Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-29 / 52. szám

I 1979. december 29. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A divat egy örökös körforgás, szün­telen változás. Ha nem Is hoz nagy fordulatokat, évről évre új díszítő­elemekkel szabásvonalakkal, ötletek­kel frissíti, újszerűvé, vagyis diva­tossá teszi öltözékünket. Mert, ugye­bár, ki nem unta meg a tavaly vá­sárolt vagy varratott ruhaneműt, ki viseli azt szívesen? De elegendő egy pár aprő-cseprő változás, más minta vagy színösszeállítás, újszerű kelme, s máris magabiztosabbnak, vonzóbb­nak, érezzük magunkat. Erről a di­vattervezők sem feledkeztek meg és már a téli, de főleg a tavaszi és a nyári divatban új ötletekkel, megol­dásokkal jöttek elő. De a divat kö­vetőit elsősorban az érdekli, bogy a ruhagyárak és a kereskedelem mi­képpen követeli a divat Irányzatát, s milyen árúval látja el az üzleteket. — Hazai divatunk mellőzi a szélső­ségesen kihívó modelleket, így pél­dául a túl szűk, hasított szoknyájú ruhákat, mert ezek nem praktiku­sak — mondotta elöljáróban Mišovic Elena, a Prior kereskedelmi osztá­lyának dolgozója. — A divattervező­ink előnyben részesítik az egysze­rűbb, de elegáns modelleket. Tovább­ra is divatosak a derékban ráncolt, vagy rakott, bő Ingruhák. Az ugyan­csak bő ujjak — csuklóban összehúz­va — díszítő eleme a keskeny mand­zsetta. Jövőre már a rövidebb, a tér­det takaró ruha lesz a divatos. A Prior áruházait tavaszra nagyon szép, divatos nőiruha kollekcióval látja el a púchovi Makyta és a Ži­lina! Modex ruhagyár, örvendetes, hogy a kínált kollekcióban már az olyannyira keresett egyszínű ruhák is aránylag szép számban találhatók. Előtérbe kerülnek a melegebb szín­­árnyalatú ruhakelmék. A téli-tavaszi időszak divatos színei a bíborvörös, a barna, a tompazöld, a lila és krém­fehér árnyalatok lesznek. Reméljük, hogy a divatos ruhakollekcióból nem­csak szórványosan, hanem a keres­letnek megfelelő mennyiségben vá­logathatunk. Az ígéret szerint aránylag bő vá­lasztékban kerülnek az üzletekbe a még mindig divatos kockás mintájú, széles, körbeszabott vagy rakott szok­nyák, melyek ingblúzzal, mellénnyel, vagy blézerrel kiegészítve igen prak­tikus és tetszetős öltözéket képeznek. A blézerek hossza is valamivel rövi­debb lesz, a derektől tíz-húsz centi­méterre végződnek. Tavaszi kabátokból — valamennyi korosztály számára — gazdag válasz­ték várható. A molettebbek részére a ruhagyárak egészen sima szabás­vonalú modelleket készítettek. A di­vat azonban itt is némi változást hozott, s az igen bő modelleket az egyenesebb А-formájú vonal váltja fel. Nemsokára itt a farsang, a bálok, a mulatságok ideje. Habár a divat­­tervezők alkalmi ruhákra is gondol­tak, ruhagyáraink erről valahogyan megfeledkeztek. Az előjelek szerint ezekből a választék aránylag gyenge lesz?. Ezzel szemben a téli sportkedvelők számára minden bizonnyal örvende­tes hír, hogy a brnoi Kras nemzeti vállalat első ízben kezdte meg — a követelménynek megfelelő újszerű anyagból — a sínadrágok gyártását, melyek hamarosan az üzletekbe is kerülnek. Ruhaiparunk a nyersanyag hiányá­ból eredő nehézségek ellenére igyek­szik a szokványos konfekció gyártá­sa mellett az igényesebb vásárlókat is kielégíteni, igaz a kereskedelem kezdeményezésére. A közeljövőben a Prior áruházakban „luxusáru“ részle­get is nyitnak, ahol a legdivatosabb, elegáns ruházati cikkekből válogat­hatnak és vásárolhatnak majd az 1- gényes vevők, persze a szokottnál magasabb áron. A gyermek és bakfis öltözék kellő mennyiségben és bő választékban lesz a piacon. A ruhákat üde színű, mintás anyagokból készítik, a mo­delleket pedig fiatalos, sok díszítő elemmel ékesített vonalak jellemzik. A férfidivatban a változások kevés­bé érzékelhetőek — tájékoztatott Bartková Eleonóra —, aki a férfi ruházati cikkekről gondoskodik. — Azonban