Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-07 / 27. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1979, július 7. 6 Sokrétű vetélkedő Lovak, kocsik, lovasok A lovakra még mindig szükség van a mezőgazdaságban is. Az alsópéteri (Dolný Peter) togatos váltig állítja, hogy semmilyen traktorral nem cse­rélné el a pejkókat. Az utóbbi hetekben gyakoriak az Iskolai versenyek. Ügyszólván nem telik el hét sportvetélkedő nélkül: sakkozók, kerékpározók, lövészek, futballisták mérték össze eddig ere­jüket. Legutóbb honvédelmi játékok versenyére került sor. A Tomášovi (Fél) Kilencéves Alap­iskola Petőfi Sándor Pionírcsapata is benevezett e küzdelmekbe. Az „SZNF golyószórójáért“ elnevezésű honvédel­mi versenyen vettek részt. Az időseb­bek a Most pri Bratislave-i diákokkal mérték össze erejüket. A féli pioní­roknak nem sikerült kiharcolni a továbbjutást, viszont annál jobban izgultak a pajtások, hogy az ifjab­bak kategóriájában bizonyítsanak. A lányok és fiúk a honvédelmi órákon sok mindent elsajátítottak, viszont nem volt elegendő idő a gyakorlásra. Ezért fordult elő, hogy a hatodikos lányok alig birkóztak meg a Slávia- 631 típusú puskával. Az első edzésen Kiss Elvirának és Bokros Piroskának, s persze a többieknek sem engedel­meskedett a puska. Dicséretükre szol­gáljon, hogy a verseny második nap­ján már nagyszerűen ment a célba­­lövés. Az SZNF golvőszórójáért verseny Szép, napos időben fogadták a közelmúltban az Udvardi (Dvory nad Žitavou) Mezőgazdasági Szaktaninté­­zet tanulói magyarországi sporttár­saikat a Velencei Mezőgazdasági Szaktanintézetből. A verseny folya­mán a szerencse az összes sportág­ban a hazaiaknak kedvezett jobban. A futballmérkőzés 5:2 arányú győzel­met hozott az udvardi fiúknak. Az atlétikai kétpróbán is ők győztek. A 60 méteres futásban Bagala D. 7,1 másodperces eredménnyel, távolug­rásban pedig Mladý 5,53 méteres tel­jesítménnyel nyert. A lövészverseny­ben is fölényes udvardi győzelem született. Ez a verseny utolsó erőpróba volt mindkét csapat számára, a „Népsza­va“ szerkesztőségének serlegéért ví­vott küzdelmek előtt. Az idei „Népszava-Kupa“ honvé­delmi sportverseny a magyarországi Seregélyesen zajlott le. A 11 csapat között három szlovákiai is szerepelt: az udvardi, a galántai Mezőgazdasági A CSEMADOK megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére a somodi (Drienovce) helyi szervezet ünnepi nagygyűlést rendezett, melyet fény­kép- és dokumentum-kiállítás gazda­gított. Számos oklevél, és kitüntetés bizonyítja, hogy a CSEMADOK-nak somodi községben szép hagyományai vannak. A legrendszeresebben a szín­játszócsoport működött, amely bemu­tatta A csikós, A tulipános láda, A szerelem, Luda Matyi, Liliomfi, Sári­­bíró, Kubo, a Gyereket a gólya hozza című színműveket. De a tánccsoport is érdemdús munkát végzett. Az üve­ges-tánc, a magyar-tánc és a kukori­cás-tánc bemutatásával, valamint a azonban nem csak lövészetből áll. Egy három kilométeres pályán (lá­nyoknak 2 km) ellenőrző állomások vannak, ahol vizsgázni kell, számot adni a pionírmozgalom ismereteiből, a tűzbiztonság alapismereteiből, tá­volságbecslésből, elsősegélynyújtás­ból, gránátdobásból, sőt be kell mu­tatni a „kúszótudományt“ is. Az állo­mások közötti távolságot futva teszik meg a csapatok, az elért időhöz pe­dig a rossz feleletek és gyakorlatok után büntetőpercek számítanak. Az igényes versenyszámok nagyban pró­bára teszik a tanulókat, akiknek nem marad más hátra, mint tudásuk leg­javát