Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-28 / 30. szám
1979. lűllus 28. SZABAD FÖTDMŰVES 13 A termőföld pótolhatatlan termelési eszköz A termőföld védelme hazánkban azért fontos feladat, mert nem bővelkedünk mezőgazdasági területből. Sok az országban a hegy, a legelő, vagyis az olyan terület, ahol nem lehet kultúrnövényeket termeszteni. Sajnos a külszíni bányászat a nagyméretű építkezések és más létesítmények egyre több jő minőségű termőföldet követelnek. Erre legjobb bizonyíték, hogy az utóbbi évtizedben több mint százhúszezer hektárral csökkent a mezőgazdasági földterület. Az életszínvonal emelésének fontos alapfeltétele a termőföld. Az itthoni földeken termelt mezőgazdasági áru sokkal olcsóbb mint a külföldről behozott, s emellett biztonságosabb. A- mint a CSKP KB XIII. ülésén, valamint a szövetkezetek IX. kongresszusán megállapították, a mezőgazdasági földterület csökkenése nem mindig Indokolt. Vannak olyan építkezések, ahol szükség van a termőföld igénybe vételére. De az ilyen „kiesett“ földterület alig az egyharama csak az elkőtyavetyéltnek. A többi más süllyesztő csatornákon tűnt el. Szomorú, de sokszor sem a helyi nemzeti bizottságok, sem a mezőgazdasági üzemek irányítói nem törődnek kellőképpen azzal, hogy éppen a legjobb minőségű földön építkeznek, holott más megoldást Is találhatnának. Igen gyakran a lokálpatriotizmus alapján olyan földeken létesítenek üdülőhelyeket, s más építkezéseket, amelyet másutt is elhelyezhetnének. A járási, s főleg a helyi közigazgatási szervek sok esetben nem veszik figyelembe a termőföld védelmére vonatkozó törvényt és sorozatos kivételeket tesznek. A földtörvény még a lakásépítés céljaira is csak korlátozottan teszi lehetővé a termőföld igénybevételét. Ennek ellenére, az egyéni érdekeket a társadalmi fölé helyezve osztják a kiváló minőségű földeket építkezési célokra. Ahol betartják a rendelkezéseket, az építkező vállalatok arra hivatkoznak, hogy azért nem teljesítik a tervet, mert nem kaptak megfelelő földterületet, vagyis kifogásokat keresnek. Nemrégiben a takarmánygondokról beszélgettem a losonci (Lučenec) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság egyik dolgozójával. A járást jól ismerő mérnök szerint többszáz azoknak a kisebb nagyobb földeknek a száma, amely' parlagon hever. Ezeken a területeken kitűnően lehetne termelni takarmányrépát, amelyre mint ízesítőre nagy szükség lenne a tejtermelés növeléséhez. Köztársaságunk területén mintegy hatvanezer hektár ilyen csipp-csupp föld hever parlagon, s évről-évre növekszenek ezek a földterületek. Egyes mezőgazdasági üzemekben nem tartják kifizetődőnek a gépekkel nehezen megművelhető földekkel való törődést Amíg egyes mezőgazdasági üzemekben hanyagság észlelhető, az ország más részein ví-5» A A A A A A A A A A A A A #> •> «> ♦szont százmilliókat kell áldozni a talajjavításra, hogy termőterületet nyerjenek. Paradox helyzet alakult ki. A párt- és állami szervek erőfeszítéseket tesznek a termő földalap bővítéséért, a falvakon pedig pazarolják a földet. A hetedik ötéves terven például közel 300 ezer hektár földet szeretnénk nyerni azzal, hogy az évről-évre elöntött területeket a folyók szabályozásával (Ipoly, Garam stb.) csatornák építésével biztonságos termelőtalajjá tegyék. Emellett újabb 160 ezer hektáron öntözhető területtel számolnak, főleg azokban a körzetekben, ahol zöldségféléket lehet termelni. Tehát egyrészt az