ruhagyáraink választékában és kínálatában a legújabb- divatot kö­vető öltönyök is megjelentek. Ezeken a zakó hajtókája valamivel keske­nyebb, a váll egyenes, a zakó vonala pedig lefelé keskenyedik. Az egy és a kétsoros gombolás egyaránt diva­tos. A nadrág fent bővebb, lefelé pedig fokozatosan szűkjil. A fiatalabb korosztálynál továbbra is kelendő a különböző bőr díszítő elemekkel, zse­bekkel stb. díszített sportos vonalú öltözék s természetesen a kordbár­sony, a bőr és különböző szövetekből készült dzsekik. A lábbelik divatjában teljesen teret hódítottak a bokacsizmák és a ma­gasabb fűzős vagy csatos cipők. Ta­vasszal főleg a sportos öltözék nél­külözhetetlen kelléke lesz a már be­vált praktikus és kényelmes moka­szin. Újra divatos a keskeny, fém­sarkú körömcipő. Nemcová Jarmiiá­­nak, a Prior kereskedelmi dolgozó­jának szaval szerint cipőiparunk a­­ránylag jól felkészült arra, hogy a divatos női éS gyermek lábbelikből bő választék legyen az üzletekben. A férfidivat szempontjából azonban már mostohább. Itt ugyanis a divat és a kereslet is egészen alacsony sarkú vagy sarok nélküli lábbelit kö­vetel, a cipőgyáraink pedig még e­­gyelőre a magas sarkú cipők gyártá­sánál tartanak. Klamarcsik Mária Bárki, bármit ts mondjon, elmúlt az 1979-es esztendő és néhány ára múlva pezsgödurrogásos éjszakán köszöntjük az új esztendőt. Az év fordulóján, szilveszterkor rendszerint elhatározzuk: holnaptól, újévtől új életet kezdünk, megválto­zunk. Jómagam — már tavaly is — ezt tűztem kt célul. De aztán idejé­ben rádöbbentem, minek nekem az új élet, amikor a régi is megfelel?! Ábrándok és illúziók helyett most az foglalkoztat, hogy mit írjak ked­ves lapomnak, a Szabad Földműves­nek szilveszterre? I Sokat töpprengtem a témánI S vé­gül úgy határoztam, hogy tanácsot, témát kérek ismerőseimtől, barátaim­tól. Kaptam is számos javaslatot, me­lyek között egyforma súllyal szere­pelt a válságos közel-keleti helyzet, a hús- és a tejtermelés növelésének szükségessége, az ezüstnyulak te­nyésztésének hasznossága s a szak­mai képzés fokozásának fontossága. Zoli barátom, a szorgalmas kisál­­lattenyésztő pedig egy eredeti ötlet­tel rukkolt kt: Világíts rá, — mon­dotta, — arra a bonyolult kérdésre, hogy ml történjen, ha a házasságban elmúlik a szerelem, s az a bizonyos szeretet pedig várat magára?! Nem mondtam ellent, de biztonság okáért kikértem egyik pehelysúlyú nőismerősöm véleményét is. — Énem — szakított félbe — csak ne itt, és ne most... majd este ... látogasson meg .. Nem mentem el, hanem a magam megnyugtatására versbe foglaltam döntésem nkót íme a vers: Ajkad, pi­ros, égő — libaszínű körmöd t ígéretes szép szemeddel / kár lenne gyötörnöd / Témát kersek én / s nem kifestett d .. .t. Nem tudom szeretni, ha az / alakodat mások ts csodál­ják. / Lobbanok, hamvadok — / kár érted, nagyon kár, / nem újulok, nem gyógyulok a te mosolyodnál. XXX Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra a macskánál kedveltebbek a kutyák. Ebben talán közrejátszik az is, hogy az utóbbi időben falun és városon egyaránt örvendetesen gya­rapodik a kutyák száma, s minőségük is szüntelenül javul. Ez az év is jól végződik A fejlődés töretlen vonalát tanú­sítja, hogy még régebben az igénye­sebbek is megelégedtek keresztezett kuvaszokkal, addig ma a német juhá­szok, joxterrierek, a boxerek, sőt az afgán agarak kezdenek divatba jönni. Aki győzi koronával, büszkén sétál­tathat az elegáns hosszúszőrüek kö­zül egyet, hadd pukkadjon meg, aki­nek csupán vacak vizslára vagy bo­zontos ölebre jutott. Feltehetően így gondolkodott egyik mérnök ismerő­söm is, aki előbb a régi kocsiját cse­rélte ki, majd pedig a kutyáját. Csak az lett a baj, hogy az előbbit a na­pokban összetörte, az utóbbit pedig elvesztette. x x x E hónap elején — amikor a nap­tár szerint már télnek kellett volna lenni, szokatlan enyheség uralkodott. Valahogy nincs • ez jól — mondták az idősebb emberek — jobb, ha de­cember elején már hó van és csi­korgó hideg, mert különben lesz en­nek az enyhe időnek még böjtje is. Egy nyolcvan év körüli bácsi még jogadást is ajánlott arra, hogy a ku­tya az idén sem eszi meg a telet. Nem álltam kötélnek, több okból. El­sősorban is azért, mert nem tudtunk tisztázni egy fontos kérdést, azt, hogy mibe is fogadjunk?! Ogy okosdoktunk, hogy babra nem lehet, mert abból nagyon kevés van. Pénzbe vagy italba viszont elvből nem fogadunk. Így aztán abba maradtunk, hogy ha a kutyák már a telet sem ezik meg, akkor egye meg a fene. Az időjárást — ami a legfrissebb előre­jelzés szerint új esztendőben is lesz — olyannak fogadjuk el, amilyen lesz! Különösen az idei őszön — a hosz­­szantartó száraz napok és hetek után — megjött a csapadék és szünetelhe­tett az öntözéses gazdálkodás. Falun pedig újra praktikus viselet lett a gumicsizma. Azt viselik a városon la­kó falujárók is, akik az ünnepi asz­talra gyűjtik a kaját testvérnél, a­­nyósnál egyaránt. Sok más mellett ez a falujárás is hozzájárult ahhoz, hogy az idei év sikeresen és jól végződik. Békében, nyugalomban, teendőink ismeretében búcsúzhatunk az óévtől és remény­kedve köszönthetjük az új esztendőt. Azt kívánja minden kedves olvasónk magának szilveszter éjszakáján, amit legjobban szeretne. Reméljük teljesüli Kanizsa István Dr. BUGA LÄSZLÖ: Szemenszedett orvosi butaságok vagy amikor több a konkoly, mint a búza A beszámolók, a hírek, az infor­mációk néha pnnylŕa összekevered­nek, hogy mendemondákká silányod­­nak. Valaki olvassa, vagy hallgatja és elmondja. A másik az igazságot elferdíti, de továbbadja. Még szeren­cse, ha a harmadik nem hiszi el és hallgat..., de elképzelhető, hogy még ö is elmondja valakinek. ... és itt a baj. Mert még a tu­dományos írásokban is széjjel kell válogatni a búzát és a konkolyt. Saj­nos — néha a legszebbnek látszó,- a legjobban hangzó hír is ostobasággá nyomorodik, amikor szájról-szájra vándorol. Dr. Robert E. Willardt New York-i orvos szerint a lefogyás legegysze­rűbb módja az, ha valaki ujjával erős nyomást gyakorol a fülére, (Igen, oda!) a hallójárat bemenetére. Na­ponta többször, egy-két percen át. Magyarázza is: étvágya csökken, nem fogja kívánni az ételt. (Vajon kipró­bálta másvalaki?) ■ A tojás, a lazac, az őrölt marha­hús, a főtt és füstölt sonka, a főtt sertéshús és az úgynevezett „round steak“ magas choün vagy lecitin­­tartalma miatt főleg a szellemi mun­kások étrendjébe javasolt. Ha ezeket rendszeresen fogyasztja valaki, né­hány hét alatt 25 százalékai okosabb lesz... ( ... és az észt honnan ve­szi?) ■ Los Angeles-i közlés szerint Dr. Ja­mes E. Enstrom az UNIVERZITY OF CALIFORNIA és Norman E. Breslow az UNIVERZITY OF WASHINGTON tudósítói közük, hogy összefüggést találtak a sörivás és a vastag, ille­tőleg a végbél rákja között. Sőt ösz­­szefüggés van a sörfogyasztás és a halálozási arányszám között... (De milyen összefüggés? Mert erről nem szól az információ!) ■ Hat hónapról három évig meg tud­ják hosszabítani a rákos beteg éle­tét, ha az EMORY UNIVERSITY HOS­PITAL eljárása szerint az agyalapi mirigyeket eltávolítják. A hajdan igen veszedelmes operációt (El is hisz­­szük, hiszen műtét közben az agy­alapon motoznak!) Tiadall professzor ma már veszélytelenebbnek tartja, hiszen eddig 2000-nél több esetben sikerrel alkalmazták. ( ... és hány esetben alkalmazták sikertelenül?!) ■ A felnőtt ember már szükségtelen csecsemőmirigyének eltávolításával meggyógyítható a fehérvérűségben szenvedő beteg — közli Dr. Charles Huggins, az UNIVERSITY OF CHICA­GO kutatója. „Szinte drámainak tű­nik, amikor az esetek egyharmadá­­nál a vészes vérszegénység minden nyoma máról holnapra eltűnik“ — írja a cikk idézete. Ez rendben is lenne, ha a fehérvérűség és vészes vérszegénység azonos betegségek len­nének. De nem azok! No és még egy bukfenc: a felnőtt embernek a cse­csemőmirigyé már rég elsorvad (Il­letve komoly betegség, ba még akkor is megvan). Ш Ha megáll a szív, mé mindig se­gíthet a CPR, amely során elektro­mos árammal megindítják újra a megszűnt szívműködést. (Ez igaz!) De hát amíg a mentő megérkezik, addig is gondoskodni kell az agy vérellátásáról. (Ez is igaz!) Mester­séges lélegeztetéssel és szívmasszázs­­zsal kell ezt elérni. — Sok esetben — írja a tájékoztató — a beteget külső erőszak érheti, például eltörik néhány oldalbordája, de még mindig jobb törött bordával a kórházban fe­küdni, mint éppel a koporsóban“. (Ez meg a legnagyobb igazság!) Újra sorba szedem a tengerentúl! híreket és válogatok közöttük. Né­zem, hogy melyik búza, és melyik konkoly. Nem hiszem, hogy az emlí­tett jónevű intézmények és tekinté­lyes professzorok tévedtek, vagy tré­fálkoztak volna. Chupán arról lehe' szó, hogy a több kézen átvándorolt mondanivaló megváltoztatta alakját és az átlapozott írásokban több a konkoly, mint az ép búzaszem. Hát ezért nem szabad hajszolni a szenzációt és olyan híreket terjesz­teni, amiket csak a szakember ért, vagy olyanokat magyarázni, amik érthetetlenek annak is, aki tovább­adja, de hát mondja, mondja, mert miért ne mondaná... ha vannak o­­lyanok, akik meghallgatják. Qiítoiauaslat Azt meg kell hagyni, hogy ötletekből nem szenvedünk hiányt. A közélelmezésben és a kereskedelemben újabbnál újabb harapnivalók kínáltatják magukat. Az utóbbi időben ta­lán a legnagyobb sikert a virs­livel töltött kifli aratta. Ez a Hot Dogs (forró kutya) néven ismert harapnivaló főleg a vé konypénzű diákok körében vált népszerűvé. Hát igen, rosszmájúság lenne tagadni, hogy az ínyencek ma­napság sok újdonság között vá lógathatnak. De vajon miben válogathatnak a szolid kenyér­evők? Ezt a kérdést joggal vetem fel, mert rólam mindenki tudja, hogy sem a hideg, sem a forró kutya nem érdekel, s hogy én javíthatatlan kenyérevő vagyok. A minap is farkasétvággyal láttam hozzá a barnáspirosra sült, kívánatos, friss kenyér fo­gyasztásához. Ez a kenyér, amit a nagyszigeti központ egyik üz­letében vásároltam, ugyancsak öregbíti a kenyérsütők jő hír­nevét. Hogy miért? — Nem az emésztőnyál termelő színe miatt! Hanem azért a furcsa dologért, amely puhára dinszte­­lődve elrejtőzött a kenyér fosz­lós bele között. Nem Is lett vol na semmi baj, ha ez a furcsa valami nem kerül a fogam alá. De oda került a kis szemtelen! Aki közelebbről ismer, az tudja, hogy én nagyon kíváncsi természetű vagyok. Az ismerő­seim ezért biztosan nem csodál­koznak azon sem, hogy a fo­gam alá került furcsa valamit tüzetesebb vizsgálat alá vettem. S mit gondolnak, mi került a fogam alá? — No, mi? — Ugye nem találják el?! Hát megmon­dom! — Egy kövér svábbogárl Megvallom őszintén, nagyon meglepődtem. Mindenre, csak éppen erre nem számítottam. De, ha elhiszik, ha nem, ez a meglepetés nem okozott olyan bosszúságot, mint az a vasda­rab, amely nem is olyan régen a legerősebb és a legszebb fo­gamat követelte áldozatul. S el­árulom, hogy ezt a vámszedő vasdarabot is a nagyszigeti köz­pont pékségének termékében találtam. Higgyék el, amit most mon dók! Svábbogár ide, vasdarab oda, nem neheztelek a minden­napi kenyerem sütőire! Inkább segíteni akarok nekik egy olyan javaslattal, amit érdemes lesz megszívlelni. Javaslom a pékségünknek, hogy az ínyencségek között vá­logatni szerető kenyérevőknek az új esztendőben egy kissé jobban kedveskedjenek. Köny­­nyttsék meg a választás lehető­ségét! — Hogyan? — Talán az lenne a legmegfelelőbb mód, ha a kenyérre címkét ragasztaná­nak. Többféle változatban! At­tól függően, mikor milyen mel­léktermékkel rendelkeznek. íme a minta: „Svábbogaras kenyér ínyenceknek“, vagy „Vasas ke­nyér csak műfogsorúaknak“. —rizsu—

Next

/
Thumbnails
Contents