nyújtani. Erre a nagy versenyre Félen a Kis-Duna partján került sor. A gondos felkészülés meg is hozta gyümölcsét. A lányoknál a Both Beáta, Both Éva, Árvái Rozália, Kiss Elvira, Bokros Pi­roska összetételű csapat az előkelő második, a fiúk — Bús Tibor, Szűcs Imre, Mikóczi Tibor, Rajna Zoltán, Csicsay Csaba — pedig az első he­lyet szerezték meg. jutalmul mind­két csapat részt vehet a háromnapos sátorozással egybekötött járási hon­védelmi napokon. Mózes Imre Szaktanintézet, valamint az érsekúj­­várí (Nové Zámky) szaktanintézet csapata. Az udvardi csapatot Benkovics Jó­zsef igazgató és Krivanek László ta­nár vezette. Az összetett honvédelmi sportversenyben, amelyben 800 m-es terepfutás, lövészet és gránátdobás szerepelt, Durčovič, Stefankó, Jaku­­báő és Stolár révén udvardi győze­lem született. Az atlétikai hárompró­bán — 100 m-es síkfutás, távolugrás, súlydobás — negyedik helyezést ér­tek el. A súlylökésben Jancsó Tibor lett az első, a 3 km-es terepfutásban a Siffel, Bátovský, Kérdik, Kližský négyes harmadiknak futott be a cél­ba. Az összetett versenyben az udvardi csapat nem tudta megtartani tavalyi első helyét, néhány pohtveszteséggel a második helyre szorult. Az érsek­újvári és a galántai fiatalok sem val­lottak szégyent, váltakozó eredmé­nyükkel a tabella közepén végeztek. Plavec P. sulyok-tánccal amellyel a gombaszögi rendezvényen is szerepelt. A 217 tagú szervezet elnöke SZABÖ MIKLÓS ünnepi beszédében elmondot­ta, hogy a szervezet hírnevének öreg­bítésére most még jobban kell, hogy összefogjon a tagság. Ápolják tovább népi hagyományainkat, szeretessék meg a fiatalokkal is a népdalt és népi szokásokat. SZACSKO József, HALÄSZ István és József, KRIVDA Ferenc, MAGYAR Jó­zsef, KÉPES József és KÉPES Gyula, mint a szervezet legrégibb tagjai el­ismerő oklevelet kaptak. Az ünnepi nagygyűlést kultúrműsor követte, melynek keretében fellépett tizenéves városi fiatalok több­sége már csak a tankönyvek­ből ismeri népünk hajdani segítőtár­sát, a lovat. Lovasnemzet voltunk egykoron és a gyerek is tudja, nye­reg alatt puhítottuk a húst. Ma már csak mutatóban találkozunk a lo­vakkal érdekes furcsaságként tartjuk számon a rárókat, keséket, bókákat. A lovak lassacskán kikoptak minden­napi életünkből. Az utóbbi években ilyen és ehhez hasonló vélemény gyakran hangzott el, amikor a lovak­ról vagy éppen a lótenyésztésről esett szó. Valóban így lenne ez, tény­leg ilyen sötét volna a kép? Mielőtt a kérdésre válaszolni próbálnánk, ér­demes röviden áttekinteni a lovak és az emberek többezer éves együtt­élésének — s egyben a kocsinak — a történetét. Az ember több mirjt hétezer évvel ezelőtt szelídítette meg és kezdte el tenyészteni a lovat, valahol Szibériá­ban. Befogta az eke elé, majd követ, sziklát és fát vontatott vele. Később ráült és nagyobb távolságokat tudott megtenni, mint azelőtt bármikor. Kez­detben egyszerű, fából faragott nyer­get használt és úgy ment a lóval a csatába. Így volt ez évszázadokon keresztül. A lónak a harcokban — páncélozva vagy anélkül — mindig rendkívül nagy hasznát vette az ember. NAGY Sándorról jegyezte fel például a kró­nika, hogy egy ízben a lova men­tette meg a biztos haláltól, Caligula római császár pedig, érdemei elisme­réséül szentté avatta lovát. Keleten fizető eszköz is volt a ló, asszonyt és gyereket adtak érte. A ló birtok­lása szabadságot, rangot, hatalmat jelentett, a legszegényebbeknek vi­szont a legfontosabbat, a megélhetést, a kenyeret biztosította mindenkor. A