ország irányítói milllárdokat fektetnek be, mások pedig pazarolják a termőföldet. Az sem egészen érthető, hogy nem is tudjuk mennyi földön gazdálkodunk. Ez az oka, hogy sok esetben eltérés van a bejelentett földterületek és a valóság között, s esetenként ezért bizonytalanok a bejelentett termelési eredmények. Már éppen Ideje lenne egy olyan alapos földleltározást készíteni, amely pontossá tenné a termőföld területét meghatározó adatokat. Az utóbbi időben a Központi Népi Ellenőrző Bizottság alapos felmérést végzett, s ennek alapján közölték a cseppet sem megnyugtató adatokat. Megállapították, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság 22 járásában sértették meg a kiegészített földterületet. Ián Gajdoš, az SZSZK Népi Ellénőrző Bizottság alelnöke elgondolkoztató számokat sorolt fel. A földtörvény átdolgozása óta (Két és félévvel ezelőtt történt) 20 ezer hektárral kevesebb a mezőgazdasági terület. A kivételek a mezőgazdasági földterület felhasználására növekvő tendenciájúak. Amíg 1977-ben 513 hektár mezőgazdasági földterület igénybe vételéhez járultak hozzá, a felsőbb szervek tavaly már 1704 hektár föld felhasználására adtak engedélyt, s ebből 500 hektár a legjobb minőségű föld volt. Ez azt jelenti, hogy még az illetékes minisztérium sem következetes a törvény betartásánál, így aztán nem csoda, ha a helyi szervek sorozatos hibákat követtek el, s nem törődnek a rendelkezések betartásával. Azt hiszem jól emlékszem: ezelőtt 10 esztendővel arról számoltak be a statisztikai hivatalban, hogy hazánkban csak 37 ár termőföld jut egy lakosra. Az elmúlt évtizedben ez a szám egy százalékkal csökkent. Ha ez így megy tovább a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudunk többet termelni és egyre nehezebb lesz a lakosság növekvő igényeinek a kielégítése, a legalapvetőbb mezőgazdasági termékekben sem. A kitűzött célok, önellátás gabonában, csak papíron maradnak, ha nem növeljük a föld termelőképességét, s nem törődünk kellőképpen a meglevő földalap védelmével. A törvény lehetővé teszi, hogy pénzbírsággal sújtsák azokat, akik nem tartják tiszteletben a rendeletet. Sajnos, ezzel a törvényadta joggal nagyon kevés esetben éltek az állami hatóságok. Az esetleges büntetések sem a felelős egyéneket sújtották, hanem az üzemeket, vállalatokat. Márpedig azoknak a felületességét kellene bírságolni, akik megsértik a törvény egyes szakaszait. A visszaélésekből kiindulva manapság már vannak a mezőgazdasági üzemekben, a járási mezőgazdasági igazgatóságokon megbízottak, akik felelősek a termőtalaj védelméért, termékenyebbé tételéért. Van tehát kiket felelősségre vonni, ha viszszaélések történnek. De ha ez sem elegendő, ha a nemzeti bizottság, a mezőgazdasági üzemek vezetői továbbra is visszaélnek a törvénynyel, sújtson le rájuk teljes szigo; ,'al az igazságszolgáltatás keze. Végre veiahára mindenkinek meg kellene értenie, hogy a föld az egyedüli pótolhatatlan termelési eszköz, s ezért a védelmére különös gondot kell fordítani. TÓTH DEZSŐ О Az öntözés előnyei Napjaink fontos feladatai közé tartozik a hatékonyság növelése, azaz a gazdaságosabb termelésre való törekvés. Ez alól szocialista mezőgazdaságunk sem kivétel. Ahhoz, hogy jobban éljünk, többet, jobbat és fűképpen olcsóbban kell termelnünk. Ennek következtében — szárazság idején — egyre fontosabb szerep jut az öntözésnek. A nagy beruházási költséggel épült öntözőhálózat azt a célt szolgálja, hogy — szélsőséges éghajlati adottságok között is — stabilizáljuk a hozamokat, hatékonyabbá tegyük a termelést. Az idén, főleg májusban nagy szükség volt az öntözőberendezésekre. A hosszantartó aszályos időjárás komoly gondot okozott mezőgazdasági dolgozóinknak. A kánikula szabadon fonnyasztotta a növényeket. A kedvezőtlen állapot megkövetelte a növények szokásosnál nagyobb mértékű öntözését. Ehhez nagy lendületet adott a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által kiadott rendelet. Engedélyezték a villanyáram megszakítás nélkül használatát, vagyis az öntözőberendezések optimális kihasználását. Vajon mezőgazdasági üzemeink dolgozói éltek ezzel a lehetőséggel? Az öntözhető területeken megmentették a termést? A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban már 30 876 hektáron folytatnak öntözéses gazdálkodást. — Kihasználták a nagy hatósugarú öntözőberendezéseket a mezőgazdasági üzemek? — tettük fel a kérdést Szutter Pálnak, a jmi agronómusénak. — Az öntözést — mezőgazdasági üzemeinkben — előre kidolgozott tervek szerint végzik — tájékoztatott Szutter elvtárs. — Amint a helyzet megkövetelte, az öntözőcsoportok hozzáfogtak az öntözéshez. Kora tavasszal a mesterséges csapadék nagyban segítette a búza és a szálastakarmányok fejlődését, majd a későbbi időszakban a cukorrépa és a szemes kukorica növekedését. Igen ám, csakhogy jött a májusi forróság, s ezzel nem számoltunk. Az öt hétig tartó hőségben a növények „szenvedtek“. Így nagy segítségként hatott a minisztérium által kiadott utasítás. Korábban ugyanis nem volt ilyen kedvező lehetőség. A hat-hét órás napi műszakban a nagy hatósugarú öntözőberendezéseket képtelenek voltunk megfelelően kihasználnálni. Szerencsére az energia „felszabadítására“ a mezőgazdasági üzemek rugalmasan reagáltak. Az egész napos öntözés megszervezése, a csoportok létre hozása azonban nem volt könnyű. A helyzeten úgy enyhítettek, hogy nyugdíjasokból, s a műhelyek dolgozóiból brigádokat alakítottak, s naponta 16 —18—20 órán keresztül öntöztek. Ennek következtében naponta 1200— 140П hektár földterület növényzete jutott életet adó csapadékhoz. — Miben látja az öntözés előnyét? — Tény, hogy az öntözés a természetes csapadékot, — a májusi esőt — nem pótolja, azonban kisegítő csapadékként mégis nagy jelentősége van. Ezt egy példával támasztom alá. A később vetett tavaszi árpa a vízhiányra kedvezőtlenül reagált. Nem volt megfelelő a szemképződés. így a kalászok még annak ellenére is üresen maradtak, hogy a kavicsos talajokon — ahol erre lehetőség volt — öntöztek. A békéi (Mierovó) Aranykalász Efsz-ben, valamint a Gombai (Hubice) Állami Gazdaságban fordult ez elő. Köztudott persze az is, hogy a takarmány hozama öntözéssel nagy mértékben fokozható. Az eredményt növelheti a köztes növények helyes termelése is. A takarmánynövények öntözésének előnye, hogy lehetőség nyílik nitrogéntrégyózásra, » Így termésnövekedéssel számolhatunk. Nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy öntözéses viszonyok között koré tavasztól késő őszig javul az állatok zöldtakarmányozása. Erről sajnos többen megfeledkeznek, pedig ez a legolcsóbb takarmány. Vegyük talán példának a múlt esztendőt, júliusban és augusztusban oly kevés volt a légköri csapadék, hogy öntözés nélkül aligha tudtunk volna zöldtakarmány etetni az állatokkal. Az öntözés haszna persze más növényeknél is megmutatkozott. A cukorrépa átlaghozama száz-százötven mázsával volt több, mint az öntözetlen területeken, a kertészetet pedig el sem lehet képzelni öntözés nélkül. A néhány példa jól igazolja az öntözés szükségszerűségét és gazdaságosságát. Az utóbbi időben azonban megfelelő légköri csapadék hullott, mégis szükséges a cukorrépa, a here és a lucerna öntözése. A jelenlegi — természetes csapadékban bő — időszakot a gazdaságokban az öntözőberendezések karbantartására használják ki. XXX Az albári (Dolný Bar) Béke Efszben nagy gonddal termesztik a kultúrnövényeket. Gondos talajelőkészítéssel, megfelelő tápanyagellátással, növényvédelemmel stb. javítják a talaj szerkezetét, s ott, ahol lehetőség van, öntöznek. Nagy hatósugarú sávos és csöves öntözőberendezésük van. összesen hatszáznégy hektárt öntözhetnek. Az öntözőberendezéseket aszály következtében a föld kiszáradt és a szomjazó növények várták a csapadékot. A kellő időben és helyesen kijuttatott mesterséges csapadék hozamnövelése közismert. Eredeti tervük szerint öntözéssel a természetes csapadék hiányát kellett pótolni. Ebben az évben azonban az öntözés nem tölthette be a kiegészítő szerepét. A mesterséges csapadék nélkülözhetetlen volt a gabonára, a takarmányra és a technikai növényekre. A növények fejlődésének meggyorsítása céljából, amint lehetett, öntöztek. A kertészeti növényekre, a takarmányokra és a cukorrépára, valamint a siló- és szemes kukoricára harmincnegyven milliméteres adagokban juttatták az életet jelentő vizet. A szövetkezetben elsőrendű feladatnak tartják a takarmányok bekészítését. Ez érthető, hiszen az állattenyésztés eredményessége a jó készlettől függ! Ennek tudatában a növénytermesztők sok más munka közepette, nem hanyagolták el a lucerna és a szántóföldi füvek öntözését sem. Az öntözéses gazdálkodás hasznát a fentiekben látják. Öntözéssel ugyanis e! lehet érni négyszeri kaszálást! A múlt évben például az öntözetlen területeken nyolcvan-kilencven mázsa volt az átlagtermés (száraz állapotban), ugyanakkor az öntözötteken száz mázsán felüli. XXX Sok jó példával lehetne bizsnyftani az öntözés előnyét és gazdasági hasznát. Azt hiszem e pár példa hűen tükrözi az öntözés jelentőségét. Igaz, megfelelő mennyiségű és jó minőségű száiastakarmány nélkül az állattenyésztésben megfelelő színvonal elérése lehetetlen. Márpedig az elkövetkező időszakban tovább kell fejleszteni a szarvasmarha-tenyésztést, hogy ezáltal kellő élelemválasztékkal bővíttessük a fogyasztói piac készleteit. Tudjuk, hogy szarvasmarha-tenyészetünk további fejlesztésének gyakori akadályozója az igényeket kielégítő takarmányalap létrehozása. A fogyatékosságok sokrétűek. A nem kielégítő hozam, a gyenge minőség, a veszteség gátolja az előbbrejutást. Ezért az összpontosítás, a szakosítás fejlesztésével növelhető az öntözés hatékonysága. Szükséges tehát, hogy az öntözőhálózattal rendelkező üzemek — szükség esetén — továbbra is törekedjenek az öntözőberendezések maximális kihasználására. NAGY TEREZ A kevésbé hasznosítható réteket, legelőket előnyös felszántani, s mint szántóföldet optimálisan kihasználni. Fotó: —tt—• *!• «9» •!* »J* «J* «J» «J« *** »J» «J» «J» *J> «J* ♦*« *j» •*« **• «J« «*« «*« «5* ♦•» »j» •• A mlchalovcei Járás szako** sított tehenészeti és sertéstelepei a korszerű módszerek hosszantartó honosításával járó gyermekbetegségeket még nem heverték ki. Az elmúlt év végén a telepek tehénállománya 15 ezer 559, a férőhelyek kihasználása pedig 92,61 százalékos volt A tervezett tehénállományból még mindig több mint ezer darab hiányzott. A tejtermelés az 1977. évi 2522 átlagról az elmúlt év végére 2513 literre, a borjúelhullás pedig a 4,90-ről 4.59 százalékra csökkent Legnagyobb probléma, hogy tovább növekedett a szakosított tehenészeti telepek gazdasági vesztesége, s az elmúlt három évben a jövedelmezőség lényegesen csökkent. Az egyik tanácskozáson sok szó esett a feladatokról, a gondokról. Legnagyobb gondjuk, hogy bár a borjak szaporulata jó. és az elhullás csökkent, a tervezett tehénállomány létszáma foghíjas. Závadkán például a tehénférőhely kihasználása tekintetébn 106 százalékos, ezzel szemben Hažfnban csak 32,7 századékos, a további öt gazdaságban pedig 90 százalék alatti eredményt értek el. Nacina Vés és Trhovište gazdaságaiban egy tehéntől átlagosan már 30Ó0 liternél több tejet fejnek, Hažínban és Pozdišovcén azon ban a 2000 litert sem érték el. Akadnak kimagasló eredmények a borjúelhullás csökkentésében Is. Bracovcén például 1,7, Malčicén 2,0 százalék, Hažínban pedig 14,2 százalékos volt az elhullás. így van mit tenni. Legfontosabb, hogy a kullogók legalább a járási átlagot érjék el, és fokozatosan tejet csak ügy fejhetnek, a költségeket olymódon csökkenthetik, ha növelik a kaszálók hektárhozamát, jó minőségű szénát, szilázst készítenek be az állatok részére. Nagyobb mértékben kellene hasznosítani a melléktermékeket is, és az abrakot az állatok hasznossága szerint kellene adagolni! A szakemberek szóvá tették, hogy fontos feladat az állategészségügyi feltételek javítása Olcsóbban is termelhetnénk felzárkózzanak az élenjárókhoz. A tehenészet fejlesztésének útja nagy beruházással már kevésbé járható. Inkább a meglévő férőhelyek jobb, célszerűbb kihasználásának, a tehénállomány hasznosságának növelésével lehet jobb eredményt elérni. A feladat adott A tejtermelésben gyökeres fordulatot kell elérni. Ügy, hogy a költségek ne növekedjenek, hanem Inkább csökkenjenek. Miként lehet ezt elérni? Több is. A több és a tisztább tej, a borjúelhullás, az ellések közötti Időszak rövidítése, a takarmányozás javítása szorosan összefügg a telepek állategészségügyi helyzetével, azok rendjével s a tisztasággal. Fontos követelmény, hogy növeljék a tehenészek szakképzettségét Ugyanakkor az sem hanyagolható el, hogy a szakemberek pontosan, lelkiismeretesen végezzék feladataikat. A sertéstelepek kiépítése erő*« teljesebb volt. így ez az ágazat 100,6 százalékra teljesítette feladatát A budkovcei sertéstelepről 14 ezer 346 sertést értékesítettek, s ezzel 100,3 százalékra teljesítették a termelési tervet. Ehhez hozzásegítette őket a kocaférőhelyek optimális kihasználása, a malacátlag növekedése, az elhullás csökkenése, s nem utolsósorban, hogy az egy kilogramm élősúlyra felhasznált takarmány jelentősen csökkent A járásban a sertéstelepeken átlagosan 4,15 kiló tápot használtak fel 1 kg hústermelésre, vagyis 25 dekával kevesebbet a tervezettnél. Legrosszabb takarmányhasznosítást értek el Hažínban, a legjobbat pedig Inačovcén. A két gazdaság takarmányfelhasználása között több mint egy kiló a különbségi A sok száz tonna abraktakarmány felhasználósa semmivel sem indokolható A szakemberek megállapították, hogy a fogyatékosságok következetes felszámolása csak a tartástechnológia szüntelen tökéletesítésével s az állategészségügyi rendszabályok szigorú betartásával lehetséges. Illés Bertalan A l
