Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-04 / 31. szám

SZABAD FÖLDMŰVES. 3 1979. augusztus 4. t a szoHflusTA овшспк анам Visztula-A Visztula szabályozása, amióta a LEMP Központi Bizottsága megtár­gyalta a munkálatok legfontosabb szempontjait, nemzeti ügy lett Len­gyelországban. Ez érthető, hiszen az elkövetkező két évtized legnagyobb összefüggő gazdasági vállalkozásáról van szó. Mit várnak a Visztula szabályozásá­tól? Mindenekelőtt a települések ivó­vízellátásának javítását, a folyón való szállítás jelentős növelését, az árvi­zek elleni eredményesebb védekezést, az eddigi árterületek jó részének hasznosítását a mezőgazdaság számá­ra, a szomjas földek öntözését, vízi sportok, a turisztika fellendülését. Az eddigi számítások szerint a folyó sza­bályozása csak így, komplex formá­ban lesz gazdaságos, hiszen hihetet­len anyagi erőket kívánnak a munká­latok. Nézzük csak a szállítást? Jelenleg Lengyelország folyóin évente 200 mil­lió tonna árut szállítanak. A munká­latok befejezése után csak a Visztu­lán évi 110 millió tonna áru „úszhat“ célja felé, vagyis húszszorosa a jelen­leginek. Ez azért is fontos, mert a vasúti szállítás eléggé túlterhelt. Pe­dig a szénnek, vasércnek, homoknak, sódernek, a műtrágyának és ásvány­olajtermékeknek állandó ritmusú szállítókapacitásra van szüksége. A teljes szabályozás után a Katowice-program körzetében levő Oswiecimtől Gdanskig Nézzük csak a szállítást, jelenleg értékű vízi szállítási út létesül, ame­lyen az év 330 napján, majdnem egész évben ' közlekedhetnek a sze­mélyhajók és az uszályok. Mindehhez tizenkét új folyami kikötőt, huszonöt átrakóállomást, valamint a kikötők­höz vezető megfelelő szárazföldi út­vonalat kell megépíteni. A tervek sze­rint húsz év múlva a Visztula mind­két oldalán-— ötven kilométeres kör­zetben — autósztráda-hálózat lesz. Nagy jelentősége van a Visztula szabályozásának a lengyel mezőgaz­daság számára is. A program megva­lósulása körülbelül 220 ezer hektár eddigi ártéri föld megművelését teszi lehetővé. A Visztula-program megvalósítása során harminc vízlépcsőt, valamint erőműveket építenek. Az erőművekkel évente csaknem hatmilliárd kilowatt­óra energiát nyerhetnek. A lengyel folyók „királynőjének“, a Visztulának a rendezését 1981-ben kezdik meg és az ezredforduló körül fejezik be. Hogy ez a program Len­gyelország számára mennyire fontos, érzékeltesse egyetlen adat: Európá­ban vízkészlet dolgában a 22. helyen áll az ország. A „Visztula-terv“ meg­valósítása tehát egyik feltétele Len­gyelország további gazdasági fejlődé­sének. Aťelektromos kisautó Me Miután földet ér a repülőgép a szófiai légi kikötőben, az utasokat formás kis mikrobusz várja a beto­non, hogy a lépcsőfői a várócsarnok­ba szállítsa. A kis busz neve Elmo. Az áruszállításban is alkalmazott El­mo változatait a híres Szerdikában próbálták ki. Immár tízéves múltra tekint vissza az Elmo, a bolgár elektromobil, vil­lanyautó. 1968/69-ben készítette el az Elektromos és Motoros Targoncák Kutató Intézetének .közössége az áru­­szállításra alkalmas első kis elektro­­mobilt: 1970-ben gyártotta a Dunav Müvek azt a tíz elektromos autót, mely még napjainkban is közlekedik a Duna-parti városban, Vidinben. Az első modell, persze nem felelt meg azonnal a korszerű követelmények­nek; lassú Volt, kis platóján kevés áru fért el, és csak rövid utat tudott megtenni egyszeri akkumulátor-feltöl­­téssel. Tökéletesíteni kellett tehát az El­­mót. Tavaly előtt már öt új típust állítottak elő, s nagyszerű tulajdonsá­gaival kivívta a szakemberek elisme­rését. Ezekből a tökéletesített