ló mindig megbecsült társa volt az embernek. Helyet kapott az iroda­lomban, regényekben és mesékben is. A költök verseket írtak róla, a szob­rászok bronzba öntötték alakját, de a megbecsülés ezeken túl is kifejezésre jutott a vele való bánásmódban majd a felszereléseiben is. A fejlődés so­rán, amikor a fanyerget fölváltotta a bőrből készült nyereg, az emberek ezeket már kidiszítették, .kicifrázták. Fekete és barna bőrből készült külön­féle hámokat, díszes nyergeket, ki­vert, sújtásos kantárokat — posztó­ból, fonott, hasított, kivágott szíjból gyártott — szebbnél szebb szalagok-Az akácos árnyékában A CSEMADOK Érsekújvár! Járást Bizottsága tevékenységében már ha­gyományos színfolt, hogy évről évre megrendezi a műkedvelő népművé-; szeti csoportok seregszemléjét — a járási dal- és táncünnepélyt. Ezen rendezvényre idén Szőgyénben (Svo­­dín) került sor. Az akáclombbal kö­rülvett szabadtéri színpadon ropták a táncot, küldték az ősi és a modern idők dalait a másfélezres közönség felé. Az idei dal- és táncünnepély mű­sorösszeállításával eltért a szokásos­tól. Az eddigi rendezvények során csupán népművészeti csoportok fel­lépésének tapsolhatott a közönség. A műsor két részre oszlott. Az első részben a járás legjobb folk'lóregyüt­­tesei, clterazenekarai, szólóénekesei léptek fel, továbbá a szőgyéni ének­kar, valamint a bényi és szálkái éneklő csoport, az alap- és középis­kolák tánccsoportja szerepelt és ven­dégként a znojmói fúvószenekar. A műsor második részében az országos hírű Keller házaspár vezette társas­tánccsoport, a Solomann tánczenekar és a táncdalénekesek szórakoztatták a közönséget. A kultúrműsor után népmulatság következett, ahol a zenét Pepes Sán­dor népi zenekara, valamint a Solo­mann tánczenekar szolgáltatta. Pénzes István я szervezet női énekkara, valamint BALÄZS József, PROKOP Sándor 14 éves diák, KÉPES Gyula és KÉPES Jó­zsef, SVÄB Jánosné és GYULA Istvánná szólista. A szovjet és magyar költők verseiből KLAJBER Márta adott elő. A SZISZ-tagok pedig modern tánco­kat mutattak be. Zenekíséretről és a műsort követő népmulatságon ropo­­gós talpalávalóról, igazi vidám han­gulatról Nyíri Béla és népi zene­kara gondoskodott. Kitűnő szervező munkát végzett ez alkalommal is a művelődési központ igazgatónője, SZABD Katalin. FARKAS ROZSA kai ellátott kengyelfajtákat, valamint zablákat s hevedereket „viseltek“ a lovak. Hasonlókat, mint amilyenekről néhai Gvadányi József ts szólt alábbi, 1788-ban írott versében: „Vélem, ha ülnek paripa lovakon. / Igmándi, fü­redi nyereg lesz hátakon, / Fetske far­kú tzafrang fog ülni jarkokon, / Szí­­ronyos, sallangos szerszám lesz azo­kon, / Vagy, hogy ezek lesznek skó­­fiummal várva / Ezüst vagy arany boglárral takarva / Ügy lesznek ten­geri tsigák reá rakva, / Sárfa, veres és zöld szivonnyal zavarva, I Így jár­ták valaha nagyhírű eleink, / Az egész világot rettentő őseink...“ Nagyhírű őseink sokat tettek a lovasközlekedés fellendítéséért is, mi­után Magyarországon a Komárom me­gyei Kocs községben elkészítették az első, kerekeken gördülő, lóvontatású jármüveket. A 15—16. századi okle­velek szerint ugyanis — minden két­séget kizáróan — onnan indult el a szekér, a könnyű, gyors járású és fel­függesztett szerkezeténél fogva kényel­mes, ruganyos hintó, illetve szán vi­lághódító útjára. A históriások felje­gyezték, hogy Mátyás király idejében a Buda és Bécs között létesített út megnövelte a község forgalmát, s az kapta szárnyra a helység szekerei­nek. szekereseinek hírét, a mentés kocsisok röpítették szét a környező országokba. A gyakran emlegetett ko­csi szekér végül aztán leegyszerűsö­dött, lerövidült kocsira. Így került az európai nyelvekbe és vált egyben nemzetközivé. A kocsi bekerült a népdalba is, amint azt a „kocsi sze­kér, kocsi szán / Még a télen libilibi lim-lom / fámzeti bom-bom leszek lány ...“ vagy a „Befogom a lovam, befogom a lovam zöldre festett kis kocsimba ...“ kezdetű nóták szintén tanúsítják, hogy csak kettőt említ­sünk a sok közül. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára egyébként tízféle jelentést sorol fel a kocsi szó cikkében és közel százra tehető a szóösszetételek száma is, ami a kocsi szó jelentésének alapos kibővüléséről tanúskodik. Ma már ma­gától értetődő, megszokott, hogy min­denféle keréken gördülő, kézi vagy gépi erővel működő szállítóeszközre alkalmazzuk a kocsi elnevezést. A mái világban már mindannyian ko­csival járunk, kocsit várunk, kocsit veszünk — ha van rá pénzünk -- ko­csit javítunk — ha tudunk —, kocsit cserélünk, kocsira gyűjtünk, sőt akadnak olyan fiatal házasok is, a­­kiknél a családalapítás nagy kérdé­sévé vált, hogy a kicsi avagy a kocsi legyen-e meg előbb?! A sorrend egye­seknél bizony néha-néha felcserélő­dik. Korábban van autójuk, mint ki­csijük, gyermekkocsijuk. És nem is akármilyen az autójuk! Sokszor úgy tűnik, míg régen a kocsi elé fogott lovak száma jelentett rangot, egye­seknek ma sem mindegy, hogy mi­lyen márka és hány lóerős a kocsi­juk. Ezután a kis kitérő után azonban térjünk vissza a kocsit húzó lovak­hoz. A lólétszám csökkenésének az okát több tényezőben kell keresni. Mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy a második világháborúban tö­megméretekben pusztultak el a lovak is. Sok lovat elraboltak a győzelme­sen előrenyomuló szovjet hadsereg elől menekülő náci fasiszták — s mi tagadás — sokat mi is megettünk. A háború után pedig a mezőgazdaság törvényszerű nagyüzemesítésével — világjelenségként — tovább csökkent a lovak igénybevételének, felhaszná­lásának a helye és a jelentősége. A mechanikai energia is új korsza­kot nyitott az emberiség és a népgaz­daság fejlődésében. Az állati eredetű energiánál jelentősebb, valamint jó­val hatásosabb, új energiaforrásokat biztosított az Iparban és a mezőgaz­dasági termelésben egyaránt. Ez az­után itt-ott olyan szemléletet is szült, hogy nincs többé helye a lónak a korszerű és modern mezőgazdaság­ban. A ló a mezőgazdaságban így szűnt meg a legfőbb vonóerő lenni. Csupán kiegészítő szerepre redukáló­dott, aminek a következtében az el­múlt évtizedekben hazánkban is mint­egy nyolcvan százalékkal csökkent a lovak száma. A létszámcsökkenés ter­mészetesen hátrányosan érintette az állomány összetételét és reprodukció­ját is, amelyek káros voltát lóte­nyésztési szakembereink — szeren­csére — még idejében felismerték. A lótenyésztés fejlesztésére hosszútávú tervet dolgoztak ki — erről annak idején lapunk is beszámolt —, mely­nek keretében több intézkedésre is sor került már. Különösen említésre méltó a lovak országos általános lel­tározása, a hágatási arány növelése, a tenyésztés átszervezése, szaporító tenyészetek létrehozása, közös csikó­­neveldék kialakítása, az erdőgazda­ságok részére úgynevezett vonólovak külön körzetekben történő tenyészté­se és az állami tenyészüzemelc által időközönként rendezett, árveréssel összekapcsolt, kancakiállítások stb. Az alaposan átgondolt és tervszerű lónemesítési és tenyésztői munka, az említett fejlesztési koncepció, minden bizonnyal hazánkban is meghozza majd ä gyümölcsét. Erre szükségünk is van több szempontból. A világban és nálunk is örvendetesen növekszik az érdeklődés a lovak, a lovaglósport s a lóversenyek iránt, talán legjob­ban az ifjúság körében. Az egyik oka ennek az lehet, amire ANTONI LUCZYNSKI ezredes, a lengyel had­sereg lovasszakosztályának vezetője utalt egy vele készült interjúban: — A lovassport — mondta — hihe­tetlenül sokat ad, bátorságot, egyéni leleményt, ítélőképességet, helyzetfel­ismerési készséget fejleszt, s az aka­ratátvitel képességét. A lovas és a ló egymásnak minden rezdülését érzi. Az emberek is csak ritkán tudnak olyan jó kontaktust teremteni egy­mással, mint a jő ló a lovasával. A lótenyésztés nagy pénzt ts biz­tosíthat népgazdaságunknak, hiszen egy-egy „bővérű" másfél-kétéves csi­kó értéke a világpiacon általában többezer dollár. A Topoľčianky ban rendszeresen megtartott nemzetközi aukciók tapasztalatai szerint tenyész­állataink és versenylovaink iránt vál­tozatlanul nagy az érdeklődés külföl­dön. Mindezek tudatában nincs tehát okunk rá, hogy a lovakkal, azok jö­vőjével kapcsolatban borúlátóak le­gyünk. Nem fenyeget bennünket olyan veszély, hogy lovaink végleg kipusztulnak és gyermekeink csupán az állatkertben, képeskönyvekben lát­hatnak majd lovakat, lipicaiakat s gyönyörű arab telivérekel. Inkább úgy tűnik, hogy a ló ma az egész világon reneszánszát éli. Ezen a vé­leményen van ERNEST SABALJOV, az 1980-as moszkvai olimpiára szorgal­masan készülő szovjet lovasok edző­je, a Szovjetunió tízszeres ugrató­bajnoka is, aki a lovak iránti növek­vő érdeklődés okát abban latja, hogy az ember megszelídített háziállatait, társait nem akarja elveszíteni. Nem ákar magában maradni érzelemmen­tes gépeivel. A technikai forradalom elsöpréssel fenyegeti a természetet, az acél, a beton, a műanyag, a zaj, a füst sivatagában kell az élővilág s a csönd nagyon. A robotkorszak le­zárult, s ha a ló társunk volt az iga­­húzó terhes életben, most az életörö­mökben is szükségünk van rá.“ A ló tehát nem ment ki a divatból. Hagyományos lószeretetünket az erős és mindentudó gépek sem sorvasztják el. Csupán a lovak szerepe és fel­­használása módosult. KANIZSA ISTVÁN A nyugat-szlovákiai kerületben a komáromi (Komárno) járás az elsők között rendezte meg a 10—15 éves fiatalok lövészversenyét. Az alapfordu­­lőban huszonöt négytagú csapat vett részt, melyből 12. került az elődön­tőbe. Itt két fordulóban dőlt el, melyik hat csapat jut majd a döntőbe. Az első helyen a komáromi magyar tannyelvű általános iskola csapata végzett 1123 körrel. Második a bogyai (Bodza) csapat lett 1067 körrel, harmadik az SL Komárno csapata 1065 körrel, a negyedik helyet a ke­szegfalvi (Kameničná) csapat szerezte meg 1062 körrel. Egyéni versenyben a lányoknál Székely I. győzött. Üt HengeriCovô L. és Fekete A. követték. A fiúknál első helyen Élesztős L. végzett, második lett Székely A. és harmadik Badinka R. A Dukla Honvédelmi Sportverseny komáromi járási fordulójára Madáron (Modrany) került sor. A versenyt Horváth elvtárs, a Honvédelmi Szövet­ség járási elnöke nyitotta meg. 104 versenyző állt rajthoz, futásban, grá­nátdobásban és céllövésben mérték össze erejüket. A győztesek a kerületi versenyen képviselik majd a komáromi járást. ТОМА TIBOR Baráti sportverseny Célba lőnek a fiatalok. Fotó: ?—tt-r-* Méltó ünnepséget rendeztek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents