Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-21 / 29. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1979. július 2Í, 14 VADÁSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT Jzlovákia vadgazdálkodási táv* * lati terve tudományos alapon tárgyalja a vadgazdálkodás helyzetét. Kitűzi a célokat, megjelöli az odave­zető utat, összefoglalja a megoldandó feladatokat, és felvázolja azokat a módszereket, amelyekkel a korszerű vadgazdálkodás megvalósítható. E- mellett gondot fordít a természetvé­delemre és az élőhely védelmére, ar­ra, hogy a vadászat a mező- és erdő­gazdaság szerves része legyen. A vad nem lehet csak a vadászat tárgya, hanem ökológiai rendszereink fontos alkotórészeként kell kezelnünk. Ezért a vadgazdálkodási távlati terv a fő súlyt a vad tenyésztésére, a ritka és értékes vadfajok védelmére és fenn­tartására, az állomány szabályozására helyezi, mivel a vad létszámának ará­nyosnak kell lenni a környezettel és társadalmunk érdekeivel. Ma minden vadfaj védelme és tenyésztése a ter­mészetre ható civilizációs nyomás kö­vetkeztében elkerülhetetlenül össze van kötve a védelemmel és az egyes fajokra, valamint a természetes kör­nyezetre fordított fokozott gondosko­dással. Szlovákia vadgazdálkodási távlati terve, amely összhangba hozta mind­ezeket a követelményeket, kollektív munka eredménye. Csírája a Szlovák Vadászszövetség Központi Bizottsága mellett működő vadászati szakbizott­ságban bontakozott ki. Végleges for­mája kidolgozásának nagyobb részét a zvolení Erdészeti Kutatóintézet Va­dászati Osztálya végezte, amely a többi érdekelt intézmény munkáját is koordinálta. Különösen szoros mun­kakapcsolatot tartott fenn a nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskolával, a zvolení Erdészeti és Faipari Főisko­lával, a kassai (Košice) Állatorvosi Főiskolával, a SZVSZ Központi Bizott­ságával és más intézményekkel. A Kutatóintézet Vadászati Osztálya kevés kutatóval, kísérleti vadászterü­letek híjával működik. Mindezek el­lenére elismerést érdemlő munkát végzett nemcsak a távlati terv kidol­gozásában, hanem annak megvalósí­tásában is. Ezek közül meg kell em­líteni f tenyésztési körzetek kialakí­tására, a minőségi osztályozásra és a vadászati tervezésre vonatkozó utasí­tásokat, amelyek összeállításában je­lentős segítséget nyújtottak a zvolení Erdészeti és Faipari Főiskola, a nyit­rai Mezőgazdasági Főiskola, a zvolení Erdőrendezőség és még más intézmé,­­nyek munkatársai. A fenti utasítá­sokat azóta már az SZSZK Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisztériu­ma elfogadta és alkalmazza. Ez a^ há­munkák. Ezek főleg a kővetkező problémákkal foglalkoztak: az apró­vad veszteségeinek csökkentése a ta­karmányok kaszálásánál; a mezeinyúl okozta károk csökkentése; a lőtt és befogott foglyok ivar és kor szerinti összetételének vizsgálata; a lőtt nyu­­lak korának meghatározása a szem­lencse súlyának segítségével; a hiúz .elterjedése a Nyugati-Kárpátokban; a medve által okozott vadkárok; a szarvas és az őz takarmányozása; a természetes környezet vadeltartó ké­pességének javítása; a vándorlás öko­Kutatási feladataink rom rendelkezés alapvető jelentőségű okmány, mert közvetlenül meghatá­rozza vadászatunk fejlődésének to­vábbi útját. A minőségi osztályozás­ról szóló rendelet progresszivitása mindenekelőtt abban áll, hogy az er­dei környezet téli vadettartó képessé­géből indul ki, amikor az a legala­csonyabb szinten áll. Fokozott mér­tékben figyelembe veszi azokat a kedvezőtlen hatásokat is, amelyeket a belterjes mezőgazdasági termelés jelent a vad életére és környezetére. Ezért az új törzsállományok száma lényegesen alacsonyabb, mint a régi volt. Ennek ellenére ma már megál­lapítható, hogy az egyre erősödő em­beri tevékenység — például a szürke fogoly esetétien — még mindig nem vblt kellő súllyal figyelembe véve és egyes fajok törzsállományát még min­dig túl magas számban rögzíti. Ha­sonló fejlődési vonal kezd mutatkoz­ni a mezeinyúl esetében is, amely vadgazdálkodásunk egyik legfonto­sabb vadfaja. A tervezéshez jelentős anyagot biz­tosítottak az 1975 előtt végzett kutató lógiai okai és a szarvasállomány ja­vítása; a szirti fogoly honosítása és elterjesztése; az őzálíomány fejleszté­se; a túzok védelme és szaporítása; a szarvas okozta vadkárok elleni vé­dekezés a fenyves-bükk erdőtipusok­­han; a csillkös vad károsításának el­viselhető nagysága az erdőkben; a muflon által okozott vadkárok meg­határozása; az egyes vadfajok pro­dukciója; a zárttéri tenyészetekben fellépő parazitózisok; a vidra és a borz szaporítása és védelme és még sok egyéb tanulmány. Minden megvé­dett záródolgozathoz kidolgoztuk a gyakorlati alkalmazásra vonatkozó javaslatot is. A vadgazdálkodás fejlesztéséhez nagy mértékben hozzájárul az ága­zati kutatási feladat keretében vég­zett munka, amelynek címe: „A va­dászati fauna mint Szlovákia termé­szetes környezetének alkotóeleme“. A zvolení Erdészeti Kutatóintézet Vadászati Osztálya mellett még szá­mos kutatóhelyen végeznek eredmé­nyes munkát. Így a kassai Állatorvosi Főiskola Vadegészségügyi és Vadá­szati Intézetében kutatóbázist hoztak létré és elsősorban a vadfajok egész­ségügyi problémáit vizsgálják. A nyitrai Mezőgazdasági Főiskola is jó kísérlett telepet létesített a vadászati kutatómunka céljára. Itt elsősorban a növényvédőszerek vadra gyakorolt hatásával és az apróvad zárttéri te­nyésztésével foglalkoznak. Az Ivánkán (Ivánka pri Dunaji) létesült Baromfi­tenyésztési és Nemesítő Kutatóintézet a fácán zárttéri tenyésztésével foglal­kozik. A zvolení Erdészeti és Faipari Főiskolán a fajdfélék és a medve problémáit kutatják. A tudományos feladatokon kívül a távlati terv teljesítéséhez nagyban hozzájárulnak azok a tanulmányok is, amelyeket vadászati osztályunk gazdasági szerződések alapján dolgo­zott ki. További tanulmányaink alapjában véve vadgazdálkodási tervek, amelye­ket kiemelt vadászterületekre vagy egész körzetekre dolgoztunk ki. A vadászati osztály készítette el többek között a rozsnyói (Rožňava) járásbeli vadkacsa-tenyésztelep, egy takarmánykeverő üzem, a csallóköz­­áranyosi (Zlatná n/Ostrove) túzok­telep s a palárikovói fácántelep ter­vét. Legtöbbjük sikerrel és eredmény­nyel működik, egy részük pedig a megvalósítás útján halad. A távlati vadászati terv megvalósí­tásában nagy segítséget nyújt vadá­szati osztályunk szaktanácsadói tevé­kenysége. Jelentős és sokrétű az osz­tály munkatársainak szakírói tevé­kenysége és részvételük különféle szakbizottságokban, szerkesztő bizott­ságokban. A vadászatot ma már nem lehet to­vábbfejleszteni a tudományos kutatás közreműködése nélkül. A civilizációs hatások mellett a vadonélő állatok csak akkor maradnak fenn, ha velük komoly, tudományos alapon törődnek. Ezért számolni kell. azzal, hogy a gyakorlat egyre több és nagyobb igényt támaszt a tudományos kuta­tás iránt. H. P. Indulás előtt A vadászoknak jó segítőtár­sai a vadászebek. A megsebzett vad felkutatása nemcsak a va­dász sikerét szolgálja, hanem egyben népgazdasági érdek is. A vadászoknak a vad hajtásá­nál, nyomkeresésénél is sokat segítenek. Felvételünkön a hača­­vai Kassa-vidéke (Košice) járás „Javorina“ vadásztársaságának egyik vadásza látható „teljes felszereléssel“ ír származású terier kutyájával, amely a ne­héz hegyi terepen jó segítő­társa gazdájának. Cserkészés előtt kaptam őket lencsevégre. Kép és szöveg: Farkas Rózsa HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZAT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT Egy városi horgászszervezet tervei és gondjai I A közelmúltban Olgyai Edé­vel, az SZHSZ dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) városi szer­vezetének elnökével arról be­szélgettünk, hogyan dolgozták fel saját feltételeikre az SZHSZ III. kongresszusának határoza­tait. Beszélgetésünk során az elnök elvtárs kiemelte, hogy a városi szervezet vezetősége fontos feladatnak tekinti a hor­gászok eszmei-politikai nevelé­sét, továbbá a szervezet társa­dalmunk igényeivel összehan­golt gazdasági fejlesztést. Ez­zel a CSKP XV. és az SZHSZ III. kongresszusa irányelveinek sikeres megvalósítását segítik. A városi horgászszervezet te­vékenysége kiterjed az oktató­­hálózat kiképzésére; a fiatal horgászok szakoktatására; a körzeti szervezetek vezetőivel való szoros együttműködésre; a pclitikai, az állami és a gazda­sági irányító szervek, továbbá a Nemzeti Front szervezeteinek vezetőivel való jő kapcsolat *ki­­kiépitésére; a szervezeti de­mokrácia, a kollektív vezetés, továbbá a személyi felelősség elvének betartására; a városi szervezet vezetőségének olyan rugalmas i rányítására, hogy kedvező politikai, személyzeti és szervezeti légkört hozzanak létre az igényes feladatok tel­jesítéséhez; minden tevékenysé­gükben a szervezet vagyonának védelme és gazdaságos kihasz­nálása vezérli a vezetőséget és a tagságot. Az eszmei-politikai nevelő tevékenység a városi szervezet munkájának szerves része. Arra törekednek, hogy a személyes példamutatás, az aktív rá­hatás s a szervezett oktatás a horgászokat szocialista nemzet­köziségre és hazafiságra, a CSKP Irányelveinek elkötelezett megvalósítására ösztönözze. Eb­ből a célból a legfejlettebb horgászokból alakították meg a városi szervezet oktató szakbi­zottságát. Ezzel párhuzamosan a szervezet vezetőségének tag­jai is szakoktatásban részesül­nek. Itt is — mint a Szövetség többi szervezetében — kiemelt feladatnak tartják az új tagok politikai és szakmai nevelését, hcgv ezzel látókörüket bővít­sék. A gazdasági tevékenység te­rén arra törekednek, hogy a jövőben minden egyes körzeti szervezetükben megfelelő tava­kat építsenek a békés (ponty) és a ragadozó halfajok (csuka stb.) szaporításához és nevelé­séhez. Amennyiben az SZHSZ felsőbb szervei a múlt években a szervezet részére képtelenek voltak annyi kishalat és ivadé­kot biztosítani a halasításboz, mint amennyit megrendeltek, a városi szervezet egy ivadék­nevelő tó építését tervezi, hogy saját szükségleteit kielégíthes­se Erre a célra máris felhasz­nálják a mihályfai (Michal n/Ostrove) régi kacsafarm épü­leteit. Ezek átépítése után al­kalmassá válnak haltenyésztésl célokra. Ez azért indokolt, mert egyrészt a vizek természetes halszaporulata nem kielégítő, másrészt a városi szervezet taglétszáma tovább növekedik, s így. a halasításhoz több kis­hal kell, mint korábban. A je­lenlegi valósághoz képest 1981-ig húsz százalékkal kell növelni a szervezet vizeinek a halasítását. A városi szervezet tevékeny­sége a környezet és a termé­szet védelmére is kiterjed. Ar­ra ösztönzi a horgászokat, hogy a tiszta, természetes környezet védelme céljából mindent te­gyenek meg. Az idősebb horgá­szoknak úgy kell nevelni a fia­tal nemzedéket, hogy azok ápolják a haladó hagyományo­kat, jó és okos gazdáivá válja­nak a horgászvizeknek. Az em­lítettekből néhányat máris meg­valósítottak, esetíeg a közeljö­vőben valósítanak meg. Felme­rül a kérdés, hogy mi lesz a sorsa a feladatok többségének. A kérdés azért időszerű, mert dunaszerdahely körzetében 1978-ban a járási székhely, Bős (Gabčíkovo), Mihályfa és a Kis- Duna mente horgászainak köz­reműködésével hozták létre »a mintegy kilencszáz taglétszámú városi szervezetet. Ugyanakkor Nagymegyernek (Galovo), Nyá­­rasdnak (Topolníky) és Somor­­jának (Samorín) önálló jogkö­rű alapszervezete ven. Köztudomású, hogy a Dunai Vfzierőmű építésével a járás horgászható vizeinek többségét az építés során elfoglalják, vagy betakarják, A dunaszerdahelyi városi szervezetnek jelenleg 120 hek­tár horgászható vízterülete van. Ez huszonnyolc tóból áll. Ezek közül hetven hektárt a Duna­­melléki tavak képeznek. Hor­gászat szempontjából a Dunai Vízierőmű építése során ezeket fokozatosan betakarják. így a jelenlegi Százhúsz helyett mind­össze húsz hektár horgászvize marad a városi szervezetnek, s ebből tíz hektár olyan víztá­roló, amelvre öntözőberendezés is kapcsolódik. Ezeknek a ta­vaknak a vize öntözéskor any­­nyi hideg, hogy a ponty élet­terének nem felelnek meg. Ezért süllőt, csukát és pró­bálkozásra pisztrángot helyez­tek ki a hidegvizű víztárolókba, így a népes létszámú horgász­szervezet részére kevés hor­gászható vfzterület marad. A megmaradó tíz hektáros terü­lethez tartoznak a nevelő és a szaporító tavak is. A szervezet vezetősége min­den lehetőt megtesz azért, hogv a belterjesen hasznosítható hor­­vízeket tovább bővítse, saját nevelésű kishalakkal és ivadék­kal népesítse be. Ez azért szükséges, mert a múlt évben a megrendelt hat­­van-hetven mázsa háromnyaras ponty helyett csupán tizenöt mázsa kétnyarast kaptak. Je­lenleg egy halnevelő tava van a szervezetnek. Ebbe egynyaras pontyokat helyeztek ki, s a ta­vat akkor halásszák le, amikor a pontyok elérték a három­­nvaras kort és áthelyezhetik azokat a horgászható vizekbe. Ezzel párhuzamosan a Duna árterületén levő kis vízgödrök­ből ötezer csukát mentettek k! és az SZHSZ nyugat-szlovákiai kerületi bizottságának a közre­működésével a múlt» évben igé­nyelt pontyok, helyett hétezer egynyaras süllőt kaptak, s azo­kat kihelyezték vizeikbe. Egy tóba próbaképpen tízezer egy­nyaras pisztrángot és kétszáz­ezer párhónapos pontyivadékot telepítettek. Ebben az évben a városi szervezi a tavakba egy millió kétszázezer süllőikrét és két­százezer párhónapos pontyiva­dékot helyezett ki. Az SZHSZ területi vezetőségének a Segít­ségével az idén is hatvan­­hetven mázsa egynyaras pon­tyot kellene kapniok. Ezeket gyorsított neveléssel, okszerű takarmányozással, kedvező át­lagsúlyban rövidesen kihelyez­hetnék a horgászható vizekbe. A szállítmányok érkezése azon­ban most sem biztatóbb, mint tavaly. A Kis-Dunának a városi szer­vezet szakaszán folyó vize any­­nyira szennyezett, hogy az ab­ból kifogott hal fogyasztásra alkalmatlan. A szennyezésért tulajdonképpen kártérítés járna a városi szervezetnek és az összegből belterjesebbé tehetné a minimumra zsugorodó hor­gászható vizeket. A kártérítés azonban megmagyarázhatatlan oknál fogva késik. Az Igény azonban jogos. Az illetékesek tehát ne a kibúvókat keressék, hanem minél előbb utalják át a szervezet részére a kártérítés összegét, s egyben tegyenek in­tézkedést arra is, hogy a Kis- Duna holt vize minél előbb élő vízzé változzon. Ez azért is Időszerű, mert ha a Csallóköz­ben a vízvédelmi törvényt jog­erőre kell emelni, akkor a szennyezési tilalom a Kis-Du­nára is vonatkozik. A Csallóköz talajának vízkincse ugyanis a Duna és a Kis-Duna vízkészle­téből származik. Nem mindegy tehát, hogy milyen minőségű víz kerül a talajba. A városi szervezet jól el van látva különféle eszközökkel. Van két darab százméteres há­lója, s egy negyven méterest is beszereztek, hogy fehalászhas­­sák'a nevelő és szaporító tava­kat. Vásároltak továbbá két da­rab — lehalászást segítő — elektromos aggregátumot és szállítóeszközt is. Tervezik a Kis-Duna lehalászását. A szeny­­nyezett vízből a halak kimenté­sére és tiszta vizekbe való át­helyezésére törekednek. Felté­telezik, hogy a tisztább