típu­sokból 1980-ig háromezret készítenek Bulgáriában áru- és személyszállítási célokra. Miért szorgalmazzák az El­mo gyártását? Mert nem szennyezi a környezetet, hiszen villamos árammal, s nem benzinnel, gázolajjal működik. Ugyanakkor üzemben tartási költségei jóval kisebbek, mint robbanómotoros társaiénak. Az új Elmo-modellek 1000—2500 kilogrammos terhet képesek szállítani 50 kilométeres óránkénti sebességgel. Az akkumulátorok egyszeri feltöltésé­vel nyolcvan kilométeres utat tehet meg az elektromos kisautó. Csupán összehasonlításként álljon itt, hogy a napjainkban legjobbnak tartott angol—anjerikai típus, az Elektromobil Silent Carrier, a Collo­­ride-Chrysler cég gyártmánya, 1588 kilós hasznos terhet hatvannégy kilo­méteres óránkénti sebességgel továb­bít. Napjainkban a bolgár konstruktő­rök azon fáradoznak, hogy meghosz­­szabbítsák villanyautójuk útját, azaz: egy akkumulátor-feltöltéssel legalább száz kilométert, vagy még többet te­hessen meg méghozzá maximális sebességgel. Kínai provokáció a szovjet határon Mint a TASZSZ jelentette, Kelet- Kazahsztánban, a Habaraszu-hágótól 44 kilométerrel délkeletre, július 16-án négy felfegyverzett kínai kato­na egy kilométer mélységben behatolt a Szovjetunió területére. A szovjet határőrséggel folytatott összetűzés során egy kínai katona életét vesztette, egy pedig sebesülten fogságba esett. A szovjet határőrség dokumentumokat és fegyvereket íog­­lalt le. Az életét vesztett katonáról kiderült, hogy a kínai biztonsági szervek tisztje. *• A Szovjetunió külügyminisztériuma az ügyről emlékeztetőt nyújtott át a Kínai Népköztársaság nagykövetségé­nek. A MUZOREWA-KORMÄNY HOMLOKZATA MÖGÖTT ZIMBABWE-RHODESIÄBAN Üj képvise­lőink nagyon jól tudják, hol a he­lyük, ugye, Mr. Smith! (V. Csakirgyisz rajza) Peking újabb felsülése : tsszerü megállapodással, a fel» *' adatok megosztásável zárult az ENSZ égisze alatt megrendezett genfi menekültügyi értekezlet A kér-i dés lényege annak a sokezer indokí­­nai személynek, egész családoknak a sorsa volt, akik különböző okokból elhagyták hazájukat, a legtöbb eset­ben illegálisan, magukra hagyottan tengnek-lengnek a nagyvilágban, azaz a szomszéd országokban létesült he­venyészett menekülttáborokban vár­ják helyzetük változását, de sokan vannak, akik zsúfolt bárkákon ten­gődve, a tenger vizén hányódva, az elemek szeszélyének kitéve könyörü­­letességre várnak az emberiség részé­ről. Megrázó emberi sorsok, drámák és tragédiák, az emberiség nem lehet részvétlen és közömbös. Még akkor sem, ha ezeknek a családoknak a kálváriáját sokszor meggondolatlan­ságuk, ösztönös menekülési vágyuk okozta. Nem véletlen, hogy szocialista országok diplomatái, főként ázsiai országokban tett legutóbbi látogatá­saik során, mint például külügymi­niszterünk, Bohuslav Chűoupek elv­társ thaiföldi, indonéziai és Fülöp­­szigeti tárgyalásain, kidomborították a menekültek kérdése rendezésének humanitárius szempontját. Mit is je­lent ez? Azt, hogy a Vietnamból, Laoszból és Kambodzsából származó menekültek esetét úgy kell kezelni, hogy segítsenek a szerencsétleneken, mindenekelőtt emberiességi kérdés­ként kell kezelni. Ez egyébként eleve leszögezett feltétele volt annak, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió is érdemben részt ve­gyen az értekezlet munkájában. A világszervezet főtitkára és más, főként ázsiai államok képviselői is felszólalásukban ugyancsak hangoz­tatták, hogy a kérdést tisztán huma­nitárius oldaláról kell vizsgálni, nem szabad egybekapcsolni más szempon­tokkal, aminek következtében vakvá­gányra terelődne az értekezlet s a kívánt megoldást sem érnék el. Joggal hangzottak el ezek az óva­tos figyelmeztetések, mert azért tör­téntek eredménytelen kísérletek az értekezlet munkájának közvetlen vagy közvetett megtorpedózására. Az ilyen törekvések fő megtestesítője a Kínai Népköztársaság képviselője volt, aki­hez a nyugati imperialista világ bizo­nyos körei is hozzáálltak, társultak. Nem kis dologról van szó. Hivata­los nyilvántartás szerint június köze­pén 203 687 vietnami, 169 167 kam­bodzsai, és laoszi személy tartózko­dott menekültként hazáján kívül. Na­gyon sok oka van annak, hogy ott­hagyták szülőföldjüket. Az első he­lyen az imperialisták évtizedekig tar­tó agressziójának a következményeit emlíhetnénk, melyeket az indokínai országok máig is sínylenek. A térség­ben ma is nagy problémát okoz a tö­megek ellátása, s ehhez még egyéb gondok társulnak. Azért, hogy a me­nekültek helyzete világkérdés lett, a felelősség tehát mindenekelőtt az amerikai ismperialistákra és cinko­saikra hárul. Józan iítélőképességü emberek elvárnák, hogy mindenek­előtt azok nyúljanak mélyebben a zsebükbe, akik évek hosszú során át megannyi szenvedést okoztak az in­dokínai népeknek, az amerikai, illet­ve a francia imperialisták. Ez azon­ban valamelyest várat magára. Vi­szont bizonyos imperialista körök élénk érdeklődéssel figyelik Peking magatartását. A maóista vezetők ugyanis politikai tőkét szeretnének kovácsolni a menekültügyből, a VSZK vezetőségére mindenáron rá akarnák bizonyítani, hogy nemzeti türelmet­­lenségi politikát, sőt fajüldöző politi­kát folytat. Konkrétan ezt akarják bizonyítani a hoák, azaz a Vietnam­ban élő kínai nemzetiségű állampol­gárok kivándorlásával, vagy ahogy ők mondják, „kiüldözésével“. A hazugság mindig sántít, a kí­naiak esetében is. A Janus-arcú pe­kingi politika teljesen lelepleződött. A hoákat elsősorban Peking csalogat­ta haza! Nyilván nem fukarkodott ígéretekben. Aztán a szerencsétlene­ket magára hagyta, sőt újabban bár­kákon a vietnami partok felé vezé­nyelte, hogy . lásd világi >—< így bántak el velük a nemzetgyűlölő viet» namiak, Még egy oldala van a kér» désnek. A vietnami társadalmi átala» kulások folytán a burzsoáziához tar» tozó bizonyos rétegek, fokozatos kisa» játítástól tartva, nem érzik magukat jól. Vonatkozik ez elsősorban a hoák zömére, mely kezében tartotta a ke­reskedelmet. Nemcsak Vietnamban volt ez így, hanem sok más ázsiai or» szágban Malaysiában, Singapore» ban — is az itt élő kínai nemzetiség szuverén területe volt a kereskede­lem, ezzel foglalkoznak a Burmában, Pakisztánban, Indiában, Thaiföldön stb. is fellelhető kínaiak. Érthető, hogy a vietnami, elősorban dél-viet­nami vagyonos rétegeket is ilyen megfontolások késztették menekülés­re. Pekingnek az a szándéka, hogy po» litikai ügyet csináljon a menekültkér­désből, támadási felületet találjon a VSZK ellen, az „emberi jogok megsér­tésével“ stb. hozakodjék elő, dugába dőlt. Megállapodás történt, hogy ész­szerű intézkedésekkel csökkentik a kivándorlás méreteit, az ENSZ és a VSZK megegyezése alapján rendezik a kivándorlók legális letelepedését a befogadásukra hajlandó harmadik or­szágokban, mielőbb rendezik a tenge­ren hányódó menekültek helyzetét, és ugyancsak enyhítenek a thaiföldi—i kambodzsai határ térségében megszo» rult menekülteken. Az értekezlet azt is bebizonyítottál hogy a térség országainak *—: problé­máik rendezéséhez >—: a szocialista országok nyújtják a leghathatósabb’ segítséget. A Szovjetunió például 285 létesítmény építésében vett részt a VSZK-ban, s tavaly és az idén már 167 és fél millió rubel értékű élelmi­szert szállított az ínséget szenvedő itteni népnek. A maóisták ismét kudarcot vallot­tak, de nem okultak. Kína és Vietnam határán újra feszültebbé vált a hely­zet, s a kínai katonaság újabban a szovjet—kínai határon is provokatív magatartást tanúsít. L. L, A monroviai csúcsértekezlet eredményei Az Afrikai Egységszervezetnek a libériái fővárosban. Monroviában tar­tott csúcsértekezlete úgy döntött, hogy ENSZ-felügyelet melletti népszavazás­sal kell biztosítani a nyugat-szaharai lakosságnak azt a jogát, hogy vá­laszthasson a jelenlegi helyzet (a Ma­rokkóhoz. illetve Mauritániához való tatozás) és a függetlenség között. A kérdés megvitatása során a marokkói küldöttség tiltakozásul kivonult az ülésteremből, tgy a küldöttségek Ma­rokkó képviselőinek távollétében hoz­ták meg döntésüket. Marokkó a sza­vazás után azonnal bejelentette, hogy a határozatot nem tartja magára néz­ve kötelezőnek. Az értekezlet részvevői Rhodesiáról úgy határoztak, az AESZ Zimbabwe népének egyedüli jogos képviselője­ként ismeri el a ROBERT MUGABE és JOSHUA NKOMO vezette Hazafias Frontot, nem vesz tudomást a Muzo­­rewa püspök által alakított kormány­ról. Minden olyan kísérletet, amely­nek célja e kormány elismerése, Afri­kával szembeni ellenséges kísérletnek tekint. A határozat az afrikai népek felhá­­rodását fejezi ki amiatt, hogy Nagy- Britannia és az Egyesült Államok lé­péseket tesz a Muzorewa-kormány el­ismerésére. Arra az esetre, ha ez be­következne, a szervezet .„ellenlépése­ket“ helyezett kilátásba. A határozat felszólítja a tagországokat, adjanak meg továbbra is minden lehetsé(|?s támogatást az úgynevezett frontálla­moknak, amelyeket rendszeresen én­nek rhodesiai támadások. Az értekezlet egy másik határozata Afrika népeinek további feltétlen tá­mogatásáról biztosítja a Palesztinái népet és elítéli Izraelt, amiért arab területeket tart megszállva. A határo­zat bírálja az egyiptomi—izraeli kü­­lönbékeszerződést is, amely nem old­ja meg a térség problémáit. Külpolitikai kommentárunk Bekövetkezett, ami szinte törvény­szerűen várható volt: Somoza, a hír­hedt nicaraguai diktátor csúfosan megbukott. Az országot több mint negyven éve uraló, elnyomó dinasztia sarja nem éppen csendesen távozott. Mindvégig bízott valamilyen csoda­szerben, bár arra rádöbbent, hogy ez nem lehet amerikai barátainak a se­gítsége, mert — mint felrótta nekik — cserbenhagyták. Somoza az utolsó percben menekült el magánrepülőgé­gén, amikor hűségesnek tartott nenj­­zeti gárdájának alakulatai sorra meg­adták magukat a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Mozgalom győztes ala­kulatainak, melyeket üdvrivalgással fogadtak a tömegek. Az őslakos níkáró indiánok földjén ütött a változások órája. A történe­lem kerekét sem megállítani, sem visszafordítani nem lehet. Washington a sandinisták sikereitől megrémülve előbb az Amerikai Államok Szerveze­tét szerette volna kollektív beavatko­zás eszközéül felhasználni, hogy „ele­jét vegye a nem kívánatos fejlemé­nyeknek“, de ismét meggyőződhetett róla, hogy az AÁSZ már nemcsak nem az az engedelmes eszköze, mint valaha volt, hanem egyenesen a san­dinistáknak szurkolt. A maga közvet­len katonai intervenciójára, az ameri­kai tengerészgyalogosok egykori pél­dájának megismétlésére pedig még csak nem is gondolhatott. Nicaraguának tehát új ideiglenes kormánya, átmeneti vezetősége van, sok új név tűnt fel a közéletben. A végrehajtó hatalmat az egyes pártok és irányzatok képviselőiből álló ötta­gú junta alkotja, mely a jelenleg 16 miniszterből álló nemzeti újjáépítés kormányának élén áll. A törvényho­zói hatalmat ez az öttagú junta a 33 tagú államtanáccsal együtt gyakorol­ja. A kormányt alkotó fő erők: a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front, a Népi Egységmozgalom, a 12-ek Csoportja, továbbá a Széles El­lenzéki Front. A legtekintélyesebb forradalmi szer­vezet Cesar Augusto Sandino nemzeti szabadsághős emlékét és hagyomá­nyait ápolja. A húszas és harmincas években a nép nemzeti felszabadító harcát irányító, parasztszármazású tá­bornokot az amerikai nagykövet uta­sítására Somoza, a most megbukott elnök apja, a nemzeti gárda pa­rancsnoka orvul meggyilkoltatta. A sandinista mozgalmat egy, a kommu­nista pártból kivált radikális ifjúsági csoport hozta létre 1961-ben. Nincs kikristályosodott ideológiája, maóis­ták is találhatók soraiban, bár ez a nemzeti felszabadítási front forradal-A szabadság kapujában mi marxista-leninista szervezetnek tekinti magát. Politikájában sokáig csakis a fegyveres harcra épített, csak az utóbbi időben támaszkodik a nép tömegakcióira. A Somozával szembeni ellenállás vezető ereje és lelke volt. Az öttagú juntában Daniel Ortega Saavedra a képviselője. A 12-ek Csoportjához haladó értel­miségiek, vállalkozók és egyházi sze­mélyiségek tartoznak, akik száműzetés­ben éltek és 1977-ben felhívással for­dultak a nemzethez (12-ek Kiáltvá­nya), hogy értsenek szót a Somoza­­ellenes erők és az ellenzék lépjen fel egységesen. Szoros kapcsolatban állt a sandinistákkal. Tavaly a Széles El­lenzéki Front létrehozását kezdemé­nyezte, amikor azonban egyes ingatag szervezetek hajlandók lettek volna az AÄSZ közvetítésével népszavazáson dönteni Somoza sorsáról, kilépett a Széles Frontból. A Széles Ellenzéki Front 16 politi­kai pártot és szervezetet, szakszerve­zeteket, diákszövetségeket, vállalkozói szervezeteket stb. tömörít. Nagyon he­terogén összetételű, szocialisták és konzervatívok is vannak soraiban. Az új rendszer erős emberének tartják Tornas Borge belügyminisztert, aki a kabinet más tagjaival együtt nagygyűléseken fejtette ki a legsür­gősebb tennivalókat. Az átmeneti kor» mány programja ismert, már régeb­ben is írtunk róla. Am az új vezetők lényeges megnyilatkozása, hogy „nem egyszerű változásokat, hanem forra­dalmi átalakulásokat akarunk“. Ebbe beletartozik a széles körű földreform, a Somoza-család vagyonának kisajátí­tása, az állami ipar megteremtése stb. A nemzeti újjáépítés kormánya jelenleg 30 napos szükségállapotot vezetett be. Ennek folyamán mozgó­síthatják a magántulajdonban levő gépjárműveket. termelőeszközöket, díjtalanul igénybe vehetnek munka­erőt. A nemzeti gárdát feloszlatták. Büntetlen tagjai visszatérhetnek a polgári életbe, vagy beléphetnek a szerveződő népi hadseregbe vagy, rendfenntartó erőkbe. Akiknek lelki­ismeretét azonban népellenes büntet» tek terhelik, a most felállított rend» kívüli bíróságok előtt felelnek tettei­kért. Am a rendszer vezetői hangoz­tatják, hogy nem céljuk mindenáron a véres megtorlás. Jellemző, hogy az a .Washington, amely még az utolsó órákban is a maga megfelelő emberét kereste, aki­vel felválthatja Somozát és így ki­­játszhatja a sandinistákat, most fel­vette a kapcsolatokat a nemzeti újjá­építés kormányával, s megállapodtak, hogy továbbra is fenntartja a diplo­máciai viszonyt. Az új nicaraguai rendszert már 17 állam ismerte el, köztük Salvador és Dominika is. A szocialista országok vezetői meleg hangú táviratban üdvözölték az új nicaraguai vezetőket és a haladás győzelmét. Az ország legfőbb gondja: a helyre­­állítás. 850 ezer hajléktalan és éhező vár sorsának javulására. LŰR1NCZ LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents