadászati lő­fegyvereket, a horgászfelszereléseket és azok használatának a módját. Utá­na került sort a lövész- és horgász­versenyre, az agyaggalamb-lövő ver­senyre. A versenyekben több mint száz pionír és SZISZ-tag vett részt. Mire a diákok a számukra előkészí­tett összes dologgal megismerkedtek, kellemesebbnél-kellemesebb élmény­ben volt részük. Legnagyobb meglepe­tésnek kétségtelenül az őz- és birka­pörkölt, a halászlé és az alkoholmen­tes frissítő ital tartozott. Mindezt a két Szövetség saját költségvetéséből fedezte. Elismerés illeti dr. Majtán Lajost, a horgászok zselizi helyi szer­vezetének elnökét, aki nagy részt vállalt a rendezvény megszervezésé­ből. Az esemény méltóképpen vált a nemzetközi gyermekév eseménysoro­zatának kiemelkedő részévé. Abel Gábor Hasznos rendezvényt szerveztek A Szlovák Vadászszövetsen szocialista színezet

Next

/
Thumbnails
Contents