vizekbe fogyasztásra alkalmassá válnak. Az is lényeges azonban, hogy a Kis-Dunából kimentett halak ivadéka már szennyezéstől men­tes lesz és ezzel is elősegítik a horgászható vizek halbősé­gét. Ilymódon a nagy taglétszá­mú borgászszervezetbetn a be­fizetett Illetékek ellenértéke­ként a horgászok jó halfogási lehetőséghez juthatnak. HOKSZA ISTVÁN • <♦ ❖ *1* 4 *> *** *** í* 4 4 4 4 4 4 4 44 44 *1**1* *1**1' 4 44 4 *** **• 4 áf 4 С* * í* •«’ 4 4 4 •« Hasznos és szükséges szakkönyvet adtak ki Az SZHSZ III. kongresszusán a küldöttek közül a vitában többen kifogásolták, hogy Szlovákiában a sporthorgászok fej­lődését csak kevés szakkönyv segíti. Doc. Ing. Ivan Sedlár és szerzői munkaközössége „Príručka športového rybára“, amely magyar nyelven „Sporthorgászat“ címmel; és Ignác Roszkpf-—( Ján Salaj „Zhotovenie rybárskych pomôcok a trofejí“ 1972- ben a Príroda Könyvkiadó szerkesztésében jelent meg. Azóta a horgászat speciális tárgykörét ismertető szakanyag nem ke­rült kiadásra. Ha azonban a szakterület magyar nyelvű hazai szakiroda* lom „termését“ vizsgáljuk, azt tapasztalhatjuk, hogy ezen a téren sem kielégítő a helyzet. Azért nem, mert Dél-Szlovkiá­­ban az SZHSZ alapszervezeteinek többezer tagja van. Egye­lőre tehát nincs más megoldás, mint az, hogy a szlovákiai magyar nemzetiségű sporthorgászok a fejlődésüket segítő szakirodalmat a Magyar Népköztársaságból szerezzék be, ahol a tárgykörben 1976-ban két hasznos szakkönyv jelent meg. A „Horgászni szeretnék“ című könyvet Vígh József, a kezdők részére, a „Horgászösvényeken“ címűt pedig Kácsor László írta. Az utóbbi ugyanúgy hasznos a kezdő, mint a gyakorló horgászoknak. Megjegyzendő azonban, hogy a két szakköny­vet magyarországi viszonylatokra vonatkoztatták. Beszerzése persze nehézségekbe ütközik, mert nálunk nem vásárolhatók meg. A horgászkongresszuson elhangzottak után érthetően napi* rendre került az alapszervezetek népes tagsága igényeinek kielégítését szolgáló intézkedések meggyorsítása. A Sport Kiadó Vállalat az idén „S udicou na ťažko“ (Fenékólmos hor­gászat) címen, fordításban kétszázhúsz oldalon forgalomba hozta Wolfgang Zeisk NDK-beli szerző horgászati szakkönyvét. Ez főleg azért hasznos, mert a kezdő sporthorgászok többsége előtt nem teljesen tisztázottak a fenékólmos horgászat mester­fogásai. A sporthorgászati témájú szakkönyv az olvasót nemcsak a fenékólmds horgászat hogyanjával ismerteti meg, hanem egy­ben tudományosan megalapozott megvilágításban foglalkozik — tömören — a halak életével és az ezzel szorosan össze­függő horgászat leghatásosabb módszereivel. Érthetően a szer­ző nem részletezhette az egyes tárgyköröket. írásával egyes vizek típusait, s az azokban előforduló halfajok életét, vala­mint horgászatunk- módját ismertette tömören, nagy hozzá­értéssel. A szakkönyv szerzője ugyanis szenvedélyes horgász. Tény, hogy a horgászat szakterületének érdemleges mélta* tása több kötet könyvre kiterjedne. Kérdéses, hogy valaha ilyen sorozat kiadására sor kerülhet-e. Zeisk könyvének nagy erénye, hogy a sporthorgászok gyakorlati tájékoztatására tö­rekedett és. ehhez segítségül hívta a korszerű biológia mai ismereteit, s ehhez rengeteg anyagot kellett áttanulmányoznia. A szóbanforgő horgászati szakkönyv fordítóinak az érdeme, hogy azokat a részeket, amelyek csak az NDK sporthorgásza­tára jellemzők, kihagyták, s a könyvet szlovákiai viszonyokra dolgozták át. Nagy kár, hogy ez a hasznos szakkönyv — tu­domásom szerin't — magyar fordításban nem kerül kiadásra. Mindamellett tanácsos, hogy a szlovák szöveget megértő dél­szlovákiai magyar horgászok ezt a könyvet szerezzék be, mert olvasásával szakismereteiket bővíthetik. hai—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents